13. fejezet
Sana-chan 2007.11.10. 17:09
- Komolyan?- kérdezte Sora lelkesen.
- Igen. - mosolygott Leon a lány nem kis meglepetésére.
- Leon? Te… te nevettél?- Hüledezett nagyra nyílt szemekkel.
- Talán baj? Ne csináljam többet?- értetlenkedett a férfi.
- Dehogyis! Nagyon örülök, hogy ezt láttam. De hogyhogy hirtelen én lehetek a partnered?
- Nem akarom, hogy többször megküzdj Mayel. Hisz már nem egyszer bebizonyítottad, hogy jobb vagy nála.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!- ugrott a fiú nyakába mindkettőjük nem kis meglepődésére.
- Bocsánat… én, csak úgy megörültem- engedte volna el Leont, de a férfi megölelte és nem volt hajlandó elengedni. Sora teljen elpirult de azt már nem látta a fiú.
- Én is nagyon örülök. - mondta őszintén. - Akkor most menjünk és mondjuk el a főnöknek. Biztos ő is örülni fog, hogy nem kell többet May nyafogását hallania. - engedte el Sorát.
- Héé! De én sajnálom őt és a barátom. Még akkor is, ha néha nem látszik…- kelt a lány védelmére Sora.
- Milyen barát az ilyen?
- Ne mondj róla ilyeneket! Neki ilyen a természete!- mondta durcásan.
- Jól van, te tudod. De akkor irány Kalos. - adta ki a vezényszót.
- Menjünk. - mondta Sora mosolyogva, ahogy belekarolt a férfi karjába, amit az előbb nyújtott ki felé.
- De először is lenne egy kikötésem. - jelentette ki Leon és megállt.
- Miféle kikötés? És mire?- értetlenkedett a lány.
- Egy sima kikötés. Ígérd meg, hogy betartod.
- Rendben, ígérem. Csak mondd már. - csigázta fel a lányt.
- Az, hogy más előtt nem fogok mosolyogni akármennyire is szeretnéd és kérlek te se mond el senkinek!
- De miért nem? Ez jó dolog!
- Tudom, de nem akarom, hogy más is tudjon róla!
- Pedig itt lenne az alkalom, hogy összebarátkozz a többiekkel is.
- Kérlek Sora! Ígérd meg!- nézett a lányra könyörgően.
- Jó. Ha annyira nem szeretnéd… de akkor se értelek.
- Nem kell neked mindent értened. - nevetett ismét Leon, amitől a lánynak még a lélegzete is elállt.
- Tudtad, hogy nagyon helyes vagy, amikor nevetsz?- csúszott ki akaratlanul is a lány száján.
- Hát eddig még nem nagyon mondták így a szemembe, de köszönöm a bókot. - lepődött meg Leon.
- Öö… elnézést. - pirult el megint.
- Most miért kérsz bocsánatot?
- Hát mert… mert - de nem tudta folytatni. - Értem, ne folytasd. - halkította el a lányt, majd tovább indultak a főnök irodája felé. Valaki közben a háttérből izzó szemekkel nézte a nevetgélő „párt”, majd megfordult és elhagyta a szállást.
|