32. fejezet
Sana-chan 2007.11.10. 17:47
Sora szinte már hihetetlen gyorsasággal futott a szállása felé, hogy elzárja a csobogó vizet, ami már tuti, hogy rég kifolyt a kádból és valahol a szobában terjenghet. - Áá! Hogy lehettem ilyen hülye?!- kérdezte ironikusan, mikor beért lakásába, ahol már pár centis víz borított mindent. Berontott a fürdőbe és villámsebességgel zárta el a csapot. Nemsokára megjelent May is, döbbent arckifejezéssel. - Te meg mit csináltál? Az egész lakás csupa víz és, ha jól tudom most már a folyosó is. - mutatott maga mögé a lány. Sora szemei kicsit összeszűkültek és úgy pásztázta végig a másikat. - Gratulálok! Micsoda kiváló észrevétel! De, ha eddig nem tűnt volna fel, te rángattál el. – jól tudta, hogy itt nem csak May a hibás, hanem ő is figyelmetlen volt, de könnyebb volt mindent másra kenni. A lány ezt könnyedén vette, hisz tudta, hogy Sora se gondolja komolyan, amit mond, csupán az enyhe kétségbeesés beszél belőle. - Megyek szólok a főnöknek, te addig… várj itt. - tette hozzá kicsit bizonytalanul, nem tudhatta, mit fog rá válaszolni Sora, így már fordult is ki az ajtón. - Micsoda remek ötlet. Hogy ez nekem eddig miért nem jutott eszembe?!- morogta, majd hisztérikusan ledobta magát a földre. Kicsit se zavarta, hogy ruhái még vizesebbek lesznek az eddiginél. Tulajdonképpen nem is ez zaklatta fel igazán, mármint igen, ez is, de amit a főnök irodájában hallott az végképp betett nála. Már nem csak hogy nem volt kibékülve Elissel, szinte már egyenesen utálta. Még is mit képzel magáról az a lány? Nem elég, hogy még csak Leon közelébe se akart engedni másokat, most meg kitalálja ezt az oltári marhaságot, hogy csak szánalomból lépett fel Mayel és ő sokkal jobb nála. Gondolkodását azt törte meg, hogy megjelent felette a kis szellemecske és olyat mondott, amit most igazán nem kellett volna. - Sora, ugye tudod, hogy a vizes póló nagyon jól áll? Gyakrabban járhatnál így. - a lány szemei a kijelentésre kitágultak. - Perverz!!!- sikította, miközben az első dolgot, ami a kezébe akadt Fantom felé hajította, de ahelyett, hogy a perverz kis szerzetet találta volna el, egyenesen telibe kapta az éppen érkező Leont. A férfi kicsit megijedt persze ebből semmit nem mutatott ki. - Nem szeretnék illúzióromboló lenni, de… miért vagyok én perverz?- kérdezte Leon miközben a szappanmaradékot próbálta letörölni kezeiről. Sorának pár másodpercre minden csepp vére az arcába szökött. - Ne haragudj, nem akartam. - motyogta maga elé a lány. - Nem lényeg. De mi történt? Láttam May ahogy kirohan innen. - Hát. Mint látod akadtak kisebb-nagyobb gondok. - felelte Sora, miközben a férfi kinyújtott kezei segítségével felállt. Ruhái tényleg elég rendesen tapadtak bőrére, de Leon ebből látszólag semmit nem érzékelt, így ő sem törte magát sokáig. - Elissel mi van?- kérdezte túlságosan is gúnyosra sikerült hangnemben. - Egy óra múlva megtudjuk. Ugyan is akkor fog megküzdeni Mayel. Bár szerintem semmi esélye. - válaszolt Leon meglepődve a hirtelen jött gyűlölettől. - Mellesleg most hol fogsz aludni? Eltelik még egy pár napba, míg rendbeteszik ezt a helyet. Már az alattad élő is biztos beázott. - Gondolom valamelyik lánynál. - ez eddig eszébe se jutott, de nem vette a felé célzott „kérdést”. De úgy néz ki a férfi nem adta fel és tovább próbálkozott. - Elég kicsi lenne kettőtöknek az a lakás. Miért nem jössz át hozzám?- most már egyenesen tette fel a kérdést, kertelés nélkül. A lány döbbenten nézett. - Ha nem zavarna. - mondta hirtelen elkapva a fejét, nehogy észrevegye zavarát. De már tudhatná, hogy az ilyen kis trükköknek nem ugrik be. - Persze, hogy nem. - mosolygott elégedetten Leon. - Akkor szedd össze a cuccaidat, Kalosék majd elintézik itt a dolgot. Ja és vehetnél fel valami szárazabb ruhát is. - tette még hozzá már csak magában nevetve a lány zavarán. Sorának most szerencséje volt, hogy jó szokásához híven most nem a földön tárolta holmiait. Gyorsan kikapta ruháit a szekrényből, betuszkolta a bőröndjébe és bepakolta tisztasági szereit. - Ez gyors volt. - nyugtázta Leon, miközben felállt az ágyról és elvette a csomagot. - Mehetünk? - Igen. - bólintott Sora és követte a férfit.
|