Harry hi�ba pr�b�lkozott bar�tai kib�k�t�s�vel, az nehezen ment. Sirius nem akart kezdem�nyezni, �m Remus sem. Harry ragaszkodott hozz�, hogy egy�tt tanuljanak a vizsg�kra, �s v�g�l is Sirius oda�lt hozz�juk, de a barna fi� folyv�st veszekedni kezdett, valah�nyszor a k�zel�kbe �rt, �gy � �s Peter a k�nyvt�rba menek�ltek el�l�k. A sz�ke fi�r�l nem volt egy�rtelm� ugyan, kivel �rt egyet, vagy kivel nem, h�t ink�bb �t k�vette, m�r csak az�rt is, mert seg�ts�get k�rhetett t�le a tanul�shoz. Harry kelletlen�l korrepet�lta.

Remus rosszkedve mindenkit megfert�z�tt, aki egy l�gt�rben tart�zkodott vele, b�r bar�tain k�v�l senki nem tudta, mi baja a fi�nak. Harry valah�nyszor pr�b�lta puh�tani, Remus a teljes hiszt�ri�ban lyukadt ki, �s v�g�l megt�rve h�pp�g�tt a v�ll�n. Peter ezekben a pillanatokban elsompolygott, �s egy t�bla csokival t�rt vissza. Nem is gondolta volna, mennyi j��rz�s szorult a fi�ba, de ezt nem hangoztatta. Remus megnyugodott a csokol�d�t�l, de jobb �tlet volt, ha nem eml�tett�k t�bbet el�tte Siriust.

A vizsg�k el�tti h�ten azonban m�g �k, Remus�k is fegyversz�netet k�t�ttek. Harry nem izgult miatta annyira, mert fejb�l tudta az �sszes vizsgak�rd�st, pedig j� n�h�ny h�nap eltelt m�r hatodik �v v�ge �ta, �s Dumbledore hal�la is megviselte. Tulajdonk�ppen Hermione ny�ri ism�tl�s�nek k�sz�nhette, hogy nem felejtett, mert a l�ny fontosnak tartotta az els��ves tank�nyveit�l az utols�ig, mindet �tn�zni, am�g Harry be nem t�lt�tte a tizenhetet.

�m bar�tai m�r minden percben s�padtak voltak, �s remegtek, �jjelente r�m�lmok gy�t�rt�k �ket, vagy �pp a v�c� f�l� g�rnyedtek �klendezve. Harry persze ismerte a vizsgadrukk t�neteit, �gy j�t�konyan bet�rt Lumpsluck professzor szob�j�ba, egy kis nyugtat��rt, �s mindh�rmuknak adott bel�le. Ezt persze egyik�j�k se tudta.

H�tf�n tett�k le az els� vizsg�ikat: �tv�ltoztat�stan �s b�b�jtan. Harry el�gedett lehetett mag�val, meg�t�l�se szerint legal�bb v�rakoz�son fel�lire teljes�tett. Ugyan gyan�totta, hogy �tv�ltoztat�stanb�l jobbat is produk�lhatott volna Jamesk�nt, b�b�jtannal korrig�lta mag�t: ism�t megmutatta patr�nus�t.

Az egy �rdekes helyzet volt. Flitwick �s egy m�sik professzor ellen�rizt�k a vizsgalapokat, �s mindenkinek megmondt�k, folytathatja-e a kijel�lt t�rgyak RAVASZ-kurzus� szintj�t. Harryt ez meglepte, mert az � idej�ben, a ny�ri sz�netben j�ttek az �rtes�t�k, de �gy t�nt, most m�g nem vezett�k be ezt a szok�st. Azonban ez azzal j�rt, hogy mindenki a t�bbiek el�tt tudta meg a jegy�t, �s volt n�h�ny bizonytalan dolgozat. Harry jelent�sen les�padt, mikor Flitwick cincogva megmondta, hogy az � jegye is k�ts�ges (Piton, �s p�r mardek�ros k�r�rvend�en nevetett), majd t�j�koztatta, hogy vacill�lnak a v�rakoz�son fel�li �s kiv�l� k�zt. A mardek�rosok abbahagyt�k a nevet�st, a t�bbi griffend�les, holl�h�tas �s hugrabugos a halad� csoportb�l, viszont irigykedve, mosolyogva gratul�ltak neki. Harry pedig olyan m�rt�kben megk�nnyebb�lt, hogy �gy d�nt�tt, el�var�zsol egy patr�nust az �rz�sb�l.

Amikor kimondta a var�zsig�t, egy ez�st f�ny�r sz�k�tt ki p�lc�j�b�l, �s szarvas alakban a f�ldre l�pett. Az �llat l�tt�n m�g Piton is elk�pedt, a l�nyok pedig s�hajtoztak a gy�ny�r�s�gt�l – m�g Lily is, b�r � d�bbenten. Sirius�k kuncogtak a szarvas alakon. Az k�rbeporoszk�lta a termet, majd egy agacsdob�ssal k�dd� v�lt. M�g a mardek�rosok is majdnem elfelejtkeztek magukr�l, �s tapsoltak a t�bbiekkel. Flitwick �d�kat zengett r�la, az idegen tan�rral, �s persze megkapta a kiv�l�j�t.

Hamar h�re ment, hogy a s�rmos James Potter egy gy�ny�r� ez�stszarvast tud var�zsolni, �s a s�t�t var�zslatok kiv�d�se vizsg�n m�r k�vetelte t�le Liopus professzor. Bar�tai persze faggatt�k, hogy honnan tud patr�nust var�zsolni („ – Azt csak az aurork�pz�ben tan�tj�k!” – replik�zott Remus, de k�v�ncsin csillogott szeme), de neki esze �g�ban se volt, hogy beavatja valamelyik�ket.

B�jitaltanb�l – �gy �rezte – elfogadhat� szinten maradt, legal�bbis nem robbantott fel egyetlen �st�t sem a vizsg�n. Lumpsluck is b�tor�t�an mosolygott r�, amib�l csak j�kat rem�lt. Remus, Lily �s Piton persze lek�r�zt�k �t, de az�rt meg volt el�gedve mag�val. Gy�gyn�v�nytanb�l sim�n �tment, Bimba tan�rn� (csak ebben az �vben kezdte p�lyafut�s�t, mint megtudta) igencsak megd�bbent, milyen sokat tud.

Harrynek �s Siriusnak nem maradt t�bb vizsg�ja, Remus viszont j�rt m�g sz�mmisztik�ra �s r�naismeretre, Peter pedig valami okb�l mugliismeretet is felvett harmad�v�re, �gy neki az m�g vissza volt.

Ott �lt Siriusszal kedvenc b�kkf�ja alatt a parton. Nem messze t�l�k Lily, �s n�h�ny bar�tn�je csever�sztek, �s �szre vette, hogy a v�r�s haj� l�ny milyen gyakran r�pillant. S�hajtva d�lt el a f�v�n, nem t�r�dve a mustr�l�ssal.

- Mikor b�k�lt�k ki Remusszal? – tette fel a reflexsz� v�lt k�rd�st, �s fekete haj� bar�tj�ra n�zett. Sirius elkeseredett tekintetet vetett a t�ban �szk�l� �ri�spolipra, majd kigombolt k�t gombot ing�n, �s mell� fek�dt. P�r m�sodpercig a feh�r, habos felh�ket figyelte, majd halkan v�laszolt.

- Nem fogunk – motyogta a fi�. – Nem hiszem, hogy helyre tudom hozni, de nem is akarom. Piton meg�rdemelte, amit kapott. �s ezen a v�lem�nyemen semmi nem v�ltoztathat. M�g Remus sem.

- De mi�rt �rdemelte meg? – cs�v�lta fej�t, szinte rim�nkodva Harry, �s felk�ny�k�lt. Sirius elfordult t�le.

- R�gen te is �gy gondoltad – jelentette ki nem kis s�rtetts�ggel a hangj�ban bar�tja. – Egy�tt r�h�gt�nk rajta, de te m�r nem teszed. V�ded.

- Nem, Sirius – Harry f�radtan visszahuppant a f�re, �s s�hajtott. – Nem v�dem. De melletted sem �llok ki, mert t�l messzire ment�l. Remusra gondolhatt�l volna.

- Nem k�rek a pr�dik�ci�db�l! – csattant fel v�ratlanul Sirius, majd felpattant, �s minden tov�bbi n�lk�l otthagyta. Harry szomor�an forgott ut�na egy darabig, majd elh�zta a sz�j�t. Ezek ut�n t�nyleg �gy t�nt, �r�kre �sszevesztek. Noha nem, mintha nem tudn�, hogy minden rendbe j�n, de az�rt nyomaszt� volt.

Remus cs�ccsent mell� a semmib�l, j�l r�ijesztve. M�r �pp r� akart pir�tani a fi�ra, amikor l�tta, milyen s�padt, �s verejt�kes.

- Mi baj?

- M… megbuktam – ny�gte ki Remus, �s elhom�lyosult szemekkel n�zett a t�ra. Harry d�bbent�ben meg se tudott sz�lalni.

- Hogyhogy… mi az, hogy megbukt�l? Mib�l?

- R�naismeret… - Remus sz�ja lebiggyedt, �s a fi� nyelt egyet. Kezeit kezdte fix�rozni, de nem is l�thatta �ket azokkal a k�nnyes szemekkel. Harry mag�hoz t�rt, �s gyorsan el�hal�szott egy t�bla csokit, amit mostan�ban mindig hordott mag�val.

- Nem baj az – vigasztalta az elken�d�tt sr�cot, �s megr�zta a v�ll�t. – Nem olyan fontos t�rgy a r�naismeret. K�l�nben is, j�ssz vel�nk aurornak, nem?

Nem mondta ki, de mindketten tudt�k, hogy Remus nem fog menni, hiszen nem val�sz�n�, hogy felvenn�nek egy v�rfarkast, �s a j�v�ben nem is volt a f�rfinek munk�ja. �m Remus m�g nem f�rfi, m�g csak egy fiatal fi�, aki m�r most �rzi a sors�t, ez�rt nem akar�dzott kimondani, mire gondol.

Mikor este Peter is �rtes�lt a dologr�l, valami�rt nem tudta befogni, �s kics�szott a sz�j�n, hogy �gy se lesz igaz�n barna bar�tjuknak olyan munk�ja, amihez kell a tant�rgy. Ez persze valamif�le vigasz akart lenni, de Remus nagyon els�padt t�le. Harry ord�tott is p�r sort a sz�ke sr�ccal, majd morogva megk�rdezte, neki milyen lett a mugliismeret. Peter v�llat vont, �s azt motyogta, hogy �gyis mindegy, mert m�r m�s �letet k�pzelt mag�nak. A helyzetet Sirius mentette meg, azzal, hogy bel�pett a klubba, �s megl�tva Remust, d�h�sen menek�lt fel a h�l�k�rlet�kbe. Harrynek csak ez vonta el a figyelm�t a heveny gyilkol�si �szt�nr�l.

Kider�lt, hogy vizsg�k ut�n, azon a bizonyos pihen� h�ten tartanak egy utols� meccset. A Hugrabug m�rk�zik a Holl�h�ttal. A kviddics volt az egyetlen sport, amit Harry igazi bele�l�ssel �z�tt, �s m�r r�gen vett r�szt ak�r egyen is, mert hatod�ve v�g�t Piton szob�j�ban t�lt�tte, b�ntet�munk�n. A v�ratlan h�rt�l igaz�n felszabadult lett h�t, �s j�kedve kiss� feloldotta bar�tai fesz�lt viszony�t is – azaz egym�s mellett tudtak lenni an�lk�l, hogy sz�ltak volna.

A meccs reggel�n tele volt energi�val, amennyivel ittl�te �ta nem, �s alig evett az izgatotts�gt�l. Erre bar�tait�l egy ny�g�st kapott v�laszul, de csak vigyorogva legyintett.
Kerestek maguknak egy legfels� helyet a lel�t�n, majd a szaporod� t�meget f�rk�szt�k. A szurkol�k saj�t h�zaik sz�n�be �lt�ztek, a griffend�lesek megosztottan szurkoltak hol ennek, hol annak a csapatnak, m�g a mardek�rosok f�joltak mindenkire magukon k�v�l.
Am�gy maga a m�rk�z�s izgalmas volt. Ugyan a j�v�beniekhez k�pest k�tszer lassabbnak t�ntek a sepr�k, �s a j�t�kosok is kicsit �gyetlenebbnek bizonyultak, de Harry j�t sz�rakozott rajtuk. L�tszott a j�t�kon, hogy csak olyan „az�rt, mert musz�j” meccs, hiszen hi�ba nyert a Holl�h�t, a Griffend�l� volt m�r a kupa.

K�t nappal k�s�bb m�r a Roxfort Expresszen �ltek. Sirius ugyan m�sik f�lk�be ment volna, Harry m�g nem adta fel, hogy kib�k�tse bar�tait… �m nem igaz�n tudott figyelni r�juk. Csak b�mult ki az ablakon, �s arra gondolt, hogy ma fog tal�lkozni James sz�leivel – az � nagysz�leivel. El�re rettegett a tal�lkoz�st�l, mert sejtette, hogy apja sz�lei hamar �szre veszik, mennyire megv�ltozott. Hiszen sz�let�se �ta ismert�k a fiukat, el�tt�k nem lehetett titok.

L�tsz�lagos cseveg�sbe mer�ltek, �s tudt�k, hogy ez az utols� nap, amikor el kell viselni�k egym�st. Harry szinte v�rta, hogy megszabaduljon t�l�k, nem tudta eln�zni ezt a fesz�lts�get. Szerencs�re Peter felhozta Sirius lak�s�nak a t�m�j�t, �s a fekete fi� lelkesedve lend�lt bele a mes�l�sbe, hogy milyenre tervezi az otthon�t. Azt meg ugyan nem �rtette, hogy a sr�c hogyan tudott t�bb �r�t mes�lni err�l, de ecsetel�seit a mozdony k�rt�l�se has�totta f�lbe, �s a szerelv�ny lassult. Londonba �rtek.

A peronon akkora t�meg volt, hogy megegyeztek, majd akkor sz�llnak le, ha eloszlanak az emberek. Addig ott �csorogtak a kup� ajtaj�ban, p�ran r�juk k�sz�ntek, a l�nyok pirultak Sirius k�zel�ben, majd �k is mehettek. Harry maga ut�n vonszolta neh�z l�d�j�t, �s kis h�j�n �gy bukott le a l�pcs�n vele. Kiss� f�lve egyenesedett fel, �s szerencs�tlens�g�re megl�tta sz�leit.

Azonnal megismerte �ket. A nem messze �ll� var�zsl�nak holl�sz�n haja �s �gk�k szemei voltak, m�g az alacsony �desanyj�nak mogyor�barna loknik keretezt�k kecses arc�t, �s csillog� szem�veget viselt. P�r pillanatig meghatottan n�zte �ket, majd sz�les vigyorral fel�j�k sietett. �desanyja… vagyis nagyanyja mosolyogva �lelte r�gt�n mag�hoz, �s megsimogatta h�t�t. Nagyapja a haj�ba t�rt, �s nevetve �sszek�colta am�gy is kusza f�rtjeit. Harry tork�t elszor�totta az idegen, de j�les� �rz�s. Hihetetlen volt meg�lelni, meg�rinteni �ket, �s jelent�sen k�nnybe l�badt a szeme. Voldemort miatt nem ismerhette meg nagysz�leit, �s, mikor Godric’s Hollow-ban a temet�ben j�rt Ron�kkal, azt is megtudhatta, hogy a h�zasp�r egy h�nappal a sz�let�se el�tt halt meg.

- Kisfiam – tolta el mag�t�l a boszork�ny, �s j�l megn�zte. – Milyen sov�ny, �s s�padt vagy, dr�g�m! – s�p�tozta, mire � vigyorogva felid�zte mag�ban Mrs Weasley arc�t. – Nem ett�l rendesen? Baj t�rt�nt? Nem �rt�l r�g, mondj m�r valamit!

- Szeretlek titeket – cs�szott ki boldogan a sz�j�n, de csak vigyorgott tov�bb. Sz�lei nevettek, �s egym�sra n�ztek. – �s t�rt�nt egy s m�s, mert valaminek mindig kell, nem igaz? Velem pl�ne!

- J�, hogy eml�keztetsz – karolta �t apja a v�ll�t. K�nytelen nagyapa helyett apj�nak titul�lni, hogy megszokja a megnevez�st. Miut�n a sz�l�k kigy�ny�rk�dt�k magukat benne, a k�zelben �ll�k fel� fordultak. A m�sik kett� Remus apja lehetett, �s Peter �desanyja, mivel Remus a magas f�rfit �lelte, m�g a t�mzsi boszork�ny Peter v�ll�n igazgatta a mugli ruh�kat. Remus �desapja egy alapvet�en vid�m embernek t�nt, arc�n sz�les mosoly ter�lt el, ahogy kisfi�ra n�zett, �s csak �gy sug�rzott tekintet�b�l a szeretet. Harry nem is �rtette, hogy Remus mi�rt olyan z�rk�zott a szerelemben, �s a bar�tkoz�sban, ha egy ilyen apa mellett n�tt fel, aki – ezt tiszt�n �rezte – hatalmas odaad�ssal rajongott a fi��rt.

Peter anyja �sz�l� boszork�ny volt, pont olyan vizeny�s szemekkel, mint fia, de m�g k�m�letlen�l a fi� ruh�j�t rendezget�, er�s kezei ellen�re is l�tszott benne a f�lt�s, egyszem fia ir�nt.

Egy valaki azonban mag�nyosan �csorgott m�g�tt�k. Sirius olyan elhagyatottan n�zett ki, mint m�g soha. Harry ugyan l�tta a h�ta m�g�tt, a peron elej�n Redgulust, aki fel�j�k forgol�dott, de egy magas n� hamar elvonszolta kifel�. Persze az � sz�lei is �szlelt�k a jelenetet, �s nem tudtak Sirius �s Harry… pontosabban James, �j viszony�r�l sem, �gy gyorsan a fekete fi�hoz l�ptek, �s �t is kedves szavakkal illett�k, �s meg�lelt�k. Harry nem b�nta, eg�szen megsajn�lta a mag�nyos fi�t, mindennek ellen�re.

K�zben Mr Lupin is �dv�z�lte �t, egy meleg k�zfog�ssal. A var�zsl� azonban k�rd� tekintettel n�zett r�, majd Remusra b�k�tt fej�vel, aki �pp a f�ldet vizslatta. Harry Sirius fel� intett, s a f�rfi k�vette a mozdulatot. Valamit meg�rthetett, mert sajn�lkozva karolta �t cs�ggedt csemet�j�t, �s szomor� mosollyal pislogott r�. Harry �rezte, hogy van valami, amit m�g nem tud, mert nem �rtette a var�zsl�t.

Egy�tt mentek ki a kilenc �s h�romnegyedik v�g�nyr�l, majd a muglik k�zt lassan elvegy�lve, szem el�l t�vesztett�k egym�st. Harry Remus �s Sirius ut�n forgol�dott, de mindketten elt�ntek m�r. Apja mosolyogva �tkarolta �t, �s egy aut�hoz vezette. K�v�ncsis�ga v�g�l legy�zte aggodalm�t, �s �rdekl�dve sz�llt a j�rm�be.

Kett� dolgot tartott lehets�gesnek. Egy: Josh Potter vagy olyan fanatikus mugliim�d� volt, mint Mr Weasley, vagy kett�: a M�gia�gyi Miniszt�rium sof�rjek�nt dolgozott, �s onnan szerezte a kocsit. Amint elindultak, r�j�tt, hogy az el�z� lehet a helyes.

- Na �s, kicsim? – fordult h�tra �desanyja, �s becsatolta biztons�gi �v�t. Harry gyomra m�g mindig megr�ndult mosoly�t�l. – Mi volt ez az elken�d�tt hangulat k�ztetek?

- �sszeveszt�nk – vont v�llat Harry, �s f�jdalmasan n�zett ki a kocsi ablak�n, szem�gyre v�ve az elsuhan�ban csak foltokban l�that� boltokat. – Nem olyan komoly.

- De az, m�skor mindig egym�son l�gtok – b�logatott magabiztosan anyja, �s f�rje szapor�n helyeselt. – Ez�rt nem �rt�l? Mert kiborult�l, igaz?

- Egy kicsit – Na tess�k! Az anyja m�ris a k�zep�be tal�lt. Csak �pp nem tudja, mit�l is k�sz�lt ki. – Sirius csin�lt egy nagy h�lyes�get…

- Azzal a Piton-fi�val? – sz�lt h�tra most apja, �s beslisszolt egy f�l m�ter sz�less�g� sik�torba. Harry meglep�dve pillogott apj�ra a visszapillant�b�l.

- Honnan…?

- Term�szetesen Albus sz�lt nek�nk – somolygott a fekete haj� var�zsl�, �s Harry �szrevette, hogy a gesztust�l kis szarkal�bak keletkeztek szeme k�r�l, azt�n kacsint�sba hajlottak. Valami�rt olyan csib�szesnek �rezte ezt a kis megmozdul�st, hogy sejteni kezdte, James nem v�letlen�l v�lt a Roxfort zsiv�ny�v� – �r�k�lhette a bajkever�s hajlam�t. Erre a gondolatra azt�n elvigyorodott, �s csak �r�lni tudott, hogy Lily megfontolts�ga a csal�dba keveredett.

- Ez�rt is nem �rtett�k, mi�rt nem dicsekedt�l egy lev�lben – vette �t a sz�t �desanyja, �s h�tra ny�lt egy hajsimogat�s erej�ig. – Megmentett�l egy fi�t, ez az�rt nem mindennap t�rt�nik.

Huh, ha a boszork�ny tudn�, hogy val�j�ban mennyire a l�teleme az emberek megment�se… m�gis ink�bb csak megvonta a v�ll�t, de ez nyilv�n nem volt el�g sz�leinek.

- Nem dicsekedtem, mert val�j�ban gy�l�l�m Pipogyit. Vagyis Pitont – Ism�t az elsuhan�, egyre kev�sb� lakott t�jat szeml�lte a k�nyelmes �l�sr�l, �s leh�zta az ablakot, egy kis szell� rem�ny�ben. – Mindig ut�nunk szagl�szik, �s l�pten-nyomon meg�tkoz. Mardek�ros, term�szetesen.

- Akkor… ne �rts f�lre, nem mintha nem �r�ln�k, hogy �gy t�rt�nt… de akkor m�gis, mi�rt mentetted meg, ha ki nem �llhatod? – t�masztotta meg kerek �ll�t anyja az �l�s t�ml�j�nak h�tulj�ban. Harry h�kkenten pillantott r� a k�rd�s miatt, majd esz�be jutott, hogy sz�lei val�sz�n�leg nem tudnak Remus baj�r�l. Elh�zta a sz�j�t �s gondolkodott, hogy elmondhatja-e nekik. Sz�ja v�g�l �nk�nt kiny�lt.

- Remus belehalt volna, ha gyilkoss� v�lik – suttogta maga el�. N�h�ny m�sodpercig csak az aut� motor�nak a z�g�sa hallatszott, majd apja megk�sz�r�lte a tork�t.

- Mit �rtesz ez alatt?

Harry s�hajtva malmozott ujjaival, �s elm�ly�lten figyelte a j�t�kot. Nem gondolta val�sz�n�nek, hogy James az �szinte csal�di m�lybesz�lget�sek h�ve lett volna, ez�rt t�prengett, hogy mennyire �rulja el mag�t. Nyilv�n azonnal felt�nne sz�leinek m�ss�ga. M�gis megsz�lalt.

- Azt hiszem, ideje megtudnotok Remusr�l valamit – mormogta a kez�nek, �s ker�lte apja �s anyja pillant�s�t. – Kiskor�ban megharapta egy v�rfarkas. Eleinte nem mert sz�lni nek�nk se, mi�rt t�nik el havonta a sulib�l, sz�gyellte mag�t, �s undorodott is… de � j� ember! Ne �t�lj�tek el, j�?

Feln�zett, s szinte dacosan �llta anyja tekintet�t, �s apj��t a t�k�rb�l. �m a megvet�s, a gy�l�lk�d�s �s felh�borod�s nem l�tszott szemeikb�l. Ink�bb… der�ltnek t�ntek. Harry csod�lkozva meredt r�juk, �s kezdte sejteni, hogy m�gsem volt akkora titok Remus betegs�ge.

- Tudt�tok? – k�rdezte megk�nnyebb�l� s�hajjal, b�r jobban hangzott kijelent�snek a mondat. Anyja �s apja egym�sra mosolyogtak.

- Persze, hogy tudtuk – kuncogott a boszork�ny, �s csillog� szemekkel fordult vissza hozz�. – El�sz�r nem, az els� �vekben furcs�lltuk a viselked�s�t, meg, hogy egy h�napn�l tov�bb nem akar n�lunk maradni, amikor olyan j�l �rezte mag�t veletek… Azt�n besz�lt�nk az �desapj�val, Johnnal. � mondta el nek�nk. Sejtett�k, hogy ti is tudj�tok, de nem er�ltett�k a t�m�t, mert nyilv�n nem v�letlen�l nem sz�ltatok.

- �s nem zavar, hogy egy v�rfarkassal bar�tkozom? – f�rk�szte �les hangnemmel sz�leit. �m azok csak nevettek, amit�l kipirult az arca.

- Ismerj�k Remust, kicsim – cs�v�lta fej�t mosolyogva anyja. – Tudjuk, hogy milyen kedves fi�. Nincs vele baj, �s �gy gondolom, nem is olyan vesz�lyes, m�g farkask�nt sem.

Harry ebben k�telkedett, de jelent�s megk�nnyebb�l�ssel d�lt h�tra. Vigyorgott a tudatt�l, hogy ilyen j�fej sz�lei vannak. Mostm�r legal�bb tudta, mire sz�m�tson t�l�k.

- Sz�val… t�le mentetted meg Pitont? – kanyarodott vissza el�z� t�m�jukhoz apja. Harry enyhe f�zisk�s�ssel b�lintott.

- Sirius Remushoz k�ldte Pipo… Pitont, �s majdnem tal�lkoztak is. Remus m�r �talakult, �pp csak egy hajsz�lon m�lt Piton �lete.

- �s a tied is – mutatott r� aggodalmasan �desanyja. – Csoda, hogy nem t�madott r�tok. Sz�val �sszeveszt�l Siriusszal. De az�rt kib�k�lt�k valamikor?

- H�t… nem is az a baj, hogy megtette… azt m�r megbocs�tottam neki – legyintett Harry, �s �lmosan �s�tott. – Sokkal ink�bb, hogy Remus �s � m�g nem tett�k meg. El�gg�… fesz�lt a helyzet k�z�tt�k.

Sz�lei tov�bb faggatt�k �t a vizsg�ir�l, �s egy�b cs�nytev�seir�l, �s Harry j�les�en lend�lt bele a mes�l�sbe. A sz�l�i gondoskod�s mindig hi�nyzott az �let�b�l, csup�n tal�n Mrs Weasley-t�l kapott hasonl�t, �m az fel sem �rt ehhez k�pest. Szinte kitapinthat�an vette k�r�l a szeretet �s a melegs�g, amit csak a saj�t csal�d adhat. Tejf�l�sen vigyorgott, k�zben pedig pr�b�lta a kellemetlen rossz �rz�s�t lelke m�ly�re �zni: elvette a val�di Jamest�l a sz�leit, �s a pokol torn�c�ra tasz�totta – azaz a saj�t �let�be.

***

James j�les�en ny�jt�zott a takar� alatt. Ginny ott fek�dt mellette, �s a mellkas�hoz b�jt. Kezdett belehabarodni a kisl�nyba, megfogta a mosolya, a kacag�sa, a cinkosan csillog� szeme… egy biztos: Lily nem volt soha ilyen pajkos tekintet�. Ez a le�nyz� sokkal jobban hasonl�tott hozz�, �s meg is tudta t�le, hogy jobb szereti felr�gni a szab�lyokat, mint betartani �ket. Mes�lt valamit k�t b�tyj�r�l, akik ikrek voltak, �s James lesz�r�se szerint, a Tekerg�k nyomdokait k�vett�k, �s eml�tette, hogy t�l�k sok mindent eltanult.

Azt viszont nem tudta, hogy a l�ny b�tyjai hogyan fognak viszonyulni ehhez a kapcsolathoz. Val�sz�n�, hogy ma tov�bb mer�szkedtek, mint eddig b�rmikor, b�r ez neki nem esett nehez�re, fia val�sz�n�leg nem ment volna el ilyen messzire… legal�bb is egy ideig m�g nem. Ginnyn nem l�tszott, hogy b�rmit is megb�nt volna, s�t, m�g boldogabbnak t�nt, mint amilyennek valaha is l�tta.

Hi�ba, reggel volt, �s a hetek �ta tart� mag�nyt m�r nagyon unta… bar�tai is mindig pr�b�lt�k kirobbantani a szoba rejtek�b�l, de Jamesnek m�g szoknia kellett. Nehez�re esett elfogadni, hogy m�s emberek veszik k�r�l, �s hogy vesz�lyben vannak, egyfolyt�ban, de a napok m�lt�val jelent�sen lenyugodott. Tudta, hogy Ginny err�l be is sz�mol a t�bbieknek, amikor lent eb�del vel�k, �s sejtette, hogy m�r ideje kib�jnia ebb�l a gy�va kis szerepb�l. Hiszen mindig a kalandok hajtott�k… csak azok sosem voltak ilyen komolyak.

S�hajtva hagyta ott alv� bar�tn�j�t a paplan alatt, �s felh�zott p�r meleg ruh�t. Sz�ks�g is volt r�, mert az ablakon t�l szokatlanul er�s sz�l f�jt, �s es� verte az ablakot. Szinte alig volt vil�gosabb, mint estefel�, �s k�d is kavargott a viharban. Megborzongott, �s feljebb h�zta Ginnyn a takar�t, mert a rossz id�nek m�r a l�tv�ny�t�l is f�zott. Szorongva gondolt r�, hogy ez az id� tal�n nem t�l j� jel, de ink�bb csak legyintett, �s csendesen elhagyta az emeleti szob�t.

Viszonylag szerencs�je volt, mindenkit a konyh�ban tal�lt, az asztal k�r�l, k�v�juk, vagy te�juk meleg�be mer�lve. Topogva �llt meg a k�sz�b�n, majd megk�sz�r�lte a tork�t. Bar�tai �s Remus egy emberk�nt n�ztek r�, azt�n a feln�tt var�zsl� elmosolyodott. Ett�l megteltebbnek t�nt ny�zott arca, �s Jameset is sokkal jobban eml�keztette r�gi �nmag�ra.

- Harry – k�sz�nt halkan a f�rfi, �s kih�zta maga mellett a sz�ket. – Gyere, �lj le ide!

James gomb�ccal a tork�ban oldalazott Remus oldal�ra, k�zben igyekezett mosolyogni. Le�lt bar�tja mell�, �s kiss� f�lszegen feln�zett. Hermione �s Ron valamivel megk�nnyebb�ltnek t�ntek, hogy v�gre lemer�szkedett, Neville kerek arca aggodalomt�l reszketett meg – tal�n a fi� f�ltette a legjobban �t. Luna Lovegood, akit csak fel�letesen ismert, szok�s�hoz h�ven, hatalmas szemekkel n�zte, �s �lmatagon somolygott r�.

- Jobban �rzed magad? – k�rdezte megt�rve a csendet Hermione, �s egy p�lcaint�ssel neki is adott egy b�gr�t. James el�bb megk�stolta a te�t, �s csod�lkozva tapasztalta, hogy pont olyan, mint amilyennek � szereti, majd lassan old�dva b�lintott. Ism�t k�rbe n�zett, m�r-m�r bocs�natk�r�en, �s nyitni akarta sz�j�t, hogy eln�z�st k�rjen a viselked�s��rt, amikor Neville sz�lalt meg sz�nakoz�an, �s tal�n enyhe sz�gyennel hangj�ban.

- Sz�rnyen b�ntunk veled, Harry – cs�v�lta meg fej�t a fi�, a t�bbiek viszont b�logattak, m�g Remus is. – Csak megijedt�nk, hogy elfelejtett�l minket, meg magadat… Seg�ten�nk kellett volna, hiszen te is megr�m�lhett�l, erre meg cserbenhagytunk, �nz�ek voltunk… meg tudsz bocs�tani nek�nk?

James bar�taira pislogott, �s azok fesz�lten viszonozt�k tekintet�t. Nyilv�n zavarban lehettek, �s csak rem�nykedtek, hogy James… Harry… nem haragszik r�juk.

M�g siker�lt kimondania az igent, amikor Ginny felsik�tott az emeleten. Alig pattantak fel, l�ptek dobogtak a l�pcs�n, de nem csak egy p�r l�b�, hanem t�bb is, majd egy �rces f�rfihang hangzott fel a folyos�n.

- Itt maradsz, te kis szuka!

James �s t�rsai p�lc�t vonva rontottak ki az el�szob�ba, ahol k�t csukly�s hadakozott a kap�l�z� Ginnyvel. A l�ny sz�j�t befogt�k, �m Ginnyt sem ejtett�k a fej�re: beleharapott fogva tart�ja kez�be. James a pillanatnyi d�bbenetet �s f�lelmet fel�lm�lva, p�lc�j�t a hal�lfal�ra szegezte, �s elk�b�totta. A var�zsl� t�rsa, l�tva a hat felb�sz�lt ellenfelet, �s a l�ngol� szem�, az �let��rt b�rmire k�pes Ginnyt, ink�bb k�romkodott egyet, �s t�rsa test�vel elhoppan�lt.

- Menn�nk kell – d�rrent Remus hat�rozott, parancsol� hangja, majd Hermione �s � felmentek az emeltre, hogy �sszeszedj�k a holmijukat. Neville �s Ron a konyh�ba szaladtak a k�tszerek�rt, mert megl�tt�k, hogy Ginny v�rzik. James t�deje m�g mindig �sszeszorult a retteg�st�l, de m�r bar�tn�je s�r�l�seit kereste. A l�ny h�l�inges, pongyol�s teste reszketett ugyan, �s megk�nnyebb�lten karolta �t a fi� nyak�t, de szerencs�re csak a l�b�t v�ghatta meg, ahogy a hal�lfal�kkal hadakozott.

- Hogy jutottak ide? – tajt�kzott a konyh�b�l el�v�gtat� Ron, �s mell� t�rdelt, hogy � is megn�zze Ginny sebeit. Ugyan James l�tta a fi� tekintet�n, hogy �szre vette h�ga lenge �lt�z�k�t, de most nagylelk�en figyelmen k�v�l hagyta, ami�rt � igen h�l�s volt.

- L�ttad, nem? – andalgott a falhoz Luna, de nagy szemein az�rt l�tszott az ijedts�g. – Hoppan�ltak.

- DE IDE NEM LEHET CSAK �GY HOPPAN�LNI! – �v�lt�tt fel Ron, r�ijesztve mindenkire. A l�pcs�n lefel� igyekv� Remus b�k�t�leg kisz�lt l�d�ja m�g�l.

- Nyugodj meg, Ron – ny�gte a neh�z b�r�nd alatt. – Feloldott�k a hoppan�l�sg�tl� b�b�jomat, ez�rt siker�lt nekik. De szerencs�snek mondhatjuk magunkat, hogy csak ketten j�ttek, �s, hogy Ginny ilyen lelem�nyes volt… ha nem sik�t fel, nem is vessz�k �szre �ket.

- Nem direkt sik�tottam, hanem, mert megr�m�ltem – h�zta el sz�j�t halkan Ginny, mire James automatikusan �tkarolta. – De nem t�nt �gy, mintha Harryt akarn�k…

- Nem, val�ban – Remus gyorsan adott a l�nynak egy meleg ruh�t, k�zben a t�bbiek a kab�tjaikat kezdt�k h�zni. – Szerintem t�ged kerestek, Ginny. Biztos megtudt�k, hogy Harry bar�tn�je vagy, �s kapva-kaptak az alkalmon, hogy elfogjanak, mert a seg�ts�geddel Voldemort megkaparinthatta volna Harryt.

A balj�slat� mondatra elcsendesedtek. Ginny eg�szen �sszer�ndult, mik�zben felh�zta nadr�gj�t, �s pulcsij�t. James nem tudta, mit mondhatna neki, mert megd�bbentette, hogy a hal�lfal�k �gy gondolkodtak. Azt�n persze, ahogy v�r�s haj� bar�tn�j�re n�zett, r�j�tt, hogy �rte val�ban feladta volna mag�t a s�t�t m�gusnak…

Azonnal elhagyt�k a h�zat, szinte rekordid� alatt. James szorosan Ginny mellett maradt, de k�zben l�tta, hogy Remus szomor�an tekint elhagyott otthona fel�… ett�l �sszeszorult a torka. M�r ezen a viszonylag b�k�s helyen sem voltak biztons�gban, r�ad�sul Remusnak sincs m�r hov� mennie. Vagyis…

T�rsasan hoppan�ltak, b�r most m�g �neki is kapaszkodni kellett – Harry nyilv�n letette m�r a vizsg�j�t hoppan�l�sb�l, �m James m�g csak ny�ron k�sz�lt r� - , viszont Remus ezt jobb �tletnek is tartotta. Ginny �s Luna fogt�k a f�rfi �s Ron kez�t, m�g � Hermione �s Neville t�rsas�g�ban hagyta el az erd�t.

A m�veletet el�sz�r v�gezte, �s iszony� volt. �gy �rezte, valami sz�k pr�sbe ker�lt, �s alig kapott leveg�t a nyom�st�l. Szeme is k�nnybe l�badt, s m�r �pp kezdett f�lni, amikor a szor�t�s megsz�nt. Zih�lva kapkodott leveg� ut�n, Remus meg is k�rdezte, hogy minden rendben van-e, mire csak b�lintott. Nem merte elmondani, hogy m�g nem csin�lt ilyet…

Pihegve n�zett sz�t, �s meglep�dve tapasztalta, hogy egy londoni sik�torban vannak. Az aszfalton nemr�g hullott es� f�nylett a halv�nyan pisl�kol� l�mp�k vil�g�t�s�ban, �s alapvet�en nem volt szebb id�, mint az erd�ben. Remus vezet�s�vel l�pkedtek egy mugli emeletes h�z fel�, majd be is slisszoltak a kapun. James sejtette, hogy ez Remus v�rosi lakhelye lehet, b�r azt m�r nem �rtette, hogy mib�l volt p�nze kifizetni a lak�st.

A harmadikra �rve m�r mindannyian zih�ltak, �s � m�gink�bb fulladozott a f�lledt, poros �p�letben. A dohos szag kaparta a tork�t, alig v�rta, hogy bemenjenek v�gre az ajt�n. Remus megr�ntotta l�d�j�t, nehogy eld�lj�n, majd el�hal�szott elny�tt tal�rja zseb�b�l egy apr� kulccsom�t.

�m alighogy a z�rba tette, az ajt�ban bel�lr�l megcs�rrent egy m�sik kulcs, �s a bej�rat kit�rult. Egy lila haj�, fiatal n� �llt benne, sz�v alak� arca s�padt volt, �s s�t�t szemei aggodalmasan csillogtak. Remus azonban csak intett nekik, �s a gyerekek sem ijedtek meg a n�t�l, s�t, mintha meg�r�ltek volna. James csod�lkozva s�hajtott, majd utols�k�nt l�pett a lak�sba, �s becsukta az ajt�t.

A k�vetkez� pillanatban �jabb hidegzuhany �rte: megfordult, �s azt l�tta, hogy a lila haj� n� Remus nyak�ba borul, �s egy szenved�lyes cs�kkal �dv�zi, amit a var�zsl� boldogan viszonoz. Hermione �s a t�bbiek csak mosolyogtak ezen, majd Ginny – kicsit felszabadultabban – somolyogva hozz�somford�lt, �s meg�lelte.

- H�t nem �k a leg�desebb h�zasp�r?

James elkerekedett szemekkel meredt Remusra. Eddig nem is mondta, hogy feles�ge van.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.