A nap kicsit kib�jt a felh�k m�g�l, de hideg �s ac�los maradt f�nye. A lak�s kis ablakain j�gvir�got vetett a k�d, �s a szemerk�l� es�, a v�z besziv�rgott a keretekn�l, el�ztatva maga alatt a falat.

James dideregve �sszeh�zta mag�t, �s te�ja f�l� hajolt. Remus a Reggeli Pr�f�t�t olvasta, rajta k�v�l pedig csak Hermione sz�rcs�lgette capuccino-j�t az asztaln�l. Tudta milyen okos a barna haj� l�ny, s �gy v�lte a mereng� tekintet ism�t azt jelenti, hogy nagyon gondolkodik. James senkit nem ismert, aki a l�nyhoz hasonl�an �les �sszel rendelkezett volna, m�g Remust is fel�lm�lta.

Aprop�, Remus. Nem is sz�lt, hogy megn�s�lt. James ezt nagyon furcs�llta, nem csak a titkol�z�st, hanem egy�ltal�n. R�gen mindig �gy sejtette, hogy barna bar�tja a fi�khoz vonz�dik, olykor elkapott egy v�ggyal teli pillant�st, amit Siriusra vetett… De tal�n t�vedett, hiszen Holds�p mindig rendezte von�sait, miel�tt b�rki olvasott volna r�luk, soha nem �rulta el mag�t semmivel. A var�zsl� f�radt arc�t f�rk�szte, amin enyhe, s�t�t borosta serkent (sz�m�ra ez is d�bbenetes volt, mert r�gebben Remus m�r azel�tt megborotv�lkozott, hogy �k Siriusszal fel�bredtek volna), majd h�mm�g�s�re felocs�dott. Hermione a f�rfi fel� fordult.

- T�rt�nt valami? – k�rdezte megviselt hangon.

- A koboldok furcs�n viselkednek – jegyezte meg lassan Remus, �s letette �js�gj�t az asztalra. S�rga tekintete �l�nken csillogott Jamesre. – T�mad�sokkal fenyeget�znek, �s egyn�mely auror szerint a hal�lfal�kkal sz�vetkeztek.

- De ez csak butas�g, ugye? – James feszengve simogatta b�gr�je f�l�t, �s aggodalmasan kapkodta pillant�s�t Remus �s Hermione k�zt. A l�ny �sszeh�zta szem�t.

- Nem tudom – kezdte az okfejt�st. – �pp azon t�prengtem, hogy arra m�g nem is gondoltunk, hogy n�luk is lehet egy horcrux. Elv�gre �k mindenre vigy�znak, amit a kez�kbe adnak meg�rz�sre, �s a megfelel� ellenszolg�ltat�s�rt meg is tesznek mindent a biztons�g �rdek�ben.

- A koboldok nem kedvelik a hal�lfal�kat – cs�v�lta fej�t csendesen Remus. – Nem sz�vetkezn�nek Voldemorttal, mert az Els� H�bor�ban nagyon sok koboldcsal�dot kiirtottak.

- Az embereket eleve nem kedvelik a koboldok – legyintett Hermione. – De, ha Voldemort megadn� nekik a jogokat, amik�rt m�r r�g�ta hadakoznak a miniszt�riummal, akkor m�g a galleonok h�tulj�ra is az � k�p�t nyomtatn�k, a s�rk�ny helyett. B�rmit megkaphat, ha ezt megteszi nekik.

Jameset meggy�zte a l�ny �rvel�se, de megborzongott a gondolatra, hogy a koboldok ellen�k harcolnak. B�r m�giat�rin sosem figyelt oda el�gg�, mindig a padon aludt Tapmanccsal, azt tudta, hogy Binns a f�l �vet legal�bb a koboldmes�kre �ldozta, �s n�mely r�szletre eml�kezett is.

Remus is elgondolkodva r�ncolta homlok�t. Ez v�gre olyan volt, mint r�g. Gyakran l�tta fiatal kor�ban is azt a kis r�ncocsk�t k�t szem�ld�ke k�z�tt, amikor �rdekelte valami.

- Persze… van abban valami, amit mondasz – b�lintott elismer�en p�r pillanat m�lva a var�zsl�. – Val�ban, ha lenn�nek jogaik Voldemort �ltal… �m a hal�lfal�k im�dj�k, ha k�nozhatj�k a var�zsl�nyeket, lett l�gyen az val�ban tehets�gtelen, vagy ak�r a legokosabb fajta var�zsl�ny. Ugyan�gy nyomorgatn�k a koboldokat, mint az �ri�sokat.

- Kiv�ve, ha Voldemort hal�lb�ntet�ssel s�jtja �ket a kih�g�sok�rt – mutatott a f�rfire Hermione, �s kim�rten ivott egy kortyot, csak azut�n folytatta. – Nagyon fontos neki a horcrux, Remus.

- Mi�rt? – s�hajtott enyhe rem�nyked�ssel, de t�bb lemond�ssal Remus, �s borosty�n szemei kettej�ket f�rk�szt�k. James �s Hermione nyugtalan pillant�st v�ltottak. – Elmondhatn�tok v�gre, mik azok a horcruxok, �s mi�rt fontos nektek, meg Voldemortnak?

- Sajn�lom, Holds�p – sz�lalt meg ez�ttal James, �s t�nyleg sajn�lkoz� szemeket meresztett s�padt bar�tj�ra. – Egyel�re nem mondhatjuk el. De m�gis… - kanyarodott vissza az el�z� t�m�hoz, �s Hermion�re tekintett. - …lehets�ges, hogy megtudjuk valahogy, a koboldok �rzik-e a horcruxot?

- Persze – ironiz�lt kacagva Hermione, majd szomor�an felpislogott k�v�j�b�l. – Bet�rhetsz a Gringottsba, �s megn�zheted.

James elh�zta a sz�j�t. Nem reag�lt a megjegyz�sre, mert az �lmos, ez�ttal ez�sthaj� Tonks t�molygott a konyh�ba. Sz�v alak� arca a szok�sosn�l k�tszer s�padtabbnak t�nt. James valami�rt kedvetlen�l elfordult a boszork�nyt�l, aki lehajolt Remushoz a reggeli cs�k�rt. Nem tudta, mi�rt nem tetszik neki a l�ny, hiszen kedvesen b�nt vele, vicces volt, ugyanakkor – amikor kellett – komoly is… M�gis, mintha nem illett volna barna bar�tj�hoz. T�l… szertelen volt ahhoz. Nem ilyennek k�pzelte Remus �lett�rs�t.

De, ha szerelem, h�t szerelem. � is f�lig beleesett Ginnybe, ezt m�r tudta mag�r�l. Ugyan n�ha esz�be jutott m�g Lily, de m�r r�gebben is csak f�jdalommal j�rt, ha ut�na �csing�zott, �s nem esett nehez�re „�tszeretni” ebbe a mostani kis d�monba. Igen, �k illettek egym�shoz, szent�l hitte.

Hermione vid�man csicsergett Tonksszal, k�zben pedig el�v�nszorgott Ron, Ginny, Neville �s Luna is (na j�, a l�ny ink�bb siklott), majd hamarosan az ez�sthaj� boszork�ny tal�rt �s k�penyt h�zott, �s munk�ba indult. Akkor James�k el�adt�k �tlet�ket a t�bbieknek a horcruxr�l.

Ron er�sen koncentr�lt, de ez csak annyira nem volt nevets�ges az arc�n, mint r�gen Sirius�n… vagyis kev�ss�. A v�r�s fi� n�ha nehezen kapcsolt, nehezen kombin�lt helyzeteket. Nem �gy Ginny. James b�szk�n kih�zta mag�t, hogy milyen okos bar�tn�je van. � helyeselte is a koboldokr�l alkotott �tlet�ket, de arra nem tudott megold�st, hogyan ellen�rizhetn�k a dolgot.

Hetekig t�rt�k a fej�ket rajta, hogyan szerezzenek inform�ci�kat a koboldokr�l. Musz�j volt kitartaniuk emellett, mert m�r nem nagyon tudtak min elindulni. Hermione szerint nagyon sok helyet �tn�ztek m�r Harryvel, m�g m�lt ny�ron, �s iskola helyett is utazgattak. Nem maradtak nyomok, �s nem is akadt egy seg�t�j�k sem – hiszen csak Dumbledore professzor tudott a titokr�l, senki m�s… senki. Egyed�l voltak Voldemorttal szemben.

Azonban, mikor az id� egy cseppnyit melegebbe fordult, �s az �prilisnak v�ge lett, Tonks v�ratlan h�rrel t�rt haza.

Este volt m�r, s csak James �s Ginny �ltek a konyh�ban. Finoman �zlelgett�k egym�st, �s mosolyogtak, ez�rt James igen bossz�san fordult a hatalmas robajjal el�bukkan� Tonkshoz. A v�r�seslila haj� n� arca r�m�letbe torzult, ahogy kiesett a kandall� z�ld l�ngj�b�l. A durran� hangra persze mindenki fel�bredt, �s rettent�en megijedt, l�tva a reszket� boszork�nyt. James le�ltette Remusszal egy sz�kre, m�g Hermione egy b�gre forr� csokit nyomott a v�kony ujjak k�z�.

K�nytelenek voltak megv�rni, am�g Tonks lenyugodott, de a szemeiben �l� f�lelemt�l m�r �k is megr�m�ltek.

- Mi t�rt�nt, sz�vem? – karolta �t kedvesen, de s�padtan Remus Tonksot, �s egy cs�kot nyomott feje b�bj�ra. Fesz�lten hallgattak, s a v�r�s haj� l�ny hamarosan remeg� hangon megsz�lalt.

- A koboldok megt�madtak minket. – A szob�ban eddig is v�gni lehetett a cs�ndet, de ezekre a szavakra m�g ink�bb. James arc�b�l lassan t�vozott a v�r, s furcsa hidegs�get hagyott maga ut�n. – �pp egy hal�lfal�-gy�l�sen �t�tt�nk rajta, mikor megjelentek. Teljes fegyverzetben, alig tudtuk visszaverni �ket, a pajzsaik minden �tkot letasz�tottak. A vezet�j�k Ragnok volt, megismertem, �s �llt mellette egy m�sik is, valami a-bet�s neve volt… Amak… Ampak… �, nem tudom, nem is fontos. Megfenyegettek minket. H�rom napot kaptunk, hogy csatasorba �lljunk az Abszol �ton. Ott fognak k�zdeni, �s m�r nem lehet alkudni vel�k.

James �s bar�tai egym�sra n�ztek. A retteg�s ott bujk�lt tekintet�kben, mert az elm�lt napokban m�r mindny�jan elolvast�k a m�giat�rt�neti tank�nyveiket, mindent tudtak a koboldfelkel�sekr�l. Jamesben azonban hideg maradt a v�r, �s gondolkodni kezdett. Egy hirtelenb�l j�tt �tlet forgott agy�ban, csak nem tudta, meg merje-e eml�teni. Hermion�re pislogott, s rajta is l�tta… � is arra gondolt…

- Elj�tt a mi id�nk – sz�lalt meg halkan, de a nagy csendben, mintha kiab�lt volna. Mindannyian r�n�ztek, �s � kih�zta mag�t, egy percig mondand�j�t fontolgatta, majd lassan kinyilv�n�totta v�lem�ny�t.

- H�rom nap m�lva a koboldok t�madnak – jelentette ki az egyre n�vekv� izgatotts�gt�l reszket� hangon, de csak Hermion�t n�zte. – Val�sz�n� a legt�bb egyed�ket hadrendbe �ll�tj�k a londoniak k�z�l, azt�n, majd k�s�bb j�n az ut�np�tl�s m�s v�rosokb�l. De az els� napon nem maradnak a Gringottsban, senki nem lesz ott.

- �s nek�nk akkor kell cselekedn�nk – b�logatott l�zasan csillog� tekintettel a barna l�ny. – Le kell menn�nk a j�ratokba, meg kell keresn�nk a horcruxot!

Bar�taik elborzadt pillant�sokkal illett�k �ket. �m James tudta, hogy �gy kell lennie. Ez az egyetlen es�ly�k. Hermione szerint is. Remus f�jdalmas fintor�b�l sejtette, hogy a var�zsl� is tudja, nincs m�s v�laszt�suk.

- De h�t… - h�pogott Ron, szepl�i kifeh�redtek, hangja egy fokkal magasabban csengett, s �gy n�zett r�juk, mint az �r�ltekre. – T�bb sz�z, mit sz�z, ezer sz�f van a bankban! �s a csill�ket is csak a koboldok tudj�k ir�ny�tani! R�ad�sul a fej�kben van a nyilv�ntart�s, nem �rj�k pergamenre, kinek hol van sz�fje, �s mit t�rol benne!

- De Voldemortnak tal�n nincs is sz�fje – cs�v�lta meg fej�t Hermione, �s azel�tt folytatta, miel�tt Ginny k�zbesz�lt volna. – Sosem volt t�l nagy sz�ks�ge r�, nem dolgozott annyi ideig, hogy sok aranyat halmozhatott volna fel a bankban.

- Akkor meg? – �rtetlenkedett Neville, �s k�ts�gbeesett mozdulattal kit�rta karjait.

- V�lem�nyem szerint… - A barna l�ny jelent�sen dr�maira halk�totta hangj�t, ajkain mindentud� mosoly bujk�lt. - … a horcrux a koboldok alv�ros�ban van elhelyezve. A Gringotts alatt t�bb sz�z m�rf�ldre.

Tonks hiszt�rikusan nevetve n�zett k�rbe.

- Most meg mir�l besz�ltek? Ez csak vicc, igaz? – Eg�szen felder�lt �tleteikt�l. James elh�zta a sz�j�t, �s Remusra n�zett. Az vette az ad�st, kedvesen felseg�tette �rtetlen feles�g�t, �s bet�mogatta a h�l�ba. Ginny elgondolkodva n�zett ut�na, majd �jra fel�j�k fordult.

- Tal�n Bill tudja az utat le – javasolta elsz�ntan l�ngol� szemekkel. – � a Gringottsban dolgozik, tal�n j�rt m�r az alv�rosban. �rok neki…

- Nem, menj�nk el hozz�juk! – �llt fel v�ratlanul Hermione, �s az � szav�ra v�rt. Mindegyik�k r� v�rt, amit�l egy percre elgyeng�lt, majd hat�rozottan felpattant � is.

- �gy van, nincs id�nk lev�lre – er�s�tette meg a javaslatot. – Azonnal cselekedn�nk kell, mert h�rom nap m�lva m�r ott fogunk barangolni.

Neville �s Ron egy csal�dott, frusztr�lt tekintetet v�ltottak. Luna �s Ginny viszont nagyon j�nak tal�lta a tervet (b�r az el�bbi tal�n meg sem �rtette), �gy, James vezet�s�vel a kab�tjukat h�zt�k, hogy az utc�r�l hoppan�ljanak. James hagyott egy kis cetlit Remusnak, mert nem akar�dzott neki bemenni a feln�ttek h�l�j�ba, majd egy b�lint�ssal jelezte elsz�nt t�rsainak, hogy indulhatnak.

H�rom nap m�lva pedig m�r hajnali �tkor keltek. Megegyeztek, hogy csak n�gyen mennek: Hermione, Remus, Ginny �s �. Ron nem akarta persze, hogy h�ga v�llalkozzon az �tra, de James kelletlen�l megmondta neki, hogy � jobb a var�zsl�p�rbajban, �gy nagyobb haszn�t veszik a l�ny jelenl�t�nek. A v�r�s fi� egy kicsit megs�rt�dhetett, de v�g�l is b�lintott, �s Hermion�t�l meg egy cs�kkal b�cs�zott. James csak az els� ilyen alkalommal lep�d�tt meg, de m�r megszokta, hogy k�t bar�tja egy p�r. Neville �s Luna �nk�nt v�llalkoztak, hogy ink�bb majd akkor seg�tenek, ha visszat�rnek, ell�tj�k a s�r�l�seiket, �s ilyesmi. Erre Ginny csak annyit mondott, negat�v gondolkod�s, de ezzel le is tudt�k a dolgot.

Tonksot egy altat�val �t�tt�k ki, m�g el�z� este. Remus nem sz�lt neki, hogy lemennek a Gringottsba, amit James meg is �rtett.

Mind a n�gyen holts�padtak voltak, �s enyh�n remegtek, de szinte vil�g�tottak szemeik az elsz�nts�gt�l. Egy sz� nem hagyta el a sz�jukat, nem ettek ez falatot sem, helyette ki�br�nd�tott�k magukat, felszerelkeztek ez�stkardokkal (Bill gy�jtem�ny�b�l k�rt�k el - Remusnak persze aranyb�l k�sz�ltet hoztak), �s egy b�lint�ssal b�cs�ztak Ron�kt�l.

A sik�torb�l hoppan�lva jutottak a Foltozott �st nev� kocsm�hoz, ahol zsongtak az emberek. Felb�sz�lten harsogt�k szidalmaikat, mind a koboldokra, mind a miniszt�riumra, �s d�h�dten szorongatt�k k�seiket. James�k nehezen verekedt�k �t magukat az izzadt t�megen, hiszen felt�n�st sem akartak kelteni senkinek. N�h�nyan persze megfordultak ut�nuk, de nem vett�k a f�rads�got, hogy meg�llap�ts�k, mit is keresnek.

James kisurrant a h�ts� ajt�n, �s egy�ltal�n nem lep�d�tt meg, hogy m�g a kis kertecsk�ben is �lltak n�h�nyan. �ppen az �tj�r�t nyitott�k az Abszol �tra, �gy a sokas�g kisodorta �ket az �res macskak�ves utc�ra. Csend honolt a h�zak k�z�tt. A koboldok egym�s m�g�tt �lltak, a Gringotts d�l�ng�l� �p�lete el�tt, a l�pcs�k�n, �s m�g a bej�raton t�l is. James megfogta t�rsai ki�br�nd�tott kez�t, �s az egyik boltba h�zta, mely a legk�zelebb esett a bankhoz, de a koboldok m�g nem �llt�k el. Besurrantak a bez�rt bagoly�zletbe, �s a kirakat m�g�l leselkedtek kifel�. Meg kellett v�rniuk, m�g elkezd�dik a harc, addig nem jutnak kereszt�l a koboldokon.

Hamarosan felharsantak az els� �tkok, megindultak az emberek a miniszt�riumiak vezet�s�vel, �s r�rontottak a rend�letlen var�zsl�nyekre. James�k borzongva figyelt�k, ahogy az els� var�zsl�k elesnek a „csatat�ren”. Val�sz�n�leg t�rt�g�tott�k az Abszol utat, mivel egyre t�bben �s t�bben �z�nl�ttek az �p�letek k�zt. A koboldok egyszer�en levert�k az el�sz�r t�mad�kat, szinte meg se kottyant nekik, de azt�n egyre kegyetlenebb� v�ltak, s l�ndzs�ikkal d�ft�k kereszt�l az embereket. Igaza volt Tonksnak, sz�pen munk�lt pajzsaik csillogtak a gyenge napf�nyben, s levertek magukr�l miden b�b�jt – tal�n csak a tasz�t��tkok �rtek el eredm�nyt, de azok is gyeng�bbnek t�ntek, mint egy�bk�nt.

Amikor a koboldok is el�re t�rtek, �s elvegy�ltek az emberek k�z�tt, James �s bar�tai �gy d�nt�ttek, ideje kimenni, hogy eljussanak a bankig. Az ajt� m�r nyitva v�rta �ket, �gy csak el kell slisszolniuk a harcol�k mellett. Libasorban szedt�k l�bukat, kardjaikat markolva, �s nagy nehezen ker�lgett�k a koboldok l�ndzs�inak hegy�t, meg az elr�ppen� �tkokat. Egy �zben ugyan Remusnak bele kellett m�rtania l�thatatlan fegyver�t egy koboldba, mert az �gy t�nt, felfedezte �ket, de t�bb kellemetlens�g�k – szerencs�j�kre – nem akadt. A gyerekek persze egyre remeg�bben szedt�k l�baikat, m�g barna bar�tjuk h�tulr�l fedezte �ket.

James j�l sejtette, a bank teljesen �res volt. A teremben visszhangzott a kint h�bor� zaja, �gy m�g mindig nem v�lthattak egy sz�t sem, nem lett volna �rtelme. Bill utas�t�sa szerint, megker�lt�k a hatalmas, jobb oldali pultot, �s a m�g�tte l�v�, balr�l a harmadik fekete ajt�hoz settenkedtek. Az f�lig kiny�lt, �gy nem volt sz�ks�g b�b�jokra. Egyes�vel mer�szkedtek be a s�t�t v�g�nyhoz, majd mindenek el�tt feloldott�k a ki�br�nd�t� b�b�jt magukr�l, hiszen nem volt m�r r� sz�ks�g�k.

Egy s�np�ron t�bb csille is v�rakozott, de hamar r�j�ttek, hogy csak kettes�vel tudnak be�lni. Hermione v�ltig �ll�totta, hogy Remus �lj�n James mell�, mert � az, akit v�deni kell. A fekete fi� persze elh�zta a sz�j�t, de ink�bb nem sz�lt, �s a teljes s�t�tben bem�szott az egyik vagonocsk�ba. Remus szorosan m�g� �lt, Hermione �s Ginny pedig a k�vetkez�be telepedtek. A csill�k lassan megindultak, �s �k g�rcs�sen belekapaszkodtak a sz�l�kbe, nehogy az �les kanyarokban kiessenek.

A s�t�ts�g csak lassan enyh�lt, ahogy egyre lejjebb, egyre h�v�sebb l�gi�kba sz�guldottak. James csak most �rtette meg, milyen hatalmas is ez a bank, ahogy eln�zte p�ld�ul a – valahonnan felsejl� - f�nyn�l megcsillan� barlangi tavat. A nyakt�r� kanyarok �s lejt�s s�nek m�r-m�r �letvesz�lyesek voltak, s James rem�lte, hogy �lve meg�ssza a kalandot. Ezt az �r�lt kalandot.

�r�kat, vagy csak perceket utaztak, nem tudta, elvesz�tette az id��rz�k�t, �m hamarosan a csille lassulni l�tszott, �s befutott egy peron el�. Teljesen �tfagyott a f�ld m�ly�nek hideg�t�l, �gy elg�mberedve k�sz�l�dott ki a csill�b�l a f�klyaf�nyes peronra, �s h�tra fordult… �gy sz�d�lt meg, mintha fejbe csapt�k volna.

Hermione �s Ginny csill�j�nek h�lt hely�t tal�lta. Remus is kisz�llt, s � is k�vette p�ld�j�t, majd ajkait egy r�m�lt ny�g�s hagyta el. Rettenten n�ztek egym�sra, �s �rezt�k, hogy ez �gy nagyon nincs rendben.

- Mikor szakadhattak le t�l�nk? – suttogta remegve James, �s a s�t�tbe vesz� visszautat k�mlelte. Nem, az nem lehet, hogy csak �gy… Ginny! A f�lelem elszor�totta tork�t, �s m�r egy�ltal�n nem akart tov�bb menni. Ginny! �sszerogyott a peronon, �s m�r nem is �rdekelte a horcrux vagy a kalandok. Torka kapart, szeme is sz�rt m�r, s csak meredt az �res s�nekre. Remus kez�t �rezte meg v�ll�n, majd l�ktet�, dobog� dobh�rty�j�n besz�r�d�tt a f�rfi �rzelmekt�l remeg� hangja.

- Ne agg�dj, biztosan nincs bajuk. Hermione b�rmire tal�l megold�st, amikor leszakadtak t�l�nk biztosan… kital�lnak valamit, egy�tt fantasztikusak…

- Nem kellett volna ide j�nn�nk. – James felt�p�szkodott, megt�r�lte arc�t, �s egy nagy leveg�vel Remus fel� fordult. Az is pont olyan megrend�lten n�zett vissza r�. – De, ha m�r itt vagyunk, menj�nk tov�bb!

A var�zsl� b�lintott, �s a peronr�l kivezet� alag�tszer�s�g fel� fordultak, melynek teljes hossz�t kivil�g�tott�k. Ha m�st nem, h�t legal�bb l�tnak. James �s Remus leg�rnyedtek a j�ratban, hisz’ nem az � m�reteikre tervezt�k �ket, de a fi�t nem nagyon tudta zavarni. �resnek �rezte mag�t, vagy m�gink�bb olyannak, mint akib�l kiszak�tanak valami fontosat. Beleszurk�lt sz�v�be a f�jdalom, l�gz�se is neh�zkes volt, s m�g mindig mart�k a k�nnyek. Ginny! Annyira szerette, annyira kellett neki… �s persze ott volt m�g Hermione is. A legokosabb boszork�ny a f�ld�n. James furcsa rajong�ssal tisztelte, �s bar�tk�nt szerette. Hozz�szokott m�r kioktat�saihoz is… �s a l�ny b�rmit megtett a bar�tai�rt, de f�k�nt ��rte. B�rmit, hiszen ide is elj�tt… a v�gzet�be. Nagyon rem�lte, szinte k�ts�gbeesetten, hogy valami olyan t�rt�nt, ami nem a k�rukra van… �s bar�tai �lnek csak… lemaradtak…

James megbotlott egy k�sz�bszer� kin�v�sben, �gy felpillantott. Ki�rtek az alag�tb�l, egy magasabb mennyezet� sik�torba. M�g nem l�tt�k a v�g�t, de Bill szerint legal�bb f�l �r�t kell s�t�lni, mire az alv�rosba �rnek. A legid�sebb Weasley nagyon meg�rt� volt vel�k, j�fej fick�nak t�nt, olyannak, aki kaphat� a kalandokra. �s a v�la feles�ge…

- Mondd, Harry – fordult hozz� v�ratlanul Remus, kicsit megijesztve a hossz� hallgat�s ut�n. R�emelte tekintet�t a borosty�n szemp�rra, melyek enyhe k�v�ncsian f�rk�szt�k, a f�jdalmas tekintet mellett. -, hogy lehet, hogy csak r�m eml�kszel az �letedb�l? Hiszen alig volt alkalmunk egy�tt lenni. Csup�n n�h�ny napot, hetet, m�g akkor is, amikor tan�tottalak titeket. Mi�rt eml�kszel r�m?

James gyomra ugrott egy szalt�t. Most mi a csud�t mondhatna? Hogy belepottyant a fia test�be? Vagy, hogy ki�zte bel�le az igazi Harryt, �s nem tudja, hol van? Nem, m�r nem akarta elmondani, nemhogy Remusnak, de senkinek sem. Tan�cstalanul bambult el�re a v�gtelennek tetsz�, nedves fal� sik�torban, �s igyekezett elgondolkozottnak l�tszani, de vacog� fogai rontottak az �sszhat�sb�l. V�g�l a legegyszer�bb m�dot v�lasztotta.

- Nem tudom. Te, meg Sirius vagytok, akikre eml�kszem, meg tal�n egy kicsit Peter-re. Tal�n eltal�lt valami �tok, amit rosszul mondtak ki. Egy elrontott Exmemoriam tal�n k�pes ilyesmire.

Remus h�mm�g�tt, �s ves�be l�t�an f�rk�szte.

- Van egy olyan �rz�sem – kezdte a f�rfi lassan, s Jamesnek a tork�ba ugrott a sz�ve. -, hogy van valami, amit nem mersz elmondani. A horcrux-iz�ken k�v�l.

James nyelt egyet, �s m�g v�letlen�l sem pislogott felfel�, csup�n el�re. Remus egyre j�ratosabb a legilimencia ter�n, s ha �gy folytatja, a lelke teljesen ki lesz szolg�ltatva neki. Nemt�r�d�m st�lusban megvonta v�ll�t.

- Te se sz�lt�l, hogy van egy feles�ged.

Remus megh�kkent, majd halv�nyan elmosolyodott. James megnyalta kisz�radt sz�j�t, �s vonakodott, meg merje-e k�rdezni. V�g�l a finomabb v�ltozatot v�lasztotta, de csak miut�n bekanyarodtak jobbra.

- Szereted?

Remus felvonta szem�ld�k�t, �s halv�nyan kipirult s�padt, s a hidegt�l libab�r�s arca.

- Azt hittem, ez egy�rtelm� – r�ndult meg sz�ja sarka, majd csintalan, m�gis kedves pillant�st vetett r�.

- �s… ne haragudj, de… mi van Siriusszal? – Na ok�, ezt kicsit elsiette. Remus arc�b�l kifutott a p�r, de m�g ezen fel�l is j�val feh�rebb� v�lt. A var�zsl� megtorpant, mint aki falba �tk�z�tt, �s �ld�z�tt vadk�nt figyelte.

- Hogy j�n ide Sirius? – k�rdezte �lesen, k�zben riadtan f�rk�szte. James elv�r�s�d�tt, �s a f�rfi mellkas�ra b�mult.

- Sehogy, csak… tudod, sok�ig azt hittem…

- Mit? – szak�totta f�lbe emeltebb hangon Remus, s szavaiba enyhe morg�s vegy�lt. James megdermedt. Ha tudta volna, hogy bar�tja �gy reag�l… n�ha el�fordult, ha nagyon f�lt, vagy d�h�s volt, hogy el�b�jt bel�le v�rfarkas �nje. Ezt m�gsem kellett volna felhozni. Hat�rozottan megijedt, hogy a barna var�zsl� a tork�nak ugrik – ugyanis nem merne el�tte szarvass� v�ltozni, ha v�letlen�l megt�rt�nne.

- Nem �rdekes… hagyjuk, menj�nk tov�bb! – szinte fut�l�p�sben folytatta �tj�t, hogy kicsit t�volabb ker�lj�n Remust�l. Az csak lemaradva k�vette, mert egy darabig m�g k�v�lten �llt a faln�l, s nem �rte utol a gyors l�b� fi�t. James sejtette, hogy messzire ment, de k�ts�gek gy�t�rt�k mindenfel�l, �s csak v�laszokat akart.

Remus valahogy azt�n m�gis mell� z�rk�zott, �s kiss� b�nb�n�an pislogott fel�, majd bocs�natot is k�rt a viselked�s��rt. James gyorsan legyintett, hogy neki kell ezt tennie, �s felejts�k el a dolgot. Remus beleegyezett, b�r egy darabig m�g �t vizslatta. Azt�n, mintegy enyh�t�en, Siriusr�l kezdett besz�lni. Nem arr�l a t�m�r�l, amit James felhozott, csup�n gyerekkori kalandjaikr�l az… apj�val, Jamesszel… kicsit furcsa volt hallgatni a var�zsl�t, �s enyhe der�vel sz�vesen megjegyezte volna, mely kalandokra eml�kszik � is. Mikor Remus kifejezte, hogy �let�ben nem volt olyan boldog, �s sajn�lja, hogy nem mondta ezt el bar�tainak… akkor James a v�ll�ra tette kez�t, �s b�ztat�an megszor�totta, mondv�n, hogy t�rsai �gy is tudt�k r�la.

Val�ban volt f�l �ra, s�t, egy is, mire t�rt�nt valami. Mikor James �s Remus ki�rtek az alag�tb�l, egy hatalmas veremben tal�lt�k magukat. A barlang mennyezete a s�t�ts�gbe veszett, a falak csillogtak a nedvess�gt�l. Egy hangy�nyit vil�gosabb volt, h�la a f�kly�knak, de a leveg� j�gg� dermesztette ujjaikat, s a t�zf�ny ezt nem olvasztotta fel. James szinte nem is �rezte m�r a sz�r� hideget, g�rcs�sen markolta p�lc�j�t, �s kardj�t, majd becsukta t�tott sz�j�t, amin s�r� p�rak�nt j�tt el� minden szor�t� l�legzetv�tele, s kicsit bosszankodott, mert nem l�tta t�le az alv�rost.

Amikor v�gre bez�rta ajkait el�mult. A h�zakat aranym�zzal vont�k be, s k�r alakban �p�tett�k �ket a fal ment�n. Term�szetesen koboldm�retre alak�tott�k, de nem k�l�nb�z�tt m�sban egy csal�di h�zt�l. Hacsak nem az aranybevonatban… Egy t�r k�zep�n �llhattak. A f�lhom�lyban csak meresztgetni tudt�k a szem�ket, �m �gy is l�thatt�k az �res t�r k�zpontj�ban �ll� m�retes szobrot. Ugyan nem tudt�k kivenni a magas n� arc�t, de tal�rt viselt, �s valami megcsillant a fejr�sz�n.

Egym�sra tekintettek, tan�cstalanul. Id�ig bele sem gondoltak, hogy esetleg egy eg�sz v�rost kell felforgatniuk, bet�rni�k a h�zakba, bolyongani a sz�kre alak�tott utc�k k�z�tt. Remus reszketett a hidegt�l, szab�lyosan l�tszott, ahogy remegnek kezei, l�bai, teste – nem csoda, abban az elny�tt tal�rban. Jamesnek a fogai is �sszekoccantak, most, hogy becsukta sz�j�t.

- M-m-merre? – k�rdezte halkan James, �s kipislogta szem�b�l a sz�r�st, melyet a fagy okozott. Remus megcs�v�lta fej�t, majd lassan elindult, egyel�re a szobor fel�, s James nem kis meglepet�s�re, le�lt a l�b�hoz a vizes, d�ng�lt f�ldre. Gyorsan hozz� l�pett, �s v�llaira tette a kez�t.

- Mi baj? – emelte meg a s�padt arcot, mely jegess� fagyott. Remus szemei hom�lyosak, �s f�kusz�latlanok lettek. James ijedten megr�zta az elalv� f�rfit. Kezdett derengeni neki, mi t�rt�nt bar�tj�val: hipotermia. R�m�lten vette tudom�sul, hogy bizony a v�kony tal�r, amit a f�rfi viselt, m�r nem meleg�tette tov�bb. Dermedt elm�j�ben h�emel� b�b�jok ut�n kutatott, �s elmotyogott p�rat, hogy felmeleg�tse a lassan m�r szenderg� Remust. Az �j rohamban r�t�r� r�m�let k�sztethette r�, hogy levegye saj�t kab�tj�t, �s a var�zsl�ra ter�tse.

- Ne, k�rlek, Holds-s�p, l-legal�bb te n-ne hagyj itt! – motyogta mag�hoz �lelve a f�rfit. – M-mi�rt kellett ide j-j�nn�nk? Holds�p, k-k�ny�rg�m… �-�bredj…

De Remus nem �bredt fel. Sz�vver�se halv�nyodni l�tszott. Jamesnek egy v�laszt�sa maradt, az, hogy azonnal felviszi, �s ad neki vajs�rt. Az felmeleg�ten�…

M�r �pp fesz�tette reszket� karjait, �s nagy nehezen mag�ra emelte Remus �jult test�t, amikor egy pillanatra feln�zett, s a f�lelem k�d�n �t is megl�tott egy k�kes-ez�st, halv�ny f�nnyel vil�g�t� t�rgyat a szobor-boszork�ny fej�n. S�b�lv�nny� fagyva meredt az arcra… innen m�r l�tott bel�le valamit, �s ismer�snek t�nt… azt�n a k�tal�ron egy alig l�tsz� c�mert pillantott meg, de er�sen hunyorgatott, �s ny�gve k�zelebb hajolt a szoborhoz, hogy kivehesse. Elkerekedett szemekkel h�k�lt h�tra, s Remus tal�rja kics�szott ujjai k�z�l. Gyorsan megragadta a lees� testet, �s le�ltette a szobor l�b�hoz, ahonnan nem r�g felemelte. Visszabugyol�lta kab�tj�ba, majd megint a tal�rra pislogott.

Holl�h�ti Hedvig c�mere vir�tott rajta.

James maga sem tudta, hogy k�d�s�d� elm�j�b�l, �s nehezen mozg� test�b�l honnan futotta neki ennyi energi�ra, de arra eszm�lt, hogy a szoborba kapaszkodva m�szik f�lfel�, a fejr�szhez. Alig hajl�, kis h�j�n elt�r� ujjai megcs�szk�ltak a k�v�n, mert arr�l is folyt a p�ra. Edz�cip�je m�anyag talpa sem ragadt m�r oda semmihez, de nagyon igyekezett. A meger�ltet�st�l karjainak izmai felpar�zslottak, �gtek, �s h�z�dtak, majd megremegtek, s kis h�j�n elengedt�k a szobrot. James �pphogy csak nem zuhant le.

Mikor el�rte c�lj�t, a hatalmas arcba b�mult. A boszork�ny k�f�l�n egy p�r �kszer csill�mlott. Aranyb�l k�sz�lt f�l�nf�gg�k voltak, de akkor�k, amekkor�t m�g soha �let�ben nem l�tott. Az �kszert s�t�tk�k k�vekkel d�sz�tett�k, a sz�l�t apr�bbakkal, a k�zep�ben viszont egy toj�s nagys�g� dr�gak� helyezkedett. A f�l�nf�gg�k k�r�l derengett a halv�ny, k�kes-ez�st�s f�ny, de innen m�r h�tborzongat�nak t�nt, mint csod�latosnak. James sejtette, hogy nem fog tudni hozz�juk �rni. Ez a horcrux.

Kezdett k�bulni � is, nem tudta mit tehetne. A hirtelen r�t�r� f�radts�gt�l megsz�d�lt, �s nem sokon m�lott, hogy elengedje kapaszkod�it.

- Nem… nem aludhatok – motyogta mag�nak, mik�zben szemh�ja lefel� v�ndorolt. – Nem lehet, kell a horcrux…

Agya azonban m�r alig forgott, s olyan gondolatok j�rtak a fej�ben, hogy m�r �gy is mindegy, mert Remus hamarosan meghal, Ginny is meghalt… A l�ny arca egy pillanatra mindenn�l er�sebben rajzol�dott ki el�tte, �s sz�ve el�radt szerelemmel…

�gy tisztult ki a feje, mintha nyakon �nt�tt�k volna egy d�zsa �bers�g-sziruppal. A meleg szinte f�j�n z�dult be ereibe, v�re bizseregve pezsgett b�re alatt. A horcrux k�r�li f�ny kialudt, mintha ott se lett volna, vagy mintha az azt t�pl�l� er� elhalv�nyodott volna. James hirtelenj�ben �lesen v�g� esze bevillantotta a j�slat r�szleteit, �s az er�t, amit � nem ismer… amire Voldemort nem sz�m�tana… A horcrux megpr�b�lta bekebelezni a lelk�t, megpr�b�lta… dementor�lni. Felnevetett, mert fogalma sem volt, honnan jutott esz�be ez a sz�, de nagyon a helyzetre illett. A horcrux dementork�nt szippantotta el a melegs�get, a j� �rz�seket, a sz�p eml�keket, s csak rem�nytelens�get hagyott maga ut�n… st�lusos. Voldemortos.

Azonban a szerelem el�rad�s�val, a hideg, a rem�nytelens�g, a f�jdalom egyszer�en kimenek�lt bel�le, eloltotta a horcrux k�r�li v�delmet is. B�szk�n, hogy erre r�j�tt, megragadta a f�l�nf�gg�ket, �s g�nyosan leszak�totta a k�boszork�ny f�l�r�l, mintha az tehetett volna r�la, hogy az �kszereit l�lekrakt�rnak haszn�lj�k.

Odalent felny�g�tt valaki, s James megk�nnyebb�lten pislogott le a felt�p�szkod� Remusra. A meleg felt�mad�sa az eg�sz �reget behatotta, �gy Remus is mag�hoz t�rt a hipotermi�b�l. H�la a j� Merlinnek!

- Harry? – forgol�dott az �sz�l� var�zsl�, s r�m�lten haj�ba t�rt. – Harry, hol vagy?

- Itt – ugrott le egyszer�en James vigyorogva, s Remus felki�ltott meglepet�s�ben. A f�rfi el�bb csod�lkozva n�zett r�, majd tekintet�t felemelte a szoborra, melyr�l a fi� lehuppant, azt�n megbotr�nkozva pislogott r� �jra.

- Felm�szt�l oda? – r�tta meg nem kis d�hvel hangj�ban. James felmutatta az �kszereket, melyeket tartott, s a barna var�zsl� el is felejtette m�rg�t.

- Ez az? – susogta, s csak f�lve vette �t �ket t�le. – Nagyon sz�pnek t�nik.

- Persze, kiv�ve, hogy majdnem meg�lt t�ged – h�zta el sz�j�t James, majd l�tva bar�tja �rtetlen tekintet�t, elmes�lte az elm�lt negyed �ra zs�folt esem�nyeit. Remus teljesen megd�bbent, de �gy legal�bb �rtette, mi�rt nem eml�kszik semmire.

- Jobb, ha most megy�nk, t�l sokat id�zt�nk itt – javasolta a f�rfi, �s feszengve k�rbepillantott a felmelegedett t�ren. James nagyon is egyet �rtett vele, s nyom�ban elindult a sik�tor ir�ny�ba.

Minden egy pillanat alatt t�rt�nt. Aranyf�st (vagy por?) k�s�ret�ben koboldok sz�zai t�ntek fel a semmib�l, el�re szegezett l�ndzs�kkal, harcra k�szen, s szorosan beker�tett�k �ket. Remus automatikusan maga m�g� r�ntotta �t, majd mindketten el�h�zt�k kardjaikat, melyek eddig c�ltalanul l�gtak oldalukon. Jamesnek tulajdonk�ppen nem is volt ideje �jra megijedni sem, hiszen m�g nem m�lt el f�lelme, amit az im�nt Remus miatt �rzett…

A koboldok sz�tlanul figyelt�k �ket, pont, mint odakint a harc el�tt a t�meget. Okosan csillog� szemeik most megvet�st, s gyilkol�si v�gyat is t�kr�ztek. James �s Remus egym�s h�t�nak d�ltek, hogy fedezhess�k a m�sikat, de k�zben ellens�geikkel szemeztek.

Egy m�lt�s�gteljes kobold k�zeledett fel�j�k, s a t�rsai utat nyitottak neki. Tal�n � lehetett a legmagasabb mind k�z�l, s a legalattomosabb is – ezt olvasta ki tekintet�b�l. S�t�tk�k egyenruh�t viselt, arany v�lld�sszel, �s ugyanilyen pajzzsal. A t�bbiek v�r�sben voltak, �s ez�st v�lld�szt kaptak, amib�l James arra k�vetkeztetett, hogy a k�k egyenruh�s lehet a vez�r�k. A kreol b�r� kobold el�bb �t vette szem�gyre, majd Remust.

- V�rfarkas – b�lintott el� g�nyos mosollyal, de rekedt hangj�t alig lehetett �rteni. – Megint tal�lkozunk.

- Ragnok – �dv�z�lte tart�zkodva Remus a vez�rt, mire James jelent�sen elcsod�lkozott.

- Botor vagy, v�rfarkas – cs�v�lta meg fej�t, lesajn�lva Remust, Ragnok. – M�gis, mi�rt hoztad ide a Fi�t? Nem tudtad, tal�n?

- Mit nem tudtam? Hogy Voldemort f�ld�nfut�i lettetek? – A sz�ntelen hangnem felh�bor�totta a koboldokat, de ez csak annyiban nyilv�nult meg, hogy egy l�p�ssel k�zelebb j�ttek. James nyelt egyet. Csak most h�zza ki valaki �ket a slamasztik�b�l.

- Nem szolg�lunk senkit – emelte meg recseg� hangj�t a f�lv�r, s d�h�sen villant szeme. – Mi csak �zletet k�t�nk. Nem nyaljuk az emberek talp�t.

- Voldemort nem teljes�ti az �g�reteit – v�gott vissza csendesen Remus, mire James felny�g�tt. Most nem k�ne okoskodni, S�pi! – Voldemort azonnal elfelejt benneteket, amint legy�zte Harryt.

- Denem igenis teljes�t – szegte fel fej�t Ragnok. James elt�prengett, ki az a Denem, �s hogy j�n ide, de a f�lv�r mondata visszar�ngatta a val�s�gba. – �s csak m�g h�l�sabb lesz nek�nk, ha elvissz�k neki a Kiv�lasztottat.

Remus visszah�zta maga el�, �s �tkarolta, imm�r p�lc�j�t szegezve a koboldokra. James agya l�zasan forgott, b�rmilyen haszn�lhat� �tletet sz�vesen vett volna, de a retteg�s m�r int�zkedett – teljesen megb�n�totta gondolatait. Voldemort most meg�li…

- Nem hagyom, hogy b�nts�tok – morogta bar�tja, s megint hallatszott bel�le a farkas. James azonban ez�ttal �r�lt neki. Szem�vel a k�rny�ket p�szt�zta a koboldokon �tlesve, figyelt, merre menek�lhetn�nek, s igyekezett �sszeszedni n�h�ny eml�ket, gondolatot, nehogy t�nyleg t�rt�njen valami…

- Nem is mi fogjuk – Ragnok �s a t�bbi kobold k�rog� nevet�se s�rtette f�l�t, �s nagyon zavarta is. Zih�lva csimpaszkodott Remus �t �lel� karj�ba, �s sebesen kapkodta fej�t.

L�ncok csavarodtak James csukl�ira, s f�jdalmasan fel�v�lt�tt. Az aranyb�l k�sz�lt bilincs megr�ntotta, s Remus karja egy szempillant�s alatt leszakadt r�la. A r�m�lett�l megemelkedett adrenalin-szintje lehet�v� tette, hogy er�nek erej�vel megvesse l�b�t, de sajnos a koboldok l�tt�k, hogy nem lesz k�nny� dolguk, ez�rt vagy sz�zan h�zt�k meg a l�ncot, �s vonszolt�k �t az egyik h�z fel�. James k�ts�gbeesetten �v�lt�z�tt, �s hallotta, ahogy Remus is hadakozik valahol a h�ta m�g�tt. Egyetlen egy mondat l�ktetett f�l�ben: Csak most ne! A felbuzdult koboldok halandzsul hadov�lva b�ztatt�k t�rsaikat, s a hangzavar elnyelte lassan Remus hangj�t. James sz�d�lt, �s egyre gyeng�bben r�ngatta k�tel�keit.

P�r durran�s r�zta meg a leveg�t, mire a koboldok v�gre elhallgattak, s meglepet�s�kben el is engedt�k. James azonban a f�ldre rogyott, �s elter�lt. Nem volt ereje, az ijedts�g elvette t�le, s m�r csak hangtalanul form�lt olyan hasztalan szavakat, mint a seg�ts�g, vagy a nem akarom… F�le annyira hasogatott a kr�kog� hangzavar ut�n, hogy csak f�lmondatokat �rtett meg.

- … �n viszem, majd…

- … de te nem �llsz, Filius…

- … velem kell j�nnie, Denem mondta…

- … honnan tudhatn�nk…

Lehunyta szemeit, mert kavargott a gyomra. Teljesen mindegy m�r neki, t�nyleg Voldemort el� viszik. Igen, m�r meg is emelt�k, �s egy hord�gyra tett�k. Egy kezet �rzett a homlok�n, s ism�t hallotta a kr�kog�sokat, de tomp�bban, �s egyre halkulva. Nem b�rta kinyitni szemeit, s csak arra tudott gondolni, hogy �gy tal�n elengedik Remust. Azt�n a m�lyr�l megk�zel�tette �t, fekete volt, �s s�lyos, �gy sz�guldott fel�, mint valami s�rk�ny. Megragadta �t, �s leh�zta mag�val a semmibe.

Jamesnek sajgott a feje, �s hasogatott a f�le is. Eml�kei elfolytak, de nem is tudta nagyon meger�ltetni agy�t, mert az is f�jdalmat okozott. Azt�n valaki megsimogatta homlok�t. Egy emberi k�z. Meleg �s kedves.

Minden egy pillanat alatt lepi el az agy�t. A koboldok elfogt�k, �s Voldemort el� vitt�k! De akkor mi�rt simogatj�k a fej�t? A hal�lfal�k h�rb�l sem ismerhetik a gyeng�ds�get, Voldemortr�l nem is besz�lve. Nagy nehezen kifesz�tette szemh�jait, �s megl�tta Remus arc�t.

- Remus! – ki�ltott fel, s nyomban �l� helyzetbe torn�zta mag�t, majd miut�n megbizonyosodott r�la, hogy t�nyleg bar�tja mosolyog r�, a nyak�ba borult, �s megszor�totta.

- �r�l�k, hogy v�gre magadhoz t�rt�l – viszonozta a gesztust Holds�pja, �s megtoldotta egy hajbat�r�ssal. James semmit nem �rtett, de m�rhetetlen�l megk�nnyebb�lt, hogy Remus vele van… hacsak ez nem azt jelenti…

- Elkaptak? – engedte el r�m�lten a var�zsl�t, �s k�rbe n�zett. Egy kicsi szob�ban volt, �s egy baldachinos �gyban fek�dt. A falakat csup�n a kandall� t�ze vil�g�totta be, de el�g volt, hogy James megl�ssa egy m�sik �gyon azt a v�r�s �st�k�t.

- Ginny! – kiab�lt megint, s Remus lefog� kezeit figyelmen k�v�l hagyva rohant oda bar�tn�j�hez. A l�ny pici teste bekucorodott a takar� al�, �s b�k�sen aludt. Jamesnek k�nnybe l�badt a szeme a nyugalomt�l, ami el�radt benne, �s beb�jt m�g�, hogy �tkarolhassa. Csak ut�na emelte fel fej�t, �s n�zett az utols� �gyra, melyen Hermione szuny�k�lt.

Remus vid�m arc�ra tekintett.

- Mi t�rt�nt?

A var�zsl� fogott egy sz�ket, �s mell� telepedett.

- Flitwick professzor jelent meg az alv�rosban, �s elhozott minket – mes�lte lelkesen bar�tja, majd Hermion�re n�zett. – Persze Ragnoknak �s Amp�knak azt mondta Voldemort utas�t�s�ra. Ide hozott a saj�t lak�s�ra. Szerencs�re Hermion�re �s Ginnyre is � tal�lt r�. �ll�t�lag a l�nyok a m�sik ir�nyba indultak el, nem mifel�nk, �s egy t�rgyal�terem el�tt k�t�ttek ki, de nem vett�k �szre �ket. Hermione l�tta meg Flitwick professzort, akinek nem tetszett a koboldfelkel�s, �s n�h�nyukkal vitatkozott �ppen. Iszony� szerencs�j�k volt, hogy Filius �ppen ma j�tt, hogy a lelk�kre besz�ljen a koboldoknak. �s nek�nk is az volt, mert m�gis maradtak n�h�nyan a bankban.

James sz�gyenkezve �sszez�rta szem�t. Nem volt j� ez a terv. �gy ut�lag bel�tta, milyen felel�tlen�l d�nt�ttek, s majd’ elem�sztette a b�ntudat, hogy kis h�j�n a bar�tai �s a szerelme hal�l�t okozta. Azt�n esz�be jutott a f�l�nf�gg�.

- Mi van a horcruxszal? – fordult m�g �lmosan Remushoz. A barna var�zsl� elmosolyodott.

- Hermione eltette. A l�nyok m�g �bren voltak, amikor meg�rkezt�nk, �s meg is n�zt�k a horcruxot, de azt mondt�k, addig nem… puszt�tj�k el, m�g te fel nem �bredsz, �gy Hermione gyorsan egy csom� rejt�b�b�jt tett r�, �s elrakta.

James kiengedte a t�dej�ben bennszorult leveg�t, s v�gre engedett az �lomnak, mely megk�rny�kezte. H�t siker�lt.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.