Odakint az �gbolt lassan teljesen bes�t�tedett, s vele egy�tt a kopott kis lak�s is. Az azt b�rl�, fiatal, h�szas �veiben j�r� f�rfi azonban nem t�r�d�tt ezzel, t�lont�l lefoglalta, hogy a harminck�tegnyi t�zezer doll�ros bank�t az utaz�zs�kj�ba tegye, miut�n el�gedetten megsz�molta �ket. Csup�n egy kis bor�t�knyit hagyott el�l: sz�ll�sa �r�t a tulajnak.

Mikor a z�ldes k�tegek m�r mind egy sz�lig a b�r�ndj�ben pihentek, �lt m�g p�r pillanatig a hom�lyban, az indig�k�k eget b�multa a mocskos kis ablakon kereszt�l, s izmaiban hagyta elterjedni a siker kellemes b�d�t�s�t. K�zben az elm�lt heteken t�prengett. Tal�n ez volt a legvesz�lyesebb k�ldet�se az eddigiek k�z�l, pedig m�r tizenh�t �ves kora �ta volt b�rgyilkos, �s �t�lt ezt-azt. Igaz, b�rmilyen rizik�s munk�t elv�llalt, amit megfizettek neki – ezek t�bbs�ge m�gis ink�bb ember�l�sek voltak. A legt�bben – r�gi �let�ben persze, �s sz�leivel az �len – sz�rny�lk�dtek volna ezen, de Harry Denemnek nem volt m�s v�laszt�sa, miut�n a dolgok megv�ltoztak. Ahhoz k�pest pedig, hogy milyen nevel�sben r�szes�lt, eg�sz j�l ment neki az �zlet.

Hogy lelkiekben mennyire viselte meg? Nos, eleinte nagyon neh�z volt, mint minden m�s is, mikor elkezd�dik, de az�ta hozz� szokott. Hozz� szokott a v�rhez, a f�lelemhez, a gyanakv�shoz, a menek�l�shez. Volt ugyan n�ha, hogy h�nyingere t�madt, amikor v�gign�zett egy kiv�gz�st, vagy saj�t maga l�tt bele egy �l� testbe, n�ha �rezte �gy, hogy ez nem �, ennek nem �gy kellene lennie – de az ilyen gondolatokat mindig igyekezett hamar elfojtani mag�ban. Nem tehetett m�st, semmi nem volt m�r a r�gi. A hib�tlan munk�hoz meg egy�bk�nt is �res sz�v, tiszta fej �s hidegv�r kell. Ez neki mindig megvolt, mindig meg�rizte.

A mostani gyilkoss�gba azonban majdnem belebukott. Egy politikussal v�gezni, aki m�g annak idej�n a h�bor�ban volt ezredes… nos igen, ez kicsit nehezebben ment, mintha csak egy csal�dap�t kellett volna eltennie az �tb�l, hiszen azokat nem v�dik annyira, mint egy hivatalos szem�lyt. De h�romszor annyit is fizetett a feladat�rt a munk�ltat�ja.

A munk�ltat�. Mindig ezzel a n�vvel gondolta azokra, akik felb�relt�k, mert �gy a dolog szem�lytelen maradt, legal�bbis t�bbnyire. Soha nem k�rdezett r� semmi diszkr�t, vagy priv�t dologra, csak teljes�tette a feladat�t. Persze, mint mindig, titkon most is elgondolkozott, mi lehetett az oka, hogy meg kellett �lnie egy embert, mi�rt volt fontos a forr�sa sz�m�ra, milyen eget renget� hib�t v�tett… m�gsem k�v�ncsiskodott az ilyesfajta inform�ci�k ut�n. Jutalma megb�zhat�s�g��rt �s hallgatags�g��rt az volt, hogy felb�rl�i, �s annak emberei fedezt�k �t, �s ha nagyritk�n sz�ks�ge volt r�, seg�tettek neki b�rmiben.

Elzar�ndokolt gondolataib�l a mobiltelefonja rezg�se z�kkentette ki. A f�l�be akasztotta f�lhallgat�j�t, majd szem�t meresztve kibet�zte a nevet, aki h�vta.

- Harry Denem – sz�lt unottan, �s a hossz� hallgat�st�l kiss� rekedten, majd elh�zta a sz�j�t, mikor meghallotta a beh�zelg� hangot – enyh�n bors�zott t�le a h�ta.

- Denem, haver! Hogy, s mint, �regem? – kiab�lt a vonalba egy fiatal sr�c, akivel szomsz�ds�gban lakott Braz�li�ban. Harry fintorogva s�hajtott, sz�j�ban a keser� �rz�ssel, ami mindig elt�lt�tte, ha lekezelt�k.

- Nem vagyok a haverod, Hos� – �llt fel g�nyos mosollyal, �tv�ve a megal�z� modort, megny�jt�zott, mint egy j�llakott macska, azt�n v�ll�ra vette a s�lyos zs�kot, �s a bor�t�kot a helyis�g egyetlen, rozoga asztal�ra helyezte. – Egy�bk�nt j�l.

- Siker�lt a mel�, amivel megb�ztak? – A m�sik szok�sa szerint figyelmen k�v�l hagyta, hogy Harry nem vev� a k�zvetlens�g�re, de a f�rfi ink�bb m�r nem is sz�lt semmit. Helyette k�mzs�s ballonkab�tja zseb�b�l egy tollat hal�szott el�, �s a bor�t�kra egy r�vid kis k�sz�netet firkantott, nagyon �gyelve, hogy ne hagyjon maga ut�n ujjlenyomatokat, vagy k�sza hajsz�lakat, amik hozz�seg�ten�k a hat�s�gokat az elfog�s�hoz.

- �rdekelne, honnan tudsz te err�l – morgott teljesen kedvetlen�l, kiss� tal�n bossz�san is, s a s�t�tben megkereste az ajt�t. A partnere a vonal t�ls� fel�n halkan nevetett.

- Hogy ne tudn�m, pajt�s! K�l�nben is, m�r vagy ezerszer kerestelek itthon, �s �gy v�ltem, ha nem engedsz be, akkor valamilyen munk�t kapt�l.

- Az eszedbe se jut, hogy akkor sem engedn�lek a h�zamba, ha otthon lenn�k? – tette fel a k�zenfekv� k�rd�st, �s k�r�rvend�en felnevetett, mikor hallotta, hogy a m�sik habogni kezd. – T�k mindegy, ink�bb mondd meg, mit akarsz?

- H�t, gondoltam, rendezhetn�l v�gre egy kis �sszej�vetelt a nagy arcoknak – ugrott neki �j lelkesed�ssel a t�m�nak a fiatal. Harry felvonta a szem�ld�k�t, kulcsra z�rta a lak�s ajtaj�t, �s lend�letesen a l�pcs�k fel� indult a lelakott h�zban, n�ha f�lrer�gva egy-k�t pap�rgalacsint az �tb�l.

- Nem szok�som rendezv�nyeket adni – jegyezte meg, kettes�vel szedve a fokokat lefel�, amivel hangy�nyit nagyobb zajt csapott az �resen kong� h�zban. – Ezt te is tudhatn�d m�r. De gondolom, az lenne az eg�sznek a c�lja, hogy v�gre r�d is sz�ks�g legyen, mi?

- L�gy bel�t�ssal, haver – v�ltott k�ny�rg�re a m�sik, �s k�szk�dve f�jtatott p�rat, azonnal ledobva mag�r�l lelkes �larc�t. – Nincs egy �rva fityingem se, kell egy kis l�v�, m�sk�pp hogyan tartan�m el a k�lykeimet?

- Minek vannak egy�ltal�n? – sz�rta k�zbe tettetett �rdekl�d�ssel Harry, de a kis lurk�k arc�nak eml�k�re halv�nyan felkunkorodott a sz�ja sarka. Le�rt a mocskos f�ldszintre, a megfelel� postal�d�ba dobta a kulcsot, �s a t�r�tt �veg� kapu fel� vette az ir�nyt.

- Mit gondolsz, minek? Ki tud folyton a csajok �llapot�ra figyelni, ha… fel van dobva? – h�borgott Hos�. – Ne mondd, hogy neked m�g nem cs�szott be egy-k�t potyautas! B�r, ha jobban meggondolom, nem is nagyon l�tlak n�kkel, pedig csak dongnak k�r�l�tted, mint a legyek.

- Tudtommal dongani a darazsak szoktak. – Harry legyintett, kil�pett a h�v�s utc�ra, �s automatikusan k�rbe n�zett, esetleges rend�r�k ut�n kutatva. Miut�n meggy�z�d�tt r�la, hogy senki fia nem tart�zkodik az egy�bk�nt forgalmas utc�ban, a k�zelben parkol�, fekete Ford Mondeo Titanium fel� indult, s az hamarosan k�t pittyen�ssel tudatta vele, hogy a bel� szerelt �rz�kel�k �szre vett�k a zseb�ben l�v� kulcs jelz�s�t, �s a riaszt�k kikapcsoltak.

- Na, haver! – k�rlelte a m�sik a vonalban, mire � nagyot s�hajtott. Nem nagyon szerette a felhajt�st, vagy felt�n�sk�d�st, �s azt se akarta, hogy a h�z�t sz�z meg sz�z b�n�z� lepje el, felh�vva erre a rend�rs�g figyelm�t is – t�ls�gosan szerett�k volna elkapni. �m nem akart t�l kih�v�an viselkedni munkat�rsai k�r�ben sem; n�luk ugyanis divat volt �sszej�vetelekre j�rni, vagy partit rendezni.

- Rendben, legyen, de nem fogom �sszeszedni a vend�geket – egyezett bele v�g�l saj�t veszt�be, �s bedobta p�nz�t a csomagtart�ba, a t�bb tucatnyi fegyver, meg egy�b, k�mked�shez haszn�lt k�ty�k dobozai mell�, azt�n el�re ment a vezet��l�shez – mindek�zben folyamatosan a k�rny�ket lesve.

- �, remek, pajt�s, akkor majd �n int�zkedem – nyerte vissza �jra lelkesed�s�t Hos�. – Te meg csak pihenj addig. Egy�bk�nt most hol vagy?

- Indulok haza Washingtonb�l – Eme nyomat�ka k�ppen beind�totta aut�ja motorj�t, mi halkan felb�gott. – �gyhogy most le is teszem, ha nem gond.

- Rendben, szi… - Harry gyorsan kinyomta mobilj�t, majd kiakasztotta nyak�b�l a mikrofont. Egy lend�letes kanyar ut�n pedig m�r az �ton sz�guldott, teljesen figyelmen k�v�l hagyva a pirosat jelz� l�mp�kat a magasban.

***

Term�szetesen, szok�s szerint, minden gond n�lk�l �rt haza a rio de janeiro-i h�zba. Szerencs�j�re m�g nem v�rta ott senki, �gyhogy k�nyelmesen ledobta mag�t a nappaliban a kanap�ra. Pont kelt fel a nap, amit a szemk�zti �vegfalon kereszt�l nagyon sz�pen l�thatott. A sugarak megcsillantak a kinti medence k�k viz�n, a f�k cs�csait s�rg�ra sz�nezte, a t�volban felt�nt a h�borg� tenger, s kicsit a baloldalra szorulva a h�res szobor halv�ny k�rvonalai is felderengtek a szomsz�d sziget cs�cs�n. A panor�ma teh�t t�k�letes volt, �s csak h�l�lkodni tudott a sorsnak, hogy ilyen j�l fizet� munk�ja akadt.

M�r �ppen elaludt a b�k�s csendben, kezdett teljesen ellazulni h�rom hossz�, f�raszt� nap ut�n, amikor nagy zajjal kicsap�dott a h�z t�ls� oldal�n l�v� vasker�t�s. Felny�g�tt, �s megd�rzs�lte arc�t, s csak rem�lte, hogy a vend�gek m�g nem �rkeztek meg Hos�val, �s h�rom nap alatt nem siker�lt minden f�g�r�nak �rtes�lnie a k�sz�l�d� sz�rny�s�gr�l, amit az a f�lesz� �ppen az � h�z�ban akart megejteni.

�m a facsar� csal�dotts�g m�g abban a pillanatban ellepte eg�sz mellkas�t, �s �sszeszor�totta t�dej�t is; m�r hallotta az egyre n�vekv� zsivajt, �s lelki szemei el�tt megjelent egy �tvenf�s harci sereg, teljes d�szben, fegyverekkel felszerelkezve. Megcs�v�lta a fej�t a nevets�ges k�pre, �s k�nyszeredetten felt�p�szkodott a puh�n h�vogat� p�rn�kr�l. Hi�ba, az alv�st halasztania kell.

Hos�, aki egy hossz�, fekete haj�, alacsony sr�c volt, vid�man integetett neki, mikor kinyitotta a bej�rati ajt�t.

- Denem! – csapott a v�ll�ra, �s invit�l�s n�lk�l besompolygott az ajt�n. Harry halkan ny�sz�r�gve f�lre �llt, hogy a fi� m�g�tt tolong�, p�r tucat ember mind bef�rjen. Az egyik vend�ge egy terjedelmes has�, spanyol maffiaf�n�k volt, Harry els� munk�ltat�ja; � atyaian megpaskolta az arc�t, �s saj�t nyelv�n k�sz�nt�tte.

- Minden ok�, fiam? – d�rm�gte, olyan rekedten, mintha reszel�t nyelt volna.

- Minden, padre – b�lintott illedelmesen Harry, �s m�g v�letlen�l sem mer�szelt a m�sik szem�be n�zni – ugyanis ez tilos volt. �s megal�z� – tette hozz� mag�nak s�hajtva, a halov�ny indulatt�l enyh�n kipirult arccal.

- Helyes. – A tov�bbi szavakat elnyomta a t�bbi �rkez� k�sz�n�se, �s Harry roppant m�d zavarba j�tt, mikor az el�z� f�n�kei mind hozz� l�ptek. Ha tehette, senkin�l nem v�llalt kett�n�l t�bb �ll�st, �s az egy�b tal�lk�t�l is megk�m�lte mag�t. Nem akarta azt az �rzetet kelteni ezekben az emberekben, hogy � is olyan talpnyal�, h�s�ges szolga, mint akikkel �ltal�ban tal�lkoznak. Jobban kedvelte, ha a szabads�ga megmarad, �s m�g a munk�ja v�gz�se k�zben is csak akkor kell a f�n�ke haragj�t�l tartania, ha a megb�z�s befejez�se el�tt elront valamit. Ilyen persze m�g nem fordult el�, � sosem hib�zott.

A nagymen�kkel term�szetesen ott j�ttek a n�k is; t�bbnyire lefizetett �r�ml�nyok, vagy �ppen munkat�rsak, mind-mind combk�z�pig �r� miniben, �s egy leheletnyi melltart�ban, mely, mintha ott sem lett volna. �s a reggeli b�k�t felv�ltotta a cigarettaf�st, az azonnal beind�tott zene �v�lt�se, �s a rengeteg sz�j fecseg�se. Harrynek m�r most hasogatott a feje, �s eld�nt�tte, hogy Hos�t k�r�s n�lk�l is ki fogja csin�lni, ha v�ge a napnak. Mi�rt is engedett ennek az �r�lt �tletnek? M�g azt is jobban szerette, ha a sr�c k�lykei k�redzkednek fel hozz�, a l�rm�s gyerk�c�ket is sz�vesebben l�tta a h�z�ban.

Mivel szobal�nyt nem tartott (t�l sok kellemetlen es�lyt hordozott mag�ban: az esetleges viszonyt�l az �rul�sig mindent – meg am�gy is jobban szerette ell�tni mag�t), most neki kellett �sszedobnia valamit a konyh�ban, mik�zben a vend�gei �n�ll�s�tott�k magukat, �s a medence mellett �sszetolt�k a k�t kerti asztalt. A zene ekkor m�r olyan hangos volt, hogy az �bredez� v�ros is k�nnyen hallhatta odalent, �gy az � migr�nje is feler�s�d�tt, mik�zben a tartal�k borok�rt ment a pinc�be.

Ez�rt nem rendezett soha ilyen partit. Itt nem sz�m�t, hogy milyen �llapotban van, vagy egy�ltal�n, ott van-e a vend�gei k�z�tt, csak a zene, a pia, �s a t�rsas�g a l�nyeg – na meg persze a drog, a f�ves cigaretta, �s ezeknek ad�sa-v�tele. �sszeszedte mag�t, �s tett egy k�rt a medence mellett, hogy mindenkinek t�lthessen a v�r�sborokb�l. A nagylelk� gesztust olyan term�szetesnek vett�k, hogy meg se k�sz�nt�k, pedig a n�la alacsonyabb „rang�”, piti�ner tolvajokt�l ez elv�rhat� lett volna – eleinte bosszankodott rajta, de hamar belef�radt, �gy v�g�l m�r csak im�dkozott, hogy v�ge legyen a napnak. Persze, hi�ba.

A mindenki m�s sz�m�ra t�k�letes �llapot eltartott k�r�lbel�l d�lig, akkor lett k�sz a t�bbfog�sos eb�ddel. Megpr�b�lta a dolog j� oldal�t n�zni: am�g f�z�csk�zett, nem kellett elviselnie a t�rsas�got (csak a sz�vet-a-norm�lis-ritmusb�l-kiz�kkent� zen�t), �gy akadt p�r nyugodt perce. Nagy szerencs�j�re pedig az �sszetolt asztalok mell� sem f�rt oda, nem panaszkodott… olyan sokat. Bev�ndorolt spanyolokkal, brazilokkal �s arabokkal egy�tt enni k�l�nben sem lett volna �lvezetes, sz�vesen h�z�dott a hatalmas konyh�ba, ahol m�g a t�z� napt�l is megmenek�lt. Legal�bb p�tyolgatta kicsit sajg� fej�t.

Ez a b�k�snek mondhat� szakasz viszont csak alig f�l �r�t tarthatott, odakint lassan az italokat kezdt�k hi�nyolni, mehetett egy �jabb k�rre a pinc�be – a fen�be is, t�l gyorsan fogytak a borai. Megpr�b�lt fintorg�s n�lk�l megjelenni a g�r�k el�tt, �s egy illedelmes mosollyal �r�tette az �vegeket. �s m�g mindig rem�lte, hogy a napnak gyorsan v�ge lesz.

�gy egy �r�val az eb�d ut�n Hos�nak esz�be jutott a h�zigazda, �s b�szen lengette a karj�t, jelezve, szeretn�, ha oda menne. Harrynek erre lett volna egy p�r szaftos k�romkod�sa, hogy mit ugr�ltatja m�g � is, de �szre vett a fi� mellett egy, a sz�m�ra eddig ismeretlen f�rfit, aki �rdekl�dve n�zett fel�; l�that�an � k�rte a fiatalabbat, hogy sz�ljon neki. Teh�t akar valamit t�lem – �llap�totta meg kis gyomorfesz�l�ssel, �s igen okosan, s egy int�ssel visszajelezte, hogy mindj�rt j�n.

Ehhez jobban fel kellett k�sz�lnie, �gy r�sz�nta mag�t egy fejf�j�s-csillap�t�ra, noha annak tekintet�ben, hogy miut�n oda�l „t�rsai” k�z�, val�sz�n�leg neki is kell majd innia, ez el�g vesz�lyes h�z�s volt. Visszat�rtekor h�rom h�lgyem�ny is a nyom�ba szeg�d�tt, �s amikor ker�tett mag�nak egy �res sz�ket, mind a h�rom arra t�rekedett, hogy az �l�be �lhessen. Harry ugyan csak az egyik�kre volt el�g, de az�rt a t�bbi sem adta fel a pr�b�lkoz�st, hogy tal�ljon mag�nak egy szabad t�rdet, vagy combot rajta. Egyszer�en nem volt �rtelme elzargatni �ket, mert ezek nem �rtettek a sz�p sz�b�l, er�szakot meg nem mert alkalmazni.

- Denem, ez az �r itt Armando Perez – mutatott f�l tonna beh�zelg�ssel a hangj�ban Hos� az ismeretlenre, b�r a mondat t�bb helyen is az �thatolhatatlan zsivajba veszett, ami �jra a tet�fok�ra h�gott, amikor nem volt m�r mivel bet�mni a vend�gek sz�j�t. Harry neh�zkesen kivette az egyik l�ny al� szorult karj�t, �s kezet r�zott Perezzel. A fekete haj�, s�t�tbarna b�r� f�rfi arc�t nem egy sebhely szelte �t, �s a bozontos bajsza alatti sz�les mosoly m�g felt�n�bb� tette ezeket. A hegek viszont nem riasztott�k el, hiszen akik az asztaln�l tolongtak most mellette, mind tem�rdek p�rbajban vettek r�szt, �s szenvedtek l�tv�nyos s�r�l�seket. �gymond a munk�jukhoz tartozott.

- Sokat hallottam ter�lad, mi hijo – kezdte Perez m�ly hangon, er�s spanyol akcentussal, de t�bbnyire igazodva az � angolj�hoz, amit sz�l�v�ros�b�l, Detroitb�l hozott mag�val. Harry csak b�lintott egyet, �s csendben maradt. – Azt hallottam, te v�llalsz… asesinato…

- �gy van, padre – helyeselt gyorsan, �s t�lt�tt a m�siknak is egy kis bort. Az asztaln�l, a k�zelben �l�k r�juk kezdtek figyelni, �gy kisebb lett a t�rsas�g zsivaja. – V�llalok gyilkoss�got. Akadt net�n probl�m�ja, padre?

- Mondhatni, �gy is mondhatni – nevetett Perez, �s megsimogatta bajsz�t. – Egy brit�nica… egy fiatal…

- Egy angol l�ny? – k�rdezte homlokr�ncolva, �s �rdekl�d�n f�szkel�d�tt kicsit. Ez val�sz�n�leg tetszett Pereznek, mert megint nevetett.

- Az, mi hijo. Nemr�gen voltam �n Anglia, nagyon fontos �zlet volt, �s ott tal�lkoztam brit�nica. Ut�nam szagl�szott, �s megtudhatott valamit… foglalkozom drog�rus�t�s. �s f�lek, brit�nica sz�l… pol�ce. Elv�llalod?

Harry f�radtan �r�kk� k�cos haj�ba t�rt. Egyel�re nem akart munk�t v�llalni, csak �lvezni szerette volna a rengeteg doll�rt, amit �jonnan kapott, de valami�rt �gy �rezte, ezt most nem hagyhatja ki, f�leg, mivel sosem volt m�g Angli�ban, �s nagyon r�g�ta szeretett volna eljutni oda.

- M�g gondolkozom rajta, padre – s�hajtott v�g�l. – Most �rtem haza Washingtonb�l, nem terveztem utaz�st, de… megl�tom, mit tehetek.

- Fizetek neked �tsz�zezer font, ha meg�l brit�nica – hangzott a mindent eld�nt� mondat, mire t�bben f�ttyentettek az asztaln�l. Harrynek minden rossz �rz�se ellen�re is felcsillant a szeme. Nagyon fontos lehet az a csaj. Munk�ja miatt �rtett a p�nzhez, �s az �tv�lt�shoz, �s gyors fejsz�mol�ssal meg�llap�totta, hogy �tsz�zezer font nem kis p�nz.

- Ez nagyon j�l hangzik – vigyorgott maga el�, �s hamarosan m�gis b�lintott. Legal�bb ez�rt meg�rte ez a parti.

***

�m m�snap m�r nem �gy gondolta, mikor a p�rn�r�l felemelve fej�t, megt�r�lte szemeit, �s k�rbe n�zett h�z�ban. Smaragd tekintete d�h�sen r�villant az �vegajt�ban fekv� Hos�ra.
Az, hogy a fi� ott hortyogott, nem zavarta; � a t�bbtucatnyi, elgurult �vegre, a sz�tdob�lt t�ny�rokra, �s a vastag, kr�msz�n� perzsasz�nyegen elter�l� borfoltokra akadt ki. El�g volt egy k�sza tekintet a medence fel�, �s l�thatta, hogy abba is ker�lt mindenf�le �d�t� �s �tel (meg ki tudja m�g, milyen embersz�rmaz�kok).

Ink�bb lehunyta szemeit, �s visszad�lt a kanap�ra, ahol el�z� este elnyomta az �lom. Hogy hogyan tudott elaludni a r�szeg �sszej�vetelben, ami a nap v�g�re igencsak eldurvult? Egyetlen magyar�zata volt: hogy l�tom�sai miatt m�r Washington �ta nem aludhatott, �s v�gtelen�l kimer�lt.

Nos, igen. Harry elh�zta a sz�j�t, ahogy esz�be jutottak a l�tom�sai. Azokr�l senkinek nem besz�lt, term�szetesen, mert nem voltak olyan s�lyosak, de az �lmait mindig megkeser�tett�k. Legt�bbsz�r v�r�s haj� l�nyokr�l sz�ltak, de azokat folyton egy z�ld f�nynyal�b nyelte el. Ha pedig nem ezt l�tta, akkor k�l�nb�z� jelenetek, emberi arcok villantak be neki, esetleg egy-egy olyan hely, ahol soha �let�ben nem j�rt… �s egyszer�en fogalma sem volt, mi id�zi el� n�la ezt az �llapotot.

Ny�g�s hallatszott az ajt�b�l, �s Hos� felemelkedhetett – az �rny�ka eltakarta a felkel� napot.

- A fejem – motyogta a sr�c halkan, azt�n t�tov�n megindult (a hangok alapj�n) a bej�rati ajt� fel�.

- Hov� ilyen siet�sen? – csattant fel, �s hirtelenj�ben fel�lt fekhely�n. Hos� sz� szerint ugrott egyet, majd r�m�let�t sz�npadias h�pog�ssal igyekezett elpal�stolni.

- Haver, a fr�szt hozod r�m – tette sz�v�re a kez�t, �s lihegett hozz�. Harry r�vicsorgott, felpattant, �s p�r l�p�ssel mellette termett. Hos� annyira �sszeh�zta mag�t, hogy Harry derek�ig sem �rt fel a nagy g�rnyed�sben.

- Ugye tudod, hogy te takar�tasz? – sziszegte fell�ngol� inger�lts�ggel, �s nyomat�kosan megragadta a m�sik gall�rj�t, hogy arcuk egy szintbe ker�lhessen, amint felh�zza.

- Ne l�gy d�h�s… - makogta leveg� ut�n kapkodva Hos�. – Neked is csak haszn�lt, hogy itt voltak, hiszen kapt�l �j mel�t…

- Nincs sz�ks�gem ker�t�kre, hogy legyen dolgom, k�sz�n�m – v�gott a fiatal szav�ba, enyh�n megr�zva. Hos� felny�sz�tett, �s �sszeszor�totta a szem�t.

A fi� �let�t tulajdonk�ppen a telefon cs�rg�se mentette meg. Harry f�jt egyet, elengedte a v�r�s arc� k�lyk�t, majd k�t l�p�ssel a kanap�hoz ment. A kijelz� azonban ismeretlen h�v�t �rt ki, �gy megpr�b�lta visszafogni mag�t, �s nyugodt hangon megsz�lalni – a j� benyom�s sokat seg�t mindenen.

- Harry Denem.

- Mr Denem? – A h�v� hangja m�ly volt, szinte kom�tos, �s kihallatszott bel�le a j�l nevelt, angol st�lus (Harry – b�r nehezen vallotta be mag�nak – k�sz boldogs�gnak �rezte, hogy az amerikai, elszlengesedett besz�dst�lus ut�n, amit itt, Ri�ban haszn�ltak �ltal�ban, ilyet is hallhat). – A seg�ts�g�re lenne sz�ks�gem.

�sszer�ncoltra a szem�ld�k�t, �s a reszketve �csorg� Hos�ra n�zett, mik�zben agy�ban egym�st kergett�k a lehet�s�gek. Megtanult m�r gyanakodni rendesen, �s esze is volt, hogy gondolkozzon – minden szer�nys�g n�lk�l merte �ll�tani.

- Honnan tudja a telefonsz�momat? �s ki maga? – k�rdezte v�g�l, „terepfelm�r�s” c�lj�b�l.

- �, ne haragudjon! A nevem Andrew Stevenson, �s Londonb�l h�vom. Az FBI volt hajland� kiszolg�ltatni a sz�m�t, b�r figyelmeztettek, hogy vajmi kev�s sikerrel fogom lehallgatni, mert �k is hi�ba akarj�k – Stevenson kuncogott p�r m�sodpercet, m�g Harry enyhe menek�l�si k�nyszert kezdett �rezni a l�baiban.

Nem az lepte meg, hogy az FBI tudta a telefonsz�m�t, � maga adta meg egyszer nekik, csak a hivatalos szervek bosszant�sa miatt, hiszen nem tudt�k se nyomon k�vetni, se lehallgatni. Ink�bb att�l �nt�tte el p�ni f�lelem, hogy ilyen k�nnyen ki mert�k szolg�ltatni az inform�ci�t. Azonnal meg�llap�totta mag�ban, hogy egy k�ls� ember aligha �rdekl�dhetett volna �ut�na, akit az Interpol, az FBI �s a CIA is k�r�z�tt, teh�t a h�v� val�sz�n�leg valamilyen nagy hatalm� szem�ly lehetett, vagy, egy nagyhatalm� szem�lynek teljes�tette a parancs�t.

- Mit akar? – k�rdezte rekedten, �s felk�sz�lt r�, hogy a h�z�t pillanatokon bel�l kommand�sok lepik el. Gyorsan k�rbe is lesett, majd a kandall�ja melletti szekr�nyb�l el�vett egy tartal�kpisztolyt. Csak a biztons�g kedv��rt.

- Munk�t szeretn�k aj�nlani �nnek, amennyiben r��r – k�z�lte a megh�kkent� t�nyeket megh�kkent�en nyugodtan partnere. Harry leeresztette pisztolyt tart� kez�t.

- Milyen munk�t?

- Nos, �gy �rtes�lt�nk, �n egy kit�n� b�rgyilkos, �s nagyon sikeres. A miniszter �rnak pedig akadt egy kis probl�m�ja. A r�szleteket most nem mondan�m el. Nem lehetne, hogy tal�lkozzunk valahol?

Harry agya m�g ink�bb zakatolt. Egy miniszter akarja felb�relni? Egy angol miniszter? Ez t�bb mint furcsa. Ilyet m�g sosem hallott, �s ha az �p esz�re hallgat, azonnal kir�h�gi a h�v�t, �s leteszi a telefont.

M�gis fontolgatni kezdte az �tletet, �ppen a szokatlan szitu�ci� v�gett. A p�nikon kereszt�l is el�nt�tte egy bizonyos fok� k�v�ncsis�g, mi, vagy ki volt az oka, hogy egy �llamf� alkalmazni akar egy b�rgyilkost az �gy megold�s�ra. Mi�rt kock�ztathatja meg, hogy ilyen „s�t�t” �gyletekbe keveredjen? V�g�l is, nem �rt, ha egy cseppet ut�naj�r a dolgoknak.

- Legyen a ri�i kik�t�ben, holnap d�lut�n �tkor! – d�nt�tte el elsz�ntan. – Viseljen egy s�rga napszem�veget, �lj�n be a Rio’s cafe nev� k�v�z�ba, a hetes asztalhoz! �n csak telefonon fogom felh�vni, gondolom, ezt meg lehet �rteni. Nem sz�vesen jelenn�k meg egy hivatali szem�ly el�tt.

- Rendben, ha �gy jobb �nnek… - egyezett bele k�szs�gesen Stevenson. – Akkor holnap �tkor, a Rio’s-ban. Viszl�t!

Harry t�prengve nyomta ki mobilj�t, majd leengedte karj�t, �s vetett egy pillant�st a k�v�ncsi Hos�ra.

- Mit �llsz m�g ott, te szerencs�tlen? – d�rrent r�, mire a sr�c megrezzent. – �llj neki a takar�t�snak, ha m�r a te hib�d, hogy a h�zam egy szem�tdomb lett!

Hos� meg sem mert mukkanni, ink�bb nekil�tott, hogy �sszeszedje az elgurult �vegeket. Harry k�zben k�nyelmesen le�lhetett az egyik napoz��gyra, �s kiv�telesen nem t�r�dve a m�sik �ltal�ban zavar� jelenl�t�vel, a k�l�n�s h�v�n gondolkodott. Ez az �gy val�ban t�bb mint furcsa.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.