M�snap bizonyos fok� k�v�ncsis�ggal v�gott neki az �tnak. Ugyan n�mi f�lelmet �rzett mag�ban, de a gy�vas�g sosem tartozott a f� jellemz�i k�z�, �gy a leghiggadtabb �larca alatt �lt be aut�j�ba. �s k�l�nben sem fogja az az ember kisz�rni, ahhoz nagyon �les szem k�ne. Ezzel gy�zk�dte mag�t, t�bbnyire sikerrel, elv�gre igaza volt: d�lut�n �tkor m�r jav�ban zajlik az �let a v�rosban, a t�megben nem lehet csak �gy �szre venni… nincs rajta semmi gyan�s.

Hos� persze megpr�b�lta kik�rdezni, ki volt a h�v�, de ez�ttal nem a szok�sos indokokat hozta fel, hogy mi�rt nem mondhatja meg, hanem azt, hogy � sem tudja (no gondolkodott rajta, hogy hazudik, de v�g�l nem l�tta �rtelm�t).

Amikor leparkolt a k�v�z� el�tt, m�g a kocsij�b�l belesett az ablakon. Direkt olyan helyre �llt, ahonnan ez lehets�ges. Sok�ig meresztette a szem�t, mert az �vegen t�l is ugyan�gy ny�zs�gtek az emberek. Mikor siker�lt megl�tnia a bizonyos asztalt, �s nem volt ott senki, megint elfogta az enyhe p�nik. P�rszor k�rbekapta a fej�t, hogy a vend�gl� helyett az utc�t is szem�gyre vegye, de nem tal�lt semmi t�l gyan�sat, semmit, ami arra utalt volna, hogy el akarj�k kapni.

Bekapcsolta r�di�j�t, �s k�nyelmesen lecs�szott az �l�sen. V�g�l is, m�g nem volt teljesen �t �ra. �ppen azon volt, hogy becsukja a szem�t kicsit, �s �lvezze a leh�zott ablakon be�raml�, s�s, tengeri szell�csk�t, amikor �szre vett egy fekete ballonkab�tot. Ez annyira meglepte, hogy majdnem elt�totta a sz�j�t. Itt nyert bizonys�got �ll�t�s�nak ellenkez�je: igenis lehet felt�n�nek lenni, m�g a nagy forgalomban is.

Ki az az idi�ta, aki ilyen melegben k�pes fekete kab�tot felh�zni, ami lel�g majdnem a f�ldig? R�ad�sul a sz�les v�ll� fick� kalapot hordott, amin � m�r a fej�t is megcs�v�lta. L�tta, hogy az utc�n t�nferg�k is �sszes�gnak a fazon m�g�tt… Harry alig tudott napirendre t�rni a dolog felett. �m akkor az illet� egy pillanatra az � kocsij�nak az ir�ny�ba n�zett, eg�szen az utca v�g�re, majd bet�rt a Rio’s-ba. �s s�rga napszem�veget viselt.

Harry megfesz�lt, �s m�r sokkal �lesebben figyelte a sz�gletes arc�, mogorva pasast – m�r teljesen biztos volt benne, hogy � h�vta, mert odabent le�lt a hetes asztalhoz. El�rkezettnek l�tta az idej�t, hogy kisz�lljon, �s egy k�zelebbi rejtekhelyr�l vizslassa az �gyn�k�t, aki azalatt rendelt mag�nak.

Aut�j�n gondosan �zembe helyezte a riaszt�t, majd zsebre v�gta a kulcsot, �s � is tett egy napszem�veget mag�ra, de ez�st�t, hogy ne l�ss�k a szem�t. K�nyelmesen, egy �rva pillant�st sem vetve a k�v�z�ra, ment a bej�rathoz, majd egy fiatal h�lgy mell� szeg�d�tt, �s els�t�lt az �gyn�k mellett. Az az ablakot f�rk�szte, �szre sem vette, �gy zavartalanul le�lhetett egy olyan asztalhoz, ahonnan � nem l�tszott j�l, �m a m�sik Harry sz�m�ra igen.

Egy kis ideig m�g v�rt, hogy pontosan �t �ra legyen, azt�n megfogta mobilj�t, szok�s szerint megigaz�totta a p�l�j�ra cs�ptetett mikrofont, �s megkereste a h�v�slist�n az el�z� napi telefonsz�mot.

A cseng�hang nem hallatszott el hozz�, de l�tta, amint Stevenson fekete aktat�sk�j�hoz hajol, �s el�hal�ssza a saj�t k�sz�l�k�t. Hamarosan meghallotta a m�r ismert akcentust.

- Mr Denem?

- Tal�lt – b�lintott ked�lyesen. – T�rj�nk a l�nyegre. Mit akar pontosan?

L�tta, hogy a negyvenes f�rfi egy pillanatig elgondolkod� arccal b�mul ki a naps�t�ses forgatagba, �s a vitorl�shaj�k �rboc�ra, majd lassan megsz�lalt, cs�sz�j�t simogatva.

- Nagyon fontos �gy lenne – kezdte halkan, megigaz�tva s�rga napszem�veg�t. – �s sok p�nzt kapna �rte.

- Van p�nzem, k�sz�n�m – v�gott a szav�ba h�v�sen, a reakci�it figyelve. Az �gyn�k, mintha kezdett volna k�ts�gbeesni, vagy mindenesetre t�relmetlen lenni.

- Akkor, mit k�r a szolg�latai�rt? – mondta ki azt a k�rd�st, amit nem lett volna tan�csos. Harry mindig nagyon �gyelt r�, hogy ne ejtse ki a sz�j�n, ugyanis ezzel a mondattal az ellenfele kez�be adja az ir�ny�t�st, elveszti a lehet�s�get, hogy � szabja a felt�teleket. �ppen ez�rt most haszn�ra v�lhat.

- Az a feladat s�ly�t�l f�gg – vigyorgott lust�n, �lvezettel figyelve, ahogy az �gyn�k idegesen babr�lja a szalv�t�j�t. A f�rfi sz�gletes �llkapcsa megfesz�lt, bozontos szem�ld�k�t �sszeh�zta – egy�rtelm�en megpr�b�lt kem�nynek l�tszani.

- A miniszternek nagyon s�lyos gondja t�madt, �s rem�lte, hogy egy olyan kiv�l� b�rgyilkos, mint maga, el tudja int�zni…

Harry m�g sz�lesebben vigyorgott. Ezt a taktik�t is ismerte, egy kis h�zelg�s, ami legyezi a meggy�zni k�v�nt szem�ly eg�j�t… Nos igen, val�ban hat�sos. De az�rt m�g nem vette le a l�b�r�l.

- Mi�rt? Elfogytak a talpnyal�i az orsz�gban? – g�nyol�dott, �s � is kortyolt egyet az �veg�b�l, amit mag�val hozott (szigor�an vizet). Az idegen ujjai megszorultak a mobiltelefonon, majd p�r m�sodpercre elt�nt, mert emberek haladtak el Harry el�tt.

- Senki nem el�g tapasztalt hozz� a csapatainkban, hogy megoldja – ny�gte ki kelletlen�l besz�lget�partnere a f�j� igazs�got. – T�l vesz�lyes.

- �, �rtem, akkor ink�bb �n d�g�ljek meg, engem �gy is el akarnak tenni l�b al�l – fejtette ki �rtatlanul hamis v�lem�ny�t, hogy kicsit h�zza a m�sik idegeit. Az �gyn�k persze azonnal habogni kezdett. – Teljesen mindegy. A feladatot mondja! Mit k�ne tenni?

- H�t rendben – s�hajtott a f�rfi, majd letette fej�r�l kalapj�t, �s r�vid, barna haj�ba t�rt. – Egy sorozatgyilkosr�l van sz�. Nagy vesz�lyt jelent r�nk, de nem tudjuk nyomon k�vetni. �s sajnos rengetegen dolgoznak a keze alatt, akik megint csak probl�m�t okoznak. A miniszter m�r minden lehets�ges utat bej�rt, de mikor az FBI-osok sem v�llalt�k el a feladatot, m�r majdnem feladta. Akkor gondoltunk el�sz�r r�, hogy egy specialist�val t�rgyaljunk, �s �gy jutottunk el a legh�rhedtebb, �s legmegb�zhat�bb emberhez… mag�hoz.

- Oh, akkor ez igazi megtiszteltet�s – vonta fel szem�ld�k�t, mag�ban fontolgatva a hallottakat. – Sz�val azt k�ri, adjam fel a b�n�z�k k�r�ben a magasban t�nd�kl� h�rnevemet azzal, hogy a hat�s�gok k�r�s�re egy „koll�g�mat” kiiktatom? Aki, ha j�l sz�rtem le, valami maffiaf�n�k lehet Britanni�ban… nem gondolja, hogy ez hatalmas k�r�s? Ha kider�l, sokat vesz�thetek.

- Ezzel tiszt�ban vagyunk – b�lintott az asztalnak az �gyn�k. – M�gis, �n az utols� es�ly�nk.

Harry elhallgatott, �s az aj�nlatot fontolgatta. Egy percig sem hitte, hogy alvil�gi k�r�kben t�l sok�ig titokban maradhat, hogy elv�llalt egy ilyen munk�t, �s nem der�tette fel a gondolat, hogy nem csak a hat�s�gok, de m�r a hozz� hasonl� b�n�z�k is azon legyenek, hogy elkapj�k. Ez m�r t�l soknak t�nt neki. Nem akarta elvesz�teni sem a p�nz�t, sem a lak�s�t, sem az �let�t, �s a b�rt�n sem cs�b�totta t�lzottan. Feszengve j�tt r�, hogy most v�lasztania kell: vagy a b�n�z�kkel marad j� kapcsolatban, �s a hat�s�gokkal nem, vagy az �gyn�k�t, �s a minisztert v�lasztja, de akkor elvesz�ti az addigi kem�ny munk�j�nak szinte minden gy�m�lcs�t. �s tudta j�l, hogy �gy j�r rosszabbul, ha az ut�bbi lehet�s�g mellett d�nt: ha mag�ra harag�tja a maffiaf�n�k�ket, azok sokkal t�bbf�le (�s sokkal illeg�lisabb) m�dszert vetnek majd be, hogy k�zre ker�ts�k.

- Mr Denem? – z�kkentette ki gondolkod�s�b�l az �gyn�k hangja. Megk�sz�r�lte a tork�t.

- Eln�z�st, csak azon t�prengtem, mi lenne a megfelel� �r, hogy teljes�tsem ezt a nemes k�r�st. – Megint ivott a viz�b�l, majd belefogott. – Ha tudj�k, hogy val�j�ban mit teszek kock�ra, akkor nyilv�n meg�rtik, hogy ezt k�rem… Lehet, hogy �gy is az eg�sz vil�g engem k�r�z, de a munkat�rsaimmal is elboldogulni, m�r t�l nagy falat lenne. Ez�rt azt akarom, hogy rekessz�k be az ut�nam val� kajtat�st, ismerj�k el, hogy t�vedtek, �s vegyenek le az els�sz�m� k�zellens�gek list�j�r�l, minden orsz�gban. A p�nz�ket megtarthatj�k, nincs r� sz�ks�gem.

Harry m�g l�tta egy m�sodpercre, hogy az �gyn�k elh�zza a sz�j�t, de enn�l alacsonyabb fizets�get nem fogadott volna el. El�gedett volt mag�val, hiszen siker�lt �gy form�lnia a helyzetet, hogy valami m�don, de gy�ztesen ker�lj�n ki bel�le. Ugyanez Stevensonr�l nem volt elmondhat�, amit Harry k�rt, az nagyon sok p�nz�be ker�l majd Angli�nak – mert annak ellen�re, hogy � nem akarta azt a p�nzt, m�g rengeteg orsz�got kellene ilyen �ton meggy�zni�k az angoloknak, hogy m�sok is megtegy�k ezt nekik.

- Err�l m�g besz�lni fogok a miniszter �rral… - kezdte volna partnere, �m Harry megcs�v�lta fej�t; ismer�s terepre t�vedt, �s csak az�rt sem hagyta mag�t.

- Nem, Miszter, most d�nti el! – parancsolta kem�nyen. – Nincs id�m r�, hogy a dr�gal�tos minisztere v�lasz�ra v�rjak napokig. Ha kellek, mondja meg, ha nem, �r�ltem a tal�lkoz�snak.

- Rendben! – v�gta f�lbe emeltebb hangon a f�rfi, majd k�rbelesett, tekintet�vel elriasztotta az �les ki�lt�sra fel� fordult arcokat, �s halkabban folytatta. – Rendben, elfogadjuk a felt�teleit. Hajland� elv�llalni?

Harry h�trad�lt a sz�ken.

- Hajland� vagyok – b�lintott r� saj�t veszt�re (enyhe dejavu: egy h�ten bel�l m�sodszorra tett valami nagy botors�got, amibe esetleg belebukhat), k�zben m�lyet s�hajtott. Hi�ba, a legjobbaknak is kell n�ha k�zdenie.

- Akkor, k�rem, holnap induljon el Nagy-Britannia fel�, �s sz�lljon egy londoni g�pre! Ha meg�rkezett, ezen a sz�mon el�rhet. M�g mindenk�ppen meg kell besz�ln�nk p�r dolgot.

Az �gyn�k habogott m�g valamit a v�gtelen h�l�jukr�l, meg hasonl�kr�l, azt�n lassan szedel�zk�dni kezdett. Harry addigra m�r letette a telefonj�t, �s mozdulatlanul n�zte, ahogy a ballonkab�tos alak kimegy az utc�ra, majd hamarosan be�l egy taxiba. Akkor fel�llt � is, �s kocsija fel� indult.

***

A Londonba val� utaz�skor nem eredeti szem�lyigazolv�ny�t haszn�lta, hanem a Peter Denem nev�t, amely szerint a Harvard egyik gyakornok tud�sa volt, �s �ppen tanulm�nyi �tra utazott a szigetekre. Ezzel a legkisebb felt�n�st sem okozta, term�szetesen nem gondolta volna senki, hogy az a lenyalt haj�, reszketeg, sz�d�sszem�veggel rendelkez� „kisfi�” egyenl� lehet egy b�rgyilkossal, akire jelenleg milli�s �rt�k� v�rd�j volt kit�zve. A p�derrel pedig m�g a vill�m alak� sebhely�t is el tudta takarni, amelyet gyerekkor�ban, biciklisbaleset k�zben szerzett – a j�rm� v�za elhajlott �s elt�rt, ahogy v�letlen�l karambolozott egy m�sik biciklissel a kanyarban, �s az �les t�red�k felhas�totta a homlok�t. A m�sik fiatalnak (egy munk�ja els� napj�t t�lt� post�sfi�nak) nem esett baja, ami k�sz csoda volt.

Kir�ngatta mag�t eml�keib�l, mert csak apja �s �desanyja agg�d� arca jutott r�luk esz�be, �s ett�l elszomorodott. B�r m�r h�t �ve meghaltak, Harry m�g mindig csak sajg� sz�vvel tudott r�juk gondolni. Akkor v�lt b�n�z�v�, �s akkor kezd�d�tt el az �lete, de ha tehette volna, m�g �gy is sz�mtalanszor visszaforgatta volna az id�t, hogy vel�k lehessen.

A rep�l� ablak�b�l m�r l�tszott London tereb�lyes v�rosa. Harry az izgatotts�g hat�s�ra v�gre h�tt�rbe tudta szor�tani sz�lei eml�k�t, �s leend� feladat�ra koncentr�lni. Val�sz�n�leg h�napokat t�lt majd el itt, �s szerette volna ki�lvezni minden egyes pillanat�t. Eg�sz �let�ben ide v�gyott, �s b�r nagyon kedvelte Ri�t is, sz�vesen vett volna mag�nak egy h�zat ezen a helyen, valahol egy z�ld erd�s, mez�s, hegyes vid�ken, ahonnan esetleg r�l�t�sa ny�lik egy val�di kast�lyra… vagy pont egy kast�lyba k�lt�zni… mindig vonzotta a sok �vsz�zados �p�letek k�pe, �s kamaszkor�ban szob�ja fal�t tucatnyi kast�lyos plak�ttal, �s �js�gokb�l kiv�gott f�nyk�pekkel dekor�lta ki.

Persze London maga olyan volt, mint minden m�s nagyv�ros: hatalmas �s emberekkel teli. Igaz, itt j�val h�v�sebb volt az id�, n�hol m�g �gy, ny�ron is k�dfoszl�nyok �sztak a leveg�ben, �s a k�zleked�s is az ellenkez� ir�nyban zajlott. Harry rem�lte, hogy bal oldali vezet��l�s�b�l az�rt m�g el tudja navig�lni aut�j�t az �ton. A j�rm�t term�szetesen mag�val hozatta, noha plusz p�nzt kellett fizetnie a szolg�ltat�s�rt: a rep�l� raktere m�r tele volt, �s csak h�z�san f�rt be egy extra hely a sok csomag k�z�, de nem volt hajland� lemondani a saj�t aut� ny�jtotta �lvezetr�l.

Mikor kihozt�k neki, teljesen �pen, Harry egy sz�zast cs�sztatott a k�z�pkor� f�rfi kez�be k�sz�netk�ppen, majd gyorsan ki is hajtott a rept�rr�l. Persze volt n�la GPS, �s rendes, pap�rt�rk�p is, hogy ne t�vedjen el nagyon. �gy d�nt�tt, a v�ros egyik legismertebb hely�re, a Hyde parkba megy, egyr�szt, mert nagyon k�v�ncsi volt r�, m�sr�szt ott tal�n nem volt olyan t�meg, �s kisebb es�llyel hallgathatj�k ki telefon�l�s k�zben.

Maga az �t azonban olyan �rdekes volt, hogy t�bb keresztez�d�sn�l is majdnem rossz ir�nyba fordult. Rajta felejtette szem�t a k�temeletes buszokon, �s a nevezetess�geken, �gymint a Big Bem, vagy a Buckhingam Palota.

Azt�n v�g�l valahogyan m�gis eljutott a park kapuj�hoz, �s keresett a k�zelben egy parkol�t. Kicsit didergett, ahogy a Nap k�sza felh�k m�g� b�jt, �s gyorsan el�hal�szott egyik utaz�zs�kj�b�l egy kardig�nt. Csak az �lszem�veget elvette jelmez�b�l, �gy v�lte, an�lk�l is biztons�gban van.

A park csod�latos volt. A h�v�s id� ellen�re ugyan sokan s�t�ltak a f�k alatt, de olyan csend volt, mintha ez m�sik vil�gba l�pett volna. Csak a madarak csicseregtek, egy �rintetlen erd� �rzet�t keltve. Harry t�r�zott r�gebben a vadonban, de egyik sem ragadta mag�val ennyire. Nemsok�ra tal�lt egy �res padot, letelepedett r�, �s j�les�n csukta be a szem�t. M�g ide is hajland� lenne bek�lt�zni, j�val nyugodtabb, mint Rio.

F�l �r�t adott mag�nak, hogy ki�lvezze a nyugalmat, azt�n kelletlen�l felh�vta ism�t a telefonsz�mot.

- Remek! – �rvendezett az �gyn�k, mikor megmondta, hogy a parkban van. – Nem messze van egy csendesebb vend�gl�. A Vauxhall Roadon, k�nny� megtal�lni… mondjuk f�l �ra m�lva? A tizenegyes asztalhoz �l�nk, az kicsit eldugottabb. Vagy jobb szeretne az irod�mba j�nni?

- Isten �rizz – v�gta r� r�gt�n a f�rfi morogva. – Nem akarok lebukni. J� lesz az a vend�gl� is… b�r �n nem �l�k egy asztalhoz magukkal. Az�rt annyira nem b�zom az angolokban.

�gy h�t f�l �r�val k�s�bb egy zaklatottnak t�n� egyetemista telepedett abba a bizonyos vend�gl�be, egy olyan helyre, ahonnan szemmel tarthatta a tizenegyes sz�moz�s� asztalt. Egy k�nyvet is vitt mag�val �lc�z�sul, de csak b�mult a sorokra, �s f�l�t hegyezte, j�n-e valaki.

Hamarosan j�tt is, �s Harrynek t�bbsz�r fordult a gyomra idegess�g�ben, mert furcsa l�tom�s-k�pek kezdtek neki bevillanni az �rkez�k l�tt�n. El�sz�r is az �gyn�k, ez�ttal egyszer�, sz�rke �lt�nyben, �s egy nagy aktakupaccal. M�g�tte m�lt�s�gteljesen l�pkedett maga az angol minisztereln�k (�gy m�r �rthet� volt, mi�rt sorakoztak fel test�r�k a bej�rat el�tt), majd jovi�lisan mosolyogva le�lt, k�r�lbel�l szemben Harryvel. Ez m�g nem lett volna baj, nem miattuk �rezte mag�t a fi� sarokba szor�tva.

A minisztert k�t ember k�vette. Egyik egy megroggyant v�ll�, pocakos f�rfi volt, egy sz�rnyen elny�tt pongyol�ban, amit el�sz�r fel sem ismert, csak k�s�bb j�tt r�, hogy az bizony egy tal�r, de a legmegh�kkent�bb, amit valaha l�tott. Mert h�t r�szt vett n�ha egy t�rgyal�son (nem saj�t �gyb�l kifoly�lag, hanem egy t�rsa el�t�l�se kapcs�n), �s tudta, hogy tal�rt csak a b�r�k viselnek, de azok is patyolat tiszta, �s lehet�leg fekete sz�n�t. Ez a f�rfi azonban hajsz�lcs�kos ruh�ban jelent meg, mely kiss� m�r szakadozott – mintha mindennapi viselete lenne. �s, ha ez nem lenne el�g �zl�stelen, egy neonz�ld kem�nykalapot gy�r�getett g�rbe ujjai k�zt.

Eddig �gy gondolta, az angoloknak van st�lusa, de ezek szerint t�vedett. Viszont a pocakos ember m�g nem is volt olyan v�szes, mint a m�g�tte biceg�. Annak ugyanis oroszl�nszer� s�r�nyk�nt ter�lt el haja, �s meg sem pr�b�lta leszor�tani egy hajgumival; tal�rja makul�tlan, de babak�k sz�n� volt… Harry kis h�j�n h�nyingert kapott t�le. Nem, biztosan csak �lmodik.

A magas, s�r�nyes f�rfi megn�zte �t mag�nak, mik�zben elbicegett mellette botj�val, de nem �gy pislantott r�, mintha felismerte volna, ez�rt megnyugodva szusszantott. A n�gy f�rfi elk�nyelmesedve lehuppant az asztal k�r�, f�szkel�dtek egy kicsit, �s udvarias csevelybe kezdtek – mintha nem is egy b�rgyilkossal lenne tal�lk�juk. Harry h�trad�lt a sz�kben, �gy m�r nem l�thatta �ket, nyak�ba akasztotta a f�lhallgat�t, �s h�vta a m�r megszokott sz�mot.

A n�gy f�rfi hangja elhalt a t�volban, amib�l arra k�vetkeztetett, hogy �szre vett�k a cs�rg�st. Harry csak egy pislant�st mert vetni az alakokra, de abb�l r�gt�n r�j�tt, hogy ki fogj�k hangos�tani. Ennek nem t�lzottan �r�lt – b�r v�g�l is, mit v�rt?

- Hall�?

- �n vagyok – vigyorgott mag�ban a fi�, �s visszad�lt a sz�k�re, �gy kiker�ltek a szemsz�g�b�l �gyfelei, �s n�zegethette az odakint elhalad� emeletes buszokat. – M�st v�rt?

- Term�szetesen, nem – k�sz�r�lte meg tork�t Stevenson. – Nos, megbesz�ltem a miniszter urakkal a felt�teleit…

- Urakkal? – hangs�lyozta Harry, �s fell�ngolt benne a rossz el��rzet. �jra figyelni kezdte a t�rsas�got, �s ez�ttal az idegeneket szeml�lte meg jobban. – Mi ez a t�bbes sz�m? Vagy tal�n a parlamentben m�r minden ostoba mitugr�sz �rtes�lt r�la, hogy ide j�v�k?

- Nem, ne �rtse f�lre, Mr Denem! – szabadkozott r�gt�n az �gyn�k, �s a m�sik h�rom is agg�dva �sszepislantott. Tal�n att�l f�ltek, hogy mindenkit legyilkol, ha feld�h�tik. Harry kuncogott a gondolatt�l.

- Milyen betoji t�rsas�g! – Sz�npadiasan s�hajtott. – Nem gondoltam volna, hogy az angolok ny�picok…

- �n nem angol? – sz�lalt meg, �rkez�se �ta el�sz�r a z�ld kem�nykalapot tartogat� f�rfi, �s megp�rgette a k�rd�ses ruhadarabot ujjain. Hangja rekedt, megt�rt �s sz�rnyen f�radt volt.

- �n ki? – k�rdezte r�viden, elnyomva hirtelen t�madt sz�d�l�s�t, amit egy-egy �les villan�s tark�tott. A n�gy f�rfi a t�voli asztaln�l egym�sra n�zett, majd a kalapos megk�sz�r�lte a tork�t, �s bizonytalanul k�zelebb hajolt a mobiltelefonhoz, mintha nem lenne benne biztos, milyen t�volb�l sz�ljon bele, vagy suttogjon-e.

- Cornelius Caramel, Mr Denem… a titulusom egyel�re, �gy v�lem, l�nyegtelen. �n vagyok a megb�z�j�nak egyik embere, �n k�rtem a miniszter urat – tiszteletteljes b�lint�s a miniszter ir�ny�ba. -, hogy keresse meg nekem.

- �s �n, term�szetesen – sz�rta k�zbe a s�r�nyhaj�, mire Caramel l�that�an elh�zta a sz�j�t. Harry eg�szen biztos volt benne, hogy azok ketten nincsenek t�l j� viszonyban. – J�magam is a hat�s�gokat er�s�tem, �s sz�ks�g�nk van �nre.

- Egen, hallottam h�r�t – vigyorodott el ism�t Harry. – Nade… akkor ki az igazi megb�z�m, �s mi�rt nem � j�tt ide?

L�tta, ahogy a k�t �lt�ny�s �tadja a terepet a tal�rosoknak, azzal, hogy k�nyelmesen h�tra h�z�dnak. A tal�rosok pedig tan�cstalanul n�ztek egym�sra.

- Albus Dumbledore-nak h�vj�k, �s… nos, azt �zente, hogy ma nagyon elfoglalt, �s nem biztos, hogy el tud j�nni – hadarta el egy szuszra Caramel a sz�veget, �s feszengve v�rta a reakci�t. Harry m�r �ppen elkezdett bosszankodni ezen, de akkor megint elkapta a sz�d�l�s, �s az im�nt elhangzott n�v sokszoros hanger�vel visszhangzott fej�ben. Elfojtott egy ny�g�st.

- Eln�z�st… de att�l tartok be kell rekeszten�nk a csevelyt…

- V�rjon, ha ennyire fontos, sz�lunk neki – ijedezett Caramel, Harry azonban hasogat� fejjel a szav�ba v�gott.

- Nem, nem az�rt, engem h�vnak a m�sik vonalon – hazudta gondolkod�s n�lk�l. – Ha elrendeztem ezt, visszah�vom, de lehet, hogy ma m�r nem besz�l�nk. Eln�z�st.

Azzal gyorsan kinyomta a mobilt, �s ujjaival hal�nt�k�t massz�rozva, felt�n�s n�lk�l kislisszolt a k�v�z�b�l, �tkoz�dva, ami�rt l�tom�sokkal �ldotta meg az �g.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.