Harry megeb�delt, amennyire eb�dnek lehetett nevezni a d�lut�n egykor elfogyasztott szendvicset, majd csendesen, felt�n�s n�lk�l �ts�t�lt a szomsz�d h�zba. Siet�s mozdulatokkal szedte �ssze polosk�it, �s k�mk�sz�l�keit, tett egy k�rt a lak�s�ban, majd a parkol� fel� igyekezett a holmijaival. Nem sz�nd�kozott tov�bb a Fon� soron maradni, hiszen ma este v�get vet a fog�cska els� szakasz�nak.

Hamarosan �jra a tisztas�gt�l csillog� konyh�ban volt, elrejt�z�tt az egyik kredenc oldala m�g�tt �gy, hogy a bej�rat fel�l ne l�tsszon. Mostanra persze jelent�sen elzsibbadt mindene, mert mi�ta a kredenc m�g� guggolt, nem is mozdult meg. A kis visk� lassan r�s�t�tedett, odakint felgy�lt az utcai l�mpa is, majd, �gy kilenc �ra k�rny�k�n furcsa vibr�l�sra lett figyelmes, azt�n kattant a bej�rati ajt� z�rja. Megfesz�lt, s hegyezte f�l�t.

- Felmegyek a szob�mba – k�nyeskedett F�regfark hangja ny�jtottan. – Perselus, f�zz nekem valamit vacsor�ra. A Nagy�r azt mondta, erre nyugodtan haszn�lhatlak, am�g be nem bizony�tod az �rtatlans�godat. Teh�t eredj! �s el ne �gesd!

Harry a szem�ld�k�t r�ncolta, ahogy a d�ng� l�pteket hallgatta maga felett. Piton m�g mozgol�dott egy kicsit a nappaliban, majd a konyh�ba gyertyal�ng f�nye hatolt. Felk�sz�lt a meglepet�sszer� t�mad�sra, �s v�rta a megfelel� pillanatot. Szekr�nyajt� nyikorgott, majd valamit az asztalra csaptak. Ezut�n �ldozata alakja felt�nt l�t�sz�g�ben, �s neki h�ttal t�ny�rok ut�n kezdett kutatni.

Harry el�rel�pett, �s el�vette pisztoly�t a zseb�b�l, neki nyomva a hal�lfal� tark�j�nak, aki mozdulatlann� merevedett.

- Cs�nd – parancsolta a hossz� hallat�st�l rekedten. Piton nem reag�lt, s � kibiztos�totta a fegyvert. Akkor azonban �ldozata f�rg�n megperd�lt, a pisztoly nagyot csattanva esett ki a kez�b�l, �s els�lt. A durran�s azt�n megingatta Piton akci�j�t, mert a kellet�n�l egy kicsivel tov�bb meredt a f�ld�n hever� f�mt�rgyra, tal�n nem tudva, mit is kellene kezdenie vele. Harry kihaszn�lta az alkalmat, �s egy hat�rozott mozdulattal ki�t�tte a villan� p�lc�t ellenfele kez�b�l, majd a m�sik d�bbenet�nek k�sz�nhet�en, balj�val lefoghatta csukl�it, jobbj�t pedig �k�lbe szor�tva, p�r �t�ssel a f�ldre teperte a hal�lfal�t.

Pitonnak felrepedt a sz�ja, de meg sem pr�b�lt k�zdeni az �let��rt, nyilv�n tudta, hogy Harry j�val er�sebb n�la, �s sokkal tapasztaltabb is az �k�lharcokban. �gy csup�n ott fek�dt, csendben alatta, �s hangosan szuszogott. G�rbe orra alatt is v�r csordog�lt �sszepr�selt sz�ja fel�, majd a hasad�kban kiss� sz�tfolyva folytatta �tj�t lefel�. Harry hallgat�zott, de nem vett �szre d�ng� l�pteket az emeleten, ez�rt hamarosan megtal�lta a hangj�t.

- Kinek dolgozik? – suttogta a m�sik tark�j�nak. Piton megpr�b�lta fel� ford�tani a fej�t, de annyira m�r nem tudta, hogy l�ssa is Harryt.

- Albus Dumbledore-nak – felelt v�g�l, pont olyan halkan, �s kik�pte a sz�j�ban felgy�lt v�rt a padl�ra. Harry felvonta a szem�ld�k�t, �s t�prengve vizslatta a m�sik profilj�t.

- �s Voldemort?

Piton �sszerezzent, �s ijedten megmozgatta karj�t Harry szor�t�s�ban.

- Ostoba – sziszegte r�m�lt felsz�nnel a hangj�ban. – Ne mondd ki a nevet!

- Mert? – k�rdezte halk �llel, nem figyelve r�, hogy homloka t�j�k�n ismer�s l�ktet�s kezdett kialakulni. Csak most ne!

Piton f�jt egyet, �s megnyalta ajkait.

- Mert tilos – felelt r�viden, de mivel Harry csendben maradt, folytatta. – Akin rajta van a Nagy�r jele, nem ejtheti ki a sz�j�n, mert meghallja, ha h�vjuk. �s nem akarok kock�ztatni, hogy esetleg azt is �szre vegye, ha m�s mondja ki a nev�t.

- Kock�ztatni? – ism�telte g�nyosan, �s megszor�totta Piton csukl�j�t. – Maga �gy is, �gy is meghal. Nem hiszem, hogy ezen van m�r mit kock�ztatni.

Szavaira Piton v�ratlanul h�tra dobta mag�t, ami azzal j�rt, hogy lecs�szott a m�sik h�t�r�l, �s �ldozata jobb keze is kisiklott mark�b�l. Piton r�gt�n r�vetette mag�t, �s ez�ttal � volt, aki gy�zelmet aratott: k�lcs�n�sen tartott�k egym�s kez�t, Harry a f�ld�n fekve, mellkas�n Pitonnal, aki diadalmasan vigyorgott le r�. Azt�n, Harry nem kis r�m�let�re, elengedte �t, �s feljebb r�ntotta r�la a csukly�t, amit mindig mag�n hordott, ha szembe ker�lt az ellenfeleivel.

P�r m�sodpercig n�m�n meredtek egym�sra. Piton arca teljesen megny�lt, �s d�bbenten vizslatta arc�nak vonalait. Harry �llta a metsz� pillant�st, �s hasonl�val v�laszolt.

- Na, mi lesz? – susogta hidegen, mire Piton m�g ink�bb elfeh�redett. Fekete szemei �l�nken csillogtak, �s meg sem pr�b�lt m�sfele n�zni vel�k. – Maga ker�lt fel�lre. Meg�l? Vagy hagy futni? Hm? Figyelmeztetem, vagyok el�g tapasztalt hozz�, hogy egy mozdulattal v�gezzek mag�val, ha arra ad�dik alkalmam. Rajta van a hal�llist�n, Piton.

- Mi t�rt�nt veled? – k�rdezte megh�kkenve Piton, Harry pedig gyanakodva �sszevonta szem�ld�k�t, megpr�b�lva leplezni csod�lkoz�s�t. Mellkas�ban valami furcsa, ismer�s szor�t�s keletkezett, aminek most nem akart t�l nagy jelent�s�get ford�tani.

- Mit parancsol? – k�rdezett vissza ny�jtottan.

- Mi t�rt�nt… hogy lehet… - A f�rfi ez�ttal a homlok�t vette szem�gyre, rajta a vill�m alak� sebhellyel. Harry k�nyelmesen, b�r el�g fesz�lten v�rakozott alatta, �s igyekezett �rtelmet kicsikarni a m�sik szavaib�l – s az im�nt tapasztalt rossz el��rzet m�gink�bb hatalm�ba ker�tette l�gz�s�t.

- Nem tudom, mit akar – kezdte v�g�l, mikor Piton m�r jelent�sen megb�multa minden porcik�j�t, �s most szemeibe meredt. – Nem ismerem mag�t, �s nem is akarom igaz�n. Azt a feladatot kaptam, hogy meg�ljem. Nincs ezen mit titkolni.

Piton nem tudott �rr� lenni az elk�ped�s�n, �s ez m�r kezdte nagyon zavarni. �m miel�tt bele�lte volna mag�t egy lehord�sba, a homlokban feler�s�d�tt a pulz�l�s, �s villan�sok jelentek meg el�tte. �ldozata s�t�t tekintete megvillant, majd m�lyen f�l� hajolt, alig p�r centire az arc�t�l, �s k�m�letlen�l p�szt�zta szemeit. Harry d�h�sen le akarta l�kni, de akkor f�jdalmasan �sszerezzent, mert mintha vill�m has�tott volna kopony�j�ba.

Egy s�t�t pic�ben �llt, Hermione �s egy v�r�s fi� mellett, akivel l�tom�saiban m�r tal�lkozott. Egy �st terpeszkedett el�tte, de � a t�loldal�n magasod� f�rfit n�zte: Perselus Pitont. Fekete tal�rban volt, mint mindig, kamp�s orra alatt megvet�en lesett bele a kond�rba, majd vicsorogva felmordult.

- �tven pont a Griffend�lt�l, Potter – susogta, hangj�ba hahot�z�s vegy�lt a pince m�sik v�g�b�l, de olyan hom�lyos volt a k�p, hogy nem vette ki, kik nevetnek. Piton az asztalra tenyerelt, �s p�r centire hajolt hozz�, �gy meredt a szem�be, gy�l�lettel teli, fekete tekintet�vel.

- Nem hiszem el, hogy egy ilyen egyszer� b�jitalt sem tud megf�zni. Net�n akadt valami fontosabb elfoglalts�ga, �s nem �rt r�?

- Nem, professzor – hallotta meg saj�t hangj�t, de olyan tomp�n, mintha egy vastag fal m�g�l sz�lt volna.

Harry leveg� ut�n kapkodott, mert a r� nehezed� test elszor�totta t�dej�t. �gy forgott vele a vil�g, mintha egy ringlisp�lben �lt volna, de az�rt m�lt�s�ggal igyekezett kiszabadulni. �m �ldozata elengedte, minden sz� n�lk�l is. Gyorsan felt�p�szkodott, �s az asztalba kapaszkodva remeg� kez�vel, felh�zta mag�t �ll� helyzetbe.

Piton a kredencnek d�lt, karjait maga m�g� t�masztva, kiss� rogyottan, �s igencsak f�rk�sz�en n�zett fel�. Harry lihegve b�mult r�, tudta, hogy most valami nagyon fontos dolgot l�tott. Ez az ember egy professzor? Tal�n pont abban az iskol�ban, amelyben Dumbledore is igazgat� volt, tal�n � is ott tan�tott… de hogyan ker�lt volna Harry oda? Illetve Potter… Megzavarodva t�rt bele haj�ba.

- Potter…

Harry automatikusan feln�zett, majd �nk�ntelen�l jav�totta ki a tan�rt.

- Denem.

Piton arca megint megny�lt a d�bbenett�l. Folytatni akarta valamivel a kijelent�st, �m akkor egy t�mzsi alak jelent meg az ajt�ban.

- Mi t�rt�nt, Perselus? – k�rdezte nyavalyogva, �s balj�val jobb kez�t dajk�lta, melyen mintha ez�stb�l �nt�tt keszty�t viselt volna. – Mi�rt nem f�z�l m�r… - A m�sik ekkor �szre vette �t, �s tork�ra forrott a sz�. Harry remeg�s�t fel�lm�lva ugrott pisztoly�hoz, �s a p�lc�t r�nt�ra szegezte. Azonnal els�t�tte saj�t fegyver�t, s a durran�s sok�ig visszhangzott a csendben. Azt�n F�regfark bal kez�t szorongatva ord�tani kezdett, v�re fr�csk�lve ter�tette be a padl�t. Piton meg se pr�b�lt seg�teni rajta, helyette Harryt vizslatta. A fi� �rezte, hogy nincs itt marad�sa, ezt a k�ldet�st – �let�ben el�sz�r – elrontotta. K�t l�p�ssel az ajt�n�l volt, �s menek�l�sszer�en rontott ki rajta. Hallotta, hogy Piton k�veti, ez�rt futni kezdett a kihalt utc�ban, olyan messzire, amennyire csak b�rt, majd k�t fordulattal a parkol�ban volt, az aut�ja mellett.

Piton akkor fordult be a sarkon, amikor � beind�totta a motort. Zih�lva d�lt egy oszlopnak, �s Harry szem�be n�zett. � megpr�b�lkozott egy g�nyos vigyorral, de m�g mindig remegett a l�tom�st�l, �s azokt�l a k�l�n�s �rz�sekt�l, amik el�radtak benne Piton ir�nt… �gy a mosoly csak egy f�jdalmas, zih�l� fintor lett. Pitont is �ppen annyira megviseltek l�tta, mert az m�g mindig lihegett, majd kiny�lt a sz�ja, �s nyilv�n mondott valamit. Harry elford�totta r�la a fej�t, �s g�zt adva az orsz�g�tra hajtott, akkora sebess�ggel, amekkor�val csak tudott.

***

Harry m�g napokkal k�s�bb is igencsak zaklatott �llapotban volt. �gy �rezte, most vagy � kezd meg�r�lni, vagy lappang valami a h�tt�rben.

A k�psorok alapj�n, melyeket Piton h�z�ban �t�lt, Harry Potter test�ben volt. Egy tan�r�n a hal�lfal�val. Ez mondjuk, eleve elt�r az eredeti l�tom�sait�l, hiszen eddig mindig k�v�lr�l szeml�lte az esem�nyeket, vagy egyszer�en azok t�l r�videk voltak, hogy lesz�rje bel�l�k, hol j�tsz�dik, vagy mikor. Emellett viszont, Potter az � hangj�val besz�lt… Harry fej�ben pedig gy�keret vert a k�ptelen gondolat, hogy a l�tom�sok szerepl�i… nos, hogy � maga volt.

Hars�nyan felnevetett, azt�n elhallgatott, �s kez�be temette arc�t. Mi lehet az oka, hogy ennyire �t�rezte azt az eml�ket? Mi�rt n�zte Piton Potternek? �s mi�rt t�ri ennyit ezen a fej�t? Egyszer�en k�ptelens�g, hogy � egy szem�ly legyen Potterrel. Hiszen hogyan is lehetne � egy vil�gmegv�lt� fi�, aki h�t �ve t�nt el?

H�t �ve, � meg b�rgyilkos lett… h�t �v… h�t �v… olyan furcsa volt minden.

Harry f�radtan pislogott bele a visszapillant�ba. Mi t�rt�nik k�r�l�tte? Mi�rt eml�kezik egy olyan sr�cra, akit soha �let�ben nem ismert? Mi�rt ker�lt kapcsolatba vele? Esetleg, m�gis van k�ze hozz�? Kiz�rt.

Ezzel az indulatos v�gsz�val kisz�llt aut�j�b�l, majd cs�rtetve igyekezett k�vetkez� �ldozata lak�sa fel�. Hermione… m�r egy hete figyelte, pontosan az�ta, hogy… Hogy �let�ben el�sz�r kudarcot vallott. Hermione viszont t�l egyszer� rend szerint ment el, �s �rkezett haza a lak�s�ba, �gy a kis izgalom, amit a nyomozgat�sok k�zben mindig �rzett, most valahogy nem tudta elvonni a figyelm�t az el�z� �gyr�l. A veres�gr�l.

Szinte er�nek erej�vel k�nyszer�tette mag�t, hogy csendesen suhanjon fel a l�pcs�n, de minduntalan odacsapta l�bait a betonhoz, annyira d�h�s volt mag�ra. Nem lett volna szabad engednie, hogy Piton leteperje. Vagy nem kellett volna h�znia az id�t az ostoba k�rdezget�ssel, hiszen nyilv�nval� volt, hogy Piton hol is �ll… b�r n�ha elbizonytalanodott… de ez nem v�ltoztatott a t�nyen, hogy hal�lfal�. Aki ismerte Pottert. De mi�rt ismerte fel benne Pottert?

Vett p�r m�ly l�legzetet, �s a kiszemelt ajt� fel� lesett a sarokr�l. A folyos� �res, �s s�t�t, Hermione csak egy �ra m�lva j�n, addig be tudja polosk�zni �t is, �s megtudhatja, mennyire �rtes�lt a l�ny Perez �gyeir�l. M�g nem volt biztos benne, hogy meg�li, hiszen Dumbledore embere volt, �s �gy ak�r meg is ronthatja a m�gus szem�ben az es�lyeit.

Egy koppan�s �szhez t�r�tette. Nem, most nem kalandozhat el. Figyelnie kell, mint eddig mindig. F�leg most… Hermione…

M�r meg tudta regul�zni forrong� izmait, �gy szinte suhanva termett ott az ajt�n�l, mondhatni l�bujjhegyen l�pkedve. Itt is leellen�rizte, a biztons�g kedv��rt, hogy nincs-e valamilyen nagyon er�s v�d�b�b�j a h�zon, majd az el�z�n�l is j�l bev�lt bankk�rty�s-m�dszert alkalmazva, kinyitotta az ajt�t. K�rbe pislogott, a biztons�g kedv��rt, azt�n besurrant a kis r�sen kereszt�l.

Koroms�t�t volt a szob�ban, de nem akart villanyt kapcsolni, elv�gre az felt�n� lehet a szemk�zt lak�knak… ha foglalkoznak ilyesmivel, persze. Csendesen beosont az el�szob�b�l a nappalik�nt szolg�l� helyis�gbe, melyet egy pult v�lasztott el a konyh�t�l. Lak�lyos kis otthon volt, l�tszott rajta a N� keze nyoma. Nyilv�n az � h�za, Ri�ban, is ilyen kellemes lenne, ha Hermione is benne lakna.

Megr�zta mag�t, �s s�hajtott. Kezdett teljesen belezakkanni ebbe. Ink�bb a nappaliban elhelyezett kom�dhoz l�pett, �s kih�zta a fi�kokat. Semmi, csak m�gikus k�peslapok, egy-k�t lev�l Remus Lupint�l (a neve valahogy ismer�s volt sz�m�ra, de hirtelen nem tudta kivel �sszekapcsolni), meg hivatalos, miniszt�riumi pap�rok… Harry alaposan v�gigp�rgette a pergameneket. M�gia�gyi Miniszt�rium? Saj�t miniszt�riumuk van? Megint a fej�t cs�v�lta. Elv�gre, min is lep�dik meg, ha m�r a m�gusok k�l�n t�rsadalmat alkotnak, sz�m�tani lehetett erre. M�r csak azt rem�lte, hogy az ottaniak az�rt nem k�r�zik �t, �s lehet�leg nem is tudj�k, hogy jelenleg megpr�b�lja megmenteni a segg�ket.

Miut�n m�r az �sszes fi�kot kiforgatta, el�hal�szta a polosk�kat, �s beny�lt a kom�d alj�ra, hogy felragassza. �gy, ebben a t�rdel� poz�ci�ban feje pont egy szintbe ker�lt a szekr�nyen �ll� f�nyk�pekkel, am�g keze meg nem tal�lta a megfelel� fel�letet, azokat n�zegette. Azonban alig egy pillanattal k�s�bb kis h�j�n h�tra sz�d�lt, �s ujjai k�z�l is kics�szott a kis szerkezet. Nem �rdekelte t�lzottan, helyette elakad� l�legzettel m�g k�zelebb hajolt az egyik bekeretezett fot�hoz, �s meredten b�multa.

Hermione �llt rajta, azzal a m�r ismer�s, v�r�s haj�, langal�ta sr�ccal, aki majd’ egy fejjel t�ln�tte a l�nyt. Hermione azonban nem a fi� fel� fordult, hanem a harmadik alakhoz, �s boldogan arcon cs�kolta. Annak a fi�nak holl�fekete haja volt, s�padt, kicsit sov�nyk�s arca, �s mandulav�g�s�, z�ld szemei. Kerek szem�veget viselt, am�g�l pislogott pajkosan Hermion�re… Harry tekintete a fi� homlok�ra v�ndorolt, ahonnan �pp az im�nt s�p�rte ki a kusza hajsz�lakat. A feh�r b�r�n �lesen rajzol�dott ki a vill�m alak� sebhely. Az–nem–lehet!

- Harry?

�gy pattant fel, mint akibe bolha cs�pett. Mik�zben megp�rd�lt tengelye k�r�l, m�g mindig forgott vele a vil�g, �s s�polt a f�le, de amikor megl�tta a bej�rati ajt�ban Hermione bozontos haj� alakj�t, egy csap�sra elfelejtette a gondjait – legal�bbis azokat, melyek eddig gy�t�rt�k, �s hely�kre �jak tolakodtak. Ilyen nincs. Ez a l�ny pont most j�tt haza kor�bban? Pont ma nem maradt, ahol szokott lenni? �s �, � meg megint lebukott?

Hermione a s�r�s hat�r�n �llt, ami egy eg�szen kicsit meglepte, mert az�rt nem gondolta mag�t olyan r�miszt� alaknak… b�r ki tudja, a l�nynak mi a r�miszt�. Tal�n megijedhetett t�le… �m akkor Hermione megindult fel�je. Olyan hirtelen kapta el� revolver�t, hogy szinte �szre sem lehetett venni a mozdulatot; a m�sik megdermedt, t�le k�t m�terre, �s elkerekedett szemekkel b�mult a fegyverre, csillog�, barna szemei pont olyan d�bbenetet t�kr�ztek, mint nemr�gen Piton�i, �s mikor feln�zett r�, k�rd�en f�rk�szte �t. Harry nem k�rd�, hanem gyanakod� volt.

- Ismerj�k egym�st? – sz�lalt meg halkan, m�g mindig Hermion�re szegezve a pisztolyt, �s l�tv�nyosan v�gigm�rte. Hermione arc�n a borzalom �s a retteg�s olyan hirtelen �radt el, mintha csak ebben a pillanatban j�tt volna r�, hogy � nem egy r�gen l�tott ismer�s, hanem egy gyilkos.

- H�t t�nyleg megtetted? – k�rdezte a l�ny h�pp�gve, mire felvonta a szem�ld�k�t, �s nagyon igyekezett h�v�s arcot v�gni.

- Pontosan mire gondol, kisasszony? – udvariaskodott g�nyosan, mire Hermione, nem t�r�dve a r� mutat� fegyverrel, a kanap�hoz slattyogott, �s �gy zuhant le r�, mintha a vil�g minden gondja az � v�llain nyugodna, �s nem b�rn�. Harry h�kkenten n�zte a zokog� l�nyt. Nem igaz�n tudta, mit mondhatna, vagy egy�ltal�n, mit k�ne tennie. Mindenesetre rosszul esett neki, hogy �ldozata �sszet�rten reszket a kanap�n, �s ezzel saj�t mag�t is meglepte.

Az�rt a fegyver�t m�g Hermion�re szegezte, s �gy lass�zott fel�, kis topog�sokkal, majd le�lt � is, a kanap� legt�volabbi sark�ra, �s fokozatosan cs�szott k�zelebb hozz�, mint aki retteg, hogy egy gyors mozdulatt�l a m�sik annyira megijed, hogy kizavarja a vil�gb�l is. A k�v�ncsis�g dolgozott benne, tudni akarta, mi ez az eg�sz, mi folyik k�r�l�tte, �s �gy v�lte, a l�ny tal�n megmondhatja neki.

- Honnan ismersz engem? – k�rdezte halkan, �s megpr�b�lta el�venni legmeg�rt�bb, legkedvesebb arc�t, noha legink�bb t�relmetlen volt. Hermione hiszt�rikusan felnevetett, �s t�rdeire k�ny�k�lt, homlok�t tenyer�be t�masztva.

- Egy�tt �lt�nk – motyogta, �jra k�nnycseppeket eresztve meleg�t�j�re. Harry nem tudott mit felelni, �gy legink�bb csendesen v�rt. A l�ny megt�r�lgette arc�t, �s fel� fordult. – Nem eml�kszel r�m, igaz?

Megcs�v�lta a fej�t, �s lejjebb eresztette pisztoly�t. A l�ny szipogott p�rat, majd �tkarolta mag�t, mintha f�zna, �s maga el�, meredt a padl�ra. Ugyan Hermione, mikor meg�rkezett, rakott t�zet a kandall�ban (rejt�ly, hogy mi�rt nem vette �szre ezt el�bb), de a f�nye most nem vil�g�tott r� annyira a s�patag arcra, �gy nem lehetett biztos benne, hogy a borzalmat l�tta-e elsuhanni rajta.

- De akkor hogy ker�lsz ide? – t�prengett, �s ism�t fel� fordult. Harry elgondolkodva n�zett a barna szemekbe, k�zben gyomra m�ly�n felt�madt benne valami k�l�n�s bizserg�s, amit�l kiss� els�padt.

- Az�rt j�ttem, hogy meg�ljelek – vallotta be a kegyetlen igazs�got. Hermione megremegett, �s szapor�bban vette a leveg�t – megijedt t�le.

- Akkor? Mire v�rsz? – suttogta, �s Harry nem kis elk�ped�s�re felpattant, hogy el� t�rdeljen. Megrezzent, amikor a l�ny kezei a t�rd�re estek. – �lj meg, az �letem, �let�nk n�lk�led borzaszt�. Nincs �rtelme.

Az �rzelemmentes kijelent�sre annyira megd�bbent, hogy p�r pillanatig semmi nem jutott az esz�be, amit mondhatna. Hossz� ideig m�lyedt a l�ny szemeibe, majd arra eszm�lt, hogy az m�r eg�szen k�zel hajolt az arc�hoz, �s lassan lehunyta szemeit. A d�s ajkak r�snyire kiny�ltak, s Harry agy�ra m�r majdnem v�r�s k�d telepedett, �m, mikor Hermione sz�ja el�rte az �v�t, jobb keze szinte mag�t�l felemelkedett, �s a m�sik hal�nt�k�nak nyomta a fegyvert. Hermione riadtan felpislogott r�, Harry pedig elford�totta tekintet�t. Nem, nem b�rja. Nem megy…

- Sajn�lom – motyogta, de nem tudta, hogy pontosan mire mondta, csak �gy kics�szott a sz�j�n.

- Harry – sz�l�totta meg halkan a l�ny, s � a sz�nyegr�l kelletlen�l felpillantott r�. Sz�nakoz� tekintettel szembes�lt, amit�l v�r�sre gy�lt az arca. – M�g nem k�s�. M�g seg�thetek. Tal�n �jra tudsz eml�kezni magadra, hogy ki vagy…

- El�g! – csattant fel, a l�nyba fojtva a sz�t. Hermione megremegett. – Nem tudom, mi�rt n�z engem mindenki valaki m�snak, mint aki vagyok… de nem lehetek egyazon szem�ly vele… Potterrel. Mert nyilv�n azt hiszik, az vagyok. De �n soha, soha �letemben nem j�rtam Angli�ban, Amerik�ban n�ttem fel.

Hermione m�r az elej�n a fej�t ingatta, majd mikor id�ig �rt a r�m�lt sz��radatban, mer�szen kezei k�z� fogta arc�t.

- Harry, semmi baj! Engedd, hogy megmagyar�zzam! K�rlek, ne l�gy ilyen makacs!

Egy pillanat m�ve volt az eg�sz. �les f�jdalom a tark�j�ban, majd egy hangork�nba ker�lt. Ord�tott a f�jdalomt�l, ami megsz�d�tette, de a saj�t hangj�t alig hallotta. Azt�n, mintegy parancssz�ra, a s�v�t� zaj elm�lt, �s � ism�t Hermione lak�s�n �llt, szemben az elhom�lyosodott k�rvonal� l�nnyal, aki s�rva toporz�kolt el�tte.

- Nem teheted, tudom, hogy f�j, nekem is f�j, de harcolnunk kell! – �v�lt�tte a l�ny, mire � d�h�sen visszav�gott.

- Nem �rted? Nem b�rom! Ginny �s Ron… Elegem van, hogy minden, sz�momra fontos szem�ly meghal k�r�l�ttem! Elegem van Voldemortb�l, elegem van Dumbledore-b�l, meg bel�led is! �gy akarsz tenni, mintha mi se t�rt�nt volna, pedig t�rt�nt!

- Nem akarok �gy tenni! – vis�totta Hermione, �s a f�ldre rogyva, bozontos haj�ba markolt. – Csak megpr�b�lom feldolgozni. Azt hittem… azt hittem te is �gy gondolod… �s �n m�r… Harry, ez olyan neh�z nekem! �gy �rzem, el�rultam �t!

- Mert lefek�dt�l velem, miel�tt meghalt? – fintorgott f�jdalmasan, �s sz�r� �rz�s keletkezett szemeiben. – �s �n mit mondjak? �n Ginnyt csaltam meg veled… ez szerinted nem el�g rossz?

- De �n nem az�rt tettem, mert… �n akartam – suttogta a l�ny, �s � �rezte, hogy els�pad. – M�r j� ideje nem szerettem Ront. T�ged szerettelek. �s amikor megt�madt�k az Od�t… Nem �gy akartam elmondani neki, �s neked… de �n…

Harryvel forgott a vil�g, ahogy bar�tj�t n�zte. Hermione zokogva ringat�zott a padl�n, �s � automatikusan fel� indult. Nem tudta, hogy a l�ny �t szereti. Nem is sejtette, hogy neki m�st jelentett az az �jszaka. Nem hagyhatja �gy itt.

Meg�lelte, majd megcs�kolta, �s meg�g�rte neki, hogy sosem hagyja el. Hermione a nyak�ba omolva szipogott m�g egy darabig, majd Harry felh�zta �t, �s bevitte a h�l�ba…

Harry zih�lva fek�dt valahol, homloka �s hal�nt�kai sajogtak a f�jdalomt�l. Agya az el�bbi eml�kr�szletet elemezte, �s reszketegen s�hajtott t�le. Teljesen �t�lte, amit Potter �rzett, �s ez megr�m�tette.

- Harry – simogatta meg egy teny�r a fej�t, s � k�nytelen�l kifesz�tette neh�z szemh�jait. Egy pillanatig m�g csak a hom�lyt l�tta, majd lassan ki�lesedett el�tte Hermione k�nnyes arca. Akart valamit mondani neki, de nem j�ttek ki szavak a sz�j�n. Ehelyett megint �rezte a sz�r�st a szem�ben, m�gnem n�mileg csod�lkozva pislogott, mikor forr� cseppecsk�k kezdt�k mosni arc�t. L�tezik, hogy � s�rjon?

Pillanatokon bel�l Hermione �lel�s�ben tal�lta mag�t, ami nagyon j�l esett neki. Sz�gyellte ugyan, de nem tudta meg�ll�tani a mellkas�b�l felt�r� remeg�seket, �s a k�nnyei sem apadtak egy cseppet sem. K�ts�gbeesetten kapaszkodott Hermion�be, mintha ez lenne a vil�g legterm�szetesebb dolga – �s most valahogy annak is t�nt.

Percek, vagy tal�n �r�k telhettek el, nem tudta pontosan. Hermione rend�letlen�l �lelte, �s csit�totta, m�g akkor is, mikor m�r csak �vegesen meredt egy pontra a plafonon. A lelk�t is eladta volna, ha v�gre meg�rti, mi a csoda t�rt�nik vele, mi t�rt�nik Potterrel, �s mi lesz bel�le. Tal�n meg kellene tal�lnia Pottert? Az�rt vannak eml�kk�pei r�la? Tal�n ez utalni akar a rejtek�re? Mert azt nem volt hajland� elhinni, hogy � ugyanaz lenne… k�ptelens�g, hiszen pap�rok �s az eml�kei bizony�tj�k, hogy az � neve Denem, �s detroiti. Nem lehet azonos az angliai Potterrel, aki r�ad�sul var�zsl� is volt.

Finoman eltolta mag�t�l Hermion�t, mire az kis mosollyal az ajkain n�zett r�, �m nem viszonozta. Nem, � nem Potter.

- Ha nem akarsz meghalni, velem kell j�nn�d – mondta kifejez�stelennek sz�nt tekintettel. Hermione arca megny�lt, �s h�pogva n�zett r�. – Akkor mes�lhetsz m�g nekem Potterr�l. De nem hagyhatlak itt. Feljelenthetsz, �s nem b�zom benned. Nem ismerlek.

Hermione szemeibe visszat�rt a szomor�s�g, de csak b�lintott. Harry t�relmetlen�l v�rta, m�g a l�ny gyorsan �sszepakolja mag�nak a legsz�ks�gesebb holmikat, majd elhagyt�k a lak�st. Igen, tal�n �gy kider�thet valamit. Ha Hermione mes�l neki, akkor k�nnyebb lesz – �s nem az�rt viszi mag�val, mert b�rmit is �rezne a l�ny ir�nt.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.