Harry visszat�rt a Malfoy-k�ri�hoz, de ez�ttal v�gleg. L�tni sem akarta Londont, sem azt a lak�st, sem az eml�keit – ez ut�bbiak persze nem t�ntek el nyomtalanul, �s szinte minden este �jra�lte azt az egyet, csakhogy m�snap reggel k�nl�dva �bredjen. �gy, egy id� ut�n lemondott az alv�sr�l, ink�bb sz�ntelen�l a h�zat leste a k�zeli erd�b�l, hogy meglelje azt a pontot, �s azt a napot, ahol �s amikor be tudna hatolni, hogy felder�tse a benti terepet, �s v�gre el�bbre jusson az �ggyel.

Sosem fogott m�g ki enn�l nehezebb feladatot, �s ez nagyon ideges�tette. Az alv�shi�nyt�l egyfolyt�ban f�jt a feje, a hal�nt�kai beg�rcs�ltek, mikor r�t�rt egy-egy l�tom�s, a t�bb napos, s�t, t�bb hetes f�ld�n-fekv�st�l minden izma sajgott, egyre h�v�sebb lett az id�, �s sokszor teljesen elfagytak a kezei… Sz�val �rthet�, ha ezek ut�n egyfolyt�ban hol mag�t szidta, hol Dumbledore-t, hol a m�gusokat, hol Stevensont, hol Hermion�t, de legink�bb Pottert. Ha nem hagyja itt ezt az �r�lt t�rsas�got, akkor neki nem kellene Dumbledore-nak dolgoznia, �s teljes nyugalomban �lhetne, pihenhetne Ri�ban, a tengerparton, egy-k�t sz�p h�lgyik�vel, �s fogalma sem lenne, hogy holmi s�t�t var�zsl�k t�nkre akarj�k v�gni Angli�t.

R�ad�sul �gy t�nt, hogy nem is fog tudni bejutni a hal�lfal�k egyik f� lakhely�re. Sajnos az � v�delm�k m�r sokkal er�sebb volt, mint annak idej�n Piton�, �s ezzel nem tudott mit kezdeni. Gondolkodott rajta, egy idi�ta percig elk�pzelte, hogy szerez egy var�zsp�lc�t, �s megpr�b�l kihozni bel�le valamit, de azt�n nagyon gyorsan elvetette az �tletet. � nem var�zsl�… nem Potter!

Amikor egy okt�ber k�zepei vihar elkapta, fogcsikorgatva h�zta fej�re a pokr�cot, ami alatt fek�dt, �s megpr�b�lt nem vacogni, vizes ruh�iban. A s�tor falai jobbra-balra d�ltek a sz�lben �s az persze bes�v�tett a r�seken. Harry legsz�vesebben �sszet�rt volna valamit d�h�ben, �s megmassz�rozta sajg� homlok�t. A v�ltozatoss�g kedv��rt, most a vill�m alak� hege l�ktetett, �s ezt nem igaz�n �rtette… De v�g�l is, mi az, amit az ut�bbi id�ben �rt?

Felmordult, �s �gy d�nt�tt, ha m�r ilyen szerencs�tlen id� van, alszik egyet, addig sem �rzi, hogy f�zik. Lecsukta szemeit, de a k�vetkez� pillanatban ki is nyitotta. A vele szemben �ll� monitor, amit az�rt m�g �sszedugdosott, most valami k�l�n�s dolgot mutatott: mozg�st.

Fel�lt, �s eg�szen k�zel hajolt a par�nyi �veghez. A z�ldes ad�s, ami az esti s�t�tnek volt k�sz�nhet�, kicsit hom�lyos volt, a kamer�ra cseppent es�t�l, de az j�l l�tszott, hogy egy tucatnyi ember t�nt fel a kapuk el�tt. Tal�ros alakok voltak mind, de olyan sok, ah�nyat m�g nem l�tott egyszerre. Nem t�tov�zott tov�bb, felpattant, �s r�gt�n kisietett a d�l�ng�l� s�torb�l, s fut�l�p�sben igyekezett a h�z fel�. Ha m�st nem is, legal�bb megpr�b�l a k�zel�kbe f�rk�zni. A k�mszerkezetek nem, de egy mar�knyi poloska az�rt volt n�la, begy�m�sz�lve a zseb�be. Ha be tudn� csemp�szni az egyik k�mzs�s ruh�j�ba valahogyan…

A h�z el�tt a kis csoport rezzen�stelen�l �llt a viharban. Mintha nem is �rezn�k a hideget, a sz�r� cseppeket, mind az ajt� ir�ny�ba fordultak. Harry a szem�t meresztgette a fa m�g�l, majd p�r l�p�ssel a ker�t�st�l nem messze mag�nyoskod�, tereb�lyes bokor m�g� sassz�zott.

�vatosan kidugta fej�t az �gak k�z�l, �s megint az ajt�t leste… akkor azonban r�j�tt, hogy a csukly�sok nem a bej�ratot f�rk�szik, csak az el�tte �ll� embert, aki k�r� tisztes t�vols�gban gy�ltek. Az alak magas volt, �s sov�ny, arca nem l�tszott onnan, ahonnan Harry n�zte, de valami �gy is megr�ndult a gyomr�ban. Nem tudta, merjen-e k�zelebb settenkedni, mert m�r nem volt olyan nagy a t�vols�g, amib�l ne vehett�k volna �szre, �s ak�rmennyire f�jt, de figyelembe kellett vennie, hogy mostan�ban sokat hib�zott, �s a tud�sa n�ha t�l kev�snek bizonyult ezekhez az emberekhez. De �gy semmit nem der�t ki, innen m�g azt sem hallja, mir�l besz�lnek, musz�j odamennie, legal�bb a ker�t�sig.

Lehasalt a f�ldre, �s lass� mozdulatokkal m�szott el�re. Id�nk�nt felemelte fej�t, hogy megn�zze nem leplezt�k-e le, majd ment tov�bb, noha m�r nagyon �tfagyott a hidegt�l, �s minduntalan �sszekoccantak fogai.

Kis h�j�n elk�romkodta mag�t, mikor a vasker�t�sbe �t�tte kobakj�t, nem vette �szre, hogy ilyen k�zel van hozz�. Ott v�gre fel�lhetett, mert t�bb bokor �s fa is �llt, ami m�g�tt nem l�tj�k majd meg, �s viszonylag k�nyelmesen kereshetett mag�nak egy j� helyet a leskel�d�sre. Megkereste tekintet�vel a magas alakot – �s megint megr�ndult a gyomra.

Ilyen k�zelb�l m�r j�l l�tszott a tar koponya, a hullafeh�r b�r, a hi�nyz�, vagy legal�bbis lapos orr, �s… �s k�t v�rv�r�s szemp�r, macsk�s pupill�kkal, melyek szinte vil�g�tottak a kast�lyb�l kisz�r�d� f�lhom�lyban.

Harry sebhelye fell�ngolt, de �sszeszor�totta sz�j�t, �s figyelte a f�rfit. L�tva, hogy a t�bbi csukly�s milyen tisztelettel b�nik vele, �gy sejtette, hogy a k�gy�arc� m�gus maga Voldemort. R�la ugyan kapott f�nyk�pet, de az nagyon r�gen k�sz�lhetett, mert ott m�g egy tizen�ves fi� pislogott r� unottan, fekete hajjal �s szemekkel, �s nemes arccal. Ez az ember egy cseppet sem hasonl�tott r�, de k�ts�g sem f�rt hozz�, hogy a S�t�t Nagy�rral akadt dolga.

Villog�s, sikolyok, hal�lh�rg�s… a f�jdalom a sebhely�b�l indult ki, �s terjedt �t eg�sz kopony�j�ra. Harry a f�ldre rogyott, gyomra kavargott, �s tomp�n �rezte, ahogy �klendezik.

Hideg volt, �s s�t�t, de nem adhatta fel. Min�l t�volabb jut Angli�t�l �s Voldemortt�l, ann�l jobb. A hoppan�l�s sokkal f�jdalmasabb volt, mint egy�bk�nt, mert nem minden nap v�gzett interkontinent�lis hoppan�l�st. Mikor l�bai f�ldet �rtek, egy pillanatra megrogyott, �s a f�ldre esett, a b�z�s aszfaltra. Szem�vege az orra hegy�re cs�szott, ez�rt mindent hom�lyosan l�tott.

Lehorzsolt tenyer�vel visszatolta a l�t�eszk�z�t, �s felpislogott. Egy sik�torban t�rdepelt, nagy kuk�k m�g�tt, valahol kutya ugatott, szir�na hangja has�totta �t a h�v�s leveg�t, de egy�bk�nt semmi k�l�n�s zajt nem hallott. Nem k�vett�k.

Felt�p�szkodott, �s szaladni kezdett az utca fel�, ahol l�tott p�r aut�t elhaladni. �m mikor ki�rt, egyenesen belerohant egy m�sik alakba, egy vele egykor� fi�ba. Bocs�natot k�rt, �s ment volna tov�bb, de akkor �szre vette, hogy a m�sik sr�c s�r, �s ezzel egy csap�sra elfelejtette, mit is akart kezdeni mag�val. Felseg�tette, p�rszor maga m�g� lesve, hogy t�nyleg nem k�veti-e senki, majd a karj�ba kapaszkod�ra n�zett.

Kusza, barna haj, maszatos, k�nnyes arc, �s k�nl�d� tekintet – �gy t�nt, a m�sik sokkal nagyobb bajban van, mint �, �s az �szt�neiben volt, hogy seg�tsen az embereken. Megpr�b�lta megnyugtatni a fi�t, majd megk�rte, hogy mes�lje el, mi a baja. val�j�ban azt rem�lte, �gy a saj�t probl�m�it elfeledheti egy kis id�re. A sr�c szipogva, akadozva elmondta neki, hogy a sz�lei nemr�g meghaltak, az apja egy szakad�kba zuhant, az anyja meg a b�natban k�vette �t.

- R�… r�ad�sul �n is meg fogok halni – motyogta m�g a fi�, �s megint keservesen felzokogott. Harry elvezette �t egy �p�let fel�, mely vil�g�t� felirattal adta az emberek tudat�ra, hogy egy sz�lloda…

Az eml�kk�pek er�sen felp�r�gtek, mintha napokat ugrott volna �t, m�gnem egy halov�ny f�ny� szoba k�p�n�l meg nem �llt a kavarg�s. A barna haj� fi� az �gyban fek�dt, �s Harry kez�t fogta. S�padt volt, �s reszketett.

- F�lek – suttogta ny�sz�r�gve. Harry sz�ja kisz�radt, teljesen megkedvelte a k�lyk�t, de sajnos t�nyleg haldoklott. Szinte �ntudatlanul v�laszolt.

- �n tudok seg�teni neked – hallotta meg a hangj�t. A fi� rem�nykedve felpislogott r�. A k�vetkez� m�sodpercben m�r azt l�tta, ahogy ez�st�s hajsz�lakat vesz ki a m�sik fej�b�l, egy var�zsp�lca seg�ts�g�vel, �s a fi� arca fokozatosan ellazul, megnyugszik… A sr�c r�mosolygott, �s megk�sz�nte az elm�lt hetek seg�ts�g�t, de a mondat v�g�re szemei m�r �lettelen�l meredtek v�lla f�l�. Harry tenyer�vel lecsukta a f�nytelen, fennakadt tekintetet… egy nagy k�t�l el�tt �llt, melyben ez�st�s f�st �szott, �s a fi� fej�b�l kivett hajsz�lak elvegy�ltek benne. Harry p�lc�ja a saj�t homlok�hoz �rt, �s saj�t fej�b�l is t�voztak a hajsz�lak, majd azokat kett�has�totta egy bonyolult lenget�ssel, �s az egyik r�sz�t visszahelyezte hal�nt�k�ba… Az eml�km�dos�t� var�zslat el�tt r�gi eml�keit elz�rta az �jak el�l, nehogy �sszekeveredjenek, de az�rt megmaradjanak… mert n�lk�l�k t�nyleg elveszne… F�jdalmas var�zslat, ami hozz��rt, v�r�s f�nnyel k�szott a fej�be, �s, mint valami polip a karjaival, �gy z�zta sz�t apr�nk�nt az eml�keket. Utolj�ra m�g arra gondolt, hogy legal�bb p�r nap m�lva Harry Potterre egy�ltal�n nem eml�kszik majd, hiszen mikor fel�bred, Harry Denem lesz…

A z�g�s a f�l�ben szinte �tszak�totta dobh�rty�j�t. Sz�j�b�l keser� l� folyt, gyomra �ssze-�sszeh�z�dott, feje l�ktetett, �s �gy �rezte, menten kett�hasad. A f� es�szag� illata csak k�sve tudatosult orr�ban, de nem tudta, hol van pontosan, vagy mit csin�l ott. Kavargott benne minden, �s megint h�nyt.

Azt�n ki�ltoz�sokat hallott, de nem tudta mire v�lni �ket. Nyugalom, Harry, csak gondolkodj! Mi t�rt�nt a l�tom�s el�tt? Mi?

Es�. Es�, �s sz�l… �s csukly�k, meg leplek. Tal�ros csoport a bej�ratn�l, igen, m�r kezdett derengeni.

Mint, akinek gyorscs�v�l�sre kapcsolj�k az agy�t, jutott f�j� esz�be minden: a k�ria, a hal�lfal�k, Voldemort. Felpattantak szemei, �s egy�ltal�n nem lepte meg, hogy a s�rban fekszik. Tagjai remegtek, de er�nek erej�vel k�nyszer�tette mag�t, hogy a kiab�l�kra n�zzen, a ker�t�sen t�lra. M�g esett az es�, de m�r csak szemerk�lt, �s a sz�l is elcsendesedett. Voldemort m�r sehol nem volt, csak az emberei vitatkoztak m�g ott – tal�n kiz�rt�k �ket?

Remeg� l�baira t�maszkodott, azt�n amilyen gyorsan csak tudott, megfordult, �s a k�zeli erd� fel� kezdett m�szni. Nem vett�k �szre, mert nem hallott �les hangokat, m�r csak tomp�n �rz�kelte a k�lvil�got. Nem mert gondolni arra az eml�kre, amit l�tott, de folyton esz�be jutott. Nem, az nem lehet, hogy… Nem l�tezik, hogy � legyen…

Mire feleszm�lt, m�r �ssze is rogyott a s�torban, �s zokogott. Zsong� hangok kerget�ztek a fej�ben, de nem azok voltak a legsz�rny�bbek, hanem a f�jdalmas szor�t�s a mellkas�ban. Kihaszn�lt egy haldokl� fi�t.

***

Harry p�r nappal k�s�bb vill�ml�togat�sra k�sz�lt, Little Hangleton-ba, de nem az�rt, mert Dumbledore le�r�sa alapj�n az Voldemort sz�leinek lakhelye, hanem mert valami annyira vonzotta, hogy szinte meg sem tudott �llni. Sokkal ink�bb szerette volna �nmag�t megtal�lni ott, mint a feladat�hoz nyomozni.

Mi�ta esz�be jutott a sz�k�s�nek a napja – igen, m�r elismerte, hogy val�ban � lehetett Potter, noha a gondolat teljesen kiford�totta mag�b�l –, sokkal t�bbsz�r, de m�r f�jdalommentesen t�rtek r� eml�kek. Sz�pen lassan majdnem minden visszasziv�rgott elm�j�be, �s a Potter-�nje ennek viszonylagosan �r�lt, �s sz�gyenkezett a h�t �vvel ezel�tti m�velet�rt, �m �, Harry Denem legsz�vesebben a falba verte volna a fej�t, �s megszabadult volna ett�l az idegen, �s az �v�t�l annyira elt�r� �letszeml�lett�l, gondolkod�sm�dt�l. Mondhatni azt is, skizofr�n lett, mert ki nem �llhatta Pottert, aki az�ta majdnem minden d�nt�s�t fel�lb�r�lta.

Harry rem�lte, hogy, ha t�bb mindent is megtudott mag�r�l, akkor majd k�nnyebben kezeli a r�gi szem�lyis�get, �s esetleg vissza is szor�thatja elm�je m�ly�re, ahol eddig rejt�z�tt. T�prengett persze azon is, hogy tal�n jobb lenne neki bevonulni egy �r�ltek h�z�ba, egy r�zsasz�n gumiszob�ba, h�tha… De az�rt annyira m�g norm�lisnak �rezte mag�t, minthogy ilyet tegyen.

Little Hangleton egy v�lgy m�ly�n fek�dt, �s igencsak csal�dias hangulat� v�roska, vagy ink�bb falu volt, ahol mindenki ismert mindenkit, �s az a fogalom, hogy titok, szinte nem is l�tezett k�z�tt�k. Harry �gy �rezte, betolakodik ebbe a l�gk�rbe, hogy megzavarja a hangulatot, �gy nem is sz�llt meg a fogad�ban, hanem felfel� indult a dombon, a mag�nyosan �ll�, d�ledez� k�ria fel�. Nem is sejtette, hogy pont ezzel h�vja fel mag�ra a figyelmet – Denem�k r�gi h�z�ba hossz� �vek �ta nem ment senki.

A felkel� nap egy kis ideig m�g melengette a leveg�t, de az es�t�l cs�sz�s f� a talpa alatt, a hegyek takar�s�ban nem sz�radhatott meg, �s az �ltet� sugarak hamar a felh�k m�g� emelkedtek. Harry igyekezett szedni a l�b�t, hogy m�g a felt�mad� sz�l el�tt a h�zba �rjen. Az es� pont abban a pillanatban kezdett el szakadni, hogy bel�pett a korhadt ajt�n, �s mag�ra csukta.

Nem kereste a villanykapcsol�t, vagy a l�mp�kat, egyenesen az emelet fel� ment, mert tudta, hogy ott van valami. Valami, amit meg akar �rteni, amit l�tnia kell. A poros l�pcs�n l�tott j� p�r l�bnyomot, amik arra utaltak, hogy az�rt j�rtak m�g a h�zban, tal�n t�z �ve, vagy t�bb… Szapor�n dobogott a sz�ve, de maga sem tudta, mi�rt annyira izgatott.

A folyos�n egy pillanatra megtorpant, hogy k�rben�zhessen. A t�ls� v�g�n l�v� ajt� ir�ny�ba fordult, azt csak f�lig hajtott�k be, nem �gy, mint a t�bbit, amit m�g kulcsra is z�rtak. Csak k�sve figyelt fel r�, hogy a legfrissebb l�bnyomok is oda vezetnek, �gy m�r azokat is �rdekl�dve szeml�lte. V�g�l azt�n t�tov�n meg�llt az ajt� el�tt, �s �vatosan a f�ra helyezte ujjbegyeit. Azok bizseregtek az �rint�st�l, �s megremegtek. Vett h�t egy nagy leveg�t, �s bel�pett a szob�ba.

Szinte telesen �res volt, egyetlen momentuma, a kandall�, �s az el�tte �ll�, m�retes t�ml�j� sz�k volt, egy foszlott sz�nyeggel, de mindh�rom t�rgyon vastag porr�teg �lt. Harryt enyhe csal�dotts�g fogta el, mert hat�rozottan rem�lte, hogy valami �rdemleges dolog t�rt�nik – m�g azt se b�nta volna, ha �jra egy l�tom�s k�rny�kezi meg. Lemond�an s�hajtott, �s m�r majdnem kifordult a szob�b�l, mikor vetett egy pillant�st az es�cseppes ablakra.

�ts�t�lt a k�padl�s szob�n, l�ptei kong� visszhangot vertek, szinte az eg�sz h�zban. Az ablak hasonl�an megviselt volt, mint a l�pcs�, vagy az ajt�k, �vege l�ty�g�tt a keretben, de az�rt m�g tartotta mag�t. Harry �vatosan, lass� mozdulatokkal fogta meg a kilincset, nem lehetett biztos benne, hogy nem szakad ki r�gt�n az eg�sz, amint hozz��r.

Odakint m�g mindig esett, �gy csak egy cseppet dugta ki a fej�t. Ebb�l a sz�gb�l bel�tta a f�l kertet, a t�volban pedig �szre vett egy kisebb kalyib�t, amit tal�n sufninak haszn�ltak. �m m�gsem azt vette jobban szem�gyre, tekintete eg�szen a ker�t�sen t�lra siklott, �s �tn�zett a falu m�sik v�g�be. �gy m�r nem t�nt olyan kicsinek a hely, �m Harry ezen gondolatai teljesen megrekedtek, �s csak a v�szjelz� villogott agya sark�ban. �sszer�ncolta szem�ld�k�t, �s hunyor�tott, majd a felismer�s vill�mk�nt has�tott bel�. A t�voli feh�r p�tty�k t�l kicsiknek t�ntek a h�zakhoz k�pest, �s t�l k�zel voltak egym�shoz… egy�rtelm�en s�rok lehettek.

Gyorsan sarkon perd�lt, �m ahogy �jb�l megl�tta a szob�t, egy villan�ssal �sszeesett. A feje nem l�ktetett, de el�g� sz�d�lt, �gy megkapaszkodott a padl�ban. Pont most, amikor egy karny�jt�snyira van a v�laszt�l?

�rdekes m�don, ahogy a forg� rengeteg csillapodott, ugyanott �llt, ahol eddig – de ez�ttal t�rsa is volt: a k�pc�s F�regfark, akinek m�g mindk�t keze emberi volt; megg�rnyedt a sz�k mellett, �s a padl�t vizslatta, mintha olyan �rdekes lenne. M�gis, �rezte, hogy a sz�kben is �l valaki. A tekintete folyton oda v�ndorolt vissza a m�sikr�l. �sszeszorult a torka, �s �tsuhant a padl� felett, azzal a sz�nd�kkal, hogy megn�zze a fotel h�tt�ml�ja m�g� cs�szott alakot, akinek m�g a feje b�bja se l�tszott ki.

�gy torpant meg, mintha falba �tk�z�tt volna, mert akkor meghallotta a besz�lget�st, amit a felt�telezett szem�ly folytatott F�regfarkkal. A Kviddics Vil�gkupa kifejez�s nem teljesen volt vil�gos sz�m�ra, de nagyj�b�l elkapta a fonalat: Voldemortnak volt egy embere a Roxfortban. Miel�tt azonban elt�prenghetett volna, ki lehet az (gondolt els� sorban Pitonra, de valami�rt �gy �rezte, nem ez lesz a megold�s), egy majd’ h�rom m�teres test k�szott be a szob�ba, szapor�n �lt�getve a nyelv�t, �s Voldemort szokatlanul magas, s�v�t� hangj�t k�vette. Harry nem is ett�l sz�d�lt meg, hanem a k�gy� sziszeg�s�t�l – ugyanis �rtette, mit besz�l. Mintha �nmag�ban nem lenne el�g bizarr, hogy egy ekkora, emberev� h�ll� ennyire figyelmen k�v�l hagyja F�regfarkat �s Voldemort felt�telezhet� alakj�t… Megr�zk�dott a felismer�st�l, hogy Potter �rtett a k�gy�k nyelv�n, csak�gy, mint Voldemort.

A h�ll� szerint egy mugli �llt az ajt�ban, �s hallgat�zott. Voldemort elism�telte ezt a m�sik embernek, mintha az nem �rthette volna (ki tudja – gondolta Harry), mire a k�pc�s f�rfi beinvit�lta az �regembert. Egy szerencs�tlen kisember volt, bottal j�rt, a h�ta megg�rnyedt, �s l�tszott rajta, hogy er�ltetnie kell szem�t, hogy l�sson, �s f�l�t is, hogy halljon. Harryt rossz �rz�s fogta el, �m ez semmi volt ahhoz k�pest, amikor F�regfark, ura parancs�ra az �regember, �s ezzel Harry fel� is ford�totta a fotelt. Harry �pp�gy h�tra ugrott, mint a b�csika.

Egy furcsa l�ny �cs�rg�tt a sz�kben, bep�ly�lva t�bb r�tegnyi pokr�cba. Nem volt nagyobb egy j�t�k bab�n�l, �m ebben ki is mer�lt a kett� dolog k�zti hasonl�s�g. A teremtm�nynek nem volt haja, �s test�t v�r�s �s m�lyvasz�n� pikkelyek bor�tott�k, ak�r egy groteszk k�gy��t, ami csecsem�testben sz�letett. Arca azonban m�r nem puf�k volt, hanem lapos, k�t kis r�s l�tta el az orr feladat�t az arc k�zep�n, �m tal�n m�gis a v�rv�r�s, v�kony pupill�s szemek voltak a legr�miszt�bbek. K�t sz� harsant, �s egy nagy erej�, z�ld �tok l�vellt ki a l�ny p�lc�j�b�l, amit cs�kev�nyes, fejletlen kez�ben tartott – a v�gtag l�tv�nya er�s h�nyingerrel t�lt�tte el, maga sem tudta, mi�rt.

Az �tok z�gva csap�dott az �regbe, aki h�tra zuhant a padl�ra, �s �veges szemekkel, r�m�lt fintorral az arc�n meredt a plafonra.

Harry ebben a pillanatban mag�hoz t�rt, �s megaj�nd�kozta a padl�t a reggelij�vel. Eddig m�g soha nem l�tta Voldemortot �lni, egy l�tom�sban sem, �s k�l�n�s m�don, nagyon tasz�totta ez a fajta gyilkol�si m�dszer. Nem egyszer volt m�r tan�ja annak, ahogy az �let t�vozik egy emberb�l, �s nem egy gusztustalan hal�lnemet ismert, �s l�tott m�r alkalmazni m�sokn�l, de azok valahogy elt�rp�ltek emellett. Most ugyanis szinte hallotta a hal�l hangj�t, amikor az �tok az ap�k�ba v�g�dott, szinte �rezte, ahogy elsuhan mellette, hogy birtokba vegye, visszak�rje, ami az �v�. �s ez a tudat, ez az �rz�s sokkal h�tborzongat�bb volt, mint egy l�tv�nyra undor�t�, �m szem�lytelen, v�rrel teli jelenet.

Sz�delegve t�p�szkodott fel a k�vezetr�l, �s zih�lva megt�maszkodott a falban. K�zben azonban m�r azon j�rt az agya, Potter… vagyis �, mikor, mik�nt �lte �t ezt az eml�ket, mert a besz�lget�s szavai nem utaltak r�, hogy a szob�ban tart�zkodott volna, s�t! Pont �t akart�k becserk�szni.

Egyel�re csak legyinteni tudott, �s automatikusan nagyot l�pett ott, ahol r�gen az �regember teste fek�dt. R�j�tt persze, hogy m�r felesleges ker�lgetnie, nincs ott semmi, de alig szabadult a sz�rny� gondolatt�l, hogy n�h�ny �ve t�nylegesen ott ter�lt el.

A szakad� es� m�r nem zavarta, csup�n annyiban, hogy n�ha megcs�szott a l�ba a talajon. Azon az �ton t�vozott, ahol nemr�g fels�t�lt, �s a f�utc�n kereszt�lv�gva, c�lir�nyosan igyekezett a temet� fel�. B�rmennyire sz�rny� lesz, de l�tnia kell m�g, m�g t�bb eml�ket, hogy r�j�jj�n, mi�rt �neki kellett volna a vil�gmegment� sr�cnak lennie. Ez m�r az�ta foglalkoztatta, mi�ta menek�l�sszer�en t�vozott a Malfoy-f�szek k�zel�b�l, �s m�gink�bb �rdekelte, mik�zben gyalog �tv�gott a Great �s Little Hangleton k�zti vadonon, �s az eml�kein merengett.

A temet� s�rjai kicsit megd�ltek az �vek s�lya alatt, de Harry nem �llt meg a neveket n�zegetni. Tudta, hova kell mennie, l�tta k�z�pen a lehajl� f�zf�t, amire a temet�s l�tom�s�b�l m�g eml�kezett.

H�rom s�r �llt azon a k�rny�ken, �s kicsit nagyobbak voltak, mint amelyek mellett elhaladt. B�r, az is igaz, hogy n�melyiknek a fele hi�nyzott, mintha az id� erej�nek engedve t�rt volna le a tetej�k, n�melyik furcs�n berepedt, mintha direkt megrong�lt�k volna.

A h�rom s�r k�z�ps�je mellett �llt meg, �s maga el� meredt. M�g l�tszottak a t�z nyomai, ami a kond�r alatt �gett valamikor, azon a r�szen ugyanis nem n�tt vissza a f�, �s a f�ld eg�szs�ges, barna sz�ne feket�n s�t�tlett a koromt�l, vagy tal�n mag�t�l a m�gikus kisug�rz�st�l. Miut�n kielemezte a nyomokat, �s a mellkas�ban egy furcs�n szor�t� �rz�ssel fel�llt, a k�z�ps� hantra emelte a tekintet�t, ahov� annak idej�n kik�t�zt�k.

Abban a pillanatban fordult vele a vil�g egyet, �s �rezte, hogy le kell t�rdelnie, vagy bepottyan a s�rba. K�zelebb m�szott a hanthoz, �s kibet�zte a nevet, egyenk�nt minden vonalat, mintha ett�l m�ss� v�ltozhatna s�ron vir�t� n�v.

Tom Denem

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.