Harry a Fon� sori h�zban �ld�g�lt, ahov� csak nemr�gen t�rt vissza, rem�lve, hogy v�g�l is lesz�molhat Pitonnal. Tudta, hogy idi�t�n vigyorog, de nem tehetett r�la. Ami�ta visszament Hermion�hez, fel�ledt ir�nta a r�gi �rz�s, a megnyugtat�, biztons�gos, �s igencsak felt�zel� szerelem. M�skor ez�rt f�be l�tte volna mag�t, hiszen szerelmesen hideg fejjel gondolkodni aligha lehetett, m�rpedig neki kellett az �sszer�s�g, mert m�r mindenk�ppen le akart sz�molni Voldemorttal.

Hermione k�szs�gesen mes�lt neki a horcruxokr�l, amiket a Nagy�r a halhatatlans�g�rt k�sz�tett, illetve a kettej�ket �sszek�t� kapocsr�l, amit egy�ves kor�ban „kapott”, egy vill�mheg form�j�ban a Nagy�rt�l. Mes�lt az iskolai �vekr�l, a kalandjaikr�l, �s Harrynek att�l kezdve minden tiszt�n r�mlett, mintha el se felejtette volna. �m egy s�lyos hi�nyoss�gra m�g nem der�tett f�nyt, �s tudta, hogy Hermione sz�ntsz�nd�kkal ker�li a t�m�t: a sz�lei. A val�di sz�lei. Nagyon �rdekelte, mi van vel�k, de nem akart feleslegesen r�k�rdezni.

A mai is borong�s volt, ak�rcsak egy m�sik november elejei nap. Harry nem kis m�rt�kben izgult, ugyanis Hermion�vel �gy besz�lt�k meg, ma �rtes�ti Dumbledore-t, hogy �ssze kell h�vni egy s�rg�s gy�l�st, m�gpedig „amiatt a bizonyos b�rgyilkos miatt”. �rthet�, ha m�r p�rszor leverte a v�z reggel �bred�s �ta, �s meggy�z�d�se volt, ha Hermione itt lenne, m�r nem is gondolna a soron k�vetkez� feladatra: a szembes�l�sre a bar�taival.

Kett�kor cs�rrent meg a mobilja, ami azt jelentette, hogy Hermione h�reket kapott. Reszket� ujjakkal nyomta be a z�ld gombot, �s hangja is enyh�n remegett. Hermione egy darabig kuncogott ezen, bossz�skod�sra k�sztetve, �m azonnal kir�ppent agy�b�l a gondolat, amikor meghallotta, hogy egy �ra m�lva v�rj�k a londoni Grimmauld t�r 12-es sz�m� h�za alatt.

Harry a parkol� ir�ny�ba l�pkedett, a GPS-t vitte mag�val (nomeg az�rt egy pisztolyt, v�szhelyzet eset�re, aminek a markolat�t eg�sz �ton a zseb�ben szorongatta), �s fels�t�lt a tiszt�bb utcasorokba. Ezek m�r �les ellent�tei voltak a k�lv�rosi k�rnyezetnek, de nem nagyon nyert�k el a tetsz�s�t ezek sem: sz�les kockah�zak, sablonnal kialak�tott kertekkel, dr�ga kocsikkal, �s fintorg�… muglikkal… hat�rozottan nem tetszett neki. Sz�rakozottan n�zegette az utcat�bl�kat, majd vetett egy pillant�st az elektronikus t�rk�pre. Az el�z� parkol� k�zelebb helyezkedett a h�z�hoz, de most m�shov� �llt, ne legyen annyira nyilv�nval� Piton�k sz�m�ra, hogy ism�t a k�zelben van.

Teh�t a Privet Drive nev� sorba kanyarodott, eln�zegetve a tiszta lak�sokat. Mintap�ld�nyok, vagy ink�bb, ki�ll�t�si p�ld�nyok, mintha a lak�k versenyezn�nek, ki� a legmakul�tlanabb h�z az utc�ban. Harry csak s�hajtott: a szeg�nys�gben legal�bb volt valami szem�lyes, itt meg csak a rend, az el��r�sos k�ls�… csak sz�n�szked�s az eg�sz.

Egy sz�ke, magas n� v�gtatott ki a h�z�b�l, mikor a ker�t�s�k mell� �rt. Harry a csuklya al�l f�rk�szte, �sszevont szem�ld�kkel. Az asszony halkan vitatkozott az ajt�ban pr�sel�d� f�rfival, aki irdatlanul k�v�r volt, �s gombszemei lassan h�jas arc�ba vesztek. Mikor siker�lt kik�sz�l�dnia a bej�raton, �ket egy fiatal f�rfi is k�vette, de az id�sebbhez hasonl�an, j� sok zs�rral volt meg�ldva. A csal�d m�r majdnem be�lt a k�rny�k leghatalmasabb aut�j�ba, amikor a malacszem� f�rfi �szre vette, �s elhallgatott, s�t, megdermedt. Mintha parancsra cselekedn�nek, a m�sik kett� is felkapta a fej�t, �s fel� n�zett. Harry lehajtott fejjel haladt el a h�z el�tt, de addig szemezett a csal�ddal, am�g nem kellett nagyon h�trahajtania a fej�t hozz�. Volt benn�k valami, amit�l keser� gy�l�let �radt el benne, de nem tudta, mi lehet az.

Csak akkor l�legzett fel, amikor m�r a Ford Mondeo nyugalm�t �lvezhette, �s p�r pillanatra megpihent az �l�sen. Csak nyugalom – ism�telte folyamatosan, mint valami mantr�t.

A Grimmauld t�r London k�zepe t�j�n helyezkedett. �rdekes m�don, ez az utca viszont pont a Fon� sorra hajazott, semmint a Privet Drive-ra. A szem�t halmokban, hegyekben magasodott a h�zak fala ment�n. Az es�v�z nem tudott elfolyni a csatorn�n, �gy a j�rd�k mellett eg�sz kis foly�k alakultak ki, amiket az ereszekb�l lecs�p�g� es� tartott �letben. Harry megpr�b�lt �gy meg�llni az �ton, hogy ne mocskolja �ssze aut�j�t a koszos v�zzel, de csak f�lsikert aratott.

Vetett egy pillant�st az utcasarokra, majd bez�rta kocsij�t, amikor halk pukkan�st hallott. Megfordult, s nem kis ijeds�g�re, szembe tal�lta mag�t Hermion�vel, aki kipirult arccal ugrott a nyak�ba, �s mire feleszm�lt, m�r jav�ban cs�kol�ztak. Mint a sz�l, �gy r�ppent el minden m�s a fej�b�l, ellenben a v�gy teljesen fellobbantotta �rz�keit, �s, ha nem tudatosult volna benne egy csattan� zaj k�vetkezt�ben, hogy az utc�n vannak, kezeivel m�r a l�ny meztelen test�n sz�nk�zott volna.

Ny�gve elszak�totta mag�t a forr� sz�jt�l, �s h�tr�bb l�pett. Hermione sz�gyenl�sen kuncogott, majd v�g�l nyomott egy puszit az orra hegy�re. Harry val�s�ggal lebegett a f�ld felett azokt�l az �rz�sekt�l, amik r�t�rtek. Tal�n a pillang�k a gyomr�ban, tal�n azok emelt�k fel.

�m hamarosan ism�t elfogta a szorong�s, mikor a l�ny a h�zak fel� fordult.

- Olvasd el ezt a levelet – sz�lalt meg Hermione, mag�ra vonva figyelm�t, �s meglengetett egy pap�rfecnit az orra el�tt. – Azt�n magadban ism�teld el!

Harry homlokr�ncolva a d�lt, hurkolt bet�kre n�zett, �s felismerte benn�k Dumbledore k�z�r�s�t.

A F�nix Rendj�nek f�hadisz�ll�sa a Grimmauld t�r 12. alatt tal�lhat�.

�rtetlen�l fordult Hermione fel�, aki azonban a vel�k szemben �ll� k�t h�zra b�k�tt. Odan�zett – �s kis h�j�n felugrott a leveg�be, de azon nyomban esz�be jutott, hogy j�rt m�r itt, �s a k�t h�z k�z�tt felbukkan� �p�let csup�n a Fidelius-b�b�j miatt nem volt l�that� sz�m�ra, legal�bbis eddig.

A k�gy�alakot mint�z� kopogtat�t�l a hideg is kir�zta valami�rt, de szerencs�re azzal nem t�r�dtek, mert amint Hermione kis �kle finoman a falapra koppintott, odabent s�r� l�nccs�rg�shez hasonl� surran�sok hallatszottak, majd nemsok�ra a bej�rat kiny�lt, �s megjelent benne az az �szesbarna, szakadt f�rfi, akit m�r l�tott p�rszor. Eddig teljesen megfeledkezett r�la, �s most elkomorulva m�regette a csuklya al�l a bar�zd�lt arcot, ami k�v�ncsian f�rk�szte �t, �s egy boldog mosollyal �dv�z�lte Hermion�t.

Bel�ptek a poros el�szob�ba, Harry f�l szem�t a var�zsl�n tartotta k�zben, �s k�z�ny�sen k�rben�zett. M�g mindig alig tudta megszokni az �rz�st, hogy egyszerre tal�lja ismer�snek �s teljesen idegennek a h�zat. Tudta, hogy sok id�t t�lt�tt itt a bar�taival, sokat takar�tott, de ugyanakkor sejtelme sem volt, milyen f�bb eml�keinek kellene lennie r�la.

- A t�bbiek m�r bent vannak – sz�lalt meg suttogva a var�zsl�, mire Harry unottan fel� fordult. A k�l�n�s, borosty�n sz�n� szemek �rdekl�dve, b�r kicsit tart�zkod�an csillogtak r�. – A nevem Remus Lupin, de h�vhat Holds�pnak is.

Harry eml�kezete egy pillanat alatt kapcsolt, �s mag�t is meglepve elvigyorodott, majd olyan hirtelen �lelte �t a f�rfit, hogy az megingott.

- Remus – suttogta a var�zsl�nak. Az megmerevedett, majd kezeivel h�tr�bb tolta, �s belesett a csukly�ja al�. Szemei kikerekedtek.

- Harry – felelt vissza pont olyan halkan, �s ez�ttal � r�ntotta mag�hoz. Harry ebben a pillanatban v�gta fejbe mag�t legal�bb h�tszer, ami�rt pont arra az emberre f�lt�kenykedett, aki r�g�ta j� bar�tja volt. M�g j�, hogy felismerte, amikor bemutatkozott.

Hermione szipog�s�ra sz�tv�ltak, �s Harry mosolyogva karolta �t a meghat�dott l�ny v�llait. Most, hogy kider�lt ki �, nem mert egykori seg�t�t�rsa szem�be n�zni, nem akarta l�tni az elutas�t�st benn�k.

- Tal�n menj�nk le a konyh�ba – javasolta szel�den Remus. – Nagyon fognak �r�lni neked. Annyira agg�dtunk �rted.

Harry elh�zta a sz�j�t zavar�ban, �s �rezte, ahogy a sz�gyen v�gigmar rajta. M�gis csak egy b�lint�ssal felelt, �s k�vette a f�rfit a l�pcs�k fel�, majd egy kis ajt�n lefel�. Hermione ott ment mellette, s csak ez adott er�t neki. Amikor ny�lt az ajt�, mindenki elhallgatott, aki eddig b�rminem� besz�lget�st folytatott, �s a csukly�s idegenre n�ztek, j�l l�that� fesz�lts�ggel arcukon. A sokf�s t�rsas�gban nem kev�s v�r�s hajat l�tott meg, �s r�gt�n tudta, hogy �k Weasley-�k, Ron �s Ginny rokonai. Megtal�lt m�g egy magas, fekete b�r� embert is, a m�r ismert szigor� tart�s� h�lgyet, Dumbledore-t az asztal t�ls� fel�n, �s legal�bb egy tucat olyan embert, akir�l nem tudta volna megmondani, honnan ismeri �ket.

A tekintete v�gigcik�zott a nyomaszt� hangulat�, zs�folt konyh�n, majd pillant�sa a neki hagyott egyetlen �res helyre sz�k�tt. Hermione m�r le�lt mell�, Lupin pedig kicsit t�volabb h�z�dott, egy f�l szem�t takargat� �reg mell�, aki tal�n a spanyol munkat�rsaihoz hasonl�thatott – legal�bbis rendelkezett annyi sebhellyel, mint azok. Harry feszengve helyet foglalt az asztalf�n, szemben Dumbledore-ral, de a pisztoly�r�l nem merte levenni a kez�t.

- �dv�zl�m k�reinkben – emelkedett fel Dumbledore, mik�zben k�k szemei v�gigfutott�k Harry merev alakj�t. – Nagyon �rvendek, hogy elj�tt v�gre.

- Eln�z�st! – sz�lalt meg Hermione, �s Harry els�padt. A l�ny pontosan azt a fajta pillant�st vetette r�: „El kell mondanod, most.” – De van egy fontos tudnival�, Denemmel kapcsolatban. Nos, � nem Denem, hanem…

Hermione elhallgatott, �s ajk�t beharapva n�zett r�. Harry lemond�an s�hajtott, �s a haj�ba t�rt, s ezzel a mozdulattal lecs�sztatta arc�r�l a k�mzs�t. Egyenesen feln�zett Dumbledore szemeibe, melyekben lassan valami r�d�bben�s f�les�g csillant. Az asztaln�l �l� h�lgyek sikkantottak, �s kez�ket a sz�juk el� kapt�k, a f�rfiak pedig h�pogva meredtek r�. Harry megpr�b�lkozott egy kedves mosollyal, de nagyon szerencs�tlenre sikeredett, legink�bb csak egy kis fintorra. Most m�r t�bb jelenet is versenghetett �lete legk�nosabb szitu�ci�j�nak c�m��rt.

- Harry! – sikoltott fel a v�r�s haj�, puf�k asszonys�g, akit Mrs Weasley-k�nt azonos�tott, �s enyhe p�nikkal tapasztalta, hogy a boszork�ny m�r kebl�re is szor�totta, �s k�nnyezve �lelgette, mintha r�g nem l�tott fia lenne. Ezek ut�n m�g k�t le�nyz� szaladt hozz�: egy piszkossz�ke haj�, a d�bbenett�l d�lledt szem�, �s egy fekete loknis, b�r �k visszafogottabban ugrottak a nyak�ba. Mire pedig teljesen feleszm�lt mind zavar�b�l, mind csod�lkoz�s�b�l, m�r azt l�tta, mindenki k�r�l�tte tolong. Sokan a kez�t ragadt�k meg, egyesek egy fut� v�llon vereget�ssel, de akadtak, akik nem fogt�k vissza magukat, �s pont �gy megropogtatt�k bord�it, mint Mrs Weasley.

A kavarg�s lassan t�volodott t�le, �s megannyi k�rd�s tolakodott a hely�re, szinte letepert�k.

- Hol volt�l? �gy agg�dtunk!

- Hogy mehett�l el sz� n�lk�l?

- Hi�nyozt�l, m�r azt hitt�k… baj t�rt�nt veled.

- �r�l�k, hogy itt vagy!

Harry ide-oda kapkodta a fej�t, �s felemelte kezeit, azt rem�lve, ezzel elhallgattathatja a „rajong�kat”, akiket alig ismert fel, de ez nem j�tt �ssze, csak tov�bb faggatt�k. Esdekl� tekintettel lesett Hermione ir�ny�ba, de v�g�l egy er�lyes, csendes „El�g!” fojtotta el a t�rsas�g zsivaj�t. Dumbledore m�g mindig ott �llt a sz�ke m�g�tt, �s most igen sz�r�s szemekkel n�zett a t�bbiekre. Harry zakatol� sz�ve lassan csillapodott, ahogy mindenki meghuny�szkodva az �reg el�tt, sz�pen visszasomford�lt a hely�re, majd le�lt. Feln�zett az �sz haj� m�gusra, �s az egy kedves r�ndul�ssal a sz�ja sark�ban viszonozta a pillant�s�t, k�k szeme mintha r�ntgenk�nt p�szt�zta volna v�gig a lelk�t.

A csendben �gy b�mult r� mindenki, mint egy istens�gre, ami el�gg� zavarba hozta. Hermione v�g�l megk�ny�r�lt rajta, �s elmondta helyette, hogy alig eml�kszik valamire a var�zsvil�gb�l egy �sszetett var�zslat r�v�n, amellyel m�dos�totta saj�t eml�keit, �s az eredetieket csak lassacsk�n tudj�k majd felsz�nre hozni. A r�vid monol�g t�bb hangulatot is kiv�ltott az asztaln�l: volt, aki sajn�lta a dolgot, �s nem nagyon �rtette, mir�l van sz�, volt, aki hitetlenkedve, s�t, g�nyosan n�zett, mintha nem hinne el egy sz�t sem az eg�szb�l, de akadtak, akik egyenesen megr�m�ltek, ami�rt Harry nem tudja, ki �.

V�gig les�t�tte a tekintet�t, �s ha felemelte, is csak Dumbledore fel� pislogott. Az �reg elgondolkodva f�rk�szte, �s l�that�an p�rg�tt az agya – ki tudja, tal�n van megold�s erre is, csak a megfelel� szem�lyt kell megtal�lni hozz�.

- Term�szetesen seg�t�nk neked visszailleszkedni, Harry – kezdte Dumbledore, egy megnyugtat�, j�s�gos mosollyal az arc�n. – K�l�n�s, hogy �gy alakult. De �gy t�nik, sz�ks�ges volt, hogy elmenj t�l�nk.

- Tess�k? – habogott Hermione, �s Remus is a homlok�t r�ncolta, m�g a t�bbi ember hol Harryt, hol az igazgat�t b�multa. Dumbledore j�l megfontolta mondand�j�t, miel�tt reag�lt volna.

- Harry Potter nem tudott gyilkolni – magyar�zta csendesen az �reg, mire a l�gk�rben m�g nagyobb hallgat�s t�madt. – Musz�j volt megtanulnia… �s visszat�rnie ilyet�n m�don ugyan, de v�g�l is akkor meg�rte. Mit gondolsz, Harry, le tudod gy�zni Voldemortot?

Harry beharapta sz�j�t, �s kiverte a ver�t�k, mikor l�tta, hogy �jra �t mustr�lj�k.

- Nem eml�kszem egyetlen var�zslatra se – kezdte lassan, let�rt arckifejez�seket okozva a konyh�ban. – Norm�… akarom mondani, mugli m�dszerekkel fel tudn�m venni a harcot, de azt hiszem, az nem elegend�. Sz�ks�gem van valakire, vagy valakikre, hogy fedezzenek, ha eljutok a… v�gs� pontig.

- Igen, ez �rthet� – b�lintott Dumbledore �rnyalatnyi der�vel a hangj�ban. – Nos, akkor engedd meg, hogy kinevezzelek Rendtagg�.

- �gy �rti, a F�nix Rendj�nek tagj�v�? – kerekedett el Harry szeme, mik�zben azt se tudta, hogy most s�rjon-e, vagy nevessen. – Igazgat� �r, ne elejtse el, hogy �n is b�n�z� vagyok… b�rmi is t�rt�nt r�gen, b�rmi van most, ha lez�rtam �gy vagy �gy, Voldemort �gy�t, visszat�rek Rio de Janeir�ba, �s val�sz�n�leg folytatom az �letemet, ahogy eddig tettem. Nem hiszem, hogy valaha meg tudn�m itt szokni annyira, amennyire maguk elv�rn�k, �s ak�rhogy csavarom, a val�s�gnak hitt �letem m�r nagyon sokat megv�ltoztatott bennem. Egy r�szem �r�kk� Harry Denem marad. Nos… ennek f�ny�ben m�g mindig azt szeretn�, ha tagja lenn�k egy olyan szervezetnek, ami b�n�ld�z�ssel is foglalkozik?

A helyis�gben v�gni lehetett volna a fesz�lt csendet, mert valahogy most tudatosulhatott mindenkiben, hogy val�j�ban nem �t, hanem a Voldemort meg�l�s�re elb�relt specialist�t v�rt�k – �s err�l az�ta, mi�ta levette kapucnij�t, teljesen megfeledkeztek. N�h�ny ember szeme hatalmasra t�gult a d�bbenett�l. R�j�ttek, hogy m�r nem eg�szen Harry Potter �l vel�k szemben, akit r�gen ismertek. Harry elh�zta a sz�j�t a gondolatra.

Dumbledore m�lyet s�hajtott, majd egyik kez�vel szak�ll�ba t�rt.

- Igen, szeretn�m – felelt a k�rd�sre, mire Harry csod�lkozva felkapta a fej�t. – Sz�ks�g�nk lehet m�g a seg�ts�gedre, �s a kapcsolatot is szeretn�nk tartani veled. Arr�l meg m�r nem is besz�lve, hogy j�l j�het, ha a Rendnek van egy kit�n�… khm… vad�sza, aki �rt a var�zstalan fegyverekhez is – �s id�vel a var�zshaszn�lathoz is, mert �gy v�lem, helyes lenne n�ha egy-egy b�b�jt el�hozni a fejed m�ly�b�l, hogy ne legy�l olyan kiszolg�ltatott Voldemortnak. Ezen fel�l pedig, kapn�l egy nyakl�ncot, amin kereszt�l seg�ts�get tudsz h�vni.

Dumbledore fel� s�t�lt, �t k�zben a zseb�ben kotor�szva, pont akkor emelt ki egy v�kony aranyl�ncot bel�le, mikor mell� �rkezett. Harry bizonyos fok� megillet�d�tts�ggel n�zett egykori mentor�ra, �s �rdekl�dve vizslatta a medaliont, amit az agg var�zsl� a kez�be adott. Egy f�nixmad�r volt belegrav�rozva, ami sz�rny�t csapkodta, majd lenyugodott, �s �j gazd�j�t vette szem�gyre. Harry kipattintotta a med�lt, de az bel�l nem f�nyk�peket tal�lt, hanem apr� lyukacsokat, olyanokat, mint a mikrofonokban, vagy sokkal ink�bb a polosk�kon van.

- Ha besz�lni kezdesz, megsz�lal a mienk is, �s meg tudod mondani, ha bajban vagy – avatta be a titokba a var�zsl� Harryt, akinek halv�ny vigyorra h�z�dott a sz�ja sarka.

- Sz�val ez a maguk mobiltelefonja? �rdekes – motyogta j�t der�lve a megsz�l�tottak �rtetlen arckifejez�s�n. Csak a Mr Weasley-k�nt megismert, v�r�s haj� f�rfi pislogott fel� felcsillan� szemekkel, mikor elhangzott a „telefon” sz�.

A gy�l�s tov�bbi r�sz�ben megbesz�ltek p�r dolgot a hal�lfal�kkal kapcsolatban, de Harry nem sok �jat tudott k�z�lni, mint, amit m�r egyszer le�rt a t�rsas�gnak. Az is beletartozott az igazs�gba, hogy zavarta a sok, fel� k�ld�tt pillant�s, a suttog�sok, �s sz�vesen elszabadult volna a l�gk�rb�l. Egyr�szt, �gy �rezte, cserben hagyta a t�rsait, �s Potter helyett is sz�gyellte mag�t, m�sr�szt tudta, hogy rengeteg, az �let�t �rint� k�rd�st tenn�nek fel neki, amikre egyel�re nem tudott, vagy m�g nem akart v�laszolni. �ppen ez�rt, amikor v�ge lett az �l�snek, a k�r�sek ellen�re nem maradt a Grimmauld t�ren. Hermione is megpr�b�lta marasztalni, de csak annyit mondott neki, hogy majd megbesz�lik k�s�bb, �s menek�l�sszer�en hagyta el a helysz�nt.

Kicsit tartott a megrov�sokt�l, �s att�l, hogy valami kellemetlen eml�k jutna esz�be, vagy valakit megb�ntana, ami�rt nem tudja, honnan ismerik egym�st. Sz�ve ugyan sz�vesen maradt volna szerelm�vel, �s a r�gi bar�tokkal, de tudata, mely m�r t�l Denemm� form�lta �t, nem engedhette meg mag�nak ezt a k�nyelmes luxust. Egy�bk�nt is munk�ja volt, amit m�g el kellett v�geznie, nem maradhatott csever�szni, amikor Voldemort egyre er�s�dik, �s egyre t�bben seg�tik �t. �gy is t�l sokat hib�zott m�r.

Viszont nem is csak ez�rt akart ilyen hamar egyed�l lenni, hanem, mert esz�be jutott egy igencsak fontos dolog. Alighogy haza�rt a fon� sori lak�s�ba, m�r h�vta is a mobilj�ba t�pl�lt sz�mot, �s t�relmetlen�l v�rta, hogy a vonal v�g�n felvegy�k a telefont.

- Si? – d�rm�g�tt fel Perez m�ly hangja, s neki megizzadt a tenyere.

- J� napot, padre – k�sz�nt illedelmesen, majd bosszankodott mag�n, ami�rt m�g �gy, telefonban is fejet hajtott. Ezt a beidegz�d�st m�r r�gen megfigyelte mag�n, de m�g sosem irrit�lta ennyire, mint most. – Ne haragudjon a zavar�s�rt.

- �, Denem, ugye? – vidult fel munk�ltat�ja, �s k�h�g�tt p�r sort. – Mi h�r, mi hijo, meg�lted a brit�nica?

- Nos, nem – vallotta be, �s megt�r�lte verejt�kes arc�t, r�meredve az �res falszakaszra. Miel�tt a f�rfi v�laszolhatott volna, gyorsan folytatta. – Probl�m�m ad�dott, padre, �gy sajnos le kell mondanom ezt az �gyet. Igaz�n b�nom, de… jelenleg egy m�sik feladatom is van, �s nehezebb, mint eddig hittem.

- Ah… �rteni – motyogta, val�sz�n�leg elgondolkodva, Perez. – �s nem tud seg�teni te sehogy?

- H�t, annyit tudok, hogy a l�ny nem rendelkezik sok inform�ci�val �nr�l, padre – hazudta gondolkod�s n�lk�l, rem�lve, hogy ezzel lenyugtatja a m�sikat. – Legal�bbis, amik vannak neki, azokkal nem j�rulhat a hat�s�gok el�, �s nem tehet feljelent�st, mert t�l kev�s lenne hozz�.

- Hm, rendben, �n hisz neked, mi hijo – morogta v�g�l Perez, mire Harry halkan kif�jta t�dej�b�l a fennakadt leveg�t. – Annyit k�rdez m�g t�led, egy m�sik munk�t sem tudsz elv�llalni?

- Milyen munk�t? – suttogta Harry rosszat sejtve, de f�lelme alaptalannak bizonyult.

- Vernon Dursley, �s csal�dja – mondta a f�rfi rekedten. – Meg�lni �ket, nagyon fontos nekem, �s nem b�zni �n sz�vesen valaki m�sra. Fia nagyon szemtelen volt velem, egyszer adtam �n el neki feh�r port, �s az�ta sem fizetett… de ez l�nyegtelen. Nem tudod te elv�llalni ezt sem?

Harry beharapta sz�j�t, �s szemeit is �sszeh�zta. Most mit mondjon Pereznek? El�gg� betett neki ez a javaslat, hiszen Voldemort egymaga is nagy gondot okozott neki, de val�j�ban tartott egy kicsit Perezt�l, �s nem mert erre is nemet mondani neki.

- Nem tudom, padre, nekem…

- Angliai �k is – sietett lesz�gezni a f�rfi, s ezzel Harry k�nytelen volt r�b�lintani a munk�ra, azt rem�lve, hogy val�ban nem tart tov�bb, mint k�nny� esti kikapcsol�d�s… Nem akart t�bb bonyodalmat az �let�be.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.