Hiei rend�letlen�l szelte a folyos�kat. Nem tudta pontosan hol keresse a S�t�ts�g Ur�t �s Kotonot, mind�ssze a meg�rz�seire hallgatott. Fej�ben azonban nyugtalan�t� gondolatok vertek tany�t.

   Tartott att�l, hogy nem �r oda id�ben �s Senshi m�r megtette, amit akart. De volt valami, amit�l m�g enn�l is jobban f�lt: att�l, hogy amikor beront a terembe, egym�s karj�ban fekve tal�lja �ket �s � csak egy ostoba vesztes lesz, aki tot�l feleslegesen t�rte mag�t. Mindezek ellen�re tov�bbra sem adta fel, hogy megmenti a d�monl�nyt.

Ek�zben a nagyteremben a S�t�ts�g Ura �s Kotono k�zd�tt egym�ssal az akaratuk �rv�nyes�t�s��rt. A f�rfi hat�rozottan tartotta testk�zelben a l�nyt �s m�r percek �ta pr�b�lta �t er�szakosan megcs�kolni. Koto azonban nem hagyta mag�t, minden erej�vel tiltakozott. Senshi ny�jasan ezt mondta neki, eg�szen a f�l�hez hajolva:

- Ugyan hagyd m�r ezt abba! Te is tudod, hogy semmi �rtelme. El�bb-ut�bb �gyis elfogy az er�d! Teljesen felesleges megnehez�tened!- a d�monnak persze esze �g�ban sem volt �tadni a test�t Senshinek. Minden erej�t megfesz�tve igyekezett kiszabadulni annak szor�t�s�b�l. N�h�ny percnyi viaskod�s ut�n a S�t�ts�g Ur�nak siker�lt a falhoz szor�tania Kotonot. Megfogta az arc�t, �s maga fel� ford�totta:

- L�tod, hogy semmi �rtelme az ellen�ll�sodnak?- arc�n �nel�g�lt mosoly ter�lt sz�t.- Ha tudn�d, mi�ta v�rom ezt a pillanatot!- �s gy�zelme teljes tudat�ban sz�j�t a d�mon�ra akarta tapasztani. De a mindig �lelmes Koto a l�tez� legk�zenfekv�bb dolgot tette. Mivel Senshi enyh�n el�re hajolt, hogy meg tudja cs�kolni, egy kicsit szabadabban tudta mozgatni a l�bait. Nem is teket�ri�zott, kihaszn�lva ezt, er�teljesen a f�rfi �gy�k�ba r�gott.

- ���- ord�tott fel a f�jdalomt�l az.- Te ostoba szuka! Ezt m�g megkeser�l�d!- �s visszak�zb�l egy hatalmasat lekevert a l�nynak. Kotono az �t�st�l a f�ldre v�g�dott. Ebben a pillanatban l�pett be a terembe Hiei. M�g hallotta az el�bbi ord�t�st �s az �t�st. Egy kicsit megnyugodott, hogy egyik f�lelme sem v�lt val�ra, de azt is l�tta, hogy egy�ltal�n nem lesz k�nny� dolga. Egyel�re azonban m�g sem Senshi, sem a d�monl�ny nem vette �szre a fi�t. A S�t�ts�g Ura v�szj�sl�an k�zeledett a m�g mindig a f�ld�n l�v� l�ny fel�, szemei s�t�ten villantak:

- Ezt megkeser�l�d, te szuka!- Koto m�r v�rta, hogy a f�rfi les�jtson r�, �m ekkor v�ratlan dolog t�rt�nt. Hirtelen egy alacsony, fekete k�penyes alak termett k�z�tt�k a semmib�l:

- Ha csak egy ujjal is hozz� mersz ny�lni, meg�llek!- sziszegte a mesternek �s kivont kardj�t fel� tartotta.

- Te meg mi a fen�t keresel itt?- mordult r� a S�t�ts�g Ura.- Takarodj az utamb�l, vagy meghalsz! Ne sz�lj bele abba, ami nem r�d tartozik! Azt csin�lok vele, amit akarok! � az eny�m!

- Ahogy l�tom, m�g nem.- felelte Hiei.- �s ha rajtam m�lik nem is lesz az!

- Azt hiszem �rtem m�r, mit akarsz.- �s kaj�n mosoly ter�lt sz�t Senshi arc�n.- Ha j�l l�tom, ugyanazt, amit �n, igaz? H�t legyen. Van sz�modra egy aj�nlatom.

- Mir�l besz�lsz?- n�zett r� szikr�z� szemmel a t�zd�mon.

- Ugyan m�r, ne j�tszd meg magad!- j�tt az �nel�g�lt v�lasz.- Mindketten tudjuk, hogy te is �t akarod.- fej�vel a r�kad�mon fel� b�k�tt. – a fi� d�hvel meredt r�.- Ne mondj semmit! Hi�ba tagadn�d, �gyis tudom, hogy �gy van! Meg�rtem, igaz�n szemreval� kis szuka.

- Ne merd �t m�g egyszer �gy h�vni, vil�gos?- ord�totta Hiei.

- Na ugye megmondtam!- mondta erre a S�t�ts�g Ura ny�jasan.- De semmi gond. Teh�t az alkum a k�vetkez�: k�zdj meg velem. Aki �letben marad, term�szetesen az� lesz a l�ny.

- Rendben.- b�lintott r� a fi�. Kotono, aki eddig nem vett r�szt a t�rsalg�sban, de felett�bb ideges�tette, hogy Senshi �gy besz�l r�la, mintha valami t�rgy lenne, most telepatikusan kapcsolatba l�pett a t�zd�monnal:

„Biztos vagy te ebben? Ki fog csin�lni. Nincs es�lyed ellene.”

„Sz�val azt akarod, hogy hagyjalak itt? Megzavartam valamit tal�n? Ha igen, csak sz�lj, �s itt sem vagyok!”

„T�nyleg jobb lenne, ha elmenn�l. Ez nem a te dolgod. Feleslegesen ne �lesd meg magad!”- Hiei ekkor d�bbenten a l�ny fel� fordult.

„Csak nem agg�dik �rtem?”- villant �t az agy�n.-„Nem, ez h�lyes�g! Biztos csak s�rten� a b�szkes�g�t, ha �rte harcoln�k. Mindegy, ak�rhogy is, harcolni fogok �s k�sz!”

Hiei azonban val�j�ban nem j�rt messze az igazs�gt�l. Koto maga sem igaz�n �rtette, mit �rez. �jra elfogta ugyanaz a fojt� �rzelem, mint az el�bb, amikor l�tta az erd�ben a gyakorlatilag haldokl� fi�t. Nem akarta, hogy meghaljon. De egyel�re m�g nem tudta megfogalmazni mit �rez.

Esz�be jutott a m�ltkori tal�lkoz�sa a S�t�ts�g Ur�val. Aznap nem tervezte, hogy otthagyja �t, a szolg�lat�t felmondva, de v�lem�nye szerint csak a mester tehet r�la, hogy v�g�l m�gis �gy lett. �pp�gy, mint b�rmely m�skor, aznap is a szok�sos jelent�s�t akarta megtenni, de f�n�ke valami olyat tett, amit nem t�rhetett el. Lelki szemei el�tt ism�t lej�tsz�dott a jelenet. Bel�pett az ajt�n, ami d�ngve bez�rult m�g�tte. Pontosan ebben a teremben t�rt�nt. A tr�n el�tt n�h�ny l�p�ssel meg�llt.

- Jelents! Mi a helyzet az �rs�gben? Felk�sz�tetted m�r �ket a bevet�sre?- k�rdezte egy rideg hang.

- Igen. K�szen �llnak.- felelte �.

- Ez nagyszer�. Mindig tudtam, hogy sz�m�thatok r�d. A sok f�lesz� k�z�tt v�gre valaki, aki tud harcolni, �s m�g gondolkodik is.- �s olyat tett, amit azel�tt soha, fel�llt a tr�nr�l �s szinte a k�zvetlen k�zel�be j�tt.- De van itt m�g valami.- � akkor nem v�laszolt erre semmit. �lm�ban sem gondolta volna azt, amit Senshi ezut�n tett. A f�rfi megsimogatta az arc�t. Reflexszer�en elfordult.- Ugyan m�r, hagyd ezt! Te is tudod, hogy mi ketten milyen j�l �sszeill�nk! Gy�ny�r� vagy! Tudom, hogy �pp�gy akarod te is, mint �n! - � ekkor h�tr�bb l�pett �s j�l �rthet�en ezt felelte:

- Nem. Ez nincs �gy. Nem akarok t�led semmit. Csak a m�sodtiszted vagyok �s ennyi.- erre a S�t�ts�g Ura fagyosan f�lnevetett:

- Na persze! Ne tettesd magad naivnak! �ppolyan j�l tudod, mint �n, hogy nem a tehets�gednek k�sz�nheted azt, ahol most vagy! Csak nem k�pzeled, hogy ilyen befoly�sos tisztet b�ztam volna helyb�l b�rkire! Az m�r csak plusz szerencse, hogy valamennyit �rtesz is hozz�!- ez olyan volt neki, mintha gyomorba v�gt�k volna. M�r megint csak ez�rt….! De Senshi nem hagyott neki id�t. Akkor is ugyan�gy er�szakoskodott vele, mint most �s kis h�j�n sikerrel is j�rt, de valamilyen csoda k�vetkezt�ben siker�lt kit�pnie mag�t a karjai k�z�l �s elrohanni. A mester ut�na ki�ltott szavai m�g most is a f�l�ben csengtek:

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.