Hermione fel-al� j�rk�lt nappalija kandall�ja el�tt, majd ki tudja, h�nyadszor, ism�t az �r�j�ra n�zett. T�z perc volt m�g h�tig. M�r elk�sz�lt, �s semmi m�st nem tehetett, csak izgult. �jra kisietett az el�szob�ba, ahol egy eg�szalakos t�k�rbe n�zve ism�t ellen�rizte k�lsej�t. Hossz�, b�rsony, s�t�tk�k ruh�ja m�g mindig j�l �llt rajta, �s a fogason ott v�rta a hozz� ill� pal�st is. Haj�t p�r b�b�jjal igaz�totta h�tra. Szerencs�re m�r nem volt kezelhetetlen, �s nem hasonl�tott egy gubancos f�szekaljra. �pp csak h�tra kellett fognia p�r tincset, hogy ne l�gjon a szem�be, am�gy hagyta, hogy szabadon omoljon a nyak�ba �s v�llaira.

Riadtan p�rd�lt meg, mikor kopog�st hallott. Az el�szobai �ra szerint se volt m�g h�t �ra. Sz�ve vadul zakatolt, mikor kikukucsk�lt, hogy ki az. D�bbenten h�k�lt h�tra, majd gyorsan ajt�t nyitott.

– Perselus – lehelte halkan, mik�zben meg kellett �llap�tania, hogy a f�rfi a megszokotthoz k�pest igaz�n… eleg�nsabban n�zett ki, pedig a megjelen�s�vel sose volt gond. Most is talpig feket�ben volt, �pp csak a tal�r szab�sa volt kicsit m�s. Piton el�gedett tekintete pedig szinte simogatta �t, pl�ne, mikor v�gign�zett rajta.

– J� est�t, Hermione – mondta, mik�zben kicsit k�zelebb l�pett. – Levelet akartam �rni, de gondoltam, egyszer�bb, ha szem�lyesen besz�l�nk.

– �hm… �n �pp…

– K�sz�l valahov�. L�tom – mondta, �s a l�ny arc�hoz ny�lva finoman megsim�totta az �lla alatt, �s feljebb emelte az arc�t. – Igaz�n sz�p vagy. K�r, hogy menned kell, de… P�r percet adj csak, �s ut�na elengedlek.

Milyen kedves, gondolta Hermione, de k�zben �pp azt az ir�ny�t�st v�lte felfedezni a f�rfiban, amit Luciusban is. Nem k�rt, puszt�n k�z�lte �s parancsba adta az akarat�t.

– P�r perc – mondta, �s f�lre�llt az ajt�b�l, hogy beengedje a f�rfit. Ahogy Perselus beljebb l�pett mellette, m�lyet szippantott az illat�b�l. H�v�s volt �s tiszta. Mint a friss forr�s viz�nek illata. �d�t� �s cs�b�t�. Becsukta az ajt�t, majd beljebb intett, a nappali fel�. Csak ekkor jutott esz�be, hogy neki nem is mondta el, hol lakik, de nem �llt most sz�nd�k�ban erre a t�nyre r�k�rdezni, mert nem akarta h�zni az id�t. Valami�rt nem akarta, hogy Perselus �s Lucius �sszefusson.

– T�nyleg nincs id�m – mondta a l�ny kezeit t�rdelve.

– �s izgulsz – �llt el� a b�jitalmester, �s k�t tenyer�be fogta a boszorka kezeit, amit oda se figyelve gy�r�getett. – Tudnom kell valamit, miel�tt feltenn�k egy k�rd�st – mondta, �s m�lyen a szem�be n�zett. – Hogy �rezted magad legut�bb, mikor �sszefutottunk?

Hermione k�ptelen volt f�lren�zni, pedig pontosan tudta, hogy az arca l�ngol. Kellemes bizserg�s futott v�gig rajta, �s a f�rfi meleg kezeibe kapaszkodott, ahogy felid�zte az eml�ket. Rendk�v�l �lvezte, folytat�sra v�gyott, �s m�rhetetlen�l csal�dott volt, hogy an�lk�l v�ltak el, hogy tudhatta volna, tal�lkoznak-e m�g a k�zelj�v�ben. �s most rendk�v�l �r�lt, hogy a f�rfi felbukkant, csup�n az id�z�t�s�vel volt gond…

– Az id�z�t�semmel? – k�rdezte kiss� zavartan, de apr� mosollyal Perselus, �s Hermione csak ekkor j�tt r�, hogy a var�zsl� kiolvasta bel�le a gondolatait, az �rz�seit. �pp felh�borodott volna, mikor �jra megsz�lalt. – Tudom, hogy nem �rsz r�, de… �gy gondoltam, folytathatn�nk, amit aznap elkezdt�nk.

– �, Merlin! – s�hajtott fel a l�ny, ahogy becsukta a szem�t. Fogalma sem volt, hogy ker�lhetett ilyen helyzetbe, �s hogy egy�ltal�n mik�pp k�ne kezelnie.
A pirult arcot �s a s�hajt hallva Piton �tkarolta �t, ahogy k�zelebb simult hozz�. Ezzel meglepve a boszork�t, aki felpillantva r� azt l�tta, hogy a f�rfi nem a szem�t, hanem a sz�j�t n�zi, egy�rtelm�en egy okb�l.

– Perselus… – kezdte, de nem tudta folytatni.

H�t �r�t �t�tt az �ra, �s vele egy id�ben felhangzott az ajtaj�n a kopog�s.

– �gy v�lem, kifogytam az id�b�l – mondta a b�jitalmester, majd f�rk�szve n�zett a l�that�an ijedt l�nyra. – Kit v�rsz? Csak nem… Kivel k�sz�lsz elmenni? �gy tudtam, nincs senkid.

– Perselus… �n… – dadogott Hermione, mert tudta, hogy itt bizony gondok lesznek. Hogy v�gyhat egyszerre mindk�t f�rfira? S�rg�sen d�ntenie k�ne, de m�gis, hogy? Mi alapj�n?

– Ki az? – k�rdezte er�sebben Piton, de miel�tt v�laszt kapott volna, maga indult az ajt� fel�, �s Hermione m�r csak akkor �rte utol, mikor a b�jitalmester kinyitotta az ajt�t egy gyors mozdulattal.

– Lucius!

– Perselus? Mi a…

L�that�an mindk�t f�rfi nagyon meglep�d�tt. Hermione pedig meg se b�rt mozdulni.

– Mit keresel te itt? – k�rdezte Piton.

– Ezt ink�bb nekem k�ne k�rdeznem. Hermion�hoz j�ttem.

– Hermion�hoz? – k�rdezte amaz, meglep�dve a keresztn�v haszn�lat�n. – M�gis, mi�rt?

– B�rmennyire is nincs hozz� k�z�d, el�rulom, ha m�r annyira k�v�ncsi vagy. Vacsor�zni viszem. De te – nyomta meg a sz�t – mit keresel itt?

– Hermione? – fordult a f�rfi v�lasz helyett ink�bb k�rd�ssel a boszork�hoz.
A k�rdezett kiss� t�tott sz�jjal meredt a k�t var�zsl�ra, de Perselus meglepet�s�re nem sajn�lkoz�st l�tott, pedig arra sz�m�tott. �s b�r l�tott bel�le egy keveset, legink�bb k�ny�rg�st l�tott a szemeiben, k�ts�gbees�st �s aggodalmas f�jdalmat.

– Aligha hiszem, hogy b�rmit is meg k�ne magyar�znia neked – vetette k�zbe Lucius a b�jitalmester h�ta m�g�l.

Perselus viszont csak a l�ny szem�t n�zte. �s p�r pillanat legilimencia ut�n m�r pontosan tudta, mi is a helyzet. Hermione nem tudott v�lasztani. P�r pillanat el�g volt, hogy � viszont d�nts�n. Nem �llt sz�nd�k�ban elengedni a boszork�nyt. Nem most, nem �gy. Nem, miut�n kiolvasta a szem�b�l, hogy mit �rez vele kapcsolatban. �s nem �gy, hogy tudta, milyen Lucius. B�rmiken is mentek m�r �t egy�tt a f�rfival k�z�sen, f�ltette t�le a l�nyt. Tudta, hogy eg�sz hasonl� elv�r�saik vannak egy n�vel kapcsolatban, de azt is tudta, hogy kett�j�k k�z�l bar�tja durv�bb. Viszont tudta, hogy a l�nyra hi�ba pr�b�lna meg hatni, nem lenne k�pes d�nteni. �gy visszafordult bar�tj�hoz, aki jelenleg �pp konkurenci�ja volt.

– Menj el, Lucius, �s hagyd �t…

– �, nem, nem, nem, bar�tom. Valamit f�lre�rthett�l. Nekem eszem �g�ban sincs elmenni innen n�lk�le. �s kifejezetten nem tetszik az a birtokl� hangnem, amit haszn�lsz. Menj, �s engedj minket utunkra.

– Nem. Hermione velem j�n.

– Hogy veled? – k�rdezte, �s ekkor � n�zett a h�tt�rben �ll� l�nyra, aki tov�bbra is k�ts�gbeesett arccal figyelte a vit�t. – Gyere velem, sz�ps�gem, �s hagyjuk itt Perselust.

– Tal�n mindkett�t�knek el k�ne mennie – cincogta gyenge hangon, egy�ltal�n nem meggy�zve arr�l a k�t f�rfit, hogy k�v�l akarja tudni �ket az ajt�n. Hab�r Lucius m�g kint volt.

– Nem, kedvesem, nem megyek. Nem hagyom, hogy elrontsa az est�nket. Gyere! – ny�jtott a kez�t a f�rfi, de Piton ragadta meg a csukl�j�t �s h�zta el a kez�t.

– Nem megy sehov� veled. Hagyd �t b�k�n, �s menj innen, am�g sz�pen mondom – sz�rte fogai k�zt a b�jitalmester.

– Gondolod, hagyom, hogy a ti�d legyen? T�vedsz, ha azt hiszed, kiengedem a kezeim k�z�l.

– Nem a tied, �s…

– Ahogy nem is a tied – v�gott k�zbe Lucius. – Hermione, v�lassz!

Mindketten a l�nyra n�ztek, b�r Perselus tudta, hogy a boszorka k�ptelen lesz r�. A zavart, k�ts�gbeesett �s retteg� tekintet, ami k�zte �s Malfoy k�zt cik�zott, mindent elmondott. Ahogy a k�nnyek is, amik az arc�n folytak v�gig. V�g�l picit megr�zta a fej�t.

– Nem megy – lehelte, ahogy lerogyott az el�szobai sz�kre.

– Rendben – hallott�k Lucius fagyos hangj�t. – Akkor a r�gi m�don d�nt�nk. – Oda se figyelt a l�ny ijedt pillant�s�ra, hanem riv�lis�ra n�zve el�h�zta s�tabotj�b�l a p�lc�j�t �s fel� tartva besz�lt tov�bb. – P�rbajra h�vlak, Perselus.

– Mi? – ki�ltott Hermione, ism�t talpra sz�kkenve.

– Elfogadom – ny�jtotta ki saj�t p�lc�j�t Piton, hozz��rintve saj�tj�t Lucius�hoz.

– Ne! Meg�r�ltek? – ugrott k�z�j�k a l�ny, hol egyikre, hol m�sikra n�zve, s nem t�r�dve most olyasmivel, mint a tegez�d�s.

– K�s�, kedvesem – mondta Lucius.

– Elfogadtam a kih�v�st. Innen nincs vissza�t – folytatta a b�jitalmester, �s kedvesen megtartott a boszorka �ll�t, ahogy folytatta. – Nem kell agg�dnod, nem �letre-hal�lra megy.

– Akkor is! Miattam ne p�rbajozzanak! Nem engedem!

– Nem kell az enged�lyed – mondta Lucius, ahogy h�tr�bb l�pett, majd elt�volodva az ajt�t�l a h�z el�kertj�be ment. – Tudod, mikor azt mondtam, k�zd�k �rted, nem eg�szen �gy �rtettem, de ha ez kell, h�t megteszem.

– K�rem! – sietett a k�t f�rfi ut�n a l�ny, mikor Piton k�vette Malfoyt. – Nem akarom, hogy megs�r�ljenek!

– Nem ez lenne az els� alkalom, hogy megsebes�l�nk – mondta Piton, �s a l�nyra n�zett. – De te jobb, ha t�vol maradsz t�l�nk addig.

– Hol ejts�k meg? – k�rdezte Lucius k�rben�zve. Hermione h�za egy t�gas utca k�zep�n volt, �s nem igaz�n akart n�z�k�z�ns�get.

– Roxfort most kihalt. Kviddics-p�lya? – vetette fel a professzor.

– Rendben – b�lintott Lucius, �s m�r hoppan�lt is. Piton pedig k�vette.

– Ne! – ki�ltott Hermione, de m�r csak az �res utc�nak. Gyorsan el�kapta p�lc�j�t, mag�hoz h�vta tal�rj�t, bez�rt a h�z�t, �s k�vette a k�t f�rfit. Futnia kellett ut�nuk, de m�g a p�lya el�tt be�rte �ket. – K�rem, ne csin�lj�k ezt! – esdekelt.

�m hi�ba volt minden k�ny�rg�s, a k�t f�rfi meg�ll�thatatlanul haladt a p�lya fel�. Annak a sz�l�n azonban mindketten meg�lltak, �s a l�ny fel� fordultak.

– Te itt maradsz, sz�ps�gem – mondta Lucius, �s egy v�d�pajzsot b�v�lt Hermione k�r�. – A pajzs �ll, m�g tart a p�rbaj.

– Hagyj�k abba ezt az esztelens�get! – k�vetelte a boszork�ny, �s szem�b�l egy-egy �jabb k�nnycsepp g�rd�lt le.

– Nyugodj meg, Hermione – csit�totta Perselus, de a nevezett �k�llel ment neki a v�delemnek, amit Lucius k�r� vont. – Ha nem csillapodsz le, esk�sz�m, elk�b�talak. Ebbe m�r nem sz�lhatsz bele, fogadd el.

– Nem! – �t�tt �jabbat a pajzsba amaz.

Lucius nem sz�lt, csak egy sz�ket b�v�lt al�, �s hozz�k�t�zte.

– Lucius – mordult Perselus bar�tj�ra, azt�n a s�r� l�nyra n�zett. – Nem tart sok�ig.

Ezzel mindketten otthagyt�k Hermion�t, aki mondhatott b�rmit, s�rhatott, kiab�lhatott, k�ny�r�ghetett, semmi nem haszn�lt. Ha v�lasztott volna, ez most nem lenne. Tudta ezt, m�gsem ment vele semmire, hisz m�g mindig nem tudott volna d�nteni.
Mikor a k�t f�rfi a p�lya k�zep�re �rt, �pp �gy k�sz�ltek a p�rbajhoz, mint ahogy anno Lockhart leck�in tanult�k, �s l�tta, hogy apr�t biccentettek egym�snak. �s ezzel meg is kezd�d�tt a p�rbaj.

Hermione sik�tva k�vette figyelemmel a jobbr�l balra �s a balr�l jobbra repked� �tkokat. Egy id� ut�n azt�n cs�ndbe maradt, de egy-egy c�lba tal�lt �tokn�l felki�ltott. Mindk�t f�rfi kapott bel�l�k, de eddig nem sok jele volt, hogy k�l�n�sen nagyobb bajuk lenne. A vad k�zdelem azt�n m�g durv�bb kereteket �lt�tt, mikor Lucius egyik �tk�nak nyom�n Perselus felkarja megs�r�lt, �s Hermione l�tta a v�rt a k�zfej�ig csurogni. Azt�n Lucius tal�rja gyulladt meg a mellkas�n, amit ugyan eloltott, de �gy a roncsolt tal�ron �t l�tni lehetett a megs�r�lt b�rt. �jabb �s �jabb s�r�l�sek �s �tkok ut�n Perselus t�rdre rogyott, �s Hermione ekkor hallotta meg valaki m�snak is a sikoly�t. Felismerve �t egyb�l kiab�lt neki.

– Madam Pomfrey! – ki�ltotta minden erej�vel, de m�r k�s� volt.
Egy stupor eltal�lta a m�r am�gy is k�ba b�jitalmestert, �s a f�rfi hanyatt d�lt a p�zsiton. Hermione abban a pillanatban szabadult fogs�g�b�l, �s a javasasszonnyal egy�tt rohantak a f�rfi fel�.

– Meg�r�ltetek?! – kiab�lt Poppy, �s a b�jitalmester mell� t�rdelve egyb�l vizsg�lni kezdte.
Lucius is odasietett, �s egyszerre �rt oda Hermion�val, aki szint�n a f�ldre rogyott. – Mire volt ez j�? – k�rdezte a javasasszony feln�zve Luciusra.

– P�rbajra h�vtam, elfogadta.

– K�tlem, hogy puszta gyakorl�s lett volna – csattant a n� hangja, mik�zben el�ll�totta a f�rfi karj�n a v�rz�st.

– Hermione kegyei�rt k�zd�tt�nk.

– Hogy mi? Elment nektek az eszetek? – n�zett a nevezett l�nyra a n�, s mikor l�tta, hogy az cseppet se akarta ezt, vill�ml� szemekkel folytatta az �pol�st.

A k�vetkez� pillanatban Hermione talpra pattant �s k�t �kl�vel most Lucius mellkas�t kezdte �tni, aki felszisszent a f�jdalomt�l, mert meg�gett b�r�nek nem hi�nyzott az �jabb t�mad�s. Lefogta a l�ny k�t csukl�j�t, �s �gy n�zett a d�h�s �s k�nnyes szemekbe.

– Rendbe fog j�nni, ne agg�dj miatta. Nem okoztam neki olyan nagy s�r�l�seket.

– �s ez a szerencs�d – morogta Poppy, �s egy hord�gyra lebegtette a s�r�ltet.

– Mi�rt kellett ez? – s�rta Hermione, mert b�r �tkoz�dni akart, nem volt r� k�pes.

– Mert nem tudt�l v�lasztani, kedvesem. Mi eld�nt�tt�k a k�rd�st.

– Gyer�nk a gyeng�lked�re! – parancsolta a javasasszony. – Ott ell�tlak t�ged is, azt�n t�nj a szemem el�l.

Nem sokkal k�s�bb Hermione gazdagabb lett egy nyugtat� f�zettel, Lucius m�r a ruh�it tette rendbe a gy�gy�t�s ut�n, Poppy pedig �pp azon volt, hogy fel�bressze Perselust.

– Azt hiszem, jobb, ha mi megy�nk – mondta Malfoy megragadva a m�r kiss� lecsillapodott l�ny kez�t.

– Ne! Szeretn�k vele besz�lni!

– Nem most. Perselus nem viseli t�l j�l a vesztes�get. Gyere. Viszl�t, Poppy.

– Ink�bb nem akarlak viszont l�tni, ha az ilyen alkalomb�l van – mordult a n�. – Minden j�t – mondta az�rt.

Hermione el�g k�ba volt, �gy nem sokat fogott fel az utaz�sb�l, de azt igen, mikor hoppan�ltak, �s � k�t er�s kar k�zt �rt talajt.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.