Perselus Piton �pp a Roxfort parkj�ban tett rendet egy ism�t �sszecsap� mardek�ros-griffend�les csapat k�zt, hab�r h�l�s volt, hogy Draco �s Harry, imm�r j� bar�tokk�nt, s�t, amit�l m�g borzongott kicsit, szerelmesp�rk�nt csak n�z� volt. Dumbledore, aki a b�ntet�munk�k kioszt�sa el�tt �rkezett, megakad�lyozta abban, hogy kedv�re kit�ltse haragj�t, ami�rt ezekkel a t�kkel�t�ttekkel kell foglalkoznia vacsora ut�n. Azonban mindenki egyszerre torpant meg, mikor egy suhog� hangra lettek figyelmesek, ami k�zeledett fel�j�k, egyre hangosabb� v�lva. Fentr�l. A forr�st keresve mind ugyanazt l�tt�k. A s�t�ted� �gbolton egy t�bbnyire feh�r folt zuhant nagy sebess�ggel. Mikor k�zelebb �rt, �pp csak azt lehetett kivenni, hogy ember form�j�, feltehet�leg nagy sz�rnyakkal, de miel�tt felfogt�k, vagy csak megtippelt�k volna, mi az, m�r be is csap�dott a t�ba. A hatalmas csobban�st k�vet�en mindenki a parthoz sietett.

A v�z m�r teljesen sima lett, de semmi m�s nem t�rt�nt. Azt�n nem messze a partt�l, �zott mad�r m�dj�ra egy csuromvizes angyal kezdett kiemelkedni a t�b�l, m�gnem m�r a felsz�n�n �llt. Morcosan r�zta mag�r�l a vizet, majd felszisszent a mozg�s okozta f�jdalomt�l.

– Arr�l nem volt sz�, hogy ennyire fog f�jni! – ki�ltott hirtelen az �g fel�, majd a parton d�bbenten �ll�kra n�zve elmosolyodott. – �dv! – intett, majd egy pillanat alatt megsz�radt, �s k�zelebb s�t�lt. – Sz�p j� est�t! – k�sz�nt ism�t, mert mindenki legink�bb t�tott sz�jjal n�zte.

– �n… Eln�z�st, de… Kit tisztelhet�nk �nben? – k�rdezte v�g�l Dumbledore, aki �gy t�nt, az egyetlen, aki kicsit is k�pes �sszeszedni mag�t.

– A nevem Shira. �s igen, j�l l�tj�tok, az vagyok, aminek l�tszok. �s t�bbek k�zt hozz�d j�ttem, Albus Dumbledore. – A k�zelben az egyik els��ves el�jult, mire a bar�tn�je felsikkantott. – Jobb lenne, ha az irod�dban folytatn�k – mondta az angyal, majd az elal�lt di�khoz l�pve egy k�zmozdulattal fel�bresztette.

Piton sz� n�lk�l, szinte mozdulatlanul n�zte a csod�t, ami el�tte �llt. A gy�ny�r� angyal egy hossz�, feh�r, igaz�n sz�p, v�konynak t�n� ruh�t viselt, ami b�r �tl�tsz� volt, mert t�bb helyen is l�tta alatta a finom b�rt, �m a kell� helyeken valamik�pp m�gis kell�en takart. Sz�rnya, s val�j�ban az eg�sz „l�ny” feh�rben t�nd�k�lt, m�g a haja is, ami hossz� volt, a h�ta k�zep�ig �rt, �s a l�gy szell�ben finoman lengedezett. �s a szeme… A szeme… Mikor r�n�zett, mintha val�ban megsz�nt volna a vil�g arra a pillanatra. Csodasz�p k�k szemei voltak. K�kek, mint egy der�s nap ege, nem b�nt�an vil�gos, hanem kiss� s�t�tebb, de m�g mindig tiszta �s ragyog�. �s benn�k olyan tud�s, hatalom, �s mindek�zben vid�m, szinte gyermeki pajkoss�g f�nylett, amit sehogy se tudott �sszeegyeztetni. Albus szeme is hasonl� volt a mindent tud� csillog�s�val, de ez az angyal sokkal t�bbet mutatott.

L�tva, hogy mindenki a sz�rnyait �s �t tanulm�nyozza, Shira egy szint�n feh�r, hossz� pal�stot vett el�, t�n a leveg�b�l, majd h�t�ra ter�tette, mire a k�t hatalmas sz�rny, mintha sose l�tezett volna, elt�nt, s imm�r „csak” a l�ny �llt ott. L�ny, mert igaz�n fiatalnak l�tszott. H�sz �v k�r�li kin�zet�vel meghazudtolta mindazt, amit a szeme mutatott. Azt�n Dumbledore �s � elindultak a kast�ly fel�, mire szinte mindenki k�vette �ket, m�g Piton is. Ekkor l�tta meg, hogy a j�vev�ny mez�tl�b s�t�l az igazgat� mellett. Nem tudta meg�llni, hogy elmosolyodjon. Szerencs�j�re mindenki az angyallal foglalkozott, �gy nem l�tta senki, hogy � picit elhagyta az �larc�t. Az angyal haj�t n�zte, ahogy a f�nyben csillog, majd be�rve a kast�lyba megr�zta a fej�t �s �sszeszedte mag�t, hogy kicsit megfegyelmezze a di�kokat is, �s ne akarj�k tov�bb k�vetni a vend�get. �pp sz�lt volna, mikor elkapta a visszafordul� k�k szem pillant�s�t, �s a kedves mosolyt.

– K�rlek, Perselus, tedd meg, hogy Hermione Grangerrel, Harry Potterrel, Ronald Weasleyvel �s Draco Malfoyjal egy�tt vel�nk tartasz.

Piton csak kicsit lep�d�tt meg a tegez�d�sen, hisz az igazgat�t is els�re letegezte, de azt�n b�lintott, �s k�rben�zve, a nev�k hallat�n k�zeled� szerelmesp�r fel� l�pett, majd Potter intett a bar�tainak, hogy magukkal h�vja �ket. Mind sorban bel�ptek az igazgat�i irod�ba. Dumbledore, b�rmennyire is tapasztalt volt, angyalt m�g nem l�tott vend�g�l, �gy kicsit bizonytalan volt, megfelel-e a j�vev�nynek, ha te�val, vagy b�rmivel k�n�lja.

– Helyezze mag�t k�nyelembe, k�rem, �s ti is, gyermekeim.

Shira halkan kuncogva �lt le az egyik fotelbe.

– Mintha aty�mat hallan�m. Gyermekeim… �! Ez k�nyelmes – helyezkedet el. – Miel�tt b�rmibe belefogn�nk, megk�rn�m, hogy h�vja ide a m�sik k�mj�t, az id�sebb Malfoyt – n�zett az igazgat�ra, aki egy pillanatnyi gondolkod�s ut�n teljes�tette a k�r�st.

Egy perccel k�s�bb Draco apja szok�sos eleganci�j�val l�pett ki a kandall�b�l.

– Teh�t, mi lenne az a s�rg�s… – Ekkor l�tta meg a feh�rruh�s l�nyt a fotelben, aki mosolyogva n�zett az � szem�be. – Ki… – Gyorsan k�rben�zett, de mindenki m�st ismert. – Kihez van szerencs�m?

A l�ny csak biccentett egy picit, �s ism�t bemutatkozott.

– Shira vagyok, egy angyal.

– Angyal? – lep�d�tt meg a f�rfi, de a t�bbiekre n�zve nem �gy t�nt, mintha ezt b�rki m�s meg akarn� c�folni. V�g�l a h�feh�r sz�ps�g fel�llt, �s levette mag�r�l a pal�stot, mire ism�t felt�nt k�t nagy sz�rnya. Lucius Malfoynak tal�n �let�ben el�sz�r t�tva maradt a sz�ja. – Ez lehetetlen.

– Nyilv�n nem az, ha itt vagyok. De tal�n �lj le te is, Lucius. Az�rt j�ttem, hogy seg�tsek, �s szeretn�m, ha megbesz�ln�nk a dolgot.

– Seg�teni? �gy �rti, a h�bor�ban? – k�rdezte Ron.

– Igen. Az�rt j�ttem, hogy Tom Denem lelk�t mihamarabb a… t�lvil�gra juttassam.

– N�zze el nek�nk, hogy ennyire meg vagyunk lepve, m�g sosem l�ttunk angyalt – kezdte Dumbledore.

– Tudom. Higgye el, tudom – �lt le ism�t Shira, �s k�toldalt k�nyelembe helyezte sz�rnyait, miel�tt h�trad�lt, amennyire tudott. – Aty�m az�rt k�ld�tt ide hozz�tok, mert elege lett Tom Denem esztelens�g�b�l, �s azt akarja, hogy mihamarabb tisztuljon meg a lelke.

– A lelke… – d�bbent meg Potter. – Neki nincs lelke. Legal�bbis nem egyben – mondta, mert m�r tudom�suk volt a horcruxokr�l, csup�n azt nem tudt�k, mik is azok, �s hol vannak.

– Tudom – s�hajtotta a sz�ps�g a fi�ra n�zve. – A horcruxok. Igaz�n telhetetlenek vagytok, ti emberek. �s azt hiszem, a var�zsl�k m�g ink�bb azok. B�r �gy v�lem, csak az�rt k�l�nb�zt�k a… muglikt�l, ahogy ti mondj�tok, mert m�s eszk�zeitek vannak a hat�rok feszeget�s�hez.

– Kifejten� ezt kicsit b�vebben? – k�rte Harry.

– Nos, kezdetben nem voltak var�zsl�k �s boszork�nyok. M�gia volt. A f�ld �s a term�szet energi�i mindig is �ltek, �pp csak az ember nem tudta �ket haszn�lni. L�tta, esetleg tapasztalta, de haszn�lni, ig�ba hajtani nem tudta. M�g nem kaptak p�ran n�mi seg�ts�get hozz�. Az els� var�zsl�k �s boszork�nyok m�g nagyon er�s, nyers m�gi�val tal�lkoztak, mivel kevesen voltak, �s tapasztalatlanok. Mondjuk �gy, szerencs�nkre, m�g nem ismert�k, �s nem tudt�k teljes m�rt�kben haszn�lni �s ir�ny�tani. K�l�nben bajban lett�nk volna, ha p�ld�ul a mostani �tkokat azzal a hatalommal pr�b�lt�k volna ir�ny�tani. Azt�n id�vel minden v�ltozott, j�ttek a var�zsig�k, majd a p�lc�k, �s ahol most tartotok… Feszegetitek a hat�rokat. Hogy m�g t�bbre �s t�bbre legyetek k�pesek. Am�g ez gy�gy�t�sra szolg�l, vagy a tudom�nyt seg�ti, nem is lenne baj, de amit Tom Denem m�vel, hogy arra haszn�lja az erej�t, hogy puszt�tson, �s feldarabolja a lelk�t… halhatatlans�g�rt… Felh�bor�t�! Nem el�g mindaz, amit kaptatok… Az �letetek sokszor tal�n neh�z, �s sz�rny�s�gek is t�rt�nnek, de rengeteg csoda van, amivel �lnetek kellene, amit �lveznetek k�ne.

Pici csend �llt be, mik�zben Shira elgondolkodott, majd hirtelen felfel� n�zett.

– Tudom! – s�hajtotta, majd visszaford�totta tekintet�t az �t csendben figyel�kre.

– Vele… Vele besz�lget? – k�rdezte Ron. – Istennel?

– �, igen. N�ha t�lzottan aty�skodik – mormogta halkan, majd vigyorogva h�zta be a fej�t, �s ism�t felfel� n�zett. – Ne mondd, hogy nincs igazam! Tudom, hogy �n vagyok a legfiatalabb, �s most j�rok idelenn el�sz�r, de most is engem figyelsz… J�l, van, j�l van! B�rmit, csak �t ne! – tiltakozott, majd kiss� durc�s pofival f�jt egyet. – N�ha ut�lom, hogy olyan j�l ismer.

– Sz�val, most ak�rmit mondunk, hallani fogja? – �mult Ron.

– Persze. De mib�l gondolod, hogy m�skor nem hallja? Szerinted csak a halott lelkek sz�ma ut�n tudta meg, mit m�vel Tom Denem?

– De akkor mi�rt nem avatkozott k�zbe kor�bban? – k�rdezte ez�ttal Harry.

– Ez egy igen bosszant� dolog. Az emberek, �s ebben benne van az �sszes m�gi�t haszn�l� is, nem tanulnak a hib�ikb�l. Legal�bbis csak nagyon, nagyon nehezen. Ha meg akarj�tok �rteni, legal�bb egy kicsit, mik�nt is m�k�dik mindez, kis id�be fog telni.

– Azt hiszem, b�rmilyen inform�ci�t sz�vesen vesz�nk – mosolygott Dumbledore, majd te�t szolg�lt fel, �s n�mi apr�s�tem�nyt is, b�r igaz�n senki sem foglalkozott most azzal. Csak egy int�s�be ker�lt, de ez a kis id� el�g volt, hogy Draco �szrevegye, apja kiss� ijedt pillant�s�t. �s a k�rd�s ut�n m�r �rtette is, mi a gond.

– Ha l�teznek angyalok �s mennyorsz�g, a pokol is l�tezik Luciferrel egy�tt?

– J��! Ne ejtsd ki a nev�t, k�rlek! – Shira hirtelen kicsit ijedt pillant�ssal n�zett fel. – M�r csak az hi�nyzik, hogy � is idefigyeljen. �pp eleget zargat. Ami a poklot illeti, nem l�tezik.

– Hogy? – k�rdezt�k t�bben is egyszerre, de Lucius folytatta. – De hisz, ha Lucifer l�tezik…

– L�tezik, igen. Egy k�z�l�nk. � is egy angyal, mint �n, csak… id�sebb. Ami azt illeti, �n vagyok a legfiatalabb els�fok� angyal, � pedig a legid�sebb.

– De a t�rt�net szerint… – kezdte Harry, de nem folytatta.

– A t�rt�net… – morgott picit a l�ny. – A Bibli�ra gondolsz? Abban kev�s igazs�g van. Egy, ha �gy vessz�k, j�l meg�rt rekl�m az eg�sz. Avagy haszn�lati utas�t�s. N�z�pont k�rd�se. M�s oldalr�l n�zve igen rosszul van meg�rva. Nem kev�s gondunk sz�rmazott m�r bel�le. P�ld�ul cseppet se volt vicces a keresztes h�bor�. De visszat�rve. A pokol… kicsit f�lre van �rtelmezve. Val�j�ban egyik testv�rem, egy m�sik angyal ejtett el inform�ci�kat egy-k�t embernek. De voltak�ppen teljesen f�lre�rtett�k a szavait. Lu… Lucifer odalent �l. Ez t�ny. De az nem mindegy, hogy mihez k�pest odalent. Innen n�zve fent, de fentr�l n�zve nek�nk lent. A pinc�ben, ha �gy vessz�k. � foglalkozik a legrosszabb lelkekkel, ez is t�ny. De � aty�nk els� angyala, a jobb keze. Ez�rt is kaphatta meg azt a munk�t. Mert olyan r�g�ta b�zik benne.

– Mi… Mi lesz a lelkekkel? – k�rdezte Draco.

– Ez el�g egyszer�. Ha meghal egy ember, a lelke felker�l hozz�nk, �s az ezzel megb�zott angyalok megvizsg�lj�k a lelkeket, megtiszt�tj�k azokat, �s egy �jsz�l�tth�z k�ldik vissza.

– Mindenki visszaker�l? L�lekv�ndorl�s? – gondolkozott halkan s�gva a szavakat Hermione. Ink�bb mag�nak sz�lt, mint m�snak.

– Minden l�lek visszaker�l. Igen… kevesen vannak, akik m�r nem. Minden l�leknek tanulnia kell. Kicsit �lomszer�, de a f� c�l, hogy min�l t�bb t�k�letesebb l�lek �ljenek a f�ld�n. Ez egy jobb vil�ghoz vezetne. Egy �jonnan teremtett l�lek megsz�letik, �s els� �lete sor�n megtanul valamit, �s mikor �jabb �letre sz�letik, �jabb dolgokat tanul meg. Ha nem tanulja meg a neki sz�nt leck�t, t�bb id�be fog tartani a tanul�s. Az angyalok egy r�sz�nek feladata az, hogy a hozz�nk �rkez� lelkeket megvizsg�lj�k, mit tanultak, �s milyen k�vetkez� �letet kapjanak. Persze, pontosan mi se tudhatjuk el�re, mi lesz vele, de hogy kik a sz�lei, milyen k�r�lm�nyeket kap, azt igen. Ha megvan a k�vetkez� �jsz�l�tt, ahova sz�lessen, megtiszt�tjuk a lelket. �gy nem fog eml�kezni az el�z� �let�re, nem viszi mag�val a kor�bbi �lm�nyeit. M�g odafent van, mi mindig �sszess�g�ben l�tjuk, hogy teremt�se �ta mit tanult, de idelent csak az akkori �let�t l�thatja.

– Nem lenne egyszer�bb, ha eml�kezn�nek? – k�rdezte Ron.

– Nem. Na de, ami a l�nyeg… Tom Denem lelke fiatal, �s �pp ez�rt nem sokat tud. Az id�sebb lelkek szinte soha nem okoznak ekkora gondot. �k csak akkor tesznek rossz dolgokat, ha a helyzet �gy k�v�nja, ha musz�j. P�ld�ul, ti. A ti lelkeitek m�r nem fiatalok. Harry a legid�sebb, azt�n Hermione, Albus, Perselus, Lucius, Draco �s Ron.
– Milyen id�sek? – k�rdezte a „legfiatalabb”.

– Ez nem fontos. Aty�m az�rt k�ld�tt ide, hogy seg�tsek nektek megnyerni a h�bor�t. Ezt pedig a horcruxok elpuszt�t�s�val kell kezden�nk. �n meg tudom mondani, hol vannak, seg�thetek odajutni, de egy kiv�tel�vel minddel nektek kell elb�nnotok. Amint mindegyik elpusztult, akkor kell �t meg�lni. Tudom, eddig is hasonl� terveitek voltak, de kicsit m�s a helyzet velem egy�tt.

– Mi�rt nem lehetett ezt el�bb…? – hajtotta le szomor�an a fej�t Harry. Siriusra gondolt, �s hogy t�n �lne, ha minden hamarabb megold�dott volna. A sz�leir�l nem is besz�lve.

– Nem oldhatunk meg minden probl�m�t az emberek helyett. Ha egy kisbaba, aki j�rni tanul, elesik, hagyni kell, hogy fel�lljon, �s tov�bb l�pjen. Nem szabad mindig fogni a kez�t �s babusgatni. N�ha musz�j, de nem lehet mindig.

– Azt mondta, van p�r… l�lek, aki nem sz�letett vissza, vel�k mi lett? – k�rdezte Hermione csendesen.

– �, �k helyet kaptak odafenn. Szabadok lettek. De ha megunn�k, visszaj�hetnek.

– M�g egy apr�bb sz�ra visszat�rhetek? – k�rdezte a griffend�les boszork�ny, amire egy kedvesen mosolyg� b�lint�st kapott. – A legfiatalabb els�fok� angyal. Ez mit jelent?

– Az els�fok� angyalok… ha �gy vessz�k, testv�rek. A mi aty�nk maga a teremt�, az Isten, nevezd b�rhogy. De vannak m�sodfok� angyalok, harmadfok�, �s �gy tov�bb. Ez�rt rossz megnevez�s, hogy az els�fok� angyalok testv�rek. Ugyanis, ha k�t angyalnak kisangyalk�ja sz�letik, akkor az m�r a k�vetkez� fokba ker�l.

– Az angyalok… – akadt meg Ron.

– Igen, mi is �l�nk szerelmi �letet. Egy id� ut�n mindenki v�laszt t�rsat, �s h�s�gesek vagyunk. Els�fok� angyalok k�zt m�g nem fordult el�, hogy m�s fokb�l v�lasztott volna p�rt, de a t�bbiek v�logatnak. Mi pedig… �pp itt j�n az �n probl�m�m. Az els�fok� angyalok k�zt csak ketten vagyunk, akik p�r n�lk�l maradtunk. Bocs�nat, rosszul mondom. Lucifer volt az egyetlen, aki t�rstalanul maradt, ez�rt teremtett aty�m engem. Az�ta ezzel vagyok meg�ldva, hogy nekem az � t�rs�nak kell lennem. �s ha egyszer hajland� leszek neki igent mondani, �s v�llaljuk, nek�nk is lesz m�sodfok� kisangyalunk, �s �gy tov�bb.

– Lucifer jegyese? – k�rdezett Ron ism�t. �gy t�nt, hogy k�v�ncsis�ga el�nyt �lvez, �s nem tudja megf�kezni nyelv�t.

– Er�sen azon van, hogy meggy�zz�n, engedjek neki v�gre. Egyfel�l meg�rtem, mert eg�sz sok�ig egyed�l volt, �s m�r �n is nagyon r�g�ta tiltakozom, csak… hagyjuk ezt – n�zett el Ronr�l, �s �pp Lucius pillant�s�t tal�lta meg, mire mosolyogva h�zta el a sz�j�t. – Tudod, te nagyon hasonl�tasz r�, �s nem csak a nevetek miatt. Neked is majdnem teljesen feh�r hajad van, mint neki, hat�rozott, eleg�ns megjelen�sed, �s az a… fels�bbrend� csillog�s, valamint az az arrog�ns mell�k�z. Lucifer el�szeretettel j�tssza ki ellenem, hogy � id�sebb �s tapasztaltabb. �s ahogy eln�zem… m�g testfel�p�t�sben is sok a hasonl�s�g… – n�zett v�gig az id�sebb Malfoyon egy f�loldalas, huncut mosollyal, mire � �gy �rezte mag�t, mintha meztelen�l �lne az angyal el�tt. M�gse �rezte mag�t emiatt kellemetlen�l, furcs�n bizserget� volt a k�k szemek pillant�s�t �reznie �s l�tnia.

– � hogy n�z ki? �gy �rtem… Isten – k�rdezett Ron ism�t, mire Piton apr�t horkantott.

– Az igaz, hogy a saj�t k�p�re form�lt benneteket. Minket is, csak mi kaptunk m�g sz�rnyakat is. Azt hiszem, ideje lenne r�t�rn�nk a fontosabb dolgokra. Azt�n… Lehet, hogy maradok m�g picit, miut�n Tom Denem meghalt, �gy akkor nyugodtabban t�rsaloghatunk – ker�lte ki a k�rd�st. Dumbledore, aki eddig csak csendben hallgatott, most letette a te�scs�sz�j�t, �s az angyalra n�zett.

– Mik�nt seg�tene minket?
– Kezdetk�nt elvezetem ezt a kis csapatot a horcruxokhoz. Ti megsemmis�titek �ket, ez �gy… egy nap alatt megvan. A t�bbir�l besz�l�nk holnap.

Mindenki izgatott lett, b�r a feln�ttek pr�b�lt�k viszonylag nyugodtnak mutatni magukat.

– Hogy h�l�lhatn�nk meg a seg�ts�get? – k�rdezte halkan a legid�sebb var�zsl�, mire egy kedves mosolyt kapott.

– Egy szob�val.

– Err�l jut eszembe! – kapta fel a fej�t Weasley. – Az iskol�ban sokan l�tt�k; ezek szerint nem kell titkolni a kil�t�t?

– Nem, nem kell.

– Nem lesz… z�rzavar? – k�rdezte Hermione. – Mindenki l�tni akarja majd. Az �js�g�r�k �s ki tudja, kik �z�nlenek majd ide, hogy l�ss�k.

– Vel�k el lehet b�nni. M�sr�szt a jelenl�tem el fog gondolkodtatni j� p�r embert, a hal�lfal�k k�zt is. Egy angyal, aki ny�ltan az�rt j�tt, mert Tom Denem hal�l�t akarja… Nem hiszem, hogy a jelenlegi ismereteik f�ny�ben olyan h�en szolg�ln�k tov�bb azt a sz�rnyeteget. Ne feledd, hogy �k is �gy fogj�k gondolni, hogy ha �n �s a mennyorsz�g l�tezik, akkor a pokol is. Ez �pp el�g ahhoz, hogy kicsit megijedjenek. El�g sok sz�rny�s�get tettek m�r, tal�n ha megb�nj�k b�neiket, kapnak p�r j� pontot. – Shira kuncogni kezdett. – Tulajdonk�pp, aki rosszul viselkedik az �let�ben, leker�l… a f�ldre. �jra �s �jra, m�g meg nem tanulja a leck�it. Eszerint maga a f�ld a pokol, ahogy ti nevezitek.

– Mi is tett�nk el�g rosszat – jegyezte meg Lucius, �s Perseluson l�tszott, hogy t�n pontosan ugyanazt akarta mondani.

– Val�ban, de ti tanultatok. �k nem.

– Megnyugtat� gondolat, hogy nincs pokol – mormogta Draco. – Sose voltam vall�sos, de ezek ut�n eg�sz m�sk�nt fogom m�g a h�tk�znapjaimat is meg�lni. Tudv�n, hogy… minden sz�m�t, hogy tanulni vagyunk itt…

– Igen, ez zavar� lesz, de, ha akarj�tok, mikor t�vozok, m�dos�tom az eml�keiteket.

– Ne! – Meglepet�s�kre Piton volt a leggyorsabb, aki v�laszolt. Egy rendk�v�l �rt� �s gyeng�d mosolyt kapott �rte.

– Ha nem gond, most visszavonuln�k… – hagyta f�gg�ben a mondatot Shira.

– Azonnal int�zkedek egy lakoszt�lyr�l – �llt fel Dumbledore.

– Mi�rt van mez�tl�b? – k�rdezte Ron, �gy v�lve, hogy miut�n v�ge a komoly besz�lget�snek, meg�rdekl�dheti ezt is. Noha addig se nagyon fogta vissza mag�t.

– Mert egyszer�en ut�lom, ha b�rmi is bez�rja a l�bam. Mi mindig mez�tl�b j�runk. Odafenn nem kell att�l f�ln�nk, mint itt az embereknek, hogy belel�p�nk valami kellemetlenbe.

– Puha felh�k? Milyen odafent? – k�rdezett ism�t a v�r�s haj�.

– �vekig mes�lhetn�k, akkor se �rn�k a v�g�re.

– �s… esztek �s isztok is, meg minden?

– Meg minden? Hm. Szoktunk enni, b�r ez n�lunk ink�bb csak olyan, mint egy hobbi. Nem sz�ks�ges, de ha valakinek ahhoz van kedve… Ritka. – V�llat vont, majd folytatta. – Viszont, mint hallottad, van szerelmi �let�nk, �s dolgozunk. Szoktunk n�ha aludni is, b�r j�val ritk�bban, csak ha r�szorulunk. Mint most �n. A… meg�rkez�sem nem volt t�l kellemes, �s ez most ig�nyel n�mi regener�l�d�st. De ezenk�v�l, nek�nk is vannak hobbijaink.

– Neked mi az? – k�rdezte mosolyogva Hermione.

– Szeretem a zen�t, �s szeretek �nekelni is. B�r, er�s a gyan�m, hogy direkt erre lettem teremtve, mert rendk�v�l j�l megy, �s �rdekes m�d, m�g a nevem is dalt jelent.
Amint Dumbledore k�szen �llt elk�s�rni Shir�t a lakoszt�ly�ba, az angyal fel�llt, �s megmozgatta sz�rnyait, majd visszater�tette h�t�ra a pal�stot.

– Tehet�nk m�g b�rmit �n�rt? – k�rdezte az igazgat�.

– Pihenjetek.

Miut�n Lucius elk�sz�nt, �s a kandall�n �t t�vozott, majd kis t�rsas�g is sz�tsz�ledt, Dumbledore egy k�zeli lakoszt�lyba k�s�rte az angyalt.

– Ez a legjobb, amit ny�jtani tudok, de ha b�rmi van, amit tehetek �n�rt, sz�ljon azonnal.

– Minden rendben. Ma este minden rendben lesz – tette k�t kez�t az id�s m�gus v�llaira. – Mindenki b�k�sen fog aludni, te is pihend ki magad. Hossz� �s neh�z �t van m�g�tted. Ha dolgom v�gezt�vel hazat�rek, v�rni fogom a lelked, mikor visszat�r hozz�nk – s�gta halkan, majd l�bujjhegyre emelkedve az id�s m�gushoz ny�jt�zkodott, aki picit lehajtotta fej�t, �s becsukta szem�t, b�r csak sejtette, mit tervez az angyal. Azt�n Shira megpuszilta a m�gus r�ncos homlok�t, majd mosolyogva h�tr�bb l�pett.

– K�sz�n�m! Mindent k�sz�n�k! – s�gta Dumbledore, �s m�g �pp becsuk�dott az ajt� el�tte, miel�tt az els� k�nnycsepp kig�rd�lt szem�b�l.

Aznap este minden r�sztvev�, aki ott volt a tal�lkoz�n, hamar �s k�nnyed�n elaludt. Egyed�l Lucius Malfoy pr�b�lt ellen�llni, �s gondolataiba, �rz�seibe mer�lve j�rk�lt k�rbe a dolgoz�szob�j�ban. De az �lmoss�g neh�z dunyhak�nt, hirtelen telepedett r� is, �s m�g �pp id�ben �rt el az �gy�ig, hogy ott egy gyors vetk�z�s ut�n elter�lj�n, �s azonnal �lomba mer�lj�n.

Egy figyel� szemp�r el�gedetten csuk�dott le a Roxfort egyik lakoszt�ly�ban. Shira megv�rta, m�g mindegyik�k elalszik, csak azt�n akart � is nyugov�ra t�rni. A hatalmas baldachinos �gyhoz l�pett, �s nagy lend�lettel felr�ntotta r�la az eleg�ns, ez�stsz�n�, h�mzett �gyter�t�t. Az anyag hatalmas f�gg�nyk�nt ny�jt�zott a leveg�ben, �m mikor lehullott, a l�ny mozdulatlann� dermedt. Ugyanis azon a helyen, amit az im�nt egy pillanatig a ter�t� takart, most egy igen ismer�s alak �lt.

– Lucifer… – s�hajtotta v�g�l. – Musz�j ijesztgetni?

A magas, v�kony f�rfi g�nyos, f�loldalas mosolyra h�zta a sz�j�t. Sz�rnyai nem l�tszottak, mert rajta egy hossz� feh�r kab�t volt. De alatta… A gombok nyitva voltak, �s l�tni engedt�k a vil�gos b�rt �s az izmokat. Csak egy, a l�ny ruh�j��hoz hasonl�, lenge feh�r anyag takarta az �gy�k�t �s l�bai egy r�sz�t. Hossz�, nagyon hossz� feh�r haja a h�t�ra simult. A leghosszabb tincsek eg�szen a t�rdhajlat�ig �rtek.

– Ha az eny�m lenn�l v�gre, nem ijedn�l meg, mert mindig tudn�d, mikor vagyok a k�zeledben – l�pett k�zelebb az angyal, �s �tkarolta szerelme derek�t, mire az gyenge tiltakoz�sk�nt a mellkas�ra t�masztotta mindk�t tenyer�t.

– Mit keresel itt?

– Nem mit, kit. T�ged, b�r nem kellett keresni. Az�rt j�ttem, hogy seg�tsek.

– Mi? De hisz engem b�zott meg a feladattal, �s…

– Nem a k�ldet�sedr�l besz�lek. �n neked j�ttem seg�teni. Most j�tt�l le el�sz�r, �s �n, b�rmilyen hihetetlen, de eml�kszem r�, milyen f�jdalmas. Els� alkalommal mindig ilyen. De ezen t�l kell esni, legk�zelebb m�r �gy j�ssz-m�sz, ahogy csak akarsz.

– Tudtam, hogy f�jni fog, mondt�k a t�bbiek, csak…

– Eg�sz m�s megtapasztalni. A sz�rnyaid �gnek, a b�r�d f�jdalmasan bizsereg, az izmaid fesz�lnek, a fejed hasogat, �s mindennek tetej�be m�r csak apr�s�g, hogy hozz� kell szoknod a szagokhoz �s a h�m�rs�klethez is.

– T�l fogom �lni, ahogy mindenki m�s is – pr�b�lta mag�t picit eltolni a m�sikt�l, de nem j�rt sikerrel.
– Persze, hogy t�l�led, de seg�thetek, hogy hamarabb fel�p�lj, �s mire fel�bredsz, nyoma sem lesz mindennek.

– Ismerlek, Lucifer. Tudom j�l, hogy megint j�nni fogsz a cs�b�t�ssal, �s megpr�b�lsz megh�d�tani. Sz�val, ak�rmit is v�rsz cser�be…

– Nem v�rok semmit cser�be – v�gott a szav�ba a f�rfi, mik�zben lehajtotta hozz� a fej�t, hogy �gy k�zelebbr�l suttoghasson neki. Kez�t a l�ny tark�j�ra sim�totta, �s ujjait a feh�r tincsek k�z� cs�sztatta, �gy tartva meg �t. – Ha azt hiszed, nem figyelek r�d, csak mert dolgozom, t�vedsz. Mi volt a c�lod kor�bban azzal a… j�t�kkal, mi? Lucius Malfoy k�zel sem olyan, mint �n! Ne hozz ki a sodromb�l! Nem fogom hagyni, hogy �ssze�llj egy emberrel. Mit akarsz? – szor�totta meg kicsit a l�ny tark�j�t. – Egy f�lv�r sz�let�s�t? Te nekem vagy rendelve, �rted? Nem fogom hagyni, hogy egy ember hozz�d �rjen �gy! – M�g k�zelebb simult a l�ny arc�hoz, �s m�lyen beszippantotta az illat�t. – Most pedig vedd le a pal�stod, �s fek�dj sz�pen az �gyra. Szinte �n is �rzem a f�jdalmaid, �gyhogy l�gy j� kisangyal, �s d�lj hanyatt.

Shira nem igaz�n tudott megsz�lalni, b�r kinyitotta a sz�j�t, de azt�n be is csukta, majd egy morcos szusszan�ssal megszabadult a tark�j�t fog� k�zt�l. An�lk�l dobta f�lre a pal�stj�t, hogy ell�pett volna, �s amint a sz�rnyai kiszabadultak, nem n�zve f�lre Lucifer s�t�tk�k szem�r�l, a h�t�ra fek�dt, �s k�nyelmesen elhelyezkedett. A p�rn�k a h�ta �s feje al� ker�ltek, hogy megt�massz�k, mivel sz�rnyai miatt k�nyelmetlen lett volna csak �gy elter�lnie. Amint k�sz volt, Lucifer, aki nem n�zett ki t�bbnek harminc�tn�l, szint�n levette a kab�tot mag�r�l, �s f�lrehaj�tva � is kit�rta sz�rnyait. El�gedetten csillantak meg szemei, ahogy �szrevette, hogy Shira v�gign�z rajta. Az �gyra t�rdelt, �s k�nyelmesen le�lve ny�lt a l�ny jobb sz�rnya fel�, de az egyb�l megrezzent.

– B�zz bennem! – s�gta az ifjabb szem�be n�zve.

– Mit akarsz csin�lni? – k�rdezett vissza amaz szint�n halkan.

– Csak laz�ts!

Ahogy a hossz� ujjak Shira sz�rnyaihoz �rtek, kellemes h�v�set �rzett a nyom�n, amerre haladt. A simogat�, gyeng�d kezek minden porcik�j�t, szinte minden toll�t bej�rt�k. Kicsit megrezzent, mikor Lucifer hirtelen fel�llt, azt�n v�gign�zte, ahogy megker�lve az �gyat a m�sik oldal�hoz �l, �s a bal sz�rny�t veszi kezel�sbe. Becsukta a szem�t, �s fels�hajtott, mikor v�gre egyik sem f�jt m�r. De azt�n egy gyeng�d, l�gy szell� siklott v�gig a b�re ment�n, mire hirtelen n�zett a f�rfira, aki nemcsak �tv�ltoztatta hossz� ruh�j�t, de k�t combja f�l� t�rdelve most a k�t oldal�t ragadta meg.

– Sss – csit�totta a f�rfi, mikor l�tta, hogy a l�ny felemeli a kez�t, �s sz�l�sra nyitja a sz�j�t. – Mindj�rt jobb lesz – b�gta �rz�ki, kiss� rekedt hangon.

Shira �rezte, ahogy a f�jdalom nagy r�sze elhagyja a test�t. P�r pillanattal k�s�bb m�r csak a h�ta �s a feje f�jt, �s a f�rfi hirtelen ism�t felkelt az �gyr�l.

– Fordulj hasra – k�rte Lucifer, �s seg�tett is neki fel�lni, majd el�gedetten n�zett v�gig a m�r hasal� sz�ps�gen. A ruh�ja helyett most csak egy r�vid, test�re simul� kis nadr�g �s egy melleit takar� fels� fedte, de a h�t�n semmi nem volt. �s ahogy �gy hasalt, olyan volt, mintha csak a nadr�g leheletv�kony anyaga lett volna rajta. Elter�lt, ellazult sz�rnyakkal, oldalra ford�tott fejjel, kicsit elpirulva, de csukott szemmel. �vatosan a combjai, feneke f�l� t�rdelt, �s mindk�t kez�t a selymes b�rre sim�totta a derek�n, majd egyre feljebb haladt. Erej�nek, angyali hatalm�nak k�sz�nhet�en amerre j�rt, ott is elm�lt a f�jdalom, mint ahogy m�shonnan is. A sz�rnyai t�v�hez �rve azt�n k�rbej�rta azokat is, majd a kett� k�z�tt fel s al� simogatta a l�ny gerinc�t, mire az hamarosan halk, dorombol� hangot adott ki mag�b�l.

– Ez tetszik, igaz? – k�rdezte Lucifer mosolyogva. – Ha engedn�d, b�rmikor megtenn�m ezt neked. – Shira picit megfesz�lt, �s a dorombol�st is abbahagyta. – Nyugalom! – hajolt k�zelebb, majd a l�ny feje mellett f�l k�zzel megt�maszkodva eg�szen k�zel hajolt a f�l�hez. Szabad kez�vel a feh�r tincsek k�z� t�rt, �s f�lres�p�rte azokat a nyak�b�l, majd egy apr� puszit adott az el�bukkan� l�gy b�rre. Hossz� ujjait azt�n a hal�nt�k�hoz �rintette, �s az utols� f�jdalmat is megsz�ntette. – �gy – s�gta a f�l�be, azt�n ism�t megpuszilta a nyak�t. – Aludj, �n kicsi angyalom, �rz�m az �lmod.

– Itt akarsz maradni? – k�rdezte hirtelen a l�ny, �s amennyire tudta, b�gyadtan pr�b�lta h�traford�tani fej�t, hogy a m�sik szem�be n�zhessen. Lucifer erre lesz�llt r�la, �s az �gy mell� guggolt, hogy k�nnyed�n l�thass�k egym�st.

– Itt is maradok. Ha odafent alszol, nem gond, de a f�ld�n, kimer�lten, nem hagyom, hogy egyed�l legy�l.

– Gondolod, bajom esne? Tudok magamra vigy�zni. �s � is figyel. Tudod, hogy figyel – mormolta, mert m�r nagyon-nagyon �lmos volt. Lucifer gyeng�den sim�totta meg a k�zfej�t, ami az arca mellett pihent. Shir�t egyre ink�bb elnyomta az �lom, �s csukott szemei csak egy apr�t rezzentek az �rint�sre.

– Aludj – s�gta ism�t a f�rfi, �s hossz� ideig semmi m�st nem csin�lt, csak gy�ny�rk�d�tt az alv� sz�ps�g arc�ban �s vonalaiban.

Kora reggel Shira frissen �s �d�n �bredt. Kellemesen ny�jt�zott egyet, majd felnyomta mag�t, �s felt�rdelt. �gy�nak v�ge fel� fordulva egyb�l Lucifer szem�be n�zhetett, aki apr� mosollyal figyelte, ahogy visszav�ltoztatta �lt�z�k�t a hossz� feh�r ruh�v�. A v�ll�t�l indulva v�gigk�vette a szinte �szrevehetetlen mint�k vonalait eg�szen a bok�j�ig, mire t�r�k�l�sbe �lt, �s mag�ra ter�tette a pal�stj�t is, �gy elt�ntetve sz�rnyait, amit k�z�ns�ge kiss� csal�dott pillant�ssal jutalmazott.

– J� reggelt! – k�sz�nt a f�rfinak.

– Neked is. Hogy �rzed magad?

– Semmi f�jdalom. K�sz�n�m – mondta, �s b�r picit zavarban volt, nem n�zett f�lre.

– Sz�vesen.

– Nos, mivel m�r �bren vagyok, ak�r mehetsz is. Gondolom, v�r a munka.

– Hm – l�pett k�zelebb Lucifer. – Tudom, hogy ez a te k�ldet�sed, de ha gond van, csak sz�lj.

– Persze, persze – �llt fel Shira, �s egy mozdulat ut�n m�r t�k�letes volt a megjelen�se. Rendezett ruha, haj. – �s ha most megbocs�tasz, nekem is dolgom van, �gyhogy… – hessegette a m�sikat.

– Eml�kezz r�, mit mondtam este – emelte fel a f�rfi a kez�t, �s mutat�ujj�t a l�ny �lla al� sim�tva picit megemelte, hogy jobban szem�gyre vehesse a makacs, morcos arcot. Apr�, g�nyos mosollyal hajolt k�zelebb, de miel�tt megpuszilhatta volna, amaz od�bb �llt, �s az � orr�t a libben� haj illata csapta meg.

Mire Shira megfordult, hogy ism�t elzavarja Lucifert, m�r egyed�l �llt a szoba k�zep�n.

– Hm. Mit is mondott este? Forduljak hasra? – Hirtelen pillantott felfel�. – H�h�h�! Ne engem piszk�lj! … Tudod j�l, hogy eszem �g�ban sincs… … Mi�rt ne? … Neked is volt egy d�nt�sed, nekem is. … Most engem piszk�lsz vagy magadat? Te teremtett�l. Mindent t�led kaptam. … Ne tagadd, tudom, hogy �lvezed. �gy szeretsz. Ilyennek, amilyen vagyok. … Akkor mi is a probl�m�d? … Ja, k�rlek, nem �n tehetek r�la, ha ez a k�v�let… Ok�, ok�, ok�! Tudom, te id�sebb vagy. De… K�l�nben is! Amilyen k�kem�ny izmai vannak… … Ne kezdd! … K�rlek! Te nem valami ker�t� vagy, hagyd ezt abba, l�gy oly kedves! … Ut�llak! – v�gta karba a kezeit, �s egy igazi durc�s arcot v�gva f�jta el egyik hajtincs�t. Egy�rtelm� volt, hogy kijelent�s�nek semmi val�s�galapja nem volt. – Tudom, hogy neki teremtett�l, de azt is te int�zted, hogy ilyen legyek, h�t edd meg, amit f�zt�l. Majd akkor mondok neki igent, ha j�nak l�tom, de ezt m�r kismilli�szor megbesz�lt�k. … Ez k�lt�i k�rd�s volt, ugye? … Na, j�. Engedelmeddel, megyek �s elkezdem a napom. … Mondd, nincs el�g dolgod? … De ez zsarol�s! … Ahha! Tudtam �n, hogy a te kezed van ebben is – vigyorodott el, fej�t cs�v�lva. – J� reggelt, Aty�m! – mondta m�g csukott szemmel picit billentve a fej�n, majd kil�pett lakoszt�lya ajtaj�n, �s �tnak indult.

A kast�ly folyos�j�n j�kedv�en elindulva, halkan d�dolva, szinte t�ncolva l�pkedett, �s hamarosan m�r gy�ny�r�, sz� szerint mennyei hang t�lt�tte be az �don kast�lyt. Mindenhol hallani lehetett az �nek�t, �s b�r nem �bresztett fel senkit, a m�r �bren l�v�k, ha kicsit is magukhoz tudtak t�rni, felr�zt�k t�rsaikat. A dallam f�lbem�sz� volt, l�gy, boldog, �s b�r nem �rtette senki a sz�veg�t, biztosra vett�k, hogy valami j� dologr�l sz�l.
Perselus Piton m�r kedvenc fotelj�ben �lve itta reggeli te�j�t, mikor meghallotta az �neket. Az angyal dal�t. Biztos volt benne, hogy m�s nem lehet. Mint valami selymes melegs�g k�szott v�gig a test�n, eg�szen a sz�ve m�ly�ig… nem, a lelke m�ly�ig. Csukott szemmel vett n�h�ny m�ly l�legzetet, �s a felemel� �rz�s �lvez�se k�zben alig hallotta meg a kopog�st. Akkor figyelt fel r�, hogy m�r nem is sz�lt az �nek. Felpattant, az ajt�hoz sietett, �s szok�sos lend�let�vel nyitotta ki.

– �! – torpant meg, ahogy megl�tta a h�feh�r jelen�st.

– J� reggelt! Tudom, hogy kicsit kor�n van, de tudtam, hogy m�r nem alszol. Zavarhatlak?

– Term�szetesen! – �llt f�lre, �s kapkodva csukta be maguk m�g�tt az ajt�t. – Miben seg�thetek?

– Els�nek vegy�l p�r m�ly l�legzetet, �s nyugodj meg – mosolygott kedvesen az angyal.

– �n… Sajn�lom, de nem k�nny�, mikor… maga… �n csak… hallottam, �s… – M�g arra se figyelt fel, hogy dadog.

– Mindenki hallotta a kast�lyban – l�pett k�zelebb Shira a professzorhoz. – F�lsz? – k�rdezte halkabban, ahogy m�g k�zelebb ment, �s a kiss� zih�l� f�rfit n�zte.

– Nem f�lek �nt�l – v�gta r� amaz.

– Nem, t�lem val�ban nem. De att�l, amit okozok, att�l igen – �rt most m�r k�zvetlen�l Piton el�. – Mi�rt f�lsz az �rz�sekt�l? Mi�rt tasz�tasz el mindenkit magadt�l? – Ahogy felemelte a kez�t, �s tenyer�t a b�jitalmester mellkas�ra tette, a sz�ve f�l�, a f�rfi megremegett.

– Ha szeretek valakit, vagy csak megkedvelek b�rkit is, az csak f�jdalommal �s gonddal j�r.

– Ezt komolyan elhiszed? – n�zett Perselus szem�be Shira, mik�zben szabad kez�t is felemelte, eg�szen az arc�hoz, �s finoman v�gigsim�totta, mire a f�rfi becsukta a szem�t. – T�l sok benned a f�jdalom �s a keser�s�g. Engedned kell, hogy m�sok is l�ss�k, milyen �rt�kes vagy. Nem hagyhatod, hogy a csal�d�sok �s kudarcok elt�ntor�tsanak. N�ha f�j. De rossz n�lk�l nincs j�. �s igen, csak akkor f�j igaz�n, ha boldog volt�l. De meg�ri. Meg�ri, mert a szeretet t�bbet ad. �s akkor is �p�tkezhetsz bel�le, ha a forr�sa m�r nincs veled. A te sz�ved folyton f�j, �s nem pihent meg �vek �ta. – Nem k�rt enged�lyt, egyszer�en egy mozdulattal valahogy f�lres�p�rte a f�rfi fels�ruh�zat�t, �s �gy sim�totta vissza kez�t a sz�ve f�l�. Piton m�r szinte alig �llt a l�b�n. Az �rz�sek, a gondolatok, az �lm�ny, az angyal �rint�se sok volt sz�m�ra. M�r folyamatosan reszketett. – �lned kell – s�gta Shira b�tor�t�an, �s a f�rfival egy�tt t�rdelt a padl�ra, de m�g mindig nem engedte el. – Ne csak l�sd az �letet, a sz�ps�get �s a j�t… Ragadd meg, �s �lvezd! Annyi mindent tett�l… Annyi mindent tanult�l… – sim�totta most az arc�n l�v� ujjait a nyak�ra, majd a v�llain �t v�gig le a balj�n eg�szen a S�t�t Jegyig, majd megragadta az alkarj�t. – �llj ki a f�nyre! – mondta hangosabban, mire Perselus arc�n k�t k�nnycsepp csordult le.

Arc�hoz emelte k�t kez�t, �s ahogy az angyal elengedte, k�nnyei hom�ly�n �t is megl�tta alkarja feh�r b�r�t. Odakapott, �s hitetlenkedve sim�tott v�gig rajta, pislogott, majd megt�r�lte szemeit, �gy n�zett fel a k�k szem� t�nem�nyre, aki ism�t mosolygott. Megsz�lalni nem tudott, de nem is kellett.

– �lj – s�gta neki Shira, majd a k�vetkez� int�s�re Perselus ism�t teljesen fel volt �lt�zve. Az angyal k�t tenyer�be fogta az arc�t, h�velykujjaival let�r�lte a k�nnycseppeket, �s egy meleg cs�kot lehelt a homlok�ra. – A boldogs�god v�r r�d – mondta m�g, majd fel�llt, �s mag�ra hagyta Pitont, hogy �sszeszedhesse mag�t. Tudta, hogy most kell neki egy kis id� egyed�l, m�g rendezi gondolatait �s �rz�seit.

Az angyal k�vetkez� �tja a Malfoy k�ri�ba vezetett. Sz�rnyak ide vagy oda, csak koncentr�lnia kellett, hogy a hatalmas �p�let el�ter�ben t�nj�n fel. �rdekl�dve pillantott k�rbe, �s a morgol�d� k�plak�kon v�gign�zve csak �jra elmosolyodott. Ism�t �nekelni kezdett, majd elindult fel a l�pcs�n, �s egyenesen a h�zigazda irod�ja fel� tartott. Amint oda�rt, bekopogott, mire pillanatokkal k�s�bb ki is ny�lt az ajt�, �s egy kiss� zavart, de legink�bb meglepett Lucius Malfoy fogadta. � sz� n�lk�l engedte be, �s akkor is csendben volt, mikor m�r egym�ssal szemben �llva csak n�ztek a m�sik szem�be.

– J� reggelt. J�l aludt�l? – k�rdezte mosolyogva az angyal.

– Igen, k�sz�n�m. �s �n? – k�rdezett vissza m�r rutinb�l.

– �n is – j�tt a vid�m felelet, majd a l�ny k�zelebb l�pett a f�rfihoz, aki a sz�ps�g arc�t f�rk�szve pr�b�lt r�j�nni, mi�rt is kereste fel. – Te egy igaz�n k�l�nleges f�rfi vagy, tudod? Az egyetlen szomor� dolog a t�rt�netben csak az, hogy m�g nem volt�l szerelmes. A hideg �larc sokszor j�l j�tt neked �s a fiadnak is, de n�zd meg, � f�lre tudta tenni, �s most boldog. Tanulhatn�l t�le. – Shira egy pillanatra felfel� n�zett, majd kiny�lt, �s megfogta a f�rfi bal kez�t �s jobbj�val felt�rte rajta a tal�rja ujj�t. V�gigsim�totta a rondas�got, mintha csak valami kellemeset cir�gatna, de mindv�gig a sz�rke szemekbe n�zett. – Mihez fogsz kezdeni, ha v�ge lesz a h�bor�nak, �s nem kell t�bb� k�mkedned, hm? Mit teszel majd, ha mindenki m�s boldog lesz?

– Tal�n… Tal�n tal�lok majd valakit. Valakit, aki megfelel. – Lucius felemelte a szabad kez�t, �s mutat�ujja h�toldal�val v�gigsim�tott egy feh�r tincsen.

Shira mozdulatlanul hagyta, majd megfogta a f�rfi jobb csukl�j�t, �s a tenyer�be cs�kolt.

– Reggeli ut�n v�rlak t�ged is – mondta, majd h�tra l�pett, �s �pp kis�t�lt volna, mikor Lucius �szrevette, hogy a S�t�t Jegye elt�nt, �s meglepetten ny�g�tt fel.

– Merlinre, mi lesz most, ha �…

– A v�delmem alatt �llsz – fordult vissza mosolyogva a l�ny. – Emiatt nem kell agg�dnod. Nem mehetsz t�bb� vissza hozz�. Nem engedem, mert sz�ks�gtelen, most, hogy itt vagyok.

– K�sz�n�m – lehelte a f�rfi.

Shira csak b�lintott egy apr�t, majd t�vozott. M�g a folyos�n j�rt, mikor elt�nt, �s az iskol�ban ker�lt el� �jra. A griffend�les klubhelyis�gben �llva d�bbent tanul�k vett�k k�r�l, t�bbek k�zt a h�res tri� is. Kedvesen mosolygott r�juk.

– J� reggelt! Ha j�l sejtem, reggelizni k�sz�lt�k. – H�rom b�lint�s szinte t�k�letes szinkronban. – Elk�s�rlek titeket – intett a portr�lyuk fel�, hogy induljanak is.
A folyos�n egy �res terem el�tt azonban meg�lltak, �s az angyal mind a h�rom di�kot beterelte oda.

– Valami baj van? – k�rdezte egyb�l Harry, mikor az ajt� bez�rult.

– Szerettem volna p�r sz�t v�ltani veletek, miel�tt nekikezd�nk a napnak.

– B�rmikor – felelte Hermione.

– Az egyik ok, ami miatt felkerestelek titeket, az Harry – fordult a fi� fel�, �s k�zelebb l�pett.

– A sebhelyed – mondta, mire az azonnal odakapott, �s Shira is felemelte a kez�t, majd f�lresim�tott egy fekete hajtincset. – Begy�gy�tom, mert nem szeretn�k veled �gy indulni horcruxok �s Tom Denem ut�n, hogy ez a kapcsolat �l k�ztetek. Viszont… Nem, azt hiszem, ezt majd csak ut�na mondom el. El fog t�nni a sebhelyed – mosolygott a z�ld szemekbe. – Nem b�nod?

– Cseppet se! S�t! – fakadt ki a fi�. – Am�g nem tudtam r�la az igazat, szerettem, de… az�ta nem. Ut�lom.

– Nem lesz kellemetlen, legal�bbis… Eltart picit, de alig fogod �szrevenni – mondta, majd egy matrac t�nt fel mellett�k. – Fek�dj le, jobb, ha nem �llsz k�zben.

Harry sz�t fogadott, s mik�zben bar�tai egyik oldal�hoz t�rdeltek, Shira a feje f�l�.

– Laz�ts. Ne ijedj meg, ha furcsa dolgokat �rzel, vagy l�tsz. Ez vele j�r. – A fi� apr� b�lint�sa ut�n egyik kez�t a homlok�ra, a sebhely�re tette, m�sikat a sz�v�re, majd felfel� n�zett.
A k�vetkez� pillanatban Harry nagyot s�hajtott, �s bar�tai d�bbenet�re, miut�n kif�jta a leveg�t, nem vett �jat. Nem l�legzett. Ijedten n�ztek az angyalra, aki m�r a fi� nyitott szemeit n�zte, �s b�tor�t�an, kedvesen mosolygott r�.

Hossz� pillanatok teltek el, �s a k�t bar�t ijedten n�zte, hogy Harry nem l�legzett. Ron v�g�l a csukl�j�hoz kapott, �s pr�b�lta kitapintani a pulzus�t, de nem tal�lt semmit. �m, amint hangot adott a f�lelm�nek, hogy legjobb haverja halott, az angyal csendesen csit�totta, hogy b�zzanak benne. Beletelt p�r percbe, mikor v�gre Harry �jra, hirtelen vett egy m�ly leveg�t, majd kicsit zih�lva kapta el az angyal kez�t, ami m�g mindig a sz�ve felett volt.

– Harry! – k�nnyebb�lt meg Hermione �s Ron is.

– Mi… Mi t�rt�nt? – k�rdezte, �s fel akart �lni, hogy �gy n�zzen az angyalra, de az gyeng�den visszatartotta m�g egy kicsit.

– Tudod, mi t�rt�nt – mosolygott r�. – Bocs�natot kell k�rnem, hogy nem sz�ltam el�re, de nem akartam, hogy f�lj, vagy megijedj. Sajnos ez sz�ks�ges volt.

Ahogy Shira v�g�l elengedte a fi�t, az fel�lt, �s lelkesen fordult vele szembe.

– Ez… fantasztikus volt!

– Ezt se s�r�n hallottam m�g a hal�lra.

– Mi? Te t�nyleg meghalt�l? – k�rdezt�k bar�tai.

– Igen, de… Cseppet se f�jt, egy�ltal�n nem volt rossz, s�t! – lelkendezett bar�tainak. – Gy�ny�r� volt! �s l�ttalak t�ged – n�zett ism�t az angyalra. – De a sz�rnyaiddal egy�tt, �s… minden vil�gos volt, �s m�g �gy is f�nylett�l… �s a szemeid is!

– Mi�rt kellett ez? – k�rdezte Hermione, �s Harry csak ekkor j�tt r�, hogy ennek biztos oka is volt, de az �lm�ny annyira mag�val ragadta, hogy m�g nem tudott tiszt�n gondolkozni.

– Harry volt az egyik horcrux – j�tt a v�lasz, mire �rtetlen habog�sok �rkeztek.

Az angyal t�r�k�l�sbe helyezkedett, �s csendre intette a di�kokat.

– H�t horcrux k�sz�lt, ebb�l hatot Tom Denem sz�nd�kosan hozott l�tre, m�g a hetedik l�lekdarab aznap este szakadt ki bel�le, mikor meg�lte a sz�leidet, majd megpr�b�lt veled is v�gezni. Az a l�lekdarab bel�d k�lt�z�tt. Ez�rt volt olyan er�s k�ztetek a kapcsolat, �s ez�rt kellett meghalnod, hogy… ne legy�l horcrux t�bb�. �gy m�r csak �t maradt.

– Hat, nem? – k�rdezte Ron.

– �t, mert egyet maga Harry puszt�tott el, mikor a baziliszkusz fog�val �tsz�rta Tom Denem napl�j�t.

– Az egy… Ezt nem tudtam – n�zett meglepetten Harry. – Sz�val nem is tudtuk volna meg�lni Voldemortot, ha �n nem halok meg el�tte?

– Volna, volna, volna… Nem. Ellenben, ha valaki eltal�lt volna azzal a bizonyos gyilkos �tokkal, nem halt�l volna meg, csup�n a horcrux semmis�lt volna meg.
– �s � nem veszi �szre, hogy elfogynak? – k�rdezte Hermione.

– M�g nem. Akkor fogja �szrevenni, mikor az utols� is elpusztul. De mi m�g el�tte felkeress�k �t.

– Hogy mit csin�lunk? – borzongott meg Ron. – �gy megy�nk el�, hogy m�g nem lehet meg�lni?

– Akkor hadd mondjam v�gig. Harry �s a napl�, az k�t horcrux. A harmadik, amit els�k�nt fogunk megkeresni, egy diad�m. A negyedik egy med�l, azt�n j�n egy gy�r� �s egy poh�r, ami �gy hat. A hetedik pedig Nagini, Tom Denem k�gy�ja, amit akkor fogunk meg�lni, ha m�r ott vagyunk. �s mikor elpusztul, akkor fog az �sszes l�lekdarab visszat�rni a test�be. �s ez lesz az a pillanat, amit�l fogva meg lehet �t �lni. No. Minderr�l besz�l�nk reggeli ut�n, az igazgat�tok irod�j�ban. Most csak az�rt mondtam el mindezt, mert mindennek meg kellett t�rt�nnie.

– Mi�rt nem v�rt vele reggeli ut�nig? – �rtetlenkedett Ron, aki m�r nagyon �hes volt.

– Mert tudtam, hogy ut�na Harrynek energi�ra lesz sz�ks�ge. Szerintem j�val �hesebb, mint el�tte. �s �gy nem kell m�g egy �tkez�st beiktatnia.

Mind fel�lltak, majd az angyal Harry el� l�pett, �s mutat�ujj�val v�gigsim�tott a m�r sebhelymentes homlokon. Mosolyogva hajolt oda, ahol volt, majd megpuszilta. Harry megremegett, de mosolyogva hunyta le a szem�t.
– Annyira hihetetlen, hogy maga…

– �, k�rlek, tegezzetek. A t�bbieket is meg fogom k�rni, mert kezd zavarni, hogy mag�ztok. �s tudom. Nem s�r�n mutatkozunk emberek el�tt. De most ennek is elj�tt az ideje. – Ekkor Hermione el� �llt, �s az ett�l zavarba j�tt l�ny hal�nt�k�t is megpuszilta. – Igaz�n �r�m ilyen okos l�lekkel tal�lkozni, mint te – mosolyogta, majd Ron fel� fordult, aki v�r�sebb lett, mint a haja, mert sejtette, mi v�r r� is. – �s te… T�nyleg �r�l�k, hogy nektek kell seg�tenem, nem holmi eszetlen band�nak – mondta, majd a fi� arc�ra adott egy pici puszit. – �s most, hess! M�g besz�lnem kell Drac�val, �s �pp most indult el a szob�j�b�l.

A tri� mosolyogva t�vozott �s igyekezett reggelizni, �s Shira m�g hallotta a k�t fi� korg� gyomr�t, valamint Hermione kuncog�s�t, majd egy pillanattal k�s�bb m�r a pinc�ben volt, az �pp �res folyos�n. Draco �pp befordult a sarkon, �s megl�tta �t, mire meglepetten torpant meg, majd lassan indult el �jra.

– J� reggelt!

– �nnek is!

– K�sz�n�m, de tegezz, k�rlek!

– Megtisztelsz – hajtotta le fej�t a fi�, l�v�n, eg�szen zavarban volt.

– Ugyan… – l�pett mell� az angyal, majd m�g egyik arc�ra sim�totta kez�t �s felemelte a fi� fej�t, a m�sik orc�j�ra egy puszit adott. – Gyere, elk�s�rlek – mosolygott kedvesen, majd egy�tt indultak a nagyterem fel�.

– K�rdezhetek valamit? – Draco hangja halk volt �s bizonytalan.

– Persze, csak b�tran.

– �… � nem ellenzi, hogy mi… �gy �rtem, Harry �s �n… Mi…

– Semmi probl�m�ja nincs vele. K�t l�lek szereti egym�st. Hogy azok milyen testbe vannak z�rva, az teljesen mindegy.

Draco megh�kkenve pirult el, de Shira elterelte a figyelm�t.

– Eln�z�sedet kell k�rnem, mert ma tettem valamit, aminek biztosan nem fogsz els� hallom�sra �r�lni. De rem�lem, hogy a k�vetkezm�nyeket �s k�r�lm�nyeket figyelembe v�ve meg�rted majd, hogy nem tehettem m�st – mondta komolyan az angyal, mire egy k�v�ncsi �s �rtetlen fi� n�zett r�. Ennek ellen�re m�gsem itt �s most akarta neki elmondani, hogy meg�lte a szerelm�t, m�g ha j� okkal is, �s hogy am�gy m�r j�l van az�ta. – K�s�bb – s�gta, majd f�lres�p�rve egy sz�ke hajtincset a fi� f�le m�g�, elmosolyodott. – N�h�ny angyal biztos megirigyelte m�r a sz�ps�ged. – �, Draco viharos sebess�ggel pirult el ism�t, m�g csak meg se pr�b�lhatta leplezni. – Ap�d k�lsej�t �r�k�lted. Szinte pontosan �gy fogsz kin�zni, mint �. �pp csak egy hajsz�lnyival l�gyabbak a von�said.

Shira hagyta, hogy a fi� megnyugodjon az �t tov�bbi r�sz�n, majd a nagyteremhez �rve �tj�ra engedte a mardek�rosok fel�. Amint � is bel�pett, n�ma csend lett, �s mindenki �t figyelte, de � csak kedvesen mosolyogva n�zett k�rbe, majd elindult az igazgat� fel�, aki azonnal fel�llt, mikor megl�tta. Az angyal az asztalok k�zt s�t�lt, mik�zben k�rben�zett a tanul�kra. Mikor el�re �rt, az egyik els��ves, hugrabugos l�ny annyira kitekeredve fordult, hogy l�thassa �t, hogy h�traesett, le a padr�l. Shir�nak �pp csak egy nagyobb l�p�s kellett, �s azonnal elkapta. Egyik kez�t a h�ta al� t�ve tartotta meg.

– �vatosan, apr�s�g – mosolygott r�, majd visszaseg�tette a zavart l�nyt, �s tov�bbment. Dumbledore egyb�l megker�lte az asztalt, �s mell� l�pett, k�sz�ntve �t, mire az angyal apr�t b�lintott k�sz�n�sk�nt �s j�v�hagy�sk�nt is, mert tudta, mit szeretne a m�gus. Az igazgat� pedig a di�kok fel� fordult.

– J� reggelt mindenkinek! Gondolom, sokatok, ha nem mindenki, hallotta m�r, mi t�rt�nt tegnap este. Eny�m a megtiszteltet�s, hogy bemutathatom nektek a mellettem �ll�, azt hiszem, mondhatom, mennyei teremt�st. � Shira, egy angyal.
Nem mondott t�bbet, mert tudta, hogy meg kell v�rni, m�g a di�kok lereag�lj�k a hallottakat. Egyar�nt voltak hitetlen �s elragadtatott tanul�k is, �s a kezdeti csendes figyelem sustorg�ss� �s halkabb besz�lget�sekk� alakult. Az egyik di�k annyira nem akarta elhinni, hogy bizony�t�kot k�rt volna, b�r ezt nem mondta annyira fennhangon, hogy ny�lt felh�v�s legyen, de Shira pal�stja egy pillanattal k�s�bb elt�nt. Sz�rnyai suhog�sa tiszt�n hallatszott az �jonnan be�llt csendben. Hossz� percekig semmi m�s nem t�rt�nt, csak mindenki d�bbenten n�zte az angyalt, aki mosolyogva figyelte �ket. Mikor megsz�lalt, hangja nem volt se halk, se hangos. L�gy volt, kedves, �s nyugodt.

– J� reggelt! – mondta, �s egy kis ideig �gy t�nt, nem is akar t�bbet mondani, de v�g�l folytatta, mik�zben tekintete sose id�z�tt sok�ig egy-egy nebul�n. – Ismerlek titeket. �… ismer titeket. Az�rt j�ttem, hogy teljes�tsem az �haj�t. Tudom, hogy engem l�tva sokakban k�rd�sek mer�lnek fel, �s n�h�nnyal engem szeretn�tek majd megtal�lni. Nem fogj�tok megtenni – k�z�lte egyszer�en. – Ha olyan k�rd�setek van, amire kaphattok v�laszt, arra el�bb-ut�bb meg is kapj�tok. Hogy t�lem, vagy m�st�l, �s hogy mikor, az m�s k�rd�s. Tudom, hogy… egyfajta csoda, hogy itt vagyok. Az ittl�tem nem titok, �s zavart kelthet, de nem hagyom, hogy ez zargat� �js�g�r�k, vagy k�v�ncsi sz�l�k k�p�ben akad�lyozza a tanulm�nyaitokat. �pp ez�rt, nem is tartan�m fel a reggeliteket tov�bb. J� �tv�gyat, �s tov�bbi sz�p napot k�v�nok!

Ahogy befejezte, az igazgat� int�s�re megjelent a reggeli, de nem sokan akadtak, akik neki is l�ttak volna. A griffend�les tri� viszont j��z�en falatozott, Harry is, mivel val�ban sz�ks�ge volt energi�ra a „hal�la” ut�n. Draco is nekikezdett, �s lassan t�rsaik is k�vett�k a p�ld�jukat, de Shira v�g�l �gy d�nt�tt, jobb, ha nem marad, �gy mosolyogva v�gign�zett a tan�rokon, majd k�sz�nt, �s sz�pen kis�t�lt a szabadba. Sz�rnyait meglengetve kicsit kiny�jt�zott, majd apr�t fujtatva v�ltoztatta meg ruh�zat�t. A leng�bb, finom anyagot kicsit vastagabb ruh�ra cser�lte, ami fedte eg�sz karj�t �s k�zfej�nek k�ls� r�sz�t is, majd a majdnem f�ldig �r� ruh�ra r�ker�lt ism�t a pal�st.

– Kell�en fura lehetek fel�lt�zve �s mez�tl�b, de arra azt�n nem vesz r� senki, hogy cip�t h�zzak – mondta meg sem fordulva, pedig tudta, hogy Perselus �pp kil�pett az ajt�n, �s fel� tart.

– Ha nem f�zik, nem is kell.

– Nem csak a var�zsl�k k�pesek tr�kk�kre. Megoldom. Ak�r tudn�k teljesen emberi k�ls�t is k�lcs�n�zni magamnak. Tudod, a haj, meg minden. De nincs r� sz�ks�gem – feln�zett a mellette meg�ll� f�rfira. – Jobban vagy?

– Sokkal. Nem lesz gond, hogy Voldemort nem fog megtal�lni?

– M�g nem vette �szre, de ha fel is fedezi, meg tudlak v�deni.

Percekig csendben n�zt�k a t�jat, majd Piton t�rte meg a csendet, de csak halkan besz�lt.

– Mi�rt tal�lt�k ki a pokol t�rt�net�t?

– Elrettent�s. �s n�mi f�lre�rt�s, mint mondtam. De egyeseknek j�l j�tt, hogy a b�n�s�ket nem csak evil�gi, de t�lvil�gi b�ntet�ssel is fenyegethetik.

– B�nmegel�z�s, mi?

– Na, igen.

– K�sz�n�m, amit… tett – mondta halkan a b�jitalmester.

– Sz�vesen, de k�rlek, tegezz, Perselus.

– � – lep�d�tt meg a f�rfi. – �r�mmel.

– Lassan ideje menn�nk.

Mikor m�r mind ism�t az igazgat�i irod�ban voltak, Shira v�zolta terveit, �s besz�molt Harry hal�l�r�l is, majd meglepte �ket azzal, hogy elmondta, a k�vetkez� horcrux is a kast�lyban van. Azonban t�bb fel�l igyekeztek felk�sz�lni a l�lekdarabok elpuszt�t�s�ra. Egyfel�l Perselus besz�molt egy b�jitalr�l, ami hat�sos, de meg kell m�g f�znie, amihez kell p�r �ra. M�sfel�l ott volt a m�r bev�lt m�d, vagyis a baziliszkusz foga, amit Harry alkalmazott a napl�n. �pp ez�rt �, Draco �s az igazgat� lemennek a Titkok Kamr�j�ba, hogy szerezzenek m�g fogat a d�gl�tt k�gy� tetem�b�l. Perselus megkapta Hermion�t, hogy seg�tsen neki, �s b�r nem volt sz�ks�ges, de nem tiltakozott. Ron feladata csak annyi volt, hogy a k�nyvt�rban kellett ut�nan�znie n�h�ny dolognak, valamint list�t k�sz�tenie t�rsai sz�m�ra, mire is lesz sz�ks�g�k, ha nekiindulnak majd. �gy azt�n mindenki dolg�ra ment, csup�n Shira �s Lucius maradt, akik kettesben �ltek le k�nyelmesen te�zni.

– Azt hittem, sz�momra is tal�lsz majd feladatot – mondta a f�rfi, aki m�r szint�n tegezte az angyalt.

– Nem is rossz ez a tea – tette le cs�sz�j�t Shira, majd a f�rfira n�zett. – Ne agg�dj, �pp el�g feladatod lesz neked is. �pp csak az el�k�sz�letekben nem sokat tehetsz. Vagy lement�l volna a fiad�kkal a kamr�ba?

– Bevallom, b�r kicsit k�v�ncsi vagyok a helyre, m�gis �r�l�k, hogy itt lehetek veled.

– Esetleg k�rd�sed van? – �rdekl�d�tt a l�ny, tudva el�re a v�laszt, de azt is sejtette, hogy a f�rfi val�sz�n�leg nem fogja feltenni.

– Van r� m�d, hogy azut�n is l�ssalak, miut�n v�ge a h�bor�nak?

A l�ny tudta, hogy nem ez lett volna az eredeti k�rd�s, de mosolyogva nyitotta v�laszra a sz�j�t. Azonban nem jutott t�bbre, mert vend�g�k �rkezett.

– Lucius Malfoy! – morogta lassan �s m�rgesen az �rkez�, mire a nevezett d�bbenten �llt fel.

– Lucifer! – �llt fel gyorsan Shira a k�t f�rfi k�z�.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.