– �n is �r�l�k neked, de erre nem sz�m�tottam – mosolygott Draco a barna tincsek k�z�.
– Ne haragudj! – l�pett h�tr�bb a l�ny.
– Perselus is morg�sabb az �tlagn�l, de ahogy eln�zlek, veled se lehetne madarat fogatni.
– P�r b�b�j k�rd�se – mosolyodott el halv�nyan Hermione is.
– Ok�, nem vagy rem�nytelen. Ez tetszik. Na, mes�lj, mi ez a dr�mai helyzet, amibe belecs�ppentem? – Egym�s mellett haladva indultak k�z�s s�t�ra.

– Csak veszekedt�nk kicsit – mondta halkan a griffend�les.
– Min? Hogy melyik �gyban aludjatok? – pr�b�lt viccelni Malfoy.
– Ha-ha – h�zta el picit a sz�j�t. – Miattad volt – suttogta azt�n.
– Ajjaj. Sejtettem. Nem akart l�tni, mi? – n�zett bar�tn�j�re a sr�c.
– Gondolom, v�g�l az�rt engedte, hogy gyere, hogy kiengeszteljen, vagy… Mit tudjam �n! – morgol�dott, mik�zben �ssz�bb h�zta mag�n a tal�rt.
– F�zol? Ne menj�nk be?
– De.

Nem sokkal k�s�bb m�r a nappali kandall�ja el�tt melegedtek. Piton, a jelek szerint valahol elfoglalta mag�t, de nem is hi�nyzott most egyik�knek se. Azt viszont nem tudhatt�k, hogy a f�rfi l�thatatlanul, de jelen van.

– Mes�lj, hogy telnek a napjaitok? – v�gott bele Draco.
– J�l – j�tt a t�m�r v�lasz.
– Ezt kifejten�d?
– Mit akarsz hallani? – s�hajtotta f�radtan a l�ny. – Dolgozunk, tanulok, olvasunk, besz�lget�nk, miegym�s.
– �s vitatkoztok.
– Ez most k�l�nleges alkalom, hogy �gy mondjam – h�zta el a sz�j�t, mik�zben a t�zet n�zte.

– Tudom, miattam. M�g mindig feleslegesen f�lt�keny. Meg�rtem, hogy szeret t�ged, �s nem akar elvesz�teni, de a v�g�n t�bbet fog �rtani ezzel, mint seg�teni – cs�v�lta a fej�t a mardek�ros.
– Ne is mondd! M�r az els� este gy�ltek a viharfelh�k. Vacsor�n�l eszembe jutott, amiket mondt�l… �s… �s elpirultam, meg zavart voltam, �s mikor megk�rdezte, min j�r az eszem, �n azt mondtam, azon, amit te mondt�l nekem. K�pzelheted, hogy mit �rtett f�lre. De azt�n n�mi kiab�l�s ut�n tiszt�ztuk, hogy mit is mondt�l.

– Nocsak. �s bel�ttad v�gre, hogy szerelmes vagy? – �rdekl�d�tt egy huncut mosollyal Malfoy. Perselus sz�ve zakatolva igyekezett ell�tni feladat�t, hogy kell� mennyis�g� oxig�n jusson az agy�ba, pl�ne �gy, hogy keresztfia k�rd�s�re elfelejtett leveg�t venni.
– Be – s�t�tte le a szem�t pirulva a l�ny. Piton reszketeg s�haj�t pedig egyik�k se hallotta meg.
– �s mondtad m�r neki is, vagy k�nzod m�g? – �rdekl�d�tt a sr�c, mik�zben a b�jitalmester az inform�ci� hat�s�ra mozdulatlanul pr�b�lta �sszeszedni mag�t.
– Ez… – kezdte a habog�st Hermione, de a m�sik azonnal a szav�ba v�gott.

– Ne csin�ld! Mi a fene van veled? Szerelmet vallott, te nem v�laszolt�l, most meg, mikor v�gre beismerted magadnak, pont neki nem mondod el? Bolond vagy, te l�ny – jelentette ki fejcs�v�lva a sz�ke mardek�ros.
– Csak szerelmes – somolygott a boszork�ny, �s pirulva, felh�zott t�rdeire tette karjait, majd azokon pihentette meg fej�t. Perselus gy�ny�rk�dve n�zte kedves�t, nem tudott betelni vele, �s azzal, amit hallott. Pedig valahol bel�l tudta, hogy ideje lenne mennie.
– Mondd el neki! – b�ztatta Draco a griffend�lest.

– Nos… Ha �gy nem is, de azt mondtam, hogy az �v� vagyok – mondta csillog� szemekkel a boszork�ny.
– Bah! Hermione, ne h�zz fel! �s � k�rdezte az�ta, vagy nem nyaggat?
– �hm… – zavartan hajtotta homlok�t a karjaira, �gy rejtve el arc�t.
– Azt ne mondd, hogy k�rdezte is, de te annak ellen�re sem mondtad?! – morgott a fi�.
– Ez nem olyan egyszer�! – kapta fel a fej�t Hermione, �s pr�b�lt magyar�zatba kezdeni. – �pp csak r��bredtem �n is, �s…

– Szereted �t? Igen, vagy nem? – szegezte neki a k�rd�st Draco.
– Igen! – v�gta r� a griffend�les.
– Azt akarod, hogy boldog legyen? – folytat�dott a vallat�s.
– Igen! – j�tt az el�z�vel megegyez�, hat�rozott v�lasz.
– �r�met akarsz szerezni neki?
– Igen. – M�g mondott volna valamit, de Draco feltartotta a kez�t, hogy ne tegye.

– �r�lne szerinted, ha elmondan�d neki?
– Gondolom, de…
– Igen, vagy nem?
– Igen, de…
– Akkor teh�t, ha val�ban �gy �rzed, �s �r�lne is a vallom�snak, mi�rt nem teszed meg? Azt ne mondd, hogy f�lsz, mert esk�sz�m, megyek Dumbledore-hoz, �s sz�tszaggatom a Teszleg S�veget, mert nem a Hugrabugba k�ld�tt.

– Az csak aznap este volt, �s akkor m�g nekem is friss volt a felismer�s. Az�ta pedig nem k�rdezte – mentegette mag�t a l�ny.
– �s mi�rt kell neki k�rdeznie, vagy mondania el�bb b�rmit is? �s ne mondd, hogy nem volt alkalmas egy pillanat se. Egy egyszer� j� �jt puszi mellett, mikor mell�b�jsz, sim�n ki lehet b�kni.
– El fogom mondani.
– Merem aj�nlani, hogy min�l hamarabb. Perselus meg�rdemli. �gy �r�ltem neki, mikor �sszej�ttetek, te meg itt b�n�zol.

A p�r perces csend alatt Perselus visszavonult, �s nem hallgat�zott tov�bb. Val�j�ban m�r kor�bban lel�pett volna, de a l�ny szavai, �s az eg�sz besz�lget�s szinte leblokkolta. �jra �s �jra lej�tszotta mag�ban a hallottakat. Hermione szereti! �s Draco miatt nem kell agg�dnia. Soha ilyen sz�p kar�csonya nem volt m�g. Mit neki aj�nd�kok! No, nem mintha sz�m�tott volna b�rmire is Albus�n k�v�l, de… Hermione sz�ve az �v�. Semmi m�s a vil�gon nem kell neki. Bolond szerelmesnek �rezte mag�t, �s b�r az �rz�s megmaradt, igyekezett rendezni mag�t, �s dolg�ra indulni.

– Az a gond, hogy miattad f�lt�kenykedik – folytatta a t�rsalg�st Hermione a nappaliban. – Egyszer�en nem tudom meggy�zni. Hi�ba mondok b�rmit. M�ltkor m�g azt is a fej�hez v�gtam, hogy n�zze v�gig az �sszes eml�kem veled.
– Gondolom, nem tette.
– Nem. Igaz�n b�zhatna bennem, de… ok�, valahol meg�rtem, hogy soha senkiben nem b�zhatott meg, tal�n csak Dumbledore professzorban, de… Merlinre! Mit k�ne tennem, hogy higgyen nekem? Vagy neked?

– Kezdetnek vallj neki szerelmet – mondta egyszer�en Malfoy.
– Hagyd m�r ezt! Mondtam, hogy meg fogom tenni – mosolygott r� Hermione.
– M�st most nem tudok javasolni – t�rta sz�t karjait a sr�c.
– N�ha t�nyleg csak azt csod�lom, hogy nem f�lt�keny Harryre �s Ronra is. �! Jut eszembe! Van sz�modra egy �rdekes h�rem! – Arca felragyogott, ahogy esz�be jutott Harry levele.
– Nocsak! Ki vele!

– Fogad�st k�t�ttek, hogy bel�d, vagy Perselusba vagyok-e szerelmes.
– Mi? – nevette el mag�t Draco. – H�! �s miben fogadtak?
– Nem tudom, de �ll�t�lag tetszeni fog. Ron ter�d tippelt, sz�val, mivel vesztett… – hagyta f�gg�ben a mondatot.
– Weasley r�m fogadott? – csod�lkozott a mardek�ros.

– Azt hiszem, csak az�rt, mert te vagy a szem�ben a kisebbik rossz.
– Na, erre k�v�ncsi vagyok. – mosolygott Draco. – �s mi�rt nem k�rdezt�k meg t�led?
– V�rt�k, hogy �n mondjam el. �s nyomoztak. V�g�l most a sz�netben Harry lev�lben r�k�rdezett.
– �! A b�tor griffend�lesek – g�nyol�dott. – Szem�lyesen nem mert�k, mi?

J�kedv� besz�lget�s�knek csak j�val k�s�bb, a d�li �rakong�s vetett v�get. �pp fel�lltak, hogy elk�sz�njenek, �s Draco visszamenjen az iskol�ba, mikor Perselus bel�pett hozz�juk.

– Maradsz eb�dre, Draco? – k�rdezte egyb�l, mire a k�t di�k zavarodottan �sszen�zett.
– Nem akarok zavarni.
– M�g mindig nem tanultad meg, hogy a k�rd�sre v�laszolj? – fintorgott Piton, mik�zben mag�ban j�t sz�rakozott a m�sik kett�n.
– N�zd, �n sz�vesen maradn�k, de…
– Akkor maradsz. Sami! – ki�ltott hangosabban, mire azonnal felbukkant a man�. – H�rom f�re ter�ts!
– Igenis, uram! – hajtotta meg mag�t, majd el is t�nt.

– J�l �rezt�tek magatokat? – k�rdezte h�tra tett k�zzel �s komoly arccal.
– Ami azt illeti, igen – mondta Draco, azt�n Hermion�ra sand�tott. Egy�rtelm� volt, hogy �jabb f�lt�kenys�gi jelenett�l tart, �s a reggeli vit�juk, term�szetesen, nem m�lt el nyom n�lk�l.
– Te is, Hermione? – k�rdezte a l�ny szemeibe n�zve, fent tartva komoly �larc�t.
– Nagyon is – v�laszolta, a d�h egy�rtelm� jeleivel a hangj�ban.

– Ennek igaz�n �r�l�k – biccentette meg picit a fej�t, m�g mindig tartva a szemkontaktust p�r pillanatig, majd Drac�ra n�zett. – L�ttam, gond n�lk�l megtal�ltad �t.
– Igen – felelte Malfoy an�lk�l, hogy �rezte volna a baj k�zeledt�t.
– �s b�r �pp menni akartam a dolgomra, m�g l�ttam a nyakba borul�s �lelkez�st is – mondta, majd a k�t fiatal arc�nak egy�rtelm� v�ltoz�sait figyelte.

Hermione, �gy t�nt, b�rmennyire is felf�jta mag�t, �s toporz�kolni tudott volna d�h�ben, nem mondott semmit. Arca kipirult, szemei szikr�ztak, ahogy ism�t szembe kellett n�znie egy v�ddal. Mellkasa egyre gyorsabban s�llyedt �s emelkedett. Perselusnak nehez�re esett rezd�l�s n�lk�l n�znie �t. �m, mikor a boszork�ny meglend�lt, hogy kivonuljon mellette, derek�n�l fogva megragadta, �s mag�hoz szor�totta. Persze a l�ny ellenkezett, hogy szabaduljon, de m�g f�l k�zzel a derek�t tartotta, m�sikkal a kez�t igyekezett f�lretolni.

– Azonnal engedj el!

Ki�lt�sa ut�n m�r Draco is k�zbesz�lt volna, de Perselus a tark�j�n�l fogva mag�hoz h�zta a l�nyt, �s megcs�kolta. M�g a sz�ke sz�ja t�tva maradt, a f�rfi karjaiban lassan megsz�nt az ellen�ll�s, �s Hermione hamarosan m�r viszonozta a cs�kot. Draco v�g�l becsukta a sz�j�t, nyelt egyet, majd elmosolyodott. El�tte m�g soha nem tettek t�bbet pillant�sok v�lt�s�n k�v�l, �s most tan�ja lehet keresztapja �s bar�tn�je forr� cs�kj�nak. �s be kellett l�tnia, Piton valamit nagyon tud, mert a v�g�n Hermione kiss� elgyeng�lten ny�g�tt a cs�kba. Mikor azt�n abbahagyt�k, a b�jitalmester elmosolyodott.

– Gy�ny�r� vagy d�h�sen – suttogta neki, majd fej�t felemelve Drac�ra n�zett, �s megk�sz�r�lte a tork�t. – Szeretn�m, ha holnap az eg�sz napot itt t�lten�d. S�t, ha megfelel, itt is alhatsz ut�na. – Mind Draco, mind Hermione csod�lkozva n�ztek r�. – A keresztfiam vagy, a kar�csony pedig a szeretet �nnepe, �s minthogy �n vagyok a csal�dod… �s ahogy Hermione volt kedves reggel a fejemhez v�gni, nem j� ilyenkor egyed�l lenni… Sz�vesen l�tlak vend�g�l.
– �n… Nagyon sz�vesen, Perselus. K�sz�n�m! – A v�g�re m�r sz�les, boldog mosollyal, �s csillog� szemekkel n�zett a f�rfire, mintha m�ris a kar�csonyi aj�nd�k�t kapta volna meg.

– K�sz�n�m! – suttogta Hermione is, �s szorosabbra vette az �lel�st a f�rfi nyaka k�r�l. No, nem fojtogat�si c�llal.
– Azt hiszem, ideje menn�nk eb�delni, miel�tt Saminak �jra kell meleg�tenie mindent.
– Annyira j�l mutattok �gy egy�tt – mondta Draco �tszellem�lten. – K�r, hogy nem tudok r�latok csin�lni egy k�pet.

Perselus k�zen fogva vezette Hermion�t az �tkez�be, majd ott le�lve j��z�en l�ttak neki a finom �teleknek. A d�lut�ni besz�lget�sbe pedig m�r a f�rfi is bet�rsult, eg�szen addig, m�g Draco vissza nem ment a Roxfortba. Azt�n megragadva a l�ny kez�t, sz� n�lk�l vezette eg�szen a h�l�szob�j�ig, �s hi�ba k�rdezett b�rmit a boszork�ny, � nem v�laszolt, csak somolygott.

A h�l�szob�ba �rve pedig m�r nem volt sz�ks�g k�rd�sekre. L�nyeg�ben egy perc m�lva m�r a f�rd�ben voltak, de nem a zuhany alatt, hanem egy hatalmas k�dban. Hermione pedig nem az�rt volt leveg� h�j�n, mert v�z alatt lett volna. Perselus cs�kjai ut�n nem akart k�rdez�sk�dni. Azt�n a roham gyeng�lt, �s v�g�l k�nyelmesen elfek�dtek a v�zben. Piton �l�be vonta szerelm�t, de h�ttal, �gy a l�ny k�nyelmesen a mellkas�nak d�lve, fej�t a v�ll�n pihentetve fek�dt el. A professzor gyeng�den simogatta a m�sik test�t egy tusf�rd�s szivaccsal.

– Err�l most eszembe jutott, mikor l�thatatlanul csin�ltad ezt – mormolta a l�ny, majd fej�t oldalra ford�tva egy puszit adott a f�rfi arc�l�re.
– �s m�g hol az est v�ge… De el�re sz�lok, nem hiszem, hogy meg fogok �llni ott, mint akkor – mosolygott, majd a szivacsot f�lret�ve, csak k�zzel j�tszott a gy�ny�r� testen. J�l tudva, hol vannak az �rz�keny pontok, j�les� s�hajokat �s remeg�seket siker�lt kicsalnia a m�sikb�l. Persze � sem b�rta hidegv�rrel mindezt, �s ennek eredm�nye a l�ny h�t�hoz nyom�dott, amit az, kez�t h�trat�ve pr�b�lt el�rni, de Perselus elzavarta a kutat� ujjakat.

F�l �ra k�nyeztet�s ut�n Hermione b�rmit megtett volna, hogy az a k�kem�ny f�rfiass�g a hely�re ker�lj�n. Bel�. �m a „k�nz�s” m�g nem �rt v�get. A v�zb�l kisz�llva Perselus azzal a tipikus mosoly�val t�r�lgette �t, ami azt jelentette, valami gonoszs�gra k�sz�l. A h�l�ba �rve pedig meg�rtette, mi lesz az. A hetek alatt nem el�sz�r fordult el�, �gy nem lep�d�tt meg rajta, de most t�bbre v�gyott. M�rpedig az �jjeliszekr�nyen v�rakoz� massz�zsolaj csak azt jelentette, hogy � m�g k�nyeztetve lesz. Felt�zelt teste m�r �gy is t�bbre v�gyott, de �gy t�nt, a f�rfi nem adja meg neki egyhamar, amit akar.

– Perselus – kezdte, majd szembe fordult szerelm�vel –, �n most nem…
– De. �gyhogy hasra, sz�ps�gem! – Egy cs�kkal fojtotta bele a m�sikba a szavait, majd az �gyhoz ir�ny�tva a l�nyt, bed�nt�tte �t.
– Nem lehetne ut�na? – pr�b�lkozott m�g h�ton fekve Hermione.
– Fordulj! – morogta j�t�kosan a mester, majd az olajjal a kez�ben a griffend�les mell� t�rdelt. A boszork�ny megpr�b�lt m�s eszk�z�kh�z ny�lni. Konkr�tan egyvalamihez ny�lni, hogy megv�ltoztassa p�rja v�lem�ny�t, de Piton most sem hagyta, hogy hozz��rjen.

– Gonosz vagy! – Durc�san hasra fordult, de mikor meg�rezte a gyeng�d �rint�st, pillanatok alatt ellazult. Tudta j�l, hogy Perselus im�dja �t simogatni, �s a massz�zs erre kiv�l� indok, no, nem mintha kellett volna hozz�. Egy �r�val k�s�bb a f�rfi v�gre megadta Hermion�nek, amire annyira v�gyott. Mindketten felny�gtek az �rz�sre, mert nem csak a l�ny v�gyakozott m�r rettenetesen, de Piton is. Apr� megk�nnyebb�l�s volt v�gre elmer�lni a forr� testben. A nagyobb pedig karmol�sokkal a f�rfi h�t�n, �s k�t szor�t� k�zzel a l�ny cs�p�j�n �rt v�get. Az �l� p�z, amiben voltak, t�k�letes t�maszt ny�jtott mindkett�j�knek, �m egy fullaszt� cs�k v�g�n mindketten pihegve fek�dtek el. Egym�s fel� fordulva simultak �ssze, hogy m�g apr� puszikat v�lthassanak.

– Szeretlek! – suttogta a boszorka a f�rfi szem�be n�zve, mire ott az el�gedetts�get boldog csillog�s vette �t.
– �n is szeretlek t�ged, Hermione.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.