Hermione vadul dobog� sz�vvel sietett els� �r�j�ra. Nem gondolta, hogy egyetlen cs�k ennyire elgyeng�ti. Kipirulva �s lihegve �rkezett meg b�b�jtan terembe. Nem k�sett el, �gy m�g le�lve volt ideje k�t bar�tja mellett pihenni kicsit.

– Elaludt�l? – k�rdezte Harry, de nem ker�lte el a figyelm�t, hogy a l�ny ajkai v�r�sebbek �s duzzadtabbak, mint lenni szoktak. Cs�kol�zott. Ez egy�rtelm� volt.
– Eln�ztem az id�t. Miut�n egyed�l eszem, nem l�tom azt se, m�sok mikor indulnak �r�ra.
– Mondan�m, hogy sz�vesen csatlakozok – sz�lt Ron –, de valahogy nem sok �tv�gyam lenne Pitonnal egy asztaln�l enni.
– Van, ami el tudja venni az �tv�gyad? H�! – Boh�ckod�s hangjuk hamar visszaz�kkentette a l�nyt norm�l ritmus�ba.

�m, egy �r�val k�s�bb, mikor Flitwick professzor term�t elhagyva a pince fel� mentek, a griffend�les eminens sz�ve ism�t gyorsabb temp�ra kapcsolt. Mikor a mardek�rosok k�zt megl�tta Drac�t, � is r�n�zett, majd minden sz� n�lk�l ott hagyta a k�r�l�tte �ll�kat, �s Hermione fel� indult.
– �hm, sr�cok, ha nem gond, szeretn�k besz�lni Drac�val – mondta a k�t bar�tj�nak, akiknek lyukas�r�juk lehet�v� tette, hogy elk�s�rj�k �t.
– Nan�, persze, besz�ljetek csak – vigyorgott Ron, mire Harryb�l is kit�rt a nevet�s.
A boszork�ny �rtetlen�l n�zte �ket, de p�r l�p�ssel egy kicsit od�bb h�z�dott a sz�ke sr�ccal.

– J�l vagy? – k�rdezte Granger.
– Ezt �n akartam megk�rdezni.
– Draco! – toppantott a l�b�val.
– Semmi bajom.
– Nem b�ntott? – aggodalmaskodott tov�bb a l�ny.
– Egyben vagyok, nem? – vonta meg a v�ll�t a sz�ke.

– Ne sz�rakozz! Csak ord�tott egy sort, vagy… Mi volt?
– Legink�bb �n kiab�ltam.
– Te… megveszt�l? – k�rdezte Hermione, de v�g�l kicsit kuncogott is.
– Kaptam k�t pofont. De meg�rte.
– Mi? – h�borgott Granger. – Mi az, hogy meg�rte?
– �… – Draco a l�ny f�l�hez hajolt, �s �gy s�gta f�l�be, hogy m�s nemhogy nem hallotta, mit mond, de a sz�j�r�l se olvashatt�k volna le. – Szeret t�ged.

Hermione t�gra ny�lt szemmel n�zet a sz�rke szemekbe.
– Honnan veszed? – k�rdezte halkan.
– H�t, el�g sok jel utal r�. A zaklat�sai, az, hogy a k�zel�ben akar tudni, vegy�k csak, hogy maga el� �ltetett m�r �v elej�n, a k�l�n�r�kat �s a mesterked�seit ne is eml�tsem. Tudom, hogy nem b�nt veled finoman, de tulajdonk�pp nem lep�d�k meg rajta. �s f�lt�keny. Ha tudtam volna, hogy � a te embered, el�bb k�zbel�phettem volna. �s nem megyek bele abba a j�t�kba, amit kital�lt�l.
– Megesk�dtem, hogy nem besz�lek.

– �rtem �n. Most se kell mondanod semmit. Perselus nem sz�rnyeteg, csak meg kell ismerni �t. Ha hagyod, hogy megmutassa mag�t, sokkal t�bbet �r, mint k�t m�sik.
– Te most �pp r�besz�lsz engem? – n�zett k�rd�n Hermione.
– Ha valaki, te illesz hozz�.
– Mi? – A hangos k�rd�sre t�bben fel�j�k n�ztek.
– Sss! Halkabban! Hermione, ti mindketten okosak vagytok, benned megvan az a t�relem, ami benne nincs. Csak gondolj bele! Ott van a b�jitalszenved�lyetek is.

– Most hagyd abba! Draco…
– Tudom, hogy b�ntott t�ged, de m�g nekem is elmondta, hogy sajn�lja, �s ilyet ritk�n tesz.
– Ez mind sz�p �s j�, de honnan veszed, hogy szeret?
– Bevallotta – vigyorgott a mardek�ros.
– Mi? – Valahogy ez a sz� ezen a reggelen sok szerepet kapott, �s minden alkalommal hangosabban, mint kellett volna. F�k�pp, hogy k�t griffend�les a f�l�t hegyezte a k�rny�ken. B�r a k�t sutyorg� szerencs�j�re ezen az egy k�rd�sz�n k�v�l nem hallottak m�st.

– Csitulj m�r! Azt akarod, hogy meghalljanak? – kuncogott tov�bb Draco a m�sik arc�t l�tva.
– Ne sz�rakozz, Piton soha nem mondana ilyet!
– Val�ban. De a tegnapi f�lt�kenys�gi rohama k�zben feltettem a k�rd�st, hogy szeret-e, �s gondolkod�s n�lk�l r�v�gta, hogy igen.
Hermione Granger ebben a pillanatban, sz�let�se �ta el�sz�r, olyan arcot v�gott, amit egy buggyant elm�j� is megirigyelt volna. Nem tartott sok�ig, megr�zta a fej�t, majd a haj�ba t�rt.
– Draco, ez nem vicces, �n…

– Nem viccelek! Mi�rt hazudn�k? A keresztap�m teljesen bel�d z�gott, k�l�nben nem mondana ilyet. De most mondd el, mi volt reggel!
– Hogy? �n… nem besz�lhetek r�la. – Elfordult, de Draco az �ll�n�l fogva visszaford�totta.
– B�ntott? – k�rdezte a lehet� legkomolyabban a sr�c, de Hermione megr�zta a fej�t. – Akkor? Gondolom, neked is megmondta a mag��t.
– Olyasmi. Nem volt v�szes. T�ged kitiltott a szob�mb�l.
– Mondta nekem is. Egy cs�ppet – nyomta meg a sz�t – f�lt�keny az �r. De ha m�g egyszer b�nt t�ged, nem �ssza meg ennyivel.

– Nem fog.
– Rem�lem. De… Vajon mi�rt pirult�l el? – k�rdezte egy f�loldalas mosollyal a sr�c, mik�zben m�g mindig tartotta a l�ny �ll�t.
– Azt hiszem, jobb, ha bemegy�nk – pr�b�lkozott egy es�lytelen terel�ssel Granger.
– Ne menek�lj, ki vele! Mi t�rt�nt? Mondott, vagy tett valamit? Komolyan nem b�ntott? Mert, ha…
– Megcs�kolt. Csak… megcs�kolt. – Ennyi el�g is volt, hogy a griffend�les m�g v�r�sebb legyen. Azt�n a sr�c halk kuncog�sa k�zben esz�be jutott, hogy �gy t�nik, a Pitonnak tett esk�je al�l Draco kiv�tel lett, mivel neki nem � mondta el. M�g �gy is furcsa, hogy el�rulhat dolgokat. A sz�ke k�zben hangos nevet�sbe csapott �t.

– Hagyd m�r abba! – csapott a mardek�ros v�ll�ra a boszork�ny, de � is elmosolyodott, majd kicsit nevetett is.
– Ne haragudj csak… Merlinre! Egyszer l�tnom kell, mert ez hihetetlen. M�r az is az, hogy szerelmes, de sose k�pzeltem el, milyen lenne egy n�vel. �s most… huh! Egyet �rulj el! K�ny�rg�k! J� volt? – A l�ny enn�l jobban m�r nem tudott elv�r�s�dni, arc�t a k�t tenyer�be temetve pr�b�lt elrejt�zni. – Ezek szerint igen – vigyorgott a sr�c.

– Hagyjuk ezt, j�? Menj�nk be, mert mindj�rt becsengetnek. – Hermione igyekezett rendezni mag�t, de Draco nem hagyott neki nyugtot.
– Ahogy eln�zem, m�r nem igaz�n jelent gondot a zaklat�sa.
– Malfoy, fogd be! – N�mi hisztis felhanggal toppantott egyet, de nem sok eredm�nnyel. A sz�ke m�g mindig vigyorgott. Lemond� fejcs�v�l�ssal s�hajtott. – Id�t k�rtem t�le. � megadta, de most akkor is itt hagylak, ha belepusztulsz. – �s val�ban otthagyta Malfoyt.

Hermione a k�t, �ket figyel� griffend�les bar�tj�hoz l�pett. Azok n�mik�pp elgondolkodva, de vigyorogva figyelt�k �t.
– K�s�bb tal�lkozunk – mondta. – Minden rendben? – n�zett furcs�ll�an a k�t sr�cra.
– Mondd csak, Hermione, nem akarsz nek�nk valamit elmondani? – k�rdezte Ron, egy�rtelm�en Malfoyra n�zve, majd az eminensre.
– Mit? – k�vette a sr�c tekintet�t, majd mosolyogva r�zta meg a fej�t. – Nincs mit elmondanom.
– Val�ban? Mi van k�ztetek? – �rdekl�d�tt kicsit komolyabb hangon a v�r�s haj�.
– Semmi, de mennem kell. �s szerintem ti is menjetek, ha nem akartok �sszefutni a professzorral.

A boszork�ny p�r l�p�ssel a teremben volt, �s m�r rendezte is maga mellett a felszerel�s�t. A k�t fi� a terem el�tt pedig elindult, hogy val�ban ne l�ssanak egy cs�f denev�rt se. Abban viszont meg�llapodtak, hogy a fogad�suk szerint Ron �llt nyer�sre. Harry pedig elk�pzelte a jelenetet, ahogy � a sz�ke el� �ll egy r�zs�val. Egy sz�l als�ban. Mindezt �gy, hogy minden bizonnyal a mardek�ros akkor m�r j� ideje lesz bar�tn�j�k szerelme. Nem lepte meg, hogy az eg�szben Hermione jelenl�te volna a legzavar�bb, nem Malfoy, vagy a saj�t alul�lt�z�tts�ge. J� ideje vonz�dott a saj�t nem�hez is, �pp csak a sz�ke mardek�ros nem ker�lt m�g a fant�zi�i k�z�.

Hermione mindek�zben egyre zakatol�bb sz�vvel v�rta az �ra kezdet�t. A csenget�ssel egy id�ben kihagyott egy �temet, �s az ajt� becsap�d�s�ra pedig val�sz�n�leg minden izma megfesz�lt egy pillanatra. Nem mert feln�zni, mikor a professzor meg�llt az asztala mellett.

– Rem�lem, k�sz�ltek, mert az eddigi sil�ny teljes�tm�nyeik ut�n lassan hi�nycikk lesz a piros tinta. Pergameneket el�. K�rd�sek a t�bl�n. Kapnak negyed �r�t – azzal m�r le is �lt a hely�re.

Hermione, el�k�sz�lete k�zben, akaratlanul is �szrevette Draco visszafojtott mosolyg�s�t. Piton hangj�ra pedig �sszer�ndult.
– Mr Malfoy, ha ennyire tetszenek a k�rd�sek, kaphat m�g. Vakarja le a vigyort a k�p�r�l, miel�tt �n teszem meg!

Az �ra eg�sz j�l haladt, eg�sz addig, m�g Piton �gy nem d�nt�tt, ideje a f�z�csk�z� di�kjai k�zt j�rk�lnia kicsit. Szok�sos m�don pontokat vont le, ahol tudott, vagy k�t�zk�d�tt. Hermione, szok�s szerint, t�k�letesen dolgozott. Viszont, abban a pillanatban, mikor a tan�r meg�llt mellette, megdermedt. Nem sz�lt semmit, csak �llt mellette, nyilv�nval�an v�rva valamire.
– Hermione – sz�lt v�g�l halkan a f�rfi, �s mivel nem folytatta, k�nytelen volt megtenni, amit eg�sz addig sikeresen ker�lt. Feln�zett a fekete szemekbe. �szre sem vette, hogy visszafogja a l�legz�s�t is. – Ideje, hogy megkeverd, miel�tt bez�ld�l.

A griffend�les boszork�ny n�mik�pp bosszankodva kapta vissza a tekintet�t a f�zet�re. Megkeverte, majd folytatta a munk�t. Mag�ban pedig morgott, mert Piton direkt elvonta a figyelm�t, csak hogy ut�na belesz�lhasson. Val�j�ban tudta, hogy az � hib�ja, mert nem figyelt, de akkor is k�nnyebb volt m�st hib�ztatni. A professzor csak egy apr�, g�nyos mosollyal n�zte a l�nyt, majd folytatta �tj�t.

�ra v�g�n, mikor a k�sz f�zetek, fiol�kba dugaszolva, el� ker�ltek, m�g legeltette picit a szem�t griffend�les�n, ahogy az kifel� sietett. Egy gyors pillant�st v�ltottak, azt�n v�gig kellett n�znie, ahogy keresztfia bev�rja az ajt�ban a l�nyt, el�re engedi, majd visszavigyorog �r�. Egyetlen vicsorg�s el�g volt, hogy tudassa a fi�val, hogy jobb, ha vigy�z, �m amaz csak m�g jobb r�l�t�st engedett a hib�tlan fogsor�ra. Mindezt egy gonoszkod�s szemvillan�ssal. Egy Malfoy �rd�gi vigyora pedig nem sok j�t jelentett.

Odakint Draco �tkarolta a l�ny v�ll�t. Arr�l pedig fogalma sem volt, hogy Piton, l�thatatlanul ugyan, de mindent l�t. A professzor el�gedetten n�zte, mikor a griffend�les sz�ps�g les�p�rte a sz�ke karj�t.
– Ezt ne csin�ld – k�rte gyenge morg�ssal Hermione.
– Mi�rt? Legfeljebb f�lt�keny lesz – vont v�llat Malfoy mosolyogva.
– Kell m�g egy pofon t�lem is? – n�zett fel k�rd�n a m�sikra.
– Nem, k�sz. El�g volt anno az orrba v�g�s – fintorgott a sr�c egy picit, majd rendezte von�sait.
– Akkor fejezd be! – v�gta r� a l�ny.

– H�, �s mi van a j�t�kkal? Nem te akartad…
– Az m�g akkor volt, Draco – sz�lt k�zbe zavartan.
– �rtem, �rtem, t�nyleg finom reggeli lehetett – sz�nlelt t�preng�st a sr�c, majd gyorsan od�bb h�z�dott Granger lend�l� karja el�l. – H�! De most komolyan! Akkor a te �tleted volt, most meg ellenzed, hogy picit sz�rakozzak?
– �! N�zd, ha te mazochista vagy, csak tess�k, d�h�tsd �t magadra, de engem hagyj ki bel�le.
– �rulj el nekem valamit m�g, ok�? – k�rdezte m�r komolyabban Malfoy, l�that�an picit terelve a t�m�t.

– Mondd gyorsan, mert ha nem �rek vissza a szob�mba…
– Ok�, ok�. Szereted?
– H�lye k�rd�s. Nem – mondta komolyan, mire a sr�c j�val szomor�bb arcot v�gott.
– Most viccelsz? – torpant meg a folyos� k�zep�n.
– Nem, Draco. N�zd, egy dolog, hogy � mit szeretne, de �n… Nem �rzek t�bbet fizikai vonz�d�sn�l. Id�t sem v�letlen�l k�rtem t�le. �s hagyjuk ezt, j�? Nem akarom m�g jobban kibesz�lni ezt az eg�szet.
– Rendben, de �g�rj meg valamit! Legy�l hozz� �szinte.
– Mintha lenne v�laszt�som – morgott a l�ny, mik�zben tov�bb sietett, maga m�g�tt hagyva a mardek�rost.

Piton a saj�t irod�j�ban �lve n�zte v�gig a besz�lget�st, �s, b�r bizonyos dolgok miatt el�gedett volt, nem tagadhatta, hogy rosszul esett hallani, hogy a l�ny nem szereti. Tudta �, hisz mondta neki is a boszork�ny, de m�gse volt k�nny�. Meg�g�rte, hogy hagy neki id�t, �s � megpr�b�l legal�bb ennyit megtenni. V�gyik r�, de m�r nem csak a test�re, �s ez �pp el�g ok arra, hogy engedm�nyeket tegyen, vagy hogy kompromisszumokat k�ssenek. M�ly leveg�t vett, majd �tment a griffend�les szob�j�ba. Az asztal m�r ott �llt, ter�tve. �pp hogy le�lt, meg�rkezett Granger is.

– Professzor – k�sz�nt Hermione illedelmesen, de zavartan �s les�t�tt szemmel.
– Gyere ide – ny�jtotta fel� a kez�t Piton. Di�kja viszont csak lassan k�zel�tett. �t k�zben letette a t�sk�j�t a fal t�v�be, majd az asztal mell� �llt, �m nem �lhetett le a hely�re, mert tan�ra gyeng�den megfogta a kez�t, �s maga fel� h�zta. A di�k zakatol� sz�vvel, de engedelmeskedett mester�nek. – Gyere, nem harapok – b�ztatta a f�rfi, �s v�g�l az �l�be �ltette a piheg� sz�ps�get. – Most m�g – tette hozz� kicsit c�lozgatva.

Hermione azt hitte, felgyullad, megfullad �s m�g sz�vrohamot is kap. A dereka k�r� fon�d� k�z pedig m�g meg is remegtette.
– Nyugalom! Van itt el�g �tel, nem foglak megenni. Csak szeretn�k ezt-azt megbesz�lni veled. �s ami azt illeti, k�rdezn�k is valamit.
– Rendben – ny�gte ki v�g�l rekedten a l�ny.

– El�sz�r is… Azzal kezdem, hogy most �ra ut�n v�gig figyeltelek titeket Drac�val – Erre a boszork�ny m�g jobban megfesz�lt, �s m�r �pp meg akart sz�lalni, de Piton nem hagyta. – Ne! Sss! Hallgass meg! Tudod, mikor az �rd�gi vigyor�t l�ttam, mik�zben t�vozott a teremb�l, valahogy nem a bizalom volt az els�, ami eszembe jutott. �s azt hiszem, annyi �v k�mked�s ut�n ez �rthet�. M�sodszor, j� pont neked, hogy ler�ztad, �s nem hagytad, hogy �lelgessen. Nekem is mondtad, �gy azzal is tiszt�ban vagyok, hogy egyel�re nem szeretsz. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy mindezt ki k�ne besz�lned vele. Miattam az esk�d nem �rv�nyes �fel�. �m, ez nem azt jelenti, hogy mindent meg k�ne besz�lned vele. – Hermione csak b�lintott, hisz tudta, m�s is volt m�g a besz�lget�sben. – J�. �s m�g valami. Szeretn�m, ha Perselusnak h�vn�l, mikor kettesben vagyunk. Mert az im�nt az a „professzor” valahogy nem t�nt hely�nval�nak.

– Rendben… – A f�rfi v�rakoz� tekintet�re folytatta. – Perselus.
– J�. �s most elmondan�d nekem, mif�le sz�vetkez�s volt k�ztetek Drac�val ellenem? Mert val�sz�n�s�tem, hogy nem szimpl�n csak f�lt�kenny� akart�l tenni, f�k�nt, hogy ma reggelig csak ellenkezt�l. Sz�val?

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.