Pitonnak minden j�zan esz�re sz�ks�ge volt, hogy kicsit m�g koncentr�lhasson. K�zbe vette a fiol�t, amit a kr�men k�v�l m�g mag�val hozott, majd a boszork�nak ny�jtotta, mik�zben ism�t a szem�be n�zett. Hermione a b�jitalra meredt, �s azonnal megsz�lalt benne a v�szcseng�, �s m�r azt is b�nta, hogy hagyta a tan�rnak, hogy bekenje a l�b�t. Ki tudja, abban is, mi volt? A b�jitalt esze �g�ban sem volt elvenni. Ezt val�sz�n�leg a b�jitalmester is l�tta rajta.

– Nem m�reg, �s nem szerelmi b�jital. Ellen�rizd nyugodtan, ha nem hiszed.

Hermione pedig �gy tett, majd fintorogva, de lenyelte a f�zetet. Egy apr�bb g�nyos mosoly a var�zsl�n is megjelent. M�g mindig a l�ny el�tt t�rdelt, a sarkain �lve, �s onnan n�zett fel, a m�sik zavarts�g�t figyelve. Granger a kanap� sz�l�re h�z�dott, hogy fel�llhasson, �m, ezzel a mozdulat�val k�t dolgot �rt el. Egyik: m�g k�zelebb ker�lt a professzor�hoz. Kett�: a tan�r egyb�l a kez��rt ny�lt, hogy visszatartsa.

M�r nem csak a kandall�ban �g� t�z miatt �rezt�k, hogy meleg�k van, �s b�r a griffend�les menek�lni akart, valami m�gis visszatartotta. Ut�lta azt a p�zt, ahogy a f�rfi p�r mozdulattal k�zelebb h�z�dott hozz�, �s �gy m�r pontosan az � k�t l�ba k�zt t�rdelt. Zih�lt, �s pr�b�lta kiszabad�tani a kezeit, de mire megtette, a k�t er�s teny�r m�r a h�t�n volt egy gyeng�d, de er�s �lel�s keret�ben.

– K�rem! – suttogta halkan, �s nem �rtette, mi�rt nincs hangja. – Engedjen el!
– Nem tehetem. Most nem. Engedj magadhoz! L�ttam a szemedben, pontosan l�ttam, hogy mire v�gysz. K�rned sem kell, mert megadhatom a n�lk�l is. Hagyj fel az ellenkez�ssel, Hermione! Kellesz nekem, tudod j�l. �s tudom, hogy te is v�gysz r�m. Az �rint�seimre, a k�nyeztet�seimre. Csak engedd el magad!

Mik�zben besz�lt, k�zelebb h�z�dott a boszork�nyhoz, �s hi�ba volt kett�j�k k�zt, ellenkez�snek sz�nva, Hermione k�t keze, ez nem akad�lyozta abban, hogy eg�szen a f�l�hez b�jjon, �s egy apr� puszi k�s�ret�ben belesuttogjon.
– Ne k�nozz tov�bb! �s magadat se! Tudom, hogy akarod!

Ajkaik olyan k�zel voltak egym�shoz, hogy a kis griffend�les boszork�ny biztos volt benne, innen nincs menekv�s. A f�rfinak igaza volt. V�gyott r�. �s mi�rt ne mehetne bele? Kor�bban a barlangban is esz�be jutott m�r ez. Elv�gre � nem szerelmes. �gy ha puszta testis�g miatt megy bele, akkor nem lesz f�jdalmas, amikor a tan�ra r�un, �s v�get vet ennek az… �r�lts�gnek. Nem vesz�thet.

Egyetlen s�haj el�g volt Pitonnak, hogy tudja, nyert.

Vajon l�tezik a jogos jutalom, hogy mindenki megkapja, amit �rdemel? P�ld�ul, hogy annyi, a csal�dj�n�l elszenvedett �v ut�n Harry Potter, miut�n megmentette a var�zsvil�got, boldog lesz, �s el�gedett �letet �l? Vagy, hogy Voldemort a sok sz�rny� �s borzalmas tette ut�n a pokol legm�lyebb bugyr�ban szenved az id�k v�gezet�ig? Vagy, hogy Perselus Piton, a hossz� �vek k�mked�se, a kem�ny munka �s �ldozatok ut�n v�gre megkap valamit, amire v�gyik? T�rt�netesen a karjai k�zt l�v� Hermione Grangert? �s, vajon, mit �rdemel majd Albus Dumbledore, aki k�pes a lehet� legrosszabb pillanatokban felbukkanni, ezzel olyan csod�latos �s boldog perceket l�kve f�lre, amik m�soknak t�n az �let�k legszebb eml�kei lehettek volna?

Nos, b�rmit is sz�nt a sors az igazgat�nak a rossz id�ben val� felbukkan�s��rt, Perselus Piton biztos sokkal s�lyosabb b�ntet�st gondolt ki neki, mikor az omin�zus �sz var�zsl� �gy d�nt�tt, ben�z kedvenc b�jitalprofesszor�hoz. A helyzetet csak az mentette meg, hogy a tan�r, j� reflexeinek k�sz�nhet�en, azonnal talpra ugrott, �s h�tr�lt egy l�p�st, s�t, meg is fordult, mikor meghallotta a kandall�j�ban felcsap�dni a hopp-por �ltal z�ldre festett l�ngokat. Mire Dumbledore feje megjelent, � m�r vissza is rendezte von�sait a j�l ismert �larc�ba. �ldotta mag�t, hogy k�pes volt erre. Viszont a gyors mozdulatnak h�la, a nemr�g ki�r�lt b�jitalos fiola, a f�ldre esve �pp sz�lni k�v�n� �r el� gurult.

– J� est�t! – k�sz�nt az igazgat�, v�gigk�vetve szem�vel a fiola �tj�t, majd apr�, sz�rakozott mosollyal n�zett fel. Megl�tva a griffend�lest, �s hogy annak egyik l�ba meztelen, furcs�llva-�rdekl�dve n�zett bar�tj�ra. – Valami t�rt�nt?
– Egy kisebb baleset. – Az �rul� hangsz�lak, ha rekedten is, de csak k�pesek voltak megsz�lalni. Egy torokk�sz�r�l�s elengedhetetlen volt. – Hermione elcs�szott menet k�zben, �s kificam�totta a bok�j�t.
– �! Rem�lem, jobban vagy! – fejezte ki j�k�v�ns�g�t Dumbledore.

Hermione nem �rezte, hogy k�pes lett volna �rtelmesen v�laszolni, �gy csak b�lintott.
– Remek. Nos, csak az�rt kerestelek fel, Perselus, hogy �th�vjalak magamhoz. N�h�ny dolgot szeretn�k veled megbesz�lni.
– Azonnal megyek, csak visszajuttatom �t a szob�j�ba.
– Rendben.

Amint a l�ngok ism�t norm�l sz�n�ek lettek, Piton, mit sem t�r�dve az ott �l� l�nnyal, hangosan elk�romkodta mag�t, majd egy nagyobb lend�lettel felkapta az �res fiol�t a f�ldr�l. Hermione, miut�n kiss� mag�hoz t�rt, felvette a zoknij�t �s a cip�j�t, �s �pp fel�llt volna, mikor megjelent el�tte tan�ra keze. Minden gond n�lk�l fogta meg a seg�t� jobbot, majd egy apr� sikkant�ssal reag�lta le a hirtelen mozdulatot, amivel ism�t a f�rfi �l�be ker�lt. N�mi hop-por, l�ngok, p�rg�s, �s m�ris a saj�t szob�j�ban volt, az �gy�n �lve.

– Menni fog a f�rd�s egyed�l? – Hi�ba a szemtelen c�lz�s, Hermione pontosan tudta, hogy a f�rfi nem mehet vele. B�rmennyire is k�ba volt m�g az im�nt, azt felfogta, hogy a tan�r�nak jelen�se van az igazgat�n�l. A professzor nem is v�rt igaz�n v�laszt, � m�gis biccentett. – J� �jt �s sz�p �lmokat! – A boszork�ny, meglepet�s�re, egy apr� k�zcs�kot kapott, amit t�tott sz�jjal n�zett v�gig, �s t�n eg�sz addig nem is vett leveg�t, m�g a k�t fekete szem el nem t�nt a l�ngok k�zt. Term�szetesen gazd�jukkal egy�tt.

El�rkezett a szerda is, �s Hermione �gy �rezte, szinte nem is aludt, m�gis �sszeszedte mag�t, �s szemben�zett a v�rhat�val. Nevezetesen Harry �s Ron sz�monk�r�s�vel, valamint a tan�rokkal, akiknek az �r�j�r�l �let�ben el�sz�r l�gott. Sz�gyellte mag�t, m�gis �gy �rezte, sz�ks�ge volt arra az egy napra. Reggelij�t egy man� hozta, de hi�ba sz�m�tott mestere megjelen�s�re, az nem �rkezett meg. Nem b�nta, s egyed�l evett, aminek v�g�l is �r�lt, �m sietnie kellett, hogy ne k�ssen el. Minden gond n�lk�l kijutott az ajtaj�n, �s sejtette, megint bajban lenne, ha d�lben az eb�dre nem t�rne vissza. Els� �r�ja �tv�ltoztat�stan volt, �s �pp csak annyi ideje volt el�tte, hogy megmondja k�t bar�tj�nak, hogy majd sz�netben besz�lnek. Kicsenget�s ut�n persze azonnal bele kellett v�gnia, mert k�rd�sek had�t kapta, pl�ne, mikor v�gre sz�hoz jutott, �s bevallotta, hogy nemcsak az �r�kr�l, de a sulib�l is megl�pett, mire Weasleyt elkapta egy k�h�g� roham, Potter pedig k�v� dermedt leesett �llal. A d�bbenet ut�n persze kifaggatt�k, �s f�k�nt Harry minden r�szletet tudni akart, hogy mi�rt tette mindezt.

�s hogy mit mondott? Az egyetlent, ami hihet�nek t�nt. Hogy olyan gondja t�madt, amit nem tud k�nyvekkel megoldani. A nagy csod�lkoz�sok �s kuncog�sok k�zt elmondta, hogy a m�sik nem k�pviselteti mag�t legink�bb a gondolataiban. Azt persze nem volt hajland� el�rulni, hogy ki, �s hevesen tiltakozott a felvet�sre, hogy az illet� is vele ment a barlangba. �s persze a fej�t tov�bb r�zhatta v�zszintesen, mikor felmer�lt Draco neve. Mell�kesen siker�lt k�zben el is pirulnia, �gy nem volt t�l hiteles, �s mikor �tn�zett Ron v�lla felett a k�zelben els�t�l� sz�ke mardek�rosra, m�g az is r�mosolygott, �gy azt�n �gy gondolta, jobb, ha hallgat.

Eg�sz j�l telt a d�lel�ttje, egyed�l McGalagony professzor n�zett r� sz�r�s szemekkel, de miut�n v�gigm�rte, �s l�tta a f�radt szemeit, egy eln�z� fejcs�v�l�s mellett ment tov�bb. D�lben visszat�rt szob�j�ba, de csak az eb�d v�rta, Piton nem jelent meg, �gy ism�t egyed�l kellett ennie, aminek igaz�n �r�lt, nem v�gyott annyira tan�ra jelenl�t�re. Mikor azonban a pinc�be �rve Dumbledore jelent meg �r�t tartani, gyan�s aggodalom �s k�v�ncsis�g �nt�tte el. Szorgalmasan tette a dolg�t, �m, mikor az �r�k v�get �rtek, m�g odal�pett az igazgat�hoz.

– Dumbledore professzor!
– Gondolom a professzor �r ut�n �rdekl�dn�l, igaz? – Hermione csak b�lintott. – Egy feladatot teljes�t a k�r�semre.
– �s azt lehet tudni, hogy mikor �r vissza? �gy �rtem… Ma lenne vele k�l�n�r�m.
– Nem hiszem, hogy vissza�r, a mai d�lut�nod szabad, �s ezt neki is megmondom, amint megj�tt.
– Rendben. K�sz�n�m, uram!
– Nincs mit, gyermekem – mosolygott az igazgat�.

Hermione furcsa megk�nnyebb�lts�ggel ment bar�tai ut�n, �s egy darabon egy�tt s�t�ltak, de neki vissza kellett t�rnie saj�t szob�j�ba. �m, a k�t fi� a k�nyvt�rba sietett kivenni a l�nynak h�rom k�nyvet, majd csatlakoztak bar�tn�j�kh�z. Egy�tt �lltak neki tanulni, n�ha besz�lgettek is, vagy a boszork�ny seg�tett a sr�coknak a leck�ben. Eg�szen a vacsor�ig ott is maradtak, majd a sr�cok elk�sz�ntek aznapra, �s a nagyterembe mentek, ahol, mivel befejezt�k aznapra a tanul�st, el�gedetten vetett�k magukat a finoms�gokra. Mindek�zben Hermione kapott egy b�s�gesen ter�tett asztalt. Ekkor m�r nem is sz�m�tott a t�rsas�gra, egy k�nyvvel a kez�ben falatozott. Nem igaz�n gondolt bele, mi�rt volt j� kedve, egyszer�en csak �lvezte az est�j�t. �pp az utols� falatra ivott, mikor kopogtak az ajtaj�n. Azt hitte, valamelyik sr�c hagyott ott valamit, �gy meg kellett lep�dnie, mikor Draco �llt el�tte.

– Szia! Bej�hetek? – k�rdezte, mik�zben megigaz�totta a v�ll�n a t�sk�j�t.
– Gyere! – Arr�bb l�pve engedett utat a sr�cnak.

Kicsivel kor�bban a k�t griffend�les egy furcsa jelenetben v�laszolhatott az ifj� mardek�rosnak arra a k�rd�s�re, hogy hol van bar�tn�j�k, �s nyomon k�vethett�k, ahogy a fi� a l�pcs�k�n felfel� veszi az ir�nyt, egy�rtelm�v� t�ve, hova �s kihez is tart. A k�t j�bar�t mindentud�an �sszen�zett, b�r Ron fintorgott is hozz�.

– Ezek komolyan �sszej�ttek? – k�rdezte v�g�l a v�r�s haj�.
– Ha most m�g nem, majd hamarosan. Ha �gy vessz�k, meg�rtem Hermion�t a tegnap miatt. V�g�l is, ha Malfoy udvarol neki, �s � is �rez ir�nta valamit, zavarhatja mindaz, ami a m�ltban volt. A sok s�rv�r�z�s �s hasonl�k.
– Meg a g�r�ny apja sem �pp pozit�v dolog.
– Ron! El�sz�r is, megbesz�lt�k, hogy t�bb� nem h�vod �gy, m�sr�szt meg te is tudod j�l, hogy Malfoy b�rt�nben van.
– Szerinted, �k ketten t�nyleg…

– H�t… ma gondolkodtam rajta. Hermione legink�bb Piton k�zel�ben van mostan�ban, sz�val…
– Ki ne mondd! – h�borgott Ron. – M�g viccnek is rossz! M�g hogy a pincesz�rny �s �!
– Pedig mindabb�l, ahogy �v eleje b�nik vele… Szerintem a v�n denev�r igenis f�rfiszemmel n�z a mi Hermion�nkra.
– Ez… Ez… Od�ig m�g hagyj�n, hogy a prof… elv�gre sz�p l�ny, de hogy ez k�lcs�n�s lenne…

– Mi�rt, ki v�di folyton a tan�r urat? Ki szalad hozz� lelkesen k�l�n�r�kra? Ki iszogatott vele a sz�linapj�n? – sorolta �rveit a Kis H�s.
– Hagyd abba, Harry! Ez nem lehet! �k nem! Esk�sz�m, ezerszer ink�bb Malfoy, de nem… Szerintem, te csak ugratsz, hogy direkt elborzassz. Egy�rtelm�en ez a sz�ke mardek�ros hajt r�, �s biztos miatta van �gy oda, nem az�rt a… – Ront m�g a hideg is kir�zta a gondolatra.
– Fogadjunk? – vetette fel Potter.
– Mi? – kapta fel a fej�t Weasley. – Te komolyan azt hiszed, hogy Piton?
– Igen – b�lintott vigyorogva a k�rdezett.
– Kiz�rt! – r�zta a fej�t a m�sik.

– Sz�val? Akarsz fogadni?
– Miben? – ment bele a j�t�kba a v�r�s haj�.
– Ha nekem van igazam, �v v�g�n �tadsz egy sz�l v�r�s r�zs�t Pitonnak.
– Merlinre! Na, j�, te akartad, akkor viszont, ha �n nyerek, �s �n fogok, te egy sz�l als�ban fogsz azzal a r�zs�val Malfoy el� �llni, �s kifejted neki, hogy az�rt kapja, mert olyan sz�p �s okos. – Harry erre ink�bb nevetett, mint borzongott, de v�g�l kezet fogtak, �s visszasiettek a szob�jukba.

Mindek�zben Hermione �pp beengedte a sz�kes�get mag�hoz. Hab�r a mardek�ros egyb�l a szob�ba l�p�se ut�n f�rk�szte a m�sikat, hogy leolvasson r�la b�rmif�le jelet, nem tal�lt semmit. Kezdetben tananyagr�l, azt�n Draco h�d�t�sair�l is sz� esett a di�kok k�zt, majd sz�ba j�tt gyerekkor, s m�g a fi� a szigor� neveltet�st, addig Granger a muglik vil�g�t taglalta. �szre sem vett�k, mennyire megy az id�, �s v�g�l a boszorka arra kapta fel a fej�t, hogy elb�biskolt. Mivel az �gyban voltak, mert ott fekve k�nyelmes volt a besz�lget�s, egyb�l megl�tta a maga mellett szund�t� sz�k�t. Elmosolyodott annak nyugodt arc�t �s szanasz�t ter�l� tincseit l�tva. Azt�n csak betakarta magukat, �gy ahogy voltak, ruh�stul, majd az oldal�ra fordulva pillanatok alatt el is aludt.

Piton morogva t�rt vissza a kast�ly falai k�z�, �s igaz�n elege volt Albus �tleteib�l. Megtette, amit k�rt, de nem egyszer a nap folyam�n azzal �t�tte el szabad perceit, hogy k�l�nf�le bossz�kat eszelt ki az �reg sz�m�ra. K�s� este volt, �s �, b�r f�radtan, az igazgat�i irod�ba tartott, hogy besz�moljon arr�l, mit v�gzett. Term�szetesen Dumbledore v�rta �t, �gy el�g hamar v�gzett is, �s m�r �pp t�vozott volna, mikor az �sz var�zsl� m�g ut�na sz�lt, �s elmondta, hogy tan�tv�ny�t m�g az �r�k ut�na �rtes�tette, hogy nem lesz az iskol�ban, �gy nem v�rt r� hi�ba.

A b�jitalmester, amint a lakoszt�ly�ba �rt, levette a tal�rj�t, �s egy poh�r bort t�lt�tt mag�nak. Aznapra elege volt m�r mindenb�l. M�rges volt �s f�radt. K�nyelmes fotelj�be �lve m�r csak a bort akarta �lvezni, �s egy korty ut�n m�g a k�nyvet is kez�be vette a mellette l�v� asztalk�r�l. N�h�ny oldal �s a m�sodik poh�r ital ut�n kell�en ellazultnak �rezte mag�t, hogy indulatok n�lk�l fek�dj�n le aludni. Mindent f�lretett, azonban, miel�tt f�r�dni ment, m�g behunyta a szem�t, �s sz�ps�ges griffend�les�re koncentr�lt.

Amit viszont a l�ny szob�j�ban l�tott, az felsz�totta haragj�t. Els� pillanatban a s�t�t miatt azt hitte, k�pr�zik a szeme, de azt�n… Azt�n felismerte a sz�ke kobakot. Egyetlen l�p�ssel az �gy mellett termett, �s ler�ntotta a k�t di�kr�l a takar�t. Igaz volt. Hermione Granger ott fek�dt, h�tulr�l pedig Draco Malfoy �lelte.
A hirtelen t�madt hidegre mindketten mozogni kezdtek. Piton hirtelen azt se tudta, mit tegyen els�k�nt. Csak egy pillanat telt el, �s � m�r a szob�j�ban nyitotta ki a szem�t. Egy perc m�lva m�r di�kja szob�j�ban l�pett el� a kandall�b�l. Keresztfia mell� l�pett, kem�nyen megragadta a felkarj�t, �s egy j� er�s mozdulattal a f�ldre h�zta.

Az ifj� mardek�ros persze azonnal fel�bredt, �s b�r fogalma sem volt r�la, hogy mi�rt t�rt�nik vele, az, ami, reflexb�l kapta a kez�be a p�lc�j�t. Azonban azonnal el is vesz�tette, mivel valaki kir�ntotta a mark�b�l. Feln�zve azonnal megl�tta a keresztapja l�ngol� tekintet�t. Az idej�t se tudta, mikor l�tta utolj�ra ilyennek a f�rfit, de semmi j�ra nem sz�m�tott. P�r pillanattal k�s�bb arra is r�j�tt, hogy Hermione szob�j�ban van, de m�g mindig nem �rtette a helyzetet. Lassan fel�llt, felm�rte, hogy a l�ny m�g alszik, azt�n a b�jitalmesterre n�zett. Felt�p�szkodott, �m, amint biztosan �llt a l�bain, a f�rfi vicsorogva ragadta meg a grabanc�t �s a k�zeli falhoz tasz�totta �t.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.