Hermione nem lep�d�tt meg a professzor megjelen�s�n. Tudv�n, hogy l�thatatlanul is mindig megtal�lta, el�re sejtette, hogy meg fogja keresni. M�sr�szt, viszont, ez azt is bizony�totta, hogy a dolog nem korl�toz�dik a Roxfortra. Legyen b�rhol, Piton meg fogja tal�lni. M�g Harry a med�lj�nak k�sz�nhet�en Dumbledore „oltalm�t” �lvezhette, addig � egy „szerelmes” f�rfi karmai k�zt volt. Csod�s, gondolta. Lassan feln�zett a tan�r�ra, �s kor�ntsem az�rt remegett meg, mert f�zott. Az alatta l�v� pl�d meleg�tette, �s n�h�ny b�b�jnak k�sz�nhet�en cseppet sem f�zott. Az a tekintet viszont megremegtette. �g�ret volt benne. Hogy mi�, az m�r m�s k�rd�s.

– Rem�lem, tudod, hogy t�bb ponton is megs�rtetted a h�zirendet. Ezt igaz�n nem v�rtam volna t�led, Hermione.
– Mert maga azt�n nagyon is a szab�lyoknak megfelel�en viselkedik. Hol van arra enged�ly, hogy mindezt megtegye…
– A szerz�d�s�nkben – v�gott a szav�ba a f�rfi.

Erre Hermione sem tudott mit mondani. Az az okirat t�nyleg lehet�v� tette a f�rfi l�p�seit. De nem tudta elk�pzelni, hogy az �vsz�zadok �ta ugyanazzal a sz�veggel k�sz�lt egyezs�get Pitonon k�v�l m�s b�jitalmester is hasonl� c�lra haszn�lta volna.
– Mire v�rsz? – k�rdezte a professzor egy percnyi �csorg�s ut�n. – Ne hidd, hogy puszt�n l�togat�ba j�ttem. Szedd �ssze magad, �s menj�nk. Menet k�zben pedig el�rulhatn�d, hogy mi �rtelme volt ennek a… sz�k�snek.

A boszork�ny kelletlen�l fel�llt, mivel tudta, �gyse lenne �rtelme ellenkeznie. Elt�ntette a pl�det, megigaz�totta a ruh�j�t, �s elindult a professzor nyom�ban.

– Sz�val? Ne kelljen faggat�znom – t�relmetlenkedett Piton, mikor a l�ny percek m�lt�val sem sz�lalt meg. Hermione egy s�hajjal ind�tott, mik�zben az j�rt a fej�ben, mit is tervezett a nap folyam�n.
– Nem lettem volna k�pes az �r�kon figyelni. Gondolkodni akartam – mondta csendesen.
– Ehhez mi�rt kellett elhagyni a birtokot?
– Kicsit… ki akartam szabadulni – ismerte be a l�ba el� n�zve, de nem tetszett neki a vallat�s.

– Az iskola parkja el�g nagy, �s…
– Nem �rti? – csattant fel a l�ny. – Ott is �pp�gy bez�rva �reztem magam.
– De a barlangban nem? – A g�nyos mosoly �s a horkant�s nem kev�s len�z� hanglejt�ssel t�rsult.
– Ott… egyed�l voltam, �s mag�n k�v�l nem zavarhatott senki.

– �! H�t sz�m�tott�l r�m? – �llt meg a tan�r, �s szembefordult Grangerrel. – Net�n v�rt�l is?
– Tudtam, hogy amint meg akar tal�lni, meg is fog.
– Nem lett volna el�g, ha a szob�dban maradsz? Hogy kihagytad az �r�kat, egy dolog, de hogy kisz�kt�l…
– Semmi bajom nem lett, �s visszamentem volna.

Piton p�r pillanatig m�g f�rk�szte a di�kja arc�t, majd ism�t �tnak indultak. Hermion�nak viszont valami sz�get �t�tt a fej�be. Ha az iskol�ba nem is, de a kapu el� hoppan�lhattak volna gyalogl�s helyett. Mi�rt ink�bb s�t�l a f�rfi? A k�vetkez� k�t gondolat gyorsan �rkezett. Egy: ez minden, csak nem s�ta, tal�n a professzor nem is k�pes olyanra. Kett�: nem �r�lt meg, hogy ilyennel zargassa a f�rfit. Abb�l t�rsashoppan�l�s lenne, amihez elengedhetetlen a fizikai kontaktus. Az pedig kiz�rt, hogy � b�rmi olyat mondjon, aminek az lesz a k�vetkezm�nye.

– Nem vagy �hes? – k�rdezte a professzor szokatlanul norm�lis hangon, mikor a faluba �rtek. – A reggeli szendvicseden k�v�l, gondolom, nem ett�l m�st.
– Most k�ne meglep�dn�m a felismer�st�l, hogy v�gig figyelt? – morgott a l�ny az orra alatt, de Piton is hallotta.
– Miel�tt visszamegy�nk, p�tolhatn�d az eb�det, ha m�r lemaradt�l r�la.
– Megleszek n�lk�le.
– Te tudod – vont v�llat a f�rfi.

Csendben haladtak tov�bb m�g akkor is, mikor a kast�lyba �rtek. Csak p�r di�k volt a k�zelben, Hermione pedig oda sem figyelve, hogy merre mennek, k�vette tan�r�t. A becsenget�s hangja z�kkentette ki gondolataib�l.

– Hov� megy�nk? – k�rdezte meg, miel�tt belegondolt volna. – �gy �rtem, az igazgat� �r…
Nem tudta folytatni, mert Piton a szav�ba v�gott.
– A szob�dba megy�nk.
– Mi? – �llt meg hirtelen a boszork�ny, �s nagy szemekkel n�zett a f�rfira, aki szint�n meg�llt, �s fel� fordult. Rosszat sejtett. – Mi�rt?

– �gy r�mlik, hogy t�bb ponton megszegted az iskola szab�lyait. �s, mivel nem csak tan�rod, de a mestered is vagyok, jogom van hozz�, hogy megb�ntesselek. Viszont nem fogod meg�szni pontlevon�ssal �s b�ntet�munk�val. Ezek is meglesznek, �m, mint mestered, szobafogs�gra �t�llek.
– Na de…

– Nincs de, Hermione! – l�pett k�zelebb h�tratett k�zzel. – Mikor �gy d�nt�tt�l, nem csak az �r�kr�l, de az iskol�b�l is megl�gsz, sz�m�tanod kellett r�, hogy meg lesz a k�vetkezm�nye. Az �telt-italt oda kapod, �s csak az �r�idra j�hetsz ki. Reggeli ut�n ki, eb�d el�tt be, majd ut�na ki. �s az utols� �r�d ut�n azonnal visszat�rsz. M�g a k�nyvt�rba sem mehetsz el. Ha kellene valami, haszn�lod a kandall�d, �s sz�lsz nekem. Vagy elviszem neked, vagy elk�s�rlek a k�nyvt�rba. Esetleg napk�zben sz�lsz a bar�taidnak, hogy vigy�k el neked. �k bemehetnek, de te nem j�hetsz ki. A b�ntet�munk�d is, term�szetesen, n�lam t�lt�d. Ami minden h�tk�znap egy �r�t jelent egy h�napon �t. Az, hogy ez alatt gennyes kis f�rgeket kell pucolnod, vagy megengedem, hogy tanul�ssal t�ltsd, nos, az a j�kedvemt�l �s t�led is f�gg. Nem kell agg�dnod – tette hozz� halkabban. – Mivel a b�ntet�munk�t tan�rk�nt, �s nem mesterk�nt adom ki, ez id�k alatt egyszer sem kell majd att�l tartanod, hogy esetleg m�st is teszek a figyel�seden k�v�l.

– Sz�val, a szobafogs�g k�zben sz�m�tsak a zargat�s�ra, mert azt a mesteremk�nt szabta ki? – Hermione, b�r szemei szikr�ztak, kicsit elpirult a gondolatra, mi minden t�rt�nhet majd. �pp ez a gondolat volt az, ami ellenkez�sre k�sztette. Ugyan eltervezett ezt-azt a barlangban, de ezzel nem sz�molt, hogy be lesz z�rva.

– T�j�koztatni fogom az igazgat� urat, hogy ezent�l, am�g a b�ntet�sed tart, veled egy�tt �tkezem, �s nem a nagyteremben. Egyszer sem foglak ev�s k�zben zavarni. Besz�lgetni fogunk, de fizikailag nem piszk�llak. Hagylak tanulni is, emiatt sem kell agg�dnod. Nem leszek mindig veled, ett�l nem kell tartanod. Nekem is van dolgom.
– A l�nyeg, hogy minden percben az ellen�rz�se alatt tartson, igaz? M�g j�, hogy leveg�t vehetek! – csattant fel, �s a hangosabb sz� egy haragosabb tekintetet sz�lt.

– Idefigyelj! – vicsorogta Piton. – Egy dolog, hogy m�sk�nt b�nok veled, de nem engedem, hogy �gy besz�lj! Gondoltad, hogy sz� n�lk�l eln�zem neked a kis kiruccan�sod? Jelenleg, sz�nd�kaim szerint – l�pett k�zelebb a l�nyhoz, �s az eg�szen a falig h�tr�lt –, nyugalmas �s csendesebb vizekre eveztem volna, de ha �gy k�v�nod – t�maszkodott k�t k�zzel a l�ny v�llai mellet a falnak –, hogy vessek ki m�st is b�ntet�sk�nt, megtehetem. R�mlik egy apr� kis b�b�j is, esetleg szeretn�d hallani?

Hermione megr�zta a fej�t. �m, ugyanabban a pillanatban has�b�l vill�mszer�en indult �tj�ra egy f�l�tt�bb kellemes �rz�s. Azonnal a f�rfi szem�be n�zett.
– K�rem, ne! – Felgyorsult l�gz�s�t �s kipirult arc�t figyelve Pitonnak nehez�re esett, hogy ne �rjen hozz� a m�sikhoz, �m visszafogta mag�t. – Hagyja abba, k�rem!
– Hogy? – vonta �ssze a szem�ld�k�t az �rtetlen b�jitalmester. – Mit hagyjak abba?
– A… A b�b�jt.

Piton arc�ra ki�lt a meglepetts�g. �rezte, hogyan gyorsul a sz�vver�se. Vajon… val�ban egy felt�teles reflex lenne? Pavlov kuty�ja? �pphogy nem verte fejbe saj�t mag�t a h�lye �tlet miatt. Egyb�l elt�k�lte, soha t�bb� nem haszn�lja a b�b�jt. Nos… legal�bbis nem ilyen eszk�znek, mint mostan�ban. Azt szerette volna, ha a l�ny �miatta �rez ilyesmiket, nem egy reflex miatt. Saj�t mag�t is meglepte azzal a gondolattal, hogy legsz�vesebben szorosan mag�hoz �lelte volna a boszork�t, hogy bocs�natot k�rjen. Term�szetesen, nem tette. Nem is tehette volna, f�k�pp, hogy egy folyos�n voltak. Griffend�lese m�g mindig el�tte pihegett, mik�zben � t�maszkodott a falnak. Hol a barna szemeket n�zte, hol azokat a k�v�natos, �s finom ajkakat.

– Nem hagyhatom abba, mert el se kezdtem – mondta v�g�l halkan, mire Hermione apr� nyikkan�ssal harapta be als� ajk�t, �s pillanatok alatt lett v�r�sebb az arca. Gyorsabban zih�lt, de nem tudott m�st n�zni, csak a m�sik fekete szem�t. Most nem l�tott benne semmi kellemetlent. B�r a tan�r arca szobormerev volt, szemei nagyon is �ltek.

– �! Perselus! �pp t�ged k�sz�ltelek felkeresni, de ahogy l�tom, m�r felesleges is.

Amint meghallott�k Dumbledore hangj�t, Piton megfordult, de nem l�pett arr�bb, �s Hermione nem mert megmozdulni. Valamire viszont k�pes volt �gy is. K�ts�gbeesetten �s seg�lyt k�r�en n�zni. L�gz�se m�g mindig gyors, ha nem gyorsabb volt.

– Mi�rt keresel, Albus? – k�rdezte teljesen nyugodt hangon a tan�r.
– Meg akartam k�rdezni, mit tudsz Miss Grangerr�l, mert nem l�ttam eg�sz nap. De mivel veled van, azt hiszem, minden rendben. – Hermione valahogy nem ezt mondta volna a helyzetre. – Megtudhatom, mi t�rt�nt, hogy kihagytad az �r�id, �s az �tkez�seket? – fordult fel� az igazgat�, �m hi�ba nyitotta ki a sz�j�t, Piton megel�zte.

– A kisasszony nem �rezte k�pesnek mag�t arra, hogy be�lj�n az �r�kra. Mindemellett �gy v�lte, hogy �pp ezek a probl�m�k jobban �tgondolhat�k a birtokon k�v�l, egy hideg barlangban. Ne agg�dj – folytatta, l�tva az id�s m�gus arc�t –, v�gig tudtam, hol, �s hogy biztons�gban van. A b�ntet�s�t t�rgyaltuk �pp. Egy h�nap b�ntet�munka, �s szobafogs�g tal�n elveszi a kedv�t az ilyesmit�l. �s ha m�r itt tartunk, ezent�l vele egy�tt �tkezem, am�g tart a b�ntet�se.

– Miss Granger – n�zett a l�nyra az igazgat�. – Nem �r�l�k, hogy szab�lyt szegt�l. Azt hiszem, a b�ntet�sed alatt lesz id�d legal�bb feldolgozni, �s esetleg kibesz�lni a gondjait.
– Igazgat� �r, �n…
– A kisasszony minden bizonnyal besz�lni fog, ezt garant�lom – mondta egy apr�, g�nyos mosollyal a professzor.
– Nos, akkor �n megyek is, m�g besz�lnem kell Minerv�val is. Ha Miss Grangernek annyira leveg�v�ltoz�sra van sz�ks�ge, vidd el magaddal este, Perselus.

Amint elk�sz�nt az igazgat�, Piton biccentett neki, de Hermione sz�hoz se jutott. F�leg, mikor a mestere tekintete bel�fojtotta a legapr�bb hangot is. A f�rfi v�g�l teny�rrel felfel� kiny�jtotta a karj�t az �tir�nyuk fel�, jelezve, induljanak. A boszork�ny les�t�tte a szem�t, �s nem mert ellenkezni. Csak az j�rt a fej�ben, hogy Dumbledore nem seg�tett. Amint a f�rfi �s � m�g�tt becsuk�dott szob�ja ajtaja, ism�t megremegett. Akkor viszont m�r azon gondolkodott, hogy ha a professzor nem haszn�lta a b�b�jt, �s � m�gis olyasmiket �rzett, tal�n jobban vonz�dik hozz�, mint azt kor�bban gondolta.

– Azt hiszem, megfogadom az igazgat� �r tan�cs�t – hangzott egy kellemesen m�ly hang kicsivel Hermione v�lla m�g�tt, mire a boszork�ny kiss� lassan, de megfordult. – Egy vid�ki erd�be k�sz�ltem ma este, ahol n�h�ny k�l�nleges n�v�nyt kell begy�jtenem. Szeretn�m, ha velem tartan�l.
– Gondolom, nincs v�laszt�som – s�hajtotta a l�ny.
– Ami azt illeti, van. – Egy apr� mosoly jelent meg Piton arc�n, minden g�ny �s len�z�s n�lk�l. Hermione azon kapta mag�t, hogy a kor�bbi gondolatai miatt most nem is a f�rfi szem�be n�z, hanem a sz�j�t figyeli, ahogy besz�l. – Eld�ntheted, hogy nyugodtan csin�ljuk v�gig, vagy hadakozunk. Szem�ly szerint az els�re szavazok.

– Mikor? – k�rdezte belet�r�d�n a griffend�les.
– Vacsora ut�n indulunk. Addig pedig itt maradsz. Tanulhatsz, gondolkodhatsz, ahogy tetszik. Nekem m�g dolgom van, �gyhogy csak a vacsor�ra j�v�k. Sz�lok a man�knak is, meg hogy egy arra alkalmas asztalt is hozzanak. Hacsak nem v�llalod, hogy az �tkez�sekre te j�ssz hozz�m. – A boszork�ny vill�ml� szeme egy�rtelm� v�lasz volt. – Sejtettem, b�r nem sz�nd�kozom t�bb bort bevetni. Se egy�b b�jitalt, vagy hasonl� tr�kk�t.
– Nem b�zok mag�ban.
– Sejtettem. Vacsor�ra j�v�k, sz�ps�gem.

Piton felemelte kez�t, hogy megsimogathassa a m�sik arc�t, �m a mozdulatot f�lbehagyta, �s egy apr� biccent�s ut�n elhagyta a szob�t. K�v�l m�g elv�gzett p�r var�zslatot, hogy a szobafogs�g val�ban szobafogs�g legyen. Szok�sos lend�let�vel indult el a folyos�n, �s egy emelettel lejjebb m�g azt se vette �szre, hogy keresztfia az egyik ablakbem�lyed�sb�l felfigyel r�.

Draco elgondolkodva n�zett a b�jitalmester ut�n. Mikor az befordult egy sarkon, visszaford�totta tekintet�t a kinti t�jra. Itt t�lt�tte a lyukas�r�j�t. Eddig olvasgatott, vagy gondolkodott, de a professzorr�l most esz�be jutott Hermione. Rem�lte, hogy meg lett gy�gy�tva a l�ny csukl�ja. Pr�b�lta kital�lni, ki okozhatta, ki lehet az, aki udvarl�s gyan�nt ilyet tesz. Azt m�r kor�bban elhat�rozta, hogy kider�ti, ki az illet�, de a s�r�l�st l�tva azt is eld�nt�tte, hogy legyen b�rki, minimum egy balhorgot meg�rdemel. Apj�nak k�sz�nhet�en j� p�r kellemetlen �tkot is ismert, �s nem csak s�t�t var�zslatokat, valamelyiket biztos kipr�b�lhatja.

Mindek�zben agg�dott a l�ny�rt. Nem l�tta sem az �tkez�sekn�l, se b�jitaltanon. Hirtelen pattant fel, �s indult el a griffend�les szob�j�hoz. �tkozta mag�t, hogy nem tette el�bb. Mikor oda�rt, bekopogott, de nem kapott v�laszt. Kopogott m�g egyszer, majd kimondta a jelsz�t, �s bel�pett. �pp becsukta maga ut�n az ajt�t, mikor Hermione egy t�r�lk�z�be csavarva kij�tt a f�rd�j�b�l.

– �! – sikkantott egy kicsit a l�ny – Merlinre! Draco! Mit keresel itt?
– �n… – Draco ritk�n tett ilyet, de most zavartan s�t�tte le a szem�t, majd el is fordult, ezzel es�lyt adva a griffend�lesnek, hogy fel�lt�zz�n, vagy jobban eltakarja mag�t. – Agg�dtam miattad, �s gondoltam, megn�zlek. Kopogtam, de nem v�laszolt�l. F�ltem, hogy megint t�rt�nt veled valami, �s nem is tudsz ajt�t nyitni. Ha nem vagy bent, mentem volna m�shova t�ged keresni.
– Megfordulhatsz – mondta neki a boszork�ny, aki k�zben mag�ra vette a k�nt�s�t.

– Ne haragudj, hogy bet�rtem – k�rt eln�z�st, de a m�sik mosolya nem haragr�l �rulkodott. – J�l vagy?
– J�l. �s semmi probl�ma.
– Mutasd a csukl�id! – k�rte a sr�c, �s a kez�t ny�jtotta a m�siknak.
– Hitetlen – morgott j�t�kosan Granger, de mindk�t csukl�j�r�l felt�rte a k�nt�s�t, �s megmutatta �ket.
– Piton biztosan �rdekl�d�tt, nem hagyn� sz� n�lk�l � se az ilyet. Mit mondott?

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.