Hermione remegve l�pett ki a kandall�j�b�l, majd semmivel sem t�r�dve elhaj�totta a kez�ben l�v� dolgokat, �s �gy�ba vetette mag�t. Nyakig betakar�zott, �s �gy pr�b�lta meg csillap�tani sz�vver�s�t �s l�gz�s�t. Nem sok sikerrel. Zsongott a feje, �s azt se tudta, hogy hol kezdje el a t�nyeket �tgondolni.

Piton az. Csak ez j�rt a fej�ben. Azt�n sorra villantak be a k�pek az elm�lt id�szakb�l, hogy mik t�rt�ntek k�zte �s a l�thatatlan idegen k�zt. Azt�n az is, hogy tan�ra miket tett a k�l�n�r�kon. Hogy hogyan b�nt vele �v eleje �ta. H�t ez�rt figyelte kezdett�l fogva?! Ez�rt… Merlinre! M�g a b�jitalok is, amiket f�ztek. Minden-minden ez�rt volt.

Pontosan eml�kezett a k�nz�ja �rint�seire, a k�nyeztet�sre a k�dban �s a massz�zsra is. �s most mindezt �ssze kellett k�tnie Pitonnal. �r�kon �t forgol�dott az �gyban, �s j�rt az agya, de aludni nem tudott, no, nem mintha �pp arra t�rekedett volna. Viszont egy dologban biztos volt. B�rmennyire is k�v�nta az �rint�seket �s a cs�kokat, nem mester�t�l akarta ezeket. Igen, tudta, �s k�ptelen volt kiverni a fej�b�l, hogy mindazt t�le kapta, �s m�s biztos m�sk�pp fog k�zel�teni hozz�.

Hab�r nem �hajtott t�l szoros kapcsolatba ker�lni a f�rfival, az az �tlet, miszerint megismerkedjenek, tetszet�s volt. Ennyit meg tud tenni. Abban viszont nem volt biztos, hogy ez �gy is menni fog, hogy � elutas�tja mester�t. R�ad�sul, �gy t�nt, Piton v�gyai igen er�sek, ezt a cs�kb�l is �pp el�gg� �rezte. B�r mag�nak be kellett vallania, hogy rettenetesen finom volt, m�gse akart arra gondolni, mi m�st is szeretne vele kezdeni a professzor.

Hajnalra j�rt, mikor kik�sz�l�dott az �gy�b�l �s a zuhany al� �llt, hogy kicsit rendbe szedje mag�t. Egy friss�t� f�rd�s ut�n k�nyelmesen, melegen fel�lt�z�tt, �s a parkba vette �tj�t. J�lesett neki a hideg sz�l �s a csend. Feje azonban nem tisztult ki teljesen. Hab�r megvolt az elhat�roz�sa �s a saj�t terve, hogy mik�nt �ll hozz� mindehhez, gondolatai folyton-folyv�st visszat�rtek a cs�kokhoz, a simogat�sokhoz �s m�g a tan�ra meztelen mellkas�nak k�pe is �ld�zte. Nagyon is tetszet�s volt, de akkor is Pitonr�l volt sz�, a tan�r�r�l, mester�r�l. Nem kev�s kork�l�nbs�ggel, �s ez csak a legkisebb gondja volt.

M�r picit f�zott, ez�rt visszat�rt a kast�lyba, �s mivel �pp reggeli id� volt, bes�t�lt a nagyterembe, hogy egyen valamit. Csak az igazgat�t �s McGalagony professzort l�tta a tan�rok asztal�n�l, �s ez most kicsit megnyugtatta. Le�lt, maga el� vett egy pir�t�st �s n�mi t�klevet, de a vajaz�son t�l m�r nem jutott, mert valami, illetve valaki f�lbeszak�totta. Egy hossz� k�z ny�lt a v�lla mellett a t�ny�rja mell�, �s egy fiol�t tett le. �sszerezzent, �s mivel tudta, hogy ki a k�z gazd�ja, nem akart megfordulni.

– Idd meg – s�gta halkan Piton. – L�tszik, hogy nem aludt�l t�l j�l, ez seg�t.

A k�vetkez� pillanatban elt�nt a kar �s a f�rfi zavar� illata is elsz�llt. Lassan letette a pir�t�s�t, �s kez�be vette az �vegcs�t. L�tsz�lag val�ban hasznosnak t�nt, de hogy b�zzon meg a tan�r�ban a t�rt�ntek ut�n? Ki tudja, mi van m�g benne? Picit oldalra ford�totta a fej�t, de v�g�l m�gsem n�zett a tan�rok fel�, f�k�pp, mert mag�n �rezte mestere tekintet�t.

Azt�n esz�be jutott, hogy a f�rfi mire is tan�totta, �s b�r ki tudja, mikor milyen sz�nd�kkal k�zel�tett hozz�, ez hasznosnak bizonyulhatott. M�g az els� �r�k egyik�n k�telezte r�, hogy mindig legyen n�la egy elemz�cs�k. Ez a kis pap�rcetli, ha a b�jitalhoz �rt, felsorolta, milyen �sszetev�k vannak benne. El�kereste, �s miut�n kidugaszolta a fiol�t, beletette. V�rt p�r pillanatot, majd sorra vette a felsorakoz� alapanyagokat.

– M�zlija – d�nny�gte az orra el�, �s most megengedett mag�nak egy gyors pillant�st, amivel a f�rfira n�zett.
Piton a l�ny minden mozdulat�ra figyelt, ami�ta csak bel�pett a nagyterembe. Reggel els� teend�i k�zt volt, hogy mag�hoz vette azt a b�jitalt, mert szinte biztos volt benne, hogy di�kja nem aludhatott t�l j�l. M�r ha aludt egy�ltal�n. Miut�n a reggelije mell� �lt, tov�bb figyelte a griffend�lest, �s mikor el�ker�lt az ellen�rz� cs�k, elismer�en h�zta fel a szem�ld�k�t. Mindemellett megfordult a fej�ben, hogy Granger nem b�zik benne, de ezen nem lep�d�tt meg.

Mikor fel� fordult az a barna szemp�r, apr�t biccentett neki, �s m�g ott volt a tekintet�ben az elismer�s, majd j�l l�tta, ahogy amaz lenyeli a fiola tartalm�t, �s az �res �vegcs�t elteszi. Mindezek ut�n �szre kellett vennie, hogy kedvenc f�n�ke k�v�ncsian figyeli �ket.

– Minden rendben, Perselus? Valami t�rt�nt Miss Grangerrel?
– Csak nem aludt t�l sokat, �s seg�tettem neki egy kicsit.
– Ez igaz�n kedves t�led – mosolygott az igazgat�. – Kicsit val�ban ny�zottnak t�nt. T�rt�nt valami a k�l�n�r�n, vagy sok�ig dolgoztatok?
– Van n�mi probl�m�ja, de err�l nem besz�lhetek. T�l lesz rajta.
– �rtem. Nos, rendben.

Piton rem�lte, hogy ennyivel ki is mer�lt az �rdekl�d�s, mert semmi kedve sem volt a t�m�r�l besz�lgetni. Albus pedig nem mindig vette j�l a f�ligazs�gokat. M�g szerencse, hogy megeskette a l�nyt, mert �gy nem besz�lhet Dumbledore-nak a k�zt�k t�rt�ntekr�l.

Hamar v�gzett, �s �pp, mikor fel�llt, a di�kja is kis�t�lni igyekezett. Az el�csarnokban �rte utol.
– Hermione! – sz�l�totta meg, mire Granger megtorpant, �s lassan visszafordult.
– Igen, professzor? – k�rdezte a boszork�ny �vatosan.
– Ig�nyt tartan�k a munk�dra, mert Madam Pomfreynak sz�ks�ge lenne p�r f�zetre, de nem tudom, vagy-e olyan �llapotban, hogy seg�ts elk�sz�teni �ket. – A m�sik tekintet�t f�rk�szte. – Aludt�l egy�ltal�n? – Hermione megr�zta a fej�t egy picit. – Merlinre, mi�rt nem sz�lt�l, akkor adok…

– J�l vagyok, uram. F�leg, most a b�jital ut�n, �gyhogy szeretn�k seg�teni – mondta hat�rozottan, �s m�g egy b�lint�ssal is meger�s�tette d�nt�s�t.
– Biztos? Nem akarom, hogy �sszeess nekem, hogy azt�n m�g t�ged is a gyeng�lked�re kelljen vinnem a b�jitalokkal egy�tt.
– Sz�lok majd, ha gondom van.
– El is v�rom.

Hermione zakatol� sz�vvel k�vette a f�rfit, �s most ism�t �rezhette az �sszet�veszthetetlen illatot. A laborig egy sz�t se sz�ltak, azt�n Piton letett el� egy receptet, �s � neki is �llt dolgozni.
– Dupla adagot k�sz�ts! – tette m�g hozz� a tan�r, majd � is egy �st mell� �llt.

Csendben teltek az �r�k, �s csak a k�sek, t�r�k kopog�, vagy �pp a f�zetek bugyog� hangj�t lehetett hallani. Hermione meglep�d�tt saj�t mag�n, mennyire megnyugtatta a munka annak ellen�re, hogy v�gig a professzor k�zel�ben kellett lennie. A f�z�s kicsit elterelte a figyelm�t, �s ez most sz�ks�ges volt. F�l tizenkett�kor oltotta el az �stje alatt a l�ngot, mikor Piton m�g kavargatott. � szok�s szerint rendet csin�lt maga ut�n, majd a tan�ra k�rny�k�n is pakolni kezdett, hogy beseg�tsen.

– Hogy vagy? – k�rdezte a f�rfi hirtelen.
– J�l.
– �s am�gy? Jutott�l valamire az este, ha m�r nem aludt�l?
– N�zze… �n… Sz�vesen megismern�m k�zelebbr�l, de nem…
– De nem akarsz t�bbet bar�ts�gn�l, igaz? – k�rdezet an�lk�l, hogy tanonc�ra n�zett volna, majd kioltotta � is a l�ngot az �stje alatt. Azt�n k�t l�p�ssel mell� l�pett, �s minden teket�ria n�lk�l mag�hoz karolta.
– Ne! Uram, k�rem! Engedjen el!
– Sss! Ne mondd nekem, hogy mindaz, amit ny�jtottam, vagy amit ny�jtani tudok, kev�s. Ne mondd, hogy azok az egy�tt t�lt�tt percek nem jelentenek semmit. Most is remegsz – s�gta Hermione f�l�be, miut�n v�gigsim�totta a h�t�t, majd fenek�n �s combj�n meg�llva kicsit k�zelebb simult, amivel sikeresen az asztalhoz szegezte az ijedt �s tan�cstalan l�nyt.

– Ne csin�lja! K�rem! Ez... Nem tagadom, hogy j� volt…
– Ostobas�g is volna.
– … de nem akarom.
– Ne csin�ld! Nem esne j�l, ha �pp�gy v�gigcs�koln�m a melleid, mint legut�bb? Ha eml�kezetem nem csal, mintha azt mondtad volna, minden nap elb�rn�d viselni azt, ahogy f�rdettelek. S�t, tiszt�n hallom m�g most is, ahogy k�jesen azt mondod, b�rcsak hozz�m �rhetn�l. Itt vagyok, Hermione, �s csak t�ged akarlak. Mi kell m�g?
– K�rem! – Granger m�r csak lehelte a sz�t, mik�zben pr�b�lt h�tr�bb h�z�dni a f�rfi cs�kja el�l.

Piton m�r nem �rt hozz�, hanem az asztalon t�maszkodott, �s �gy hajolt k�zelebb �s k�zelebb, ahogy a l�ny d�lt h�tra. A griffend�les szemei v�g�l becsuk�dtak.
– L�tod? Akarod. Ak�rmit is mondasz.
– Nem – r�zta a fej�t a boszork�ny, azt�n tan�ra szem�be n�zett. – K�rem, ne tegye ezt! �n… t�nyleg sz�vesen megismerkedem �nnel, de…
– Tudod – v�gott k�zbe a professzor –, a tegnap esti cs�k ut�n csak erre tudok gondolni, hogy mennyivel jobb volt �gy, mint mikor l�thatatlanul voltam veled. Folyton �rzem az �zed, az illatod �s a remeg�sed is.
– Sajn�lom, de… Nem akarom ezt.

Meglepet�s�re a f�rfi h�tr�lt k�t l�p�st, mik�zben kiss� szomor� tekintet�vel fogva tartotta, �s fels�hajtott.

– Nos – mondta v�g�l –, ez esetben megh�vn�lak egy eb�dre. �gyis �pp itt az ideje. Tal�n k�zben elkezdhetn�nk ezt az... ismerked�st – mondta kiss� zavartan, ami azt�n v�gk�pp nem illett hozz�, majd m�ly leveg�t vett. – Sajn�lom, ha t�l… sz�val az im�nti…
– Semmi gond – suttogta a l�ny, aki szint�n zavarban volt, �s megpr�b�lta rendezni k�lsej�t.
– Velem tartasz? – k�rdezte rem�nykedve a f�rfi
– Nem fog…?

– Meg�g�rem, legk�zelebb csak akkor �rek hozz�d, ha te kezdem�nyezel. – Elmosolyodott egy picit, �s Hermione nem is sejthette, hogy az�rt, mert meglep�en �szinte volt a mondata. Mindez t�k�letesen illet a terveibe.
– Rendben. �s… K�sz�n�m.
– Nincs mit. – Val�ban nem volt mit.

Piton m�g elpakolt maga ut�n, majd �tmentek a nappaliba, ahol a f�rfi mag�hoz h�vott egy man�t, �s rendelt maguknak eb�det. Mialatt az meg�rkezett, az egyik szekr�ny�hez l�pett, �s kivett bel�le egy �veg bort, majd a k�v�ncsi, �mde gyanakv� Hermion�ra n�zett.
– Nem kapsz t�bbet egy-k�t kortyn�l. Nem akarom, hogy meg�rtson. Mivel nem aludt�l este, nem biztos, hogy b�rn�d. – Azzal a m�r asztalon l�v� ter�t�khez l�pett, �s miut�n a l�ny v�gign�zte, ahogy kih�zza a dug�t, val�ban csak k�tkortynyit �nt�tt neki. Elfojtotta g�nyos mosoly�t, amikor arra gondolt, mi mindent k�sz�nhet majd ennek a bornak.

Mikor megkapt�k az �telt, mindketten nekil�ttak. N�h�ny �vatos pillant�s ut�n a boszorka vett egy m�ly leveg�t, hogy k�rdezzen. El akarta kezdeni ezt az ismerked�st, mert a csend csak ideges�tette.
– Szeret tan�tani?
Piton feln�zett a t�ny�rj�b�l, majd egy furcs�ll� szem�ld�kemel�s ut�n lenyelte a falatot, amit r�gott.
– Val�j�ban �nmag�val a tan�t�ssal nem lenne probl�m�m, csak az ostoba di�kokat nem szeretem.
– Neh�z? – k�rdezte a l�ny egy �jabb falat ut�n.

– A tan�t�s �nmag�ban nem annyira, de mivel vesz�lyes b�jitalokkal foglalkozunk, nekem minden �r�n figyelnem kell, nehogy felrobbanjon a f�l kast�ly.
– �gy m�r �rthet� – suttogta mag�nak Hermione.
– Mi? – n�zett szem�ld�k�t �sszevonva Grangerre.
– H�t… hogy mi�rt haragszik n�ha annyira.
– �! – lep�d�tt meg a f�rfi. – Nos… N�zd, ak�rhogy is, de az alapterm�szetem se t�l j�. Ezzel tiszt�ban vagyok. Mindig is neh�z ember voltam.

Eg�szen az eb�d v�gezt�ig nyugalomban ettek, azt�n Piton felemelte a saj�t pohar�t, amib�l m�g � sem ivott. Hermione, l�tva, hogy a f�rfi koccintani szeretne, megemelte a saj�tj�t.
– Eg�szs�gedre! – mondta, nem kock�ztatva azzal, hogy b�rmit is felhozzon, amire ihatn�nak.
– Eg�szs�g�re! – koccintott vele a l�ny, de mikor a f�rfi a sz�j�hoz emelte a pohar�t, � �vatosan n�zett a v�r�s folyad�kba.

– Merlinre, az orrod el�tt nyitottam ki, nem tettem bele semmit. �s k�t kortyt�l t�nyleg nem lesz semmi bajod. M�g eg�szs�ges is.
– Sajn�lom.
– Semmi gond. A bizalmat ki kell �rdemelni.

V�g�l Hermione megitta a bort, ami kellemesen �des volt. Piton v�g�l �tk�s�rte a kanap�ra, ahol le�lve folytatt�k a besz�lget�st. B�jitalokr�l, tan�t�sr�l, �s n�mik�pp a f�rfi p�lyafut�s�r�l is. Mindek�zben a kis boszork�nynak egyre t�bbsz�r kalandozott el a figyelme a f�rfi kez�re, vagy sz�j�ra pillantva. Azok az ajkak cs�kolt�k. Azok az ujjak cir�gatt�k. Egyre melegebbnek t�nt a szoba, de igyekezett koncentr�lni.

– Eml�kszem, hogy azt mondtad, esetleg tan�r szeretn�l lenni. Ha k�s�bb �gy d�ntesz, sz�vesen boncolgathatjuk m�lyebben is a t�m�t. – Piton pontosan tudta, hogy Granger egyre kev�sb� tud figyelni, mert a bor hat�s�ra � �pp�gy �rzett. Mivel mellette �lt a kanap�n, arr�bb helyezkedett, hogy ink�bb szemben �lj�n, mint oldalt, �s �gy n�zett r�.

Hermione minden marad�k hidegv�r�t pr�b�lta �sszegy�jteni, hogy higgadt maradjon, �s ne piruljon el a figyel� tekintet nyom�n, de nem j�rt sikerrel. A f�rfi ajkai h�vogat�ak voltak. Az el�z� esti cs�k jutott esz�be, ahogy finoman �t k�stolgatta. V�gyott az ism�tl�sre. �rezni akarta az illat�t, az �lel�s�t, a simogat�s�t. Csak �s kiz�r�lag ez j�rt a fej�ben. �s hajtotta a k�v�ncsis�g, mit adhat m�g a m�sik. Mit tudhat m�g? Lehet, hogy � abszol�t kezd� volt, de mikor a m�sik l�thatatlan karjaiban fek�dt, n�nek �rezte mag�t, sz�pnek �s k�v�natosnak. �s nem tagadhatta, hogy ez tetszett neki.

– Minden rendben? – k�rdezte a f�rfi, miut�n vagy egy percig szeml�lte a m�sik zavart, elmereng� arc�t. � is gy�ny�rk�d�tt, �s v�gyott a m�sikra, de er�snek kellett lennie, hogy ne � tegye meg az els� l�p�st. Meg�g�rte. �s b�r a k�l�nleges it�ka �zte �s hajtotta, kitartott.

A boszork�ny nem v�laszolt. Nem is hallotta t�n a k�rd�st, de l�tta mozogni az ajkakat. K�v�nta, h�t l�pnie kellett. Egyszer�en kett�j�k k�z� t�maszkodott, majd egy l�gy, �m ann�l k�vetel�z�bb cs�kba kezdett. Piton pedig, mik�zben k�zelebb h�zta mag�hoz a m�sikat, �s derek�n�l fogva �t�lelte, belemosolygott ebbe a cs�kba.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.