Amint a b�jitalmester lehunyta a szem�t, m�r l�tta is maga el�tt a nyakig betakar�zott griffend�lest. Furcsa volt �t �gy figyelni, hogy val�j�ban alig p�r m�terre volt csak t�le. Erre a gondolatra felkapta a fej�t, majd saj�t �gy�hoz ment, �s �gy megl�thatta �nmag�t, hogy is n�zhet ki alv�s k�zben. Nem nyerte el a tetsz�s�t, de ezen nem is csod�lkozott. V�g�l a l�nyt vette ism�t c�lkeresztbe, aki �pp megfordult. Egy f�loldalas vigyor k�s�ret�ben sim�tott v�gig az arc�n. A k�vetkez� pillanatban sztere�ban hallhatta a ki�lt�st, ahogy Hermione �t sz�l�tja. �pp csak annyit tehetett, hogy kinyitotta a szem�t �s kipattant az �gyb�l, mikor szembetal�lta mag�t egy ijedt szem� sz�ps�ggel, aki a k�vetkez� pillanatban m�r a nyak�ba borulva keresett mened�ket.

– Itt van! – ny�gte remegve a l�ny, mire Piton �tkarolta �t. Ez k�nnyebben ment, mint gondolta. T�l k�nnyen is. H�t el�rkezett sz�m�ra a pillanat.
– Igen, itt – s�gta Granger f�l�be, mik�zben szorosabbra vette az �lel�s�t.

Csak egy m�sodperc kellett, �s a griffend�les ijedten h�k�lt h�tra, s csak az�rt nem szabadulhatott, mert a f�rfi nem engedte el.
– Maga? – k�rdezte ijedten, �s meglepet�s�ben nem is ellenkezett tov�bb.
– �n – mondta halkan a boszork�ny szemeibe f�rva a tekintet�t. – H�t nem azt akartad, hogy felv�llaljam a kil�tem? Hogy szem�lyesen �lljak el�d? H�t itt vagyok.

– De… De… – Hermione csak most kezdte eltolni mag�t, de mestere j�val er�sebbnek bizonyult.
– Sss! Nyugi! Nem b�ntalak! Ne menek�lj el, k�rlek! Hadd besz�lj�k meg ezt an�lk�l, hogy…
– Maga j�tszott velem v�gig? Hazudott nekem! Ez az eg�sz csak az�rt volt, hogy… emiatt lett a mesterem? Csak hogy becserk�sszen? Eg�sz eddig j�tszott, csak az�rt, hogy megkapja a testem? Maga… – hadarta d�h�sen.

– H�h�h�! Csillapodj sz�ps�gem! Ha puszt�n a tested k�ne, nem kellett volna felfednem a kil�tem. Igen, bevallom, ha nem figyeltem volna fel r�d, nem tettem volna aj�nlatot. A k�zelemben akartalak l�tni, de… – Mindek�zben sikeresen visszatartotta a l�nyt att�l, hogy kiszabaduljon a karjaib�l. – Nyugalom! Val�ban ki�rdemled a lehet�s�get. Ez t�ny. Kellemest a hasznossal. Hermione, k�rlek! Csillapodj egy kicsit!

– Rohadt szem�t! Mi�ta kukkol, mi? K�pes volt v�gign�zni f�rd�s k�zben, �s olyan…
– �s olyan dolgokat is tettem, amiket te nagyon is �lvezt�l. Ne tagadd! Felesleges. J�lesett, �s tudom, hogy szeretn�l m�g hasonl�, �lvezetes perceket.

Granger ekkor sikeresen kiszabad�totta egyik kez�t, ami a mellkasuk k�z� szorult, �s mivel nem volt sok ereje, se lend�lete, csak egy apr� pofont adhatott a professzornak. A k�vetkez� is �rkezett volna, de Piton elengedte az �lel�sb�l, �s mindk�t csukl�j�t megragadva a saj�t �gy�ra fektette, � maga pedig k�zvetlen�l f�l� ker�lt. M�g a l�ny combjai mellett t�rdelt, mindk�t bok�j�val a kap�l�z� l�bakat tartotta vissza.

– Hermione, higgadj le v�gre! Ne akard, hogy r�d k�ldjek egy r�szleges s�b�lv�ny�tkot, vagy megk�t�zzelek.
Szavainak v�gre eredm�nye is volt, mert a griffend�les, b�r cseppet se sz�vesen, de abbahagyta a ficerg�st. Piton ennek t�bb szempontb�l is �r�lt. Egyr�szt nem akart t�l sok energi�t elfecs�relni a folytonos harccal, m�sr�szt a fic�nkol�s lassan megvad�totta, �s m�g nem akarta let�madni az alatta fekv� boszork�t.

– Mit akar t�lem? – k�rdezte v�g�l lihegve Hermione.
– Els�nek, nem b�nn�m, ha tudn�nk besz�lni minden harc n�lk�l.
– Akkor engedjen el! – k�vetelte Granger, de Piton nemet intett a fej�vel.
– Sajn�lom, de azt hiszem, ezt a luxust most nem engedem meg egyik�nknek sem. Ne f�lj, nem foglak b�ntani.
– �g�rem, meghallgatom, de… eresszen!
– Nem. M�g nem.

Vagy f�l percig n�m�n rendezt�k a l�gz�s�ket, mik�zben mindketten igyekeztek �sszeszedni a gondolataikat.

– A nyakl�nccal csin�lta, igaz? Valahogy ahhoz van k�ze.
– Igen – Szava mell� biccentett is, mik�zben szemezett a l�nnyal.
– Mire volt j� ez az eg�sz?
– Egyszer�bbnek t�nt �gy megk�zel�teni t�ged. Nem hiszem, hogy ha el�d �lltam volna mindezzel, olyan j�l fogadtad volna.

– Mi�rt? – nevetett fel keser�en Hermione. – Gondolja, most j�l fogadom? J�tszott velem!
– Azt hiszed, nekem olyan k�nny�? – kezdett bele Piton a mag�nyos, meg nem �rtett f�rfi szerep�be. – Pont nekem? Az ex-hal�lfal�nak, az undok, pincesz�rny b�jitalmesternek? Elhitted volna, ha azt mondom a sz�let�snapodon, hogy szeretlek, �s kellesz nekem? Hm? Megmondom: nem hitted volna el. – Meglep�d�tt mag�n, milyen j�l is j�tszik.
– Nem tudhatja, de nem is ez a l�nyeg. Mib�l gondolta, hogy ha m�g meg is s�rt, �s �gy… elsz�rakozik velem, akkor k�nnyebben veszem a dolgot?

– Azt akartam, hogy tudd, milyen az, ha… ha hozz�d �rek. Hogy eml�kezz a l�togat�saimra. Tudom, hogy megijesztettelek, �s azt is, hogy nem fogadtad sz�vesen, de azt nem tagadhatod, hogy j�lesett. Hazudhatsz, de a tested el�rult. M�r akkor let�madhattalak volna, de nem tettem. Szerinted, mi�rt? Nem meger�szakolni akartalak, �s tov�bbra sem tervezem. Kellesz nekem, igen, de nem ilyen �ron. – Mikor l�tta, hogy a l�ny nem sz�l, folytatta. – Most �n k�rdezek. Mi�rt �pp Lupint gyan�s�tottad? Mert tegnap este azt hitted, � vagyok.

– R�j�ttem, hogy nem di�kkal van dolgom. Legal�bbis kiz�rtam �ket. �s a feln�ttek k�zt h�rom v�dlottam volt…
– �s az egyik Lupin. Kik m�g?
– Sandor professzor, �s… maga. – Granger most les�t�tte a szem�t, csak hogy egy m�g zavar�bb dolgot sz�rjon ki. A f�rfi meztelen fels�test�t. Ink�bb f�lren�zett.
– Nocsak. Ehhez k�pest el�g k�nnyed�n belement�l, hogy itt maradj – mondta Piton, mik�zben laz�tott kicsit a szor�t�s�n.

– Azt gondoltam, hogy miut�n a… l�thatatlan ismeretlen nem akarja felfedni mag�t, maga nem lehet az, �s… pl�ne, hogy l�nyeg�ben v�delmet aj�nlott, �s… Francba a mardek�rosokkal! – fakadt ki a v�g�re egy kicsit a l�ny, mire Piton elvigyorodott.
– Nyugalom! Ne k�romkodj, m�g levonok p�r pontot.
– Mi? – n�zett furcs�ll�an a f�rfira Granger.
– H�, csak vicceltem. De higgadj m�r le! Hozzak m�g egy nyugtat�t?

– Most, hogy �gy mondja, azt hiszem, az els�t se kellett volna meginnom, ki tudja, mit tett bele m�g pluszba. – Hermione higgadtabb lett picivel, �m ezzel ar�nyosan g�nyosabb is.
– De nem csemp�sztem bele semmit. Esk�sz�m.
– Sokra megyek az esk�d�z�s�vel. – A szemforgat�s valahogy egyszer�bb volt, mint v�llat vonni.
– Hermione, csak mert kiv�teles helyzetben vagy, m�g nem t�r�m a s�rteget�st. �pp �gy a k�romkod�st is elfelejthetn�d.

– Mit akar most t�lem?
– Tal�n az �n sz�mb�l nagyon szokatlanul hangozhat, de es�lyt.
– Ezt nem gondolhatja komolyan…
– Na, persze, mert puszt�n viccb�l csin�ltam mindezt v�gig. Ne nevettess!
– De… maga a tan�rom!

– Merlin szerelm�re, gondolod nekem nem t�nt fel?
– De mit akar t�lem? Mire k�r es�lyt?
– Szerinted? Gyer�nk, Miss Granger, er�ltesse meg egy kicsit az agy�t, enn�l maga t�bbre is k�pes!
– Menjen a… – Elharapta a szitkoz�d�st, majd m�st mondott. – N�zze el, hogy kicsit sokkolt, hogy a tan�rom le akar fektetni! – A v�g�re m�r kiab�lt, �s egy gyenge pr�b�lkoz�ssal megpr�b�lta kiszabad�tani a kez�t. Persze sikertelen�l.

– Semmit nem fogt�l fel abb�l, amit mondtam? Ha csak a testedre lenne sz�ks�gem, nem kellett volna felfednem magam.
– Sz�val, szerelmes bel�m? – k�rdezte hitetlenkedve a l�ny, enyh�n fintorogva.
– Igaz�n kedves, hogy g�nyol�dsz az �rz�seimen, am�gy pedig elmondan�m: nem hiszem, hogy szerelem lenne, de az biztos, hogy jobban meg akarlak ismerni. Viszont, mint f�rfi, nem tagadhatom le a nyilv�nval� t�nyt, hogy piszkosul k�v�nlak.
– Mi�rt k�ne hinnem mag�nak? Mi�rt k�ne b�rmit is elhinnem, ami ebben a kusza t�rt�netben van?

– Na, j� – vett m�ly leveg�t a tan�r. – N�zz�k egy kicsit…
– Engedjen m�r el! – ny�gte f�radtan a l�ny, mestere szav�ba v�gva. Piton p�r pillanatig f�rk�szte a szemeit.
– J�.

Felkelt, �m p�lc�ja m�r akkor ott volt a kez�ben, mikor a l�ny m�g csak fel�lt. Egy int�s�re pedig a Granger� is hozz� rep�lt.
– M�gis… – kezdett felh�borodni a boszorka.
– Nem akarom, hogy meggondolatlanul cselekedj.
– N�zze! – fogott bele egy nagy lend�lettel Hermione, miut�n p�r dolgot �tgondolt. – Igaz�n… h�zelg�, hogy szemet vetett r�m, de �n nem akarok mag�t�l semmi… ilyesmit. Tiszteletben tartom, �s nem fogom kig�nyolni, vagy ak�r rekl�mozni m�soknak, de… Sajn�lom, ha megb�ntom, de �n nem akarom… ezt.

Piton p�r pillanatig csendben n�zte az el�tte �l�, most a harct�l bozontos sz�ps�get, majd mell� �lt. Sz�nj�t�ka m�g nem �rt v�get, �s b�r nehez�re esett folytatni, de ugye, mindent a c�l el�r�s��rt.
– Nem azt k�rtem, hogy gyere hozz�m feles�g�l. Csak egy es�lyt k�rek, hogy k�zelebb ker�lhessek hozz�d. Hogy �n megismerjelek t�ged, �s te engem. M�g ha k�s�bb is �gy is d�nten�l, mint most.
– Nem fog… zaklatni t�bb�?

– �rulj el nekem valamit! – k�rte Piton, figyelmen k�v�l hagyva a l�ny k�rd�s�t. – Ha belegondolsz, mi mindent tettem veled l�thatatlanul… – K�zelebb hajolt a l�nyhoz, �s �gy s�gta neki a t�bbit. – Nem szeretn�l m�g hasonl�kat? N�mi folytat�st?
– Ez… Nem, ez nem lenne helyes.
– �! Ugyan m�r! Itt nem arr�l van sz�, mi van a szab�lyzatban. Mell�kesen megjegyezn�m, hogy miut�n nagykor� lett�l, mindez m�r nem tilos.
– Tudom, de…
– Nem �rdekel a kor, �s nem �rdekel az se, hogy a di�kom vagy.

– Sz�val, ez�rt csin�lta? Csak az�rt, hogy legyen egy �rve, miszerint j� volt mag�val annak ellen�re, hogy mit gondolok �nr�l?
– �, igen – vigyorgott a tan�r. – L�tom, �rted. Ez is benne volt a j�t�kban. Neh�z kimondani? Hogy mit m�velt�nk? K�nyeztettelek, �gy, ahogy, azt hiszem, m�g senki. �s hidd el, tudok m�g sok apr� dolgot, amivel a kedvedre tehetn�k. – A l�gy, m�ly hang, ami Hermione f�l�be b�gott, megremegtette. F�leg, amikor belegondolt, mit is aj�nl neki a f�rfi.
– Sz�val, m�giscsak a testem akarja…

– Ne hidd – suttogta Piton, majd az eddigi lass� k�zeled�s�nek v�get vetve a l�ny nyak�hoz b�jt. Apr� puszival ind�tott, �s egy simul� k�z k�s�rte a m�sik oldalon. Hermione a f�rfi karja ut�n kapott, hogy eltolja, de remeg�s�t, amit a f�rfi k�zeled�se v�ltott ki, nem tudta elrejteni. – Nem fog f�jni, �g�rem. Legut�bb sem b�ntottalak. Se amikor f�rdettelek – adott �jabb puszit a f�le t�v�be –, se amikor massz�roztalak. – A k�z most a griffend�les nyak�r�l a derek�ra simult, a p�l� al� csusszanva. Granger viszont azonnal megugrott, mikor a meleg teny�r a meztelen b�r�hez �rt. – �s te v�gig meztelen volt�l – tette hozz� a f�rfi.

– Ne csin�lja ezt! – pattant fel a boszorka, de tan�ra egyb�l k�vette, �s miel�tt elmenek�lhetett volna, a derek�n�l fogva mag�hoz �lelte. – Engedjen el!
– Te mondtad kor�bban, hogy j�lesett. Semmi rossz nincs abban, ha hagyod kicsit tombolni a hormonjaid.
– Hagyjon b�k�n! �n ezt nem akarom!
– Val�ban? Pedig �n m�g eml�kszem, mennyire �lvezted a l�togat�saim. Te akartad, hogy szem�lyesen is v�llaljam a dolgot, h�t itt vagyok. Igaz�n nem mondhatod, hogy nem igyekszem a kedvedre tenni.

– Professzor, k�rem, engedjen el! K�rem, ez… Maga megr�miszt.
– Csak nyugodj meg, hidd el, nem akarlak b�ntani.
– Engedjen el! – ism�telte a l�ny m�r k�ny�rg�, k�nnyekt�l hom�lyos szemekkel n�zve a f�rfire.
– Ssss – Piton egyik kez�vel nem csak mag�hoz szor�totta Grangert, de v�gigsim�tott a boszorka h�t�n.
– Hadd menjek vissza a szob�mba, k�rem!

– Nem menek�lhetsz el�lem �r�kk�. El�bb, vagy ut�bb v�gig kell besz�ln�nk mindezt.
– Legal�bb id�t adjon nekem! Hogy felfogjak mindent �s �tgondoljam ezt az eg�szet.
– Megesk�sz�l, hogy nem mondod el senkinek?
– Esk�sz�m! – v�gta r� a l�ny, tal�n t�l gyorsan is, mire a f�rfi el�gedetten vigyorgott r�.
– Rem�lem, tiszt�ban vagy vele, hogy �pp most esk�dt�l meg a mesterednek, �s azt k�teles vagy betartani.

Hermione tekintete ijedtre, majd furcs�ll�ra v�ltozott, v�g�l egy biccent�s ut�n v�gre kiszabadult professzora karjaib�l. Piton �tny�jtotta a p�lc�j�t, amit � el is vett.

– Szedd a holmid, �s menj! H�tf�n ugyan�gy v�rlak, mint eddig. B�rmi is van k�zt�nk, a tan�t�sod folytatom.

A l�nynak nem kellett k�tszer mondani. M�g a tan�ra le�lt, �sszekapta a cuccait, �s m�r �pp kil�pett volna a szob�b�l, mikor m�g visszapillantott n�h�ny m�sodpercre, �s ekkor v�gign�zhette Piton sz�nj�t�k�nak utols� mozzanatait. Egy f�radt szemp�r tekintett r�, �s n�mi szomor�s�got is felfedezni v�lt benn�k. P�r pillanatig szemeztek csak, majd a f�rfi, nem eresztve di�kja tekintet�t, fel�llt az �gy�r�l, �s el� l�pdelt.

– Tudom, hogy zavart vagy, �s m�r eleged van bel�lem m�ra, de… Szeretn�k k�rni t�led m�g valamit. �g�rem, ut�na elmehetsz.
Granger hamar r�j�tt, mit szeretne tan�ra, �s elgondol�s�t meg is er�s�tette a professzor pillant�sa, ahogy az ajkaira n�zett. Nem volt ideje sem tiltakozni, se b�rmi m�st tenni. A k�vetkez� pillanatban egy gyeng�d cs�k cs�cs�lt a sz�ja sark�ban, majd �jabb �s �jabb apr� puszi �rkezett, �s � megk�v�lten t�rte.

Piton a kezeit a l�ny nyak�ra �s arc�ra sim�totta, s v�g�l, ak�rhogy is, de el�rte, hogy a kis boszork�nya becsukja a szem�t. Egy apr� hang sz�k�tt ki Grangerb�l, �s mintha tiltakoz�s akart volna lenni, de a f�rfi a kiny�lt sz�jb�l nem hangokat akart. Nyelv�vel is el�re t�rt, �s minden gyeng�ds�g�t beleadta most ebbe a cs�kba, mert tudta, hogy meggy�z�nek kell lennie. Csak p�r pillanatig �lvezhette a finom ajkak �z�t, mert Hermione v�g�l kell�k�pp mag�hoz t�rt, �s kiszabadult a nagyon is finom cs�kb�l. �sszeszedte a k�zben f�ldre esett ruh�j�t, majd kih�tr�lt az ajt�n.

– J� �jt, Hermione!

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.