Perselus Piton a szok�sos, mogorva �br�zat�val �lt a reggelije mellett, mikor �szrevette a bel�p� Grangert �s Lupint. L�tta a l�ny pirul�s�t, �s a d�bbent arcot is, amivel koll�g�ja ut�n n�zett. Vajon mi t�rt�nhetett? A boszorka eg�sz addig nem mozdult, m�g az SVK tan�r le nem �lt. Akkor azt�n � is a hely�re sietett, de m�g bar�tai unszol�s�ra sem evett. Zavart volt, �s szinte k�ts�gbeesetten temette az arc�t a tenyer�be. Tal�n a tegnap este miatt sz�gyelli mag�t? Vagy m�s t�rt�nt? De mi?
Cs�t�rt�k volt, �gy m�g k�t napot kellett volna v�rnia, hogy a k�l�n�r�n tal�lkozzanak, �m esz�be jutott az �g�rete, miszerint b�rmikor h�vhatja �t. Elj�tszott a lehet�s�g gondolat�val, de v�g�l �gy d�nt�tt, v�r. Esetleg nap k�zben figyeli, mikor van p�r perce, azt�n este ism�t elmegy hozz�. Ak�rhogy is, de ki fogja der�teni, mi�rt viselkedik �gy. Valami�rt �gy v�lte, mindez�rt nem az esti id�t�lt�s�k lehet a felel�s.

Hermione pedig ezalatt pr�b�lt gondolkodni, de folyton ugyanoda jutott vissza. Fej�ben csak egyetlen n�v villogott �s egy k�rd�jel. Remus?

– Hermione! J�l vagy? Mi t�rt�nt? – aggodalmaskodott mellette Harry.
De h�t mi�rt?
– Hah�! Hermione! – sz�longatta Ron is. – Mondj m�r valamit!
Remus?”
– Szerinted mi t�rt�nt? – fordult Potter Weasleyhez.
– Nem tudom. Tal�n nem csin�lt meg valami h�zit. Vagy nem tal�l egy k�nyvet. Neki ezek is el�g tragikusak.
– Most komolyan…

– Nem tudom, Harry, de ahogy eln�zem, nem lehet kiszedni bel�le semmit.
– Az ajt�ban m�g Remusszal besz�lt, tal�n � mondott neki valamit.
� nem lehet…
– Granger! – sz�lt hangosabban a Vil�gmegment�, mire Hermione v�gre felkapta a fej�t, �s r�n�zett.
– Mi az? – Azt�n leesett neki, ki �s hogyan sz�lt hozz�, �s az is, vajon mi�rt. – Bocs, sr�cok, elgondolkodtam.

– Vett�k �szre – morogta Harry j�t�kosan. – �s m�gis min, ha szabad tudni? S�padt vagy �s �gy n�zel ki, mint aki szellemet l�tott. Tekintve, hogy hol vagyunk, �s hogy egy m�g tan�t is minket, biztos nem err�l van sz�. Sz�val, minimum egy mumusnak kellett lennie, de Remus, tudtommal, most egyet se tart a suliban, �gy, miel�tt tov�bb tal�lgatn�k, k�ny�r�lj meg, �s mondd el, mi van!
– Csak… Eszembe jutott valami, �s elgondolkodtam.
– De min? Titok? – k�rdezte Ron, azt�n elvigyorogta mag�t. – Mit titkolsz, Hermione?
– Hagyjatok m�r! – forgatta szem�t Granger �s elvett p�r pir�t�st, hogy egyen. – Nem kell mindenr�l tudnotok. Ez nem olyasmi, amit kiteregetek el�tek – mondta, majd nekil�tott a reggelij�nek. Kapott egy fejcs�v�l�st �s egy sz�jh�z�st reakci�nak, majd bar�tai is m�sra ford�tott�k a figyelm�ket.

Nehezen tudott b�rmire is figyelni. Ak�rmit csin�lt, csak Remus j�rt a fej�ben, �m a folytonos zavar�sok miatt nem tudta rendesen �tr�gni mag�t a dolgon. Megv�lt�snak �rezte az utols� �ra kicsenget�s�t. Leveg�re, szabads�gra �s mag�nyra volt sz�ks�gre, �gy bar�tait h�trahagyva szob�j�ba sietett, lepakolt, majd tal�rj�ba burkol�zva sietett ki a parkba. A legt�bben most a t� k�zel�ben voltak, �gy ink�bb nem arra ment, hanem egy kisebb domb fel�, amit szikl�k tark�tottak. Le�lt az egyik nagyobb k�re, �s h�ta m�g�tt megt�maszkodva, n�zel�dve kezdett bele probl�m�j�nak boncolgat�s�ba.

�r�lt, hogy aznap nem volt Remusszal �r�ja, mert nem tudta, hogy n�zett volna a szem�be, miel�tt �t tudta volna gondolni a dolgokat. M�ly leveg�t vett. A reggeli t�nyfelismer�s pillanatai ut�n megmaradt ann�l a verzi�n�l, hogy nem fiatallal van dolga, �gy most csak a feln�ttekre koncentr�lt. Voltak egy p�ran, de t�bb�ket kap�sb�l ki is z�rhatta. Dumbledore term�szetesen sz�ba sem j�hetett, �s Hagrid is kiesett, m�r csak a k�zm�rete alapj�n is. Azt�n… Azt�n megtorpant egy pillanatra.

J� p�r tan�rn� is van… de neeem! Az az�rt biztos nem j�het sz�ba… b�r csak a kezeit �s a cs�kj�t �rezte, az nem volt n�ies. Eddig j�, sz�k�teni kell tov�bb a k�rt. Kap�sb�l Binns jutott esz�be, hogy �t kiz�rja, de azt�n esz�be jutott, hogy a szellem-professzor ki tudja, mi�ta „�l” egyed�l. L�thatatlans�gr�l volt sz�, �s h�dol�ja valami�rt nem akart vele szem�lyesen tal�lkozni. Persze, erre els� okk�nt felvillan a tan�r-di�k viszony, de mindezen t�l �gy t�nt, m�s gondja is van a k�retlen l�togat�j�nak. M�gis kiz�rta Binnst, �s gy�zk�dte mag�t, hogy nem csak az�rt, mert t�l bizarr lenne.

Flitwick professzor is kiesett, tekintve a m�reteit. Hagrid ellent�te, biztos nem vele van dolga. �! �s igen, m�g valaki biztosan kiesett, f�leg, hogy kvibli. Frics. K�ptelens�g! Borzadalom! H�nyinger! F���j! H�t j�, gondolta, maradt h�rom f�rfi. Remus Lupin, Perselus Piton �s Lionel Sandor, az id�n kezdett aritmetodika professzor. Ut�bbi f�rfi�r�l meg kellett �llap�tania, hogy nagyon is helyes, �pp csak nem tudta elk�pzelni, hogy „mell�kesen” ilyesmit is csin�lna, de sose tudni, ugye…

Eg�sz eddig egyik tan�r�t sem jutott esz�be megv�dolni ilyesmivel, �s most h�rom gyan�s�tottja is volt. M�ly leveg�t vett, majd el�red�lve a t�rdeire k�ny�k�lt, �s a kavicsokat figyelte a f�ben. Piton se lehet, d�nt�tte el. Most lett a mestere, �s b�r kedvesebb lett vele… j�, itt megtorpant. Mivel a f�rfi �r�kon �ppolyan kib�rhatatlan volt, mint eddig, �gy az, ahogy vele b�nt a k�l�n�r�kon, kiv�teles dolog volt. De k�t �vig szerz�d�s k�ti �ket egym�shoz, egy�tt kell dolgozniuk, mi�rt bonyol�tan� a f�rfi ilyesmivel az �let�t? Nem, Pitont f�lre kellett tolnia.

Maradt kett� professzor. Val�ban Remus lehet a k�nz�ja? Sorra vette, amit tudott. A f�rfi l�thatatlanul keresi fel, de nem k�zzelfoghat�an. Okosnak kellett lennie. Lupin az volt. �s b�r azt mondta az illet�nek, hogy biztos nem griffend�les, m�gis ha azt veszi alapul, hogy oka lehet a n�vtelens�gre… Remus csendes �s n�mik�pp sz�gyenl�s f�rfi, m�r ahogy � l�tta. Fogalma sem volt, hogy Tonks el�tt h�ny n�je volt, de �gy �t�lte meg, nem sok lehetett. Eleinte a metamorfm�gussal is igen t�vols�gtart� volt, mert nem akarta mag�hoz engedni a benne l�v� v�rfarkas miatt. Ez ok lehet arra, mi�rt f�l megmutatni mag�t.

Sehogy se siker�lt r�er�ltetnie, hogy Lupin puszt�n a test��rt ilyen m�don megk�zel�tse. �s azt se tudta elk�pzelni, hogy megcsaln� a k�tbalkezes aurort. Pl�ne, puszt�n az � test��rt. M�g csak nem is szerelem�rt! Nem. Remus nem lehetett, vagy nagyon f�lreismerte �t. De akkor mi volt az a reggelin�l? Az orros megjegyz�s… El�g furcsa humort engedett meg mag�nak azzal, hogy v�rfarkask�nt az orra leharap�s�val j�tt... El�tte meg az alv�shi�ny�t eml�tette, mintha tudn�, hogy m�ssal is telt az est�je. Na, j�, az tal�n az arc�n is l�tszott, de akkor is t�bb egybees�s volt, �s ez nem engedte, hogy teljesen kiz�rja a f�rfit.

Sandor professzort nem ismerte, nem tudhatta, milyen mag�nemberk�nt, de k�nytelen volt �t is a v�dlottak padj�n tartani, mert nem maradhatott Remus egyed�l. Azt�n egy s�hajjal vissza�ltette k�z�j�k Pitont is. K�pzelet�ben a f�rfi fintorogva �s �sszefont karral �lt le, amolyan „Kik�rem magamnak a gyan�s�t�st!”-f�le tekintettel, mire a k�t m�sik csak a szem�t forgatta. Itt kellett bel�tni a Hermion�nak, hogy elszaladt vele a l�, �s sz�pen lassan visszafel� vette az ir�nyt a kast�lyba.

Nem sietett, csak k�nyelmesen tette egyik l�b�t a m�sik ut�n, �s �szre sem vette, hogy valaki figyeli. No, persze, Pitont n�ha teljes val�j�ban se mindig lehetett �szrevenni, f�leg ha � nem akarta, de l�thatatlanul persze ez m�g ink�bb lehetetlen volt. A griffend�les boszork�ny viszont d�dolni kezdett, azt�n �nekelt is halkan.
– „Nem f�l�nk a farkast�l, farkast�l, farkast�l! Nem b�nt az, csak megk�stol, megk�stol, megk�stol...”
Hirtelen hagyta abba, �s megtorpant. P�r pillanat ut�n felnevetett.
Merlinre, mik nem jutnak az eszembe!?
M�g gyerekkor�ban l�tott egy mes�t, amiben h�rom kismalac �nekelte ezt. Valami�rt �pp ez jutott esz�be. Vajon mi�rt? V�g�l nem zavartatta mag�t, �s mivel nem tudta kiverni a fej�b�l a dallamot, m�g j� ideig d�dolgatta, �tban szob�ja fel�. Azt pedig, hogy egyik gyan�s�tottj�nak �pp k�ze van a farkasokhoz, igyekezett kiz�rni a fej�b�l.

Piton furcs�llva k�vette Grangert, �s azt hallva, hogy mit �nekelt, m�g a szem�ld�keit is �sszeh�zta. Hogy �nekelheti valaki azt, hogy nem f�l a farkast�l, mert az csak megk�stolja? Bolond ez a l�ny? Viszont nem t�prenghetett sok�ig ezen a k�rd�sen, mert a kast�lyba vissza�rve di�kja �sszefutott az aritmetodika tan�rral, �s l�that�an egy ir�nyba k�sz�ltek tov�bbhaladni. Mindketten k�sz�ntek a m�siknak, de Piton figyelm�t nem ker�lte el egyik f�l apr� mosolya sem. Ha �t k�rdezt�k volna, igaz�n teny�rbe m�sz�nak v�lte kolleg�j�t. A hossz�, egyenes barna haj�val �s a napbarn�tott b�r�vel egy�tt.

– Ha tippelhetek, a k�nyvt�rba tart, igaz, Miss Granger? – k�rdezte a tan�r.
– Igen, uram – mondta a l�ny, mik�zben belen�zett professzora barna szemeibe. Felt�n�s n�lk�l igyekezett felm�rni a f�rfit, hogy vajon �-e az, akit keres.
– Nem zavarja, ha addig egy�tt megy�nk?
– Dehogy.
– Igaz�n b�mulatosak az eredm�nyei. Igaz, hallottam m�r h�r�t a tud�s�nak, de els� k�zb�l tapasztalni eg�sz m�s. Azt hiszem, minden tan�r ilyen di�kokr�l �lmodik. Szorgalmas, okos �s figyel az �r�n.
– K�sz�n�m, uram.
– Mondja, hogy b�rja a k�l�n�r�kat Piton professzorral? Nem k�sz�ti ki?
Piton enn�l a mondatn�l kicsit meglep�d�tt. K�v�ncsi volt, mit mond a l�ny, mit tudhat meg a v�lem�nyeib�l, m�sr�szt elk�nyvelte a m�sik tan�r kotnyeless�g�t.
– Nem k�sz�t ki. Igaz�n boldog vagyok, hogy � lett a mesterem. �s m�g akkor is kitartok, ha id�nk�nt nehezebb lesz �t elviselni.
– Nem s�rtegeti? Nem b�ntja? – n�zett r� k�v�ncsin Sandor.
– Ne agg�djon, uram, igaz�n nincs mi�rt.
– Ennek �r�l�k. Rem�lhet�leg ez �gy is marad.

Csendben haladtak tov�bb, mik�zben Piton gondolataiba mer�lve k�vette �ket. A k�nyvt�rban azt�n elv�ltak �tjaik, �s miut�n a l�ny kivett k�t k�nyvet, visszavonult a szob�j�ba, �s nekil�tott tanulni. Nem igaz�n akarta zavarni. �pp, mikor visszavonult, �s kinyitotta szem�t, ajtaj�n h�rom koppan�s hallatszott. Fel�llt a fotelj�b�l, �s szok�sos lend�let�vel nyitott ajt�t. Poppy �llt ott, �s miut�n �tadta neki a list�t, hogy milyen b�jitalokra van sz�ks�ge, el is ment. � pedig fels�hajtott, �s bevonult a laborj�ba, hogy nekil�sson az egyiknek.

A p�nteki nap csendesen, kicsit annak a f�ny�ben telt el, hogy mindenki �r�lt, hogy �r�k ut�n v�gre a h�tv�ge k�vetkezik. Hermion�nak csak egy gondja volt ezzel a nappal. Az SVK. M�r akkor zavarba j�tt, mikor bel�pett a terembe, �s Remus k�sz�n�sk�pp mosolyogva biccentett neki. A k�vetkez� a dolgozatoszt�skor �rte, mikor a f�rfi a gratul�ci�ja jelek�nt ism�t a v�ll�ra tette egy pillanatra a kez�t �s megszor�totta. A hab a tort�n az volt, mikor kicsenget�skor fell�legzett, hogy v�gre elmehet, mire e f�rfi h�tulr�l a v�ll�ra tette a kez�t, ezzel el�rve, hogy egy ijedt sikkant�ssal megugorjon picit. Egy pillanat alatt megfordult, mire a f�rfi egy eln�z�st k�r� mosollyal �tadott neki egy k�nyvet. F�lig v�r�s�dve iszkolt a szob�j�ba, �tkozta mag�t �s az idegen lovagj�t is, ami�rt k�ptelen norm�lisan viselkedni egy olyan helyzetben, ami am�gy teljesen h�tk�znapi lenne.

Lehiggadva �llt neki tanulni, �s eg�sz addig nem pihent, m�g egy gyeng�d k�z v�gig nem sim�tott a h�t�n. Ijedt�ben elejtette a k�nyv�t, majd felpattant �s h�ttal az asztalnak meredt a szob�ra.

– Az nem lehet… – suttogta. Nyelt egyet, majd m�ly leveg�t vett. – Itt vagy, igaz? De… Nem is csuktam be a szemem… �n… Azt hittem, csak akkor tudsz… sz�val csak akkor �rhetsz hozz�m, ha csukva a szemem. – A m�r megszokott �rint�s az ajk�n most ijeszt�bb volt, mint eddig ez az eg�sz z�rzavar. – Azt akarod mondani, hogy eddig is b�rmikor hozz�m�rhett�l volna? – Orr�rint�s. – Ezt nem hiszem el! Sz�val csak j�tszott�l, hazudt�l nekem? De h�t… Mi�rt? Mi�rt kellett t�vhitben tartanod, hogy �gymond megszabadulok t�led, ha kinyitom a szemem? Minek volt ez az eg�sz?

V�lasz nem �rkezett, hogy is j�hetett volna, hisz nem egy egyszer� eld�ntend� k�rd�sr�l volt sz�, �s a l�ny, b�r tudta ezt, m�r nem volt biztos semmiben. Ha a l�t�s k�rd�s�ben hazudott neki, megtehette m�sban is. Esz�be jutottak az eddigi inform�ci�k, amiket a f�rfit�l kapott. Lehet, nincs is az iskol�ban? Akkor hi�ba tal�lgatott? Azt�n esz�be jutott az el�z� este.
– Tegnap nem j�tt�l. Mi�rt? – Kis sz�net ut�n m�st k�rdezett. – Besz�lni t�nyleg nem tudsz, vagy csak abban a k�rd�sben is hazudsz?

Piton elismer�en n�zett a griffend�lesre. Val�j�ban tudott volna besz�lni hozz�, v�g�l is a kis higanyos fiol�nak �pp az volt az „eredeti”, f� c�lja, hogy �zenhessen a l�nynak. �m ha megteszi, lebukik. �s b�r m�r tervezte azt a napot vagy percet, mikor megteszi, m�g nem �rezte el�rkezettnek. M�g kellett ez az �jszaka, legal�bb. Tudni akarta, mit tesz Granger, ha nem menek�lhet el puszt�n azzal, hogy kinyitja a szem�t.

– �ruljon el nekem valamit! Mi�rt f�l ennyire szem�lyesen el�m �llni? – k�rdezte hirtelen a l�ny, �s Piton els�k�pp a mag�z�d�son lep�d�tt meg. Az nem lehet, hogy r�j�tt. M�gis, mib�l? – Ok�, felteszem, t�nyleg nem tud besz�lni. Ha most megk�rem, t�vozik?

Szinte m�r �rezte, hogy ism�t az ajk�t fogja meg�rinteni a f�rfi, �s az els� pillanatban, mikor �rint�st �rzett, m�r helyeselt is mag�ban, hogy tudhatta volna. De azt�n az �rint�s szorosabb �s szorosabb lett, �s r� kellett j�nnie, hogy a f�rfi nem egyszer�en hozz��rt, hanem megcs�kolta. A finom �s l�gy cs�k felid�zte benne legut�bbi est�j�ket, �s hossz� pillanatokig elmer�lt ebben a j�les� �rz�sben. Azt�n kinyitotta a szem�t, b�r fogalma sem volt, mikor csukta be. Tal�n, mik�zben a v�laszra v�rt. A cs�k viszont nem egyb�l szakadt meg, hanem csak lassan, m�g egy-egy puszit lehelve mindk�t ajk�ra. Furcsa volt mindezt �gy �rezni, hogy l�tta… nos, l�nyeg�ben nem l�tott senkit.

Piton el�gedetten n�zte a pirult arcot �s a cs�kolnival� ajkakat. Gyeng�d er�szakk�nt pr�b�lta a l�nyt elvonni az asztalt�l, �m az v�g�l hat�rozottan arr�bb l�pett, �s kiss� menek�lve h�tr�lt a f�rd�szobaajt�ig, �s d�lt neki.
– Menjen el, k�rem! – A cs�p�j�re simul� k�t k�z valahogy nem �pp sz�fogad�sr�l �rulkodott.
� pedig ism�t egy cs�kba fojtotta a tov�bbi ellenkez�st. Egyre �hesebben falta a m�z�des ajkakat, de Granger v�g�l elford�totta a fej�t, �gy � a di�kja ruh�j�ra ford�tott n�mi figyelmet. Gombok, m�r megint gombok, de csak egyet tudott kiszabad�tani. �rd�gi vigyorra h�z�dott a sz�ja, �m a k�vetkez� pillanatban arc�ra is fagyott.

– Remus? – k�rdezte suttogva Hermione remeg� hanggal.

Piton k�pni-nyelni nem tudott, nemhogy tiltakozzon, vagy b�rmit is tegyen, hab�r most esz�be sem jutott, hogy hozz��rjen a l�nyhoz, azt l�tta, hogy a boszorka szemei becsuk�dnak. Cik�ztak a fej�ben a gondolatok. Granger, nyilv�nval�an, valahogy arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy az id�n �jra alkalmazott SVK tan�r van vele. De mi�rt? Azt�n fejbe csapta mag�t gondolatban. H�t persze! Ez�rt volt olyan zavart a minap. Remus mondhatott neki valamit, amit � f�lre�rtett. S�t, t�n arra is felfigyelt, hogy nem egy fiatal k�z �rinti. �s hab�r fogalma sem volt, hogy tan�tv�nya mennyire tapasztalt, arra az�rt � is gondolt, hogy ez felt�nhet neki. Az azonban esz�be sem jutott, hogy egy koll�g�j�ra fog gyanakodni.

– K�rlek! Jelezz valamit! – k�rte Hermione, de � m�g mindig meg volt d�bbenve, �s ez az �llapot lassan d�hbe gur�totta.

M�g hogy Lupin! Kiss� m�rgesen emelte fel a kez�t, �m v�g�l nem �rt hozz� di�kj�hoz. Ezt m�g a jav�ra ford�thatja, de gondolkoznia kell. Egy sz�, vagy egy �rint�s n�lk�l hagyta ott a griffend�lest. Szob�j�ban pedig hossz�-hossz� ideig semmi m�st nem csin�lt, csak fel-al� j�rk�lt a kandall� el�tt. Mikor befejezte, m�r k�s� �jjel volt, de az � szem�ben vesz�lyes szikr�k csillantak meg, ahogy el�gedetten h�zta el a sz�j�t.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.