– K�rlek! – s�hajtotta Hermione, mikor a simogat� k�z v�gigsiklott a has�n, eg�szen a mell�ig. – Ezt... �n �gy… nem tudom! – mondta, �s Piton legm�lyebb sajn�lat�ra, kinyitotta a szem�t. Ok�, im�dta ezt a k�t barna csillagot, de ahhoz, hogy folytathassa, amit elkezdett, az kellett, hogy a l�ny becsukja �ket. Megtehette volna �gy is, csak �pp akkor felbor�tan� a saj�t terv�t. – Rem�lem, �gy is hallod, hogy �n ezt nem tudom… Nekem ez nem megy! – Hogy jelezze akarat�t, fel is kelt az �gyb�l, �m tudta, hogy nem menek�lhet, emiatt csak meg�llt az asztala mellett, �s nekid�lt. V�rt egy picit, majd becsukta a szemeit.

Piton m�g �gy is �r�lt, mert hevesebb reakci�kat v�rt. �s b�r m�g most is �gy v�lte, fog m�g er�sebben is tiltakozni a l�ny, persze hi�ba, jelenleg ez a gyenge pr�b�lkoz�sa tetszett neki. Finoman megsimogatta Hermione arc�t, m�g m�sik kez�t a derek�ra tette. L�tta, hogy fesz�ltek meg a kecses kis ujjak, ahogy az asztal lapj�t szor�totta.

– N�zd, �n… T�nyleg �rt�kelem, hogy tetszem, de… �n ezt nem akarom – mondta, de remegve fels�hajtott, mikor egy gyeng�d ujjbegy v�gigsiklott a f�l�t�l a kulcscsontj�ig, hogy azt�n elj�tsszon a tal�r gombjai k�zt, jelezve, hogy �tban vannak. – Nem lehetne, hogy tal�lkozzunk? – k�rdezte �sszeszor�tott szemmel, �s lehajtotta a fej�t. Piton pedig meg�rintette a sz�j�t. – Nem mersz a szemembe n�zni? – g�nyol�dott picit, majd a cir�gat� ujj kipattintott egy gombot, amit a l�ny meg�rzett, �s kinyitotta a szem�t. A b�jitalmester egy sz�jh�z�ssal kapta el a kezeit. Ez �gy nem lesz j�, gondolta. Granger folyton f�lbeszak�tja, �s �gy soha nem fog leker�lni r�la a ruh�ja.

Azt�n a boszorka idegesen j�rk�lni kezdett.
– El k�ne mennem Dumbledore-hoz – morogta hangosan, �s Piton igaz�n nem �r�lt ennek az �tletnek. – Nem j�tszhatsz velem csak �gy, kedvedre! – folytatta hangosabban. – Hogy lehetsz ennyire gerinctelen? Ak�r akarom, ak�r nem, te itt t�bl�bolsz, �s zaklatsz. Fel k�ne, hogy jelentselek! – Azt�n megtorpant. – H�ly�nek is n�zn�nek. Feljelentek egy l�thatatlan idegent, aki… hagyjuk. Legal�bb megmondhatn�d, mit akarsz! – ny�gte, �s leroskadt az �gy�ra, egy pillanatig elfeledve, hogy mivel j�rhat, ha becsukja a szemeit, �s a k�t tenyer�be temeti az arc�t. M�rpedig ezt tette.

Piton nem akart er�szakoskodni, �s tudta, hogy id�be telik a megh�d�t�sa, �m most, hogy �bren �rinthette a l�nyt, v�gya egyre jobban s�rgette. Hogy kommunik�ljon vele �gy, hogy csak eld�ntend� k�rd�sekre tud jelezni? Els�p�rt egy barna hajtincset, ami el�rehullott, mire Hermione leengedte a kez�t, de szemei csukva voltak.
– �s ha nekem van valakim? – A professzor elh�zta a sz�j�t, majd meg�rintette di�kja sz�j�t. – Mi az, hogy nem? Honnan tudod? – A v�lasz nem �rkezett meg. – Ok�, nincs bar�tom, de ez akkor sem jelenti, hogy �gy let�madhatsz! Pl�ne, nem fogom hagyni, hogy olyasmit tegy�l, ami… – F�lig v�r�s�d�tt, de nem tudta befejezni a saj�t mondat�t. A f�rfi pedig meg�rintette a sz�j�t. – Nem? Nem teszel olyat, amit nem akarok? – Sz�j�rint�s. – De ha �n m�r most nem akarom, hogy itt legy�l, akkor… Elm�sz? – Nem, j�tt a v�lasz. – Mi�rt? Ok�… Eld�ntend� k�rd�st… Sz�val… K�v�nsz? – k�rdezte kiss� remeg� hangon, tov�bb v�r�s�dve. Piton most a l�ny eg�sz orrhossz�t v�gigsim�totta. – Ez mit jelent, nagyon? – mosolygott picit, mire egy p�ccint�st kapott a pisz�j�re. – De… Mi�rt csak a testem kell? Ezt nem �rtem – ny�g�tt fel, majd h�trad�lt az �gy�n.

A Mardek�r H�z Feje apr� mosollyal k�vette, �s megsimogatta a griffend�les arc�l�t. Granger pedig er�sebben szor�totta �ssze a szem�t, majd be is fogta �ket.
– Ut�lom, amit csin�lsz! – morogta, mire mestere egy fejcs�v�l�ssal meg�rintette a sz�j�t. – Mi az, hogy nem?! Had tudjam m�r jobban! – Nem. – AH! – ny�g�tt fel. – Att�l, hogy j�lesik, m�g ut�lom! Azt, hogy �gy ismeretlen�l akarsz j�tszani velem, r�ad�sul �rz�sek n�lk�l. Azt, hogy csak a testem kell! Ut�lom! Sz�val, menj, �s keress valaki m�st! – ki�ltotta, majd felkelt, �s berontott a f�rd�j�be. Az ajt�nak d�lt, �s csukott szemmel h�trad�nt�tte a fej�t. Tan�ra pedig vigyorogva �rintette meg a sz�j�t. – Ez nem igaz! Sz�val nem m�sz el. Nem hagysz b�k�n, igaz? – Nem. – M�gis… Mi a fen�t kezdjek veled?

Nos, a b�jitalmesternek rengeteg �tlete lett volna erre, �m mind�ssze kigombolt egy �jabb gombot a l�ny tal�rj�n, mire az ijedten fogta �ssze a k�t kiszabadultat, �s �gy guggolt le.
– Merlinre! Te tegnap is v�gign�zted, ahogy f�rd�k. Ezent�l sose tudhatom, mikor leszel itt, igaz? – Orr�rint�s. – Szem�t vagy, rem�lem, tudod. Ki fogom der�teni, hogy ki vagy, �s… – Nem tudta, mit is kezd majd vele, de akkor is fenyeget�zni akart. – Gondolom, hi�ba is pr�b�lkozn�k azzal, hogy v�rok, �s nem f�rd�k, vagy nem vetk�z�k le. Sose tudn�m meg, mikor m�sz el. – Mindezek ut�n a tan�ra legnagyobb meglepet�s�re Granger felpattant, �s vadul levette a ruh�it. – Ezt akarod, nem? H�t, tess�k, kukkolj! – Szemei mindv�gig nyitva voltak, �s Piton l�tta benn�k a hat�rozotts�got �s a makacss�got is a d�h mellett.

Teltek a percek, �s a f�rfinek minden �rint�s n�lk�l kellett v�gign�znie, ahogy a l�ny letusol. Hermione eg�sz v�gig �gyelt r�, hogy pislog�sn�l tov�bb ne legyen csukva a szeme. Azt�n megt�r�lk�z�tt, �s felvette a h�l�ruh�j�t is, majd beb�jt a takar�ja al�. Mint egy durc�s kisgyerek, a takar� felett �sszefonta a karjait, �s �gy b�mult a szob�j�ba. Ez az �llapot p�r percig tartott, majd felkapta az �jjeliszekr�ny�n l�v� k�nyvet, �s olvasni kezdett. A tan�r most �gy v�lte, van egy kis ideje r�, hogy � is eljusson az �gy�ig. Lef�rd�tt, b�r igen gyorsan, majd � is takar�ja al� b�jt. Granger m�g mindig olvasott, de � v�rt. Mikor di�kja lapozott egyet, �gy d�nt�tt, � is k�veti a p�ld�j�t. Fura �rz�s volt, mintha egy �gyban fek�dtek �s olvastak volna. Minden oldal ut�n megn�zte, vajon a l�ny mit csin�l, �s mikor l�tta, hogy szemei a sorokat p�szt�zz�k, folytatta � is. Ez �gy ment eg�szen �jf�lig.

Piton m�r majdnem �gy d�nt�tt, hogy aznapra befejezi a j�t�kot, �s alszik, �m megl�tta, hogy Granger is egyre laposabbakat pislog, h�t letette a k�nyv�t, �s figyelte tov�bb. Nem kellett sokat v�rnia, egyik szemlehuny�sn�l Hermione �gy maradt, �s � megsimogathatta ism�t a sz�j�t. Nem tehetett r�la, im�dta azt a k�t r�zsasz�n� �s puha ajkat.
– Menj innen! – morogta a l�ny, de � belet�rt a barna tincsek rengeteg�be. – Hagyj legal�bb aludni! – Egy apr� cs�k az ajkaira fel�bresztette annyira, hogy kinyissa a szem�t, majd k�nyv�t f�lret�ve, bebugyol�lta mag�t a takar�ba, �sszeg�mb�ly�d�tt, �s rem�lte, hogy b�k�n hagyj�k. Nem volt szerencs�je. Zaklat�ja v�gigsim�tott az oldal�n, a takar�n kereszt�l, a cs�p�j�t�l a v�ll�ig.
– Nem hiszem, hogy neked nem lesznek �r�id holnap. Hagyj b�k�n!

A f�rfi egy apr� homlokpuszit adott a l�nynak, aki az azt k�vet� apr� simogat�s ut�n fels�hajtott, val�sz�n�leg rem�lte, k�retlen vend�ge v�gre elb�cs�zik. J�l hitte. A tan�r egyr�szt �gy v�lte, �pp el�gg� f�radt � is, m�sr�szt el�re sz�molt a lehet�s�ggel, hogy nem kaphat meg mindent olyan gyorsan. Kitart�s. Ez volt hetek �ta az egyik jelszava. No, �s az sem volt elfelejtend� r�szlet, hogy k�v�ncsi volt, vajon a boszorka, mikor hozz� megy majd k�l�n�r�ra, a „Mi t�rt�nt?” jelleg� k�rd�sre mit fog v�laszolni. Elmondja-e, mi is t�rt�nik �jszak�nk�nt, vagy elhallgatja, �s pr�b�l egyed�l tov�bb k�zdeni. Egy utols�t pillantott a kupac takar�ra, ami Hermion�t rejtette, majd � is nyugov�ra t�rt.

M�snap reggel az ifj� mestertanonc kiss� �lmosan, de nyugodtan �bredt, �s � maga sem �rtette, mit�l az, hisz a nem �pp h�tk�znapi h�dol�ja nem �pp erre ad okot. K�nyelmesen �sszek�sz�lt, majd a nagyterembe ment, ahol reggeli k�zben egyik �j b�jitalk�nyv�t olvasgatta, �s �gy v�rta k�t bar�tj�t, akik, h�la a legfiatalabb Weasley fi� folyton korg� gyomr�nak, nemsok�ra meg is �rkeztek. �pp egy s�t�t var�zslatok kiv�d�se �r�ra �rt dolgozatot besz�ltek ki, mikor Piton a szok�sos m�dj�n meg�rkezett. Granger l�tta ezt, �s ahogy fel� n�zett a f�rfi, k�sz�nt is, mire egy biccent�st kapott v�lasznak. Harry �s Ron reggele ezzel el is lett rontva, ellent�tben vel�k, Hermione hangulata cseppet sem v�ltozott. �pp csak elgondolkozott.

A b�jitalmester eg�sz j�l aludt, viszont �hesen �bredt. �hesen, �s nem �pp a nagyteremben felszolg�lt �telekre. Az � �tv�gya eg�szen m�st k�v�nt, de arra, hogy ezt a bizonyos �tv�gy�t csillap�thassa, j�l tudta, hogy m�g v�rnia kell. Nem is keveset. N�ha esz�be jutott, hogy er�szakkal is elvehetne p�r falatot, �m minden ilyen �tletet el is hessegetett, mondv�n, nem ezt akarja. Hab�r ott volt a higany a nyakl�ncban, hasznos kis eml�kt�rl�sekre, de nem akarta a kellet�n�l t�bbsz�r haszn�lni, s�t, ha lehet, egy�ltal�n nem akarta. Az csak a biztons�g kedv��rt volt. V�g�l �sszeszedte mag�t, �s elkezdte a napj�t. Szerda l�v�n a k�l�n�r�t v�rta. K�v�ncsi volt, hogy fog telni.

A d�lut�n �t �ra hamar el�rkezett Hermione sz�m�ra. �s b�r majdnem az eg�sz nap furcsa nyugalomban telt, a k�l�n�ra k�zeledt�vel egyre izgatottabb lett. Nem, nem a b�jitalf�z�s miatt. Sokkal ink�bb a k�l�nc ismeretlen miatt, aki m�r k�t �jjel is megl�togatta, s�t, m�g csak �jszaka sem kellett neki hozz�, hisz a nagyteremben is megk�zel�tette. Rem�lte, hogy ha az illet� egy kicsit is ismeri, tudja, hol t�lti bizonyos d�lut�njait, �s nem fogja piszk�lni. A pinc�be �rve egyre zavartabb lett, mert att�l f�lt, hogy a munk�ja rov�s�ra mehet ez az eg�sz, �s akkor Piton nem hogy d�h�s lesz, de k�pes t�n ki is haj�tani �t a laborb�l. J�, ott volt a szerz�d�s, de ha valaki, h�t � mindig el�rte, amit akart. Szinte, tette hozz� mag�ban, hisz az�rt ott a s�t�t var�zslatok kiv�d�se tant�rgy. H�ny �vig p�ly�zott r�, de sose kapta meg. Vett p�r m�ly leveg�t, �s bekopogott mestere irod�j�ba. A k�vetkez� pillanatban az ajt� gyorsan felt�rult, h�la a tan�r lend�let�nek, ezzel azonban sikeresen el�rte, hogy a l�ny egy l�p�st h�tr�ljon, �s m�g a sz�ve is kihagyott legal�bb egy �temet.

– J�l vagy? – k�rdezte a f�rfi, mik�zben v�gigm�rte tan�tv�ny�t. – S�padt vagy – k�z�lte, majd beterelte Grangert.
– �hm… Igen, uram, j�l vagyok, csak megijesztett.
– Azt hittem, ennyi id� ut�n m�r hozz�szokott a k�ls�mh�z – mondta egy g�nyos kis mosollyal, �s nem kev�s h�ts� sz�nd�kkal fogalmazva meg a mondat�t, h�tha megtud valamit.
– Nem… �n csak… az ajt� miatt. Mert olyan gyorsan nyitotta ki, miut�n kopogtam.
– �rtem. �pp itt j�rtam. Sz�val nem t�lem ijedt meg, ezt �r�mmel hallom. – A labor fel� indult, �s Hermione k�vette �t.
– �nt�l m�r r�g�ta nem ijedek meg – motyogta halkan, de a tan�r, h�la kiv�l� hall�s�nak, pontosan �rtette.

Val�ban? Tartsd meg j� szok�sod, kisl�ny.
Piton csak a receptet adta �t di�kj�nak, majd egy rak�s pergamen t�rsas�g�ban le�lt a sarokban l�v� kanap�ra, �s neki�llt jav�tani a dolgozatokat. Granger k�tszer is elolvasta, mit kell f�znie �s hogyan, majd sorban megkereste a hozz�val�kat. Tan�ra pedig, b�rmennyire is �gy t�nt, hogy gondosan �s odafigyelve jav�t, v�gig szemmel tartotta kis boszork�ny�t. L�tta a dekoncentr�lts�got, �s hogy �vatosabban b�nik mindennel, nehogy hib�zzon, �s ez �pp el�g volt neki, hogy belekezdjen egy gonosz kis j�t�kba. El�sz�r csak egy apr� megjegyz�st tett az egyik hugrabugos di�k dolgozat�ra, hogy m�gis, hogy mert egy�ltal�n �st k�zel�be menni, majd m�g n�h�ny megsz�lal�s ut�n elmondta azt a mondatot, amit tervezett.

– Ez is jobban tenn�, ha l�thatatlan lenne a k�vetkez� �r�mon – morogta, �s j�l l�tta, hogy tanonca, aki eddig szimpla k�z�nnyel hallgatta �t, most megtorpant kicsit. R�v�sett egy nagy T-t a pergamenre, majd el�vette a k�vetkez�t. P�r perc ut�n �jra megsz�lalt. – Merlinre, hogy valaki ennyire a s�t�tben tapogat�zzon… Ennyi er�vel bek�t�tt szemmel is j�rhatna. – Arra pedig meglepetts�get sz�nlelve kapta fel a fej�t, hogy a l�ny elejtett egy g�teszemet. – Minden rendben?
– Eln�z�st, v�letlen volt. Nem akartam megzavarni.
– Ezekn�l a hibbantakn�l minden jobb. Mindenre tudnak figyelni, csak arra nem, amire k�ne. Hormont�lteng�ses idi�t�k, akiknek csak a szex j�r a fej�kben. – Na, itt siker�lt Hermion�nak megv�gnia mag�t.

Piton a szisszen�sre, ahogy a l�ny letette a k�st �s a kez�hez kapott, letette a pergameneket, majd fel�llt, �s �sszeh�zott szem�ld�kkel ment oda mell�. Megfogta a v�kony kis csukl�t, majd maga el� h�zva nyitotta ki Granger tenyer�t. A f�jdalomt�l eltorzult arc� di�k csak egy halk kis mukkan�st engedett meg mag�nak.

– Mi van ma veled? Figyelmetlen vagy, zavart, �s mint l�tjuk, �n-, �s l�v�n, hogy egy b�jitallaborban vagy, k�zvesz�lyes is.
– Eln�z�st – ny�gte ki Hermione, a v�rz� tenyer�t n�zve.
– Tal�n jobb lenne, ha ink�bb elmondan�d mi a gond, mert �gy nem hagylak most f�zni. Egy b�jitalmesternek akkor is tudnia kell teljes�teni, ha k�t troll kering�zik k�r�l�tte. Ak�rmi is zavar, meg kell tanulnod kiz�rni, �s a munk�dra figyelni – mondta, mik�zben mag�hoz h�vott egy fiol�t, �s kidugaszolta. – Cs�pni fog.
– Sajn�lom, uram, �g�rem, �sszeszedem magam. – A mar� �rz�sre pedig csak �sszeszor�totta a fogait.
– El is v�rom. De nem akarod elmondani, mi van veled? A bar�taid b�ntottak meg? Vagy felteszem a legelk�pzelhetetlenebb verzi�t: rossz jegyet kapt�l? – pr�b�lt viccelni, de a l�nynak szeme sem rebbent, nemhogy mosolyogjon.

A fert�tlen�t�s ut�n Piton begy�gy�totta a sebet, �s csak egy v�kony piros cs�k jelezte, hogy valami t�rt�nt. Hab�r a p�lc�j�t eltette, di�kja kez�t nem engedte el. V�gigsim�tott a kis cs�kon.
– Holnapra elt�nik. Sz�val? Mi zavar? Ne kelljen m�r faggatni. Nem tudom, eml�kszel-e, de �szintes�get v�rok el. �s mivel b�rmi is az, kihat a teljes�tm�nyedre, �gy tudnom kell, mi v�ltotta ki n�lad ezt a t�led szokatlan viselked�st.
– �n… Sajn�lom, uram, de ezt… nem tudom elmondani.

Granger nem tudott a f�rfi szem�be n�zni. Az, hogy zaklat�ja ennyire bef�szkelte mag�t a gondolataiba, t�bb volt, mint sok. Sz�gyellte mag�t, hogy � is lassan azok k�z� tartozik, akiket a tan�r kor�bban eml�tett.
– Hermione, igaz�n…
Csak a szex j�r a fej�ben? J�, m�g nem konkr�tan az, de ez nem sokat v�ltoztat a l�nyegen. Hormonok… igen, r� kell fogni a hormonokra. Tal�n van valami b�jital ellen�k…
– Hermione!
Ut�na k�ne n�znie alkalomadt�n. Neki nyugalomra van sz�ks�ge, nem felkavar� gondolatokra. Ami azt illeti, a zaklat�j�ra sincs sz�ks�ge. B�rmennyire is h�zelg� a tudat, hogy valaki akarja �t.

– Hermione?! – A l�ny nem csak felkapta a fej�t a hangosabb megsz�l�t�sra, de m�g �ssze is rezd�lt.
– Igen? – k�rdezte, �s most vette �szre, hogy Piton m�g mindig a kez�t fogja, �s most kiss� er�sebben is.
– Harmadszor sz�ltam. Ennyire nem figyelsz? Most m�r t�nyleg tudni akarom, mi van veled!
– Sa… Sajn�lom, uram!
– Nem a sajn�lkoz�sod kell, hanem a magyar�zat. Ki vele!
– Ne haragudjon, de nem megy! – ny�gte hangosan a boszorka, m�r-m�r a kifakad�s hat�r�n. Piton pedig megkegyelmezett neki, �gy gondolva, �pp el�g volt a k�l�n�r�b�l ennyi. Elengedte a griffend�les kez�t is, majd eloltva az �st alatt a t�zet, kiterelte az irod�j�ba az �rtetlent.

– Rem�lem, nem gondoltad, hogy hagyom, hogy �gy f�zz tov�bb. Szombaton viszont vagy higgadt elm�vel gyere, vagy egy tisztess�ges magyar�zattal! Rem�lem, addigra lenyugszol! – morogta, mik�zben mag�ban j�l sz�rakozott.
– �rtettem – hajtotta le a fej�t Granger, mik�zben m�r ki is l�pett a folyos�ra.
– Menj, vegy�l egy forr� f�rd�t, �s fek�dj le!
K�sz�n�s n�lk�l csukta be az ajt�t, de m�g hallotta a halk ny�g�st, amit a l�ny adott ki mag�b�l. Azonnal becsukta a szem�t, �s figyelte, ahogy Hermione az ajtaja el�tt a k�t tenyer�be temeti az arc�t, majd v�gigsim�t rajtuk, fel, eg�szen addig, m�g a haj�ba nem t�rtak az ujjai.

– Francba! – szitkoz�dott. – F�r�dni… Fek�dni… Merlinre!

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.