Piton j�kedv�en tett-vett a laborban, eltakar�tott, majd szob�j�ba ment, �s nekivetk�z�tt a f�rd�nek. Nem maradt ott se sok�ig, de nem is sietett. V�g�l beb�jt az �gy�ba, bevackolta mag�t a takar�ja al�, �s behunyta szem�t, hogy v�gre kiszemeltj�re koncentr�lhasson. Hab�r azt hitte, a l�ny ennyi id� alatt elaludt, csal�dnia kellett. Mozdulatlanul, de nyitott szemekkel fek�dt, �s b�multa a plafont. Apr� mosollyal n�zte, ahogy Granger mellkasa lassan felemelkedett, majd visszas�llyedt. �rz�ketlen volt. Nem �rzett semmit, teh�t hozz��rhetett �gy, hogy nem kellett gonddal sz�molnia. Megtette.

V�gigsim�tott az ifj� arcon, de a boszorka meg se rezd�lt. Tov�bb haladt, megcir�gatta a nyak�t, de semmi. Azt�n az ajkait simogatta meg, de a griffend�les ekkor sem mozdult. Takar�n �t a k�t mellre helyezte kezeit, majd �vatosan meg is massz�rozta picit, �m m�g egy pislant�st se kapott v�lasznak. V�rt. Granger pedig egyre laposabbakat pislogott, majd el is aludt. Nem sokkal k�s�bb �vatosan cs�sztatta a kez�t a takar� al�, �s a combok k�z� sim�totta hideg ujjait. Bugyi most se volt a l�nyon, �m hi�ba cir�gatta, massz�rozta, vagy markolta a k�l�nb�z� r�szeit, semmi reakci�t nem kapott, �s ez meglep�en zavarta. Annyira, hogy v�g�l felmordulva egyenesedett fel, �s �llt h�tr�bb. Lemond� s�hajjal vonult vissza, �s aludt el � is.

Viszonylag hamar el�rkezett a szombati nap is. Piton m�r �sszek�sz�tett minden sz�ks�ges anyagot a laborban, amire sz�ks�ge volt a tesztel�shez. Apr� mosollyal �llt fel, mikor a l�ny bekopogott hozz�, de mire az ajt�hoz �rt, m�r felvette azt az �larc�t, amit neki tartogatott az �r�ira. Se nem t�l hideg, se nem t�l b�rgy�-boldog, de n�mik�pp kedves. Mikor megl�tta a mosolyg� barna szemeket, valami apr� elpattant benne. A szerda esti kellemetlen eset ut�n gondolatban sem kereste fel Grangert, hogy id�t hagyjon mag�nak is, �s ne keltsen felt�n�st a di�kja mellett. �m most ism�t k�zvetlen k�zelr�l l�thatta a k�t l�lekt�kr�t, amit felett�bb gy�ny�r�nek tartott. Igaz�b�l, a k�l�nleges tal�lk�kkor, mikor a k�zel�be ment, �pp ezt hi�nyolta mindig. A tekintet�t l�tni. Ha �bren volt, l�thatta, de nem �gy, ahogy � akarta. Betess�kelte h�t a k�t barna csillagot, term�szetesen, a gazd�jukkal egyetemben.

Hermione meg�llt p�r l�p�sre az ajt�t�l, �s megv�rta, m�g a f�rfi becsukta azt. �m, meglepet�s�re, nem indultak el a laborba, hanem a tan�r az asztalhoz l�pett, �s arr�l egy fekete kend�t vett fel. Ezek ut�n pedig a k�rd� tekintet�vel szembesz�llva, meg�llt el�tte.
– Eml�kszel, mit �g�rtem? – k�rdezte Piton egy pillant�ssal v�gigm�rve a l�nyt tet�t�l talpig.
– Igen, uram. A szagl�somat fogja tesztelni.
– �pp ez�rt most csukd be a szemed. A rend kedv��rt be is k�t�m.
– �h! – Hermione engedelmesen lehunyta pill�it, �s hagyta, hogy a f�rfi r�tegye a puha anyagot. �rezte, ahogy k�zelebb hajol hozz�, hogy h�tul meg tudja k�tni. A b�jitalmester pedig �ldotta az esz�t, hogy beugrott neki az �tlet, hogy ne var�zslattal oldja meg ezt a dolgot, hanem k�zzel. �gy ism�t k�zelr�l �rezhette az olyannyira szeretett sz�l�illatot.

– K�nyelmes? Nem szoros? – �rdekl�d�tt kellemes, b�g� hangon, �s Hermione megrezzent ett�l a kedves t�nust�l. Meglep�d�tt.
– Nem, pont j�.
– Remek. Akkor m�r mehet�nk is.

Piton a di�kja m�g� �llt �s k�toldalt a derek�ra t�ve a kez�t tolta maga el�tt. Az apr�kat l�pdelve pr�b�lt haladni, �s k�t karj�t maga el� ny�jtotta, hogy kitapogassa, merre van a fal �s az ajt�. A b�jitalmester el�gedetten vigyoroghatott, mert a l�ny nem l�tta, �s �gy vezette �t �t a laborba, ahol a sarokban l�v� kanap�ra �ltette tan�tv�ny�t. Egy, m�r odak�sz�tett t�lca volt a kisasztalon. Le�lt � is, �s k�zelebb h�zta az anyagokat.

– Felk�sz�lt�l? – k�rdezte.
– Fel – b�lintott hat�rozottan Hermione, �s m�ly leveg�t vett.
– J�. Akkor kezdj�k – mondta, �s Granger hallotta, hogy �vegek csilingeltek el�tte, majd a f�rfi megfogta a kez�t, felemelte, �s beletett egy fiol�t. – Tess�k. Szagold meg nyugodtan.

Hermione �gy tett. Kitapogatta az �vegcse ny�l�s�t, majd az orr�hoz emelte, �s �vatosan maga fel� legyezte az leveg�t felette. Csod�lkozva h�zta fel az egyik szem�ld�k�t.
– Van�lia – jelentette ki hat�rozottan, de n�mi k�rd�ssel a hangj�ban.
– Pontosan. Ne csod�lkozz. Az elej�n hagyom�nyos f�szerek �s illatok ker�lnek sorra. Csak ut�na j�nnek a k�l�nlegess�gek.

Piton megfogta Granger kez�t, kivette bel�le a fiol�t, majd an�lk�l, hogy eleresztette volna, egy �jabbat tett bele.
– Kakukkf� – azonos�totta azt is di�kja.
– J�. – Ism�t k�zmegfog�s �s �vegcsere.
– Citrom.
– Biztos? – k�rdezte a tan�r. Hermione ism�t megszagolta, majd biccentett. – Nem kevered esetleg a lime-mal?
– Nem.
– J�. Tov�bb!

Telt az id�, s �jabb �s �jabb illatok ker�ltek el�, mindv�gig Piton kez�b�l. Azt�n m�sik t�lca, m�s illatok, imm�ron nem csak a konyh�ban el�fordul�k. Volt ott f�, feny�, f�ld, de m�g kagyl� is. Azt�n a kifejezetten b�jitalokhoz haszn�latos anyagok ker�ltek el�. N�v�nyek, �llatok r�szei, �s egyre b�d�sebb �s b�d�sebb dolgok is. �m, szerencs�re, a v�g�re maradt n�h�ny j� illat is. Piton pedig nem b�rta meg�llni, hogy a sok fiola k�z� ne csemp�ssze oda az Amortenti�t is. Mikor a l�ny beleszagolt, l�that�an elmosolyodott, majd �jra megszagolta.

– Nos? – k�rdezte a tan�r, �s mag�nak is be kellett vallania, hogy k�v�ncsi volt.
– Ez… Amortentia – mosolyodott el a l�ny.
– Hm. Mib�l gondolod?
– Mert az biztos, hogy ezt a h�rom illatot nem keverte volna egy fiol�ba.
– Honnan tudod? – k�t�zk�d�tt a f�rfi, de k�zben elvette a fiol�t. Nem b�rta meg�llni, hogy ne szagoljon bele. Sz�l�… Hogy az a...! Gyorsan visszadugaszolta, �s letette. �pp el�g volt a kis besti�n �rezni.

– Eltal�ltam, nem igaz?
– El. Az�rt elmondod, mit �rezt�l? – pr�b�lkozott m�g Piton.
– A frissen ny�rt f� illata, az �j pergamen�, �s… menta.
– Hm. Ezek k�z�l t�n a pergamen illat�val k�zd�ttem volna csak meg – pr�b�lt viccelni a f�rfi, hogy ne t�nj�n fel, mennyire �rdeklik ezek az inform�ci�k.

A tan�r ekkor a tanonc�hoz hajolt, �s a feje m�g�tti csom�hoz ny�lt. Hermione azonban �sszerezzent a meglepetts�gt�l. Azt m�r megszokta a tesztel�s k�zben, hogy a mestere minden alkalommal megfogta a kez�t, de ez a k�zels�g most meglepte. �rezte, hogy kilazul a csom�, �s k�zben hallotta tan�ra l�gz�s�t a f�le mellett. Azt�n a kend� leker�lt r�la.
– �gy. Erre m�r nincs sz�ks�g.
– J�l teljes�tettem?

– J�l. Mindent felismert�l. F�z�s k�zben viszont mindet tudnod kell azonos�tani, vagy ha kinyitsz egy fiol�t, a k�sz b�jitalnak az alkot�elemeit fel kell tudnod sorolni. M�g ha nem is mindet, de a legt�bbet igen. Van, ami nem �rezhet�. �pp ez�rt ezt is fogjuk majd tesztelni. De nem ma. M�ra befejezt�k.
– Ennek igaz�n �r�l�k – cs�szott ki a l�ny sz�j�n, majd zavartan n�zett a tan�rra.

– Nocsak, t�n m�gse sz�vesen j�rsz ide? – h�z�dott g�nyos mosolyra Piton sz�ja.
– Nem, uram, azaz... de, csak… A t�l sok szag ut�n szeretn�k friss leveg�re menni, �s kiszell�ztetni a fejem.
– �rtem �n, semmi gond. Viszont k�s� van, �s b�r enged�lyed van takarod� ut�n is m�szk�lni, m�gse k�ne most kimenned a kast�lyb�l.
Granger k�ts�gbeesett pillant�s�t�l azonban �j �tlete t�madt Pitonnak. Ez m�g j�l is j�het.
– H�t j�, de veled tartok. Nekem is j�l fog esni. – Fel�llt �s a kez�t ny�jtotta a l�nynak. – Gyere!

Hermione b�r kicsit b�tortalanul, de a f�rfi kez�be tette a saj�tj�t, �s � is felemelkedett a kanap�r�l. Mestere azt�n elengedte �s kifel� terelte �t. M�r akkor fell�legzett, mikor ki�rtek a folyos�ra, de ahogy a kast�lyt elhagyt�k, m�ly leveg�t vett, �s m�g a szem�t is becsukta egy pillanatra.
– Pontosan ez kellett – mondta halkan.
– Furcsa, m�gis ink�bb a k�nyvt�rban �lsz a szabad leveg� helyett.
– Ha j� id� van, kint is szoktam, b�r mostan�ban val�ban nem sokszor j�rok a parkban.
– Gyere, s�t�lunk egy kicsit, azt�n visszak�s�rlek a szob�dhoz. Aludnunk is kell, holnap is nap lesz.
– Tudom, uram, de ez most sz�ks�ges, mert �gy �rzem magam, mint akit megm�rgeztek.
– Meg�rtelek.

Lassan indultak el egym�s mellett, �s eg�szen a t�ig jutottak, ahol azt�n tov�bb haladtak a parton.
– Mondd, szokt�l n�ha m�ssal is foglalkozni, mint a tanulm�nyaiddal?
– Ha ezzel most a szerelmi �letemre c�lzott, uram, akkor csak k�t dolgot tehetek.
– Val�ban? – k�rdezte felvont szem�ld�kkel a f�rfi. – Vagyis?
– Megd�bbenek, hogy ilyesmi ut�n �rdekl�dik, �s megr�zom a fejem, mert nem foglalkozok ilyesmivel.

– Mi�rt? – �rdekl�d�tt tov�bb a tan�r, h�tratett k�zzel. – Elv�gre fiatal, �s r�ad�sul m�r nagykor� is vagy. Nincsenek tal�n jelentkez�k?
– Mint mondtam, nem foglalkozom ilyesmivel. Egyel�re a tanulm�nyaim k�tnek le.
– Bocs�sd meg, ha tolakod� voln�k, csak meglept�l. Egy ilyen… h�lgynek, mint te, nyilv�n vannak �pp�gy udvarl�i, ahogy v�gyai is.
– Uram, mag�t ez komolyan �rdekli? – n�zett fel a l�ny zavartan �s kiss� elpirulva.

– Gondoltam, nem akarsz ilyenkor is az iskol�r�l �s a tananyagr�l besz�lni – v�gta ki mag�t a f�rfi. – N�zd el nekem, sosem voltam, �s t�n nem is leszek egy t�rsas�gi ember. A besz�lget�s nem az �n er�ss�gem. �pp csak pr�b�lom a k�zt�nk l�v�… kapcsolatot kellemesebb� v�ltoztatni. Mint mondtam, szeretn�m, ha a k�z�s… munk�nk, ha �gy tetszik, j� hangulat� lenne. Hab�r a mestered vagyok, az oszt�lytermen k�v�l nem akarok tan�rk�nt b�nni veled. M�r a kellet�n�l jobban. �s veled nem csak �rtelmesen, de kellemesen is lehet besz�lgetni. – Utols� mondat�t m�r halkabban �s a l�nyt�l elfordulva mondta, kicsit lehajtva a fej�t.

– Ne haragudjon, nem akartam megb�ntani. Besz�lgethet�nk nyugodtan b�rmir�l, csak… nem hiszem, hogy az �n szerelmi �letem �pp egy ilyen alkalmas t�ma lenne. – Piton szinte �rezte a gy�zelem �z�t. A l�ny most megsajn�lja, �s annak ellen�re is besz�lni fog, hogy kor�bban esz�be sem jutott. El�nye is volt annak, ha griffend�lessel kezd az ember, mert �gy biztos volt benne, hogy Hermione az im�nti szavait k�s�bb is be fogja tartani. – Meg�g�rtem, hogy �szinte leszek �s ny�lt. K�rdezhet nyugodtan, csak… meglepett.
– Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni, ne haragudj. De… Akkor tal�n besz�lj�nk m�sr�l – aj�nlotta, mik�zben m�g mindig lassan s�t�ltak tov�bb. – Van m�r elk�pzel�sed, mihez kezdesz, miut�n levizsg�zt�l �s megszerzed a b�jitalmesteri c�met is?

– Ezt most �gy mondta, mintha ez olyan biztos lenne. – Piton olyan szemekkel n�zett r�, ami hat�rozottan azt sugallta: „Ugyan, ne vicceljen! Sim�n megcsin�lja.” – K�sz�n�m, hogy �gy b�zik bennem – mondta v�g�l Granger, majd visszat�rt a k�rd�sre. – K�t �tletem is van, de m�g nem tudom, mi mellett d�nt�k.
– �s mi lenne az a k�t �tlet? – n�zett a l�nyra egy �rdekl�d� szem�ld�kemel�ssel.
– Gy�gy�t�, vagy tan�r.
– Hm. Nem is rossz. Mindkett�nek el tudlak k�pzelni. B�r f�lek, ha a tan�ri �ll�st c�lzod meg, nekem nyugd�jba k�ne vonulnom.

– Hogy? – n�zett hirtelen a f�rfira Hermione, majd felfogva a szavakat, megr�zta a fej�t. – El�sz�r is, nem t�rn�m ki az �ll�s�b�l, m�sodszor pedig, m�g t�l fiatal ahhoz, hogy nyugd�jba vonuljon. Sem �nk�nt, se m�sk�pp.
Piton p�r pillanatig elr�g�dott a "m�g t�l fiatal" megjegyz�sen, majd f�lretette a gondolatait.
– Az lehet, de ha egy olyan ember v�ltana, mint te, biztos j�lesne a di�koknak.
– Akkor sem fogom kit�rni az �ll�s�b�l, emiatt nem kell agg�dnia. M�g ha tan�r is leszek, nem felt�tlen�l itt, ha m�gis, h�t nem az �n �ll�s�ra p�ly�zn�k.
– Hm. �s mi m�st tan�tan�l, ha nem b�jitaltant?
– Mondjuk, sz�mmisztik�t… – mondta halkan, kiss� bizonytalanul Granger.

– �s a gy�gy�t�s? Be�lln�l a Szent Mung�ba?
– Igen. Ak�r. R�ad�sul b�jitalmesterk�nt ott is kamatoztathatn�m a k�pess�geimet.
– Ez biztos, de m�g van id�d eld�nteni, �s addig m�g az is lehet, hogy m�s p�ly�t v�lasztasz.
– Lehet. Azon is gondolkodtam, hogy patik�t nyitok. �s �gy rendel�sre is k�sz�thetn�k b�jitalokat.
– Egyben biztos vagyok. Ak�rmihez is kezdesz, a maximumot fogod ny�jtani, ahogy a tanulm�nyaid alatt is.

Piton meg�llt, �s egy apr� k�zmozdulattal jelezte, hogy forduljanak vissza, Hermione pedig sz� n�lk�l k�vette.
– Rem�lem, nem gond, de �ssze�ll�tottam egy k�nyvlist�t. K�rted, hogy seg�tsek, �s p�r c�met fel�rtam.
– Ez… nagyon k�sz�n�m, uram! – lelkendezett a griffend�les.
– Fontoss�gi sorrendben �rtam, de majd te eld�nt�d, melyikeket szeretn�d.
– Nem is tudja, mennyire h�l�s vagyok �nnek – pirult el zavar�ban a l�ny.

A f�rfi nem v�laszolt, mert kicsit elkalandozott, hogy h�nyf�lek�pp h�l�lkodhatna neki Hermione. �pp ez�rt csendben haladtak tov�bb, �s a tan�r csak akkor t�rt vissza a gondolataib�l, mikor bel�ptek a kast�lyba. A l�pcs�kh�z �rve automatikusan ment volna tov�bb a griffend�les mellett, de az meg�ll�totta. � k�rd�n, m�g amaz kiss� f�l�nken n�zett.
– Igaz�n nem kell elk�s�rnie, uram. Esk�sz�m, nem t�vedek el. – Piton itt elh�zta a sz�j�t, jelezve, hogy nem is gondolt erre, de a boszorka ink�bb �gy �rtette: „Tudom, hogy rosszban s�ntik�l.” – T�nyleg k�s� van. Menjen �n is aludni, nem kell miattam tov�bb f�radnia.

A b�jitalmester erre �sszefonta a karjait, majd v�gign�zett tanonc�n. Egy g�nyos kis mosollyal pedig apr�t biccentett.
– Rendben, menj, de a biztons�g kedv��rt, figyelni foglak, eg�sz addig, m�g be nem l�psz az ajt�don. – A l�ny meglepett pillant�s�ra csak kiny�jtotta a kez�t, �s megbirizg�lta a nyakl�ncot, amin most is ott csillogott a higannyal teli mini �vegcse. – Tudni fogom, hol vagy. Ir�ny az �gy! – mondta, azt�n el is indult a pince fel�, de egy g�nyos �s c�lz� k�sz�nt�st m�g megejtett. – J� �jt, Miss Granger! – A mag�z�sra Hermione felkapta a fej�t.
– Uram!
– Igen? – fordult vissza f�rfi, miut�n megtorpant.

– Tudja, mire figyeltem fel? – k�rdezte egy vid�m mosollyal, �s Piton �sszer�ncolta a szem�ld�k�t a gondolatra, hogy net�n lebukott a l�ny el�tt. – Valamelyik nap a higanyon gondolkodtam, �s eszembe jutott, hogy mi a vegyjele, �s... – Granger �gy t�nt, butas�gnak tartja a mondand�j�t, mert v�g�l nem folytatta, hanem zavartan legyintett, majd elhadart egy „J� �jt, professzor!”-t �s felrohant a l�pcs�n.

Piton m�g hossz� pillanatokig n�zett ut�na elgondolkodva.
Ezzel vajon mit akart? A higany vegyjele? Az Hg. Hg… H… G… Hermione Granger.
�szre sem vette, hogy mosolyogva ment a lakoszt�lya fel� ezzel meglepve p�r, m�g �bren l�v� festm�nylak�t. Csak n�h�ny pillanatig k�vette figyelm�vel tan�tv�ny�t, de amint bel�pett a szob�j�ba, megszak�totta a kapcsolatot. Aznap el�g volt ennyi.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.