– Mint mondtam, b�rmikor zargathatom. �m nem fogok a kast�lyban keresg�lni maga ut�n. – Elengedte a l�ny kez�t, �s a zseb�be ny�lt, ahonnan egy nyakl�nc ker�lt el�, amit a griffend�les fel� ny�jtott. – Ezt hordania kell a nap 24 �r�j�ban, �gy megtal�lom, ha keresem.
Hermione �vatosan vette el az ez�stl�ncot, �s szem�gyre vette a rajta l�g� ujjpercnyi kis fiol�csk�t. St�lusos. A kis �vegcs�ben ez�st�s folyad�k csillogott.
– Had seg�tsek – mondta a tan�r, mikor l�tta, hogy a boszork�ny a kapcsot keresi, �gy visszavette t�le. – Csak var�zslattal tehet� fel, �s vehet� le. Hozz�teszem, csak �n vehetem majd le.

Piton p�lc�j�nak egy int�s�re a l�nc a l�ny nyaka k�r� fon�dott, �s m�ris ott lifegett.
– �gy – igaz�totta meg a fiol�t a f�rfi. Hermione pedig k�ptelen volt elrejteni zavar�t �s pirul�s�t.
– Ez… olyasmi, mint ami Harry nyak�ban l�g? Tudom, hogy az egy med�l, de az is a megtal�l�s�ra szolg�l.
– Olyasmi – helyeselt a tan�r.
– Milyen b�jital van benne?
– A h�res tud�sv�gyad, nem igaz? – k�rdezte egy apr�, g�nyos mosollyal. Granger viszont a tegez�d�sen lep�d�tt meg. �s ez l�tsz�dhatott is rajta, mert Piton egyb�l megmagyar�zta. – Ezent�l tegezni foglak. Szokj hozz�!
– Rendben – mondta a griffend�les, �s tov�bb forgatta a kis fiol�t a nyak�ban, jelezve, hogy nem kapott v�laszt.

– A fiol�ban egyszer� higany van. Nem b�jital. Nem kell agg�dnod, az �veg t�rhetetlen, �gyhogy nem lesz baja. Tudod, honnan ered a higany (mercury) elnevez�s?
– A r�mai mitol�gia isteneinek h�rviv�j�r�l. �! – csillant fel a l�ny szeme. – Ez�rt?
– Ez�rt. A nyakl�nccal nem csak megtal�llak, de ha kell, �zenetet is k�ldhetek. P�ld�ul, hogy mikor v�rlak.
– �rtem.
– Ez a kis neh�zf�m remek�l ell�tja a feladat�t – mosolygott ravaszan.
Piton arr�l m�r nem besz�lt, hogy a higany, ami k�ztudottan m�rgez�, �s nem kev�s gond sz�rmazhat bel�le, ha a szervezetbe ker�l, t�bbek k�zt eml�kezetveszt�st is okozhat. �s ez az a tulajdons�g, ami m�gikusan feler�s�tve neki m�g j�l j�het, ha net�n kellene.

– Uram… – kezdett bele kiss� f�lve a l�ny, de nem folytatta.
– Igen? Mondd csak! Ez szint�n elv�r�som. �szint�nek kell lenned hozz�m. Ha j�l akarunk egy�tt dolgozni, �s gy�m�lcs�z� kapcsolatot akarunk, kell, hogy ny�lt, �s �szinte legy�l hozz�m. Sz�val?
– T�nyleg rendk�v�l h�l�s vagyok �nnek, de… Mi�rt teszi mindezt?
– Eddig nem igaz�n volt r� m�dom, hogy rendes tan�rk�nt viselkedjek. Ezzel, persze, nem azt mondom – s�hajtott fel szerep�t j�tszva –, hogy ezent�l az �r�kon nem v�rom el �pp�gy a figyelmet a di�kokt�l. Mind�ssze arr�l van sz�, hogy megtehetek olyan dolgokat is, amiket eddig nem. Ha valaki, h�t te meg�rdemled, hogy t�bb figyelmet szenteljek neked. K�r lenne veszni hagyni ezt a tud�st, ezt az �szt. �n csak egy m�dot aj�nlok, hogy legyen egy �t, amin elindulhass. Neked kell v�gigmenni rajta, neked kell tanulnod, �s teljes�tened.

– K�sz�n�m! – mondta szinte meghatottan Hermione.
– Mint mondtam, a sz�let�snapodon hivataloss� tessz�k, de addig sem kell t�tlen�l �ln�nk. K�l�n�ra elnevez�s alatt addig is j�ssz majd hozz�m. Azt viszont szeretn�m tudni, mikor lenne neked megfelel�. �gy sz�mold, hogy minimum heti k�t, vagy h�rom alkalom. Minimum h�rom �r�s foglalkoz�sokkal. �s az a minimum.
– Nos… A h�tf�, �s szerda d�lut�n j� lenne. Illetve, esetleg h�tv�g�n, ha megfelel �nnek.
– Rendben. Szombat?
– J� – b�lintott a l�ny.

– Akkor ezeken a napokon d�lut�n �tre itt v�rlak. Viszont arra k�sz�lj fel, m�r most, hogy amint hivataloss� v�lik, b�rmikor h�vhatlak. Fenntartom azt, amit reggel mondtam. N�ha ig�nybe fogom venni a seg�ts�ged.
– Rendben, uram.
– Nem kell majd k�l�n dolgozatokat �rnod, de sokszor lesz sz�ks�ged kutat�sokra. Ha kell, beengedlek a mag�nk�nyvt�ramba.
– �rtem.

Piton alig b�rta visszafogni mag�t, nehogy elvigyorogja mag�t Granger el�tt. A csapd�t fel�ll�totta, a boszorka bes�t�lt, � pedig sz�pen befogta �s r�tette a p�r�zt is. Nem volt vissza�t. Na, j�, lehetett volna, de ez a kis griffend�les biztos nem l�p vissza. �s � sem. Viszont m�r most nehez�re esett, hogy ne ny�ljon a keze ut�n, �s h�zza mag�hoz. K�v�nta. A zavart, kipirult arcot, a csillog� szemeit, a boldog mosoly�t, �s a most is k�nz� illat�t. M�ly leveg�t vett.
– Nos, mivel h�tf� van, ak�r most el is kezdhetj�k, igaz? Vagy van egy�b programod?
– Nem, uram, elkezdhetj�k.
– Akkor gyere! – mondta a l�nynak, �s elindult az egyik oldalajt� fel�. A f�rfi mag�nlaborj�ba l�pve Hermione l�legzete is el�llt.

A b�jitalmester el�gedetten figyelte di�kja arc�t, ahogy k�rben�zett. Azt is l�tta, hogy a labor egyik sark�ban berendezett pihen�sarokn�l kicsit elid�zik a tekintete. Nem volt t�bb egy kanap�n�l �s egy asztalk�n�l egy kandall� el�tt, de m�gis kellemes kis zug volt. Bele se mert gondolni, hogy azon a kanap�n bizony m�g fognak egym�s mellett �lni. Az �l�sn�l tov�bb nem mert �lmodozni. �lmodozni! Gondolatban felpofozta mag�t. � �s az �lmodoz�s. De mi�ta ez a kis fruska megfert�zte, nem �nmaga.

– Tetszik? – k�rdezte kedves hangj�t el�v�ve, �s megengedett mag�nak egy kisebb mosolyt.
– Nagyon is! Ez… – Megint nem fejezte be a mondat�t, �gy Piton ism�t b�ztatni kezdte.
– Mondtam, csak ny�ltan. Ez…?
– Ez gy�ny�r�! Kicsit �gy �rzem magam, mint a kisgyerek a j�t�kboltban kar�csonykor.
– Nos, n�zz k�rbe, elv�gre nem �rt, ha tudod, hogy mit hol keress. Addig �n munk�hoz l�tok.
– Ne seg�tsek? �gy �rtem… k�rben�zhetek k�s�bb is.
– Maradj csak. Meg kell f�zn�m egy nagyobb adag f�zetet �g�si s�r�l�sekre.

Piton �sszeszedte a hozz�val�kat, majd munk�hoz is l�tott, mik�zben a szeme sark�b�l a l�nyt figyelte, ahogy a polcok el�tt l�pdelt, �s a felsorakoztatott hozz�val�kat vizsg�lta. Csak rem�lni merte, hogy a jelenl�te nem lesz zavar�. Mikor az �lmodoz�sa csaknem katasztr�f�hoz vezetett, majdnem meggondolta mag�t a terveit illet�en. De v�g�l m�gis �gy d�nt�tt, akarja, hogy a k�zel�ben legyen.
Eltelt f�l �ra is, �s � el�gedett volt, hogy nem k�vetett el egy hib�t se. Hossz� �vek �ta nem �rzett emiatt el�gedetts�get. Azonban Granger befejezte a n�zel�d�st, �s meg�llt vele szemben, az asztal t�loldal�n. � viszont egy oldals� szekr�nyhez ment, �s egy k�nyvvel t�rt vissza, amit a griffend�les el� tett.

– �tvennegyedik oldal. Ma azt kell megf�zn�d.
Hermione elmosolyodott, �s lapozni kezdett, de sz�ja egyre jobban g�rb�lt felfel�, �s b�r l�tszott, hogy k�zd ellene, nem igaz�n ment. Piton p�r pillanatig gy�ny�rk�d�tt benne, majd r�k�rdezett az ok�ra.
– Mi tetszik?
– Semmi, eln�z�st – pr�b�lt a l�ny uralkodni arcizmain. Sikertelen�l.
– Mondtam, hogy elv�rom az �szintes�get, �gyhogy ki vele.

Granger m�g mindig lapozgatott, �s nem n�zett a f�rfi szem�be, �gy kezdett bele.
– Csak… sosem f�ztem m�g meg egy k�nyv oldal�t se. Fizikailag is lehetetlen lenne, mert minimum k�t oldalt k�ne, tekintve, hogy a pap�r m�sik fel�n is van egy – kuncogott, majd el is sz�gyellte mag�t, hogy milyen bugyutas�gokat besz�l.

Piton p�r pillanatig f�rk�szte az arc�t, majd olyat tett, ami Hermione �jabb d�bbenet�t okozta. Nevetett. Igaz, halkan, de olyan kellemesen m�ly t�nusban, ami, ak�r tagadta, ak�r nem, tetszett a kis boszork�nak. Mikor a professzor m�r csak egy nagyon apr� mosolyt �rz�tt j�kedv�b�l, folytatta a munk�j�t. Mindek�zben elk�nyvelte siker�t, mert a kis fruska arc�t l�tva, m�r tudta, nem hi�ba j�tszik. Ha �gy folytatja, hamar eloszlathatja a l�nyban a kellemetlen �rz�seit vele szemben.
– Tedd meg nekem, hogy meghagyod a k�nyvem, �s ink�bb a b�jitalt f�z�d meg, amir�l �r.

Kedvess�ggel se nyert m�g csat�t, de �gy �rezte, most hat�rozottan ez a helyzet �llt fenn. Hermione nyugodt volt �s j�kedv�. � pedig �gy v�lte, annyira nem is f�j kedvesnek lenni. F�leg, ha van mi�rt. N�h�ny pillanatig azonban �gy �rezte, hogy sose fog elj�nni az a nap, mikor mag��v� teheti a l�nyt. K�s�rt�se ott s�rg�tt �s forgott nem messze t�le, �s � csak nyelt �s gyakorolta a l�gz�st, hogy higgadt maradhasson.

Nem besz�lgettek sokat, a b�jitalmester csak akkor sz�lt a di�kj�hoz, ha valamit kritiz�lni akart. Mivel a b�jitalokat nem hagyhatt�k ott a vacsora miatt, egy man�val hozattak p�r szendvicset. F�l kilenc is elm�lt, mikor Hermione az utols� teend�jek�nt eltette a tiszt�ra sik�lt �st�t. El�gedett volt mag�val, de mester�t�l csak egy apr� biccent�st kapott. Val�j�ban Piton elf�radt a koncentr�l�st�l, hogy ne rontson el semmit, Granger munk�j�ra is tudjon figyelni, ne kalandozzon el a gondolata, �s tudjon �rtelmesen kritiz�lni is. B�rmennyire v�gyott is a griffend�lesre, most csak azt akarta, hogy v�gre az ajt�n k�v�l legyen, �s � bef�szkelhesse mag�t a kedvenc fotelj�be egy poh�r finom borral. Csendben, b�k�ben, nyugalomban.

– M�ra ennyi volt, Hermione. Szerd�n �tkor v�rlak. – Mik�zben halkan, �mde �rthet�en morgott, kez�vel m�r kifel� tess�kelte a l�nyt.
– Itt leszek, uram! – biccentett Granger, �s engedelmesen kis�t�lt az irod�ba, azt�n az ottani ajt�n �t a folyos�ra, majd visszafordult, �s a f�rfira mosolygott.
– J� �jt, professzor!
– J� �jt! – er�ltette ki mag�b�l a f�rfi. Na, ez se s�r�n fordult m�g el�, hogy k�sz�ngessen. �ltal�ban csak kizavar mindenkit, �s becsukja az ajt�t. Net�n becsapja. Az egyetlen kiv�tel Dumbledore.

F�radtan a fotelj�be �lt, �s mag�hoz h�vott egy �veg bort �s egy poharat. T�lt�tt, majd h�trad�nt�tt fejjel �zlelgette az els� kortyot. Szemei csukva voltak, �s mint mostan�ban oly sokszor, a griffend�les kis frusk�t l�tta maga el�tt. A bor se seg�tett. A l�ny sz�l�illata tett r�la, hogy m�g err�l is � jusson esz�be. F�l �r�val k�s�bb morogva ment zuhanyozni.

M�snap m�r a nagyteremben reggelizett, mikor l�tta meg�rkezni �lmai f�szerepl�j�t. Ahogy mosolyogva le�lt a bar�taival a hely�re, felr�mlett benne az el�z� napi j�kedve a b�jitalos k�nyvvel. A heted�ves b�jitaltan�r�i napi rendszeress�ggel folynak, �gy aznap is l�thatja majd �t k�zelebbr�l is. Gondolatban felny�g�tt. Kellett ez neki? Mit meg nem tesz, csak hogy k�t v�llra fektesse azt a kis… eddig jutott, mikor Dumbledore megzavarta.

Mindek�zben Hermione bar�tainak ecsetelte a t�rt�nteket.
– Nem hiszem el, hogy annak a denev�rnek a t�rsas�g�ban fogod t�lteni az id�d nagy r�sz�t! – morgott Ron.
– Neked fogalmad sincs, nekem mit jelent ez! � az egyik, ha nem a legjobb b�jitalmester, �s nemhogy elv�llalta, de felaj�nlotta, hogy a mesterem lesz. Olyasmiket tanulhatok t�le, amit az �r�kon, vagy le�r�sokb�l es�lyem sincs!

– H�! – lep�d�tt meg Harry, �s egy pillanatra mozdulatlan maradt. – Ezzel azt akarod mondani, hogy vannak dolgok, amiket nem tudsz k�nyvb�l megtanulni? – po�nkodott.
– Nagyon vicces! Nem �rtitek, milyen sokat jelent ez nekem?
– �n �rtem, Hermione – mondta Potter. – �s nem is a tanul�soddal van gondom, sem azzal, mit akarsz tanulni, puszt�n att�l, hogy ki lesz a… mestered.
– Nem olyan r�mes, hidd el! S�t! Tegnap nagyon is norm�lis volt. M�g nevetett is.

– Ne… – akadt meg Ron a r�ntott�j�val a sz�j�ban, majd kiv�telesen lenyelte, miel�tt folytatta volna. – Nevetett? Egek, melyik b�jitalt�l hallucin�lt�l ilyet? Piton nem hogy nem nevet, de mosolyogni is csak g�nyosan tud.
– Hogy lehettek ilyenek?! Ok�, �vekig szem�t volt, de oka volt r�!
– Hermione, nem gondolhatod komolyan, hogy egyik percr�l a m�sikra megv�ltozott. Valamit tervez, csak m�g nem tudjuk, mit.

– Azt hittem – kezdte m�r a d�ht�l v�r�s fejjel Granger –, hogy, mint a bar�taim, meg�rtetek �s t�mogattok, de minimum k�pesek vagytok velem �r�lni, de �gy l�tszik t�l sokat v�rtam el t�letek! – Felkapta t�sk�j�t, �s otthagyta a sr�cokat. Ron maradt, de Harry ut�na ment �s a csarnokban utol is �rte.
– Ne haragudj, h�! Mi csak agg�dunk �rted!
– Mi lenne, ha v�gre nem keresn�tek minden f�sz�l m�g�tt egy hadsereget?
– L�sd be, hogy furcsa, amit tesz. Meg�rdemled, mert meg�rdemled. Senki nem szolg�lt r� erre �gy, mint te. Csin�ld, tanulj, de vigy�zz vele!

A l�ny m�ly leveg�t vett.
– Harry, �rt�kelem, hogy vigy�zni akarsz r�m, de meg tudom v�deni magam. Mintha r�mlene a nagy csata, ahol hal�lfal�kkal szemben k�zd�ttem.
– J�, �rtem �n – adta meg mag�t a fi�. – De ha gond van, sz�lj! – J�t�kosan, mosolyogva s�p�rt f�lre egy tincset a l�ny arc�b�l. Azt�n elkomorult picit. – Ez mi? – ny�lt a l�ny nyakl�nc�hoz.
– Olyan, mint ami neked is van. Csak ez nem med�l. Az�rt kell, hogy megtal�ljon, ha keres, vagy �zenni tudjon, hogy mikor v�r a laborj�ban.

– �! – L�that�an a sr�c elgondolkodott. – Sz�val, b�rmikor megtal�l… vagyis… J�, nem kombin�lok. B�zok benned, �s… benne is. Sokat seg�tett szem�lyesen nekem is, �s a h�bor�ban is. Nem v�letlen tan�skodtunk mellette. De att�l m�g mindig �vatoss�got ig�nyel.
– �gy mondod, mintha nem veled egy�tt j�rtam volna suliba.
– Meg�g�red, hogy sz�lsz, ha gondod van?
– �g�rem! – ny�gte a l�ny m�r feladva a harcot. – Most m�r mehetek? Ugyanis nem akarok elk�sni.
– J�! Menj! K�s�bb tal�lkozunk �tv�ltoztat�stanon.

A nap nagyon gyorsan eltelt. A b�jitaltanon nem t�rt�nt semmi szokatlan. Piton, persze, a szeme sark�b�l figyelte tan�tv�ny�t. Szerda d�lut�n Hermione az �r�k ut�n le�lt tanulni, �s csak akkor kelt fel, mikor indulnia kellett a pinc�be. Pontosan �tkor kopogtatott, �s bebocs�t�st is nyert.
– Ma egy�tt fogunk f�zni – kezdte a tan�r.
– Rendben.

A laborba �rve a griffend�les m�r ott tal�lta az asztalon a hozz�val�k sor�t, �s a receptet. Nem kellett k�l�n k�rni, � elolvasta, �s m�r neki is l�tott az el�k�sz�leteknek, amit m�r Piton is csin�lt mellette. A f�rfi meglep�dve vette �szre, mennyire �ssze tudnak dolgozni. Az viszont t�bbsz�r gondot okozott neki, hogy a l�ny most m�g k�zelebb volt hozz�, mint h�tf�n, vagy az �r�kon. Az illat intenz�vebb volt, �s hi�ba volt b�d�s a b�jital az �stben, � a sz�l�re koncentr�lt.

Mikor Hermione a kez�be adott egy t�lk�t, mert az k�vetkezett, direkt hozz��rt k�zben az ujjaihoz. �m l�tsz�lag nem t�rt�nt semmi. A boszorka nem rezzent �ssze, nem lep�d�tt meg, nem kapta el a kez�t. Vagy nem �rdekelte, vagy nem t�r�d�tt vele. Lesz ez m�g m�sk�nt! K�vetkez� megmozdul�sk�nt a l�ny m�sik oldal�r�l kellett neki egy hozz�val�, �m nem k�rte el, �s l�tva, hogy Granger sem adja m�g, gyorsan d�nt�tt, miel�tt ez megt�rt�nt volna.

K�t kez�vel megfogta di�kja derek�t, �s gyeng�den arr�bb h�zta, m�g � m�g�tte od�bb l�pett az asztalon l�v� gy�k�rdarab�rt ny�lva. Visszafel� csak f�l k�zzel terelte vissza �t, �s mikor az kicsit csod�lkozva �s k�rd�n n�zett r�, r�mosolygott egy picit. Az is csak egy apr� sz�jr�ndul�snak l�tszott.
– Mi�rt nem sz�lt? Odaadtam volna.
– Elhiszem, de te csak pucold azt a gr�n�talm�t, mert hamarosan kelleni fog – indokolta tett�t, mik�zben megkavarta a b�jitalt.

Hermione nem foglalkozott tov�bb a dologgal. Ink�bb mag�t hib�ztatta picit, hogy mi�rt nem adta oda azt a gy�keret, hisz tudta, hogy az fog k�vetkezni. A f�zet viszont olyan st�diumba ker�lt, hogy nagy h�t bocs�tott ki mag�b�l. Gondolkod�s n�lk�l vette le a tal�rj�t �s a pul�ver�t, ezzel is meglepve a mellette �ll� f�rfit, aki ennek l�tt�n p�r pillanatra k�v� dermedt. Azt�n a l�ny bl�za szebbn�l szebb �tleteket adott neki, mihez is tudna kezdeni vele… na �s azzal, amit takar.

Granger nem v�ve �szre tan�ra figyel� szemeit, dolgozott tov�bb. Csak p�r perccel k�s�bb, mikor �tadta a gr�n�talm�kat, vetett egy gyors pillant�st a f�rfire. Azt�n hirtelen visszakapta r� a tekintet�t, �s nem titkolt meglepetts�ggel n�zett v�gig rajta. Piton nem n�zett r�, csak szeme sark�b�l l�tta, hogy a l�ny �t figyeli. Az, hogy � is levette a tal�rj�t, �s most fekete nadr�gban, �s feh�r ingben dolgozott tov�bb, l�that�an �j r�l�t�st adott a griffend�lesnek.

– Valami gond van, Hermione? – n�zett r� mosolyogva, nem titkolva, hogy �lvezi a kutat� szemeket.
– Nem, �n… – Csak p�r m�sodperc kellett, hogy elpiruljon. – Csak meglep�dtem.
– Min? Hogy van rajtam ruha a tal�r alatt? – �lvezettel n�zte, ahogy a l�ny elfordult �s pr�b�lta legy�rni zavar�t. – �n is ember vagyok, �pp�gy melegem van, mint neked. �s biztos�thatlak, egy�b dolgokban is ember vagyok. Gondolkodok, l�tok, hallok, �rzek �s v�gyok. – Direkt tette hozz� az utols� sz�t.

– Ne haragudjon, nem akartam illetlen lenni.
– Ugyan! – Gyeng�den a boszorka h�t�ra tette a kez�t. – Be kell vallanom, m�g j�l is esett. Ha egy ilyen h�lgy, mint te, �gy n�z r�m, ahogy az im�nt tetted, azt b�knak kell vennem. – A l�ny mell� �llt, �s �gy n�zte a pirul� arcot.
– Csak az�rt volt, mert… m�g soha nem l�ttam, csak tal�rban – magyar�zta. M�g mindig pr�b�lt dolgozni, de a h�t�n nyugv� k�z nem kicsit zavarta. J� viszony, az rendben volt, de erre nem v�gyott.
– Tudom.

Egy barna hajtincset a f�le m�g� f�s�lt, ezzel megremegtetve Hermion�t, aki v�gre a szem�be n�zett. Nem sz�lt, csak otthagyta, �s dolgozott tov�bb. Siker. Ez volt az els� gondolata. Granger nem menek�lhet. Mint egy l�gy, felragad a l�gypap�rra, �s azt�n hi�ba verg�dik �s csapkod. Az �v� lesz. Nem volt egy Adonisz, de tudta, hogy nincs oka panaszkodni. Lehet, hogy v�kony volt �s magas, de izmos �s er�s, ha m�st nem is, ezt k�sz�nhette a hossz� �vek harcainak.

M�r most tudta, hogy a kis fruska derek�val fog �lmodni, amit volt alkalma �rezni. Nem besz�lve a pirul�s�r�l �s a remeg�s�r�l, amit t�k�letesen �rzett, mikor a h�t�ra tette a kez�t. Ahogy tov�bb dolgozott, el�gedetten vigyorgott mag�ban akci�ja siker�n.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.