Egy �jabb tan�v. M�gsem �tlagos a var�zsl�t�rsadalomnak. Ny�r elej�n ugyanis Harry Potter v�gre v�gzett Voldemorttal. Nem sok kellett, hogy � is ott hagyja a fog�t, de v�g�l t�l�lte, �s fel�p�lt, csak hogy azt�n a ny�r tov�bbi r�sz�ben ing�zhasson a Miniszt�rium �s a f�hadisz�ll�s k�zt. T�rgyal�sr�l t�rgyal�sra j�rt, de most v�gre a hetedik �v�t kezdhette Roxfortban. Ahogy bar�tai is.

Hermione izgatottan figyelte a nagyterem ny�zsg�s�t. Az el�z� napi beavat�son m�r l�tta az els�s�ket, �pp ekkor csak figyelt. �gy t�rt�nt az, hogy a tan�ri asztal fel� n�zve megakadt a tekintete „kedvenc” professzorukon. Piton �ppen �t n�zte, mire azonnal elkapta a tekintet�t. M�g tiszt�n eml�kezett arra a napra, mikor Harryvel �s Ronnal a miniszt�riumba mentek egy t�rgyal�sra. A b�jitalmester is ott volt, mint tan�. �t, Dumbledore-nak h�la, felmentett�k, �s j� p�ran tan�skodtak is mellette. Harry �s � is.

De akkor a tan�k k�zt �ltek mindketten, egym�ssal szemben, a terem k�t oldal�n. �gy t�k�letesen l�tta, hogy a f�rfi �jra �s �jra v�gign�z rajta. Nem tudta hova tenni a dolgot, �gy pr�b�lt a t�rgyal�sra koncentr�lni. Sikeresen. De ott, a nagyteremben... Ott a f�rfi megint �t n�zte. Mi�rt? Tal�n a tan�skod�sa miatt? Nem gondolta volna, hogy mellette fog sz�lni? Nem �rtette.

A reggeli v�gezt�vel elindultak a pinc�be, merthogy az els� �r�juk �pp Pitonnal volt, �s a mardek�rosokkal. Nem figyelt igaz�n a k�t bar�tj�ra, mivel a tananyagon gondolkozott. M�r teljesen felk�sz�lve �lt az asztal�n�l, mikor Piton bevonul�sa kiszak�totta a gondolatai k�z�l. A szok�sos tal�rlebegtet�s, majd a f�rfi meg�llt az oszt�ly el�tt. Els� l�p�sk�nt �l�srendet alak�tott ki. Hermione sz� n�lk�l, b�r kiss� kelletlen�l �lt �t az els� sorba, k�zvetlen�l a tan�ri asztal el�.

Csak ez hi�nyzott. Ebben az �vben m�r mindenki egyed�l dolgozott, �gy nem az zavarta, hogy net�n a t�rs�val val� besz�lget�s�t hallan� meg a tan�r. De pont az orra el�tt lenni… zavar� volt. Nagyon. M�g akkor is, ha hib�tlanul tudott f�zni. Az �ra v�g�l elkezd�d�tt, �s � szorgalmasan jegyzetelt, majd mikor arra ker�lt a sor, nekil�tott a b�jitalnak is. Nyugodtan csin�lta a feladat�t eg�sz addig, m�g Piton le nem �lt az asztal�hoz. Kap�sb�l megl�tta, hogy megint �t n�zi. Mit akar t�le? Nem t�r�dve a dologgal, f�z�tt tov�bb, �s sz�pen is haladt, m�g valahonnan sisterg�st nem hallott. Gyorsan h�trafordult, �s m�g l�tta Seamus ijedt arc�t, de azt�n az �stje ki�r�lt. Piton eltette a p�lc�j�t, majd g�nyosan elmosolyodott.

– Ez t�z pont a Griffend�lt�l, Mr. Finnigan. Kezdje �jra, ha �ra v�g�ig �sszehozza, tal�n nem �rok be egy trollt a mai munk�j�ra.
P�r di�k kuncogni kezdett. Nan�, hogy mardek�rosok.
– Csendet, Mr. Malfoy! M�g meg tal�lom b�ntetni �nt is.

N�ma csendben dolgoztak tov�bb, b�r Seamus l�that�an k�ts�gbe volt esve. Es�lye sem volt, hogy �ra v�g�ig �sszehozza a b�jitalt. Hermione pedig nem volt olyan helyzetben, hogy seg�thessen. Visszafordult az �stj�hez, �s m�g elkapott egy apr�, �ntelt mosolyt a tan�r fel�l, aki megint az asztal�hoz �lt. Ezt �lvezi, igaz? �ket k�nozni. Hamarabb v�gzett mindenkin�l, �gy k�nyelmesen �sszepakolhatott, �s v�g�l leadta a fiol�nyi b�jital�t is. Piton viszont, m�g a b�jitalt csak egy pillant�ssal ellen�rizte, Grangert l�tv�nyosan v�gigm�rte. L�tv�nyosan, a l�ny sz�m�ra. M�s vagy nem vette �szre, vagy nem foglalkozott a dologgal.
– �t pont a Griffend�lnek, Miss Granger – mondta v�g�l a f�rfi, �s el�gedetten n�zte a boszorka arc�ra ki�lt meglep�d�st.

Erre m�r nem csak p�ran, de mindannyian felfigyeltek az oszt�lyban. Piton, amint pontot ad a Griffend�lnek? Hermione fel sem fogta az �ra tov�bbi r�sz�t igaz�b�l. Szerencs�re nem is volt mit. Csenget�skor pakolni kezdett, de m�g a tan�rra pillantott, aki ekkor is �t n�zte. Ez nem igaz! Mi�rt csin�lja? A l�ny szinte ord�tott mag�ban. �pp csak felvette a t�sk�j�t, mikor meghallotta a f�rfi hangj�t.
– Miss Granger, tegye meg, hogy itt marad m�g p�r percre!
Hermione visszafordult fel�, biccentett, majd le�lt, �s megv�rta, hogy mindenki t�vozzon. Nem tartott sok�ig, mindenki menek�lt. Az ajt� becsuk�dott, � pedig v�rakoz�an n�zett a tan�rra. Piton ism�t v�gign�zet rajta. Majdnem hangosan is megk�rdezte, m�gis mi a fene baja van vele, de szerencs�re lenyelte a szavait.

– Van egy aj�nlatom �nnek, Miss Granger.
– Egy aj�nlat? – lep�d�tt meg ism�t a l�ny.
– Igen, egy aj�nlat. J�l sejtem, hogy sz�nd�kozik b�jitaltanb�l tov�bbtanulni a vizsg�i ut�n?
– I-igen, professzor.
– Nos, �gy gondoltam, egyess�get k�thetn�nk.
– Mire gondol?
– �n gyakorolhatna, �s megtan�tan�m p�r dologra m�g, ami egy k�nyvben sincs benne.
– �s mit k�r cser�be?
– Cser�be? Nos, nekem az �pp el�g lesz, hogy az, amit �n f�z meg, az nem az �n id�met rabolja. �s a munk�ja mellett egy�b f�zeteket is fogok k�rni n�ha, ami m�r nyilv�nval�an a kisujj�ban van.
– �rtem.
– Elfogadja?

Hermione elgondolkozva n�zte a padl�t. Remek aj�nlat volt, de volt egy bibi. Egy k�rd�s. De miel�tt feltette volna, Piton megsz�lalt.
– �gy d�nts�n, hogy nem fogom m�g egyszer felaj�nlani.
– Mi�rt? – k�rdezte hirtelen a l�ny. – Mi�rt aj�nlja fel ezt? Eddig…
– El ne kezdje! Eddig Voldemort �lt. Sakkozza ki!
– �rtem.
– Teh�t?
– Rendben.
– Ez esetben �r�k ut�n v�rom az irod�mban, �s megbesz�lj�k a r�szleteket. Most menjen!
– Ott leszek, Piton professzor! �s k�sz�n�m! – mondta, m�r az ajt� fel� h�tr�lva.

Mikor becsuk�dott az ajt�, Piton sz�ja apr�, �rd�gi mosolyra h�z�dott. Tavaly figyelt fel igaz�b�l a l�nyra. Egyre ink�bb n�v� �rett, �s ezt nem tudta nem �szrevenni. �s mindemellett okos is volt. J�… griffend�les, �s mint ilyen, ideges�t�, de azok a form�k… �s az illata… Megveszett �rte! Sz�l�. �des sz�l�. A l�ny saj�t illat�val keveredve teljesen elvette az esz�t. El�g volt csak elmennie mellette. A legfinomabb bor nem r�szeg�tette meg �t �gy. Kicsit haragudott is mag�ra, hogy v�g�l m�gis maga el� �ltette, mert �gy �rezte is, l�tta is, hallotta is. �rezhette az illat�t, l�thatta a legapr�bb rezd�l�seit, �s hallhatta a s�hajait is.

Kamasz k�ly�knek �rezte mag�t. V�gyott Hermion�ra. Kezdetben nem foglalkozott a dologgal. Nem is tehette, am�g Voldemort �lt. De azt�n… Azt�n megl�tta �t azon a t�rgyal�son. A saj�t t�rgyal�s�n is ott volt, de akkor eg�sz m�ssal volt elfoglalva. �m azon a napon, a l�nyra n�zve, egyenesen �gy �rezte mag�t, mint aki fejest ugrott a legm�lyebb g�d�rbe. Nem b�rt szabadulni t�le. Alig b�rt a t�rgyal�sra figyelni. Vissza-visszan�zett a barna haj� boszork�nyra, aki szint�n fel� fordult n�ha. �s azok a szemek… El tudta k�pzelni, milyen lehet, mikor v�gyt�l hom�lyosulnak el.

Nem volt szerelmes. Ezzel tiszt�ban volt. Puszt�n f�rfik�nt, nos, kiss� ki�hezett f�rfik�nt l�tta meg �t. Gy�ny�r� volt �s k�v�natos. Ahogy reggel is, �s az �r�n is. V�gyott r�. Tudta, hogy milyen „n�pszer�s�gnek” �rvend a di�kok k�r�ben, m�gsem tudta kiverni a fej�b�l az �tletet, hogy valamilyen �ton-m�don k�zelebb ker�lj�n hozz�. �lmodozott �s �lmodott is r�la, �s ez lassan meg�rj�tette. � mindig is j�zan �s prec�z volt, de most a gondolatai id�r�l id�re elkalandoztak, �s ez nem csak zavarta �s ideges�tette, hanem vesz�lyeztette is. K�t nappal ezel�tt csak a reflexeinek volt k�sz�nhet�, hogy nem robbantott fel egy b�jitalt.

Tennie kellett valamit. �s ez a valami sz�m�ra az volt, hogy els� l�p�sk�nt, lehet�leg nyugodt k�rnyezetben, kettesben maradhasson a l�nnyal. �s azt�n? Azt�n j�het a k�vetkez� l�p�s. Granger griffend�les, �gy els�k�nt megpr�b�l kedves �s bar�ts�gos lenni. Kir�zta a hideg m�g a gondolatra is, �s kisebb rosszull�t fogta el. De a c�l lebegett szemei el�tt. Megszerezni Hermion�t. M�g ha csak egyetlen �jszak�ra is, de maga alatt akarja �rezni. Azut�n v�gre majd ki tudja verni a fej�b�l ezt az eg�szet, �s �lheti tov�bb az �let�t. Mert ebben biztos volt. �s hogy f�lt-e k�vetkezm�nyt�l? Ugyan! A tan�r-di�k viszony feln�tt korban nem tilos, csak �pp r�g volt r� p�lda. Legfeljebb kap egy dorg�l�st Dumbledore-t�l. M�r ha a f�l�be jut... De nem �gy tervezte.

A nap tov�bbi r�sz�ben Hermione szinte el�rhetetlen volt. Gondolatai folyton visszat�rtek a pinc�be. Piton aj�nlata egyszerre hozta l�zba, �s aggasztotta. �lmaiban sem gondolta volna, hogy a tan�r valaha is ilyen aj�nlatot tesz neki. T�nyleg ennyire m�s, most, hogy m�r nem kell k�mkednie? V�g�l is, �rthet�, csak szokatlan.

Eb�dn�l p�r pillant�st vetett csak a tan�ri asztal fel�, �s l�tta is a f�rfit, aki �pp az igazgat�val besz�lt. D�lut�n n�gykor pedig szinte futva k�zel�tette meg a b�jitalmester irod�j�t. El�tte meg�llva m�lyeket l�legzett, hogy rendezze l�gz�s�t �s sz�vver�s�t, majd kopogott. Nem kellett sokat v�rnia. A m�skor rideg hang viszont, ami beengedte a l�togat�kat, most elmaradt. Az ajt�t maga a tan�r nyitotta ki. Hermione nem tudta nem �szrevenni azt a f�l m�sodpercnyi szemmozdulatot, amivel v�gign�zett rajta. Kiny�lt m�g jobban az ajt�, �s � bel�pett a f�rfi mellett. Piton becsukta az ajt�t, majd a l�ny fel� fordult.

– Nos, Miss Granger, �lj�n le!
– K�sz�n�m, professzor! – mondta, majd helyet foglalt az �r�asztal el�tti sz�ken. A b�jitalmester is le�lt a hely�re, majd k�nyelmesen megt�maszkodott az asztalon a k�ny�kein, �s �sszekulcsolta kezeit.
– Gondolkozott az aj�nlatomon? M�g mindig szeretn�?
– Igen, uram.
– Nem akartam reggel sokkolni, �gy nem mondtam el mindent. – A f�rfi hangja meglep�en nyugodt volt �s kedves, �s ezt Hermione is �szrevette.
– Sokkolni?
– Ne �rtsen f�lre, semmi rosszra nem kell gondolnia. Mind�ssze arr�l van sz�… Nos, ink�bb kezdj�k azzal, hogy mint kider�lt, szeretn� a b�jitaltud�s�t b�v�teni, �s ebben is maradtunk. Viszont bennem felmer�lt egy k�rd�s, amit nem tettem fel reggel.

Hermione idegesebb lett, �s ez ki�lt az arc�ra is. Piton pedig �lvezte a helyzetet.
– Gondolt m�r r�, hogy letegye a b�jitalmesteri c�met?
– Hogy? – lep�d�tt meg Granger. Szemei t�gra ny�ltak, �s �gy meredt az el�tte, apr� f�lmosollyal �l� f�rfira.
– Tudom, hogy m�r a reggeli aj�nlatommal is megleptem, nem akartam, hogy eg�sz nap ezen gondolkozzon, ez�rt nem k�rdeztem. Sose tehettem meg, hogy kell�k�pp elismerjem a tud�s�t, de most, azt hiszem, bep�tlok egy kicsit bel�le. Felaj�nlom, hogy ha szeretn�, felk�sz�tem a b�jitalmesteri vizsg�ra. Mint, gondolom, tudja, ez k�t �vet vesz ig�nybe. Csak akkor kezdhet bele, ha bet�lt�tte a tizenhetet, de Dumbledore professzor t�j�koztat�sa szerint ez tizenkilencedik�n megt�rt�nik. Igaz?

– I-igen, uram – dadogott a l�ny, m�g mindig a d�bbenet hat�sa alatt. Piton mag�ban megjegyezte, hogy addig neki is v�rnia kell b�rmilyen l�p�s�vel. Addig viszont el�k�sz�theti a terepet.
– Miel�tt ezt tov�bb t�rgyaln�nk, k�v�ncsi lenn�k a v�lem�ny�re. Szeretn�, avagy sem? Ha igen, abban az esetben j�magam lenn�k a mestere, �s k�t �ven �t tan�tan�m. Id�n, az iskola alatt, illetve j�v�re, miut�n lette a vizsg�it. Az igazgat� �rral is besz�ltem err�l, �s hajland� egy k�l�n lakoszt�lyt biztos�tani �nnek j�v�re is. Ak�r azt, amiben most is van. Teh�t?
– �n… – Hermione pr�b�lta �sszeszedni mag�t. A v�lasza k�sz volt, de mindez annyira hirtelen volt, hogy alig merte felfogni. – Szeretn�m – mondta, �s m�r az els� pillanatban megfogadta, hogy a c�l �rdek�ben k�pes lesz elviselni a f�rfi modor�t. Valamit valami�rt. �s ha a tan�r val�ban jobban fog vele b�nni, mint eddig tette, egy szava sem lehet majd.

– Tiszt�ban van a felt�telekkel, igaz? Mint mestere, b�rmikor megkereshetem, a legk�l�nb�z�bb pillanatokban is. Nem csak �jabb b�jitalokat kell megtanulnia f�zni, de k�pesnek kell lennie r�, hogy extr�m felt�telek mellett is tudjon dolgozni.
– Olvastam r�la. – Hermione a kez�t t�rdelte, vagy a haj�t igazgatta.
– A tan�tv�nyom lesz. V�llalja? J�l gondolja meg, mert holmi megs�rt�d�s vagy l�nyos s�r�g�rcs�k nem fognak meghatni.
– V�llalom. Piton professzor, ismerem a felt�teleket, ut�na olvastam nem egyszer, �s hat �v ut�n tudom, hogy magas elv�r�sai vannak, de hiszem, hogy k�pes vagyok megcsin�lni.

– Rendben. – Piton olyan el�gedett volt, mint egy j�llakott csecsem�. Apr� mosollyal folytatta. – Bevallom, sz�momra is �j ez a helyzet, mert nem volt m�g mag�ntan�tv�nyom. – Mik�zben besz�lt, fel�llt. Megker�lte az asztal�t, a boszork�ny el� �llt, majd a kez�t ny�jtotta neki. Granger, kicsit habozva b�r, de belehelyezte a saj�tj�t. A f�rfi felseg�tette �t, �s ezut�n er�sen fogva tartotta a l�ny jobbj�t. – Ezennel tan�tv�nyom lett – mondta, most m�g sz�lesebb mosollyal. Lehet nyugodts�g �s ijedts�g egy �rz�sbe s�r�tve? Ha igen, Hermione ezt �rezte. A f�rfi kedvess�ge ismeretlen volt a sz�m�ra, �s mint minden ismeretlen, ez is ijeszt� volt. De m�gis nyugtatta �t, hogy �gy tal�n sokkal jobban ki fognak j�nni.

– K�sz�n�m, professzor! – mosolyodott el � is.
– A sz�let�snapj�n hivatalosan is tan�tv�nyomm� fogadom. Viszont, m�r most van egy rendelkez�sem, mint mestere.
Granger gyorsan dobog� sz�vvel v�rta a hat�ssz�net v�g�t.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.