Vas�rnap kora reggel Chris arra �bredt, hogy mellette fellobbannak a z�ld l�ngok a kandall�ban. Reflexb�l fogott p�lc�t az �rkez�re, de amint beazonos�totta Perselust, el is tette.
– J� reggelt! – mormogta, mik�zben k�nyelmesebben fel�lt, �s mag�ra tekerte a takar�t.
– Neked is. Mi�rt itt alszol? – k�rdezte Piton, �s le�lt a legk�zelebbi fotelbe.
– Miut�n mindenki elment, Sirius m�g itt szomorkodott b�ntudatosan, hogy az � hib�ja, hogy megs�r�ltem. Azt�n elaludtam. �s te mit keresel itt ilyen kor�n?
– T�ged.
– � – n�zett most kicsit �berebben a f�rfi szem�be. – �s… mi�rt?
– K�s�bb k�sz �r�ltek h�za lesz az iskol�ban, ebben biztos vagyok. Az �nnepl�s meg minden.
– Menek�lsz?
– Nem �szom meg – h�zta el a sz�j�t a f�rfi. – Mindenesetre m�g az eg�sz hajcih� el�tt el akartam j�nni, megn�zni, hogy vagy.
– �, h�t �n… Azon k�v�l, hogy h�nyingerem van n�mi fejf�j�ssal, j�l vagyok.
– Ez m�g a m�regt�l van, de d�lut�nra el fog m�lni. Egy kiad�s reggeli, �s sok folyad�k.
– Igenis, professzor – hajtott picit fejet mosolyogva a fi�.

– Ahogy l�tom, el�g j�l vagy. Mik a terveid?
– Azon k�v�l, hogy kiad�san reggelizem, sokat iszom, �s pihenek? Hm… Tal�n edz�st tartok n�h�ny fut�babbal – vont v�llat mosolyogva, majd elgondolkodott, �s h�trad�lt a kanap�n. – Azt hiszem, keresek egy k�nyvet, �s elb�jok a szob�mban.
– T�nyleg nem akarod felv�llalni, hogy mennyi mindent tett�l �rt�nk?
– Bolond lenn�k. Nem. Maradjon csak rejt�ly, ki vagyok. Tudnak, amennyit tudnak.
– Meg�rtem. Na, gyere, megn�zem a sebed – mondta, de � maga volt, aki �t�lt a kanap�ra. Chris leeresztette a v�ll�r�l a takar�t, �gy felfedve annak meztelens�g�t. Piton pedig csendben nyelt egyet a gondolatra, hogy mi lenne, ha most l�ny alakj�ban �lne mellette. Levette a k�t�st a sebr�l, majd k�zelebb hajolt, hogy megfigyelje, �s elv�gzett egy-k�t var�zslatot is.
– Ez bizserget.
– Az a j�. Rendben leszel, de d�lut�n az�rt m�g ben�zek, hogy minden rendben van-e.
– Okot keresel, hogy elj�hess az iskol�b�l? – k�rdezte huncut mosollyal a fi�.

– Sokkal ink�bb vagyok veled, mint b�rki m�ssal. M�g ak�r vad�szaton is – vallotta be komolyan a f�rfi, mik�zben a barna szemeket n�zte. Westonnak igaza volt, val�ban okot kereset, de nem az�rt, hogy onnan szabaduljon, hanem hogy vele lehessen. �s ez�ttal �gy t�nt, hogy a m�sik is meg�rzett ebb�l valamit, mert elkomolyodott kicsit, b�r egy halv�ny mosoly m�g ott maradt a sz�ja sark�ban.
– Rem�lhet�leg t�bbet nem kell senki nyom�ba eredn�nk.
– Na, igen. �s m�rhetetlen�l �r�l�k neki, hogy nem kell t�bb� amiatt agg�dnom, hogy p�ld�ul eszement m�don kisl�nyk�nt �llsz egy v�rfarkas el�.
– M�g mindig ezen m�rgel�dsz? Ok�, ok�! �rtem �n, benne vagyok. Kereshetek valami m�st, ami miatt agg�dhatsz.
– �, sz�val gondot akarsz nekem okozni?
– Csak hogy ne unatkozz.
– Szemtelen, pimasz kis… – nem mondta ki, hogy boszork�ny, mert nem voltak annyira biztons�gos helyen, �s m�g mindig nem tudta mindenki, hogy ki is Christine. Csup�n a Rend azon tagjai tudt�k meg, akik el�z� nap ott voltak vel�k. Err�l azt�n esz�be jutott valami, de miel�tt felhozhatta volna, a fi� reag�lt a szavaira.

– De ilyennek szeretsz, valld be! – A fi� egy sz�les mosollyal n�zett a fekete szemekbe. Nem is sejtve, hogy az �rtatlan piszk�l�d�ssal mit okoz. Szerette picit piszk�lni a f�rfit, �s kiharcolni a morg�s�t, b�r az ut�bbi id�ben egyre kev�sb� siker�lt.
– Igen – v�laszolt l�tsz�lag k�nnyed�n Perselus, de nem n�zett f�lre. Mikor l�tta, hogy Chris szeme el�gedetten csillan, �s kicsit visszavesz vigyor�b�l, folytatta. – Az egyetlen zavar� apr�s�g, hogy nem a saj�t nememhez vonz�dom – mondta halkan, azt�n fel�llt, �s a konyh�ba s�t�lt n�mi tea rem�ny�ben.
Weston viszont mozdulatlanul �lt a kanap�n, �s pr�b�lta nem f�lre�rteni a szavakat. T�l sz�p volt az a gondolat, hogy egy ilyen f�rfi val�ban �rdekl�dik ir�nta. Nem merte elhinni. �gy volt vele, hogy csak az�rt �rti �gy, mert az � �rz�sei m�lyebbek voltak. Arra riadt fel, hogy Perselus el� tart egy b�gr�t. Feln�zett, elvette, megk�sz�nte, majd k�r� fonva ujjait meredt a g�z�lg� te�ba. Akkor azt�n pl�ne nem mert megmozdulni, mikor a b�jitalmester nem a fotelba �lt vissza, hanem mell�, eg�szen k�zel hozz�. Oda se n�zve is tudta, hogy lett volna m�g hely od�bb is. Sz�vver�se is gyorsabb lett, de m�g mindig gy�zk�dte mag�t, hogy mindez csak az�rt van, mert j�ban lettek az ut�bbi id�ben.

– Sz�val, edz�s a fut�babokkal… – mormogta a f�rfi halkan a cs�sz�j�be. – Mihez kezdesz most a tehets�geddel? Azt tudom, hogy nem leszel auror, �s hogy m�g tanulni �s kutatni szeretn�l. De azt�n?
– Megl�tom. Per pillanat �r�l�k, hogy t�l vagyunk mindezen, nem akarok m�r most tervezgetni. El�g lesz k�s�bb. Menet k�zben �gyis ki fog alakulni. Tal�n leteszem a b�jitalmesteri vizsg�t is valahogy, azt�n m�g amihez kedvem lesz. Gondoltam r�, hogy mag�ntan�r lenn�k, mert ennyi gyerekkel, mint te, �n nem tudn�k b�nni. Viszont… vannak m�g �tleteim, de majd v�ltozik, elv�gre m�g van id�m kital�lni.
Hossz� percekig nem sz�laltak meg azt�n. Piton csak azt ism�telgette mag�ban, hogy Christine elmegy, m�g Weston azon morfond�rozott, felhozza-e, hogy nem tudja, maradjon-e. Lassan a csend k�nyelmetlenn� v�lt, �s ezt mindketten �rezt�k. V�g�l a professzor sz�lalt meg el�sz�r.
– Szeretn�m… Szeretn�m, ha tudn�d, hogy r�m k�s�bb is sz�m�thatsz. �gy �rtem… ha sz�ks�ged lenne r�m… valamire… seg�ts�gre… B�rmikor keress fel.

– K�sz�n�m. Az�rt… Gondolom, el�g sokat k�rn�k, ha azt szeretn�m, hogy n�ha… �rj, vagy jelentkezz… Ak�rhol is leszek… – Chris zavartan t�rt a haj�ba, azt�n egy er�ltetett mosollyal n�zett fel egy pillanatra a f�rfira, csak hogy azt�n ism�t a te�j�t figyelje. – Tudod, m�g mindig megvan a zsupszkulcsom, ami hozz�d visz – mozgatta meg az ujjait, amin a gy�r�i megcsillantak a t�z f�ny�ben. – Ha r��rsz n�ha, �s van kedved, kikapcsol�dhatn�nk picit egy�tt is. Egy eb�d, vagy… mit tudom �n… Csak… Nem szeretn�m, ha teljesen elt�nn�l az �letemb�l.
– Azt �n se szeretn�m – s�gta a f�rfi. – Azt hiszem, mondanom se k�ne, mert tudod j�l, hogy rajtad k�v�l egyed�l Albus az, akit k�zel engedtem magamhoz. Te pedig… El�g gyorsan megkedveltetted magad. �s ez… ami k�zt�nk kialakult… sokat jelent nekem. Nem szeretn�m, ha csak �gy elt�nn�l.
– Akkor… – Chris nem tudta folytatni, mert a kandall�ban ism�t felcsaptak a z�ld l�ngok, �s az igazgat� feje bukkant fel.

– �! J� reggelt mindkett�t�knek! Perselus! T�ged kereslek. Vissza tudn�l j�nni az irod�mba? – Mindketten k�sz�ntek Dumbledore-nak, majd Piton egy f�jdalmas s�hajjal letette a b�gr�j�t, �s fel�llt. Az id�s m�gus vissza is vonult, majd Perselus a kandall�ba l�pve m�g a fi� barna szemeibe n�zett.
– D�lut�n beugrom m�g a v�llad miatt, de nem tudom pontosan, mikor.
– Itt leszek, megtal�lsz.
A b�jitalmester csak b�lintott, majd p�r pillanattal k�s�bb m�r ott se volt.

***

Perselus Piton fel s al� j�rk�lt a laborj�ban. V�rta, hogy elk�sz�lj�n egy f�zete. Val�j�ban pedig tan�cstalan volt. Miut�n szombaton Voldemort meghalt, az a nap �s a vas�rnap az �nnep jegy�ben telt. � egyed�l Christine t�rsas�g�ban volt hajland� kicsit elengedni mag�t, de ez csak akkor esett meg, mikor a f�hadisz�ll�sra ment, hogy ellen�rizze a seb�t. Ami hamar begy�gyult, �gy amiatt m�r nem kellett mennie. De � akart. Tudta, hogy a l�ny hamarosan haza fog t�rni Amerik�ba. El�re megmondta, hogy ha v�ge a h�bor�nak, � visszamegy. �s amennyire �r�lt, hogy lez�rtak egy sz�rny� id�szakot, ann�l jobban f�jt arra gondolnia, hogy Weston elmegy. Mikor d�lut�n visszat�rt az ellen�rz�s kifog�s�val, a fi�t a szob�j�ban tal�lta meg, ahova Remus ir�ny�totta fel. Azonban az eg�szs�gi �llapot felm�r�se ut�n ism�t hamar t�vozott, mert egy bagoly �rkezett Chrishez, aki lelkesen fogadta azt, �s �gy � jobbnak l�tta, ha nem zavarja az olvas�sban �s a lev�l�r�sban. �gy visszat�rt roxforti lakoszt�ly�nak mag�ny�ba.

A k�vetkez� h�t m�g mindig az �nnep jegy�ben telt. A vil�g �s a sajt� boldogan besz�lte ki a h�bor� minden r�szlet�t. M�g azt is, amir�l fogalmuk se volt. A „Titokzatos Fejvad�sz” kil�t�r�l kider�lt ugyan, hogy Chris Weston volt, mert n�melyik elfogott hal�lfal� ezt az�rt tudta, de azt m�r senki nem sejtette, merre kereshetn�k, vagy �rhetn�k utol. Albus Dumbledore mind�ssze somolyogva annyit mondott, annak, aki k�rdez�sk�d�tt, hogy Chris Westont senki nem fogja megtal�lni. �s mint kider�lt, ez �gy is volt. Rita Vitrol majdhogynem a haj�t t�pte, mikor sehonnan nem tudott inform�ci�t szerezni, m�g amerikai var�zsl�kt�l se. Az ottani miniszt�rium, �gy t�nt, l�tsz�lag cseppet sem foglalkozik az angliai dolgokkal, �s a k�rd�sre, hogy hol tal�lhatj�k meg az eml�tett fiatalembert, mind�ssze annyit mondtak, hogy ilyen szem�ly nem l�tezik a var�zsl�vil�gban az � feljegyz�seik alapj�n, de m�g csak ilyen nev� csal�dot is ostobas�g lenne keresni.

Egyesek tudni v�lt�k, hogy Lucius Malfoy gyilkosa is Rendtag volt, de mindenk�pp a feh�r oldal h�ve, m�g Draco puszt�n annyit mondott, hogy apja azt kapta, amit meg�rdemelt, �s k�sz�ni sz�pen, de m�g csak foglalkozni sem hajland� az �ggyel. Nem tett feljelent�st apja gyilkosa ellen, s�t anyja se, aki felt�n�en kivir�gzott a f�rje hal�la �ta. Az ifj� sz�kes�g pedig szeret� karok k�zt �nnepelt, m�ghozz� Blaise mellett, aki k�rd�s n�lk�l is tudni v�lte, hogy mi minden h�z�dhatott a h�tt�rben, de korainak v�lte, hogy b�rmit is kiszedjen p�rj�b�l. A mardek�ros p�rocsk�n�l t�n csak Hermione �s Sirius volt boldogabb, akik szinte beragyogt�k az eg�sz kast�lyt. �r�k ut�n egy percre se szakadtak el egym�st�l, �s egyesek komoly bajt sejtettek, hogy a griffend�les mindentud� �r�kon k�v�l egyszer se vett k�nyvet a kez�be, mi�ta Voldemort meghalt. Azt nem tudhatt�k, hogy Sirius val�ra v�ltotta �g�ret�t, amit m�g kezdetben tett a l�nynak, hogy megmutatja neki, hogyan �s h�nyf�lek�ppen lehet �lvezni a szabads�got.

Egyed�l Perselus Piton volt maga alatt. Hi�ba a k�lcs�n�s �g�ret Chris �s k�zte, hogy tartj�k a kapcsolatot, egyszer�en �s t�m�ren f�jdalmas volt a gondolat, hogy olyan t�vol legyen t�le. �s nem csak a kilom�terekre kellett ezt �rteni. Zsupszkulcs, vagy hoppan�l�s, b�rmi seg�tett azt a gondot megoldani. De eg�sz m�s volt az a t�vols�g, ami k�zt�k h�z�dott. Szerelmes volt, �s ezzel teljesen tiszt�ban is volt, csakhogy nem tudta, mire sz�m�tson a l�nyt�l. Nem hitt az apr�, kedves kis jelekben. Neki hat�rozottan, biztosan kellett tudnia, hogy mi a helyzet. V�gyott r�, �s remeg� gyomorral kezdte r�venni mag�t, hogy ezt be is vallja a szeretett szem�lynek. Rettegve gondolt arra, mit fog r� reag�lni, de hajland� volt kock�ztatni, s�t… Egyszer m�r elsz�rt egy kapcsolatot azzal, hogy h�zta az id�t, �s nem vallotta be �rz�seit, h�t most nem akart ilyet v�teni. Az ember tanuljon a hib�ib�l. Tartotta magukat annyira �rtelmesnek, hogy m�g negat�v reakci� eset�n is megmaradhassanak kedves ismer�snek, bar�tnak. � legal�bbis biztos�tani fogja a l�nyt arr�l, hogy nem let�madni akarja, puszt�n t�j�koztatni �t, es�lyt adni �s k�rni, hogy valami t�bb legyen k�zt�k.

A nagy napot vas�rnapra tartogatta, hogy majd… majd akkor. B�rmennyire is „hamar” akart t�lesni a dolgon, egy kis halogat�st m�gis beiktatott. Fel akart k�sz�lni lelkileg… �s megv�logatni a szavait. A probl�ma csak akkor �t�tte fel a fej�t, mikor az egyik folyos�n �sszefutott Granger �s Black turb�kol� p�ros�val, �s mellett�k elhaladva meghallotta a f�rfi szavait. Azok szerint pedig Weston aznap este sz�nd�kozott hazat�rni Amerik�ba. Nem akart a griffend�lesek el�tt lec�vekelni, de a folyos� v�g�n befordulva a falnak t�maszkodott, majd p�r pillanattal k�s�bb szinte futva igyekezett a lakoszt�ly�ba. Nem, nem, �s nem! Nem hagyhatta, hogy elmenjen! P�r mardek�rost f�lres�p�rt az �tj�b�l, mik�zben a pince fel� haladt, de cseppet sem �rdekelte senki m�s. Ajtaja hatalmas d�rren�ssel csap�dott be ut�na, �s a k�vetkez� pillanatban m�r a kandall�ba l�pett egy mar�k hop-porral, �s kimondta az �ti c�lt.

A f�hadisz�ll�s csendj�ben egy halkan turb�kol� p�rost tal�lt ism�t. Mi van itt mindenkivel?! Mindenki r�zsasz�n fellegeken repdes… csak � nem…
A gyors k�rd�s�re, hogy hol van Chris, Tonks �s Remus felfel� mutatott, �s � m�r indult is, s csak a l�pcs�n �rte utol a n� kuncog�s hangja, hogy a szob�j�ban van.
Az a bizonyos szoba val�sz�n�leg f�jdalmasan jajdult volna fel, ha tudott volna, mikor Piton �gy v�gta ki az ajt�t, hogy azt csak egy kev�ske v�lasztotta el att�l, hogy kiszakadjon a hely�b�l. � bel�pett, majd vissza is csapta, �gy legal�bb a keret megtartotta a ny�l�sz�r�t, hogy ott maradjon m�g egy kicsit. Oh, �s Piton is seg�tett neki, mert k�vetkez� l�p�sk�nt nekih�tr�lt, �s nekid�lt.
Chris Weston pedig csak elkerekedett szemmel n�zte v�gig az esem�nyt, mik�zben m�g sz�ja is t�tva maradt, majd megr�zta mag�t, �s letette kez�b�l az �pp b�r�ndj�be pakolt ruh�kat, �s nyelt egyet.

– Perselus? – k�rdezte, de nem jutott tov�bb, mert Piton tekintete nem hagyta.
– Christ… – kezdte, de azt�n feleszm�lve megfordult, �s egy tucat z�r� �s hangszigetel� b�b�jt k�ld�tt az ajt�ra, �s �gy �ltal�ban a szob�ra is. Azt�n visszafordult �s m�ly leveg�t vett.
– Valami baj van? – n�zett r� agg�dva imm�ron a l�ny. A biztons�got l�tva megengedte mag�nak, hogy �tv�ltozzon.
– Van baj! – v�gta r� Perselus azonnal, ezzel fokozva a m�sik aggodalm�t. – Az a baj, hogy elm�sz! N�zd… Nem vagyok j� ebben a vallom�sos dologban, �gyhogy n�zd el, hogy ha nem a legjobb form�ban teszem, de azt akarom, hogy tudd… hogy tudd, hogy �n… Szeretlek! – v�gta ki, de nem b�rt a l�ny szemeibe n�zni, �gy k�rben�zett, ami csak f�jdalmasabb volt, mert �gy l�thatta a csomagol�s nyomait. – Azt szeretn�m, ha tudn�d ezt, �s azt is, hogy nem akarom, hogy ez k�z�nk �lljon, ha te nemet mondasz. Azt akartam, hogy tudd… �s hogy nem akarom, hogy elmenj, hogy azt szeretn�m, hogy ha le akarod tenni a b�jitalmesteri vizsg�d, seg�thessek, hogy ne csak n�hanapj�n l�thassalak, �s hogy… – Tudta, hogy �ssze-vissza besz�l, �s a hadar�sa k�zben azt se vette �szre, hogy Christine k�zelebb l�pett, de azt�n ahogy el� �rt, megragadta a derek�t, mag�hoz h�zta, �s gyorsan megcs�kolta, de a l�nynak m�g reag�lni sem volt ideje, m�ris abbahagyta. De el nem engedte. – Sajn�lom – mondta, b�r a cs�kot nem sajn�lta. – De… Mit mondasz? Velem maradsz? – k�rdezte, mire egy hatalmas s�haj volt az els� v�lasz.
– Visszamegyek Amerik�ba… – kezdte, majd egy nagyon apr� hat�ssz�net ut�n, mik�zben a f�rfi f�jdalmas pillant�ssal n�zett le r�, folytatta. – H�tf�n tal�lkoz�m van p�r bar�tommal. De azt�n… Azt�n visszaj�v�k hozz�d, Perselus. A legnagyobb �r�mmel – mosolygott a fekete szemekbe, amire hitetlen pillant�st kapott. – �n is szeretlek t�ged, Perselus – s�gta, �s a s�t�t tekintet m�rhetetlen boldogs�ggal telt meg, �s csillogva olvadt bele a l�ny barna l�lekt�kreibe.
Az ut�na k�vetkez� cs�k m�r cseppet se volt r�vid. Hossz� volt, m�ly �s forr�.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.