Perselus Piton igaz�n, de nagyon meglep�d�tt. Szerencs�je volt, �s ennek hihetetlen�l �r�lt. Mikor a S�t�t Nagy�r mag�hoz h�vta, m�r fel volt k�sz�lve a vele val� tal�lkoz�sra, noha hamarabb k�vetkezett be, mint azt sz�m�tott�k. Amint meg�rkezett egy kisebb hegy oldal�hoz, egy barlang bej�rat�t pillantotta meg. Kicsit elh�zta a sz�j�t, de mit is v�rt volna egy ilyen sz�rnyetegt�l? Bel�pett, �s k�vette a legsz�lesebb v�jatot. Els�k�nt Bell�val tal�lkozott, aki sz� n�lk�l engedte tov�bb. L�that�an f�radt �s ny�zott volt, �s tal�n agg�dott is az ut�bbi id�kben t�rt�ntek miatt. Nyilv�n hi�nyzott neki, hogy megk�nozhasson valakit. A Mardek�r H�z Feje siet�sen haladt tov�bb, �s m�g p�r ember ut�n el�rt egy nagyobb csarnokba. Valahol a f�ld alatt lehettek, ezt m�r a lejt�s �tb�l meg�llap�totta. A csarnok oldal�n�l azonnal megpillantotta Voldemortot. Fel�je sietett, s mik�zben az k�zelebb l�pett, � ill�en t�rdre borult, �s fejet hajtott.

– Nagyuram! K�sz�n�m, hogy fogadsz. Fontos h�reim vannak.
– Perselus – sziszegte a k�gy�fej� sz�rnyeteg, �s ebbe Nagini is beseg�tett. – Ritk�n jelensz meg ennyire gyorsan a h�v�som ut�n. Mik azok a fontos h�rek, �s ha olyan fontosak, mi�rt nem jelentkezt�l magadt�l?
– De uram! Hisz… – A b�jitalmester feln�zett a Nagy�rra �s pr�b�lta helyre rakni a dolgokat.
– Hisz? – k�rdezett vissza Voldemort. K�l�n�sen nyugodtnak l�tszott, ami n�la rettenetesen ritka volt, �s hogy �ppen egy ilyen helyzetben, az m�g ink�bb.
– Amint lehetett, baglyot k�ldtem Luciusnak, ahogy parancsoltad.
– Val�ban? Ha �gy lenne, jelentkezett volna n�lam azonnal.
– Alig egy kicsivel a lev�l elk�ld�se ut�n h�vt�l. �n… Azt gondoltam, amiatt.
– �, nem. De v�rjunk m�g azzal… – mondta, de f�lbehagyta, �s figyelm�t a bej�rat fel� ir�ny�totta. – Nocsak. Meg�rkezett Lucius.

– Nagyuram! – l�pett be p�r pillanattal k�s�bb a sz�ke f�rfi. Meglepetten pillantott a t�rdel� b�jitalmesterre, de azonnal � is ugyanolyan p�zba v�gta mag�t mellette. Kez�ben Piton level�vel n�zett azt�n fel, de nem ur�ra, hanem a feketehaj� f�rfira. – Perselus, te hogyan…
– Lucius, m�r v�rtalak – v�gott a szav�ba Tudjukki hangja. – Perselus, ha j�l tudom, k�ld�tt neked egy levelet.
– Igen, uram. Amint megkaptam, siettem hozz�d. Azt �rta, fontos, de nem hittem, hogy hozz�d tal�l seg�ts�g n�lk�l is.
– �n h�vtam �t.
– �rtem, nagyuram – hajtott fejet ism�t Malfoy.
– �lljatok fel! Perselus! Mi az a fontos dolog, ami miatt hozz�m siett�l?
– Kihallgattam egy besz�lget�st az iskola egyik folyos�j�n. Dumbledore �s az egyik heted�ves di�kom k�zt. � az, aki r�nk vad�szik.
– Ki az? – k�vetelt v�laszt moh�n Voldemort, �s Piton el� l�pve n�zett a szem�be.
– Chris Weston – mondta hat�rozottan a tan�r, �s m�ris �rezte, hogy a sz�rnyeteg az eml�k�rt az elm�j�be hatol. Azonnal megmutatta neki.
– �gy – l�pett h�tr�bb a Nagy�r, mikor v�gzett. – Ki ez a k�ly�k?
– Id�n �rkezett a Roxfortba. A t�rt�net szerint amerikai, �s az�rt j�tt, hogy letegye a vizsg�it. De azt is tudtuk kezdett�l fogva, hogy nem a tanul�s miatt j�tt, ugyanis t�bbet tud, mint amit elv�rnak. A vizsg�hoz viszont az kell, hogy legal�bb egy �vig �r�kra j�rjanak. A besz�lget�s szerint azonban kil�p az iskol�b�l, hogy csak a h�bor�val foglalkozzon. Minden csak alibi volt. Val�sz�n�leg az�rt, hogy a mardek�rosok k�z� f�rk�zz�n, �s t�n, hogy Potter�k k�zel�ben legyen.

– Uram – sz�lalt meg Lucius is, mikor Perselus abbahagyta –, ezzel a Westonnal �n is tal�lkoztam a fiammal az Abszol �ton, m�g a tan�v megkezd�se el�tt. Egy amerikai aranyv�r� csal�d legfiatalabb tagj�nak adta mag�t. A modora kifog�stalan volt, de a t�rt�ntek ut�n abban sem lehet�nk biztosak, hogy nem �ln�v-e, amit haszn�l.
– �pphogy megtal�ltuk, kics�szik a kez�nkb�l! Mostanra m�r el is hagyhatta az iskol�t. De legal�bb tudjuk, kit kell keresn�nk. Lucius, n�zz ut�na a miniszt�riumban �s az iskolai fel�gyel�bizotts�gon kereszt�l. Tudj meg b�rmit.
– Nagy�r… – kezdte Malfoy, �s kicsit bizonytalannak t�nt. – A fiam… Draco kapcsolatban �llt vele. Egy r�vid ideig, ha j�l tudom, t�bbek voltak, mint bar�tok. Persze, a fiamnak is gyan�s lehetett valami, mert szak�tottak, de biztosan a birtok�ba jutott n�mi haszn�lhat� inform�ci�.
– �gy – sz�rte fogai k�zt a Nagy�r ism�t. – Bella megsebezte �t, ha minden igaz. Perselus, nem t�nt fel, hogy szenved?
– Uram – hajtott fejet a b�jitalmester. – Weston akkoriban m�g b�ntet�munk�ra j�rt hozz�m. De aznap este, mikor Bella megsebezte, ha egy�ltal�n siker�lt neki, n�lam volt, s b�jitalokat f�z�tt. De megbotlott, �s beletenyerelt a p�tty�s diderg� gomb�ba. Ostoba balesetnek v�ltem, de lehet, hogy m�r az is a m�rgez�s miatt volt. Azt mondta, elzsibbadt a l�ba, �s az�rt t�rt�nt. Ezek ut�n viszont er�s f�jdalomcsillap�t�kat kellett neki adnom. A gomba m�rge miatt a h�tv�g�t a k�nyvt�rszob�mba z�rva t�lt�tte. A t�rsai viszont egy l�d�r�l besz�lnek, amiben b�jitalokat �riz, �s az �r�imr�l pontosan tudom, hogy rendk�v�l tehets�ges. Elk�pzelhet�nek tartom, hogy valahogy kezelte mag�t, de m�g nem teljesen gy�gyultan j�tt hozz�m, �s a gomb�t csak felhaszn�lta arra, hogy t�lem is b�jitalokat kapjon.

– Ravasz kis suhanc. El kell kapnunk. Tal�ljatok b�rkit, aki k�zel �llhat hozz�! Perselus, te pedig besz�lj Drac�val.
– Igenis, uram! – hajolt meg, mikor Voldemort egy k�zlegyint�ssel elk�ldte �ket.
Odakint a barlang sz�j�n�l �lltak csak meg, �s egy r�vid ideig egym�st n�zt�k. Azt�n Lucius k�rbek�mlelt, majd az elgondolkodva figyel� Perselus szem�be n�zett.
– Meglep�, igaz?
– Mi is? – k�rdezett vissza a professzor, mert nem akart � felhozni b�rmit is.
– A k�r�lm�nyekhez k�pest m�g csak p�lc�t sem r�ntott. J� ideje nem l�ttam m�g var�zsolni se. Hogy nincsenek foglyok, sem k�nz�sok, az egy dolog, de minket sem �tkoz m�r csak �gy, passzi�b�l, b�r, mondanom sem kell, nem hi�nyzik. �s nem csak � nem haszn�l m�gi�t; minket is visszafogott, hogy a k�zel�ben csak akkor var�zsoljunk, ha musz�j. – Malfoy f�lren�zett, kicsit mintha megr�zta volna mag�t, hogy minek is besz�l ilyesmir�l.
– F�radtnak �s ny�zottnak t�nsz, Lucius. Tal�n r�d f�rne egy kis kikapcsol�d�s. Mikor j�rt�l utolj�ra abban a bizonyos b�rban? – mosolyodott el nagyon kicsit, de azt is g�nyosan. – Tal�n elk�lne egy n� az �gyadban.
– B�rmennyire is nem a te dolgod, igazad van. Ma el is megyek. �s te velem j�ssz.
– Velem akarod r�misztgetni a l�nyokat? De l�sd, kivel van dolgod… Legyen. – Piton beleegyez�s�t hallva �s b�lint�s�t l�tva Lucius meglep�d�tt.
– Nocsak. Micsoda k�l�nleges alkalom van? Rendben, megy�nk. Pontban este nyolckor v�rlak a klub el�tt.
– Ott leszek – egyezett bele a tan�r, majd m�g visszapillantott a barlangra, �s egy biccent�ssel elk�sz�nt, v�g�l Lucius ut�n � is hoppan�lt.

Mikor vissza�rt az iskol�ba, a di�kok �pp a nagyterembe tartottak a vacsor�hoz. A tri�t is kisz�rta, �s m�g�tt�k l�pdelve sikeresen r�juk hozta a fr�szt egy mondattal, majd a tan�ri asztalhoz indult, ahol Dumbledore is ott �lt. Mosolyogva, apr�t biccentve k�sz�nt�tte. A mardek�rosok asztal�n is v�gign�zett. Draco �s t�rsai ott voltak, de Chris nem. �s l�that�an �rtetlen �s kiss� komor szobat�rsakat hagyott h�tra. Az igazgat� mell� le�lve k�sz�nt, majd szedett mag�nak vacsor�t.
– Minden rendben, Perselus?
– Igen, Albus – b�lintott.
– T�j�koztatnom kell t�ged, hogy Mr. Weston kil�pett az iskol�b�l. S�rg�sen kellett t�voznia, �gy megk�rt, adjam �t �dv�zlet�t �s k�sz�net�t. – A f�lhangos t�j�koztat�s nem a b�jitaltan�rnak sz�lt. Szint�n csak el�ad�s volt.
– �rtem – morogta, majd nekil�tott enni.
– K�rlek, vacsora ut�n tarts velem az irod�mba! – A professzor erre m�r csak biccentett.

Kicsivel k�s�bb mindketten az igazgat�t�l keltek �tra a Grimmauld t�rre, ahol Chris, igen, Chris v�rta �ket. A rend el�tt m�g mindig fi� volt. Csendben vonultak �t a k�nyvt�rszob�ba, ahol bez�rk�ztak, Piton pedig elmondta, mi t�rt�nt Voldemortn�l.
– Mi lehet az oka, hogy nem var�zsol? – t�prengett Weston.
– Azt hiszem, ez m�r paranoia. Esetleg f�l, hogy ez lehet az oka annak, hogy megtal�lj�k a hal�lfal�kat, �s �pp ez�rt tette �t m�shova a sz�khely�t, �s rejt�zk�dik.
– Hm – mosolygott picit az ifj�. – Sz�val, ma este bulizni megy�nk?
– Higgadj le – morogta Piton. – K�t v�ltozatot tudn�k aj�nlani Lucius elfog�s�hoz. Az egyik, hogy valahogy beszervez�nk a klubba, mint t�ncost. A tulajt nem neh�z meggy�zni. B�rmilyen sz�p l�nyt sz�vesen alkalmaz. Persze, az els� h�rom h�ten fizets�g n�lk�l, pr�baid�re, de nek�nk ez nem �rdekes. Ha pedig bent vagy, megkeresel, �s ha Lucius nem sz�r ki mag�nak, h�t majd �n odah�vlak. A m�sik verzi� az, hogy nem vesz be a tulaj. Ez esetben is j�k vagyunk, mert tudjuk, hogy hol lesz, k�vethetsz minket, bej�hetsz f�rfik�nt a b�rba, p�ld�ul. Ha m�r tudjuk, hol van, k�nnyebb dolgunk van.

– Milyen Lucius �zl�se? Milyen n�t l�tna sz�vesen maga mellett?
– Erre k�nnyen v�laszolok, mivel sokukat l�ttam m�r – h�zta el a sz�j�t a professzor. – Hossz� haj, h�tk�z�pig, vagy der�kig �r�, a sz�ne vil�gos. Sz�ke, vagy vil�gosbarna – sorolta, �s k�zben � �s Albus is azt n�zt�k, hogy v�ltoztatja meg alakj�t a l�ny. Mert m�r hat�rozottan l�ny volt. – Hossz� combok, v�kony der�k, de nem az a sov�ny t�pus… – Christine a fels�test�t m�r mag�t�l v�ltoztatta meg, �s cs�b�t�, k�zepesen nagy melleket alak�tott mag�nak. Azt�n f�lres�p�rve a m�r vil�gosbarna hajtincseket, v�gign�zett mag�n. Fel�llt, �s �tv�ltoztatva a ruh�j�t egy r�vidnadr�gban �s egy sz�kebb p�l�ban �csorgott a k�t var�zsl� el�tt. Piton pedig hat�rozottan v�gigm�rte. Nem kellett titokban tennie, mert elv�gre �pp alak�tania kellett a l�nyt. – A szemed legyen k�k. – Weston mag�hoz h�vott egy t�kr�t, majd nem csak a szem�t, de arc�t is v�ltoztatta. A szerkezet�t, a csontokat, �s ajkai is m�smilyenek lettek. V�g�l egy igaz�n n�ies, de egy�ltal�n nem cicababa jelleg� n� �llt el�tt�k. Korban tal�n h�sz k�r�linek lehetett mondani. – J� lesz. – Piton fel�llt, �s ez�ttal a ruh�t vette szem�gyre.

– Nem ebben fogok menni – sz�lalt meg a l�ny, de hangja ez�ttal erotikusan b�gott, �s erre a f�rfi a szem�be n�zett.
– Rem�lem is. Viszont ott enn�l sokkal kih�v�bb… �lt�z�ket kapsz majd. Meg tudod tenni? Egy�ltal�n t�ncolni tudsz? M�r… Ahogy…
– Menni fog, higgye el. De majd megl�tja – mosolygott.
– Christine, egy p�tp�lc�t vigy�l magaddal. A tulajdonos val�sz�n�leg elk�ri majd – sz�lt k�zbe Dumbledore.
– �s hova tegye, ha egy sz�l feh�rnem�ben kell majd illegetnie mag�t? – k�rdezte Piton. – M�g szerencse, hogy p�lca n�lk�l is k�pes var�zsolni.
– H�t �ra – �llap�totta meg a l�ny. – Jobb, ha megyek, �s int�zkedem.
– Ide menj – adott �t egy pergamendarabot Piton, amire gyorsan le�rta a klub c�m�t. – A bejut�ssal nem hiszem, hogy gond lenne. Ha m�gis, k�ldj patr�nust, hogy f�rfik�nt m�sz be. De m�g nyolc el�tt.
– Tudom, tudom. Minden rendben lesz – v�ltoztatta �t ism�t a ruh�j�t Christine. – �, �s a nevem… Ma est�re legyen Luella.
– Rendben.

Egy �r�val k�s�bb Lucius Malfoy �s Perselus Piton bel�pett a „Z�ld Mad�r” elnevez�s� klubba. Nem voltak se kevesen, se t�l sokan. Viszont, ami els�re megfogta mindkett�j�k tekintet�t, az a sz�npadon t�ncol� „Luella” volt. A sz�ke f�rfi egy apr� h�mm�g�s k�s�ret�ben intett t�rs�nak, hogy �ljenek le az egyik fal melletti, f�lrees�bb asztaln�l, ami egy kisebb boxban volt. Mire megkapt�k az italaikat, a rendk�v�l h�l�s k�z�ns�g visszatapsolta �s -f�ty�lte a t�ncosn�t. �t viszont a f�n�k hessegette a vend�gek k�z�, majd fell�pett a sz�npadra.
– Amint l�tj�k, ez a kis sz�ps�g meg�ri a p�nz�t. De b�njanak vele finoman, m�g �j a p�ly�n.
Ennyi inform�ci� �pp el�g volt Malfoynak, hogy az �pp k�zel�kbe �r� l�nyt magukhoz intse.
– Miben lehetek az urak szolg�lat�ra? – l�pett k�zelebb mosolyogva, de m�g �rezhet�en pihegve a t�nct�l Christine.
– Kezdetnek el�rulhatod a neved.
– Luella. De egyszer�bb, ha �gy bec�z, ahogy akar. Mindent a vend�gek�rt, ahogy a f�n�k �r mondta. Ak�r kital�lhat m�s nevet is, ha �gy l�tja j�nak, Mr. Malfoy.
– Nos, kisasszony, ez esetben k�rem, �lj�n le k�z�nk. Engedje meg, hogy megh�vjam egy italra.
– Sz�ves �r�mest, de k�rn�k cser�be egy apr� sz�vess�get – b�gta cs�b�t� mosollyal el�bb Malfoy, majd Piton szem�be n�zve. – Mivel most j�ttem le a sz�npadr�l, h�tra indultam, hogy kicsit felfriss�tsem magam. De mivel egy ilyen megh�v�sra nem sz�vesen mondan�k nemet, k�rn�k magamra egy friss�t� b�b�jt.
– �r�mmel – h�zta el� a k�gy�fejes p�lc�t Malfoy, majd egy pillanattal k�s�bb a l�ny m�r tiszta �s friss volt tet�t�l talpig. – Mr. Weridion nem engedi, hogy magukn�l tarts�k a p�lc�jukat?
– Am�g pr�baid�n vagyok, nem engedi, de azt �g�rte, ut�na viszont lehet.

Christine, azaz Luella megigaz�totta a haj�t, mik�zben a sz�ke var�zsl� fel�llt, �s maga �s Piton k�z� �ltette �t, majd ism�t helyet foglalt.
– Mit k�rhetek �nnek? – k�rdezte ez�ttal Piton, aki magukhoz intette a pinc�rt, aki p�lc�j�val a kez�ben �rkezett.
– Baileys-t, k�sz�n�m – mosolygott a l�ny a fekete szemekbe, majd a pinc�r p�r int�s�re a b�rpult fel�l egy poh�r sz�llt az asztal fel�, amit hamarosan k�t whiskys is k�vetett. Mikor pedig ism�t h�rmasban maradtak, koccintottak.
– �n mindig, mindenkivel talpig �riember, igaz, Mr Malfoy? M�g egy olyan n�vel is, mint �n. M�s egyb�l k�rt volna egy �lt�ncot, vagy aj�nlatot tesz, de �n nem.
– Hiszem, hogy m�s vagyok, mint a t�bbiek.
– �s ez �gy is van. Csak �nre kell n�zni – n�zett v�gig a var�zsl�n Christine l�tv�nyosan.
– �s ha az a k�vetkez� k�r�sem, hogy adjon el� nek�nk valami igaz�n cs�b�t�, v�rforral� m�sort itt, az asztalon, akkor mit tesz?
– Iszom egy kortyot, �s �r�mmel teljes�tem az �haj�t – mosolygott a sz�rke szemekbe a l�ny.
– Ez esetben, eg�szs�g�re – emelte r� a pohar�t a f�rfi, �s k�zben le se vette r�la a pillant�s�t.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.