Christine �s Piton nem sokat lehetett egy�tt a labor b�k�s csendj�ben, ugyanis nem sokkal azut�n, hogy bel�ptek, a f�rfi jegye felizzott. Egy fintorral emelte fel karj�t, majd a l�nyra n�zett.
– Sajn�lom, de m�gis egyed�l kell maradnod.
– Vigy�zzon mag�ra!
– Mint mindig.
Miut�n a b�jitalmester elment, Weston visszament a szob�j�nak kinevezett helyis�gbe, �s a tem�rdek k�nyv k�zt kezdett n�zel�dni, hogy valami kedv�re val�t tal�ljon.

Mindek�zben az iskola k�nyvt�r�ban egy durc�s Sirius vetette le mag�t a Hermione melletti sz�kbe.
– Mondd el nekem, hol van ebben b�rmi logika, vagy �sz�rv. Engem arra k�rni, hogy k�nyvekben bogar�sszak… Albus tal�n eln�zte, melyik Tekerg�vel besz�l. Esetleg nem �rtana lecser�lni a szem�veg�t, vagy a f�lholdhoz egy m�sik felet tenni. Remust kellett volna idek�ldenie.
– Ha abbahagyn�d a nyafog�st, tal�n nekikezdhetn�nk – mondta apr� mosollyal a l�ny, mik�zben az el�tt�k felhalmozott k�nyvek k�z�l kivett kett�t, �s az egyiket a f�rfi el� tette. – �s te is tudod j�l, hogy � �s Tonks m�s feladatot kaptak. Dumbledore professzor pedig tudja, mit csin�l. Tal�n az�rt k�ld�tt t�ged ide velem, hogy megk�nny�tsd a dolgom. �s ehhez m�rten el is kezdhetn�d a dolgot, mert eddig csak h�ztad az id�t.

– �rtsd meg, sz�ps�gem, hogy �n nem kutakodni meg tanulni szoktam a k�nyvekb�l. Egy j� reg�ny, az j�het… de ezek a…
– Sirius! Tudod j�l, hogy fontos, amit csin�lunk, sz�val, ha j�t akarsz, kezdj neki!
– Rosszabb vagy, mint r�gen Remus – h�zta amaz a sz�j�t. – K�nyvek, olvas�s, tanul�s, olvas�s, k�nyvek, lecke, magol�s, dolgozat, prefektusi gy�l�s… Komolyan, Hermione, nem hiszem el, hogy te nem v�gysz n�ha egy kis kikapcsol�d�sra!
– �gy hiszem, am�g ez a h�bor� tart, a sz�rakoz�s luxus�t nem engedhetj�k meg magunknak. Legal�bbis nem t�l gyakran. Persze, ki kell kapcsol�dni n�ha, de l�sd be, a jelenlegi helyzetben fontosabb, hogy min�l el�bb tal�ljunk valamit, amivel seg�teni tudunk… N�zd! – s�hajtott fel Hermione. – Csak olvass, �s ha b�rmit tal�lsz, aminek k�ze lehet a c�lunkhoz, sz�lj! K�pes vagy megtenni, vagy mondjam meg Dumbledore professzornak, hogy adjon neked m�s feladatot?

– Undok vagy – j�tt a t�m�r v�lasz, de Sirius kinyitotta az el�tte l�v� k�nyvet. – �s csak hogy tudd, az els� adand� alkalommal ki foglak innen r�ngatni a szabadba, hogy megmutassam, mennyire is lehet �lvezni a szabads�got. Hidd el, ha valaki, h�t �n tudom.
– Elhiszem. De ha megint olyan kerge birka leszel, �n azonnal otthagylak.
– Birka?! – h�borgott a f�rfi kicsit hangosabban a kellet�n�l, de azt�n visszafogta a hangj�t. – M�r megbocs�ss, de melyik porcik�m hasonl�tott egy birk�ra? Kik�rem magamnak!
– Akkor �tfogalmazom. Egy neveletlen kutya. �gy jobb?

– Egy fokkal. De hogy neveletlen? – h�zta a sz�j�t, de azt�n a l�nyhoz hajolt. – T�nyleg! Mit is mondt�l legut�bb arr�l a kutyaiskol�r�l? V�llaln�d, hogy az idom�rom legy�l? – L�tva a l�ny pirul�s�t, �s ahogy beharapta az als� ajk�t, vigyorogva sim�tott h�tra egy tincset a sz�p arcb�l. – Te elmondan�d, mit szeretn�l, �s �n teljes�ten�m, ahogy t�lem telik. Ha azt mondod, �ljek le, megteszem. Ha azt mondod, �lljak… – suttogta, majd kuncogva folytatta. – Hm. A kedved�rt ak�r nyak�rvet is hordan�k, s�t hagyn�m, hogy p�r�zon vezess.

– Sirius – ny�gte rekedten a l�ny, majd megk�sz�r�lte a tork�t, �s kicsit f�szkel�d�tt is. – A… A feladatra figyelj, rendben?
– Ahogy �hajtod. L�tod? Tudok �n sz�t is fogadni. – Azzal elhelyezkedett a k�nyv felett, �s olvasni kezdett.
Hermione minden igyekezet�vel azon volt, hogy f�lretegye a f�rfi furcsa viselked�s�t, �s � is a k�dexre figyelhessen, ami el�tte hevert. J� p�r, hossz� perc ut�n siker�lt is neki, miut�n l�tta, hogy Sirius val�ban olvas.

Ahogy az id� telt, �gy kezdett a f�rfi egyre gyakrabban f�szkel�dni. Az egyik ilyen alkalommal a l�ny m�r �pp fels�hajtott volna, de a m�sik mozdulatlann� dermedt �s hallhat�an m�ly leveg�t vett. Azt�n fel sem n�zve a k�nyvb�l megsz�lalt.
– Szerinted ez haszn�lhat�? – ford�totta a l�ny fel� a sz�veget, mire a griffend�les gyorsan olvasni kezdte.
– H�t… Nem tudom. Ez egy�rtelm�en v�z keres�s�re van. Annyiban j�, hogy a b�b�j ut�n a p�lca a v�z fel� mutat. Ha ugyanezt meg tudn�nk tenni v�rrel… De ahhoz �t kell alak�tani a szavakat �s a mozdulatokat is. Nem egyszer�. �s a v�z eg�sz m�s, mint a v�r.
– Nem mondod – fintorgott a f�rfi. – De folyad�k mindkett�.

– Igen, csak �pp a v�r j�val speci�lisabb. Arr�l nem is besz�lve, hogy egy bizonyos v�rt keres�nk, ami ki tudja, milyen t�vols�gban lehet. Vizet hamarabb tal�ln�nk. �s ott van m�g az is, hogy ha siker�lne is �sszehozni, a p�lca el�bb mutatn� Harryt, mint Voldemortot.
– �rtem �n, de ha Harry csin�lja, csak nem mutatna a p�lca saj�t mag�ra… S�t! – d�lt el�r�bb Sirius a sz�ken, �s nagyon lelkesnek t�nt. – Ez… m�g r�gondolni is r�mes, de kicsit olyan, mint a csal�di b�b�j. A sz�k csal�dban a sz�l�knek anno volt egy m�dszere, hogy tal�lj�k meg csemet�j�ket. �s az a saj�t v�r�k alapj�n m�k�d�tt. Pedig az nem is egyforma. Legal�bbis nem teljesen.

– Sirius! – ki�ltott lelkesen a l�ny – Zseni vagy! – harsogta, �s �r�m�ben �t�lelte a f�rfi nyak�t. Azt�n persze f�lig v�r�sen engedte el. – Ne haragudj!
– Eszemben sincs – hajolt a boszorka ut�n a f�rfi, �s egy puszit nyomott annak az arc�ra.
– Ez egy k�nyvt�r! Viselkedjenek! Legal�bb mag�nak lehetne esze, Miss Granger! – morgol�dott a k�nyvt�rosn�, ahogy meg�llt a k�zel�kben.
– De zseni vagyok! – vigyorgott lelkesen Sirius, mire Madam Cvikker �gy n�zett r�, mint egy elmebetegre. – � mondta – mutatott Hermion�ra �rtatlan arccal, aki b�ntudatosan �s zavartan hajtotta le a fej�t, de egy halk kuncog�st nem tudott elfojtani. A n� v�g�l otthagyta �ket, mire Black a m�r nem is olyan kis boszorka f�l�hez hajolt. – Ugye tudod, miket gondol most r�lunk?

– Mi? Dehogy! Biztos nem! – tiltakozott fojtott hangon a l�ny. – �… �… nem hiheti!
– Mi�rt? Egy f�rfi, amint puszit ad egy gy�ny�r� n�nek. Szerinted, mire gondol els�re?
– De… – Granger m�ly leveg�t vett. – H�t akkor majd r�j�n, hogy t�ved.
– Sz�ps�gem – suttogta Sirius –, nem t�ved – k�z�lte t�nyszer�en, amit�l a griffend�les megremegett, �s csak p�r pillanatra n�zett a f�rfi sz�rke szemeibe, majd zavartan igazgatta haj�t, �s hajtotta le a fej�t.
– Fejezd be, ok�? A feladatra koncentr�lj, rendben?
– Ahogy �hajtod – mondta a m�sik egy apr� mosollyal, majd megk�sz�r�lte a tork�t, �s �sszeszedte a gondolatait.

– Sz�val… Mi van azzal a b�b�jjal?
– R�g�ta nem haszn�lj�k. Egy m�sik lett favoriz�lva helyette, ami nem a v�ren alapul.
– Igen…? – s�rgette a l�ny.
– Nem tudom a b�b�jt. Olvastam r�la, de az r�g volt, �s nem eml�kszem r�. Sz�zadokkal ezel�tt, vagy ki tudja, mikor haszn�lt�k. Esetleg nagyritk�n t�n m�g el�fordulhat most is, de csak nagyon… fanatikus aranyv�r�ek k�zt. – A v�g�t m�r csak elgondolkodva suttogta. – Nem tudni. Mindenesetre, valahol kell lennie itt egy csal�di b�b�jokkal foglalkoz� k�nyvnek.

Sirius fel�llt, �s keres�sre indult. Hermione csatlakozott hozz�, �s hamarosan �jabb tucat olvasnival�t v�logattak �ssze, �s azokkal egy�tt t�rtek vissza a m�r �gy is sok k�nyvvel ter�tett asztalhoz. A l�ny nem adott hangot �r�m�nek, hogy v�gre lelkesed�st l�t a f�rfin, �s nem csak az�rt dolgozik, mert musz�j. Kutattak, olvastak, lapoztak, �s mindek�zben �szre se vett�k, mennyire telik az id�. A s�t�ts�g �s Madam Cvikker zavarta meg �ket.
– A k�nyvt�r z�r. F�lreteszem a k�nyveket, de most m�r menjenek, �s vacsor�zzanak valamit. Eb�delni se mentek le.

Hermione �s Sirius �sszen�ztek, majd mikor m�r a folyos�n voltak, a f�rfi a derek�n�l fogva az oldal�hoz karolta a l�nyt.
– A nagyteremben m�r biztos nincs senki, mert k�s� van, de megh�vlak, hogy vacsor�zz velem. �gyhogy gyer�nk a konyh�ba! – indult meg, �s a boszork�ny nem ellenkezett, csak zavartan pislogott jobbra-balra. V�g�l kiszakadt a f�loldalas �lel�sb�l.
– Besz�ln�nk k�ne Dumbledore professzorral. Neki ismernie kell a b�b�jt, nem?
– Nem tudom. Ha olvasott r�la, akkor igen. El�g r�g�ta nem haszn�lj�k. �n is m�g gyerekkoromban tal�lkoztam vele a csal�dom k�nyvt�r�ban.

– Akkor lehet, hogy abban a k�nyvt�rban k�ne keresni.
– Meg fogom tenni – �g�rte Sirius.
– K�r, hogy �n nem mehetek – s�hajtotta a l�ny.
– Az, bizony, t�nyleg k�r – s�hajtott a f�rfi is, azt�n megragadta a m�sik kez�t, �s k�zelebb h�zta mag�hoz. – Pedig milyen j� is lenne… Csak te meg �n… Kettesben a h�zban…
– Hagyd abba, Sirius! – pirult el Hermione.

– Mi�rt? – b�gta Black, �s a l�ny arc�hoz hajolt, hogy megpuszilja, de amaz a sz�r�s bajusz miatt kicsit arr�bb h�zta a fej�t.
– Sz�rsz! – tolta el a f�rfit.
– Ha csak ennyi a probl�m�d, megoldom azt is. De akkor meg kell engedned, hogy megpuszilhassalak.
– Mi�rt csin�lod ezt velem? – k�rdezte suttogva a boszork�ny.
– Amilyen okos vagy, tudnod kell – n�zett sejtelmes mosollyal a l�nyra.
– Ne j�tssz velem, Sirius! Ez nem vicces.
– Az a j�t�k, amit �n j�tszok, nagyon is komoly – j�tt a v�lasz, azt�n csendben haladtak tov�bb, de a f�rfi mindv�gig fogta Hermione kez�t.

M�g akkor se sz�ltak semmit, mikor a konyh�hoz �rtek, de azt�n mindketten k�rtek n�mi �lelmet. Miel�tt azonban a boszorka le�lt volna, Black kiterelte �t, �s egy k�zeli �res terembe vezette, ahol t�bb asztal �s sz�k �csorgott. Lepakolt�k a t�lc�kat, �s egym�ssal szemben le�lve l�ttak neki enni. M�g Sirius mosolyogva figyelte a l�ny minden mozdulat�t, addig amaz zavartan, f�lig pirulva, les�t�tt szemmel igyekezett az ev�sre koncentr�lni.

– Musz�j?
– Mit?
– Engem b�mulni.
– Nem b�mullak. �n gy�ny�rk�d�m benned.
– Fejezd be!
– �s ha nem gy�ny�rk�d�m, csak n�zlek?
– El�g! – fakadt ki v�g�l a l�ny, �s letette a kez�b�l a poharat. – Hagyd ezt abba, j�?

– Mi�rt? – k�rdezett vissza j� p�r hossz� pillanat m�lva a f�rfi.
– Mert… Mert nem akarom!
– Ron miatt?
– Hogy? – h�kkent meg Hermione. – Nem! � csak a bar�tom. Semmi t�bb nincs k�zt�nk.
– Akkor? Ne mondd, hogy a kork�l�nbs�g, mert nem muglik vagyunk, itt ez szinte semmi.
– Nem is… De te… Akkor is feln�tt vagy.
– Te pedig egy gy�ny�r�, ifj� h�lgy. Aki nem csak okos �s kedves, hanem kell�en vid�m is. Amit b�r n�ha neh�z kih�zni bel�led, ha elmer�lsz a tanul�sban, de akkor is tetszik! De ha ennyire nem tetszem, csak mondd meg – hajtotta le a fej�t a f�rfi a vacsor�j�hoz.

– Nem… Te… Nem err�l van sz�! – s�hajtotta a l�ny, �s h�trad�lt a sz�k�n. Azt�n elnevette mag�t, mire egy k�v�ncsi �s �rtetlen pillant�st kapott. – Bocs, csak… Tudod, az jutott eszembe, hogy mindig �gy voltam vele, hogy a korombeliek, az oszt�lyt�rsaim mind t�l… �retlenek hozz�m. �s ez�rt nem is zavar, hogy egy id�sebbel kezdjek, de te… N�ha ugyanolyan gyerekes vagy, mint �k.
– �n mondtam, hogy a kezedbe adom a p�r�zt – mosolygott r� vid�man csillog� szemmel Sirius.

– Ok�, most h�lye leszek, hogy ilyet elmondok, de… v�llalom. Tudod, mikor azon gondolkoztam id�nk�nt, ki j�hetne sz�ba, mint p�rom, akkor… te is eszembe jutott�l. Igaz, az ut�bbi id�ben volt valaki, aki… felkeltette az �rdekl�d�sem, de � csak bar�t.
– Ron?
– Nem. Chris.
– � – lep�d�tt meg a f�rfi, azt�n esz�be jutott, hogy Hermione nem tudja m�g, hogy Weston tulajdonk�pp l�ny. – Nos… meg�rtelek. De vele nem fogsz jutni semmire.
– Tudom. Bar�tok vagyunk, �s m�r nem is gondolok r� m�sk�nt.

– Lapozzunk vissza. Sz�val, �n is eszedbe jutottam…
– Igen, de mindig el is vetettelek – v�gott k�zbe a l�ny. A k�rd� tekintet ut�n v�llat r�ntott, �s f�lren�zett. Zavartan babr�lta az asztalon �ll� pohar�t. – Mindig �gy voltam vele, hogy egy olyan f�rfi, mint te, sose…
– Sose kezdene veled? – fejezte be Sirius, mikor a m�sik megakadt. Hermione csak b�lintott, �s mikor �gy vette �szre, a f�rfi megmozdul, fel�llt, �s megragadta a t�lc�j�t.
– Ideje menn�nk. Nekem m�g van egy h�zi feladatom, amit meg kell �rnom.

Black is fel�llt, �s hagyta, hogy a l�ny menek�l�sszer�en megszabaduljon a t�lc�ikt�l, de mikor ism�t a konyh�n k�v�l voltak, megragadta a kez�t.
– Ilyen k�nnyen nem r�zol le. Felk�s�rlek. – A l�ny v�g�l csak biccentett, �s �gy, k�zen fogva mentek a Griffend�l-toronyba. A K�v�r D�ma el�tt Sirius nem akart nagyobb jelenetet, �gy csak egy apr� puszit adott Hermion�nak, aki megjegyezte �jra, hogy sz�r�s, de viszonozta a gesztust.

Odalenn a pinc�ben Christine pedig olvas�ssal t�lt�tte eg�sz napj�t, miut�n �rtes�tette az igazgat�t, hogy a professzort hivatta Voldemort. M�g ev�s k�zben is a tan�r egyik k�nyv�t tanulm�nyozta. �m k�s� este, mikor a nappaliban �lve �pp lapozott egyet, a kandall�ban fellobbantak a z�ld l�ngok, �s Piton egy pillanattal k�s�bb el� zuhant a f�ldre. Nem volt ideje reag�lni, hogy elkapja, vagy legal�bb tomp�tsa az es�st, �gy nem sokat tehetett, csak a mozdulatlan f�rfi mell� t�rdelt, �s f�l�hajolt.
– Professzor!

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.