– Aucs!

Ez volt az els� emberi hang, miut�n Dumbledore elmondta r�vid kis mondat�t. Ez az omin�zus hang, amit f�jdalom sz�lt, ez bizony Ron Weasley sz�j�t hagyta el. Nem, nem b�ntotta senki, nem r�gt�k bok�n, nem v�gt�k fejbe. Viszont a f�ld�n �lt. Hogy mi�rt? �, igen. Egyesek, m�r tudj�k is, igaz? Nem �nk�nt ker�lt oda. A kanap� karf�ja, ahova le�lt, mert az volt a legk�zelebb Hermion�hoz, az bizony cs�sz�s volt. Norm�l esetben probl�ma n�lk�l el�ld�g�lt volna rajta, de mikor meglepte az igazgat� kijelent�se, k�nytelen volt minden megl�v� agysejtj�vel az inform�ci�t befogadni, elt�rolni, �s j� esetben, reag�lni. Ami ment is volna, ha k�zben nem pottyan a f�ldre annak k�vetkezt�ben, hogy a karf�n marad�sra nem maradt egy szemernyi gondolata sem.

Piton, term�szetesen, nem volt k�pes elfojtani minden reakci�j�t erre a „pottyan�sra”, b�rmennyire is igyekezett. A szem�t az�rt gond n�lk�l forgathatta. Hermione szint�n, hajsz�lpontosan a professzorral egy id�ben tett egy �ppolyan mozdulatot a szem�vel. L�tsz�lag k�nnyed�n, �s rettent� gyorsan t�ltette mag�t az �j inform�ci�n. �s Harry? � sz�lalt meg…

– Ez komoly?

B�r ne tette volna. Azonban m�r nem vonhatta vissza. K�t sz� a kell� hitetlens�ggel, �s Perselus Piton horkantott, de legkedvesebb f�n�k�nek pillant�s�t l�tva nem sz�lalt meg.

– �gy �rthet� j� p�r dolog. – Granger megjegyz�se Ront m�r ism�t a kanap� karf�j�n tal�lta.
– Mi�ta? – k�rdezte a v�r�s haj�.
– Augusztus elseje �ta – v�laszolt Chris.
– Mr. Weston azt kapta feladat�ul, hogy �p�lj�n be a Mardek�r h�zba, mint k�m.
– Mi�rt? – k�rdezett azonnal a Kis T�l�l�.

– Id�nk�nt gondolkozhatn�l is, Potter – morogta Piton.
– A professzor – kezdte az igazgat� –, mint h�zvezet�j�k, nem tud olyan k�zel ker�lni hozz�juk, mint egy di�k, aki egy k�z�l�k. �s ne feledd azt a t�nyt se, hogy �r�la a hal�lfal�k, �s azoknak gyerekeik �gy tudj�k, hogy � Voldemort h�s�ges szolg�ja. Ny�ltan nem mondhatja nekik, hogy ne k�vess�k, �s nem tehet fel k�rd�seket sem. Ellenben Mr. Weston, aki egy�tt tanul, eszik �s sz�rakozik vel�k, sok olyasmit is megl�that, amit m�s nem.

– A rajz! – ki�ltott fel Ron �s Harry egyszerre.
– Val�ban – helyeselt Dumbledore. – Remek m�dja volt, hogy megl�ssuk, ki hogyan reag�l.
– �s mi�rt nem tudhattuk eddig, hogy ki �? – k�rdezte Potter.
– Mert m�g bizonyos dolgokat remek�l el tudsz titkolni, minden m�s szinte r�d van �rva – mondta mosolyogva Chris. – Az iskol�nak, a di�koknak, mindenkinek l�tnia kellett, hogy f�rk�ztem a k�zeletekbe. A besz�lget�sek, a k�z�s, tanul�ssal t�lt�tt �r�k, minden egy j�l tervezett kirak� darabk�i. Ha kezdett�l tudj�tok, ki vagyok, nem gy�ztem volna amiatt agg�dni, hogy az arcotokra van �rva a bizalom, vagy hogy nagyobb figyelmet szenteltek nekem, mint v�rhat� lett volna. L�tta mindenki, hogy ker�ltem veletek bar�ts�gba. �s az az apr� mondat, amit Hermion�nak eml�tettem anno, engem t�mogat. A mardek�rosok �gy hihetik, hogy �n k�ztetek k�mkedek. �gy, ha a sz�leik net�n �rdekl�dn�nek, gond n�lk�l mondhatj�k ezt.

– Sz�val, t�nyleg az igazgat� �rt�l tudtad, hogy Harry majdnem mardek�ros lett? – k�rdezte Ron hirtelen.
– Igen.
– Hogy mi?

Ez a felett�bb d�bbent �s hangos k�rd�s, term�szetesen, Piton fel�l �rkezett. Nem � volt az egyetlen, akinek az arca megv�ltozott. Sirius �s Remus is meglepetten t�tott�k a sz�jukat.
– Kiz�rt, hogy Pottert a Mardek�rba akarta volna osztani a S�veg.
– Pedig �gy van, professzor – sz�lalt meg az eml�tett az egyik polcon, mire mind r�n�ztek. – Harry Potter remek�l beillene mardek�rosnak, de mikor megk�rt, hogy ne oda tegyem, a Griffend�lt v�lasztottam.
– De… – A professzor megakadt, majd a Kis T�l�l�re n�zett, aki apr�, g�nyos mosollyal n�zett tan�r�ra. Azt mondhatta volna, hogy ezt t�le tanulta, de b�rmennyire is a mardek�rosok jellemz�je volt ez a sz�jtart�s, semmit nem l�tott a di�kban, ami miatt a h�z�ba ker�lhetett volna. – K�ptelens�g! Potter griffend�lesebb b�rmelyik h�zt�rs�n�l. �s ott van Griffend�l kardja!
– No, igen – b�lintott Chris. – De ha �gy �rvel, ne felejtse el, hogy p�rszasz�j�.

Piton v�g�l f�lretette k�rd�seit �s megjegyz�seit, mert tudta, hogy nem emiatt gy�ltek �ssze. �m, mik�zben folyt a besz�lget�s �s tervezget�s, id�r�l id�re a Kis H�st n�zte. Elgondolni se tudta, mi lett volna, ha a Mardek�rba ker�l anno. Nem sok j�, azt val�sz�n�s�tette, �s fogalma sem volt, hogy p�ld�ul mik�nt b�nt volna vele � maga. Az �rtelmetlen gondolatokat v�g�l felcser�lte a hideg logika, ahogy bekapcsol�dott itt-ott a besz�lget�sbe. A tri� addig is eg�sz j�ban volt Chrisszel, de imm�r komolyan �ssze is kellett dolgozniuk, �s neki t�mogatnia kellett mindezt.

Weston v�g�l h�zvezet� tan�r�val egy�tt t�vozott a pinc�k fel�. F�l�ton j�rtak, mikor halkan megsz�lalt.
– J�l ment.
– J�l – j�tt a t�m�r v�lasz Pitont�l.

Nem besz�ltek t�bbet, �s nem sokkal k�s�bb Chris m�r az �gy�ban hasalt. Nem sok�ig maradt egyed�l, mert Draco f�l� simulva b�jt hozz�, �s egy puszit adott a nyak�ra. Csak egy halk morg�ssal reag�lt, �s p�rja ezt �gy �rtelmezte, hogy folytathatja, amit elkezdett. Az apr� puszik k�zben simogatta �t a ruh�kon �t, m�g egyik kez�t v�gre be nem tudta b�jtatni a derek�n�l az inge al�. Weston ekkor d�nt�tt �gy, hogy megfordul, �s ahogy a h�t�ra fordult, m�ris lecsapott r� egy puha sz�j. Hagyta az �des k�nyeztet�st, �s igyekezett elz�rni minden ellenkez�st mag�ban.

– Ma is kell menned Pitonhoz? – k�rdezte suttogva Draco, mire � b�lintott.
A sz�rke szemek csillog�s�b�l egy�rtelm� volt, hogy mit is szeretne, de neki val�ban dolga volt. Nem az �lvezetek miatt ker�lt a Roxfortba, �s nem dobhatta f�lre a k�teless�geit.
– Addig m�g van id�nk – mosolygott Malfoy, majd p�rja has�t simogatva t�rte feljebb a ruh�zatot.
– Draco! – ny�gte Chris, �s igyekezett le�ll�tani a sz�kes�get. L�tva annak csal�dott, �s felh�borodott pillant�s�t, nyelt egyet. – Csillapodj, kicsi s�rk�ny. B�rki bej�het.
– Mintha nem lenne r� megold�s – morogta a m�sik. Fel�lve el�kapta a p�lc�j�t, �s p�r mozdulat ut�n m�r biztons�gosan el voltak z�rva. Az ifj� k�m sz�m�ra nem volt menekv�s, b�r egy r�sze nem is akart elsz�kni.

Hamarosan ruha n�lk�l fek�dtek az �gyban, �s b�r Chris nehezen b�rt lelkiismeret�vel, �r�mmel k�nyeztette szerelm�t, �gy, ahogy el�z� este is. Viszonz�st is kapott, minek k�vetkezt�ben nem sokkal k�s�bb mindketten el�gedetten fek�dtek egym�s mellett. Weston mag�hoz vette a p�lc�j�t, �s felfriss�tette magukat �s a leveg�t is. Malfoy a nyak�hoz b�jva pihent, mik�zben keze p�rja mellkas�t cir�gatta.

– Milyen terveid vannak, Draco? – k�rdezte csendesen Chris.
– Az im�nti ut�n…
– Nem erre gondoltam. – Az egy�rtelm�en komoly hangra Malfoy fels�hajtott, s a keze is meg�llt.
– Musz�j err�l besz�ln�nk? Tudod, ki vagyok, �gy nyilv�n r�j�tt�l, hogy nem lehetek p�rtatlan.
– Ne csin�lj �r�lts�get, j�? Nem akarom, hogy bajod legyen. Holmi mag�nakci� eszedbe se jusson.
– H�, �n Draco Malfoy vagyok. Tudok vigy�zni magamra. Ne f�lts! – k�rte, majd m�lyet s�hajtott. – Most �n mondom azt, hogy ne k�rdezz err�l.
– Rendben. Akkor kelj�nk fel. Vacsora el�tt m�g tal�lkozom a tri�val. Harry be akarja mutatni Blacket.
– Egy �lm�ny. Nem tudom, egy�ltal�n, minek j�tt ide – morfond�rozott Draco, mik�zben neki�lltak �lt�zni.
– Harry keresztapja, �s most, hogy v�gre szabad, nyilv�n akar egy kis id�t t�lteni vele.
– M�r csak egy �r�lt exrab hi�nyzott ide.

Mikor k�szen voltak, a k�nyvt�rba mentek. Chrisnek ott volt a tal�lkoz�ja, �s p�rja is vele tartott, mondv�n, tanulnival�ja van. Odabenn azonban elv�ltak �tjaik. Weston, �szrev�ve a n�gyf�s csapatot, intett, majd hozz�juk l�pve meg�llt az asztal mellett, �s az �jdons�lt szabad embert n�zte. Harry vette a lapot, majd fel�llt � is, �s keresztapja is.

– Chris – mondta hat�rozott hangon, hogy az esetleges k�zelben l�v�k meghallj�k, de az�rt ne legyen t�l hangos –, � itt Sirius Black, a keresztap�m. Sirius, � Chris Weston.
– Egy mardek�ros – vigyorgott a f�rfi, ahogy kezet fogtak.
– Egy bar�t.

Le�lve m�r halkabban besz�ltek. F�leg Sirius.
– Tartozom neked, Chris. – Amint kimondta, egy pergament cs�sztatott a sr�c el�.
– Ugyan, dehgogy! – mondta az azonnal, majd a neki adott lapot n�zte. Ahogy elolvasta, szemei nagyra t�gultak. – Meg�r�lt�l? – k�rdezte, megfeledkezve a hanger�r�l. Azt�n feleszm�lve azonnal egy b�b�jt k�ld�tt maguk k�r�, hogy senki ne hallja �ket. – Elment az eszed? Mi a fen�nek kellett ez? – b�k�tt az �r�sra.
– H�l�m jele.
– �gy �rted, a h�lyes�ged jele! Semmi sz�ks�g erre! S�t! Azt hiszed, ez�rt csin�ltam? P�nz�rt?
– Nem, tudom, hogy nem, de…
– Nincs de!
– A miniszt�rium k�rp�tolt engem ezzel, �n viszont n�lk�led m�g mindig…
– Nem �rdekel! Nincs sz�ks�gem a p�nzedre! Sirius, azt hittem, enn�l kicsivel jobban siker�lt megismerned.
– Ki akartam fejezni, mennyit jelent, amit tett�l.
– �s ez�rt �gy gondoltad, hogy megs�rtesz? R�ad�sul… Merlinnek h�la, hogy nem k�ldted el a p�nzt a sz�ml�mra! Ha b�rki nyomozna ut�nam, �s ez kider�l, mivel magyar�ztam volna, hogy Sirius Black fizet nekem?
– Chris, �n csak…
– Te csak nem gondolkozt�l! Fogd a p�nzed, �s k�ltsd el, vagy csak igy�l az eg�szs�gemre, de engem ne s�rtegess vele!
Weston m�ly leveg�t vett, �s �gy t�nt, hamar lehiggadt.
– Ostoba griffend�les! – morogta m�r felfel� g�rb�l� sz�jjal.
– �n mondtam, hogy nem fogadja el – sz�lt k�zbe Hermione.

– Persze, persze. Te megmondtad. Tudom – motyogta Sirius.
– N�ha nem �rtana az okosabbakra hallgatnod – vigyorgott Chris.
– Ne kezdd, Weston, mert megharaplak.
– ���, de megijedtem. Na, ink�bb azt mondd meg, hol hagytad a k�s�reted. Remus? Tonks?
– Az szerelmeseket a parkba zavartam. Ha kell� ideig az agyukra megyek, k�nnyed�n le lehet �ket r�zni.
– Na, j�. Te tudod.
– Ne f�lts engem, megv�dem magam. T�nyleg! Este? – k�rdezte Sirius kicsit komolyabban.
– Szok�sos.
– Hogy b�rsz egyed�l ilyet… – Ron megborzongott a gondolatra, ahogy elk�pzelte, valaki egyed�l vad�szik a hal�lfal�kra. Chris pedig minden nap ut�nuk nyomozott.
– Egyed�l kev�sb� felt�n�.

Draco, kil�pve az egyik sorb�l �pp ment volna tov�bb, mikor megpillantotta p�rj�t �s a griffend�leseket Blackkel. Egy pillanatig n�zte �ket, majd folytatta a keres�st a dolgozat�hoz, de k�zben gondolatai elkalandoztak a kor�bbi, �gyban elhangzott k�rd�s fel�. Hogy milyen tervei vannak? Volt n�h�ny, k�zt�k egy, ami a legnehezebbnek t�nt. �gy k�sz�lt, hogy vacsora ut�n, mikor Chris b�ntet�munk�n van, � is v�grehajtja terve els� l�p�s�t. M�r kor�bban meg akarta tenni, de mindig tal�lt r� kifog�st, mi�rt halogassa.

Chris, p�ld�ul, remek ok volt. Minden szabadidej�ben vele akart lenni gondok �s probl�m�k n�lk�l. Minden azt s�gta, hogy �lj�n a fenek�n, mert �gy most j�. De tudta, hogy nem �lhet t�tlen�l. P�rja titkol�zott, nyilv�n okkal, �s � �rt�kelte, hogy ezt elmondta neki. Meg�rtette, hogy nem fedheti fel el�tte a titk�t. Amire � k�sz�lt, t�n ugyan�gy az lesz k�zt�k, b�r hitte, hogy kedvese teljes mellsz�less�gben t�mogatn�. M�g ha arra is k�rte, ne csin�ljon �r�lts�get. Kicsit tal�n az lesz.

Tetszett, h�zelgett neki, hogy Chris agg�dott �rte. � �pp �gy volt, mivel fogalma sem volt p�rja titk�r�l. Nem tudhatta, milyen jelleg�, �s azt se, mennyi vesz�llyel j�r. M�ly leveg�t vett, majd megpr�b�lt a h�zi feladat�ra koncentr�lni.
Mindek�zben a kis csapat a sorok k�zti egyik asztaln�l kellemes hangulatban nevetg�lt.

– … �s mikor r�sz�ltam, hogy �lj�n le, azonnal megtette – fejezte be �pp mondat�t Chris kuncogva, mik�zben a t�rsai nevetve n�zt�k a kiss� duzzog�, sz�j�t h�z� Siriust.
– Nem az�rt �ltem le, mert azt mondtad, hanem mert �gy mondtad, ahogy.
– A l�nyeg, hogy nevelhet� vagy. Tal�n a Roxfort ut�n k�ne egy kutyaiskola is – nevetett Hermione, �s let�r�lt mindk�t szem�b�l egy-egy k�nnycseppet, amit a nevet�s csalt oda.
– Csak ha te leszel az idom�rom, Hermione – b�gta a f�rfi a l�ny fel� hajolva, mire az f�lig pirult, s ez a reakci� ism�t vigyort csalt Sirius arc�ra is.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.