A laborba �rve Piton egyb�l hozz�val�kat sorakoztatott fel. Chris csak �llt �s v�rt. Azt�n, mikor meg volt minden, �s a f�rfi al�gy�jtott az �stnek, r�k�rdezett.
– Veritaserum? – Piton elismer�n n�zett r�.
– �gyes. Mennyire j� b�jitaltanb�l?
– Nincs vele probl�m�m. De gondolom, �n mellett lenne mit tanulnom, elv�gre nem ak�rmilyen b�jitalmester.

A sr�c nem a f�rfit n�zte, hanem a hozz�val�kat, �gy nem l�thatta azt a pillanatnyi, meglepett el�gedetts�get Piton arc�n.
– Nyugodtan �tv�ltozhat, ha gondolja. Ide senki nem l�p be enged�ly n�lk�l.

A barna szemp�r most hirtelen r�n�zett, majd nemet intett a fej�vel.
– K�sz�n�m, nem. �s ne is kezdjen velem �gy b�nni, mint egy l�nnyal, mert egyetlen apr� hiba is el�g lehet, hogy lebukjak.
– Tudom, hogy mit kell tennem, csak gondoltam, �nnek jobb �gy.
– Ami azt illeti, most jobb �gy. �gy is �pp el�g kutat� pillant�st kapok. N�k�nt t�bbet szoktam. Jobb �gy.

– Nem szereti a k�z�ns�get? – k�rdezte, mik�zben neki�llt dolgozni.
– J� ideje megtanultam vele �lni. Hogy �tok, vagy �ld�s a k�ls�m, az m�s k�rd�s.
– M�gis elpirult reggel.
– Ah! Na, igen. Az�rt hirtelen ennyi k�zvetlen figyelem megteszi a hat�s�t. Pedig am�gy neh�z zavarba hozni. R�ad�sul nem v�letlen illek a h�z�ba. Remek�l sz�n�szkedek, ha kell. A roxforti nagyteremben nem fog elpirulni l�tni, ezt garant�lom.
– Merne fogadni? – k�rdezte Piton g�nyos hangon.
– Ah! Sim�n.
– Nos, l�ssuk ink�bb, mire k�pes. Seg�tsen nekem!

Azzal kiosztotta a munk�t a sr�cnak, �s k�zben nekil�ttak a t�mad�si m�dokr�l besz�lni. J� p�rszor vita is alakult ki k�zt�k, mert a sr�c egyszer�en t�l bonyolultnak �t�lt n�ha egy-egy m�dszert. Hi�ba hivatkozott Piton hol biztons�gra, hol tapasztalatra, a sr�c �rvel�seiben sokszor � maga sem tal�lt hib�t. Az egyetlen probl�m�ja csak az volt, hogy akci� k�zben akarta l�tni, mit tud a k�ly�k.

– Mit sz�lna holnap, reggeli ut�n egy p�rbajhoz?
– Hm. Ennyire k�v�ncsi? – n�zett fel a sr�c a f�rfira, majd befejezte a kever�st.
– Sz�val?
– Rendben. Semmi akad�lya.
– N�mi gyakorl�s r�m is r�m f�r n�ha.
– �! H�t sz�vesen seg�tek.

Eg�sz j� hangulatban t�rtek nyugov�ra. M�snap, a reggeli k�zben Mordon szegezett egy k�rd�st a sr�cnak.
– Na, k�ly�k, milyen fegyverekhez �rtesz?
– Kard, t�r�k, �j, pisztoly, puska, �s ak�r egy gr�n�tot is k�pes vagyok elhaj�tani – mosolygott a v�g�re.
– Mi nem mugli fegyverekkel harcolunk.
– Tudom, err�l vit�k folynak k�ztem �s az igazgat� �r k�zt.
– Mi�rt? Azt ne mond, t�bbre m�sz azokkal!
– Nem ez�rt. De ezt hagyjuk.
– Sz�val �rtesz a kardforgat�shoz? – k�rdezte Sirius.
– Igen.
– �s milyen harcm�dot szeretsz legink�bb?

A sr�c egy pillanatra elgondolkodott, majd sz�lesen vigyorogva n�zett vissza. Mutat� �s k�z�ps� ujj�t felmutatta, „V” bet�t form�lva.
– Szeretkezz, ne h�bor�zz!

Erre t�bb jelenlev� is nevet�sben t�rt ki, vagy minimum kuncogott. Mrs Weasley sikeresen f�lrenyelte a te�j�t. Piton is d�jazta a megsz�lal�st, de � megtartotta az �larc�t.
– Am�gy, ha csak j�t�kr�l van sz�, kard, �lesben meg �gyis az van, amit a k�rnyezet ad. Ilyenkor alap a var�zsl�s, de n�ha egy k�z al� ker�l� k�s is j�l tud j�nni. Az omin�zus hal�lfal�kkal, akik a bar�taimat t�madt�k meg… nos, �vel�k is az volt a legnagyobb el�ny�m, hogy meg tudtam �ket lepni. T�bbsz�r is.
– Mi�rt t�madt�k meg �ket? – k�rdezte Tonks.
– Kett�t, k�nnyebbet.
– �s nem volt neh�z elj�nni onnan? Biztos van bar�tn�d, de am�gy is.

A sr�c kicsit zavartan n�zett a n�re, azt�n mosolyogva megr�zta a fej�t.
– Nincs bar�tn�m. A bar�taim meg k�nytelenek lesznek kib�rni n�lk�lem. �n meg n�lk�l�k. Ami azt illeti, ink�bb itt harcolok, minthogy ott v�rjam, hogy mi t�rt�nik. Min�l el�bb v�ge van ennek a h�bor�nak, ann�l hamarabb �lhetem a saj�t �letem tov�bb.
– �s ha v�ge van, egyb�l haza is utazol, vagy maradsz m�g?
– Maradok, am�g musz�j, de megyek, amint lehet. Azt�n, ha k�s�bb is valami gond lenne, �s kellek, h�t nem nagy kunszt idej�nni.

– �s milyen terveid vannak a j�v�re n�zve? – faggat�zott tov�bb a n�.
– Nem tervezgetek, m�g nincs mire. Most a h�bor� a legfontosabb. R��rek ut�na az �letemet egyengetni.
– �s ha m�g eltart ak�r 30 �vig?
– K�tlem. Ha m�gis, h�t m�rlegelek, ha �gy l�tom, �gy alakulnak a dolgok.

– K�ly�k, mit sz�ln�l egy p�rbajhoz? – sz�lt Mordon. – Felm�rn�m, mit tudsz.
– �hm, egy p�rbajt m�r be�g�rtem Piton professzornak. De ut�na sz�vesen.
– Ink�bb akkor m�skor, mert nem lesz el�g er�d.
– Amiatt ne agg�djon – legyintett a fi�.
– Az�rt a p�rbajt megn�zn�m �n is.

A pince egyik t�gas terme volt kialak�tva gyakorl�teremnek, �s Chrishez, Pitonhoz �s Mordonhoz Sirius �s Tonks is csatlakozott.
– Fel�lem ak�r �gy is csin�lhatjuk, hogy kezdek a professzorral, azt�n besz�ll maga is a t�mad�sba, mikor a professzor �gy �rzi, elk�l a seg�ts�g – vetette fel az �tletet a sr�c.
– Ketten ellened? Nem v�llalsz sokat, k�ly�k? – k�rdezte Mordon.
– El�sz�r is, nem, m�sodszor, musz�j k�ly�knek h�vnia?
– Az vagy. Na, l�ssuk!

Chris meg�llt Pitonnal szemben.
– Ne v�rjon t�lem meghajl�st, professzor, az �letben egy hal�lfal� sem fog hajolgatni.
– Remek. �n k�sz vagyok.

Egy biccent�s ut�n m�g hossz� pillanatokig n�m�n m�ricsk�lt�k egym�st, �s most, a p�rbaj kedv��rt Chris kez�ben is p�lca volt. V�g�l Piton t�madt els�nek, de a sr�c m�r a mozdulat�t l�tva felvont egy pajzsot, �s azonnal visszak�ld�tt egy ront�st a professzorra, aki f�lrehajolt a s�rga cs�va el�l. Percekig z�poroztak az �tkok, �s mindketten s�rtetlen�l �lltak pajzsaik m�g�tt. Azt�n a sr�c m�ly leveg�t vett, majd egy apr�, g�nyos mosoly mellett er�sebb t�mad�sba lend�lt. M�r nem csak jobb kez�ben l�v� p�lc�val dolgozott, hanem m�sik kez�b�l is �tkok �rkeztek. Pitonnak l�that�an nagyobb er�fesz�t�s�be ker�lt talpon maradni, �s siker�lt egy k�s�tokt�l beszereznie egy v�g�st a v�ll�ra.
– Mordon! Most!

A f�rfi, fal�b ide, vagy oda, pillanatok alatt mellette volt, �s m�r ketten sz�rtak �tkokat a fiatalra. Sirius vigyorogva n�zte, hogy milyen k�nnyed�n v�d �s t�mad.
– Hihetetlen – h�ledezett Tonks. – Annyira j�l csin�lja, mintha m�r �gy sz�letett volna. A kezei t�ncolnak a leveg�ben.
– T�nyleg profi – �rtett egyet Sirius.

A k�zdelem folyt, �s Chris m�g mindig s�rtetlen�l t�madt. Egyik l�b�t h�tra t�ve, kisebb terpeszben �llt, hogy a pajzs�t er�sebben tartsa, �s egy-egy er�sebb l�k�s ne tasz�tson rajta akkor�t. Azt�n szinte �rd�gi tekintettel n�zett t�mad�ira, majd egy olyan er�s tarol� �tkot k�ld�tt r�juk, hogy hi�ba minden pajzsuk, h�traestek. B�r m�g fekve is visszat�madtak, amint tudtak, a sr�c ekkor m�r csak v�dekezett. L�that�an sz�netet hagyott a k�t f�rfinak.
– Sirius! – sz�lt oda sem n�zve. – Besz�llsz?
– �r�mmel!

A f�rfi is csatlakozott hozz�juk, �m m�g mindig kiv�dett minden �tkot, b�r keveset t�madt.
– Tonks? – k�rdezte a n�t.
– Biztos vagy benne?
– Tedd meg, k�rlek!

A n� is oda�llt a t�bbiekhez, �s b�r n�gyen t�madt�k, a sr�c mindent v�dett. V�dett, de m�g nem t�madt. Elkezdte felm�rni az �jonnan �rkez�k strat�gi�j�t is, majd egy adott pillanatban olyan sorozatban k�ld�tt �tkokat k�t k�zzel, hogy alig gy�zt�k kiv�deni �ket. �s nem volt meg�ll�s. Percekig, szinte f�ls�ket�t� morajl�s, csattan�sok, �s d�rg�sek tel�tett�k be a leveg�t, m�g Tonks ki nem d�lt, �s p�lc�j�t elvesztve a falra szegezte p�r k�t�l.
A k�vetkez� kies� Mordon volt, aki a f�ld�n v�gezte, de a sr�c m�g mindig ugyanolyan er�sen t�madt, hogy Sirius �s Piton szinte csak v�dekezni �s menek�lni tudott. Meg�ll�s n�lk�l k�ldte a f�rfiakra az �tkokat, m�gnem a k�t f�rfi is p�r m�tert rep�lve a f�ld�n v�gezte, �s nem volt m�r idej�k �jabb l�p�sre, mert mozdulatlann� v�ltak.
– Wow! Ez j� volt – l�legzett egy nagyot Chris, majd feloldott minden �tkot, �s k�zelebb ment a t�bbiekhez.
– Eszm�letlen�l j� vagy! – ujjongott Tonks.
– El kell ismernem, nagyon j� vagy – mosolygott Mordon is, mik�zben rendbe szedte mag�t.

A fi� Pitonhoz l�pett, �s a v�ll�n l�v� sebre fogta a p�lc�j�t, gyeng�den elh�zva a sebt�l a f�rfi ing�t. Piton h�l�s volt �rte, hogy nem vette �szre, hogy � megborzong a gyeng�ds�g�t�l. Hi�ba volt Chris �ppen f�rfialakban, tudta, hogy l�ny. �s ez zavar� gondolatokat �bresztett benne. Hagyta, hogy begy�gy�tsa a sebeket, majd az ing is tiszta �s s�rtetlen lett.

– Megs�r�lt m�g valahol, uram?
– Nem, k�sz�n�m. T�nyleg, nagyon j� volt�l.
– Csak az�rt tartott eddig, mert nem akartam s�r�l�seket okozni. Legal�bbis nem nagyokat. Valakinek van m�g s�r�l�se?
– Nem v�szes – mondta Sirius v�ll�t tapogatva.
– Mutasd!
– Csak lehorzsoltam. A falban, ahogy h�traestem.
– Sssz – szisszent fel a sr�c, l�tva a sebet. – Ezt fert�tlen�teni k�ne. Fent ell�tlak.
– �hm… ok�, k�sz.

Mindenki visszavonult a szob�j�ba, hogy rendbe hozza mag�t, csak Chris ment Sirius szob�j�ba, miut�n a saj�tj�b�l kihozott egy t�gelyt. A f�rfi m�r csak nadr�gban �lt az �gya sz�l�n.
– T�nyleg nagyon j� vagy. Hol tanult�l meg �gy k�zdeni?
– Mondtam. Mag�ntan�tv�ny voltam, �s a sz�leim is sokat seg�tettek.
– H�ny ellenf�llel b�rsz egyszerre?
– Az f�gg az ellenfelek erej�t�l is. Nem mondan�k sz�mokat.
– Harrynek t�nyleg t�bb es�lye van melletted, mint eddig b�rmikor.
– Ez�rt is vagyok itt. Elint�zz�k azt a f�rget – mondta elt�k�lten. – Na, mutasd a v�llad!

Chris le�lt a f�rfi mell�, aki picit felszisszent, ahogy a hideg kr�m a seb�hez �rt. �m a gyeng�d, simogat� �pol�s nagyon is elhessegette minden kellemetlens�g�t.
– �rdekes tetov�l�said vannak – mondta a sr�c.
– A ti�d se semmi.

Sirius a sr�c szem�t n�zte, de � direkt csak a sebet figyelte, majd mikor a kr�m besz�v�dott, n�h�ny int�ssel begy�gy�totta azokat. Mikor k�sz lett, v�gigsim�tott a m�r �p b�r�n az ujjbegyeivel. Sirius �rezhet�en beleborzongott �s libab�r�s lett. Chris ekkor n�zett a f�rfi szem�be.
– F�j?
– Nem. T�k�letes. K�sz!
– Nincs mit. Megyek, rendbe teszem magam �n is.

Fel akart �llni, de Sirius a v�ll�ra tette a kez�t, hogy visszatartsa.
– Chris… – kezdte, de nem fejezte be.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.