A reggel gy�ny�r� h�val, de f�j� vil�goss�ggal k�sz�nt�tte a p�rt. Perselus hamar fel�bredt, �s most azt figyelte, hogyan mocorog mellette a l�ny. Boldog volt, elmondhatatlanul boldog. �vatosan, hogy Hermion�t fel ne keltse, kik�sz�l�dott az �gyb�l, �s a konyha fel� vette az ir�nyt. El�sz�r alaposan k�r�ln�zett, hiszen nagyon „r�g” j�rt m�r itt, majd a keny�rpir�t�ra �s a k�sekre esett a pillant�sa. Egy szusszant�s k�s�ret�ben el�kapta p�lc�j�t, hogy valami reggelit k�sz�tsen, k�t szem�lyre. Mik�zben v�rta, hogy a k�v� elk�sz�lj�n, elgondolkozott, hogy mi a j� Merlin�rt van itt ennyi k�s, amikor egy p�lcaint�s�be ker�l �s a keny�r fel lesz szeletelve. A pir�t�t se nagyon haszn�lta, a muglik �ltal s�t�nek nevezett t�rgynak pedig �let�ben a k�zel�be se ment.

T�ny�rra kik�sz�tett n�h�ny szelet vajas pir�t�st, mell� egy cs�sze k�v�t tett. A saj�tj�t lassan iszogatta, mik�zben elkezdett kutakodni a szekr�nyekben. Egyikben hatalmas t�ny�rkupac sorakozott – Ezekre se nagyon lesz sz�ks�gem, jegyezte meg mag�ban -, a m�sikban pedig ugyanennyi poh�r volt fellelhet�. Sorra kih�zogatta a fi�kokat is, melyek k�z�l nem egy �llt �resen. Az asztal mellettiben azonban tal�lt egy-k�t mer�- �s fakanalat, majd megl�tott egy z�ld valamit, aminek fogalma sem volt a rendeltet�s�r�l, �s hogy egy�ltal�n mit is keres egy ilyen az � h�z�ban.
�rdekl�dve vizsg�lgatta egy darabig, majd amikor Hermione �lmos szemmel, de mosolyogva odas�t�lt mell�, nagy komolyan megk�rdezte t�le:

- Hermione, l�gy oly’ b�b�j, �s �rulj el nekem valamit. Ez itt – felmutatta a t�rgyat – micsoda? – sz�lt, majd r�n�zett a l�nyra.

- Neked is j� reggelt! – mondta a k�rdezett kicsit s�rtve, majd szem�gyre vette az orra el� dugott dolgot. – Ez, k�rlek sz�pen, egy citromfacsar�.

- Citromfacsar�. �s az mire val�? Hogy kell haszn�lni?

- �, Merlin, kivel vagyok �n meg�ldva? Arra j�, hogy a citromot idepakolod – mutatta -, elkezded csavargatni, �s sz�pen kifolyik a leve.

- De sz�pen csin�lod! – vigyorgott. - �s szerinted erre nekem mikor lesz sz�ks�gem? Meg ezekre? – �s odah�zta a l�nyt az egyik szekr�nyhez, melyben a serpeny�k kaptak helyet.

- Neked? Soha. Te, Perselus szerintem elveszn�l, ha nem lenne n�lad a p�lc�d, mondjuk… egy �r�n kereszt�l. – A f�rfi s�rtett arc�t l�tva hozz�tette. – Na j�, kicsit t�vedtem. F�l �r�t is alig b�rn�l ki.

- Igen? – k�rdezte �sszeh�zott szemekkel, suttogva. – Bebizony�tsam, hogy a p�lc�m n�lk�l is k�pes vagyok v�ghez vinni nagy dolgokat?

- Erre k�v�ncsi leszek – nevetett Hermione.

- Rendben. Egyetlen felt�tellel vagyok hajland� b�rmit is csin�lni.

- �spedig? Mi lenne az a felt�tel?

- Befekszel az �gyba – mondta egyszer�en a f�rfi. – Most.

P�r perc m�lva m�r szenved�lyesen cs�kol�ztak.
Miut�n Perselus bebizony�totta, hogy nem minden a var�zsp�lc�n m�lik, lassan elkezdtek �lt�zni, hiszen a Roxfort v�rta �ket. A f�rfi nem l�tszott valami szomor�nak, hogy �jra el kell hagynia a h�zat.

Nagykab�tban, s�llal �s keszty�vel felszerelkezve elindultak egy kisebb sik�torszer�s�g fel�, hogy nyugodtan dehoppan�lhassanak.
M�r majdnem el�rt�k a k�v�nt helyet, mikor egy kisgyerek megl�tta �ket. A fi�cska – kilenc-t�z �v k�r�li lehetett – lehajolt, �sszekotort egy kev�ske havat, c�lzott, �s puff.

Perselus lassan meg�llt, vett egy m�ly l�legzetet, majd �sszesz�k�lt szemmel �s �rd�gien gonosz vigyorral megfordult, hogy a gyerek szem�be tudjon n�zni. K�zben a zseb�b�l lassan el�h�zta a p�lc�j�t. Hermione azon igyekezett, hogy egyik kez�vel meg�ll�tsa, de nem igaz�n siker�lt neki, a m�sikkal pedig a havat s�p�rgette a f�rfi h�t�r�l.

- Arnold Greeney! – sz�lt Perselus, megvillantva s�t�ni tekintet�t. – L�tod ezt a botszer� valamit itt a kezemben? Ha m�g egyszer ezt csin�lod, �n esk�sz�m, hogy �zekre �tkozlak vele! Igen, ezt veheted fenyeget�snek. S�t, elv�rom, hogy annak vedd. Ez volt az utols� alkalom, hogy a h�goly�d eltal�lt. Meg�rtetted?

- Igen – ny�sz�tette a gyerek, �s f�l�s pillant�st vetett a p�lc�ra.

- Ennek igaz�n �r�l�k. Tov�bbi j� sz�rakoz�st – megfogta Hermione kez�t, �s odavonszolta a sik�torhoz.

- Mi az, hogy egy gyereket fenyegetsz? Te… soha nem fogsz megv�ltozni. Sz�gyelld magad! – korholta a l�ny.

- Figyelj, akkor m�gis hogy t�r�tsem „j� �tra”?

- Sz�pen megk�red…

- Ha Mrs. Greeneynek nem siker�lt, gondolod, hogy nekem fog? Kapaszkodj – �s belevetette magukat a fojtogat� s�t�ts�gbe.

~~~~~

A kast�lyban az els� kar�csonyi „meglepet�s” az ideges, �s kiss� k�cos haj� McGalagony volt. Zih�lva sietett el�j�k, majd nagy hanggal elkezdte mondani a teljes�tend� feladatokat. Meg persze a veszeked�st.

- Perselus! De j�, hogy v�gre megtal�ltam! Hol a dementorban j�rt? Illetve j�rtak? – vetett egy mindentud� pillant�st Hermion�ra. - Eg�sz nap kerestem. Gyer�nk, csipkedje mag�t, induljon le a laborba! Madam Pomfrey egy el�g hossz� list�t �ll�tott �ssze az elk�sz�tend� b�jitalokb�l. Miss. Granger, maga meg menjen a dolg�ra, ne tartsa fel Piton professzort! – �s ezzel a f�rfi kez�be nyomta a list�t, majd elszelelt.

- Minerv�nak is j� a kedve. Nem hi�ba, m�gis kar�csony van… - d�rm�gte Perselus alig hallhat�an, mik�zben m�r a lapot tanulm�nyozta. Az unalomt�l laposakat pislog� szemei hirtelen kikerekedtek. – Oh, ma se lesz szabad percem. Ennyi b�jitalt… D�lut�nra? �s ez mi? Megf�z�s elleni f�zet? Nem igaz, hogy mag�t�l nem tudja elk�sz�teni! Mi�rt is lettem �n tan�r?

- Seg�thetek, ha gondolod – mondta Hermione, k�zben pedig r�sand�tott a pap�rra. – Nem olyan sok az elk�sz�tend�, hamar meglesz�nk vele. B�r, ezt itt – mutatott a sav okozta mar�s elleni italra – el�g neh�z lesz megcsin�lni, de…

- Nem, te ezeket m�g nem k�sz�theted el. Pontosan ez�rt van a kurzus m�sodik fele, hogy az ilyen fajta b�jitalokat is szakszer�en tudja kezelni a tov�bbjut�. Addig nem kezdhetsz ezekkel semmit. Maximum a megf�z�s ellenit csin�lhatn�d meg, de az nekem is �t perc alatt megvan. Sajn�lom. Esetleg megn�zheted, hogy �n mik�nt �ll�tom el� a t�bbit. Az j� lesz?

- Persze, de… mindegy. Menj�nk.

- �n is ezt mondom. M�g mindig nem indult el, Perselus? Ezek a b�jitalok nagyon fontosak…

- Kedves Minerva, tudtommal �n vagyok a b�jitaltan tan�r, az �n szakter�letem a sz�rumok elk�sz�t�se. T�k�letesen tiszt�ban vagyok a fontoss�gukkal – �s lerobogott a pinc�be. – F�leg �gy, hogy tudom, mennyi balf�c�n van itt a Roxfortban.

~~~~~

A labor f�st�lt. N�h�ny lombikban m�r ott sorakoztak az elk�sz�lt f�zetek, m�g a t�bbi megt�lt�sre v�rakozott.

Egyik �st jobban ontotta a forr� g�zt, mint a m�sik. Term�szetesen az „illatok” se voltak kellemesebbek. J�form�n az �sszes ital kutyagumi-szag� volt, �s Hermion�t nem tudta meggy�zni Perselus kijelent�se, miszerint csak az els� f�zisban ilyen b�z�s, k�s�bb szagtalann� v�lik, �s az �ze is kellemes lesz.

- Beddig dard az els� f�zis? – k�rdezte befogott orral, hogy m�g v�letlen�l se kelljen �reznie ezt a f�rtelmet.

- H�rom �r�n kereszt�l. Ha akarsz, nyugodtan elmehetsz leveg�zni – mondta Perselus, aki egyik kez�vel a fortyog�, kifutni k�sz�l� anyagot kezdte kavargatni, a m�sik kez�vel pedig azon volt, hogy a m�r-m�r r�s�l� pulcsit let�pje mag�r�l.

- Merlin! �s m�g csak k�t �r�ja kezdted f�zni. Ez… borzalom – ny�gte, majd r�pillantott Perselusra. – Hogy b�rod ki?

- Hozz�szoktam m�r. Poppy minden h�napban k�r ebb�l – hajolt �jra az �st f�l� – nyolcadagnyit.

- Ez mire j� egy�bk�nt?

- Minden sebet begy�gy�t, csontot forraszt, �s a t�bbi. Teh�t s�r�l�sekre tal�lt�k ki. �gy persze �rthet�, hogy mi�rt kell ennyi. A sok szerencs�tlen… Am�gy a b�jital-tov�bbk�pz�sen – jelent�s�gteljes pillant�st vetett Hermion�ra – ennek a sz�rumnak az elk�sz�t�s�t is meg fogom tan�tani.

- Ne! Ezt el kell majd viselnem? Nem fogom hagyni, hogy Nita… Biztos, hogy nem seg�thetek? Csak hogy hamarabb k�szen legy�l.

- Nemsok�ra k�sz, m�g egy �r�n kereszt�l f�zni kell, azt�n kit�lt�m fiol�kba, �s Merlin vele! K�ld�m Poppynak.

~~~~~

Egy �ra m�lva Hermione megk�nnyebb�lve �s alaposan megizzadva hagyta el a helyis�get. Miut�n a b�jitalokat elcipelt�k a javasasszonynak – aki morgol�dva fogadta azokat -, els�t�ltak f�rdeni. Term�szetesen ki-ki a saj�t f�rd�j�be.
Hermione hajat is mosott, mert ami a feje tetej�n volt megtal�lhat�, ink�bb hasonl�tott egy csapzott szalmakazalhoz, mint hajhoz.

A l�ny m�g jav�ban tiszt�lkodott, mikor egy hatalmas koppan�s hallatszott a szob�j�b�l. Miut�n kell�en megijedt, sietve elz�rta a csapot, t�r�lk�z�t ragadott, �s elindult, hogy megn�zze a zaj forr�s�t. Mint kider�lt, Mira volt az, aki inform�ci��hesen, csillog� szemekkel v�rta bar�tn�j�t. Hermione s�hajtott egyet, belet�r�dve, hogy itt bizony vallat�s fog k�vetkezni, �s belehuppant az egyik fotelbe. Nem t�vedett, Miranda egyb�l r�z�d�tott egy k�rd�s�z�nt.

- Mi t�rt�nt, mikor bement a szob�j�ba? Odaadtad neki az aj�nd�kot? �r�lt neki? Mi t�rt�nt ez ut�n? Mit csin�ltatok? Milyen volt az este? – leveg�t nem is vett a k�rd�sek k�z�tt.

- Szia, Mira – kezdte Hermione. – Ennyi k�rd�sed van csak? Akkor elkezdem. Teh�t amikor bej�tt a szob�j�ba, besz�lgett�nk, azt�n igen, odaadtam neki az aj�nd�kot. Kipr�b�lta, �s meglep�d�tt. �r�lt neki, de meglepte a b�bu �zenete. Ahogy engem is. Ezut�n � is adott nekem egy ugyanolyan j�st, aki befejezte az el�z� j�vend�l�s�t. Itt majdnem meghaltam �r�m�mben. Ezut�n elvitt a h�z�ba, csin�ltunk… egy-k�t dolgot, az este pedig csod�latosan j� volt.

- Mi volt a j�s �zenete?

- „Nehezen… de mind�r�kk�!” Egyes�ltek – mosolygott a l�ny.

- �s elvitt a lak�s�ra? – kapta a sz�ja el� a kezeit az izgatott Mira.

- Pontosan. De ez… titok.

- T�lem senki nem fogja megtudni – �g�rte meg, �s tov�bb k�rdez�sk�d�tt. – Mit csin�ltatok ott? Gondolom… nem a b�lyeggy�jtem�ny�t n�zegetted. – Huncut vigyora mindent el�rult. Ahogy Hermione pirul�sa is.

- Nem, nem a b�lyegeket b�multunk, hanem egym�st. Ittunk bort, besz�lgett�nk egy keveset �s ut�na megcs�kolt. Azt�n �n is �t… �s v�g�l… Jaj, Mira, olyan j� volt.

- De j� l�tni, hogy boldog vagy. T�nyleg szereted �t. De az nem zavar, hogy… �hm, egyp�r �vvel id�sebb n�lad?

- �gy n�zek ki, mint akit zavar? Egy�bk�nt szerinted h�ny �v van k�zt�nk?

- Mennyi is vagy te? Huszonegy? – Hermione b�lintott. – Akkor szerintem… huszon-egyn�h�ny. Na?

- Nem teljes tizenkilenc – mosolygott a l�ny. – Az meg egy�ltal�n nem sok. Szerintem. De mondom, fel�lem lehetne id�sebb is, �n ugyan�gy szeretn�m.

- Rem�lem, hogy ti is „megtal�lj�tok” egym�st �gy, mint Aron �s �n. Sok sikert hozz�!

Egy darabig m�g besz�lgettek, Hermione k�nytelen volt m�sodpercr�l m�sodpercre elmes�lni a m�lt �jszak�t, ami nem kis pirul�st eredm�nyezett n�la. Szerencs�re Mira nem akart belemenni a r�szletekbe ANNYIRA, ami�rt a l�ny igencsak h�l�s volt.
A dolgok megt�rgyal�s�t csak este fejezt�k be. Miut�n Miranda elment lefek�dni, Hermione is megc�lozta az �gyat, �s nyomban elnyomta az �lom.

~~~~~

Az �j�vig m�g h�tral�v� napok nagyon gyorsan elteltek. �szre se vett�k, �s m�r itt is volt december harmincegyedike.
Hermione azt tervezte, hogy az est�t �jra Perselusszal t�lti, egy �veg pezsg�, n�mi gyertya �s egy�b kieg�sz�t�k t�rsas�g�ban.
Miranda szinte levakarhatatlan volt. Tan�csival bomb�zta bar�tn�j�t, aki ezt egy darabig boldogan hallgatta, mikor azonban a v�c�b�l is Mira hangj�t hallotta, elfutotta a m�reg. Nem kellett sok, hogy felk�pelje az ideges l�nyt – persze ezt nem akarta megtenni, de a saj�t idegess�ge majdnem kihozta bel�le. Tulajdonk�ppen nem tudta, hogy mit�l van �gy beijedve, hiszen mint tudjuk, nem ez lesz az els� alkalom a f�rfival.

Szilveszter est�j�n Hermione �jfent beosont Perselus mag�nter�let�re, de most egyenesen a h�l�szoba fel� vette az ir�nyt. K�nyelmesen el�k�sz�thette a terepet a „vad�szatra”, mert a f�rfi pillanatnyilag m�g a tan�rokkal mondta ki az �j�vi k�sz�nt�t.

Kipakolta a szekr�nyre a kell�keket, �s munk�hoz l�tott. A szoba egy-egy pontj�ba hossz� gyerty�kat helyezett, hogy meg legyen a kell� hangulat. Var�zsolt egy kis nyugtat� �s laz�t� j�zminillatot a leveg�be, majd m�lyet szippantott, mik�zben el�b�v�lt m�g k�t poharat, a mag�val hozott pezsg�t pedig beh�t�tte. Azonban Hermion�t nem hi�ba mondt�k okos l�nynak, tudta nagyon j�l, hogy mi az, akit�l a f�rfiak „kik�sz�lnek”. A massz�zs. Egy szint�n j�zminillat� ill�olajat is el�k�sz�tett. Egyetlen p�lcaint�ssel �tv�ltoztatta ruh�j�t egy fekete, nagyon r�vid h�l�ingre, ami j�form�n semmit nem takart rajta, ink�bb csak d�sznek sz�m�tott.
„Csomagol�pap�rnak”, ahogy a l�ny nevezte mag�ban. R�fek�dt az �gyra, �s v�rt.

P�r perc m�lva kiny�lt az ajt�, �s bel�pett a helyis�gbe a kiss� k�cos haj� f�rfi. Perselus �pp a nyakkend�j�t pr�b�lta ler�ngatni mag�r�l. Mikor sikerrel j�rt, behaj�totta az eml�tett „ruhadarabot” a sarokba, kis h�j�n letarolva az egyik gyerty�t. F�lre�rt�s ne ess�k, nem a c�lz�si k�pess�geivel volt baj – c�lozgat�sokhoz mindig j� �rtett, b�rmilyen �rtelemben -, hanem azzal, hogy letagl�zta Hermione l�tv�nya. Egy hanyag mozdulattal bez�rta az ajt�t, �s m�lyeket kezdett l�legezni. Elindult a l�ny fel�, szem�t k�zben nem vette le r�la egy pillanatra se. M�r azon volt, hogy elkezdi mag�r�l ledob�lni a ruh�kat, mikor Hermione cs�bos pillant�st vetett r� mogyor�barna szemeivel, melyeket m�g gy�ny�r�bb� var�zsolt a szemh�jfest�k. Egyik ujj�t lassan Perselus sz�j�hoz �rintette, v�gigsim�tva a puha b�rt, majd fel�lt, hogy egy cs�kot is adhasson az el�bb v�gigj�rt ter�letre.
Ezut�n kiss� h�trah�z�dott, a pezsg�spoharak�rt �s a hideg ital�rt ny�lt. T�lt�tt mindkett�be egy keveset – Perselus tekintet�t�l k�s�rve -, �s visszatette �ket eredeti hely�kre.
R�mosolygott a mereven b�mul� f�rfira, �jra odak�szott-m�szott hozz�, hogy ism�t forr� cs�kot lehelhessen az ajkaira. Mikor �szrevette, hogy viszonozz�k az elkezdett munk�j�t, hirtelen �jra visszavonul�t f�jt.
Kez�t el�sz�r csak r�helyezte a f�rfi�ra, majd lassan elkezdte bej�rni el�sz�r a k�zfej�t, csukl�j�t, alkarj�t… k�zben a szemkontaktust is megtartotta, mind cs�b�t�bb pillant�sokat k�ldve „�ldozata” fel�. Ezut�n lassan, nagyon lassan elkezdte hatalm�ba ker�teni a f�rfit. Sz�j�val apr� cs�kokkal bor�totta szerelme arc�t, majd a nyak�t is, egyre lejjebb haladva.

Egy hirtelen mozdulattal led�nt�tte Perselust a hatalmas �gyra, mik�zben lassan r�hajolt. Folytatta tov�bb a cs�kolgat�st, de egy id� ut�n r�t�rt a zavar� ingre. Fogait �vatosan bevetve – mivel kezeire nem sz�m�thatott, ugyanis azok �pp a f�rfi karjait sz�gezt�k az �gyhoz - kigombolgatta a ruhadarabot, �s az izmos – �s n�hol alig �szrevehet� hegekkel tark�tott - mellkassal is elj�tszadozott egy darabig. Legszebb mosoly�t bevetve les�p�rte a kiv�gzett inget, �s szenved�lyesen hozz�b�jt Perselushoz. Engedte egy r�vidke pillanatig, hogy kedvese mag�hoz szor�tsa, de ut�na �jra �tvette az uralmat. Ekkor pillant�sa az egyre sz�kebbnek t�n� nadr�gra v�ndorolt, amivel el is kezdett babr�lni. Lefejtette ezt a nem odaill� �lt�zetet is, �s tov�bb k�nyeztette az egyre nagyobbakat szuszog� Perselust. Kedvesen ir�ny�tgatni kezdte a f�rfit, m�g az hasra nem fek�dt. Hermione el�kapta p�lc�j�t, �s egy hirtelen mozdulattal bek�t�zte a f�rfi szem�t, hogy semmit ne l�sson.

V�gigsim�tott mindk�t tenyer�vel a szint�n izmos h�ton, majd az bevetette az ill�olajat. Elkezdte lassan, de biztos mozdulatokkal massz�rozni szerelme h�t�t, mire egy igen hossz� s�haj volt a kedves v�lasz. Alaposan v�gigj�rta az eg�sz testet, nem hagyott ki egyetlen centim�tert sem. Mindezek ut�n az als�nadr�g is az �gy mell� ker�lt, Perselus pedig elmosolyodott, mikor meg�rezte Hermione t�nyked�seit legnemesebb testr�sze k�r�l. Ezzel a fontos elfoglalts�ggal telt el p�r perc, majd a l�ny �vatosan leh�zta a kend�t a v�gyt�l elhom�lyosult szemekr�l. Ezek a szemek moh�n falt�k a kecses testet, majd �tvett�k felette az ir�ny�t�st.

Perselus viszonozta az el�bbi kedvess�get, �s � is hasonl�an kellemes pillanatokat szerzett a kiss� kipirult arc� Hermion�nak. Mikor a l�ny meg�rezte a f�rfit leg�rz�kenyebb pontj�n, g�rcs�sen belet�rt a fekete tincsekbe, �s egy elhal� s�hajjal felh�zta kedves�t, hogy egy ingerl� cs�kot adhasson neki. �s most, hogy nem � volt az „uralkod�”, hagyta, hogy viszonozz�k. Lassan, ki�lvezve a pillanatot, nyelv�t �sszefonta Perselus�val, aki beleny�g�tt egy apr�t a cs�kba.

Pont a megfelel� pillanatot v�lasztott�k, egyik�k se lehetett volna m�r jobban felhev�lve. Hermione szeme csillogott, a f�rfi� m�g mindig hom�lyos volt, de mindk�t szemp�rban a v�gy mutatta arc�t.

Csak �gy s�t�tt r�luk a szerelem �s a szenved�ly. Egy boldog mosoly suhant �t a l�ny arc�n, mikor meg�rezte partner�t mag�ban. Enn�l csod�latosabb, felemel�bb �lm�nyt elk�pzelni nem tudott, de nem is akart. Ez maga volt a mennyorsz�g, �s � a saj�t mennyorsz�ga kapuj�ban �llt. Perselus is �gy lehetett ezzel, mert egyre gyorsabb iramot dikt�lva eljuttatta mag�t �s a zih�l� Hermion�t a cs�csra.

A vil�g e r�sz�n az �ra mutat�ja �ppen ebben a pillanatban �rt az �jf�lhez. A kast�ly t�voli r�sz�b�l nagyon halk cseng�s hallatszott - �sszekoccan� poharak hangja -, �s boldog ki�lt�sok – a tan�rok �r�mujjong�sai.

Ezeket a hangokat a k�t szerelmes azonban nem hallotta, ugyanis egym�st �t�lelve, halkan szuszogva az igazak �lm�t aludt�k az �j�v els� �jszak�j�n

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.