Az egy h�t, ami m�g a ny�rhoz tartozott, nagyon gyorsan elszaladt. M�r csak k�t nap volt h�tra a tan�v kezdet�ig, ami most Hermione Granger sz�m�ra is az iskol�ba val� visszat�r�st jelentette egy vagy k�t �vre. Az utols� - di�kok n�lk�li - vacsora alatt � �s Adrianne a tan�ri asztaln�l �ltek ism�t. Nagy volt a besz�d, mindenki csacsogott mindenkivel, Bimba professzornak p�ld�ul eg�sz v�gig be nem �llt a sz�ja, Nit�val egyetemben. A francia l�ny ugyanis a d�bbent �s s�rt�d�tt Trelawneyt oktatta ki a j�sl�s m�lyebb rejtelmeir�l. Dumbledore nagy eszmecser�t folytatott Hagriddal, aki most is a kors� fenek�re n�zett – alaposan. Egyed�l Hermione �s Perselus voltak t�bb�-kev�sb� csendben. Ha k�rdezt�k �ket, akkor k�szs�gesen v�laszolgattak, viszont �nmagukt�l nem kezdtek bele semmilyen t�m�ba. Kez�k n�ha-n�ha �ssze�rt, amikor p�ld�ul a poh�r�rt ny�ltak, vagy a szalv�t��rt, �s ez az �rint�s t�bb volt, mint amit szavakba ki lehetett fejezni. �k ketten az ut�bbi hetet j�form�n egy�tt t�lt�tt�k, nem volt olyan �ra – kiv�ve �jszaka -, hogy t�volabb lettek volna egym�st�l egy m�tern�l.
Hermione visszagondolt a b�lra, �s arra a cs�kra, amit a f�rfit�l kapott, majd egyb�l meg�llap�totta mag�ban, hogy az akkori �rz�sei, az�ta se v�ltoztak semmit. Ezt Perselus is elmondhatta volna saj�t mag�r�l, majd arra gondolt, hogy esetleg legiliment�lhatn� a l�nyt, hogy megtudja az igazs�got. T�rt�netesen, hogy ugyan azt �rzik-e mindketten. De el is vetette az �tlet�t, mert tudta, hogy ez nem lenne sportszer�, b�r oldal�t majdnem kif�rta m�r a k�v�ncsis�g.

Asztalbont�s ut�n sz�vtak egy kis friss leveg�t, m�g lefekv�s el�tt. N�h�ny tan�r csak meg�llt a bej�rati csarnokban, m�sok egyb�l a szob�jukba mentek, Hermione azonban – nekik is meg volt engedve a kint tart�zkod�s – elsietett a park k�zep�n mag�nyosan �lldog�l� tiszafa fel�, ami a f�riaf�zzel szemben, de att�l tisztes t�vols�gra volt el�ltetve. (Perselus pedig nem habozott, egyb�l ut�na ment. Nem tehetett r�la, szeretett… im�dott vele lenni.)
Hermione a teliholdat figyelte, gy�ny�rk�d�tt benne, hogy milyen sz�p, a f�rfi pedig csak �llt, �s n�zte a fa t�v�ben �cs�rg� l�nyt.

- Nem zavarlak, ugye? – k�rdezte csendben, majd mikor nemleges v�laszt kapott, le�lt � is. P�r pillanatig egy sz�t se sz�ltak, de a f�rfib�l kik�v�nkozott a k�rd�s: - Mi b�nt? L�tom rajtad, hogy valami nyomaszt.

- Nagyon szeretek itt lenni – mosolygott Hermione, �s s�hajtott egyet. – Holnaput�n kezd�dik a tanul�s. Nagyon v�rtam m�r, de bevallom, kicsit f�lek. F�lek, hogy �v v�g�n esetleg el kell mennem innen, hogy akkor m�r t�nyleg soha t�bbet nem l�thatom az iskol�t, a tan�raimat �s… t�ged.

Perselus igencsak �r�lt az utols� sz�nak.

- Ne f�lj, Hermione! Biztosan te jutsz tov�bb, hiszen nagyon okos vagy. De ezzel nem is mondtam �jdons�got – sz�l, �s belef�rta tekintet�t a l�ny szem�be.

- Nita is nagyon okos, �s �n… nem tudom, hogy mit teszek, ha vissza kell mennem. Term�szetesen r�szben �r�lni fogok, hogy viszont l�thatom a bar�taimat, a sz�leimet �s Scottot – itt Perselus arca megr�ndult -, de az m�gse az �n �letem. Engem ide, a var�zsvil�ghoz k�t a m�ltam, a jelenem, de tal�n a j�v�m nem fog, �s azt nem b�rn�m ki. Szeretek itt lenni, szeretem a t�jat, a kast�lyt, McGalagony professzor�kat, Dumbledore-t �s t�ged is nagyon szeretlek! – hirtelen a sz�ja el� kapta a kez�t, majd elmosolyodott.

- Ennek igaz�n �r�l�k! Nyugodj meg, biztos te j�ssz majd hozz�m… �r�kra – vigyorgott Perselus, �s megsimogatta a l�ny v�ll�t.

Egy hidegebb szell� rezegtette meg a f�sz�lakat, �s suhant v�gig a birtokon. Hermione f�zott egy kicsit, hiszen a tal�rj�t bent hagyta a Nagyteremben, �s fel�l csak egy p�l� volt rajta. Perselus �szrevehette ezt, mert �tkarolta, �s k�zelebb h�zta mag�hoz �t. �gy �ltek, am�g egyszer csak nagy s�t�ts�g telepedett az eg�sz udvarra. A bej�rati csarnok f�nyei kihunytak, mert rajtuk k�v�l m�r mindenki lefek�dt, �s a man�k becsukt�k a t�lgyfa ajt�t. Hermione elb�biskolt a f�rfi karjaiban, �s k�l�n�s �lma volt. �jra a Nagyteremben voltak, halv�ny f�ny, halk, lass� zene, �s �k csak �lelt�k egym�st, szorosan…

Ekkor a f�n �l� bagoly huhogott egy nagyobbat, a l�ny pedig felriadt szenderg�s�b�l. Ism�t �sszeakadt a tekintet�k, �s Hermione hirtelen csak egyet akart. Szel�den kiszabad�totta mag�t Perselus �lel�s�b�l, majd �vatosan megsimogatta a f�rfi arc�t, aki csukott szemmel, nagyokat l�legezve t�rte ezt. T�rte… ugyan! Nagyon is �lvezte, �s �r�lt ennek az �rint�snek. Mikor feleszm�lt, a l�ny ism�t n�zte �t, �s mosolygott.
Nemsok�ra azonban Hermione hunyta le a szemeit, mert az, hogy meg�rezte Perselus k�zels�g�t, kez�n a f�rfi meleg tenyer�t, sz�j�n pedig a gyeng�d, puha ajkakat, mindent ki�z�tt a fej�b�l.

Term�szetesen a viszonz�s nem maradt el. Nyelv�k egyre nagyobb csat�t v�vott, cs�kjuk gyorsabb �s szenved�lyesebb lett, �s addig folytatt�k, m�g el nem �rtek egy bizonyos pontig. Ez a pont pedig a test�k gyors �s kellemes felforr�sod�sa volt. �rezt�k, ha most nem hagyj�k abba, akkor nem tudnak majd meg�llni t�bb�. Nehezen, de elengedt�k egym�st, �s igyekeztek fegyelmezni magukat, mik�zben zih�lva vett�k a leveg�t. Kis id� m�lva Hermione megsz�lalt:

- Ezt… nem szabad. Te is tudod ugye? Pedig annyira j�!

- Mi�rt van az, hogy mindig a j�t�l kell eltiltanunk magunkat? – k�rdezte Perselus, �s ism�t �zlelgetni kezdte a l�ny kiss� nedves ajkait.

- Fogalmam sincs, de nagy igazs�gtalans�g az �lett�l – suttogta szuszogva Hermione, mikor �jra elengedt�k egym�st, majd �t�lelte a kev�sb� sem tiltakoz� f�rfit.

- Az. Nagy igazs�gtalans�g, de ez is egy szab�ly nem? Az �let h�zirendje – s�hajtott keser�en Perselus, �s felseg�tette a l�nyt a fa mell�l, majd elindultak a kast�ly fel�.
Ez volt az utols� ny�rias �jszaka, �s Hermione �gy �rezte, �let�nek legszebb est�je. Ezzel a f�rfi is �gy lehetett, mert nagyon vid�man indult el a pinc�be.
Azt gondolt�k, hogy k�nny� lesz abbahagyniuk a dolgot, hiszen ez tilos volt nekik, de nagyot t�vedtek.
Hiszen tudt�k, hogy mindig a tiltott gy�m�lcs a leg�desebb… �s nem mellesleg a legvonz�bb is.

~~~~~

Reggel Hermione nagyon kor�n kelt. Az ablakon k�v�l m�g s�t�tbe burkol�zott a t�j. Szemerk�lt az es� �s - b�r ez bent a k�nyelmes szob�ban nem volt �rezhet� -, kiss� hideg sz�l f�jt. A l�nynak m�g semmi kedve nem volt kikelni az �gyb�l, ink�bb csendes elfoglalts�got keresett mag�nak. El�kapta a R�natitok c�m� k�nyv�t az �gya melletti fi�kb�l, �s olvasgatni kezdte. Szerette a r�n�kat, egyik kedvence volt a tant�rgy, de most valahogy nem k�t�tte le a figyelm�t. Gondolatai elkalandoztak, �s azon kapta mag�t, hogy a semmibe b�mul, a k�nyv a padl�n hever, � pedig a sz�j�t simogatja egyik ujj�val. Vajon… kire is gondolhatott Hermione? Term�szetesen Perselusra. �s a m�lt �jszak�ra.
Egy id� ut�n azonban megr�zta a fej�t, hogy kiss� �szhez t�rjen, pislogott p�rat, majd elvonult saj�t kis f�rd�szob�j�ba. Arra gondolt – a korai kel�s miatt -, hogy egy kis langyos f�rd�vel lepi meg mag�t. K�nyelmesen elhelyezkedett a k�dban, majd d�dolgatva nekil�tott a m�dszeres tiszt�lkod�snak. F�l �ra �ztat�s ut�n azonban kisz�llt, haj�ra �s test�re egy t�r�lk�z�t csavart, majd neki�llt �sszeszedni a holmij�t a mai napra. Reggeli teend�inek elv�gz�se ut�n megn�zte az �r�t, �s meg�llap�totta, hogy m�g mindig t�l kor�n van ahhoz, hogy reggelizni menjen. Volt m�g b� h�rom �r�ja. Nem tudott mit tenni, b�rmibe fogott bele, azonnal meg is unta azt.
Egy darabig t�bl�bolt a szob�j�ban, mikor halk kopogtat�st hallott. El nem tudta k�pzelni, hogy ki keresheti ilyenkor. Sietve ajt�t nyitott, egy apr� sikkant�st hallatott, majd gyorsan elkezdett a k�nt�se ut�n kap�l�zni.
Jellemz�, pont ilyenkor kell ennek is a szoba m�sik v�g�ben lennie! – �s el�tkozta mag�ban a baracksz�n� ruhadarabot.

- Zavarok? El is mehetek, ha gondolod… - sz�lt Perselus, miut�n mag�hoz t�rt. Ugyanis a l�tv�ny, ami fogadta, majdnem ki�t�tte �t. Szebbet el se tudott volna k�pzelni. Hermione alakja ugyanis t�k�letes volt, b�r�n meg-megcsillant n�h�ny csepp v�z, �s az apr� t�r�lk�z�… �szint�n sz�lva nem sokat takart rajta.

- Nem zavarsz, gyere csak! �n… r�gt�n j�v�k, csak fel�lt�z�m – a l�ny sietve indult a f�rd� fel�, Perselus azonban meg�ll�totta.

- Nem kell fel�lt�zn�d, nekem… - �s megfogta Hermione kez�t.

- Neked? – k�rdezte a l�ny, mik�zben visszafel� araszolt, egy pillanatra se v�ve le a szem�t a f�rfir�l.

- Nekem �gy is nagyon tetszel – b�kte ki, majd egyb�l haragos arcra v�ltott. – �hh, pedig nem akartam ilyet mondani! Komolyan mondom, ezt nem hiszem el. Soha nem voltam ilyen! Mi�rt „b�ntet” engem a sors? Pont veled! Felejtsd el, amit az el�bb hallott�l!

Hermione kikerekedett szemmel n�zett r�, nem igaz�n �rtette, hogy mir�l hadov�l a f�rfi.

- Velem b�ntet a sors? K�sz�n�m sz�pen, igaz�n kedves vagy! – �s s�rt�d�tten elv�gtatott a f�rd�be. Azonban f�l perc m�lva a szekr�ny fel� cs�rtetett, szeme vill�mokat sz�rt. – Itt hagytam a ruh�m.
Azzal megint csak egy ajt�csap�d�s hallatszott. A l�ny megs�rt�d�tt, mert nem �rtette, hogy Perselus mi�rt mondta ezt.
Kicsit k�s�bb Scott egyik eltulajdon�tott – �s kin�tt – ing�ben �cs�rg�tt az �gyon.

- Hermione, �n nem �gy �rtettem ezt. Teh�t nem sz� szerint b�ntet veled a… - kezdte, de a l�ny a szav�ba v�gott.

- Nem kell magyar�zkodnod! �rtem �n, hogy eleged van bel�lem.

Perselus odal�pett hozz�. Hermione r�n�zett, de ezt rosszul tette, mert onnant�l kezdve nem tudta a szemeit levenni a f�rfir�l.

- Mi�rt lenne elegem bel�led? – k�rdezte csendesen, majd a l�ny mell� �lt az �gyra.

Hermione azonban nem tudott megsz�lalni, mert a r� szegez�d� kedves-szomor� szemek fogva tartott�k a tekintet�t. Perselus megfogta a takar�val babr�l� kis kezet.

- Hidd el, nem �gy �rtettem! – sz�lt, majd meg�lelte a hozz� b�j� l�nyt.

- Ne haragudj. Csak tudod, nem b�rom a kor�n kel�st, �s ilyenkor mindig zaklatott vagyok, mindent f�lre �rtek… ne haragudj! – k�rte Hermione.

- Mi�rt nem alszol tov�bb?

- Nem tudok. Soha nem siker�lt m�g visszaaludnom. Mindegy – �s�tott egy nagyot -, m�r hozz� vagyok szokva. Am�gy, most jut eszembe: megk�n�lhatlak valamivel? Tudod, hogy felk�sz�lhess a gyerekek �rkez�s�re. Van vajs�r, L�ngnyelv-whisky, m�zbor… de hogy mi a j� Merlin�rt van itt ennyi ital? Nem is szoktam inni bel�l�k.

- Most j�lesne egy korty whisky – sz�lt Perselus, majd kez�be vette a fel� ny�jtott itallal teli poharat. – Nem szokt�l inni mi? Gyan�s vagy nekem. Az a m�ltkori Pettch…

- Az nem az eny�m volt. Nita ivott meg bel�le majdnem k�t �veggel – forgatta a szem�t a l�ny. – Err�l jut eszembe. Szerintem ne sz�ljunk Nit�nak arr�l, hogy… a m�ltkorir�l. Ne mondjuk el neki, hogy besz�lgett�nk az�ta. Nem hiszem, hogy l�tott minket, b�r el�g felt�n�ek voltunk.

- Egyet�rtek. Ne sz�ljunk r�la. Am�gy �n nem l�ttam ebben a p�r napban, �gyhogy… � se l�tott miket, szerintem. Vagy ha igen, kit �rdekel nem? – k�rdezte, majd ivott egy kortyot a whiskyb�l.

Iszogattak, majd Hermione lefek�dt az �gyra. Perselus v�gigfuttatta tekintet�t a l�nyon, aki nagyon vonz�an festett az ingben.
F�rfi l�v�n gondolt is egy-k�t… dologra.
Csendben n�zegette, majd – miut�n megitta a marad�k L�ngnyelvet - odafek�dt Hermione mell�.
Hirtelen semmit nem tudtak mondani, aminek jobban �r�ltek volna ebben a pillanatban. Perselus kiv�telesen nem �rezte furcs�n mag�t ebben a helyzetben, Hermion�nak pedig esze �g�ban se volt tiltakozni.

- Itt maradok veled, pr�b�lj meg aludni kicsit.

Mindenesetre nem kellett k�tszer mondania, mert Hermione most �gy elaludt, mint a bunda. �lm�ban n�ha mocorgott kicsit, de olyankor Perselus m�g jobban mag�hoz �lelte.

H�t �ra t�j�k�n j�rhatott az id�, mikor a l�ny szeme felpattant. Hunyorgott egy kicsit a f�nyben, majd meglep�dve tapasztalta, hogy nem egyed�l fekszik az �gy�ban. Mosolyogva n�zte az alv� f�rfit, �s a lelk�t majd’ sz�tfesz�tette a boldogs�g. Elj�tszadozott egy koromfekete hajtinccsel, ami Perselus arc�ba l�gott, �s t�zetesen megvizsg�lta szerelm�t.
Arca sima volt, kipihentnek t�nt, szeme k�r�l n�h�ny apr� nevet�r�ncocska h�z�dott, alig �szrevehet�en. Haja kiss� k�cos, mert val�sz�n�leg elfek�dte, a b�re sz�p feh�r, b�r nem annyira, mint r�gen, most volt egy nagyon halv�ny barn�csk�nak nevezhet� �rnyalata. Hermione �vatosan leh�zta kettej�kr�l a takar�t, �s most a f�rfi test�t vette szem�gyre. Fekete p�l� volt rajta, melyen kereszt�l j�l l�tszottak az izmok. A l�ny ezen kiss� meg is lep�d�tt, ugyanis tal�rban ez az alkat igencsak v�zn�nak volt mondhat�. B�r sejtette n�mik�pp, hogy a l�tszat csal, mert p�ld�ul amikor heted�vben t�ncoltak, akkor nem egy girhes valakit tapogatott.
Teh�t az izmos fels�testet �s karokat is alaposan szem�gyre vette, n�ha meg-megsimogatta a p�l�n kereszt�l, majd �ppen visszat�rt az archoz, amin egy igen csak sunyi vigyor �lt.

- H�t… m�g nem mondt�k, hogy cs�nya vagyok, de azt se tapasztaltam, hogy egy n�nem� l�ny ekkora szemekkel t�rk�pezn� fel a testem – sz�lt vid�m, majd megsimogatta a l�ny paprikapiros arc�t. – Egy�bk�nt mit csin�l, Miss. Granger? Hogy k�pzeli ezt? Egy tan�rt fogdos kor�n reggel? Ejnye! – nevetett, majd hozz�tette: - Most nehogy elsz�gyelld magad, mert itt hagylak!

- Dehogy, �n csak – dadogta a l�ny -, csak gondoltam, hogy…

- K�r�ln�zel. Aha, �rtem �n. Na, �s megtudhatom, mi borzalmat l�tt�l? – k�rdezte Perselus, �n figyelte a l�ny reakci�j�t. Az eredm�ny meg is lett. Hermione m�g �let�ben nem produk�lt ilyen d�h�s, �s s�rt�d�tt arcot.

- Megmondtam, hogy NE MER�SZELJ �gy besz�lni magadr�l! Ha eddig nem vetted volna �szre, akkor t�j�koztat�sul k�zl�m, nagyon j� tested van! – ezt m�r olyan l�ngol� arccal mondta, f�l� volt, hogy begyullad. Nem szokott ennyire �szinte lenni, �s r�szben kicsit furcs�llta azt, hogy most a volt tan�r�nak �gy besz�l. Tal�n az elfogyasztott whisky is megmutatta hat�s�t, az�rt old�dott �gy meg a nyelve, de ink�bb az �szintes�g besz�lt bel�le.

- Ezt… komolyan mondod? Nem vagyok t�l… b�na, vagy valami hasonl�? – k�rdezte Perselus �szint�n, �s kiss� esetlen�l, hiszen fontos volt neki a l�ny v�lem�nye.

- Nem, nem vagy b�na, s�t, n�zz magadra! �llj fel, menj a t�k�rh�z, �s n�zd meg magad! Gyer�nk! – s�rgette a l�ny, de a f�rfi le�ll�totta.

- Most nincs kedvem odamenni, mert… h�t, mert mondjuk, f�radt vagyok – sz�lt, �s gyorsan mag�ra r�ntotta Hermione k�nt�s�t, k�zben meg nem is akarta elk�pzelni, hogy a l�nynak mi lenne a v�lem�nye, ha esetleg az a bizonyos takar� kiss� lejjebb cs�szna. Ugyanis az, hogy � F�rfi, igencsak �szrevehet�, s�t, k�zzel foghat� t�ny volt. Tudta j�l, hogy Hermione term�szetesnek venn� az ilyesmit, na de m�gis. Hirtelen mintha �jra tini lett volna, sz�gyenl�sen berohant a f�rd�be, hogy kiss� „rendbe szedje mag�t”.
Hermione pedig csak fek�dt az �gyon, kuncogott mag�ban, �s kiss� kigombolta az inget, mert felcsapott benne a k�s�rletez� v�gy. De el is sz�gyellte mag�t, mert, ahogy a ruh�t tapogatta, egyb�l esz�be jutott Scott, �s hogy a fiatal f�rfi v�rni fog r�. Szeme sark�ban elmaszatolt egy kis k�nnycseppet, majd p�r perc m�lva hirtelen fel�lt, mert Perselus l�pett oda hozz� ism�t. � sem volt buta ember, egyb�l �szrevette, hogy Hermion�t ism�t b�ntja valami. Megfogta, �s maga fel� ford�totta a sz�p arcot. Tekintet�k �sszeakadt, majd a l�ny el�tt hirtelen felbukkant Scott arca, olyan tiszt�n, mint m�g soha. Majd saj�t arc�t l�tta, amint a cs�k ut�n mosolyog. Perselus s�hajtott egyet, mert megtudta, amit akart. Illetve annak egy r�sz�t.
Hermione teh�t b�ntudatot �rez, az�rt, mert vele cs�kol�zik, vele t�lti a napjait, mik�zben ott van neki Scott…

- Hermione – sz�lt nagyon kedvesen. – Eml�kszem, mit mondt�l m�g m�ltkor. Megk�rdezem �jra: Szereted �t? �szint�n, teljes sz�vedb�l?

- �n… �n nem tudom. Szeretem, de m�r nem �gy, mint r�gen. �s emiatt nem � a hib�s, hanem �n. Pedig v�rni fog, tudom, b�zom benne.

- V�rni fog. Biztos vagy benne? Mert ha igen, akkor most be kell fejezn�nk ezt! Hiszen neked csak b�ntudatod lesz, �s �n nem szeretn�m, hogy szenvedj, meg azt sem, hogy esetleg az �n hib�mb�l kiszeress a bar�todb�l. Viszont ha nem vagy biztos a dolgokban…

- Gondolod, hogy nem v�r r�m k�t �vig? – k�rdezte szomor�an.

- �n nem tudom, hiszen nem ismerem �t – azonban azt nem tette hozz�, hogy �, a l�ny hely�ben nem t�pl�lna sok rem�nyt. Hiszen egy h�mnem� l�ny nem olyan, hogy ak�rmeddig t�ri kedvese t�voll�t�t, hacsak nem annyira szerelmes, hogy �lete v�g�ig is v�rna r�.
Perselus gondolta, hogy Scott n�h�nyszor f�lre fog l�pni. Egy-k�t fut� kaland, azt�n az a tudat, hogy megcsalta szerelm�t, majd az igazs�g �s v�g�l a szak�t�s. – Am�gy csak k�v�ncsi vagyok. Mi�rt nem szereted m�r? Vagy ez… mag�n�gy?

- R�szben az, r�szben nem. Sz�val az�rt nem ragaszkodom m�r annyira hozz�, mert… �n m�st szeretek, m�r nagyon r�g�ta. Heted�ves korom �ta, �s akikkel j�rtam, vagy rendes kapcsolatom volt, azok csak �gy voltak, hiszen �ket se szerettem IGAZ�N, �szinte szerelemmel. Mert �n egyed�l egyvalakit szeretek �gy, �rte mindent megadn�k, �s b�rmit megtenn�k, hogy ne vesz�tsem el! Ha kell, akkor ak�r �jjel is tanul… - de nem fejezte be, csak n�zte-n�zte a f�rfit, akinek megragadt a fej�ben ez a f�lbeszak�tott mondat.

Perselus azonban nem hagyta mag�t, hogy a barna szemek fogs�g�ba essen. �jra megfogta a kis kezet, �s ennyit suttogott:

- Legal�bb addig, am�g megtehetj�k - �s ezzel megcs�kolta a l�nyt, mert tudta meg�llni, hogy ne tegye. Nem siett�k el a dolgot, percekig csak elj�tszadoztak egym�s ajkaival, majd Hermione kiss� kijjebb nyitotta a sz�j�t, �s a k�t nyelv ism�t nagy csat�t v�vott egym�ssal. Zih�lva egy-egy m�sodpercre elv�ltak egym�st�l, hogy azt�n ott folytass�k, ahol abba hagyt�k. A l�ny g�rcs�sen szor�totta mag�hoz a f�rfit, egyik kez�vel az izmos h�tat j�rta be, m�sik keze pedig a fekete hajgubancban k�borolt. Perselus is egy id� ut�n elkezdte simogatni a l�ny derek�t, majd a h�t�t �s a nyak�t is v�gigcir�gatta, apr� s�hajokat csalva ezzel ki Hermion�b�l. V�g�l ism�t sz�t kellett v�lniuk, nehogy az �szt�n�k hatalmukba ker�ts�k �ket.

- �n nem akarom abbahagyni – zih�lta Hermione, �s �jra a f�rfi fel� fordult, de az nem hagyta mag�t. Szerelmes volt a l�nyba, de m�gis volt benne egy �rz�s, hogy ezt nem kellene. Hiszen ha �gy vessz�k, akkor - b�r Hermione m�r feln�tt n� – m�gis csak a di�kja volt, �s lehet, hogy �jra az lesz. Nem mert kock�ztatni. �s term�szetesen az is zavarta, hogy a l�ny – ak�rmit mond – m�r menyasszony.

Hermione hangja egyre k�ny�rg�bb� v�lt, de Perselus fel�llt, lek�zdve a k�s�rt�st, �s kis�t�lt a szob�b�l. A folyos�n h�v�s volt, ami valamennyire �szhez t�r�tette �t, de m�g �gy is rohamtemp�ban kellet elv�gtatnia a szob�j�ig. Mikor be�rt, mindenf�le z�rb�b�jt sz�rt az ajtaj�ra, �s �jra „munk�ba” kezdett.

Hermione se b�rta m�r, beszaladt a f�rd�be, majd egy k�d j�ghideg v�zbe m�rtotta mag�t. Ett�l kiss� lehiggadt, de egy darabig m�g ottmaradt, a biztons�g kedv��rt.

~~~~~

Mikor befejezt�k a „munk�latokat”, elkezdtek �lt�zni. K�zben Perselus el�tkozta mag�ban az �vkezd�st, meg azt, hogy a tan�ri �ll�sra adta a fej�t. Elhat�rozta, hogy ma v�gre-valah�ra neki kezd az iratrendez�snek, �s minden egy�b elv�gzend� feladatnak.
M�r �ppen ideje volt.
Hermione viszont nem tudta, hogy mit csin�ljon. Most – kiv�telesen – nem olvasta a k�nyveit, viszont nem tudott mit kezdeni mag�val. Utols� szabad napj�t valahogy csak ki kell �lveznie…

Ekkor jutott esz�be, hogy m�g nem is k�z�lte a sz�leivel, hogy visszaj�n a Roxfortba. Scottnak se �rt m�g, �gyhogy el�kapott k�t pergament, egy penn�t �s egy �veg tint�t, majd elindult a bagolyh�z fel�.
Fent h�v�s, de kellemes id� volt. A madarak m�r ott �ltek a toronyban, n�h�nyuk m�g aludt.
Hermione letelepedett, �s �rni kezdett. El�sz�r sz�leinek:

Kedves Anya �s Apa!
Hogy vagytok mostans�g? Minden rendben megy otthon? �n nagyon j�l vagyok, nem mellesleg tet�t�l talpig boldog, �s persze szerelmes. – Azt nem �rta meg, hogy kibe, sz�lei �gyis Scottra tippeln�nek. - Gondoltam, �rok nektek levelet, hiszen m�r el�g r�g tal�lkoztunk, �s azt hiszem, egy /esetleg k�t/ �vig m�g biztosan nem is fogtok. Nyugalom! Anya, miel�tt megijedn�l, olvass tov�bb! Egyik nap �rtekezletre h�vott a f�n�k�m. Elmentem, de a megadott c�men egy lev�l v�rt. Sat�bbi, sat�bbi, a l�nyeg az, hogy nem a f�n�k h�vott, hanem… Dumbledore professzor. K�pzelj�tek! Ind�tott a Roxfort egy kurzust, amire engem is megh�vtak, �n pedig �r�mmel v�llaltam el a felk�r�st. Ez�rt nem fogunk m�g tal�lkozni j� sok�ig. Holnap kezd�dik a tanfolyam, sz�val igyekeznem kell majd, hogy minden siker�lj�n. M�ltkor bev�s�roltam, �gyhogy a holmim is megvan. Mint r�gen igaz? Csak a tanul�s. K�rlek titeket, hogy Scottnak NE sz�ljatok a Roxfortr�l, � ugyanis �gy tudja, hogy Skandin�vi�ba utaztam k�t �vre. Neki is �rok egy levelet, amiben t�j�koztatom, hogy a v�laszokat nektek vigye el. Ti tudj�tok, hova kell tov�bb�tani.
Apa, k�rlek, vidd haza a kocsimat, ott �ll Scott h�z�n�l. A kulcsokat elk�ld�m. El�re is k�szi!
M�s t�ma: Scottal �s velem minden rendben van, viszont az eljegyz�s kicsit kor�n t�rt�nt meg nem gondolj�tok? Tudom, �n mentem bele, de most, hogy jobban belegondolok…

Perselusr�l egy sz�t se sz�lt, hiszen a sz�lei a heted�ves dologr�l se tudnak, nem hogy err�l. R�gta a tollat, hogy mit is �rjon m�g, de ink�bb a befejez�st v�lasztotta.

Itt sz�p az id�, b�r most kiss� h�v�s van.
Vigy�zzatok magatokra!
Szeretettel �lel benneteket: Hermione
Ut�irat: Vettem magamnak egy kiscic�t, Anubisznak neveztem el. Nagyon �des kis sz�rgomb�c.

�tolvasta, majd gondosan leragasztotta a levelet. El�vette a m�sik lapot, megm�rtotta penn�j�t…

Kedves Scott!
Hogy vagy? Rem�lem, j�l �rzed magad, �s ugyan�gy telnek a napjaid… n�lk�lem is. Milyen ott n�lunk az id�? Itt egyszer�en csod�latos, b�r tudom, hogy te nem szereted a hideget �s a havat, de �n bolondulok �rt�k. Eddig nem sok minden t�rt�nt velem, csak a t�j�koztat�st kaptam meg a kurzusr�l.
A tanfolyam holnap kezd�dik, �gyhogy �ssze kell szednem magam. Rendszeresen fogok k�ldeni neked leveleket, egy dolog viszont ne aggasszon! Nem fogom le�rni a c�mem, a v�laszleveleket anyu�knak add �t, �k tudj�k tov�bb�tani. Az oktat� k�rt meg minket r�, hogy csak egyvalakinek adjuk meg a c�met, mert nem akar lev�linv�zi�t. Hiszen ez TANfolyam! Hahaha. Teh�t hozz�juk menjen a lev�l ok�? Szerintem is h�lyes�g, de alkalmazkodni kell. Nagyon hi�nyzol, szeretlek!
Sok cs�kot k�ld, �s forr�n �lel: Hermione

Ezt a levelet is lez�rta, majd �sszek�t�tte a k�t bor�t�kot. K�zben ser�nyen t�r�lgette kipirosodott szemeit, hiszen egyr�szt ut�lt hazudni, m�sr�szt a m�r eml�tett b�ntudat �jra hatalm�ba ker�tette.
Feln�zett, hogy melyik bagoly lenne a legalkalmasabb. Kiv�lasztott egy koromfekete p�ld�nyt, mag�hoz h�vta – ami nem ment k�nnyen, ugyanis az �llat nagyon makacs volt -, majd elkezdte a l�b�ra k�t�zni a kis sz�ll�tm�nyt.
Ekkor felt�rult az ajt�, �s egy vid�m hang k�sz�nt a l�nynak.

- Szia! �jra �sszefutunk? Ez nem lehet v�letlen. Te mit csin�lsz Symurral? – tette fel Perselus az igen �rtelmes k�rd�st, l�tva, hogy a levelek ott l�gnak a bagoly l�b�n.

- Szia, ez t�nyleg nem v�letlen, hogy mindig �sszefutunk. Symur? – n�zett Hermione a mosolyogva k�zeled� f�rfira.

- Igen, � Symur. Az �n baglyom. Hogy siker�lt lecs�b�tanod?

- Oh, bocs�nat, nem tudtam, hogy a ti�d… - sz�lt, �s elkezdte fejtegetni a csom�t a mad�r l�b�r�l.

- Hagyd csak, k�lcs�nadom – fogta meg a l�ny kez�t Perselus. – Nos, hogy cs�b�tottad le?

- Nem tudom, hogyan siker�lt. Csak h�vogattam, de nem reag�lt. Ezut�n egy m�sik mad�rnak sz�ltam, �s akkor ez a fekete – Symur – egyb�l iderep�lt hozz�m. Biztos olyan vonz� vagyok – vigyorgott Hermione.

- Igen, az vagy… m�rmint, mir�l besz�lek �n m�r megint? Hm… igen, Symur nagyon makacs, viszont s�rt�d�keny is. Sz�val, ha m�sik post�s ut�n n�zel, egyb�l engedelmeskedik, addig viszont k�reti mag�t. K�lcs�nadom, amikor csak szeretn�d, haszn�ld nyugodtan – mosolygott, majd visszak�t�tte a m�rgesen huhog� bagoly l�b�ra a leveleket.

Mik�zben a f�rfi is lev�lsz�ll�t� ut�n n�zett, Hermione letelepedett az ablakba, �s onnan figyelte a t�jat. Meg persze mag�t Perselust is.

- Na, �s mi a mai programod? – k�rdezte, majd elgondolkozott, hogy vajon ma mit fognak csin�lni.

- Pff… a mai programom az egyszer� szenved�s. Iratok rendez�se, rendrak�s a szert�rban, a k�nyvt�ramban �s a szob�ban. Sz�val �nk�nz�s. Musz�j neki�llnom, hiszen j�nnek azok az �t�d�tt �resfej�ek… bocs�nat, sz�val az aranyos kis tanul�k – ezt l�that� undorral mondta, majd tov�bb �rta a levelet Hermione pedig l�that�, �s hallhat� m�don alaposan kinevette.

- Nem olyan borzalmasak azok a gyerekek. Na ,j�, tal�n m�gis – �s a hangja kiss� elv�konyodott, mert megijedt a f�rfi gyilkos tekintet�t�l. – Csak vicceltem, tudom, hogy milyen sz�rny�ek…

- Megijedt�l mi? Ezek szerint a pillant�sommal m�g tudok fegyelmezni. Ennek igaz�n �r�l�k. Eml�kszel, amikor r�tok n�ztem �gy? – k�rdezte Perselus.

- Oh, nagyon is j�l eml�kszem, Piton professzor – mondta mosolyogva Hermione, mire a f�rfi is megeresztett egy halv�ny mosolyt.
Odas�t�lt az ablakban cs�cs�l� l�nyhoz, �s egy laza mozdulattal kihaj�totta a madarat a sz�lbe.
M�r �pp visszafordult, mikor Hermione lek�sz�l�dott az ablakb�l, �s h�tulr�l �t�lelte �t.
�gy �lltak p�r pillanatig, majd Perselus megsz�lalt:

- Tudod, hogy nem kellene. Am�g nem tiszt�ztad magadban az �rz�seidet, addig nem! �s az�rt sem, mert lehet, hogy �jra a tan�rod leszek – sz�lt, majd a l�ny szemeibe n�zett.

- De… de, ne mondj ilyet! – dadogta Hermione – K�rlek, ne mondd ezt, mert…

- De ilyet mondok, mert igazam van! Ha folytatjuk ezt, akkor neked b�ntudatod lesz, engem pedig ki is r�ghatnak. Arr�l nem is besz�lve, amit a szob�dban mondtam. Nem akarlak elszak�tani a bar�todt�l – ezt a lehet� legkem�nyebben mondta, de k�zben majdnem a sz�ve szakadt meg, egyr�szt az�rt, mert a l�ny szomor� szemeit nem volt �d�t� �lm�ny l�tni, m�sr�szt ezzel eltiltotta mag�t a legnagyobb �r�mforr�st�l.

H�tat ford�tott, elk�sz�nt, �s kisietett a bagolyh�zb�l, h�trahagyva a k�ts�gbeesett Hermion�t. A l�ny m�g ki�ltozott valamit, de azt Perselus m�r nem hallotta, mert amilyen gyorsan csak tudott, elrohant a toronyt�l.

Kiss� h�ly�n �rezte mag�t, hogy eddig kedves volt, most meg hirtelen egy elutas�t� sz�rnyeteg lett, de gondolta, h�tha meg�rti a l�ny a dolgot.
A szob�j�ba �rve megpr�b�lt lehiggadni, de nem tudott. �kl�vel belecsapott egy ingatag polcba, mire az darabokra t�rt. Felr�gott egy-k�t sz�ket, majd – miut�n kell�en becsapta maga m�g�tt az ajt�t – leroskadt az �gy�ra, �s kez�be temette arc�t. Tudta j�l, hogy ezt mag�nak k�sz�nheti, hiszen � hat�rozott �gy, de sz�ve szerint meg is v�ltoztatta volna d�nt�s�t. Viszont az�rt mondta ezt, hogy min�l jobb legyen Hermion�nak, visszamehessen Scotthoz, vagy ak�rkihez, de �, Perselus nem fogja elrontani a l�ny �let�t.
A k�ts�gbees�s miatt most esz�be se jutott Hermione f�lbehagyott mondata, hogy b�rmit megtenne az igaz szerelm��rt. Ak�r este is tanulna, hogy… � jusson tov�bb, �s vele lehessen m�g egy �vig.
El�tkozta a pillanatot, amikor beleszeretett a l�nyba, majd fogta mag�t, �s le�lt a dolgoz�szob�j�ban �ll� �r�asztalhoz. El�vett egy kupac pergament, �s elkezdett k�zt�k v�logatni. Amelyik nem kellett – legal�bbis neki – azt egy halomba rakta n�vsor �s h�z szerint, ami viszont fontos volt, azt elrendezte ugyanezzel a m�dszerrel. Telt-m�lt az id�, belefeledkezett a munk�ba, mikor halk kopogtat�sra lett figyelmes.

- Szabad – sz�lt, majd egy �jabb adag iratot h�zott mag�hoz, de a fej�t nem emelte fel.

Halk, �vatos l�ptek, sz�kcsikorg�s, kis matat�s az asztalon, egy kisebb kupac elt�n�se… Hermione csendben oda�lt az asztalhoz, �s nekil�tott, hogy a foltos, �sszegy�rt, illetve elszakadt lapokat �t�rja.
Perselus feln�zett r�, majd megsz�lalt:

- Mi�rt? Nem �rted, hogy be kell fejezn�nk, Hermione? – k�rdezte, �s lecsapta a penn�j�t. Nem volt ostoba, egyb�l tudta, hogy mire megy ki a „j�t�k”.

- Ne mondd ezt! K�rlek sz�pen, ne mondd ezt! Nem kell befejezn�nk! – sz�lt a l�ny. – �n csak… csak veled szeretn�k lenni. Hadd maradjak! K�rlek!

- De h�t igazam van! Hagyjuk egym�st b�k�n, felejts el mindent, ami k�zt�nk valaha is t�rt�nt! El kell felejtened! �s nem kell itt maradnod.

- Nem, egy�ltal�n nem kell elfelejtenem semmit! Ugyan, mi�rt is kellene? Hiszen �n… �n – kereste a szavakat a l�ny.

-Te? Te? Micsoda, Hermione? Mondtam, hogy nem fogok k�z�tek �llni. Nem akarom, hogy szenvedj – m�r majdnem ord�tott, �s elr�gta mag�t�l ezt a sz�ket is. Nem a l�nyra volt d�h�s, hanem saj�t mag�ra. Hogy ilyen �r�lt, mert egyszer kedves Hermion�val, most pedig ilyen gonosz, �s elutas�t�. Viszont nem tehetett m�st.

- H�t nem �rted? – suttogta a l�ny. – �gy szenvedek. Ha elutas�tasz. J�, azt m�g meg�rtem, hogy kirohant�l a szob�mb�l, de mi�rt nem akarsz velem lenni? Szeret…

- NEM! Te Scottot szereted! Nem kellett volna tegnap este megcs�kolnom t�ged! Te nem �rted! Rosszul tettem, mert… mert elkezdt�l rem�nykedni, vagy tudom is �n, �s most… mi lesz veletek? – k�rdezte Perselus, �s k�zben olyan er�sen szor�totta az utols� �ll� sz�k t�ml�j�t, hogy a fa m�r szinte recsegett. – Semmi nem �llt k�z�tek eddig, �n se fogok!

- �s ha azt mondom, hogy nem szeretem Scottot? Mondtam neked, hogy � soha nem volt az igaz szerelmem. Most m�r ink�bb csak bar�tk�nt tekintek r�, mert akit szeretek, az egyed�l… - mondta Hermione, �s let�r�lte �jra meg �jra felt�r� k�nnyeit.

- Ne folytasd! Ezt csak bebesz�led magadnak, hogy nem szereted �t. �n nem tudom, hogy mit fogunk mi ketten csin�lni, de ezt abba kell hagynunk! Most! – hangs�lyozta a b�nt� szavakat Perselus, �s elfordult a csendben s�rdog�l� l�nyt�l. – Egy�bk�nt befejezem a munk�t, k�sz�n�m, de nincs sz�ks�gem seg�ts�gre. Te is jobban j�rn�l, ha a parkban, vagy valahol m�shol t�lten�d el az id�det…

Hermione nem er�ltette a dolgot, fel�llt, mindent �gy hagyott az asztalon, ahogy volt, �s t�vozott a szob�b�l.
A folyos�n azonban nem b�rta tov�bb, hangosan felt�rt bel�le a k�ts�gbeesett zokog�s. Ment m�g p�r l�p�st, majd nekid�lt a falnak, �s lassan lecs�szott a padl�ig. Nem gondolt senkire �s semmire, a k�nnyek meg�ll�thatatlanul folytak le az arc�n. Utols� eml�ke a s�t�t folyos� volt…

Perselus megv�rta, am�g becsuk�dik az ajt�, csak akkor fordult meg. Az �r�asztalon ott volt Hermione penn�ja, amit a jav�t�s miatt hozott. A f�rfi odas�t�lt, felemelte az �r�eszk�zt, �s elkezdte simogatni azt, mik�zben egyre csak suttogta: - Ne haragudj, bocs�ss meg!
Nagyon gyerekesnek �rezte mag�t, hogy egy l�dtollat fogdos ilyen szeretettel, de ha belegondolt, hogy el�tte Hermione keze �rintette… Ekkor egy �les kis hangra – ny�vog�sra - lett figyelmes. Len�zett a l�b�hoz, ahol m�r ott �lt a l�ny macsk�ja, Anubisz, �s az �llat z�ldes szemeivel csak n�zte-n�zte �t.

- Mit akarsz, cica? A gazd�d m�r nincs itt… �s lehet, hogy soha nem is lesz, mert ez a h�lye �llat kik�sz�tette! Oh, Perselus, te idi�ta, lelketlen, f�ln�t�s �llat, te! – ilyen jelz�kkel illette mag�t addig, m�g a cica �jra ny�vogott egyet, �s ezzel elterelte a figyelm�t. A kis fekete most az ajt�n�l tart�zkodott, a kilincsre ugr�lt fel, hogy kimehessen, �s k�zben n�ha a f�rfit figyelte nagy l�mpaszemeivel. Perselusnak hirtelen nevethetn�kje t�madt, ahogy r�n�zett az �lltra. Nagyon szerencs�tlen form�ja volt, nagy fej�vel �s girny� test�vel.
Perselus odament, kiengedte a macsk�t - min�l el�bb, hogy ne is l�ssa, hiszen � is csak egy eml�ket id�zett fel a f�rfi fej�ben -, de a pillant�sa egyb�l a megvil�g�tatlan folyos� k�zep�n lev� s�t�t foltra esett.
Odasietett, �s az �jultan hever� Hermion�t pillantotta meg. Anubisz diadalmasan ny�vogott egyet, �s elszaladt a dolg�ra. A f�rfi gondolkozva n�zte a l�nyt, de lemondott a tov�bbi �nk�nz�sr�l. Felnyal�bolta, �s a gyeng�lked� fel� vette az ir�nyt.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.