Bor�s, ny�ri d�lut�n volt. A kast�lyparkban �s a Tiltott Rengetegben a f�k s�v�tettek a sz�l tombol�sa miatt. Az �gen is vad vihar t�ncolt. A s�t�t szob�ban csak a kandall� t�ze adott egy kis f�nyt. Perselus Piton az �gy mellett �lt, egy poh�r, man�k k�sz�tette, finom v�r�sborral a kez�ben. A palackban is lehetett l�tni m�g valamennyit, tal�n k�t-h�rom adagra val�t. R�gi ital volt, �s mint ilyen, k�l�nleges is. A f�rfi m�g �desanyj�t�l kapta egyszer r�gen, titokban, hogy csak akkor bontsa fel, amikor m�r t�nyleg nem seg�t semmi, �s felejteni akar.
Szomor� meglepet�s volt, de � �r�lt neki. Most m�gsem az�rt itta, mert a feled�s gondolata j�rt a fej�ben. �pp ellenkez�leg. Eml�kezni akart a sz�p dolgokra. Elhat�rozta, hogy az �sszes boldog pillanatot, melyben a l�ny szerepel, �jra�li gondolatban. Az ital seg�tett, a k�pek az eml�kben �lesedtek.
A bor hat�s�ra Perselus f�lig-meddig m�r a b�dults�g �des m�mor�t �lvezte. Visszaeml�kezett az elm�lt id�kre, mikor �desanyj�val szenvedett, mert apja b�ntalmazta kettej�ket, visszan�zett a r�gi s�relmekre, amiket kisgyermekk�nt �s roxfortos di�kk�nt kellett elviselnie.
�s visszagondolt R� is, hiszen elj�tt a heted�v v�ge �s � elment… �r�kre elt�vozott az iskol�b�l, szomor�s�got hagyva a f�rfi sz�v�ben. Tudta, hogy nem j�n vissza t�bbet, nem l�thatja �t m�r soha.
Szerette a l�nyt, nagyon is. Pr�b�lta ezt nem kimutatni, hiszen m�giscsak a tan�tv�nya, �s fiatalabb n�la.

- A bar�tai nem repesn�nek az �r�mt�l… - d�nny�gte mag�ban Piton. - �s a tan�rok sem d�jazn�k. Felejtsd el �t, Perselus, felejtsd el!

De a felejt�s nem siker�lt. A nappalok a m�lt felid�z�s�vel teltek, az �jszak�k pedig a f�jdalmas, de egyben �des eml�kekkel teli �lmokkal k�s�rtett�k a f�rfit.
Perselus hallgatta a kandall� t�z�nek pattog�s�t �s a vihar r�vid id�kre elcsendes�l� moraj�t.
Csak �lt, behunyt szemmel mik�zben egy gy�ny�r� sz�ps�g n�zett r� gondolataiban. Bozontos, barna hajkoron�val keretezett csinos arc, benne mogyor�sz�n� szemp�rral. Mennyire im�dta ezeket a szemeket. Olyan �rtatlannak t�ntek mindig.

~M�r az els� napon megtetszett neki a l�ny, mikor el�sz�r megl�tta a sok kis g�lya k�z�tt. Nem, akkor m�g nem Szerette, csak tetszett neki huncut, elevenen csillog� szeme, kedves mosolya, az izgalomt�l kiss� kipirult arcocsk�ja. Mikor el�rkezett a beoszt�s ideje a f�rfi csak �lt mereven a hossz� �tkez�asztaln�l, �s n�zte a l�nyt. Sz�l�tott�k �t. F�rg�n odaszaladt a sz�khez, moh�n fej�re h�zta a Teszlek S�veget �s v�rt. A S�veg nem siette el, v�ratott mag�ra. Perselus pedig rem�nykedett, hogy tal�n…tal�n...
A legend�s fejfed� ekkor megsz�lalt, kihirdetve a d�nt�st:

- Griffend�l!

Szinte sejtettem, hogy nem hozz�m ker�l - gondolta a f�rfi. - Pedig igaz�n helyes kis teremt�s.

Perselus s�hajtott egyet �s n�zte a kisl�nyt, ahogy az a legt�volabbi asztalhoz odafut, a boldogs�gt�l ragyogva.
Miut�n a kis sz�ps�g helyet foglalt a t�bbiek k�z�tt, v�gign�zett a tan�ri asztalon. Komolyan szeml�lte leend� oktat�it, szem�ben m�g mindig csillogott a f�ny. Mikor �sszeakadt Perselussal a tekintete, a l�ny ism�t boldogan elmosolyodott, pedig a t�bbi tan�rn�l nem tette.
Piton egy apr�t biccentett a gyermek fel�, aki ezut�n ism�t vid�man elkezdett n�zel�dni a teremben. A f�rfinek hirtelen nagyon j� kedve lett. Olyasmi volt, illetve lett neki a l�ny, mint a muglikn�l a tan�r kedvenc di�kja. Persze ezt a k�s�bbiekben soha nem mutatta ki, hiszen Hermione m�gis Griffend�les...

Milyen boldog – gondolta. - B�rcsak �n is �gy �reztem volna magam itt az els� napomon, de sajnos…

A beoszt�s tov�bb folytat�dott, a f�rfi n�zte a t�bbi els�st, de a tekintete el-elkalandozott az utols� asztal fel�, hogy p�r pillanatra l�thasson egy libben� barna hajf�rt�t vagy mosolyg� sz�jat.
Felfigyelt egy-k�t n�vre, p�ld�ul j�tt m�g egy Weasley-gyerek, a Malfoy fi� �s r�gi „cimbor�ja”, James fia, Harry Potter.
Ezut�n Dumbledore mondott „n�h�ny sz�”-t, �s elkezd�d�tt a vacsora. A teremben hangzavar volt, a tan�rok csacsogtak-fecsegtek mellette, de � csak csendben fogyasztotta az �telt �s figyelte a di�kokat. Asztalbont�s ut�n Perselus gondolta, jobb lefek�dni, mert m�snap �r�ja van. Pont az els�s Griffend�les �s Mardek�ros t�rsas�ggal. Igaz, ez m�g csak hagyom�nyos ismerked� �ra lesz, de nem �rt, ha pihen az ember. Elindult az ajt� fel�, szapor�zta l�pteit. A folyos�r�l csilingel�, boldog kacag�s �radt fel�. � volt az, � nevetett, mik�zben t�rsaival egy�tt ballagott fel a h�l�k�rlethez.
Piton elsietett a szob�ja fel�, hogy �lomra hajtsa a fej�t. Miut�n befek�dt az �gyba, csendesen elmosolyodott �s elaludt.
M�snap olyan energikusan kelt fel, mint m�g soha �let�ben. V�rta, hogy kezd�dj�k az �ra. Vel�k…Vele.
Perselus elk�pzelni nem tudta, hogy mi lelte �nmag�t, furcsa �s idegen volt ez a j� kedv. Lehetetlen, hogy az a l�ny legyen r� ekkora hat�ssal. Teljesen lehetetlen.
- Mit�l vagyok �gy bezsongva? Mint valami kis szerencs�tlen az els� randija el�tt. Nem is volt annyira sz�p az a l�ny, meg k�l�nben is…� kicsi…hogy �gy mondjam pisis. �s f�leg hogy a tan�tv�nyom. Nem lehet r�m, pont R�M ekkora hat�ssal. B�r, az a vid�ms�g, ami bel�le �radt, tal�n az fogott meg ennyire. Vagy a huncut szemei? - k�rdezte Perselus a t�k�rk�p�t�l, mik�zben a tal�rj�t igyekezett felvenni -ford�tva.
Miut�n �ggyel-bajjal fel�lt�z�tt, elindult a tanterme fel�. A reggelit teljesen elfelejtette, mert most hidegen hagyt�k az ilyen felesleges dolgok. Felvette szok�sos �rai figur�j�t, a gonosz, zord b�csi kin�zetet, b�r igyekezett nem annyira ijeszt�en festeni, mint m�skor, mert a l�nyt /de csak �t/ nem akarta megr�m�teni. Mikor megsz�lalt az �ra kezdet�t jelz� cseng�, idegess�g�ben �gy kirontott az ajt�n, hogy f�lig letarolta a pice folyos�j�n sorakoz� els�s�ket.

- Befel�! Gyer�nk, mindenki! - szeg�ny, nem tehetett r�la, hogy ilyen volt a st�lusa, ha gyereket l�tott.
- K�sz�nt�k mindenkit az els� �r�nkon. A mai napon megismerked�nk egym�ssal – itt a l�ny fel� villant a szeme.- �s ut�na elmondom maguknak a tan�r�mon betartand� szab�lyokat! Mivel ezek eg�sz heted�v v�g�ig �rv�nyben lesznek, aj�nlom, hogy alaposan v�ss�k esz�kbe, amit hallani fognak. Most pedig akit sz�l�tok, az fel�ll, �s mond mag�r�l n�h�ny dolgot.

- Abbott… Alleyn… Brown… Crak… Const… Dooper... Fernn… Finnigan… Granger…
A l�ny felpattant �s r�gt�n hadarni kezdte mond�k�j�t.

- Hermione Granger a nevem, mugli sz�rmaz�s� vagyok. �r�l�k, hogy a Roxfortba ker�lhettem. Szeretek olvasni �s tanulni. Szeretn�k megfelelni az elv�r�soknak �s a k�vetelm�nyeknek! Szorgalmas vagyok, igyekezni fogok a tanul�sban. – ezt mind egy szuszra mondta el. Pitonnak leesett az �lla.
Buzg�m�csing! - ez jutott el�sz�r a f�rfi esz�be. - Merlinre, ki nem n�ztem volna bel�le els� l�t�sra!
- Rendben, Granger, le�lhet. Megy�nk tov�bb. Greaft… Hooper… Malfoy.

- Draco Malfoy vagyok �s aranyv�r� - itt a sz�ke gyerek k�r�ln�zett, kih�v� pillant�ssal.

- J�l van, fiam, m�g valami?

- ��…

- K�sz�nj�k. – �h, ez a gyerek! Sajnos j�ban kell lennem vele, mert az apja fejes. Sz�vets�gese volt a S�t�t Nagy�rnak, �gyhogy…
Haladtak tov�bb az ismerked�ssel. Harryre ker�lt a sor.
Piton olyan keskenyre h�zta a szem�t, hogy sokan h�trah�k�ltek.

- Potter, Potter, Potter… a kis h�res nemde? Nos azt hiszem, neked nem kell mondanod semmit, �gyis mindenki ismeri a LEGEND�S t�rt�netedet. – Perselus csak k�pte a szavakat. �rezte, hogy nem lesz j�ban ezzel a gyerekkel. Ahogy az apj�val sem voltak �ppen puszipajt�sok.
Az ismerked�s befejezt�vel Piton a szab�lyokat ismertette.

- Tilos, ism�tlem, TILOS az �r�n besz�lgetni. Csak akkor sz�lal meg valaki -�s csak �, senki m�s-, ha k�rdezem. Tilos mindennem� cs�nytev�s �s gar�zdas�g is! Tilos a b�jital hozz�val�k �s kell�kek –m�rleg, lombikok, kanalak, egy�b- helytelen haszn�lata, �s azokkal val� j�tszadoz�s! …
�s m�g j� p�r dolog tilosnak bizonyult. Perselusnak elf�radt a nyelve, mire v�gigmondta.
Megsz�lalt a cseng�.
- Mehetnek! – �s csak n�zte a l�nyt.
Sz�p volt, de…valahogy olyan furcsa. A szem�ben a csillog�s nem is volt huncutos, ink�bb… kiss� megsz�llott benyom�s�t keltette. �s a f�rfinek igaza is lett.
K�s�bb Perselus az eb�det is kihagyta, mondv�n, hogy felesleges id�pocs�kol�s. A l�nyt kereste a folyos�n �s minden elk�pzelhet� helyen. Rajta is m�r a megsz�llotts�g jelei mutatkoztak.
Est�re m�r a rosszull�t ker�lgette az �hs�g miatt, ink�bb lement vacsor�zni. A l�ny sehol.
Elteszem magam m�snapra – gondolta. - Viszont ez a l�ny furcsa. K�v�ncsi vagyok r�, hogy milyen teljes�tm�nyt tud ny�jtani a holnapi �r�n.
A f�rfi lefek�dt �s elaludt.

M�snap kider�lt, hogy Hermione Granger milyen is val�j�ban. Piton b�rmit k�rdezett a di�kokt�l, a l�ny egyb�l jelentkezett, �s motyogva hadarni is kezdte mag�ban a v�laszt. Ez a k�vetkez� �r�kon is �gy t�rt�nt, �s Perselus egyre jobban egy kis str�ber buzg�m�csingnak tartotta Hermion�t. Persze mint tan�r, �r�lt ennek a szorgalomnak -r�szben. Mert amit a l�ny m�velt, az m�r sok volt. Dolgozat�r�sn�l els�nek volt k�szen, �s hib�tlan is lett az irom�nya. A gyakorlati feladatokat is p�ld�san csin�lta meg.
Teltek-m�ltak a napok �s Piton azt vette �szre, hogy a l�ny egyre t�bb id�t t�lt Potterrel �s a legkisebb Weasley-gyerekkel. Persze tudta, hogy ez mi�rt van. Mindenszentek el�est�j�n az elfuser�lt k�p� kis dadog�s szerencs�tlen egy trollt engedett be a kast�lyba. Hermion�t pedig nem lehetett l�tni ezen a napon, mert mint kider�lt, a kis v�r�s megs�rtette, �s � elb�jt s�rdog�lni. Teh�t Halloweenkor a sz�rny egyszer csak bet�rt a kast�lyba.
McGalagony professzor hirtelen elkapta a f�rfi kez�t, mert meg volt r�m�lve:
- K�rem, Perselus siessen, egy tanul�nk a troll fogs�g�ba esett a l�nymosd�ban! Seg�tsen, k�rem!

Pitont nem kellett k�tszer k�rni, r�gt�n elrohant a l�nyv�c� ir�ny�ba. Felt�pte az ajt�t, �s amit l�tott, att�l m�rg�ben majdnem cifr�t k�romkodott. A k�t koszos, izzadt fi� �llt az �jult sz�rny mellett, felemelt p�lc�val. Nagy porfelh�k gomolyogtak a helyis�gben, ez�rt a f�rfi el�sz�r �szre se vette a csendben a falhoz lapul�, s�padt l�nyt. Meg�rkezett McGalagony, �s a nyom�ban M�gus is. A professzorasszony kisel�ad�s tartott a vesz�lyr�l �s arr�l, hogy mekkora szerencs�j�k van, hogy �lve meg�szt�k az esetet. M�gus csak �llt, �s megsemmis�lve n�zte az �jult trollt. Mikor a tan�rn� jobban r�t�rt volna a fi�k szapul�s�ra, egy v�kony hang mag�ra v�llalta a dolgot. Hermione kis�t�lt a porb�l, arc�t k�nnyek cs�kozt�k, teste remegett, haja sz�rke volt a r�tapadt t�rmel�kekt�l. A professzorn� megbotr�nkozva felk�ldte �ket a klubhelyis�gbe �s Piton is t�vozhatott.
Mikor a f�rfi be�rt a szob�j�ba, nagyon megk�nnyebb�lt. B�rmennyire is str�bernek �s buzg�m�csingnak tal�lta a kisl�nyt, a sz�ve m�ly�n m�g �gy is tetszett neki.
A napok ism�t teltek tov�bb, esem�nytelen�l. Hermione ezent�l v�gig a fi�kkal volt, �gy t�nt, nagyon j� bar�tok lettek.
El�rkezett az �v v�ge, �s a l�ny bebizony�totta m�g nagyobb �gyess�g�t, okoss�g�t �s b�tors�g�t. Megmentette a bar�taival egy�tt a B�lcsek K�v�t a S�t�t Nagy�rt�l. Mint kider�lt, azt az akad�lyt, amit Perselus �ll�tott fel a K� v�delme �rdek�ben a l�ny j�tszotta ki.
Okos kisl�ny – gondolta a f�rfi, de egyvalami nagyon nem tetszett neki. Ment is panaszkodni az igazgat�hoz.
- Albus, maga ezt nem gondolhatja komolyan, hogy Potter, pont az a kis szerencs�tlen… mentette meg a k�vet! Hermione Granger volt az, akinek a tud�sa n�lk�l Potter m�r r�g nem �lne. �T kellene ennyire dics�rni.

- Kedves Perselus. �n azt nem is vitatom, hogy Granger kisasszony� is az �rdem, de m�giscsak Harry volt az, aki szembesz�llt Voldemorttal.

- De ha Granger nem seg�t… - kezdett Piton �jra bele.

- Akkor Harry elbukott volna. Tal�n �gy van. �n b�zom a fi� k�pess�geiben! – z�rta le ezt a t�m�t Dumbledore. - Egy�bk�nt Perselus, meg�rtem, hogy v�ded a l�nyt, hiszen l�ttam, hogy eg�sz �vben �t figyeled… - mosolygott az igazgat�.
Piton ekkor zavartan elk�sz�nt, �s sietve mag�ra hagyta az �sz szak�ll� var�zsl�t, gondolataival.
Elj�tt teh�t az �v v�gi vacsora ideje, �s Perselus ism�t a l�nyt figyelte.
Mennyit v�ltozott �v eleje �ta – t�n�d�tt. - Nem a tanul�si szok�sa, azon soha nem fog v�ltoztatni, hanem a viselked�se.
Amikor pedig a kicsik elindultak Hagriddal a cs�nakok fel�, a f�rfi v�gig k�vette tekintet�vel Hermion�t, m�g az el nem t�nt a t�volban.~

Perselus s�hajtott. Kinyitotta szemeit, mik�zben fel�llva ny�jt�zott egyet. Letette az asztalk�ra a poharat, �s k�sz�l�dni kezdett a lefekv�shez. A val�s�gban sajnos m�r nem voltak ilyen kellemes pillanatai, mint az eml�k�ben. Befek�dt az �gyba �s ugyan�gy, mint az els� napon, csendben mosolygott. Sz�p eml�kek voltak ezek, nagyon szerette �ket. Kint a vihar m�r elcsendesedett, �s az �gen kigy�lt az els� csillag. Viszont a f�rfit mindez ez m�r a legkev�sb� sem �rdekelte, mert most el�sz�r nem szomor� �lom k�nozta a lelk�t.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.