Hermione berontott a Nagyterembe, hogy egy kev�ske �telt vegyen v�gre mag�hoz. Az ut�bbi h�napokban szinte nem ismert �nmag�ra. Az �r�kon nem figyelt, egyre csak azon gondolkozott, hogy � tulajdonk�ppen mi�rt is van itt… mi �rtelme van ennek az eg�sznek. Egyre ink�bb neh�znek tartotta a feladatot, b�r eddig sok mindent nem kellett csin�lnia. R�szben unta is a dolgot, mivel fogalma sem volt arr�l, hogy Dumbledore-nak mi c�lja volt azzal, hogy els��ves di�kk�nt kezdje el az ittl�tet. Tal�n hogy jobban kiismerje Perselust, �s k�s�bb tudjon egy j� ellen�rvet mondani a fi�nak? Azzal azonban az igazgat� nem sz�molt, hogy Hermione t�relme is v�ges. Kezdte nagyon ideges�teni a helyzet: Lily egyfolyt�ban besz�l, Perselus viszont alig-alig sz�lal meg. �gy hogy teremtsen kapcsolatot a fi�val? A l�ny n�ha m�r elgondolkozott azon is, hogy Dumbledore nem direkt hagyta itt �t a nagy semmi k�zep�n… kell, hogy legyen valamilyen kapcsolata az igazgat�val. �m hi�ba kutatott �t mindent a p�r h�nap alatt, semmivel nem lett gazdagabb inform�ci�-t�ren. N�ha lefekv�s el�tt el�tkozta az id�s professzort, de ut�bb mindig visszavonta rosszindulat� gondolatait.

Az egyik es�s d�lel�tt�t a szabadban t�lt�tt�k, hogy a rep�l�s�ra – hatodik alkalommal – v�gre ne maradjon el. A l�ny soha nem szerette a rep�l�st, �s nagyon �gy t�nt, hogy a m�ltban se fog ezzel a tudom�nnyal megbar�tkozni. Felsz�ll�s ut�n majdnem hanyatt leesett a sepr�j�r�l, �s ahhoz se kellett sok, hogy bet�rje a kast�ly egyik ablak�t. Lily meg�llap�totta, hogy Hermione egyens�lyi probl�m�kkal k�szk�dik �s t�riszonyos, majd felpattant a saj�t sepr�j�re, �s Perselusszal versenyt rep�lt a kviddicsp�lya sz�l�n. Hermione ink�bb r�juk hagyta a dolgot. �ra ut�n mindh�rman elindultak vissza a kast�lyba, Lily fontos teend�ire hivatkozva elszaladt a k�nyvt�rba, Perselus �s Hermione pedig a klubhelyis�g�k fel� vett�k az ir�nyt. A l�ny, miut�n vett egy forr� f�rd�t, fel�lt�z�tt, mag�hoz ragadott egy darab pergament, tollat �s tint�t, majd bekucorodott az �gy�ba, �s le�rta, hogy mik az �szrev�telei, tapasztalatai… aff�le napl�ba kezdett. Sok�ig csak panaszkodott, hogy – b�r � v�llalta – kezd elege lenni az eg�szb�l, �s hogy igaz�n j�l j�nne valami seg�ts�g. Ezzel a gondolattal aludt el.

�O�O�

M�snap is ugyan olyan es�s id� volt, egyed�l annyi volt a k�l�nbs�g, hogy m�g a sz�l is f�jt. Ezt a di�kok igaz�n sajn�lt�k, hiszen a kast�lyba voltak z�rva, ott kellett elt�lteni�k a h�tv�g�t. Hermione viszont nem b�rta a bez�rts�got, kab�tot ragadt mag�hoz, �s lesietett a parkba. Tett a t� k�r�l n�h�ny k�rt, majd – unalm�ban – k�veket dob�lt a v�zbe. A l�ny f�zott, de nem volt hajland� tenni ez ellen semmit. Arc�ba csaptak az egyre s�r�ben szakad� es�cseppek, haj�t sz�tf�jta a sz�l. Az utols� kavics elhaj�t�sa ut�n k�zel ment a v�zhez, hogy megn�zhesse az arc�t, de a kavarg�sban nem tudta kivenni t�k�rk�p�t. V�rt n�h�ny pillanatig, majd lekuporodott a partra… egy percig el se hitte, hogy mit l�t, de sokszori pislog�s ut�n is Dumbledore arca mosolygott r� a t�b�l.

- Igazgat� �r? – sz�l�totta meg, �s mikor az �reg b�lintott, elt�totta a sz�j�t. – De h�t maga…

- Seg�ts�g kellett, kedvesem, nem igaz? Most itt vagyok – v�laszolt a professzor.

- Ez igaz, de nem gondoltam volna, hogy ebben a form�ban kapom meg. �s id�ig hol volt? – csattant fel, majd k�r�ln�zett, h�tha valaki figyeli. – Eln�z�st.

- Kedves gyermekem! Eddig is itt voltam, kerestelek is, de te nem s�r�n j�tt�l a t� k�zel�be. Gondoltam most is itt tal�llak meg, mivel Harryvel �s Ronnal mindig itt voltatok.

- Professzor �r! Tudna v�laszolni egy-k�t k�rd�semre?

- Az�rt vagyok itt, kedvesem.

- Szeretn�m tudni, hogy vannak a bar�taim!

- M�g f�radtak, de szerencs�re j�l vannak. A csata sor�n mindenki h�siesen harcolt, most meg�rdemlik a pihen�st. Sajnos t�bbet nem tudok err�l mondani.

- �s mi lett a h�bor� v�geredm�nye? – tette fel a l�ny az �t legink�bb �rdekl� k�rd�st.

- Annak bizony nincs v�ge. S�t, ha szerencs�vel j�rsz, el se kezd�dik. Mikor elt�ntetek mintha meg�llt volna az id�. Fogalmunk sincs, hogy mikor �s hogyan fog ez az eg�sz folytat�dni, de mindenki v�rja m�r a fejlem�nyeket.

- Teh�t meg�llt az id�… - Hermione elrakt�rozta ezt az inform�ci�t, �s el�adta tov�bbi k�rd�seit. – Akkor, ha k�rhetem, t�rj�nk �t a… m�ltba?

- Ne k�m�lj, gyermekem.

- M�gis hogy gondolta azt, professzor �r, hogy �n puh�tsam meg Persel… akarom mondani Piton professzort? Azt hitte, hogy siker�lni fog? T�vedett! Nem tudom, hogy mit �s mik�ppen csin�ljak, fogalmam sincs, mik�nt lehetne a bizalm�ba f�rk�zni, ha m�g kapcsolatot se tudok vele teremteni – panaszkodott a l�ny.

- Nos, igen. Mondtam, hogy nem lesz egyszer� feladat, de m�gse lehetetlen. Mi az, hogy nem tud vele kapcsolatot teremteni?

- Megismerkedt�nk… Lily Evans �ltal. Lily �s �n j� bar�tn�k vagyunk, �k ketten pedig j�… bar�tok. Az a helyzet, hogy Perselus nem fogad el engem, �gy tesz, mintha �n egy fal lenn�k kett�j�k k�z�tt, vagy nem is tudom, minek nevezzem ezt. A l�nyeg az, hogy alig sz�l hozz�m, �n pedig hi�ba besz�lek, elsuhan a f�le mellett a mondanival�m.

- Hm. Pr�b�lta m�r a cs�b�t�st?

- Professzor! M�g csak tizenegy �vesek vagyunk. Az ember ebben a korban m�g nem fog�kony az ilyesmire – m�ltatlankodott.

Dumbledore viszont csak nevetett, �s kacsintott egyet Hermion�ra.

- Vicceltem, csak vicceltem.

- �r�l�k, hogy vicces kedv�ben van, igazgat� �r, de sajnos nekem haszn�lhat� inform�ci�kra van sz�ks�gem, ugyanis egy ember �lete van a kezemben… egy nem ak�rmilyen ember� – az utols� mondatot szinte m�r csak elt�togta, �s lekapta a szem�t az id�s professzorr�l.

- Sajn�lom. Teh�t pr�b�lt m�r minden haszn�lhat� eszk�zt bevetni?

- Pr�b�ltam, �s nem siker�l. A vonaton is az � kup�j�ba �ltem, de semmi… csak n�zett ki az ablakon, meg levette a l�d�mat, de egy sz�t se sz�lt. Annyira mag�nak val�, hogy az m�r hihetetlen! �s �n sajnos nem tudok semmit se kital�lni, mik�nt teremthetn�k vele szorosabb kapcsolatot. Nem l�t � senkit �s semmit, csak Lily Evanst. Ha Lily ott van, egyb�l m�s lesz a hangulata, mint am�g velem volt. Ez borzaszt�. Pedig �n se vagyok rosszabb, mint Lily.

- Erre nem mondhatok semmit. Majd r�j�n, hogy mi�rt nem…

- K�rem, professzor, �ruljon el mindent, amit tud! – esdekelt a l�ny.

- Rendben. Teh�t az a helyzet, hogy Perselus �s Lily gyerekkoruk �ta bar�tok. Sajnos azonban van egy b�kken�, m�gpedig, hogy Perselus beleszeret, vagyis m�r beleszeretett Lilybe. Mint tudjuk azonban Lily nem Perselus p�rja lesz, hanem James Potter�. Ebbe neked nem kell belesz�lnod, alakul majd a dolog. Emiatt teh�t ne agg�dj, viszont ha elfogadsz egy j� tan�csot: v�rj, maradj egyel�re h�tt�rben, �s majd ha Perselus abba az id�szak�ba lesz, amikor sorozatban csal�dik, te majd ott leszel mellette, hiszen – ezt is el�rulom – Lily �s � nem lesznek mindig olyan j�ban. Lily eldobja mag�t�l a bar�tj�t, de Perselus akkor majd r�d legal�bb sz�m�that. Rosszabb lesz, mint milyen most, sokkal rosszabb, erre fel kell k�sz�ln�d az �vek alatt. Vad lesz �s elutas�t�, ut�lni fog mindent �s mindenkit, �s elkezd gondolkodni azon, amit te fogsz megakad�lyozni, Hermione. Te, �s senki m�s! �rted, hogy mir�l besz�lek?

- Persze, hogy �rtem, professzor. �s ez mikor lesz? M�rmint, hogy Lily �s � elt�volodnak egym�st�l?

- Az �t�dik �vedben, de nyugalom – tette hozz� Dumbledore, hallva Hermione ny�g�s�t -, addig is lesz teend�d. Igaz, a h�tt�rb�l, de te fogod t�mogatni Perselust.

- De uram, az m�g n�gy �v! Valamit kell addig kezdenem, k�l�nben elunom az �letemet is. �s lenne m�g egy k�rd�sem. Nem l�phetn�k kapcsolatba a maga m�ltb�li �nj�vel? �gy �rtem, hogy tan�csot k�rni.

- K�sz�n�m, hogy feltetted ezt a k�rd�st. Ez az egy dolog, amit szigor�an megtiltok. Csak te v�gezheted el ezt a feladatot, a tan�rok �s j�magam nem seg�thet�nk ebben. K�l�nben is… itt vagyok �n, t�lem �pp el�g tan�csot k�rhetsz. A m�ltb�li Albus nem ismeri m�g annyira Perselus Pitont, mint a mostani – az igazgat� elmosolyodott. – A p�rn�d alatt v�r egy lev�l.

- Mif�le lev�l, professzor? – k�rdezte Hermione, de mikor a v�zt�k�rre n�zett, az id�s professzor arca m�r nem csillogott a t�ban. A l�ny n�zte egy darabig a vizet, de egy hang kiz�kkentette gondolkod�s�b�l.

- Te kivel besz�lgetsz? – k�rdezte Perselus, �s l�ptei alatt csikorogni kezdtek a kavicsok. A fi� belepillantott a t�ba, majd Hermion�ra n�zett. – Nincs itt egyik tan�r se.

- Tudom, csak… csak gyakoroltam a h�tf�i �r�ra. Kisel�ad�st kell elmondanom, tudod? – pr�b�lta el�adni a l�ny.

- �s egy lev�lr�l kell besz�lned? �rdekes… - mondta unottan Perselus, majd zsebre dugta a kez�t.

- Te j� �g! – csattant fel Hermione. – Hogy n�zel ki?

A fi� egy s�t�t pillant�ssal eln�m�totta a l�nyt.

- Teljesen mindegy, hogy n�zek ki – suttogta, majd k�zfej�vel megt�r�lte arc�t.

- De h�t egy mer� v�r az arcod. A kab�tod is elszakadt… Mit m�velt�l? – h�ledezett Hermione, �s sebt�ben el�var�zsolt egy t�r�lk�z�t. – Tess�k, ezt szor�tsd oda az arcodhoz.

Egy pillanatig �gy t�nt, hogy a fi� a v�zbe haj�tja a t�r�lk�z�t, de Hermione megk�nnyebb�l�s�re let�r�lte vele arc�r�l a v�rt.

- �s most mes�lj – sz�lt a l�ny. – Tudni akarom, mit tett�l magaddal.

- Semmis�g. �s hozz�tenn�m, hogy k�z�d sincs sok hozz� – mondta nyersen Perselus, majd ism�t a t�ra n�zett.

- Mi az, hogy nincs hozz� k�z�m? A bar�tod vagyok, Perselus – Hermione sz�m�ra furcsa volt ezt �gy kimondani, hiszen volt tan�r�nak soha nem tett volna ilyen kijelent�st.

- Bar�ts�g, hah! Mit �r az?

- Nem �rtem, hogy n�ha mi bajod van. F�leg velem! Nem �rtottam neked semmit, rosszat nem tettem ellened. Mi�rt nem vagy k�pes egy kicsit is m�sk�pp �llni a dolgokhoz? – k�rdezte Hermione.

Perselus azonban – v�lasz helyett – sarkon fordult, �s elindult a Tiltott Rengeteg fel�. Fekete kab�tja, ak�rcsak feln�ttkori �nmag�t, lepelk�nt vette k�r�l, ami most fodroz�dott a sz�lben.

- V�rj - szaladt ut�na Hermione. – Ne hagyj itt, k�rlek. Tudod, �n…

- Hermione, �n nem �rek r� ilyen buta dolgokkal foglalkozni. Engem… nekem most dolgom van, �gyhogy k�rlek, hagyj b�k�n. Fogd magad, �s fordulj vissza. Menj fel a kast�lyba, �s tudod, hogy min pr�b�lkozz? Pr�b�lj meg elfelejteni engem!

A l�ny h�ledezve n�zett a fi� ut�n, amit az bes�t�lt a f�k k�z�. Hermione v�rt m�g n�h�ny percig, de mivel semmi zajt nem hallott, megfordult, �s �gy tett, ahogy Perselus mondta… visszament a kast�lyba. A bej�rati csarnok kongott a csendt�l, a f�kly�k gy�r f�nnyel pisl�koltak. A l�ny el se tudta k�pzelni, hogy mi �t�tt Perselusba, amikor ler�zta �t, mindenesetre nagyon hat�sosan csin�lta. Hermione – miut�n be�rt a szob�j�ba – lehuppant az �gy�ra, �s csak p�r m�sodperc eltelt�vel jutott esz�be a lev�l, amit Dumbledore eml�tett meg neki. Kapkodva elr�ntotta a p�rn�j�t, ami alatt t�nyleg ott lapult az irom�ny. V�kony bor�t�k volt, maximum egy apr� pergamendarab lapulhatott meg benne. Hermione sietve felt�pte, �s olvasni kezdte. N�h�ny mondat volt csak rajta:

Kedves Miss. Granger!
Sajn�latos m�don nem sokat k�z�lhetek �nnel, mivel a m�ltb�li kommunik�l�si lehet�s�g meglehet�sen szeg�nyes. Ezt az egy levelet fogja t�lem kapni, t�bbre ne sz�m�tson. El�sz�r is szeretn�m t�j�koztatni, hogy tov�bbi besz�lget�seinket a m�ltkori form�ban fogjuk v�grehajtani, teh�t a tavon kereszt�l. Figyeljen r�, hogy SENKI ne l�ssa meg �nt, hiszen az a lebuk�s vesz�ly�t hordozza mag�val. Perselusr�l a k�s�bbiekben kap majd inform�ci�t. K�rd�seit �s tapasztalatait szem�lyesen v�rom. K�vetkez� tal�lkoz�sunk december tizenharmadik�n v�rhat�, k�rem, d�lut�n t�ltse az idej�t a t�n�l, a nagy szikla mellett. Azzal jelzi jelenl�t�t, hogy kavicsokat dob�l a v�zbe. A k�vetkez� tal�lkoz�sig sz�ves �dv�zlet�t k�ldi �s sok szerencs�t k�v�n:

Albus Dumbledore

Hermione h�romszor is elolvasta a levelet, majd gyorsan a napt�rra n�zett. December �t�dike volt. Arra gondolt, hogy valamit ki kell szednie Perselusb�l, �s ha m�s nem, a tal�lkoz�s el�tti napok pontosan j�k lesznek erre. Egyed�l az aggasztotta, hogy nem tudta, mik�pp kezdjen bele a dologba. Lily seg�ts�g�t nem k�rhette, hiszen a l�ny gyanakodni kezdene r�… nem is ok n�lk�l. Fogalma sem volt Hermion�nak arr�l, hogy tov�bbra is a kedves, okos, szer�ny l�ny legyen, vagy a fi� kedv��rt v�ltozzon meg valamelyest… hogy Perselus b�zzon benne. Ekkor azonban felhangzott fej�ben Dumbledore tan�csa: mindig, minden estben adja �nmag�t. Teh�t ez lesz a titok nyitja, hogy nem v�ltozik meg… de akkor hogyan fogadtassa el mag�t Perselusszal?

�O�O�

McGalagony szigor�an v�gign�zett a t�rsas�gon. �les tekintet�vel azt figyelte, hogy melyik els�s pr�b�l csalni a dolgozat�r�s k�zben. K�t mardek�ros fi�t m�r ki is sz�rt mag�nak. Kicsenget�skor a di�kok csapot-papot otthagyva kirohantak a teremb�l, egyed�l Hermione maradt odabent. A professzorasszony kicsit k�zelebb ment hozz�, majd megsz�l�totta:

- Miss. Granger! Eln�z�st a k�rd�s�rt, de… nem j�rt ide valamelyik rokona? – k�rdezte McGalagony.

- Nem, tan�rn�. Tudja, �n mugli sz�rmaz�s� vagyok, a csal�dban rajtam k�v�l nincs m�gikus k�pess�ggel rendelkez� ember – mondta Hermione, de mag�ban vigyorgott. McGalagony ismer�snek tal�lja �t?

- K�sz�n�m, kisasszony! M�g egyszer eln�z�st a k�rd�s�rt.

Miut�n a tan�rn� is t�vozott, a l�ny elhagyta a termet, �s odasietett Lilyhez. A l�ny sz�r�s tekintettel n�zett James Potter ut�n, aki bar�taival �ppen nagy kacag�s k�zepette siettek v�gig a folyos�n.

- Egyszer… let�rl�m a vigyorg�st arr�l a gusztustalan k�p�r�l – mondta Hermion�nak, �s tov�bb b�multa a t�voz� fi�t.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte a l�ny, de ism�t elmosolyodott… ha Lily tudn�, hogy kir�l besz�l…

- James Potter! Az t�rt�nt! Nem tudom elk�pzelni, hogy mi�rt ut�lja ennyire Perselus �s James egym�st, de valami nagyon nincs rendben kettej�kkel. Most is… j�v�nk ki Perselusszal, erre Potter mit sz�l? „�hh, Evans! M�g mindig nem vetted �szre, hogy Pipogyi s�t�ts�ge rontja a te sug�rz� sz�ps�gedet?”

- �s erre mit sz�lt Perselus? – k�rdezte Hermione.

- �tkot k�ld�tt Potterre, de az a szem�t visszaverte a t�mad�st, �s Perselus… szerintem m�g nem kelt fel. A gyeng�lked�n fekszik, ha gondolod, elmehet�nk megl�togatni.

Hermione beleegyez�sk�ppen b�lintott, majd szemeit forgatva elindult az egyik rejtett �tj�r� fel�, amir�l tudta, hogy egykett�re odavezet a gyeng�lked�h�z. Pillanatok alatt meg�rkeztek, Lily pedig csod�lkozva pillantott bar�tn�j�re.

- H�t ez? – mutatott a festm�ny fel�, mely m�g�tt az alag�t megb�jt. – Honnan tudtad, hogy ez itt van?

- ��… m�ltkor elt�vedtem – hazudta Hermione. – Eml�keztem m�g r�, hogy itt lyukadtam ki, ez�rt gondoltam, hogy erre j�jj�nk most is.

- Hm. Mindenesetre nem volt rossz �tlet. Elker�lt�k a t�meget. Na, menj�nk.

Bekopogtattak a gyeng�lked� ajtaj�n, �s p�r m�sodperc m�lva Madam Pomfrey beengedte �ket. Hermione el�sz�r is k�r�ln�zett. A gyeng�lked� nem olyan volt, mint amilyenre � eml�kezett. Kevesebb �gy volt benne, viszont az egyik sarokban ott �llt egy hatalmas l�da. Val�sz�n�leg k�tszerek �s egy�b ell�t�si eszk�z�k voltak benne. A k�t l�ny le�lt Perselus �gya mell�, �s v�rt�k, hogy a fi� fel�bredjen. Mivel erre nem ker�lt sor m�g k�t �ra ut�n se, Lily fogta mag�t, �s – �lmoss�gra hivatkozva – elhagyta a gyeng�lked�t. Hermione ott maradt a fi� mellett, pedig Madam Pomfrey kifejezetten tiltotta a dolgot. Az este bek�sz�nt�vel a javasasszony elment lefek�dni, �s meghagyta a hajthatatlan Hermion�nak, hogy f�l �r�k�nt csepegtessen vizet Perselus sz�j�ra kisz�rad�s ellen. A l�ny meg is tette ezt, mikor azonban a fi� homlok�t is le akarta t�r�lni, majdnem felki�ltott �r�m�ben. Perselus morgol�dva eltolta a l�ny kez�t, majd �vatosan fel�lt. R�n�zett Hermion�ra, �s rekedt hangon megsz�lalt:

- Hol van Lily?

Hermione els� pillanatba csal�dotts�got �rzett, �s nem tudta meg�ll�tani arc�n v�gigcsordul� k�nnyeit.

- Lily m�r alszik – suttogta. – �lmos volt, �s nyolc �rakor elment lefek�dni. Azt �zeni, hogy…

- Hogy? – s�rgette Perselus.

- Hogy csin�ld meg a b�b�jtan leck�det – adta �t Lily �zenet�t a l�ny, �s m�g t�bb k�nnycseppet eresztett. – �s m�g azt is, hogy err�l besz�l majd veled… M�rmint Potterr�l.

A fi� szusszantott egyet, �s durc�san elfordult Hermion�t�l.

- H�t, ha gondolod, akkor el is mehetek – sz�lt a l�ny, de hangja elcsuklott. – Szia.

Perselus el�sz�r arra gondolt, hogy Lily hogy lehet ilyen, mikor azonban meghallotta, hogy Hermione s�r, kim�szott az �gyb�l. Az ajt� fel� igyekv� l�nyhoz futott, �s szembe ford�totta mag�val.

- Most mi�rt s�rsz? – k�rdezte minden egy�tt�rz�s n�lk�l.

- Az�rt, mert �gy �rzem, van r� okom! – csattant fel Hermione. – Nem tudlak meg�rteni t�ged. Pr�b�lok a bar�tod lenni, k�zelebb ker�lni hozz�d egy kicsivel, de te m�g arra se vagy hajland�, hogy r�m n�zz. A m�ltkori h�z�sod se volt sz�p… tudod, a t�n�l. �s most, mikor itt fek�dt�l, figyeltem, vigy�ztam r�d, gondoskodtam r�la, hogy semmi bajod ne legyen, te meg felkelsz, �s egyb�l Lilyt keresed. Nem tudom, hogy mi�rt nem fogadod el, hogy �n is ember vagyok, mindenesetre megmondhatn�d, ha gy�l�lsz, mert m�g az is jobb lenne, mint ez az �tn�zek rajtad-st�lus. Sajn�lom, hogy nem sz�lettem Lily Evansnek, �s hogy emiatt nem tudok a kedvedben j�rni – mondta b�natosan a l�ny. – �s m�g annyit, hogy b�r t�nyleg nem vagyok Lily, att�l m�g �n is �rz� emberi l�ny vagyok. Ezen elgondolkozhatn�l.

Kifutott a gyeng�lked�r�l, �s mag�ra hagyta az �gyakhoz visszas�t�l� fi�t.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.