F�lleszt� meleg, t�z� naps�t�s… m�g egy h�nap volt a ny�rb�l. Hermione sz�m�ra nagyon unalmas volt ez az id�szak. Lilyvel n�ha lej�rtak a foly�hoz – ahov� Hermione mindig vonakodva ment vissza -, esetleg s�t�ltak egy nagyot a k�rny�k sz�nt�f�ldjein. A k�t l�ny m�r nagyon v�rta az �szt, ami �j izgalmakat rejtett mag�ban. �j ismeretek, �s �v v�g�n az RBF-vizsg�k. Az utols� h�napot teh�t nagy laz�t�ssal t�lt�tt�k. Lily folyamatosan k�rdezgette Hermion�t, hogy mi�rt olyan hallgatag Perselus jelenl�t�ben, de a l�ny erre mindig azt v�laszolta, hogy nem akarja megzavarni k�zbesz�l�s�val ezt a romantikus pillanatot. Lily azonban nem hogy nem nevetett Hermione t�ls�gosan komorra sikeredett vicc�n, egyenesen megs�rt�d�tt, mikor bar�tn�je kimondta a romantikus sz�t.

- Nem tudom, hogy mi van veled, Hermione, de mostan�ban el�gg� furcsa vagy. Ja, �s nagyon h�lye vicceid vannak! – csattant fel a l�ny, �s ezt a kijelent�s�t �ltal�ban s�rt�d�s k�vette. Hermione pedig csak n�zte, hogy Perselus sz�r�s pillant�st vet r�…

Egyik es�s d�lut�n alkalm�val Hermione egyed�l elment s�t�lni, meg se hallva Lily korhol�s�t, hogy ilyen id�ben meg fog f�zni. Hagyta, hogy a l�ny ell�ssa mindenf�le j� tan�ccsal, szidja, ami�rt nem hallgat r�… Elk�sz�nt bar�tn�j�t�l, �s elindult a r�gi iskola�p�let fel�. Azon gondolkozott, hogy mi�rt v�ltozott meg hirtelen benne minden, mi�rt �rez m�sk�pp… Hiszen m�giscsak a tan�rom! Ezzel a kijelent�ssel pr�b�lta meg elhessegetni fel-felt�r� �rz�seit, ink�bb kevesebb, mint t�bb sikerrel. Csak ak�rh�nyszor a „tan�rra” gondolt, mindig el�j�tt egy-k�t eml�k… hogy Piton mennyire ut�lta Harryt, �s �t mag�t pedig okoskod�nak nevezte. �s a l�ny azt k�v�nta, b�rcsak valakivel megbesz�lhetn� az eg�szet. De nem tehette… Lily semmir�l nem tudhatott, Perselus pl�ne, Dumbledore-ral pedig csak a Roxfortban „tal�lkozhatott”. Sajn�lta, hogy � ebben a j�t�kban csak egy terel�, aki nem is biztos, hogy j�l j�tszik. Sodr�dik az �rral, hagyja, hogy ir�ny�ts�k �t a j�t�kszab�lyok, �s csak a megfelel� pillanatra v�r. Most pedig csak n�zi az �p�letet, �s nem tehet m�st, mint belet�r�dik, hogy neki itt feladata van…

oOoOo

Hermione lassan fel�llt a padr�l, elindult egy keskeny, kitaposott �sv�nyen, amely visszavezette – egy kisebb ker�l�vel – Lily�k h�z�hoz, k�zben pedig a csillagokat n�zegette. Mikor a bej�rati ajt� el� �rt, vett egy m�ly l�legzetet, �s bekopogott. F�l perc m�lva Petunia nyitott ajt�t, �s duzzogva beengedte a l�nyt. Hermione elmotyogott egy „J� �jt!” k�v�ns�got Mr. �s Mrs. Evansnek, �s feltrappolt a l�pcs�n. Lily zih�lva nyitott ajt�t.

- Az �g szerelm�re! Hol volt�l? Hal�lra agg�dtam magam! – s�hajtott, �s h�tradobta v�r�s tincseit. – Mi�rt nem maradt�l itthon?

- Sajn�lom, Lily, csak kellett egy-k�t szabad �ra, amit egyed�l t�lthettem.

oOoOo

A Roxfortba visszat�rve Hermion��k sz�m�ra megkezd�d�tt a v�gel�thatatlan tanul�s. Az �t�d�vesek �jjel-nappal a k�nyveket b�jt�k. �m Hermione sz�v�t m�s is nyomta. Nem csak a k�zelg� vizsga, hanem az, hogy m�g mindig nincsenek Perselusszal olyan viszonyban, ami elfogadhat� lenne Lily esetleges t�voz�sakor. A l�ny folyamatosan azon gondolkozott, hogy mik�nt f�zhetn� bar�ts�gukat szorosra. Az egyik h�tv�g�n �pp lent volt a k�nyvt�rban, �s meghallotta, amikor egy csapat m�sod�ves fi� arr�l besz�lget, hogy milyen j� lenne beker�lni a kviddicscsapatba. Hermione ezen elgondolkozott, �s arra jutott, hogy egy pr�b�t meg�rne a dolog. Este kicsit izgatottan odas�t�lt a mardek�ros asztaln�l mag�nyosan �l� fi�hoz, �s lehuppant mell�.

- J� �tv�gyat – sz�lt, �s r�mosolygott bar�tj�ra. – Rem�lem, nem zavarlak.

Perselus f�radt, karik�s szemekkel r�n�zett, �s csak megr�ntotta a v�ll�t. K�zben megivott egy poh�r t�klevet. Hermione s�hajtott egyet, �s el��llt az �tlet�vel:

- Szeretn�k megtanulni rep�lni… m�rmint sepr�n – nevette el mag�t.

- �s ehhez mi�rt kellek �n? Els�ben nem tanult�l meg? – Perselus mogorva hangja kiss� elkeser�tette Hermion�t, de az�rt nem adta fel.

- Tudom, hogy te nagyon j�l rep�lsz. �n meg nem… nem igaz�n j�l – mondta. – Arra gondoltam, hogy esetleg te megtan�thatn�l.

Perselus kiss� ellenkezett, el akarta utas�tani az �tletet a vizsg�kra hivatkozva, de a l�ny hajthatatlan volt. A fi� k�nytelen volt beleegyezni, hogy j�v� h�tv�g�n elkezdik a rep�l�soktat�st.

- K�sz�n�m sz�pen – h�l�lkodott Hermione, �s mivel erre se v�laszolt a fi�, �vatosan v�gigsim�tott bar�tja h�t�n.

Egyik d�lut�n, mikor Hermione elindult vissza a klubhelyis�gbe, azon t�n�d�tt, hogy mik�nt teszi le a vizsg�kat… lehet, hogy nem olyan t�pus� k�rd�sek lesznek, mint az � kor�ban. Ezen gondolkozott, mikor vit�z� hangok csapt�k meg a f�l�t, melyek az egyik keskenyebb folyos�r�l j�ttek. Hermione odalopakodott, �s hallgat�zni kezdett.

- Nem lehetsz ennyire beszari – mondta g�nyosan az egyik – magasabb – hang tulajdonosa. – Tudtad nagyon j�l, hogy mire v�llalkozol, nem?

- Tudtam, �s nem vagyok beszari! B�rmit meg tudok csin�lni, ak�r hiszed, ak�r nem – csattant fel a l�ny sz�m�ra t�ls�gosan ismer�s hang. Perselus folytatta: - �s k�l�nben is… neked azt�n semmi k�z�d a dolgaimhoz. Majd �n elint�zem �ket. Hidd el, kiv�l� embere leszek a…

- Fogd be! H�tha hallja valaki. Ezt m�g megbesz�lj�k. Addig is szedd �ssze magad, k�l�nben v�gzetes hib�t k�vetsz el.

A hang tulajdonosa – egy v�r�sesbarna haj�, magas, izmos fi� – elviharzott a folyos�n, �gyet se vetve a szitkoz�d� Perselusra. Hermione azonban meg�rtette, hogy ideje lenne �sszeszednie mag�t… Perselus elindult az �let�t vesz�lyeztet� vil�g, a S�t�t Oldal fel�.

oOoOo

A h�tv�ge nagyon gyorsan elj�tt. Hermione p�ntek d�lut�n �t �ra k�r�l lesietett a kviddicsp�ly�ra – itt besz�lt�k meg a tal�lkoz�t Perselusszal. Sz�p, naps�t�ses id� volt, a sz�l meg-meglibbentette a l�ny haj�t. A leveg� kellemes vir�gillatot �rasztott. A kviddicsp�lya csendes volt, mivel a csapatok nem edzettek, Hermione pedig a p�lya t�loldal�n l�v� karik�k fel� n�zett, melyek apr�nak l�tszottak a t�vols�g miatt. N�h�ny perc m�lva l�ptek hallatszottak a sz�raz f�ben. A l�ny elmosolyodott, �s r�n�zett a kiss� mogorva Perselusra.

- Szia. Igaz�n k�sz�n�m, hogy seg�tesz nekem. Nem tudod elk�pzelni, hogy mennyire… - de nem tudta befejezni, mert a fi� hunyorogva a napra pillantott, ellen�rizte a sz�l mozg�s�t, majd a Tiltott Rengeteg fel� n�zett.

- Kezdhetj�k? – k�rdezte. – Gondolom, azzal tiszt�ban vagy, hogy mik�nt kell a sepr�re fel�lni. Ugye?

- Nagyon vicces vagy. Ennyit az�rt siker�lt megtanulnom.

- Pedig ez furcsa – t�n�d�tt a fi�, �s megr�nd�totta a v�ll�t. – Nem teljesen �rtem a dolgot.

- Mir�l besz�lsz? Arra c�lozgatsz, hogy n�lam m�r ez is igen nagy teljes�tm�ny? – nevetett a l�ny, �s oldalba b�kte Perselust.

- Nem. Arra c�lozgatok, hogy te t�l okos vagy ahhoz, hogy egy ilyen apr� dolgot, mint a rep�l�s, ne tudj megtanulni. �gy �rtem a tanulhat� r�sz�t. Mert persze kell hozz� �gyess�g is… annak a bizonyos �rz�snek az elsaj�t�t�sa, �t�l�se.

- Hmm, ha ezt b�knak sz�ntad, akkor igaz�n kedves vagy – Hermione m�g sz�lesebben mosolygott, k�zben pedig arra gondolt, hogy � bizony Perselus t�rsas�g�ban mindig �t tudja �lni a bizonyos �rz�st, csak nem �pp azt, amir�l a fi� besz�lt. Ez nem a rep�l�s szeretete volt, hanem ink�bb egy bar�t�, egy t�rs�.

- Vehetj�k b�knak is. Na, de most m�r t�nyleg kezdj�k. Dumbledore professzor csak h�tig engedett ki minket, �s m�r negyed hat van. Bele kell h�znunk – azzal elkezdte Hermion�nek magyar�zni a sepr� pontos haszn�lat�nak m�dj�t. A l�ny pedig csak b�logatott, k�zben pedig megfigyelte bar�tja arc�t. Az mintha sokat v�ltozott volna az elm�lt hetek alatt. F�radtabb lett, gondterheltebb. Perselus azonban �szrevette, hogy Hermione nem teljesen figyel a magyar�zat�ra, �gy ink�bb befejezte az oktat�st.

- Figyelsz r�m? Mert ak�r abba is hagyhatjuk. �gy t�nik, hogy valami m�s jobban �rdekel – a fi� hangja d�h�sen csengett.

- Ne haragudj, csak… �szrevettem, hogy megv�ltozt�l. �gy �rtem, hogy nem vagy az igazi.

- �s mi lenne az a nagy v�ltoz�s? – k�rdezte Perselus.

- P�ld�ul ezek az apr�cska r�ncok, vagy a s�t�t foltok itt – Hermione �vatosan v�gigsim�tott a fi� egyik szeme alatt. Az �rint�sre Perselus egy pillanatra becsukta szemeit, de nem feledkezett meg �nmag�r�l. – R�gebben soha nem l�ttam ezeket rajtad.

- Hermione, el�sz�r is �regszem – mondta a fi� komolyan, de a l�ny csak kuncogott egyet a kijelent�sen… mit mondana bar�tja, ha m�r �tven �v k�r�l j�rna? – M�sodszor pedig a karik�k az�rt vannak ott, mert nem alszom sokat �jjelente. Tudod, tanulok a vizsg�kra.

- Ezt nem hiszem el. �n is �ltal�ban �jf�lig, n�ha-n�ha tov�bb is fent szoktam maradni, mert azt az �tkozott �tv�ltoztat�stan k�nyvet b�jom. M�gse n�zek ki ennyire ny�zottan. �ruld el, mi van veled – k�rlelte, de Perselus hajthatatlan volt.

- Majd m�skor. Most rep�lni szeretn�l, nem? Teh�t, ha k�szen vagy, ak�r fel is emelkedhetn�l.

Hermione elh�zta a sz�j�t, de azt�n m�gis r��lt a sepr�re. Furcsa �rz�s volt felemelkedni egy-k�t m�ter magasba, de az�rt a l�ny �lvezte a kezdetleges rep�l�st. Ezt m�g h�romszor megcsin�lta, majd pr�b�lkozott megtenni egy kisebb k�rt. Ennek az lett az eredm�nye, hogy majdnem nekiment a h�tunk m�g�tt l�v� oszlopnak, de ez se szegte kedv�t.

- Nem is olyan rossz a rep�l�s – sz�lt, mikor �jra a f�ben �llt Perselus mellett. – Nagyon j� tan�r vagy, tudod?

A fi� azonban nem v�laszolt. Csak n�zett maga el�, �s halkan szuszogott. �gy t�nt, mintha gondolkozna valamin, vagy csak nem volt kedve megsz�lalni.

- Valami baj van? – k�rdezte Hermione, �s oda�llt bar�tja el�. A fi� lassan r�pillantott fekete szemeivel, �s nagyon halv�nyan elmosolyodott.

- Senki nem mondott m�g ilyet – mondta. – K�sz�n�m.

- Nincs mit megk�sz�nn�d – Hermione m�g k�zelebb l�pett Perselushoz, �s m�r csak suttogott. – Csak az igazat mondtam. Tudhattad volna magadt�l is.

- Honnan tudhattam volna? Soha nem tan�tottam m�g senkit semmire – a fi� hangja kiss� rekedt lett. – Te vagy az els� tan�tv�nyom.

Hermione kiss� elmosolyodott:

- De nem az utols�. Hidd el nekem. Nem akarsz… s�t�lni egy kicsit?

- Nemsok�ra menn�nk kell. Dumbledore…

- Tudom. Csak h�tig engedett ki. Addig m�g van egy teljes �r�nk – Hermione elindult a kviddicsp�lya kij�rata fel�. – Gyere!

M�g mindig kellemesen f�jt a sz�l, �m ahogy k�zeledett az este, halk mad�rcsicserg�s is hallatszott. A baglyok csak �gy suhogtak ki a bagolyh�zb�l, hogy megkezdj�k �jszakai vad�szatukat. A lemen� nap gyeng�l� f�nnyel vil�g�totta meg a kast�lyparkot, �s a k�t fiatalt. Hermione lassan s�t�lt, nehogy Perselus elsz�khessen, �s n�ha r�pillantott a fi�ra. Bar�tja fekete haj�ba is n�ha belekapott a sz�l, arca mintha kiss� kisimult volna, fekete szeme pedig szikr�zott… de nem a d�ht�l.

- Szeretn�k k�rdezni valamit – fordult Perselus fel� Hermione, miut�n meg�lltak egy f�n�l.

- Ki vele – mondta a fi�, �s egy apr� mosolyt k�ld�tt a l�ny fel�.

- Azt szeretn�m tudni, hogy… eml�kszel, mikor megismerkedt�nk?

- Persze, hogy eml�kszem. Ez lett volna a k�rd�s?

- Nem, dehogy! Ugye akkor nem igaz�n kedvelt�l engem. �gy van? Legy�l nyugodtan �szinte, nem b�ntasz meg.

- H�t… az igazs�g az, hogy nem volt�l a kedvencem. De ne agg�dj, az az id� m�r elm�lt – tette hozz� gyorsan Perselus.

- Ennek igaz�n �r�l�k – v�laszolt Hermione. – De most j�nne az igazi k�rd�s.

A l�ny vett egy nagy leveg�t, �s kib�kte:

- Szeretsz engem?

N�h�ny m�sodperces csend k�vetkezett, amit Hermione �rahossz�s�g�nak �rzett, de nem akart k�zbesz�lni, nem akarta s�rgetni a fi�t. Perselus kiss� �sszeh�zta a szemeit, de ezen k�v�l nem mozdult. �gy t�nt, alaposan megr�g minden sz�t, miel�tt kimondja.

- �n… m�r nem �gy n�zek r�d, mint r�gen. Nem tartalak okoskod�nak, pl�ne nem ideges�t�nek. Most, hogy megismertelek, m�r m�shogy tekintek r�d – ennyit mondott, de konkr�t v�laszt nem adott.

- K�rlek, besz�lj ny�ltan. Sz�ks�gem van r�, hogy tudjam, mit gondolsz r�lam, sz�ks�gem van… r�d.

Hermione ell�kte mag�t a f�t�l, hogy egyenesen Perselus el� �llhasson. Belen�zett a fi� szem�be, �s nagyon lassan hozz�b�jt bar�tj�hoz. Az �lel�s azonban nem volt el�g Hermion�nek. Perselus nyaka k�r� fonta kezeit, �s megcs�kolta a fi�t. Nem tartott sok�ig, ink�bb csak apr� puszi volt, m�gis tal�n ez tette annyira j�v� a pillanatot.

Hermione m�ly l�legzetet vett, �s megsimogatta a fi� arc�t. Azon nem l�tszott meglepet�s, se csod�lkoz�s, ink�bb mintha valami t�z �gett volna Perselus fekete szemeiben. Egy t�z, ami tal�n soha nem alszik ki…

- Feltehetem m�g egyszer a k�rd�semet? – k�rdezte halkan a l�ny, �s ism�t v�gigsim�tott a kedves arcon. – Rem�lem, ez seg�t eld�nteni, hogy mit is gondolsz r�lam.

Perselus azonban most se adott ny�lt v�laszt. Szavak n�lk�l mondta el, hogy mit is �rez Hermione ir�nt. �t�lelte a l�nyt, �s �vatosan viszonozta a cs�kot. Ez m�r komolyabb volt, tele �rzelmekkel, boldogs�ggal, kimondatlan szavakkal, �s tele szeretettel.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.