Hermione �pp egy bokor m�g�tt bujdosott. Agg�dott, hogy Sirius esetleg �szreveszi, �s ugrott is egy nagyot, mikor valaki megsz�l�totta:

- Mi�rt bujk�lsz? Vagy m�st k�rdezek: ki el�l? – sz�lt a g�nyos hang, melybe egy csepp b�nat is vegy�lt.

Hermione megfordult, �s sz�v�re szor�tott k�zzel r�mosolygott Perselusra. A fi�nak azonban meg se rezd�lt a sz�ja sz�le.

- Perselus! – k�sz�nt�tte a l�ny. – Tudod nagyon j�l, hogy Sirius el�l b�jtam ide. T�nyleg! El is felejtettem k�rdezni, hogy milyen voltam m�ltkor. Nos?

- Mi van, most m�r Sirius? Eddig nem Black volt? Mi v�ltoztatott meg? – k�rdezte, �s haragos tekintettel n�zte a l�nyt, akinek sz�p lassan lehervadt a mosoly az arc�r�l.

- �n nem… nem gondolok r� m�sk�pp. Tudod, hogy ki nem �llhatom. S�t, a m�ltkoriak ut�n m�g jobban megut�ltam – ez persze hazugs�g volt, hisz Hermione soha nem ut�lta Jamest �s a band�j�t… a l�tszat azonban m�gis fontos volt. – Hallottad, hogy mit mondtam neki, ugye?

- Hallottam. De ez nem azt jelenti, hogy el is hiszem. Mindegy. Megszoktam, hogy…

- Hogy? – k�rdezte a hirtelen elhallgat�s ut�n Hermione. – Mit szokt�l meg?

- Nem fontos – mondta a fi�, �s feh�r b�re m�g jobban els�padt, mikor valahova Hermione h�ta m�g� pillantott. A l�ny k�vette a pillant�s�t, �s tudta, mit figyel a fi�. A kast�ly el�tt ott �llt James Potter, �s mellette nem m�s, mint Lily Evans. Hermione nem l�tta j�l az arcukat, annyira t�vol voltak, csak annyit tudott kivenni a k�t alakb�l, hogy az alacsonyabb – Lily – nem veszi fel a szok�sos t�mad� testtart�s�t, nem repked a haja mindenfel�, ami bizony jellemz� volt r�, amikor ideges, �s a kez�t se tartotta a cs�p�j�n. Tal�n most nem veszekedtek… Hermione s�hajtott, �s visszafordult, de Perselus m�r nem volt ott. Az erd� fel� tartott, de Hermione m�r nem tudta volna utol�rni semmik�pp. A fi� alakja beleolvadt a s�r� f�k alkotta halmazba, �s nem is ker�lt el� onnan sok�ig. Hermione keservesnek �rezte az eg�sz ittl�tet, de tudta nagyon j�l, hogy ki kell tartania. �rezte, hogy ez is a k�s�bbi megold�s r�sze lesz, a mindent eld�nt� v�g bevezet�je… Hermione �gy gondolta, hogy el�gg� tudja a tananyagot ahhoz, hogy a d�lut�nt ne tanul�ssal t�ltse, b�r ott volt az izgalom is, hiszen m�giscsak az RBF-re k�sz�l. Rem�lte, hogy szerencs�je lesz a k�s�bbi �r�kban. �vatosan kikukucsk�lt a bokor m�g�l, �s mivel Siriust sehol nem l�tta, gyorsan leszaladt a t� partj�ra. Az a n�h�ny di�k, aki a k�rny�ken l�zengett, alaposan megn�zte �t, amikor egy mar�k kavicsot sz�rt dzsekije zseb�be, majd elsietett onnan, mint aki azt se tudja, hol van �ppen.

oOoOo

�r�kkal k�s�bb m�r csak k�t di�k volt a parkban, de �k is egy id� ut�n elt�ntek a domb m�g�tt. �gy t�nt, �k �pp el�gg� el vannak foglalva egym�ssal ahhoz, hogy m�sra ne is tudjanak figyelni, �gy Hermione nem agg�dott, hogy esetleg lebukhat. Le�lt a kedvenc hely�re, levette dzsekij�t, �s kimarkolt bel�le egy kev�ske kavicsot. Sz�pen lassan elkezdte beledob�lni a t�ba, de nem nagyon j�rt sikerrel. A v�rt jel nem �rkezett meg. M�r csak k�t k� maradt n�la, de a sors r�mosolygott, mert az utols� bedob�sa ut�n v�gre megjelent az ismer�s kavarg�s, �s Hermione tudta, hogy v�gre lesz, akinek elpanaszolhatja minden b�nat�t, esetleg m�g seg�ts�get is k�rhet. K�zelebb ment a t�hoz, �s hossz� id� ut�n v�gre �szinte mosollyal tudta k�sz�nteni Dumbledore-t.

- Ne haragudj, hogy ennyire megv�rattalak, csak szabad teret biztos�tottam neked, gyermekem. L�tom, kisebb hegyet siker�lt �sszerakni ebb�l a sok kavicsb�l – mosolygott a professzor is. – Gondolom, van rengeteg k�rd�sed, �gyhogy kezdj neki!

- H�t… el�sz�r is j� napot, Dumbledore professzor – mondta Hermione, majd folytatta. – Uram, �n nem tudom… nagyon megharagszik, ha ki�nt�m a lelkem?

- Ne k�m�lj – nevetett az igazgat�. – Hozz�szoktam az �vek sor�n a panasz�radathoz, �gyhogy ne fogd vissza magad!

- Csak az igazs�g az, hogy �n ut�lok panaszkodni – kacsintott a l�ny. – Van viszont egy gondolatom… vagyis ink�bb meg�rz�sem, k�rem, v�laszoljon, hogy �n szerint ez helyes felt�telez�s, vagy sem. Arr�l lenne sz�, hogy... mostan�ban bizonyos pletyk�k r�ppentek fel. K�z�nk van hozz� Lilyvel sajnos. �s ez a dolog Perselusnak, vagyis Piton professzornak nem tetszik. S�t, egyenesen d�h�ti �s k�ts�gbe van esve. Hiszen Lilyt mindig is szerette, �s most, hogy a pletyk�k Lilyr�l �s Jamesr�l sz�lnak, mintha m�g az �lete sem �rdekeln�. Arra gondoltam, hogy �k most �sszevesznek, �s ebb�l valahogy az lesz, hogy Per… Piton professzor hozz�m fog fordulni. Nem tudom, �rti-e, hogy mire c�lzok, professzor �r. El�g hom�lyosak m�g a dolgok nekem is.

- �rtem, mire akarsz kilyukadni, �s �gy v�lem, helyes a gondolat. M�g lehet bel�le valami. Persze ez is sok id�t fog ig�nybe venni, mint minden eddigi teend�d. Nem tudom, eml�kszel-e az els� besz�lget�s�nkre, amikor azt mondtad, kedvesem, hogy nem tudod megpuh�tani Perselust.

- Eml�kszem – nevetett a l�ny.

- Az lenne a k�rd�sem, hogy m�g most is �gy �rzed, vagy m�r m�sk�pp �ll a dolog?

- R�szben m�s, r�szben ugyanolyan – mondta a l�ny. – Ez az �j helyzet ism�t bosszant, de megoldom. Csak Sirius… mindegy.

- �, ezen sem szabad �tsuhannunk – csapott le a t�m�ra Dumbledore. – Mi van Siriusszal?

- Ez k�nos… �ll�t�sa szerint bel�m szeretett – ny�gte Hermione, �s �rezte, ahogy a p�r el�nti arc�t. Dumbledore csak mosolygott, �s b�logatott.

- Sz�val egy be nem tervezett �gy is nyomja a sz�ved. �rtelek, kedvesem, de ki kell tartanod! M�g egyszer mondom: �rz�sem szerint j� a gondolatod.

- Ennek �r�l�k – mondta megk�nnyebb�lten Hermione, de hamar �tv�ltott az arca ism�t agg�d�ra, �s szomor�ra. – Professzor �r, �n szerint mi lesz, ha sikerrel j�rok? A professzor tudni fogja, hogy mi t�rt�nt vele? Vagy teljesen megv�ltozik, esetleg eml�kszik majd r�m is?

- Ebben sajnos nem tudok seg�teni. Elk�pzel�sem sincs, hogyan v�gz�dik majd ez a kis… t�rt�net – mondta szomork�s hangon az igazgat�, mert kihallotta a l�ny hangj�b�l a v�gyakoz�st, hogy igenis �gy t�rt�njen a dolog… hogy Perselus eml�kezzen j�tev�j�re. Az igazgat� sajn�lta, hogy semmi biztosat nem tudom mondani, mert kiss� meghatotta a Hermione hangj�ban hallatsz� szomor�s�g �s bizonytalans�g. – De ne keseredj el, majd �gy alakul a dolog, ahogy te szeretn�d. Gondolj �gy az eg�szre, mint egy j�t�kra.

- Sajnos neh�z j�t�knak hinnem, hiszen egy ember �lete m�lik rajta – suttogta Hermione.

- K�pzelj magad el� egy… mit is? Egy hatalmas gyurm�t, amiben �ssze-vissza vannak gy�rva a sz�nek. Elk�pzelted? – k�rdezte az igazgat�, �s �r�lt, hogy esz�be jutott a mugli j�t�kszer neve. – Ezut�n n�zd meg azt a sz�n kavalk�dot! Minden zavaros… de neked ezzel nem kell foglalkoznod. A te feladatod nem a sz�nek sz�tv�laszt�sa, hanem a gyurma form�z�sa. Olyanra alak�tod, amilyenre neked tetszik. Megvan?

- Igen – mosolygott a l�ny. – K�sz�n�m, professzor �r ezt a l�leker�s�t� ter�pi�t! Igaz�n k�sz�n�m!

- Nincs mit, kedvesem! �s gondolj mindig a zavaros sz�n�, de m�r f�lig-meddig megform�zott gyurm�ra, �s jusson eszedbe az, hogy te nem a sz�nek�rt vagy felel�s – mondta az igazgat�, �s b�lintott egyet.

Hermione tudta, hogy itt a b�cs� ideje. Elk�sz�nt az igazgat�t�l, �s mikor az id�s professzort �jra elnyelte a v�z, a kavarg�s is al�bbhagyott, elindult a kast�ly fel�, lelki szemei el�tt tartva a gyurm�t, ami a sziv�rv�ny minden sz�n�ben pomp�zott. A l�nyt zavarta m�g mindig a rendetlens�g, de �sszpontos�tott Dumbledore szavaira… az � feladata a form�z�s, amit ebben az esetben nem lehet j�t�knak venni.

oOoOo

A szob�ba fel�rve megl�tta a k�t cicabab�t �s Lilyt, aki g�nyosan mosolygott Lis�ra. Meg akarta k�rdezni, hogy mir�l maradt le, de igaz�b�l nem is �rdekelte a dolog. Csendben le akart fek�dni, de Lily kipattant az �gyb�l, �s jelezte, hogy mondani szeretne valamit. S�hajtva b�lintott egyet, �s k�vette bar�tn�j�t a klubhelyis�gbe.

- K�pzeld, ma besz�ltem Jamesszel – kezdte kertel�s n�lk�l. – �s tudod, hogy mit mondott?

- Mit? – k�rdezte Hermione, �s felt�nt neki, hogy Lily nem a Potter nevet haszn�lta. – Tal�n, hogy megv�ltozik?

- Eltal�ltad – k�z�lte Lily, �s meger�s�t�sk�ppen b�lintott is hozz�. – De nem csak a szok�sos h�lye sz�veg�t adta el�… el�sz�r �n is azt hittem, hogy megint alaposan lef�raszt, de nem! Ha egyed�l van, el�g norm�lis.

- Ez �rthet�. Tetszel neki, viszont a band�ja el�tt meg fel akar v�gni – Hermione k�r�ln�zett a helyis�gben. – Hol van mindenki?

- Alszanak – k�z�lte Lily. – Valami�rt hirtelen mindenki kifek�dt… szerintem meg�rtott az �v v�gi hajr� az eg�sz bag�zsnak.

- �rtem.

- T�nyleg, te hol volt�l eg�sz d�lut�n? – k�rdezte gyanakodva Lily, majd elmosolyodott. – Perselus is felsz�v�dott. Nem l�ttam vagy h�rom �ra �ta. Csak nem…?

- Nem, Lily! Perselusszal �n se tal�lkoztam – hazudta. – A k�nyvt�rban t�lt�ttem a d�lut�nt.

- Ne mondd! T�bbsz�r is kerestelek ott, �s nem volt�l sehol. M�g a k�nyvt�ros se l�tott, mert � eml�kezne az arcodra. Nos? Vagy nem r�m tartozik? – k�rdezte Lily, �s megsimogatta Hermione karj�t, mert l�tta, hogy bar�tn�je lehorgasztja a fej�t. – Sajn�lom! Nem kellett volna felzaklatnom t�ged, de nem tudtam, hogy baj van. Ha gondolod – persze nem k�telez� -, elmondhatod.

- K�sz�n�m, Lily, de ezt t�nyleg meg szeretn�m tartani magamnak.

- J�l van – mosolyodott el a l�ny. – Aludni vagy verekedni, ez itt a k�rd�s!

- Van a vereked�sre ok? – k�rdezte Hermione, �s mosolyt er�ltetett az arc�ra.

- Per pillanat nincs. De az�rt j� lenne, nem? – k�rdezte Lily rem�nykedve, de Hermione elh�r�totta az �hajt.

- Nem lenne j� feleslegesen bajba keverni magunkat. Van egy olyan �rz�sem, hogy m�g lesz a vereked�sre alkalmad b�ven. Menj�nk aludni!

Lilynek nem kellett sok, �s m�r aludt is, Hermione szem�re azonban sok�ig nem j�tt �lom. V�giggondolta a mai napot, mindent, ami t�rt�nt vele reggel �ta. Utolj�ra m�g felr�mlett el�tte egy f�jdalmas arc, egy szomor� szemp�r… de m�sra m�r nem eml�kezett.

oOoOo

Hermione a k�vetkez� napokban egyre rosszabbul �rezte mag�t, de pr�b�lta kiverni fej�b�l Perselus szomor� tekintet�t. Haragudott mag�ra, mert tehetetlennek �rezte mag�t. Tudta, hogy az RBF ut�n m�r valamivel sim�bban fognak menni a dolgok, vagyis az � r�sz�r�l… Perselusnak viszont csak m�g jobban m�ly�lni fog a f�jdalma. Az egyik napon, mikor a mardek�rral volt k�z�s �r�juk, a l�ny odament Perselushoz, aki kicsenget�s ut�n r�gt�n menek�lni akart, �s beh�zta az egyik rejtekfolyos�ra. A fi� d�h�sen ler�zta mag�r�l a kez�t, �s h�t�t a falnak vetette. Szeme d�h�sen szikr�zott, �gy n�zett Hermione k�ny�rg� szem�be.

- Musz�j sz�rakoznod? – sziszegte. – Nincs id�m foglalkozni a gyerekes dolgaiddal.

- Nem sz�rakozom, tudod nagyon j�l! – v�laszolt a l�ny. – �s nem a gyerekes gondjaimmal akarlak f�rasztani. Besz�lni szeretn�k veled.

- Akkor fogd r�vidre!

- �n… csak annyit akartam, hogy… �n… akartam, csak annyit – ny�gte Hermione, �s els�rta mag�t.

- Nekem nincs erre id�m, Hermione – mondta a fi�, �s elindult a folyos� m�sik v�ge fel�. – Ha �sszeszedted magad, tal�n v�ltok veled n�h�ny sz�t.

Hermione pillanatokig nem tudott megsz�lalni, csak zokogott a tenyer�be, majd Perselus ut�n rohant. Elkapta a fi� tal�rj�t, de m�g mindig nem tudott mit mondani. A fi� megel�gelte ezt, �s megr�zta a l�nyt.

- Nyugodj m�r meg! Nem tudsz meghatni! Vagy mondod, hogy mi akarsz, vagy felejts el!

Hermione �jra belefogott, de megint csak �ssze-vissza zagyv�lt. Perselus ell�kte �t mag�t�l, �s folytatta �tj�t a folyos�n, maga m�g�tt hagyva a k�ts�gbeesett l�nyt. Hermione mintha parancssz�ra cselekedne, ut�na rohant ism�t, �s megint meg�ll�totta. Perselus nem fordult h�tra, �gy v�rt a l�ny szavaira.

- �rtsd m�r meg, hi�nyzol nekem! – csattant fel Hermione, �s k�nnyes szemekkel n�zett a fi�ra.

Perselus egy hossz� percig hallgatott, �sszegezte a gondolatait, majd egy l�p�st h�tr�lt a l�ny el�l.

- Te is hi�nyzol nekem – mondta. – De ez semmin nem v�ltoztat. Nyugodj meg! Nem szeretem l�tni, ha s�rsz.

- Akkor ne adj okot r� – k�rte Hermione suttogva. – Sz�pen k�rlek, ne adj okot r�!

- Nem sz�nd�kosan csin�lom. Megbesz�lt�k, hogy soha nem tudn�k �rtani neked, �s… m�snak sem.

Hermione l�tta, hogy Perselus ism�t szomor�an n�z r�, �s meg�rtette, hogy a m�ssal Lilyre c�lzott. A fi� megcs�v�lta a fej�t, �s megsimogatta Hermione arc�t. A l�ny becsukta a szemeit, �s mire kinyitott, Perselust m�r elnyelte a folyos� s�t�tje.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.