Perselus felpattant, �s Hermione ut�n sietett. Elkapta a l�ny kez�t, �s szembeford�totta mag�val.

- Mit mondt�l? – k�rdezte. – Honnan tudod, hogy a S�t�t Nagy�rnak sz�nd�k�ban �ll meg�lni majd?

- Mi�rt nem hiszel nekem soha? – k�rdezte Hermione szomor�an. – Hm?

- Hiszek neked, de v�laszolj!

- Ez nem ilyen egyszer�! – csattant fel Hermione, �s kir�ntotta kez�t a fi��b�l. – Ha ennyire er�s az elhat�roz�sod, akkor nem mondhatok semmit.

- Ez valami titok-dolog? Valami rejtelmes iz�?

- L�tod, ezt is h�lyes�gnek veszed, pedig tudtommal nincs okod arra, hogy vicces kedvedben legy�l! – Hermione �gyesen elvette Perselus kedv�t a bolondoz�st�l.

- Honnan tudod, hogy a S�t�t Nagy�r keze �ltal halok meg? – k�rdezte.

- Nem tudom… csak mondtam egy p�ld�t, hogy ez is lehets�ges. De egyre er�sebb ez a gondolatom, m�r olyan meg�rz�s-f�le. Mi�rt akarsz fiatalon meghalni?

- Mert semmi �rtelme annak, hogy itt sz�vom a leveg�t – mondta Perselus, �s elvigyorodott. – Tudod, ha te is ilyen helyzetben lenn�l, lehet, hogy neked is csak a hal�lon j�rna az eszed.

- H�lye vagy – mondta ki ny�ltan a gondolat�t Hermione, �s megcs�v�lta a fej�t. – Na �s mi lenne, ha j�ra fordulna az �leted?

- Mit �rtesz j� alatt?

- Nem is tudom… mondjuk, nem �llsz be hal�lfal�nak, hanem… p�ld�ul lehetn�l tan�r! – tette fel a javaslatot Hermione, �s �rtatlan k�pet v�gott hozz�. – A te eszeddel k�nny� dolog lenne megszerezni az �ll�st. Azt�n megismerkedn�l valami csinos-kedves n�vel, megtal�lj�tok a k�z�s hangot… a t�bbi meg mag�t�l �rtet�d�.

- Ez h�lyes�g. A tan�ri �ll�sig m�g rendben van a dolog, de hogy �n ismerkedjek? Ugyan, az nem nekem val�…

- Pr�b�ltad m�r valaha? – kis hat�ssz�netet hagyva Hermione folytatta. – Na, ugye. Nem tudhatod, mi v�r r�d.

- De �n m�r soha nem lehetek boldog, �rted? – mondta Perselus, �s elfordult, hogy ne kelljen Hermione szem�be n�znie. – Elvesz�tettem azt, ami fontos volt… Musz�j a S�t�t Nagyurat szolg�lnom! Pr�b�ltam m�r j� lenni, de nem ment. Az nem �n voltam.

- De, pontosan az volt az igazi �ned, nem ez a bolond, aki azt k�pzeli, hogy csak a hal�lfal�k k�z�tt lehet igazi �lete – Hermione v�gigsim�tott a fi� arc�n, aki egy r�vid pillanatra behunyta a szemeit. – Hidd el nekem, nem lesz j� v�ge, ha beker�lsz k�z�j�k.

- Nem tudom, Hermione… nem tudom – s�hajtott. – Tal�n igazad van.

Hermione erre csak horkantott egyet… mi az, hogy tal�n? Kicsit k�zelebb h�z�dott Perselushoz, aki m�g mindig mozdulatlanul �llt.

- Na, megpr�b�lod, amit javasoltam? – k�rdezte, �s k�v�ncsian n�zett bar�tja szem�be.

- Mondtam m�r r�gebben, hogy semmit nem garant�lhatok… de megpr�b�lni azt lehet. Tal�n j� lesz, tal�n semmit nem v�ltoztat a gondolataimon… de az is lehet, hogy valami j� is eszembe jut. Megfelel?

- Egyel�re – mondta Hermione, �s halv�nyan elmosolyodott. – �s visszat�rve az ismerked�sre…

- Na, m�r csak ez hi�nyzott – morgott Perselus. – Azt hittem, hogy t�ltetted magad rajta.

- Ne agg�dj, addig nem fogom t�ltenni magam rajta, am�g meg nem tal�ljuk neked a megfelel�t – Hermione komolyan b�lintott, de titkon rem�lte, hogy neki is szerencs�je lesz.

oOoOo

N�h�ny esem�nytelen nap m�lva Hermione fej�ben megszil�rdult az a t�ny, hogy ism�t ny�ri sz�net van. Az indul�s el�tti napon az �t�d�ves di�kok lemehettek Roxmortsba, hogy kipihenj�k az RBF ny�jtotta stresszt. Hermione v�lasztani k�nyszer�lt. Tudta, hogy a r�gi h�rmas m�r nem fog t�bbet egy�tt k�sz�lni a falu utc�in, ez�rt k�s�rletet se tett arra, hogy �sszehozzon Lilyvel �s Perselusszal egy „bar�ti” tal�lk�t. D�ntenie kellett: Lily, a bar�tn�, aki b�rmilyen neh�z helyzetben mellette �llt, vagy Perselus, a bar�t �s… valami m�s, akinek sokkal nagyobb sz�ks�ge lenne a t�mogat�sra, a kedves, bar�ts�gos sz�ra… A l�ny nem tudott d�nteni, �gy megk�rdezte Lilyt, hogy kivel megy a faluba.

- Jaj, ne is k�rdezd! – mondta, �s k�zben szemeit forgatta. – Potter odaj�tt hozz�m tegnap este, �s megk�rdezte, hogy lenne-e kedvem megl�togatni Zonk�t. Na, bumm! Mondtam neki, hogy m�s programom van, de csak makacskodott, �n meg… persze csak az�rt, hogy b�k�n hagyjon v�gre… sz�val belementem. Holnap nyolckor v�r r�m a Nagyterem el�tt. Csod�s lesz, mondhatom – azzal a l�ny kiny�jtotta a nyelv�t, r�mosolygott Hermion�ra, �s elh�zta az �gyf�gg�nyt, jelezve, hogy aludni k�sz�l. P�r m�sodperc m�lva azonban a f�gg�nysz�rnyak k�z�l kikukucsk�lt egy v�r�s hajzuhatag, majd a hozz� tartoz� arc. Lily m�g mindig mosolygott. – Na, �s te kivel m�sz?

- �n… m�g nem tudom – hazudta a l�ny. – Szerintem egyed�l.

- Jaj, az nem j�. Figyelj, gyorsan ler�zom Pottert, azt�n elmegy�nk egy csajos s�t�ra. Na?

- Nem, Lily, nyugodtan maradj csak, miattam igaz�n nem kell… - Hermione nagylelk�s�ge azonban nem �gy s�lt el, ahogy � azt szerette volna.

- �, el is felejtettem mondani, hogy Potter k�v�zni is megh�vott. �gyhogy ne agg�dj, nem foglak zavarni titeket… - Lily d�h�sen beh�z�dott f�gg�nye m�g�.

- Mondtam, hogy egyed�l megyek, kir�l besz�lsz? – k�rdezte �vatosan, �s elkezdte a takar�j�t babr�lni.

- Tudod nagyon j�l, hogy kir�l besz�lek – csattant fel Lily. – J� �jt!

M�snap reggel Hermione f�radtan �bredt. Valami butas�got �lmodott, olyasmit, hogy Lily �s Perselus boh�cruh�ban ugr�lnak mellette, mik�zben � mutogatja a roxmortsi kirakatok �ruit… Igazs�g szerint arra kelt fel, hogy valakik sugdol�znak k�r�l�tte. Els�, amit megl�tott, egy enyh�n hull�mos fekete hajtincs volt. Nem kellett sokat gondolkoznia, hogy megtudja, ki �ll az �gya mellet, ki az, aki f�l� hajol. �vatosan, mintha csak �lm�ban forgol�dna, �tg�rd�lt a m�sik oldal�ra, �s hallgatta, mint mond Lisa Chlo�nak.

- Chlo, szerintem hagyd abba – suttogta �vatosan. – �gy is el�gg� ideges lesz mindkett�…

�h, sz�val Lilyvel is hasonl�kat csin�ltak – gondolta Hermione.

- Fogd m�r be, Lis! – sz�lt vissza a fekete haj� l�ny, �s halkan csettintett egyet ujjaival. – T�k�letes lesz. Na, h�zzunk innen, miel�tt fel�brednek!

Hermione a halk ajt�csuk�d�s ut�n felkelt az �gyb�l, odav�nszorgott a t�k�rh�z, �s elsz�rnyedt. Haja csom�kban �sszeragadt, egy-k�t helyen z�ldes �rnyalat� volt, az arca pedig… tele levakarhatatlan foltokkal. A homlok�n �r�s d�szelgett: Perselus a suli legjobb pasija!

A l�ny �gy �rezte, menten agyv�rz�st kap. Odarohant Lily �gy�hoz, szab�lyosan leszaggatta a m�g mindig elh�zott f�gg�ny�ket, �s r�n�zett a haragos l�nyra.

- Figyelj, Hermione, nem kellene kor�n reggel… - kezdte, de az, hogy bar�tn�je el� tartotta a t�kr�t, belefojtotta a sz�t. Ijedten tapogatta v�gig az arc�t, �s ny�sz�rg�tt. – Te j�s�gos �g! �n ezt nem hiszem el… mi t�rt�nt velem?

Az utols� sz� m�r szinte hiszt�rikus sikollyal hagyta el a sz�j�t. Hermione visszatette a t�kr�t a hely�re, �s �vatosan le�lt Lily �gy�ra.

- Chloe �s Lisa… az t�rt�nt – mondta, �s egyfolyt�ban Lily kopasz fej�t, pattan�sos arc�t, �s hi�nyos fogsor�t n�zegette. – De ne agg�dj…

- Nem agg�dom, Hermione! A gyilkol�si sz�nd�k mellett m�r nincs id�m az agg�d�sra. Hol vannak?

Hermione figyelte, ahogy Lily ide-oda kapkodja fej�t Chloe �s Lisa keres�se c�lj�b�l, �s kit�rt bel�le a nevet�s.

- Mi olyan vicces? – k�rdezte duzzogva Lily.

- Semmi, semmi – sietett a v�lasszal Hermione, �s ism�t a kopasz fejre n�zett. Furcsa volt Lilyt d�s v�r�s haja n�lk�l l�tni. T�ls�gosan megszokta, hogy bar�tn�je haja csak �gy r�pk�d, mikor tulajdonosa ideges, �s most zavar� volt a s�r�ny hi�nya. – V�rj, seg�tek rajtad.

- Micsoda? Potter egy l�zer? – motyogta Lily, �s megtapogatta nyak�t. Az � b�r�n is felirat d�szelgett. – Hmm, ezt megtartom, m�g j�l j�het. Te nem kapt�l tetov�l�st?

Hermione sebt�ben m�g jobban homlok�ba sim�totta azt a kev�s csom�tlan hajsz�lat, ami megmaradt neki, �s hevesen r�zta a fej�t. Lily azonban nem volt buta, ezt Hermione is tudta j�l. Mikor a l�ny odal�pett hozz�, �s elt�rte a haj�t, let�rten figyelte a reakci�t. Bar�tn�je azonban el lehetett foglalva a saj�t probl�m�j�val, mert csak nevetett egyet, �s visszas�t�lt a t�k�rh�z.

- Na, v�llalod, hogy helyrehozzalak? – k�rdezte Hermione, �s kez�be vette a p�lc�j�t. F�l �ra m�lva m�g mindig semmi javul�s nem l�tszott, �s a k�t l�ny k�s�rletez� kedv�t ez igencsak lelohasztotta. Hermione k�ts�gbeesetten, Lily d�h�sen csapkodott.

- A francba! Hogy menjek �gy a faluba? Mindenki rajtam fog r�h�gni – d�h�ng�tt Lily, �s felcsapta b�r�ndje tetej�t. Hevesen kutatott, m�gnem tal�lt valami pl�ss�llatk�t. Hermione felismerte, hogy bar�tn�je egy r�kafigur�t tart a kez�ben, �s �lesen mustr�lgatja. Alapos vizsg�l�d�s ut�n azonban visszatette a pl�sst a b�r�ndbe. – Ez nem el�g… kis var�zslattal megn�velhetn�m, de sokat nem �rne.

- Ne agg�dj, valamit kital�lunk – mondta Hermione, aki szint�gy agg�dott k�lseje miatt, mint Lily. – Ezek az iz�k nem j�nnek le r�lam. A hajam m�g csak hagyj�n, mert van baseballsapk�m, de az arcom?

- Sminkkel meg lehet oldani – nyugtatta meg Lily, �s alaposan megn�zte a l�ny arc�t, �s hangos nevet�sben t�rt ki. – B�r, akkor kell egy hord�nyi alapoz�.

- K�szi – ny�gte Hermione, �s felvette a megfelel�nek �t�lt ruh�t. T�rdnadr�got vett, �s egyszer� p�l�t h�zott. Beleb�jt k�nyelmes sportcip�j�be, �s elmas�rozott fogat mosni. Sik�l�s k�zben arra gondolt, hogy a reggelit kihagyja… valahogy nem volt k�v�ncsi a megsz�gyen�t� tekintetekre. Visszat�rve a szob�ba seg�tett Lilynek is �lt�z�ket keresni. Var�zsolt bar�tn�j�nek egy par�k�t, �s �tj�ra engedte �t.

- �s csak m�rt�kkel mosolyogj! A csod�s fogaidat m�g v�letlen�l se villantsd ki! – adta meg az utols� j� tan�csot, �s becsukta az ajt�t Lily m�g�tt. Visszacsoszogott a t�k�r el�, alapoz�t ragadott, �s megpr�b�lta a foltokat �gy ahogy elt�ntetni. V�g�l m�r csak a Perselusos felirat vir�tott a homlok�n, de �gy gondolta, azt a sapka majd eltakarja. Kontyba tekerte csom�s haj�t – amit hi�ba pr�b�lt kif�s�lni, csak m�g rosszabb lett -, �s bet�mk�dte a sapka al�. M�g egyszer v�gign�zett mag�n, �s � is elindult, hogy Perselusszal tal�lkozzon.

oOoOo

�gy �rezte, mi�ta kil�pett a szob�b�l, mintha rivaldaf�nyben �llna. Mindenki �t n�zte, egyesek �sszes�gtak, m�sok kinevett�k… Hermione ezt gondolta, a val�s�gban azonban csak egy-k�t fi� n�zett ut�na, de ez is betudhat� volt annak, hogy m�r nem volt kisl�ny. A kast�lyb�l sietve t�vozott, �s Roxmorts f�utc�j�ig meg se �llt. Ott hirtelen ber�ntotta valaki az egyik fa m�g�, �s szorosan �t�lelte. Hermione m�r majdnem h�trar�gott egyet, mivel nem tudta, ki a t�mad�, �s nagyon sajn�lta, hogy az a r�g�s nem k�vetkezett be. Nyak�t kitekerve h�trafordult, �s Siriusszal tal�lta szemben mag�t.

- Sirius – ny�gte, �s lefejtette mag�r�l a fi� karj�t. – �hm… hell�!

- Szia, Hermione – lehelte Sirius, �s sz�lesen elvigyorodott. – Milyen csinos van ma! Soha nem l�ttalak m�g �gy, de hidd el, tetszik a l�tv�ny!

- K�sz�n�m! H�t, akkor �n megyek is. Szia! – Meg is fordult, de a fi� megint �t�lelte.

- Maradj m�g itt egy kicsit! – k�rte, �s megsimogatta a l�ny v�ll�t. – Nincs kedved s�t�lni? Besz�lgethetn�nk, esetleg ehetn�nk valamit. Mit szeretn�l?

- Sirius, amit �n szeretn�k, az neked nem tetszene – ny�gte Hermione, �s ism�t elh�z�dott a fi�t�l.

- Nekem minden tetszik, ami neked is, �s mindent szeretek, amit te is. Na, halljam, mit szeretn�l?

Sirius olyan lelkesnek t�nt, hogy Hermione egy pillanatra megsajn�lta, de nem hagyta mag�t elcs�b�tani.

- J�. De nem v�llalok �rted felel�ss�get! Szeretn�m, ha elmenn�l, �s hagyn�d, hogy �n is menjek oda, ahov� szeretn�k… n�lk�led!

- Oh! Rendben, ha ezt szeretn�d, �n meg�rtem… Ok� – Sirius hangja csupa csal�dotts�g volt, de hamar feltal�lta mag�t. – Akkor �n elmegyek a M�zesfal�sba, �s… k�s�bb tal�lkozunk? Szeretn�lek megh�vni valahova. Na, mit sz�lsz?

- Sajn�lom, de eg�sz napra van programom, nem val�sz�n�, hogy r��rek majd. T�nyleg sajn�lom – Hermione kicsit rosszul �rezte mag�t, ami�rt folyton visszautas�tja Siriust, m�g egy megh�v�st se fogad el t�le, de tudta, hogy nem szabad hi� rem�nyeket kelteni a fi�ban. Tudta azt is, hogy Sirius nem fogja �gyse feladni, ezt a visszautas�t�st csak kisebb kudarck�nt �li meg, �s megy tov�bb az �lete. Ugyan�gy fogja folytatni a „zaklat�st”.

Hermione k�r�ln�zett, l�tja-e valahol Perselust, de a fi� nem t�nt m�g fel. A l�ny v�rt, k�zben pedig azon gondolkozott, hogyan fogja leszedni a foltokat az arc�r�l. M�r ott tartott, hogy addig d�rzs�li, am�g csak b�rja, mikor valaki megkocogtatta a v�ll�t. Hermione megfordult, �s elt�totta a sz�j�t.

- Szia – k�sz�nt Perselus l�gy hangon, �s �vatosan becsukta a l�ny sz�j�t. – J�l vagy?

- �n… huh, j�l n�zel ki… akarom mondani, persze, hogy j�l vagyok – habogta Hermione, �s m�g mindig elkerekedett szemekkel n�zte bar�tj�t. A fi� szok�sos m�don fekete ruh�t viselt, egy p�l�t �s egy farmernadr�got, Hermione valamin m�gis megd�bbent. Nem az �lt�zk�d�sen – azt ismerte eddig is, hanem az arcon… Perselus arca kisimult volt, kipihent, tekintete �d�n �s - tal�n mondhatni – vid�man csillogott, ajk�n �vatos mosoly j�tszott. Hermione �gy �rezte, els�llyed sz�gyen�ben. Nagyon rem�lte, hogy Perselus nem veszi �szre rajta, mennyire borzalmasan n�z ki.

- Csinos vagy – mondta a fi�, �s elmosolyodott. – Kicsit fi�s… de csinos.

- K�sz�n�m. Te viszont… fantasztikusan n�zel ki! – lelkendezett a l�ny, �s m�g mindig ide-oda j�ratta tekintet�t a fi�n.

- Hah, az�rt t�lozni nem kell, Hermione – csit�totta �t a fi�, de l�tszott rajta, hogy j�lesett neki a dics�ret. – Na, mi a terved m�ra?

- Gondoltam, hogy s�t�lhatn�nk. A faluban is k�r�ln�zhet�nk m�g egyszer, h�tha tal�lunk valami j�t… mostan�ban �gyis alig volt alkalmunk kimozdulni.

- J�. Gyere! – Perselus elindult a hegy fel�, miel�tt azonban oda�rtek volna, elfordult jobbra, hogy egy kis �sv�nyen vezesse tov�bb a l�nyt. V�g�l egy patakhoz �rtek, �s annak a partj�n telepedtek le. Percekig n�ma csendben �ltek egym�s mellett, majd – szok�s szerint – Hermione sz�lalt meg el�sz�r.

- Mit fogsz csin�lni a sz�netben?

- Val�sz�n�leg otthon �l�k majd, �s hallgatom az ap�m parancsait – mondta szomor�an. Hermione egyb�l megb�nta, hogy feltette ezt a k�rd�st. – B�r igyekszem min�l t�bbet t�vol lenni otthonr�l, de ha ap�m megmakacsolja mag�t, akkor semmi es�ly a szabadul�sra.

- Ne haragudj! Nem akartalak elszomor�tani… - szabadkozott Hermione, de Perselus k�zbev�gott.

- Ne sajn�ld, Hermione. Egyszer ezen is t�l kellett lenni. �s nem vagyok szomor�, �, nem! Ink�bb gy�l�letet �rzek, mint szomor�s�got. Tudod, m�r r�g�ta nem �jdons�g nekem ez az �rz�s…

- N�ha tal�lkozhatn�nk a sz�netben? – k�rdezte rem�nykedve a l�ny, de Perselus megr�zta a fej�t.

- Erre igen kicsi az es�ly. Mondom, napk�zben neh�z elszabadulnom otthonr�l, este tudn�k csak kim�szni az ablakon, de az se lenne biztons�gos.

- �s ha �n menn�k hozz�d?

- Nem! – csattant fel a fi�, megr�misztve Hermion�t. – Meg ne l�ssalak a k�rny�ken, �rted?

- �n… mi�rt? �n csak…

- �g�rd meg! Esk�dj meg, hogy nem j�ssz oda soha! Esk�dj meg! – Perselus hirtelen megragadta Hermion�t a v�ll�n�l foga �s megszor�totta. A l�ny t�gra ny�lt szemmel n�zett bar�tj�ra, �s lassan b�lintott. Perselus szor�t�sa egy darabig m�g fogva tartotta, majd lassan enyh�lni kezdett.

- Ez… mi volt, Perselus? – ny�gte Hermione, �s megmassz�rozta v�llait.

- Sajn�lom – mondta a fi�, de nem n�zett a l�nyra. – Csak hogy biztos legyek a dologban.

- De mi�rt nem mehetek el hozz�tok? – a l�ny tov�bbra is makacskodott, b�r kezdett megijedni a fi� haragj�t�l, mely m�r szemeiben csillogott.

- Az�rt, mert nem! Ennyi. M�s magyar�zatom nincs!

- De igenis legyen! – mondta durc�san a l�ny. – Mi�rt?

- Hermione, hagyd m�r ezt! Nem j�hetsz el, �s k�sz. Ennyi, nincs mese! Majd valamikor tal�lkozunk, ha szerencs�nk van, de ezt se �g�rhetem meg.

A l�ny elhat�rozta, hogy amint bek�sz�nt a nagy forr�s�g, � bizony elmegy Perselushoz, ha tetszik a fi�nak, ha nem. Nekid�lt a legk�zelebbi fa t�rzs�nek, �s onnan vizsg�lta bar�tj�t. Megv�ltozott – gondolta. – M�r nem az a kisfi�, aki r�gen volt.

Perselus nem volt kimondottan sz�p, j�k�p�nek se nagyon lehetett nevezni, valami m�gis megfogta benne Hermion�t. A l�ny se tudta megmondani, hogy tulajdonk�ppen mi is az, ami egyedi volt bar�tj�ban, m�gis… tetszett neki a fi�. Szerette �gy ahogy van, m�g akkor is, amikor a legrosszabb kedve volt. Hermione lassan v�gign�zett a fi� arc�n, alaposan szem�gyre v�ve, bar�tja mennyit v�ltozott az elm�lt �vek alatt… �s hogy m�g mennyit fog mostani �nj�hez k�pest.

Perselus �szrevette, hogy Hermione figyeli �t, �s a reggeli napf�nyben r�hunyorgott a l�nyra. Jelent�s�gteljesen Hermione mell� n�zett, jelezve, hogyha megengedett, oda�lne. A l�ny elmosolyodott, �s b�lintott egyet, k�zben pedig megpaskolta maga mellett a f�vet.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.