Hermione hatalmas s�hajt�ssal kezdte a ny�r utols� otthon t�lt�tt napj�t. Ez a sz�net is elsz�llt – gondolta, �s megmarkolta p�rn�j�t, hogy egy j�l ir�nyzott mozdulattal Lily �gy�ra haj�thassa. A l�ny ny�g�tt egy nagyot, majd kidugta borzas haj�t a takar� al�l.

- Ez mire volt j�? – k�rdezte, �s visszadobta a p�rn�t, de az nem Hermion�t tal�lta el, hanem az ablakot. – Ennyit a c�lz�si k�pess�geimr�l. Milyen nap van?

- Cs�t�rt�k – v�laszolt Hermione, �s ler�gta mag�r�l a takar�t. – Holnap megy�nk vissza a Roxfortba!

- Aha – Lily hatalmasat �s�tott, �s megvakarta fej�t. – J�l fog kezd�dni az �v, mi? Egyb�l h�tv�ge!

- �v eleji laz�t�s. Nem �rt.

- Bizony nem. Ut�na �gyis el kell viseln�nk megint egy-k�t l�k�ttet… neveket nem vagyok hajland� mondani – kuncogott Lily, �s sz�lesre t�rta az ablakot. – Sz�p id� van. Na, menj�nk reggelizni, mert anya kiakad… �gyis mindig ideges, ha megy�nk vissza, ne tegy�nk r� m�g egy adaggal.

A reggeli kellemesen telt, eltekintve Petunia szok�sos gy�l�lk�d� �s f�lt�keny tekintet�t�l. A pakol�s m�r kev�sb� volt sz�rakoztat�. �r�kig v�logatt�k, hogy mit kell becsomagolni, �s hi�ba a rutin, minden �vben otthon felejtettek valamit. Hermione hatszor n�zte meg, hogy mindent eltett-e, �s mikor el�gedett volt az eredm�nnyel, megk�nnyebb�lt s�hajjal csukta be l�d�ja fedel�t. Lily m�g p�r percig vacakolt a z�rral, majd k�nnyed mozdulattal a l�da tetej�re ugrott, �s bekattintotta rajta a lakatot.

- K�sz. B�r anyu legal�bb k�tszer megn�zeti m�g velem, de egyel�re ennyi – csapta �ssze tenyer�t, �s elmosolyodott. – Nem igazs�g, megint el�bb v�gezt�l, mint �n.

- Szerencs�m volt – nevetett Hermione, �s a fotelba pakolta m�snapi ruh�it. Miut�n ezzel k�szen lett, lassan megfordult, �s Lilyre n�zett.

- J�l vagy? – k�rdezte bar�tn�je. – Mi�rt n�zel ilyen fur�n?

- Csak k�rdezni szeretn�k valamit, ami… lehet, hogy neked nem fog t�l j�l esni. S�t, mit besz�lek? Egy�ltal�n nem fog tetszeni – mondta Hermione, �s s�hajtott egyet. – Arr�l lenne sz�, hogy ugye holnap utazunk, �s… mi lenne, ha…

- Ha? Mir�l van sz�? – k�rdezte mosolyogva Lily. – Csak nem azt szeretn�d k�rdezni, hogy Sirius be�lhet-e hozz�nk? Mert erre a v�laszom egyenes igen. Persze, hogy be�lhet…

- Nem, Lily, nem err�l van sz�. Vagyis nem Siriusr�l. �n Perselusr�l besz�lek.

- Hermione – sz�lt elkomorodva a l�ny. – Tudod, hogy m�g mindig haragszom r�. Nem szeretn�k tal�lkozni vele… de te nyugodtan �lj �t hozz�, hidd el, nem s�rt�d�k meg �rte! Az iskol�ban �gyis s�lve-f�ve egy�tt vagyunk, �gyhogy nem veszem zokon, ha tov�bbra is szeretn�l vele id�t elt�lteni. �lj csak be hozz�, azt�n… j� sz�rakoz�st!

Lily kacsint�s�t�l Hermione megk�nnyebb�lt, �s elmosolyodott.

- Biztos, hogy nem baj? – k�rdezte. – Mert ha gondolod, akkor ott maradhatok veled, �s…

- Hermione, van egy olyan �rz�sem, hogy miut�n fel�l�k a vonatra, r�gt�n az els� percben r�m akaszkodik valaki, akihez semmi kedvem. Nem akarlak kitenni t�ged is Potter ny�laskod�s�nak. S�t, ha r�m hallgatsz, messze elker�l�d a kup�t, ahol �lni fogok, mert – ha szeretn�d, ha nem – Sirius is ott fog terpeszkedni. Nos?

- Ok�, meggy�zt�l. K�sz�n�m!

Ahogy Lily elt�nt a gardr�bban, a l�ny a sz�v�re tette a kez�t. Ezen is t�l vagyok – gondolta.

A d�lut�n gyorsan eltelt, a legesem�nyd�sabb dolog az volt, hogy Petunia majdnem leesett a l�pcs�n, mire Lily kinevette, �s ebb�l hatalmas veszeked�s lett, amibe k�nytelen volt beavatkozni a k�t sz�l� is. Ut�na Hermione unottan v�gighallgatta Lily szitok�radat�t, melyben a legfinomabb k�v�ns�g is egy durrfark� szurcs�k volt, amint �pp Petunia „k�p�be” v�gzi a dolg�t. Miut�n a k�t testv�r nagy nehezen lenyugodott, kezdet�t vette a vacsora, ahol mindannyian nagyon j�l sz�rakoztak.

oOoOo

M�snap Lily j�slata bev�lt. Amint a l�nyok fell�ptek a vonatra, felharsant egy t�lont�l ismer�s hang, �s pillanatokon bel�l James Potter�k t�ntek fel a peronon. Lily k�ld�tt Hermione fel� egy „na, mit mondtam?” pillant�st, �s lehuppant az els� szabad helyre. Hermione elb�cs�zott bar�tn�j�t�l, �s Perselus keres�sre indult. Mivel nem tal�lta az eg�sz vonaton, gondolta, � is �res kup� ut�n n�z, �s kis id� m�lva m�r nyugodtan n�zel�d�tt ki az ablakon. Figyelte az elsuhan� t�jat, k�vette tekintet�vel a t�volod� hegyeket. Nem tudta, mikor nyomta el az �lom, mindenesetre mikor fel�bredt, m�r a vonat�t fel�n t�l voltak, a szomsz�d �l�sr�l pedig Perselus n�zett r�.

- �breszt� – mondta a fi�, �s megb�kte ujj�val az �l�st. – Ugye nem baj, hogy ide�ltem?

- Dehogy baj – mosolyodott el a l�ny, �s elfojtott egy �s�t�st. – Rem�ltem, hogy megtal�lsz!

- Nem volt neh�z. Elindultam a folyos�n, �s mikor megl�ttam, hogy Black az egyik kup� �veg�re van tapadva, gondoltam, hogy az lesz a megfelel�. �s l�m, itt �lt�l… illetve majdnem fek�dt�l.

Perselus arca elkomorult, �s megragadta Hermione kez�t.

- J�l vagy? – k�rdezte, �s agg�d�s csengett a hangj�ban.

- Persze. Mi�rt k�rdezed? – n�zett csod�lkozva Hermione.

- Csak k�v�ncsi voltam. Tudod, sokszor eszembe jut, hogy te… meg ap�m… - Perselus kin�zett az ablakon az elsuhan� t�jra, �s csak akkor fordult vissza Hermion�hez, mikor a l�ny megsimogatta a kez�t.

- �n m�r nagyj�b�l t�ltettem magam rajta. Emiatt ne agg�dj!

- De b�rmi t�rt�nhetett volna! M�g az a szerencse, hogy r�szeg volt… b�r ezt ink�bb nem szerencs�nek nevezn�m, hanem mindennaposnak. �rted? B�rmit tehetett volna veled!

- Perselus, nyugodj meg, k�rlek! – k�ny�rg�tt a l�ny, �s �t�lt bar�tja mell�. �vatosan kisim�tott egy tincset a fi� arc�b�l, �s elmosolyodott. – Itt vagyok �pen, eg�szs�gesen, �gyhogy ne agg�dj v�gre!

- Legsz�vesebben meg�ln�m – mondta Perselus, �s hangj�b�l s�t�tt a gy�l�let. – Nem �rdekel, mit kapn�k k�rte, boldogs�ggal t�ltene el, ha � m�r halott lenne!

- Ne besz�lj butas�gokat, �s gondolj v�gre valami m�sra! Figyelj! – Hermione maga fel� ford�totta bar�tja arc�t. – Most sz�pen megnyugszol, �s… �s elmondod, hogy mit csin�ljunk h�tv�g�n! Gyer�nk, k�v�ncsi vagyok a programra.

Perselus s�hajtott egy hatalmasat, �s csukott szemmel h�trad�lt az �l�sen. Hermione vetett r� egy oldalpillant�st, majd megfogta a kez�t. A fi� arc�n erre halv�ny mosoly suhant �t.

- Mit szeretn�l csin�lni? Lemenj�nk Roxmortsba? Ihatn�nk egy sz�ver�s�t� vajs�rt. Nos?

- Ha azt mondom, hogy �n is pont erre gondoltam, akkor azt nem hiszed el, igaz? – nevetett a l�ny. – Akkor meg van a program. �s most…

Hermione f�szkel�d�s�re Perselus megsimogatta a l�ny h�t�t.

- Ha k�nyelmetlen�l �lsz, akkor ided�lhetsz – veregette meg a v�ll�t a fi�. – Persze csak ha neked is j�lesik.

- De nagylelk� valaki – mondta Hermione, �s elfogadta bar�tja aj�nlat�t. – T�nyleg k�nyelmesebb…

M�r majdnem elaludtak mindketten, mikor hatalmas csattan�s hallatszott. Perselus felkapta a fej�t, �s izz� tekintettel n�zett a kup�ajt�ban �ll� Siriusra. A fi� hitetlenkedve mutogatott a p�rosra, Hermion�ra azonban ink�bb els�llyedt volna sz�gyen�ben.

- Mit csin�ltok? – k�rdezte but�n Sirius. – Hermione! Pont ezzel?

- Black, nem l�tod, hogy �pp kettesben szeretn�nk lenni? – k�rdezte Perselus, �s mik�zben fel�llt, g�nyosan csillog� tekintet�t v�gig Siriuson tartotta. – Sajnos rosszkor j�tt�l. Hermione �s �n… mindegy, ez nem r�d tartozik. Menj el innen, am�g sz�pen k�rlek!

- Most meg kellett volna ijednem? – k�rdezte fenyeget� hangon a fi�, �s Hermion�ra pillantott. – K�rlek, ne maradj vele!

- K�s�, Black – nevetett fel Perselus, �s visszahuppant a l�ny mell�. – T�l k�s�!

- De… ezzel? – mutogatott Sirius felh�borodottan �s sz�gyent�l piros arccal. – Mi�rt pont ezzel?

- Biztosan az�rt, mert �n jobb ember vagyok, mint te, Black! – v�laszolt ism�t Perselus, �s �tkarolta Hermion�t. – Most pedig ha megbocs�tasz…

- Te? Ugyan, hol lenn�l te jobb ember n�lam? – csattant az elkeseredett hang. – Hermione, sz�pen k�rlek…

Perselus ekkor kiss� el�r�bb hajolt, �s �gy tett, mintha megcs�koln� a l�nyt. Csak akkor hagyta abba a sz�nj�t�kot, mikor Hermione ell�kte mag�t�l, �s d�h�s tekintettel felpattant mell�le.

- Az viszont senkit sem �rdekel, hogy �n mit szeretn�l, ugye? – csattant fel d�h�sen. – Persze, ti ketten olyan j�l eltervezitek, hogy mit csin�ltok velem, r�ngattok k�nyetek-kedvetek szerint, de az m�r nem fontos, hogy nekem mi tetszik �s mi nem! Elegem van! Sirius, k�rlek, menj el innen!

- Hermione, hadd besz�ljek veled! – k�rte a fi�, �s a l�ny keze ut�n ny�lt.

- Nincs mit megbesz�ln�nk. �rt�kelem a kitart�sodat, de m�r az elej�n megmondtam, hogy nem vagyok bel�d szerelmes. Sajn�lom, ezen nem tudok v�ltoztatni. K�rlek, most menj vissza James�khez – mondta a l�ny, �s h�tr�bb l�pett egy l�p�st. Megv�rta, am�g Sirius – egy utols� gyilkos pillant�st k�ldve Perselus fel� – visszament a hely�re, csak akkor vette el� bar�tj�t.

- Hah, ez igen! Black, amint meghuny�szkodik… sz�p volt, Hermione! – nevetett, de a l�ny pofonja hamar lefagyasztotta mosoly�t.

- Perselus Piton! Hogy lehetsz ekkora szem�t tusk�? – a l�ny hangja mintha megfagyasztotta volna a helyis�get. – Nem veszed �szre, hogy f�j, amit csin�lsz? �s nem csak Siriusnak, hanem nekem is.

- Blackkel nem kell foglalkozni. Te meg ne vedd magadra – j�tt a felelet.

- Ne vegyem magamra? – ki�ltotta a l�ny. – Ne vegyem magamra, hogy j�tszadozol velem? Kihaszn�lsz, csak az�rt, hogy Siriusnak f�jdalmat okozhass!

- �s amikor Black okozott f�jdalmat nekem? – suttogta a fi�. Hermione egy pillanatra megijedt, mert Perselusb�l kib�jt a k�s�bbi szigor� b�jitaltan tan�r. Nem gondolkozhatott ezen sok�ig, mert bar�tja �jra megsz�lalt. – Az ugye nem �rdekel? Persze, a kis h�lye Pipogyuszon mindenki �tg�zolhat, de a szent �s s�rthetetlen Sirius Blacket nem szabad megs�rteni, mert az �rthat a dr�ga lelk�nek. Ugye?

- Nem err�l besz�lek. Arr�l van sz�, hogy legjobb lenne elfelejteni az eg�sz viaskod�st! Folyamatosan csak magatokkal foglalkoztok, hogy a becs�leteteken ne essen csorba, �s nem is veszitek �szre, hogy t�nkretesztek magatok k�r�l mindent! �rted? Mindent!

- Nem tettem t�nkre semmit – mondta dacosan a fi�. – Mi t�rt�nt, ami annyira borzalmas lett volna?

- Elvesztetted Lilyt! – csattant fel a l�ny, �s leroskadt az �l�sre. Kez�be temette arc�t, �s halkan s�rni kezdett. – Ha neked ez nem volt el�g, mit mondhatn�k m�g?

Hosszas csend k�vetkezett, majd miut�n a l�ny kiss� megnyugodott, �jra Perselus szomor� szemeibe n�zett.

- Hidd el, nem j� ez a folyamatos veszeked�s. Neked se tesz j�t, s�t, m�snak sem – mondta, �s let�r�lt m�g egy k�nnycseppet. – Eml�kszel, amikor azt mondtam, hogy ne adj okot arra, hogy szomor� legyek?

- Eml�kszem. Hermione… ne haragudj – hangzott a fi� �szinte hangja. – Tudom, hogy mindent elsz�rok… hogy tehetem j�v� a t�rt�nteket? Azt ne k�rd, hogy b�k�ljek ki Blackkel, mert azt nem teszem, de ha van esetleg valami m�s…

- Ne j�tssz velem t�bbet – k�rte Hermione. – Vagy ha annyira j�t�kos kedvedben vagy, h�t tess�k, itt vagyok. Csak becs�letesen sz�rakozz, �s ne csalj! M�g megcs�kolni se volt�l k�pes…

Perselus meg�tk�zve n�zett Hermion�ra, majd kit�rt bel�le egy zaklatott kis nevet�s:

- Ez a legnagyobb probl�ma? Hogy nem… te j� Merlin! – n�zett k�ts�gbeesetten a l�nyra. – Komolyan mondod, hogy az b�nt… h�t tudod…

- Nem az a legf�bb bajom – cs�v�lta a fej�t Hermione. – Engem az zavar, hogy ilyen gyerekesek vagytok egym�ssal. De ha m�r arr�l van sz�…

Perselus �let�ben el�sz�r zavarba j�tt. Hogy ne kelljen a l�nyra n�znie, a t�voli hegyre szegezte tekintet�t. Hermione is �gy tett, de mag�ban elvigyorodott. El�rte, hogy zavarba hozza bar�tj�t, �s ezt sikerk�nt k�nyvelte el. Hosszas hallgat�sukat a b�f�s boszork�ny zavarta meg. Hermione vett t�le k�t csokib�k�t, �s egyiket Perselusnak ny�jtotta.

- Rem�lem, most nem ugrik be az �l�s al�, mint legut�bb – nevetett Hermione, �s m�g idej�ben elkapta a b�v�s kis �llatk�t. – Megvagy!

J��z�en beleharapott, �s beleny�lt nadr�gja zseb�be.

- El is fejeztettem ezt megmutatni neked – sz�lt, �s el�h�zta a csillog� prefektusi jelv�nyt. – Nos?

- Prefektus leszel? – h�ledezett a fi�. – Nem is mondtad nekem, pedig ny�r k�zep�n kaptad meg a levelet!

- Mert nem engedted, hogy levelet �rjak! – mondta �sszeh�zott szemekkel a l�ny. – Ha megtiltod, hogy �rjak neked, hogy t�j�koztassalak a dolgokr�l? K�l�nben honnan tudod, hogy mikor kaptam meg?

- �n is kaptam – grimaszolt a fi�. – �n leszek az egyik mardek�ros prefektus… Nem mintha olyan boldogs�ggal t�ltene el. Szerintem ideje lenne �t�lt�zni, ugyanis nemsok�ra meg�rkez�nk. Vetk�z�l vagy vetk�zzek?

Hermione nevet�sben t�rt ki, mire Perselus arc�n halv�nyr�zsasz�n folt jelent meg.

- Vetk�zz! – intett nagyvonal�an Hermione, �s oda�llt a kup� ajtaj�hoz. – Ne agg�dj, nem fordulok h�tra!

P�r perc m�lva a fi� megkocogtatta a v�ll�t, hogy ideje lenne helyet cser�lni, �s most � �llna oda az ajt�hoz. Hermione m�r majdnem k�szen volt, mikor furcsa �rz�se t�madt. H�trafordult, �s elkapta Perselus pillant�s�t.

- H�! – ki�ltott tettetett felh�borod�ssal. – Hogy k�pzeled ezt? �n se kukkoltam!

- J�l van, j�l van! – fordult vissza kelletlen�l a fi�, de m�g megeresztett egy sz�les mosolyt a l�ny fel�. Megr�zta a fej�t, majd elkezdett magyar�zni, kacag�sra k�sztetve Hermion�t. – Persze, hogy nem lest�l meg. �n viszont f�rfib�l vagyok… �szt�n�s mozzanat volt.

- Hm, a n�kn�l is �szt�n�s egy-k�t dolog, m�gis tudnak uralkodni magukon – csettintett a l�ny, �s vissza�lt a hely�re. – Megfordulhatsz!

- Megtiszteltet�s – hajolt meg Perselus, �s r�b�k�tt a Hermion�vel szembeni �l�sre. – A kisasszony esetleg azt is megengedi, hogy helyet foglaljak megf�radt testemmel?

- Megf�radt? – pr�szk�lte Hermione. – Mit�l vagy te megf�radva? Csak nem a leskel�d�s k�sz�tett ki?

- Az �ppen nem, ink�bb �gy mondan�m, hogy a l�tv�ny er�t adott – b�lintott Perselus, �s �rd�gi vigyort k�ld�tt a l�ny fel�.

- �gy �r�l�k, amikor ilyen j� kedved van – mondta csendesen Hermione, �s r�mosolygott bar�tj�ra.

Perselus erre csak megvonta a v�ll�t, majd tov�bb n�zte a l�nyt. Mikor a vonat befutott a roxmortsi �llom�sra, mindenki szedel�zk�dni kezdett, �s a t�meg l�kd�s�dve megindult az ajt�k fel�.

- Szerintem v�rjuk meg, am�g mindenki lesz�ll – javasolta Hermione, �s k�zen fogta Perselust. – Valahogy nem szeretn�k a mai nap folyam�n kilapulni. Mit gondolsz err�l, kedves prefektust�rsam?

Perselus csak b�lintott. Miut�n hamarosan elcsendesedett minden, �k is n�m�n mentek v�gig a fi�kerekhez vezet� �ton. A kocsiban egy els�s �s egy harmad�ves di�kot tal�ltak, �s mikor be�ltek hozz�juk, azok boldogan elmosolyodtak.

- M�r azt hitt�k, hogy csak ketten lesz�nk – mondta a b�trabbnak t�n� l�ny. – Mondtam a testv�remnek, hogy nem kell f�lnie, �n m�r utaztam �gy, �s nem lett semmi bajom. � m�gis agg�dik…

- Naddie… - b�kte meg n�v�r�t a kisebb l�ny. – Nem is agg�dom!

- Ja, t�nyleg, �n Nadine Jones vagyok, � meg a h�gom, Nicole – mutatkozott be a l�ny, �s mik�zben a fi�ker elindult, kisel�ad�st tartott h�g�nak k�t utast�rsukr�l. – � Perselus, a legjobb b�jitalkever� az iskol�ban… � pedig Hermione, a legokosabb di�k az eg�sz Roxfortban. Tudj�tok, a h�gom most lesz els��ves, nem ismer m�g senkit.

- Els�s? – k�rdezte Perselus miut�n felocs�dott meglep�d�s�b�l. K�s�bb meg is b�nta k�r�s�t. – Akkor hogyhogy nem cs�nakkal megy?

- Tudod, a hugi retteg a v�zben. Ne tagadd, Nicky, amit ny�ron is lerendezt�l… sz�val any��k megbesz�lt�k Dumbledore-ral a dolgot, � meg beleegyezett, hogy Nic is fi�kerrel j�jj�n. Err�l jut eszembe…

�s kisel�ad�st tartott arr�l, hogy �desapja mennyire megb�zik benne, �s �r�l, hogy r�b�zt�k a h�g�t. Perselus m�r azon volt, hogy megmondja Nadine-nak a v�lem�ny�t, de mindig mikor sz�lni akart, meg�rezte Hermione k�ny�k�t az oldal�ban. A f�raszt� utaz�s v�g�n Nadine hars�ny hangon elk�sz�nt t�l�k, mondv�n „le kell adnom a hugit”, �s mag�val r�ngatta a szer�nyen integet� Nicole-t.

- Na v�gre! – morogta Perselus, �s becsapta a fi�ker ajtaj�t. – Kezdett ideges�teni a kisl�ny.

- Szerintem tetszett�l neki – kuncogott Hermione, �s megigaz�totta tal�rj�t. – Nem is figyelted, hogy mindig r�d n�zett, mikor besz�lt? �s r�ad�sul mekkora szemekkel b�mult! Nem vetted �szre?

- Nem – j�tt a v�lasz. – Volt nekem jobb dolgom is, mint a kis Nadine-ra figyelni.

- �s hol maradnak a f�rfias �szt�neid? – k�rdezte a l�ny nagy komolyan.

- Azt a vonaton hagytam – morgott �jra Perselus, �s ezzel el�rte, hogy Hermione elpiruljon. – Na, menj�nk!

Mikor Hermione megl�tta a Nagyteremben az unott arc� Lilyt, egyb�l odasietett hozz�.

- Szia! Te j� �g, mi t�rt�nt veled? – k�rdezte, �s k�zelebb h�z�dott bar�tn�j�hez.

- James Potter… - Lily csak ennyit suttogott, �s r�n�zett a t�ny�rj�ra. – Kik�sz�t!

- Merlinre, �n annyira sz�gyellem magam! – kesergett Hermione. – Nem kellett volna t�ged magadra hagynom!

- Dehogynem! Ha r�d n�zek, legal�bb a boldog arcodat l�tom, �s nem olyan fancsali k�pet, mint amilyet �n is v�ghatok. A l�tv�ny er�t ad, hogy ne essek depresszi�ba! – ny�gte Lily, �s elkezdte piszk�lni a vill�j�t.

- Mit csin�lt? – k�rdezte a l�ny, de a v�laszt m�r nem tudhatta meg, mert bevonultak az els�s�k. Mikor McGalagony professzor a sz�khez h�vta Nicole Jonest, Hermione megkereste tekintet�vel Nadine-t, �s elvigyorodott. Az id�sebb testv�r ugyanis keresztbe tett ujjakkal d�l�ng�lt el�re-h�tra, �s a „Griffend�l” sz�t t�togta. Mikor h�g�t beosztott�k a k�v�nt h�zba, boldogan elmosolyodott, �s egyb�l elkezdett magyar�zni a mell� lehuppan� Nicole-nak valamit.

- Kedves di�kok! – hangzott fel a beoszt�s ut�n Dumbledore megnyugtat� hangja. – �j �v kezd�dik, mely b�velkedni fog izgalmakban. A kviddics-csapatok �j kapit�nyokat kaptak, �s az els�- �s heted�vesek k�z�tt pedig megrendezz�k az �v di�kja versenyt. Ilyen m�g nem volt iskol�nkban, ez�rt szeretn�m, ha mindenki saj�t tud�sa szerint, csal�s n�lk�l versenyezne! Sok sikert k�v�nok mindenkinek! �s v�g�l a prefektusokat arra k�rem, hogy holnap a reggeli ut�n maradjanak itt a Nagyteremben egy kis t�j�koztat�s�rt! Most pedig j� �tv�gyat, t�mj�k meg a hasunkat!

Vid�m nevet�s �s taps k�zepette kezd�d�tt el Hermione, Perselus �s a t�bbi di�k tan�ve.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.