Hermione sz�d�lt, h�nyingere volt �s f�jt a feje. �ltal�nos reakci� k�b�t��tokb�l �bresztve. De ez lett volna a legkevesebb gondja. K�r�l�tte hal�lfal�k tucatja �llt, Voldemorttal az �len. L�nyeg�ben elk�nyvelhette volna a hal�l�t, de tudta, ilyen k�nnyen nem �ssza meg. K�nozni fogj�k. Ak�r akarnak t�le inform�ci�t, ak�r nem.
– Nos, s�rv�r�, van egy j� h�rem �s egy rossz. Melyiket szeretn�d el�bb? – szegezte neki a k�rd�st �s a p�lc�j�t a nagy�r, �m v�laszt nem v�rt. – A j� h�r azt, hogy nincs r�d sz�ks�gem, �gy nem szorulok arra, amit tudsz. – Teh�t nem vallat�s, csak szimpla k�nz�s. – Viszont a hal�lfal�im meg�rdemelnek egy kis sz�rakoz�st, �s �gy t�nik, p�ran szeretn�k kicsit �lvezni a sz�ps�ged, miel�tt d�nt�k a sorsodr�l. – Hermione t�gra ny�lt szemmel, ijedten n�zett k�rbe. – De, hogy �lvezetesebb legyen a dolog, j�tszani fogunk.
„Merlinre, mif�le j�t�k lesz az?” – gondolta.
– Van itt egy hatalmas erd�. Szabadon t�vozhatsz – mondta a sz�rnyeteg, mire � �rtetlen�l n�zett r� –, a hal�lfal�im pedig le fognak vad�szni. Mint egy �des h�s� kis �zik�t – hallatszott Voldemort gonosz kacaja. – Megl�tjuk, milyen messzire jutsz, miel�tt valaki elfog… �s �r�m�t leli a zs�km�nyban – nevetett m�r hangosabban, majd a l�ny szem�be n�zett. – Ha szerencs�s vagy, megmenek�lsz. Fuss! Menek�lj! Rohanj!

Hermione l�tta a nyitott ajt�t, �s a f�rfiak nevet�s�vel �vezve kirohant a teremb�l. Tudta, hogy l�nyeg�ben nincs es�lye, de ha m�gis volt egy pici is, akkor azzal �lnie kellett. Futnia kellett, nem feladni. Esze azonban nem hagyta el, azonnal terveket sz�tt. A folyos�kon �t futva, rem�lve, hogy a f�bej�rat fel� halad, az egyik a fal melletti kisasztalon megl�tott egy flask�t. Le sem lass�tott, �gy kapta fel, �s rohant tov�bb. Majd megn�zi k�s�bb, mi van benne. Az �p�let �resnek l�tszott, lesz�m�tva a h�trahagyott hal�lfal�kat. Ki�rve a napra azonnal k�rben�zett, merre induljon. V�g�l balra fordult, hogy az erd� fel� szaladjon. H�tran�zett, de nem hallott, nem l�tott senkit. A f�k k�z� �rve igyekezett egy �lland� temp�t felvenni. A Roxfort k�rny�k�n szokott terepen futni, �s el�g edzett is volt hozz�, de nagyon figyelnie kellett, hogy ne bukjon fel semmiben, r�ad�sul fogalma sem volt, mif�le l�nyekbe �tk�zhet. Nem futott t�l gyorsan, mert att�l csak kifulladt volna, ink�bb lassabban, de kitart�an kocogott. �gy v�lte, �gy messzebbre juthat.

Nem messze t�le, egy f�r�l madarak sz�lltak fel. Els� pillanatban nem is �rdekelte, de azt�n meghallotta valaki hangj�t a t�volb�l.
– Arra!
Nem �llt meg, de kicsit gyors�tott, b�r ink�bb f�lelemb�l, mint megfontol�sb�l. Nem akarta elveszteni a j�zan esz�t. Gondolkodnia kellett. M�skor fut�s k�zben mindig tervezgetett, ez sem m�s; legal�bbis ezt igyekezett bebesz�lni mag�nak. Az, hogy egy tucat hal�lfal� �ld�zi, az m�s k�rd�s. Pr�b�lt nem a hegy fel� futni, de az erd� n�ha elterelte. Egy boz�tos emitt, egy �rok amott. Igyekezett halkan, �s felt�n�smentesen haladni, b�r nem tudta, mennyire j�r sikerrel, mert a saj�t sz�vver�s�t hallotta a f�l�ben. Futott, futott, futott. Nem tudta, a hal�lfal�k mennyire edzettek, vajon h�nyszor csin�lt�k m�r ezt, de nem sz�m�thatott arra, hogy kif�radnak, �s �t futni hagyj�k. Azt is el tudta k�pzelni, hogy csapd�k v�rj�k.

Sok id�vel, �s m�g t�bb f�val od�bb �jra egy mad�rcsapat �rulta el helyzet�t, �s h�tran�zve a f�k lombjai k�zt egy piros f�nyg�mb�t l�tott az �gre sz�llni, s fel� k�zeledni. Hamar ir�nyt v�ltoztatott, �s tudta, hogy hegyre fog �rni, de nem tehetett m�st. Csak rem�nykedett benne, hogy nem ny�lt terepre ker�l, ahol megl�tn�k. Csod�lkozott, hogy nem haszn�ltak sepr�ket, vagy egy egyszer� k�vet�b�b�jt, de h�t ki tudja, a hal�lfal�knak mi a sz�rakoztat�?

A hegy l�b�hoz �rve kicsit megtorpant, �s k�rben�zett. Nem messze t�le egy meredek sziklafal �llt, ami �gy t�z m�ter ut�n egy bem�lyed�shez vezetett. Ha oda fel tudna m�szni… Azonnal odaszaladt, hogy k�zelebbr�l szem�gyre vegye a falat. El�g sok reped�st �s kiugr�t l�tott, �gy egy m�ly leveg� ut�n nekiindult. Csak im�dkozhatott, hogy nem veszik �szre, m�g a falon m�szik, mert akkor v�ge. El�g gyorsan haladt, �s m�r majdnem fel�rt a barlanghoz, mikor az egyik k� cs�ny�n megv�gta az ujjait a bal kez�n. Sziszegve igaz�tott a fog�son, �s gyorsan tov�bbhaladt. Zih�lva lapult a barlang alj�hoz, �s �vatosan k�mlelt ki az alatta elter�l� erd�re. Valamivel t�volabb �llt a h�z, ahol fogva tartott�k, �s azon t�l egy mad�rrajt l�tott felsz�llni.
„Valaki arra j�r” – gondolta, �s �r�lt, hogy a sz�rnyasok most nem �t �rulj�k el.

Im�dkozott, hogy ne tal�lj�k meg, �s mindenf�le isten fel� k�ny�rg�tt, hogy valahogy kiszabadulhasson ebb�l a kelepc�b�l. El innen, b�rhova. Csak ne �ld�zz�k. Miut�n l�gz�se lenyugodott, h�trah�z�dott, �s beljebb ment a barlangba annyira, hogy m�g ha rep�lve k�zel�ten�k meg, se l�ss�k. Le�lt, �s el�vette a flask�t, majd letekerte a kupakj�t. Beleszagolt, majd elfintorodott.
– �ri�si – suttogta mag�nak keser�en. – Whisky.
Csak egy picit ivott bel�le, hogy megnedves�tse a sz�j�t, majd let�ve megn�zte s�r�lt kez�t. R��nt�tt a sebre egy kicsit, �s rem�lte, ennyi el�g lesz, hogy ne fert�z�dj�n el. Nem k�t�tte be, mert att�l tartott, hogy amilyen k�t�st � most alkotni tudna, az csak akad�lyozn� a mozg�sban, �s minden akad�ly csak ront az es�lyein.

V�rt. Hossz�, hossz� �r�kon �t v�rt. N�ha kikukucsk�lt, �s semmit nem l�tott, legal�bbis semmi olyat, amib�l arra k�vetkeztethetett volna, hogy �ld�z�i merre j�rnak. Nem mert elindulni, hogy tov�bb menek�lj�n. Mi van, ha utol�ri �ket? Kuncogva k�pzelte el a jelenetet, miszerint � fut a hal�lfal�k ut�n, azt�n kij�zan�totta a gondolat, hogy abban a pillanatban v�ge lenne, hisz nincs p�lc�ja. Ha lenne, m�r nem itt volna. Mit nem adna egy p�lc��rt!
Odakinn bes�t�tedett, �s � egyre �hesebb lett, de ez ellen aligha tehetett. V�rt. Nem tudta mire, de v�rt, �s gondolkozott. P�lc�t k�ne szereznie, vagy a Hop-h�l�zat k�zel�be ker�lni. Hirtelen kapta fel a fej�t egy �tletre. Hop-h�l�zat. Kandall�. Vissza k�ne mennie a h�zba. B�rmilyen �r�lts�gnek is hangzott, biztos volt benne, hogy ott van egy megfelel� kandall�. Am�gy fogalma sincs, merre menjen, �s mikor �r egy�ltal�n emberek k�zel�be, akik seg�thetnek. �s ha tal�l is egy falut, mit tehetn�nek az ottaniak a hal�lfal�k ellen?

Nem. Vissza kell valahogy osonnia. Tal�n �telt is tal�l.
A terv eg�sz addig j� volt, m�g ki nem k�szott a barlang sz�l�hez. Most m�szhat le. �tkozott fal! Mindenesetre sikeresen lejutott, noha t�bb id�be telt, mert nem l�tott sokat. Maga k�r� tekerte fekete tal�rj�t, �s felcsapta a kapucnit is. Nem volt igaz�n hideg, de �gy m�g kev�sb� l�tt�k. Nem futhatott. Egyr�szt nem l�tta volna rendesen a talajt, m�sr�szt nem akarta mag�t hangokkal el�rulni. Csak rem�nykedett, hogy valami m�s sem fogja.
Id�nk�nt bokrok, f�k, g�dr�k rejtek�be h�z�dott, �s alaposan k�rben�zett, miel�tt tov�bbindult volna.

Nem tudta, mennyi id� telhetett el, mire azzal a lass� temp�val vissza�rt a h�zhoz, de nem ment be azonnal. Megker�lte, hogy l�ssa, hol van f�ny, hol nincs. A m�sodikon kett�, az els�n n�gy vil�gos ablakot l�tott, am�gy meglep�en s�t�t volt az eg�szen nagy h�zban. Nem volt olyan �r�lt, hogy a f�bej�ratot v�lassza. Kisz�rt egy f�ldszinti ablakot, ami nyitva �llt, �s b�r kicsit magasan volt, de tudta, ha felm�szik valamire, fel tudja h�zni mag�t. �ldotta a szerencs�j�t, hogy a falban n�h�ny t�gla el�g laza volt. K�nnyed�n ki tudott szedni kett�t, �s a lyukba l�pve fel tudott m�szni. Odabenn s�t�t volt, de csendesnek kellett lennie. Halk kis puffan�ssal huppant a padl�ra, �s egyb�l beleakadt a keze valamibe. Megtapogatta, �s kider�lt, egy alma az. R�g �r�lt �telnek ennyire, mint most. �r�mmel �llt neki, �s lehet�leg gyorsan evett. H�rom alm�val k�s�bb megkereste az ajt�t, �s hozz�lapulva hallgat�zott. Semmi. Kikukucsk�lt, �s mivel nem l�tott mozg�st, kiosont. Konyha. Azon �tjutva egy folyos�n tal�lta mag�t, majd az �tkez�ben. Sehol senki. Tov�bb osonva megtal�lta az el�teret, ahonnan l�pcs� vezetett az emeletre. Na, arra nem sz�nd�kozott menni. A k�zponti ajt� viszont �g�retesnek t�nt. Egy nappali!

Maga m�g�tt becsukva az ajt�t, k�rben�zett. Senki. Eddig j�. A kandall�n l�tta a Hop-port, �s nagyon rem�lte, hogy a h�l�zat nincs lez�rva biztons�gi okokb�l. Odal�pve levette a dobozk�t, �s be�llt a kandall�ba. �pp visszafordult a szoba fel�, mikor az ajt� kiny�lt, �s bel�pett Lucius Malfoy. �pp csak a szem�be n�zett, felismerve �t, de p�lc�t nem r�ntott; nem mintha m�r sok �rtelme lett volna. Hermione azonnal lesz�rta a port, �s bemondta c�lnak a Szent Mung�t.
Kicsit bizonytalanul l�pett ki a k�rh�zban, de nem foglalkozott vele. A kandall� melletti tart�lyb�l �jabb adag port markolt fel, majd �jabb utaz�sba kezdett, miel�tt Malfoy k�vetn�. Madame Puddifoot k�v�z�j�ba �rkezett, �s azonnal seg�ts�get k�rt. Csup�n p�r percen bel�l m�r Dumbledore irod�j�ban volt, �s a meleg irod�ban, egy fotelben kuporogva pihenhetett.

***

K�t �vvel Voldemort legy�z�se ut�n Hermione esk�v�re k�sz�l�d�tt, �s soha nem �rzett izgatotts�ggal �lt�zk�d�tt. Meg merte kock�ztatni a gondolatot, hogy izgatottabb volt, mint maga a menyasszony, l�v�n, Ginny maga volt a nyugalom. Legal�bbis el�z� nap m�g az volt. De ami a legrosszabb, hogy a v�leg�ny Draco Malfoy volt, b�r vele nem sok probl�m�ja akadt. Igaz�n. Ginny �ltal eg�sz j�l �sszebar�tkoztak a h�bor� v�ge �ta. A gond nem ez volt.
A gond az esk�v� helysz�ne volt. �s Ginny leend� ap�sa.
A vad�szat �ta nem tal�lkozott a f�rfival, �s nem igaz�n tudta elk�pzelni, mik�pp is fog ez megt�rt�nni. Ginny ragaszkodott hozz�, hogy � legyen a tan�ja, sz�val es�lye sem volt, hogy kihagyja az esk�v�t. A helysz�nhez Draco ragaszkodott. Csal�di hagyom�ny, mondta.

Hatalmas s�hajjal l�pett be a kandall�ba, hogy azt�n a Malfoy k�ri�ban l�pjen el� egy sokkal d�szesebb�l. Egy man� fogadta, �s mikor megmondta, ki �, azonnal �tbaigaz�t�st kapott, hogy merre tal�lja a menyasszonyt. Megk�nnyebb�lten z�rta mag�ra Ginny szob�j�nak ajtaj�t, mikor el�rt od�ig �gy, hogy senki m�ssal nem tal�lkozott.
Bar�tn�je boldogan, �r�mk�nnyek k�zt borult a nyak�ba.

– Hermione! – szor�totta. – El sem tudod k�pzelni, milyen boldog vagyok!
– Nos, ebben lehet valami, l�v�n, nem �n megyek f�rjhez – mosolygott vissza.
– Hidd el, hamar tal�lsz te is valakit – legyintett Ginny h�tr�bb l�pve, majd megp�rd�lt feh�r esk�v�i ruh�j�ban.
– M�g mindig nagyon j�l �ll neked. Na, gyere, csin�ljuk meg a hajad – �ltette le a f�s�lk�d�asztal el� a menyasszonyt.
– Senki m�sra nem hagyn�m. Te �rtesz legjobban a hajamhoz. K�pzeld! – csacsogott az ara lelkendezve. – M�ltkor m�g Ron is megjegyezte, hogy iszony� j�l n�z ki, ahogy megcsin�ltad a hajad. �s ha Ron �szrevesz valami ilyet, akkor az m�r valami. Draco is megjegyezte.
– Draco? �szrevett m�st is rajtad k�v�l? K�tlem.
– Na j�, neki �n mondtam, hogy n�zzen meg, �s akkor mondta, hogy sokkal jobb, mint volt.

Hermione egy apr� mosollyal f�s�lte bar�tn�je haj�t.
– �pp ideje volt, hogy kezdjek valamit azzal a sok bodorral, nem igaz? – k�rdezte kicsit lehajolva, hogy l�ssa saj�t mag�t is a t�k�rben. Megszel�d�tett barna hull�mok hullottak el�re a nyak�ba, majd mosolyogva folytatta a munk�t.
– Im�dom – ny�lt fel Ginny, �s ujjai k�zt sim�totta v�gig a barna loknikat. – Olyan selymesek.
– Ahogy m�r a tieid is, mi�ta megf�ztem neked az �n speci�lis samponom.
– Ha tudn�d, milyen h�l�s vagyok �rte. Draco szinte dorombolt, mikor meg�rezte. Azt�n persze megjegyezte, hogy nekik ez a csal�dban adotts�g, minden b�jital �s seg�ts�g n�lk�l.
– A kis �nel�g�lt.
– Az, de ezzel egy�tt kell im�dni.
– Az�rt, ha nem musz�j, �n ink�bb nem im�dom.
– Ne is. � az eny�m. Ha Malfoyt akarsz, ott van Lucius.

Hermione l�that�an megremegett, amit Ginny is �szrevett.
– Ne haragudj. Nem �gy �rtettem – menteget�z�tt egyb�l. – De ugye tudod, hogy nincs mit�l tartanod? Lucius m�r nem ugyanaz, aki akkor volt. Hah! K�l�nben �n sem mehetn�k hozz� a dr�gal�tos fi�hoz.
– Persze, persze – b�lintott Hermione automatikusan. Megsz�molni se tudta, h�nyszor hallotta m�r ezt. A maga r�sz�r�l majd hiszi, ha l�tja. Viszont Luciust egy�ltal�n nem akarta l�tni, �gy nem is volt r� sok es�ly, hogy elhiggye.
– Tegnap am�gy k�rdezte, hogy biztos j�ssz-e, mondv�n, nem venn� j�l, ha b�rmi fennakad�s lenne az esk�v�n. �n meg mondtam, hogy ne agg�djon, itt leszel, mert ha nem, magam megyek �s r�ngatlak ide egy j�l ir�nyzott denev�rront�s ut�n.
– �, de kedves. Mr. Malfoy meg nyilv�n tudja, hogy nem akarok tal�lkozni vele. Rem�lem, elker�l.
– Neh�z lesz, mikor � az ap�som lesz, te meg a tan�m vagy.

Mikor hamarosan elk�sz�lt Ginny frizur�ja, megjelent Molly, majd Tonks �s Fleur is. �szre se vett�k, �s el�rkezett a bevonul�s ideje. Minden k�szen �llt. Hermione megigaz�totta saj�t ruh�j�t, �s mosolyogva adott m�g egy puszit Ginnynek, aki vigyorgott �s hessegette �t, mondv�n, siessen, mert min�l hamarabb f�rjhez akar menni. Kuncogva hagyta ott bar�tn�j�t, �s az olt�rhoz sietett a hely�re. K�sz�nt p�r vend�gnek, majd r�mosolygott Blaise-re �s Drac�ra. Az ut�bbi felett�bb idegesnek t�nt, de a mosolya l�tt�n, �gy t�nt, megnyugodott kicsit, hogy a menyasszony val�ban j�nni fog.
�s j�tt is. Hermione pedig gy�ny�rk�d�tt a bar�tn�j�ben, ahogy a n�szn�p t�bbi tagja is. M�gis, a tekintete oldalra siklott, az els� sorba. Lucius �t n�zte. �t. Nem a menyasszonyt, nem a fi�t. �t. Lehervadt a mosolya, �s �sszesz�k�lt a gyomra. Remegett a kez�ben a vir�gcsokor azoknak a hipnotikus ez�stszemeknek a l�tt�n. Behunyta a szem�t, majd egy m�ly l�legzet ut�n koncentr�lt, hogy Ginnyt n�zze.

A cerem�nia minden gond n�lk�l lezajlott. A cs�kn�l Draco �lbe kapta feles�g�t, �s �nel�g�lten kijelentette, most m�r k�s�, nem menek�lhet t�le soha t�bb�.
A gratul�l�k lassan fogyatkoztak, s Lucius egyre k�zelebb �rt Hermion�hoz. �s mivel � ezt l�tta, azonnal t�volodni kezdett, kisz�rva mag�nak Ront �s Harryt, hogy vel�k besz�lhessen, ami viszont nem tarthatott sok�ig, mivel a fi�k elkezdtek Ron �s Lavender kapcsolat�r�l besz�lni. � pedig ki nem �llhatta azt a n�szem�lyt, �gy ink�bb od�bb �llt.
Mikor Lucius ism�t t�l k�zel ker�lt hozz�, �jra menek�l�si �tvonalat keresett. A f�rfi �pp valami m�sik vend�ggel besz�lt, ez�rt � gyorsan megkereste Remust �s Tonksot, akik a kis Teddyvel voltak elfoglalva.

Mened�ke eg�sz j�nak bizonyult, �s kitartott eg�szen a vacsora kezdet�ig, mikor is kider�lt, hogy Lucius majdnem vele szemben fog �lni. Hossz� asztalsorok v�rtak r�juk, az asztalf�n�l term�szetesen az ifj� h�zasp�rral. A Draco fel�li oldalon a tan�ja, Blaise, majd az apja foglalt helyet, m�g a m�sik oldalon vele kezd�d�tt a sor, majd Molly, azt�n Arthur k�vetkezett.
Mindent megtett, ami t�le telt, hogy ne n�zzen a sz�ke f�rfire, �s ez eg�sz addig ment is, m�g meg nem hallotta azt a nevet�st. M�ly �s borzongat�. J� �rtelemben. Felkapta a fej�t, keresve a forr�s�t, �s nem tehetett m�st, mint b�multa Lucius Malfoyt, amint fia egyik megjegyz�s�n nevet. �m amint a f�rfi pillant�sa r� esett, a nevet�s abbamaradt, de a mosoly m�g ott j�tszott a sz�ja sz�l�n, mikor a szem�be n�zve picit fejet hajtott, �s megemelte a pohar�t. Hermione semmi m�st nem l�tott, csak a tekintet�t. Azt a sz�rke szemp�rt, amiben most ugyanazt l�tta, mint amit akkor, �vekkel ezel�tt �rzett �ld�z�i fel�l.

A pr�d�ra les� vad�sz.

Nyelnie kellett, mire a f�rfi sz�rakozott mosolya kiss� �nel�g�ltre v�ltott, ez�rt ink�bb a t�ny�rj�t r�szes�tette nagyobb figyelemben. Csak akkor z�kkent ki a gondolataib�l, mikor Molly kezdett r� szok�sos t�m�j�ra, miszerint milyen j� is lenne, ha � is tal�lna mag�nak valakit. Na persze. �s ilyenkor j�tt a k�vetkez� menetrend szerint �rkez� pont… Miszerint Charlie is mag�nyos…
Sikeresen v�gigette a men�t an�lk�l, hogy ism�t r�n�zett volna a Malfoy csal�df�re. De a hangja… a hangja folyton el�rte �t. Nem merte volna bevallani, mennyire tetszik neki. V�g�l is… Minden rosszban van valami j�. Malfoy rossz, de a hangja j�.

A vacsora ut�n kezdet�t vette a t�nc. Ginny �s Draco nyit�t�nca ut�n Blaise k�teless�g�nek �rezte, hogy felk�rje, hisz �k a tan�k. Azt�n kider�lt, hogy a sr�c egy bolond boh�c, aki j�kat sz�rakozott Drac�n, aki most v�llalt �nk�nt egy �letfogytiglani szabads�gveszt�st. Zambini nem b�rta volna elk�pzelni az �letet egy n� mellett…
Azt�n Harry k�rte fel, majd Ron. �s Charlie, aki kuncogva megnyugtatta, mondjon az anyja ak�rmit, sz�m�ra mindig is egy m�sodik hugi marad.

Elhagyta a parkettet, hogy friss�t� ut�n n�zzen, �s megk�nnyebb�lten nyelt p�r kortyot a h�v�s kokt�lb�l, mikor meg�rezte maga m�g�tt valaki jelenl�t�t. Azonnal megfordult, csak hogy meglepet�s�ben �s ijedt�ben elejtse a pohar�t. Lucius viszont elkapta azt, �s el�gedett kis vigyorral n�zett a szem�be. Nem pillantva f�lre letette a l�ny pohar�t, majd ugyan�gy emelte fel a kez�t, hogy lenyalja az ujj�r�l a r�fr�ccsent italt. Hermione megbabon�zva n�zte a sz�j�t �s a nyelv�t, ahogy v�gigsim�t hossz� ujj�n, azt�n… azt�n esz�be jutott, hogy menek�lnie k�ne.
Fuss, Menek�lj! Rohanj! – hallotta a fej�ben saj�t hangj�n Voldemort szavait.

Csak k�tl�p�snyire jutott, mikor Lucius ism�t el�tte �llt. Megpr�b�lta kiker�lni, de a f�rfi, mintha csak t�ncoln�nak, egy�tt mozgott vele.
– Hov� olyan siet�s, Miss Granger? – k�rdezte m�ly, dorombol� hangon, amit�l Hermione libab�r�s lett, noha egy hangocska folyamatosan azt k�nt�lta a fej�ben: vesz�ly, vesz�ly, vesz�ly…
– B�rhova, ahol maga nincs ott – v�gta r�, pr�b�lva igaz�n d�h�snek hangozni, �s v�lem�nye szerint el�g j�l siker�lt is.
– T�ncoljon velem – s�gta Lucius, de miel�tt Hermione mondhatott volna b�rmit, a f�rfi megragadta a kez�t, �s a k�vetkez� pillanatban a t�ncol�k k�zt tal�lta mag�t, a var�zsl� m�sik karj�val a derek�n.

Nem akart jelenetet rendezni, �gy halkan sz�lalt meg az ez�st szemekbe n�zve.
– Engedjen el, k�l�nben meg�tkozom �gy, hogy t�bb� nem n�z t�k�rbe.
– Rem�ltem, hogy f�lre tudjuk tenni a m�ltat – szor�totta jobban mag�hoz Lucius, mert minduntalan el akarta tolni mag�t�l, noha k�zben a t�ncl�p�seket egyszer se rontotta el.
– Soha. Soha nem felejtem el, ahogy vad�sztak r�m, hogy �llatk�nt kezeltek, �s valami �cska… ribancnak n�ztek – pr�selte �sszeszor�tott fogai k�zt d�h�sen. K�ptelen volt kiszabadulni a f�rfi karjaib�l.
– Sosem n�ztem �llatnak. Pl�ne nem… ribancnak.
– Ott volt. L�ttam! – mondta Hermione, �s �kl�vel egy kisebbet csapott a f�rfi mellkas�ra.
– A h�zban, Miss Granger. Nem vettem r�szt a hajsz�ban – suttogta halkan, de hat�rozottan Lucius.
– Ett�l jobban k�ne �reznem magam?
– Mi�rt nem volt ott a t�rgyal�somon? – k�rdezte a var�zsl�. – Azt hittem, ott lesz a v�dl�k k�zt. Meglepet�semre Potter mell�m �llt. De �n sehol nem volt. Se mellettem, se ellenem.

– Mi�rt kellett volna megtennem? Elhiszem, hogy j�t akar a fi�nak. Elhiszem, hogy Voldemort hal�l�t akarta. De ett�l m�g nem hiszem el, hogy nem n�zi le ugyan�gy a magamfajt�t vagy a muglikat, mint azel�tt.
– Ha ott lett volna a t�rgyal�son, tudn� a t�rt�netem.
– J�, hogy nem szemreh�ny�snak sz�nja ezt! �s tudom, mi t�rt�nt. Harry mindent elmondott! Tudom, hogy a feles�g�t Voldemort �lte meg, nem sokkal a h�zass�guk ut�n. �s azt is tudom, hogy vannak kapcsolatai a mugli vil�gban is. Nyilv�n, hogy p�nzt nyerjen t�l�k is. A l�nyegen nem v�ltoztat.
– Sosem �rtottam �nnek. Tudom, hogy a vad�szat borzalmas lehetett, de �n nem voltam ott. Nem b�ntottam. Sosem vettem r�szt az… eff�le esem�nyeken.
– �s mondja csak – kezdte d�h�sen csillog� szemmel Hermione –, mit tett volna, ha nem a kandall�ban l�t meg? Mit csin�lt volna velem, ha elkap?

Luciusnak nem volt es�lye v�laszolni, mivel az ifj� f�rj l�pett hozz�juk, �s k�rte le Hermion�t. A f�rfi v�dl�n n�zett a fi�ra, majd t�vozott a parkettr�l.
– J�l vagy? – k�rdezte Draco.
– Persze, hogy j�l vagyok – csattant Hermione, majd inger�lten szusszant egyet. – Bocs.
– L�ttam, hogy ap�m t�ncol veled, �s hogy nem �pp bar�ti a hangulat. Ginny ragaszkodott hozz�, hogy seg�tsek.
– H�t, k�sz. Most, hogy megmentett�l, tov�bb is l�phetn�nk. Majd a feles�ged biztos…
– Nem �gy megy az! Ginny le is szedn� a fejem, ha ennyivel hagyn�m magam ler�zni. Ink�bb mondd el, mit akart ap�m.

– Honnan a fr�szb�l tudjam? Ider�ngatott t�ncolni az akaratom ellen�re, majd bizonygatni kezdte, hogy nem is olyan rosszfi� �.
– N�zd, Granger. Tudom, hogy ap�m nem egy szent, de nem ismered �t. Hossz� �vekig kellett j�tszania egy szerepet, amibe belek�nyszer�lt, �s mindenki csak azt az arc�t l�tja. Senki nem veszi a f�rads�got, hogy igaz�n megismerj�k �t. A v�gs� csata �ta megk�nnyebb�lt. Szabad lett, �s lassan engedte leolvadni a maszkj�t. Igyekszik j�v�tenni a b�neit.
– Csak mert adakozik, m�r l�ssam j�nak? – cs�v�lta a fej�t a l�ny.
– Szerinted, m�gis mi�rt �llt le veled besz�lni? El�rulom. Pontosan tudja, mennyire ut�lod �t, �s szeretne ezen v�ltoztatni. Ismerem ap�mat, jobban, mint b�rki m�s. Soha, de soha nem b�ntana t�ged.
– Mert �n azt�n olyan sokat �rek a szem�ben – fintorgott.

– T�bbet, mint hinn�d – mondta Draco, mire Hermione szem�ld�k�t r�ncolva n�zett fel a szem�be.
– Te meghibbant�l – vonta le a k�vetkeztet�st.
– Ap�m is gy�l�lte azt a rohad�kot, �s piszkosul �r�lt, mikor Harry v�gre legy�zte. Pontosan tudja, hogy mellette te vagy, �s te volt�l az �sz. Korunk legokosabb boszork�nya – mondta egy apr�, kekecked� mosollyal.
– Na persze. Sz�val, h�l�s nekem? – k�rdezte hitetlenkedve Hermione.
– Bizony – b�lintott vigyorogva Draco, majd hozz�tette. – R�ad�sul megmentetted a legjobb bar�tja �let�t – intett az egyik t�voli asztaln�l �cs�rg� f�rfiak fel�. Hermione pontosan l�tta, hogy Perselus Piton mellett �lve, Lucius Malfoy most is �t n�zi. – Azt hiszem, m�g sz�molnom kell ap�mmal, ami�rt lek�rtelek – mondta, majd visszan�zett Hermion�ra. – Nincs jogom k�rni t�led semmit, de ha lehet… pr�b�lj meg hinni nekem, mikor azt mondom, nem b�ntana t�ged.

A t�nc v�g�n Draco lek�s�rte, �s � Harry �s Ron t�rsas�g�ban keresett megnyugv�st, akik vele mit sem t�r�dve besz�lgettek a kviddicsr�l �s a rajong�kr�l.
Meglepet�s�re, mikor k�s�bb Ginny mag�ra hagyta egy kis besz�lget�s ut�n, ex-b�jitaltan�ra k�rte fel t�ncolni.

– Merlinre, k�ny�rg�m, mondd, hogy nem miatta k�rt�l fel! Te is akarsz p�r j� sz�t sz�lni az �rdek�ben? – k�rdezte s�hajtva, mikor a f�rfi �tkarolta, �s megfogta egyik kez�t.
– Ugyan – tiltakozott a f�rfi. – B�r, ha m�r �gy felhoztad, meg kell jegyeznem, Lucius kiss� duzzog, ami�rt nem tud t�ged megb�k�teni. De nehogy elmondd neki. A Malfoyok ugyanis nem duzzognak – mondta szemforgatva, mire Hermione kuncogva hajtotta a homlok�t a f�rfi v�ll�ra.
– Mi�rt nem tud egyszer�en csak b�k�n hagyni? T�r�dj�n a saj�t dolg�val, �n is az eny�mmel, �s menjen isten h�r�vel. Mocskos mardek�ros – mormolta, mire Piton kuncogott kicsit, s � feln�zett a szem�be.

– Az�rt csak �vatosan a h�zam s�rteget�s�vel, kisasszony. Az, hogy speci�lis b�n�sm�dban r�szes�telek, nem azt jelenti, hogy mindent megbocs�jtok neked.
– �, magass�gos b�jitalmester, n�zze el nekem, hogy szer�ny griffend�les kis szem�lyem merte felemlegetni h�z�nak nev�t – g�nyol�dott Hermione.
– Szemtelen kis csitri – szusszantott Piton, mire a boszorka �jra a v�ll�ra hajtotta a fej�t.
– De ilyennek szeretsz – �ll�totta, �s nem v�rt reakci�t. M�gis kapott.
– K�nytelen voltam megszokni a k�zels�ged, miut�n a gyeng�lked�n r�m er�ltetted a t�rsas�god, ha akartam, ha nem.
– Ahha – n�zett r� mindent tud�n Hermione. – K�nytelen volt�l. Nos, Piton professzor, akkor mi�rt is k�rt fel t�ncolni, ha annyira nem kedvel? Mindamellett, hogy egy j� sz�t sz�ljon a bar�tja kedv��rt?
– Gondoltam, �n is meg�rdemlek egy t�ncot egy sz�p ifj� h�lggyel – vont v�llat a f�rfi k�nnyed�n.

– M�g akkor is, ha a tisztelt b�jitalmester uras�g egy bizonyos z�ld szemp�rt k�vet legink�bb? – vigyorgott Hermione.
– Mi? Mir�l besz�lsz? – k�rdezte hirtelen Perselus, �s semmitmond� �larca nem �rulta volna el, ha a szavai nem �rkeztek volna olyan gyorsan.
– ���n semmir�l – vont most v�llat a l�ny. – B�r, ha m�r Harryn�l tartunk… mondtam m�r, hogy nemr�g szak�tott a pasij�val, �s most ism�t egyed�l van?
– Igen? – k�rdezte Piton hirtelen a szem�t f�rk�szve, hogy hihet-e neki. Persze, nem volt oka k�telkedni benne.
– Els� k�zb�l tudom. �! T�nyleg! – tette hozz� �rtatlanul. – �s k�pzeld, �jabban el�kaparta a b�jitalos k�nyveit, mondv�n, van, amit � is meg tud f�zni.
– Nos… – kezdte Piton, �s tekintet�vel megkereste az eml�tettet. – Tal�n fel k�ne aj�nlanom a seg�ts�gem, miel�tt felrobbantja az �stj�t, saj�t mag�val egy�tt. Persze, csak mert megesk�dtem az anyj�nak, hogy vigy�zok r�.
– �s ezt legjobban akkor teheted, ha a k�zel�ben vagy – vigyorgott ism�t.
– Pontosan.

Mosolyogva n�zte, mikor a t�nc ut�n a f�rfi a bar�tai fel� k�zel�tett, �gy azt�n k�s�n vette �szre, hogy Lucius ism�t mellette termett.
– A fiam a bar�tn�j�t vette el, a bar�tom a bar�tj�t akarja. Lehet valami a griffend�lesekben, ami olyan vonz�v� teszik �ket a mardek�rosok szem�ben – mondta a f�rfi, �s mikor Hermione r�n�zett, egy igazi mardek�ros mosolyt l�thatott.
T�l d�h�snek �rezte mag�t ahhoz, hogy sz�ba elegyedjen a f�rfival, �gy ink�bb megpr�b�lta otthagyni. Ism�tlem: megpr�b�lta. Csakhogy Luciusnak err�l m�s v�lem�nye volt.
– Mivel engesztelhetn�m ki? – k�rdezte, megfogva a csukl�j�t. – Mivel tehetn�m j�v�?
– Hagyjon b�k�n! – r�ntotta ki a kez�t a f�rfi�b�l. – Azzal teheti a legjobbat, ha t�vol marad t�lem, �s f�leg, ha nem �r hozz�m.

– Az lehetetlen – l�pett k�zelebb Lucius, �s Hermione most a vad�sztekintet mellett m�st is l�tott. N�mi gyeng�ds�get. Biztos volt benne, hogy t�ved.
– Mi�rt olyan fontos mag�nak, hogy �n milyen v�lem�nnyel vagyok mag�r�l?
– Mi�rt olyan furcsa, hogy kedv�ben akarok j�rni egy ilyen sz�p �s okos boszork�nak? – k�rdezte a f�rfi, felemelve a kez�t, majd picit megsim�totta a d�bbent Hermione arc�t.
– Maga meghibbant – h�pogta, majd sarkon fordulva elsietett. Nem mert szaladni, mert nem akart felt�n�st kelteni. Viszont kis nyugalomra volt sz�ks�ge, �gy bement a h�zba, hogy keressen egy mosd�t.

Felfriss�lve, lehiggadva �s �sszeszedve mag�t l�pett ki a f�rd�szob�b�l, csakhogy egyb�l a h�z ur�val �s annak �nel�g�lt mosoly�val tal�lja mag�t szembe.
– Ilyen k�nnyen nem menek�lhet el, Miss Granger – dorombolta, �s Hermione bels�je megremegett a hangt�l �s a helyzett�l, �gy h�tr�lt egy l�p�st.
– Hagyjon engem v�gre b�k�n! – vette el� a p�lc�j�t, mire Lucius tet�t�l talpig v�gigm�rte, majd picit megcs�v�lta a fej�t, ahogy k�zelebb l�pett.
– Ugye nem arra k�sz�l, hogy p�lc�t fog r�m a saj�t h�zamban? – k�rdezte, s k�vette a boszork�t, ahogy az h�tr�lt.
– Engedjen elmenni – k�vetelte Hermione, de nem tudott f�lren�zni a f�rfi szem�r�l.
– �s ha nem? – vonta fel egyik szem�ld�k�t Lucius.
– Sik�tok – k�z�lte t�nyszer�en a boszorka.

– Nem fog – v�laszolt a h�z ura. – Maga nem az a fajta, aki sik�tozik. M�sr�szt nem akarja elrontani a bar�tn�je esk�v�j�t, nem igaz? Olyan borzalmas lenne a t�rsas�gom? – k�rdezte rosszul megj�tszott s�rt�d�ssel.
Fuss! Rohanj! Menek�lj!
Hermione most nem fogta vissza mag�t. �gy l�dult neki, ahogy csak b�rt. M�r nem hallhatta Lucius kuncog�s�t, majd halk hangj�t.
– Egyszer �gyis elkaplak, sz�ps�gem.

Hermione nagyobb biztons�gban �rezte mag�t a n�szn�p k�zt, de m�g �gy is folyton azt n�zte, hogy hol van Lucius. A f�rfi, annak ellen�re, hogy nem ment oda hozz� ism�t, mindv�gig szemmel tartotta, �s �gy ker�lgette, ahogy a vad�sz a pr�d�j�t cserk�szi be, �s a tekintete, a mosolya egyszerre borzongatta meg kellemesen �s k�sztette menek�l�sre. Igazs�gtalannak tartotta, hogy �pp egy ilyen ember kapott ilyen j� k�ls�t �s ilyen szexi hangot.
Az esk�v� azt�n a v�g�hez �rkezett, �s a h�zasp�r egy zsupszkulccsal elindult a n�sz�tra, �gy lassacsk�n a n�szn�p is t�vozott. Hermione sem sz�nd�kozott tov�bb maradni, �gy egy gyors b�cs� ut�n bar�tait�l f�lreh�z�dott, hogy hoppan�ljon, de miel�tt megtette volna, m�g l�tta Luciust, amint �t n�zi.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.