Hermione nem igaz�n keresett m�g �ll�st, mert el�g p�nze volt, hogy a nyarat, s�t, ak�r egy eg�sz �vet n�lk�le t�lts�n. �gy el�g v�ratlanul �rte a miniszt�rium felkeres�se. Az �ll�s maga nagyon j�nak t�nt, l�nyeg�ben azt k�ne csin�lnia, amit szeretett: kutatni, ut�naj�rni dolgoknak, k�nyvekben keresg�lni v�laszokat. M�r �nmag�ban az, hogy szabad bej�r�sa lenne a miniszt�riumi k�nyvt�rba, fens�ges gondolat volt. Viszont az, hogy a Miniszt�riumnak dolgozzon, kiz�rt. Nem, mindazok ut�n, amiket tizenegy �ves kora �ta tapasztalt t�l�k. M�gis… A feladatok cs�b�tott�k, �gy egy napnyi r�g�d�s ut�n v�laszolt, s meg�rta, hogy nem fog leszerz�dni a Miniszt�riummal, mint alkalmazott, azonban mag�nemberk�nt sz�vesen v�llal egy-egy kutat�st, ha megb�zz�k vele, felt�ve, hogy szabad hozz�f�r�st biztos�tanak neki a k�nyvt�rhoz �s a sz�ks�ges dokumentumokhoz.

�gy t�rt�nhetett meg az, hogy k�t h�ttel k�s�bb egy mapp�val a kez�ben, �s egy mosollyal az ajkain l�pett be a hatalmas k�nyvt�r ajtaj�n. Lelkesen s�t�lt a sorok k�zt, egyel�re csup�n felm�rve, mit hol tal�l, mikor az egyik sarkon befordulva megl�tta Lucius Malfoyt. Megtorpant. A f�rfi nem vette �szre, �gy p�r pillanatig alkalma volt an�lk�l szemrev�telezni, hogy b�rki megzavarta volna.
A sz�ke f�rfi haja h�tra volt k�tve egy fekete b�rsonyszalaggal, �s �gy l�that� volt eleg�ns arc�le. Ruh�ja, mint mindig, most is kifog�stalanul t�k�letes volt. Ut�lta �rte, hogy az esk�v�n meg�rezhette, milyen kem�ny izmok lapulnak alattuk, �s hogy az�ta is k�s�rti �lmaiban. Ahogy ez�stsz�rke szeme is. A tekintete, ahogy r�n�zett, �s ha nem tudta volna, kir�l van sz�, el akart volna veszni benne. Mint ahogy most is csak azt l�tja… HOGY MI?!

Halkan nyikkanva ugrott egyet, mikor r�j�tt, hogy ki tudja, mi�ta szemezik a f�rfival, aki az�ta el� �llt. Gyorsan l�pett egyet h�tr�bb, majd megp�rd�lt, de a f�rfi �rte ny�lva �tkarolta, �s h�ttal mag�hoz h�zta. Nyitotta a sz�j�t, de a var�zsl� megel�zte.
– Sss… Csak csendben, Miss Granger, ez egy k�nyvt�r – s�gta a f�l�be, amit�l megborzongott. Lucius kuncogott a reakci�j�n. – Net�n f�zik, kisasszony? – Hermione megr�zta a fej�t, miel�tt �tgondolhatta volna a v�laszt. Ami azt illeti, nagyon is melege volt, noha a kinti meleghez k�pest a k�nyvt�rban h�v�s volt, h�la a b�b�joknak.
– Engedjen el – monda.
– Nem sz�vesen – vallotta be a f�rfi. – Meglehet�sen j� ez �gy – mormolta, s lehajtotta a fej�t a l�ny nyak�hoz, hogy egy m�lyet szippanthasson az illat�b�l.
– K�rem…

– Nem. �n k�rem. Besz�lni akarok �nnel, de �gy nem megy, ha elszalad – mondta. – Minek k�sz�nhetem, hogy itt futunk �ssze? �gy tudtam, visszautas�totta a Miniszt�rium aj�nlat�t.
– Honnan… Honnan tudja, hogy egy�ltal�n munk�t aj�nlottak? – k�rdezte halkan, a f�rfi k�t karj�n tartva a kez�t. Er�ben es�lye se volt ellene, �gy meg se pr�b�lta lefejteni mag�r�l azt a k�t er�s, izmos, hat�rozott… khm…
– �n aj�nlottam be – v�laszolta Lucius, mire Hermione hirtelen r� akart n�zni, de az ebben a p�zban nem igaz�n ment. A f�rfi viszont laz�tott az �lel�s�n, �gy meg tudott fordulni, hogy a szem�be n�zzen.
– Mi�rt?
– Mert �gy gondoltam, tetszene �nnek.
– Kiv�ve, hogy sosem dolgozn�k a Miniszt�riumnak – jegyezte meg a l�ny.
– Akkor hogy ker�lt ide?
– Elutas�tottam az �ll�st, de felaj�nlottam, hogy felkereshetnek feladatokkal, �s vagy elv�llalom, vagy nem.

– �s persze �gy bejutott a k�nyvt�rba – mosolygott a f�rfi el�gedetten.
– Engedjen el! – k�rte most halkabban, �s gyeng�bben a l�ny.
– Draco �s Ginevra tegnap haza�rtek a n�sz�tr�l. Holnap este tartunk egy kisebb vacsor�t. Csak a sz�k bar�ti k�r, �s csal�d. Biztos vagyok benne, hogy �jdons�lt menyem fel fogja keresni, hogy megh�vja. Rem�lem, elj�n – sim�tott v�gig a l�ny arc�n.
– Mi�rt?
– Mert �gy tal�n �jra megpr�b�lhatn�nk besz�lni.
– �n nem akarok mag�val besz�lni.
– �n viszont szeretn�k. Sz�m�tok �nre holnap – s�gta, majd k�zelebb hajolva egy puszit lehelt a f�le t�v�be, mire Hermione �jra megremegett. Nem �rtette, hogy ker�lhettek ilyen helyzetbe.
– Nem megyek. Nem �rek r� – mondta hirtelen, hat�rozottabb hangon.
– Ne keressen kifog�sokat – cs�v�lta a fej�t a f�rfi, mire a boszorka megpr�b�lt kiszabadulni a k�t er�s kar k�z�l.
– Nem keresek, de dolgom van. �s most azonnal engedjen el, k�l�nben seg�ts�g�rt ki�ltok.
– V�rom holnap, Miss Granger – mondta m�g Lucius.

Miut�n a f�rfi elengedte, �s mag�ra hagyta, Hermione hirtelen f�zni kezdett. Egy kis ideig k�ptelen volt m�sra gondolni, mint arra, milyen �rz�s volt Lucius Malfoy karjaiban lenni, �s az orra alatt szitkoz�dva �tkozta mag�t, ami�rt �pp a sz�ke istencsap�s�hoz kell vonz�dnia. Persze, tudta, hogy ez csak testi v�gy, hisz kiz�rt, hogy beleszeressen, m�gis ut�lta a dolgok ilyen alakul�s�t. A vacsor�ra nem megy el. Ez term�szetes. Ezt eld�nt�tte.
Ez a d�nt�s eg�sz estig kitartott, mikor is Ginny felkereste otthon, �s megh�vta. No persze, nemet mondott, csak azzal nem sz�molt, mivel �rvel a v�r�s boszorka majd ezek ut�n.
– Nem mondhatsz nemet! Piton se akart j�nni, de mikor megtudta, hogy te is meg leszel h�vva, egyb�l igent mondott, mondv�n, besz�lni akar veled valami munk�r�l.
– Felkereshet itthon b�rmikor – pr�b�lkozott.
– Ne csin�ld! – k�ny�rg�tt Ginny, �s Hermione elveszett a k�ly�kkutya-szemeket l�tva. – N�lk�led nem lenne olyan j�. K���rlek!

�gy h�t igent mondott. Azt�n hajnalban arra �bredt, hogy leizzadva, zakatol� sz�vvel piheg a takar�j�ba csavarodva. Nem eml�kezett r�, hogy volt-e m�r valaha ilyen buja �s �rz�kien b�n�s �lma egy f�rfival. A legrosszabb persze az volt, hogy mindezt az id�sebbik Malfoy v�ltotta ki bel�le. Egy forr� f�rd� ut�n m�r jobban �rezte mag�t, csak hogy reggeli k�zben elj�tsszon az �tlettel, miszerint m�gsem megy el a vacsor�ra. Persze, a gondolat, hogy ezzel csal�d�st okoz Ginnynek, nem volt sz�p. �s k�v�ncsi volt, mit akarhat Perselus, noha azt m�sk�pp is kider�thette volna. M�gis…
Az eg�sz napja ezzel az �rl�d�ssel telt, �gy a munk�j�ra is alig tudott figyelni.
Az este azt�n elj�tt, �s � pontban h�tkor egy s�t�tz�ld ruh�ban, v�ll�n egy k�nny� ny�ri tal�rral hoppan�lt a Malfoy k�ri�hoz.

– Hermione! – �lelte �t egyb�l Ginny. – F�ltem, hogy m�gsem j�ssz el.
– Nagy volt a k�s�rt�s – morogta. – De itt vagyok.
– Nagyon helyes. Gyere! – ragadta meg a kez�t, �s beh�zta maga ut�n a h�zba. – Te vagy az utols�, m�r mindenki itt van.
– �h, Miss Granger – hallatszott Lucius Malfoy kellemesen m�ly hangja, mire egyb�l oldalra ford�totta a fej�t, csak hogy l�thassa, amint a f�rfi �pp whiskyt t�lt egy poh�rba, majd �tadja Perselusnak. – �r�l�k, hogy el tudott j�nni – dorombolta, mire Perselus megeresztett egy �rt� mosolyt, de azt�n egy fejcs�v�l�s ut�n �tkarolta Hermion�t, �s beljebb vezette.

– Ne is foglalkozz vele, eg�sz nap olyan, mint a j�llakott macska, b�r fogalmam sincs, milyen egeret evett – mondta, mire Hermione picit elmosolyodott. – Be kell valljam, kicsit zavaros sz�momra a helyzet. Lucius azt mondta, �sszefutottatok a miniszt�riumban, b�r nem dolgozol nekik. Nem k�rtem, hogy magyar�zza el, t�led szeretn�m hallani, mi a helyzet.
– Nem fogadtam el az �ll�st, de felaj�nlottam, hogy ha megkeresnek egy-egy kutat�ssal, akkor vagy elv�llalom, vagy nem.
– �rtem. �s ezek szerint m�ris kapt�l egy munk�t? – k�rdezte a b�jitalmester, majd kortyolt egyet az ital�b�l.
– Igen – b�lintott a l�ny. – Ginny azt mondta, besz�lni akarsz velem valami munk�r�l.
– Hermione! – l�pett hozz�juk Harry, �s egy szoros �lel�sben r�szes�tette bar�tn�j�t. – Gyere! Ronnak h�rei vannak.
– �hm, �n… – n�zett zavarodottan Pitonra.
– Menj csak, majd k�s�bb besz�l�nk.

�gy azt�n Hermione bar�tai k�r�ben tal�lta mag�t, �s megtudhatta, hogy Ront �pp aznap k�rt�k fel a Chudley Cs�zlik �rz�j�nek.
Lucius a nappali m�sik fel�ben �pp elk�ldte az egyik man�t, hogy t�laljanak, majd Perselus mell� l�pett, aki enyhe fintorral n�zte a legifjabb Weasley fi� �radoz�s�t.
– Musz�j volt k�zbel�pned? – k�rdezte kiss� s�rtetten, mik�zben � is a fiatalok fel� n�zett, csak � a gy�ny�r� barna, hull�mos hajat, �s a form�s feneket szeml�lte.
– Lucius, szeg�ny �pp csak meg�rkezett, te meg m�r let�madod. �r�lj neki, hogy egy�ltal�n itt van. Ha t�l sokat zaklatod, azzal csak el�z�d, �s legk�zelebb nem j�n el.
– Tudom, mit csin�lok – morogta a h�zigazda.
– Na persze – horkantott Piton, aki bar�tja fel� fordult, mikor Potter rajtakapta, hogy �t figyeli. – Nagyon aj�nlom, hogy gondold meg, mit teszel. Ha b�ntod… �s tudom, hogy nincs sz�nd�kodban, de akkor is… akkor sz�m�thatsz r�, hogy le�tkozom a sz�ke tincseid.

– De v�delmez� lett valaki. Ha nem tudn�m, hogy Potter feneke vonz, m�g azt hinn�m, hogy…
– Sokat jelent nekem – v�gott k�zbe Perselus. – Nem az�rt mert megmentett, hanem mert mellettem volt akkor is, amikor nem �rdemeltem meg, �s sokat seg�tett nekem. �s ezt sosem fogom tudni el�gg� megh�l�lni neki.
– Tudom, tudom. M�r mondtad. De ahogy eml�tetted, nem �ll sz�nd�komban �t b�ntani. Eg�sz m�s terveim vannak vele – s�hajtotta, ism�t v�gigm�rve Hermion�t, majd bar�tj�hoz fordult, mikor megjelent az egyik man�ja, hogy bejelentse, a vacsora t�lalva.

Az �telek fens�gesek voltak, a besz�lget�sek j�kedv�ek, �s Hermione egy ideig f�lre tudta tenni a gondolatot, hogy Lucius Malfoy a k�zelben van. Persze, ez nem tartott sok�ig. A vacsora ut�n ugyanis visszamentek a nappaliba, �s a f�rfi feltartotta �t, mikor a t�bbi vend�g k�nyelembe helyezte mag�t a kanap�kon �s foteleken.
– Tudtam, hogy Ginevra meg fogja gy�zni – mosolygott el�gedetten.
– Akkor azt is tudhatn�, hogy miatta j�ttem, nem maga miatt. �s ha most megbocs�t – mondta g�nyosan –, besz�lnem kell Perselusszal.
Hermione �gy hagyta ott a f�rfit, hogy annak m�g csak es�lye sem volt v�laszolni, s aki azt�n �sszeszor�tott foggal t�rsult fi�hoz, aki �pp a legid�sebb Weasley fi�val besz�lgetett.

– �s most hallgatlak – huppant le Hermione el�gedetten Perselus mell�, ami�rt sikeresen fak�pn�l hagyta Luciust.
– H�t j� – d�lt h�tra a f�rfi a kanap�n. – Tulajdonk�pp ugyanazt szeretn�m, amit a Miniszt�rium. Hogy kutass. J� p�r b�jitallal kapcsolatban vannak �tleteim �s felvet�seim, �s szeretn�m, ha seg�ten�l nekem. Mindemellett… n�ha j�l j�nne, ha valaki dokument�ln� helyettem, amit csin�lok. Egy-egy f�zet k�s�rletez�s�n�l �r�ln�k, ha csak a f�z�sre k�ne koncentr�lnom, de a precizit�s miatt a jegyzetel�s is elengedhetetlen… �s mivel te volt�l a legjobb b�jitaltanb�l… Veled tudn�k dolgozni.
– H�! – lehelte Hermione. – Ez… j�l hangzik – vigyorgott. – �s mikor k�ne ez a seg�ts�g?
– Mivel ny�r van, �s nyugtom van a di�kokt�l, amint lehet. Szeptembert�l maximum h�tv�g�n van r� igaz�n id�m.

Hermione elgondolkodva n�zett maga el�, �s azon t�prengett, hogy egyeztesse �ssze a k�t feladatot. V�g�l abban maradtak, hogy amint leadja a kutat�s eredm�nyeit, jelentkezik. Perselus nem mutatta, de igenis el�gedett volt. �gy nem csak seg�ts�get tal�lt, de alkalma volt id�t t�lteni a l�nnyal, akinek a bar�ts�ga igaz�n fontoss� v�lt sz�m�ra. M�r csak azt kellett kital�lnia, hogy cserk�ssze be Harryt, hogy igaz�n sz�p legyen az �let.
M�g a b�jitalmester ezen t�prengett, Lucius v�gign�zte, ahogy a Weasley ikrek elrabolt�k mell�le Hermion�t, �s az egyik sarokban valamir�l eg�sz intenz�ven t�rgyaltak. A l�ny valami igaz�n �rdekesr�l magyar�zhatott, mert hossz� perceken �t a k�t fi� csak �gy itta a szavait.

Kis id�vel k�s�bb Hermione friss leveg�re v�gyott, �gy csendben kis�t�lt a kertbe. Azonban nem �llt meg az ajt� k�zel�ben. Leny�g�zve n�zte a s�t�tben itt-ott f�nyl� kis l�mp�sokat, s f�ny�kn�l az am�gy is csod�s kert var�zslatosan h�vogat� volt. Els�t�lt a r�zsakerthez, �s a bokrok k�zt l�pkedve l�legezte be a kellemes ny�ri leveg� �sszes illat�t. A vir�goskert sz�l�n hossz� s�v�ny h�z�dott, ami mellett egy pad �llt. Le�lt, �s k�nyelmesen ellazulva n�zett fel a csillagokra. �m amint visszaford�totta tekintet�t, megl�tta, amint Lucius kil�p a kertbe, �s azonnal talpra sz�kkent. Menek�l�si lehet�s�get keresett, �s meg�r�lt a s�v�ny k�zt l�tott �sv�nynek, s azonnal besurrant. Lucius azonban pontosan l�tta, merre ment, �gy azt�n egy �rd�gi kis mosollyal, el�gedetten indult ut�na.

Hermione a m�sodik kanyar ut�ni el�gaz�sn�l r�m�lten torpant meg. Egy labirintus! Azonnal meg akart fordulni, de akkor meghallotta Lucius halk kuncog�s�t. K�veti �t! Nem maradhatott ott, megv�rva, m�g utol�ri! Egy gyors d�nt�s ut�n jobbra fordult, �s igyekezett min�l halkabban futni.
Lucius ugyanott �llt, ahol a l�ny az im�nt megtorpant, majd elmormolt valamit, s azonnal tudta, hogy merre kell mennie Hermione ut�n. A boszork�ny nem menek�lhet. A labirintus le volt v�dve hoppan�l�s ellen, �gy csak utol kellett �rnie. Biztos volt benne, hogy a l�ny egy id� ut�n felhagy a fut�ssal. � pedig csendben indult ut�na, hogy v�gre megkaparinthassa a zs�km�ny�t.

Hermione kezdett k�ts�gbe esni. Meg kellett �llnia pihenni, �s igyekezett �sszeszedni mag�t. P�lc�j�t szorongatta, �s pr�b�lt hoppan�lni, de hi�ba. Azt�n pr�b�lt utat v�gni mag�nak a s�v�nyben, hogy egyenes �ton hamar kijusson, �s az se �rdekelte volna, ha fel�geti az eg�szet, de a szerencse nem az � oldal�n �llt. Semmilyen var�zslat nem hatott a n�v�nyre. Azt�n �jra meghallotta a f�rfi halk d�dol�s�t, ami egyszerre volt el�gedett �s piszk�l�d�. Mint aki ezzel akarja m�g jobban az �r�letbe kergetni.
„�s megy neki, hogy a fene essen bele!” – gondolta.
Tov�bb futott, majd mikor �gy v�lte, kicsit ism�t t�volabb ker�lt, meg�llt az egyik el�gaz�sn�l, �s bekanyarodott jobbra, majd visszafordult, �s minden megmaradt l�lekjelenl�t�t �sszeszedve kezdett var�zsolni. P�r pillanat m�lva pedig egy ill�zi�fal �llt el�tte, �s �pp�gy n�zett ki, mint a s�v�ny t�bbi r�sze.

Lucius tudta, hogy a kis boszorka f�rad, �s azt is, hogy lassan be�ri. Egy balkanyar ut�n pedig furcsa dolgokat �rzett. Oda nem ill� m�gia jelenl�t�t, �s hogy a labirintus megv�ltozott. Ami k�ptelens�g volt, hisz mindig is ugyan�gy �llt, �s � gyerekkora �ta ismerte minden szeglet�t. �m m�gis, egy n�gyes keresztez�d�s helyett csak h�rmas volt. R�ad�sul pont az az �sv�ny hi�nyzott, ami a labirintus k�zep�hez vezetett. Halkan h�mm�g�tt egyet, de nem �llt meg, hanem els�t�lt a keresztez�d�sig, majd a kell� helyen hirtelen befordult jobbra. Neki a s�v�nynek. Kez�t el�reny�jtva m�r �rezte is, hogy csup�n egy ill�zi�val van dolga, �gy minden tov�bbi n�lk�l l�pett �t rajta. �s ott tal�lta mag�t szemben a zil�lt, d�bbent boszork�val.

– Nocsak, nocsak, nocsak – l�pett k�zelebb a meglepetts�g�ben mozdulatlan l�nyhoz, majd egy gyors mozdulattal kikapta a kez�b�l a p�lc�j�t, �s eltette. Hermione azonnal h�tr�lni kezdett, �s riadtan tekingetett hol maga m�g�, hol az �t lassan k�vet� var�zsl�ra. – V�ge a j�tszm�nak, kedvesem – mosolygott, �s a boszorka gyomra ett�l bukfencet vetett. – Adja fel, Miss Granger.
– Soha – pihegte Hermione, �s k�ptelen volt f�lren�zni az ig�z� ez�stsz�n szemp�rr�l.
– Megl�tjuk – l�pett p�rat gyorsabban a f�rfi, ezzel m�g jobban megijesztve a l�nyt, aki, mivel j� ideje nem n�zett a h�ta m�g�, nekiment a s�v�nynek, de mire reag�lhatott volna, vagy elkanyarodhatott volna az �ton, Lucius m�r el�tte volt, �s szorosan a karjaiba z�rta. – Sss – csit�totta, mikor � azonnal k�zdeni kezdett a fogs�g ellen.

– Engedjen el, maga mocskos diszn�! – k�vetelte Hermione, �s k�t kis �kl�vel pr�b�lta �tlegelni a f�rfi mellkas�t.
– Eszem �g�ban sincs – mormogta Lucius, majd maguk k�z� szor�totta a l�ny kezeit.
– M�g hogy nem vesz r�szt vad�szatban! – h�borgott a boszorka. – Akkor mi a fen�t m�vel velem?
– Be kell vallanom, volt ennek a fog�csk�nak egy bizserget�en kellemes �ze. K�vetni t�ged – tegezte le –, tudva, hogy csak id� k�rd�se, �s elkaplak. Butas�g volt bej�nn�d a labirintusba – s�gta. – A tenyeremn�l is jobban ismerem ezt a helyet. Ismerek minden utat, minden kanyart. Nem volt neh�z megtal�lnom a r�videbb �sv�nyeket. Mindig tudtam, merre m�sz. Ha odakinn maradt�l volna, sajn�latomra minden bizonnyal m�r elmenek�lt�l volna. De itt… Itt, kedvesem, es�lyed sem volt. Csak j�nn�m kellett, �s elkapnom.

– Mit akar t�lem? – n�zett k�ts�gbeesetten a f�rfi szem�be, mik�zben abbahagyta a k�zdelmet is.
– Egyre t�bbet, Hermione. Egyre t�bbet – lehelte, �s a l�ny arc�hoz hajolva egy finom cs�kot lehelt a f�le t�v�be. A boszorka megremegett a rajta �tcik�z� kellemes �rz�sekt�l. R�ad�sul igaz�n b�d�t�an hatott r� a f�rfi m�mor�t� illata, �s az, ahogy a nev�t kimondta. Nem akarta el�rulni mag�t, de a tork�b�l felszakad� apr� ny�g�st nem tudta meg�ll�tani.
– K�rem… – ny�sz�r�gte megremegve a f�rfi lehelet�t�l.
– Mire k�rsz, kedvesem? – dorombolta Lucius a f�l�be.
– E-engedjen el – dadogta, �s csak akkor vette �szre, hogy csukva van a szeme, mikor kapott az egyikre egy �vatos puszit. Meglepetten n�zett a var�zsl�ra, akinek szel�d mosolya egy�ltal�n nem volt ijeszt�, m�gis… M�gis, a f�rfi, amint ilyen kedves �s gyeng�d, �s j� hozz�… az egy kicsit ijeszt� volt. F�lelmetes, mint minden �j.

– Nem �n vagyok a d�monod, aki el�l menek�lsz – s�gta neki Lucius, finoman v�gigsim�tva a boszorka h�t�n, fel, eg�szen a nyak�ig. – Mit�l f�lsz igaz�b�l?
– Maga hal�lfal� volt – hadarta a l�ny. – Ak�rmi�rt is lett az, azt hiszem, ez el�g ok nekem, hogy t�vol akarjak maradni mag�t�l.
– Azt hiszed, b�ntan�lak, kedvesem? – hintett �jabb cs�kot a l�ny hal�nt�k�ra.
– Mi m�s�rt �ld�zne annyira?
– �, sz�ps�gem – kuncogott m�ly hangon a var�zsl�, �s a barna szemekbe n�zett. – Komolyan azt hiszed, hogy ha egy f�rfi a t�rsas�god keresi, akkor csak rosszat akarhat?
– Akkor mit akar? – k�rdezte Hermione, �s meglepetten n�zett a l�b�hoz, mikor a sarka bele�tk�z�tt valami kem�nybe.

D�bbenten kapta azt�n fel a fej�t, �s n�zett k�rbe. Fogalma sem volt, hogy hol vannak, de �gy festett, hogy a labirintusban kialak�tott kertben, ami k�l�nlegesebbn�l k�l�nlegesebb vir�gokkal volt tele, s aminek k�zep�n egy kisebb, k�r alap� pavilon �llt. Ennek l�pcs�j�n�l �lltak most. Fogalma sem volt, hogy ker�ltek ide, ahogy arr�l se, a f�rfi hozta, vagy a saj�t l�b�n j�tt-e ide, vagy net�n hoppan�ltak. Hab�r rem�lte, azt az�rt �szrevette volna. Ajkai elny�ltak a gy�ny�r� helyet csod�lva. Az �jszaka csillagos �s holdas ege alatt a vir�gok magukat �sszeh�zva pihentek, de a m�gikus f�nyek k�rben csod�latos hangulatot �rasztottak. Mikor k�rd�n, s zavarodottan ism�t a f�rfira n�zett, � gyeng�den megemelte �t, s p�r l�p�ssel m�ris a pavilon k�zep�n �lltak. K�r�l�tt�k padok �lltak, felett�k pedig egy �vegtet� alatt �jabb m�gikus l�mp�sok gy�ltak ki.

– Tetszik? – k�rdezte Lucius, pontosan tudva a v�laszt, hisz az a l�ny arc�ra �s szem�be volt �rva minden.
– Gy�ny�r� – lehelte Hermione.
– Val�ban az. Gy�ny�r� – mondta, le sem v�ve a szem�t a l�nyr�l, amit�l az zavar�ban elpirult.
– Nem v�laszolt a k�rd�semre – s�gta a boszorka, b�r fogalma sem volt, mi�rt suttogott. – Mit akar t�lem? – k�rdezte, �s f�lt, hogy tudja a v�laszt. F�lt, mert azt a v�laszt akarta, �s nem akart csal�dni. �s m�gsem akarta, mert nem hinn� el.
– T�led? Semmit – v�laszolta Lucius egyszer�en, ezzel teljesen megzavarva a l�nyt. �m azt�n hozz�tett m�g valamit. – �n t�ged akarlak.

Hermion�nak es�lye sem volt v�laszolni. Lucius cs�kja elv�gott benne minden �rtelmes gondolatot, �s nem maradt semmi m�s, csup�n egy apr� ny�g�s, s m�r behunyt szemmel olvadt a f�rfi karjaiba. Fogalma sem volt r�la, meddig tartott, csak azt tudta, nem akarja abbahagyni. Nem tudta, mik�pp ker�lt Lucius al�, �s azt se, hogy lett a kem�ny k�padl�b�l k�nyelmes �gy; csak azt tudta, hogy mikor a f�rfi megszak�totta a cs�kot, hogy az arc�t, majd nyak�t k�nyeztesse tov�bb, � �gy kapaszkodott bel�, mintha az �lete m�lna rajta. B�rmit is dikt�lt a j�zan esze, a v�gyai m�r r�g �tvett�k az uralmat felette, �s es�lye sem volt kij�zanodni, mikor Lucius sz�tr�ntotta a ruh�ja fels�j�t, leszak�tva ezzel az �sszes gombot. A f�rfi meleg keze a meztelen has�n �s bord�in valami �des m�morral t�lt�tte el, �s m�g t�bbet akart bel�le. �gy azt�n � is nekiesett a var�zsl� ruh�inak, �s hamarosan a cs�kok �s simogat�sok k�zt meztelenek lettek, s el�gedetten mordultak fel, mikor egym�shoz simulva mer�ltek el egy �jabb cs�kban.

Lucius r�g nem �rzett v�ggyal fedezte fel a boszorka test�t, s figyelmet k�vetel� f�rfiass�g�t a forr� �lh�z d�rg�lve pr�b�lt pillanatnyi enyh�l�st nyerni. Mikor Hermione egyik keze k�z�j�k siklott �s v�gigsim�tott legbecsesebb r�sz�n, majd megmarkolta, � h�trahajtott fejjel mordult fel. Azt�n a l�ny nyak�n ejtett gyors �s hat�rozott harap�s ut�n lejjebb cs�szott. Noha �gy elvesztette a k�nyeztet� k�z �rint�seit, cser�be �v� volt k�t gy�ny�r�en form�s mell, amit kedv�re k�nyeztethetett. Nyelv�vel �s sz�j�val, majd fogaival is ingerelte �ket, amivel egy �lvezettel teli szisszen�st is el�rt. Azt�n m�g lejjebb helyezkedett, �s a lapos hasfalat v�gigcs�kolva jutott el a legfinomabb r�szhez. Hermione �des k�nban szorongatta maga mellett a leped�t, mik�zben Lucius mindent megtett, hogy szebbn�l szebb hangokat csaljon ki bel�le. Eg�sz addig nem is volt hajland� abbahagyni ser�ny munk�j�t, m�g a l�ny k�ny�r�gve nem vonaglott alatta, s akkor, csakis akkor adta meg neki az �des orgazmust, s Hermione hangosan ny�gve fesz�tette �vbe a h�t�t.

Beletelt n�h�ny percbe, mire Hermione lecsillapodott kicsit, s l�gz�se �jra stabilabb volt, s �jra k�pes volt felfogni a k�r�l�tte l�v� vil�got. Jelen esetben a vil�got Lucius jelentette, ahogy szorosan a k�t l�ba k�z� helyezkedve simult hozz�.
– �, �des Merlin – lehelte, �s � maga is meg volt lep�dve, hogy a csup�n im�nti orgazmus nem volt neki m�g el�g, noha eddig soha nem ismert magass�gokba rep�tette a f�rfi. A puszta gondolat, hogy milyen j� lehet majd mag�ban �rezni �t, eg�sz test�ben megremegtette. Egy cs�k k�zben pedig Lucius lassan bel� csusszant, mire mindketten el�gedetten ny�gtek fel.
– Ez az – sziszegte a var�zsl�, majd k�t k�ny�k�re t�maszkodva, cs�kok k�zt kezdett mozogni.

Hermion�t egyre ink�bb az �r�letbe kergette a lass� temp�, �s l�baival a f�rfi derek�t �t�lelve igyekezett gyorsabb temp�t dikt�lni, de az nem adta meg neki, amit k�rt. Csak mikor �des k�nban megfesz�lve v�jta karmait Lucius h�t�ba, akkor kapta meg, amit akart. A var�zsl� felmorrant a kis k�rm�k okozta f�jdalomt�l, de ez csak fokozta �lvezet�t, �s a l�ny nyak�ba harapva � fokozta l�k�seinek er�ss�g�t �s gyorsas�g�t. Nem kellett sok, �s a kis boszorka sik�tva �lvezett el alatta, s � mozdulatlanul gy�ny�rk�d�tt a l�tv�nyban.

Mosolyogva figyelte, ahogy Hermione lassan kinyitja a szem�t, �s feln�z r�. P�r pillanat ut�n azt�n csod�lkozva t�gult ki a szeme, amint felm�rte helyzet�t.
– �, igen, kedvesem – dorombolta Lucius el�gedetten. – M�g csak most kezdt�k.
– Tej��gtej��gtej��g – hadarta Hermione, �s a f�rfi v�llaiba kapaszkodva leveg� ut�n kapkodott.
– Nem �szod meg ennyivel – mosolygott a var�zsl�, majd egy moh� �s vad cs�k k�zben folytatta, amit elkezdett. Lucius k�t karj�ra emelte a l�ny l�bait, �s heves rohammal t�rt a cs�csra, maga el�tt hajszolva a boszork�t is.

Mikor Hermione �jra k�pes volt rendesen l�legezni �s gondolkozni, pilledten vigyorgott a csillagos �gre.
– Vehetem ezt �gy, hogy el�gedett vagy? – k�rdezte mellette fekve Lucius, �s oldal�ra fordulva felk�ny�k�lt, majd mag�hoz �lelte �t.
– �, sz�val �gy gondolta, hogy ennyi el�g, hogy levegyen a l�bamr�l? – k�rdezte a boszorka egy mosollyal, k�t�zk�dve.
– Kapsz egy eg�sz percet. Ut�na folytatjuk – felelte a f�rfi fels�bbs�gesen felemelt fejjel, �gy n�zve le r�.
– Hogy mi? – n�zett Hermione kicsit ijedten, de ugyanakkor izgatottan a f�rfi szem�be. – Ezt nem gondolhatja komolyan – �mult.
– Sosem vicceln�k ilyesmivel – dorombolta Lucius, �s fel�lve n�zett le a l�ny barna szem�be, majd el�gedetten m�rte v�gig tet�t�l talpig. – B�r… Tal�n egyezs�get k�thet�nk. Abbahagyom – hajolt a l�nyhoz, mik�zben a l�ny has�ra sim�totta meleg kez�t –, ha megadod magad nekem.

– Mi? – kapott leveg� ut�n a l�ny. – Nem.
– Nem? J�l hallottam? Te nemet mondt�l nekem? – k�rdezte egy ugr�sra k�sz p�rduc tekintet�vel.
– I-igen – habogta Hermione, majd felsikkantott, mikor a f�rfi megragadta, �s hasra ford�tva f�l� simult. Mindegy volt, � mit akart, mert teste �rul�k�nt remegett �s akart t�bbet.
– Mondd ki, amit a tested m�r tud – s�gta a f�l�be Lucius, �s mikor nemet intett a fej�vel, kuncogva s�p�rte f�lre a haj�t.
– Maga meg�r�lt – ny�sz�r�gte, �s hitetlenkedve n�zett h�tra a v�lla felett, mikor meg�rezte a f�rfi kem�nys�g�t a fenek�n�l. – Hogy…?
– R�g�ta f�j r�d a fogam. Beletelik… egy kis id�be, m�g j�llakom – nyalta meg a l�ny v�ll�t, csakhogy azt�n bele is harapjon.

Azt�n ajkaival �s nyelv�vel egyre lejjebb k�nyeztette a boszork�t, v�gig a gerince ment�n, s itt-ott kit�rve oldalra is. A l�ny feneke feletti k�t kis g�dr�csk�n�l apr� k�r�ket �rt le nyelv�vel, amivel el�rte, hogy a l�ny v�gya nagyon gyorsan megugorjon. Mikor a kerek popsij�hoz �rt, a boszorka m�r pihegve kapaszkodott a leped�be.
– K�rem!
– Azt hiszem, ideje lenne, hogy tegezz – jegyezte meg mell�kesen Lucius, majd folytatta a harapd�l�s, cs�kolgat�s k�nyeztet�st.
– K�rlek! – ism�telte a l�ny tegezve.
– Mire k�rsz? Mit szeretn�l? Mondd, hogy az eny�m vagy!
– Nem! – tiltakozott Hermione, majd hangosan felsik�tott, mikor sz�tt�rt l�bai k�zt el�re sim�tva kez�t, Lucius megtal�lta csikl�j�t. – Nenenenene… – ism�telte. T�l�rz�kenny� v�lt pontj�nak ingerl�se rohamos gyorsas�ggal juttatta feljebb azon a bizonyos hegyen a cs�cs fel�. De miel�tt el�rhette volna, Lucius felh�zta a t�rdeire, �s lassan �jra elb�jtatta f�rfiass�g�t az � forr� �l�ben.

Hermione m�r sz�molni se tudta, h�nyadszorra �lvez el, mert Lucius rend�thetetlen�l juttatta a cs�csra �jra �s �jra �s �jra. Egyszer majd megk�rdezi, hogy a csud�ba k�pes erre, de addig… Addig t�l kell �lnie egy m�morral t�lf�t�tt, forr� �s pokolian �lvezetes �jszak�t.

Mindek�zben a k�ri�ban m�r r�g v�get �rt a parti, s csak Ginny, Draco �s Perselus maradt h�tra.
– Nem gondolod, hogy ideje lenne r�n�zni ap�dra? – k�rdezte a b�jitalmester, igyekezve nem kimutatni, hogy az�rt izgul egykori tan�tv�nya miatt.
– Lehet, hogy m�r r�g hazament – s�hajtotta a sz�ke fi�, nem �pp a k�rd�sre v�laszolva, de tudva, hogy Perselus �pp melyik bar�tja miatt is agg�dik.
– �s ap�d?
– Nyilv�n… – kezdte, de feles�ge k�zbesz�lt.
– Draco, ha vitatkoz�s helyett szimpl�n megk�rdezn�d az egyik man�t, hol vannak, m�r t�l is lenn�nk ezen.

– Moe! – ki�ltotta a fi�, mire azonnal megjelent egy h�ziman�. – Moe, hol van az ap�m?
– Gazd�m a labirintusban van, kisgazd�m.
– �s Miss Granger?
– � is, uram – cincogta a kis l�ny.
– �rtem. M�gis… – kezdett agg�dni Perselus. – M�gis mit csin�lnak? – Noha nem hitte, hogy bar�tja b�ntan� a l�nyt, akkor is biztosra akart menni.
– A gazd�m �s a kisasszony… �k… h�t…
– Ny�gd m�r ki! – f�rmedt r� Perselus, majd mindenki a nevet�s�t elfojt� Ginnyre n�zett. – Mi olyan vicces?
– H�t nem nyilv�nval�? – k�rdezte a zavarban l�v� man� fel� intve. – Azok ketten �pp egym�sra tal�ltak egym�s karjaiban, �s boldogan �lnek, m�g meg nem halnak – kacagta vid�man, sz�npadiasan a sz�v�re t�ve a kez�t, szempill�it rebegtetve.

– Hogy mi? – ki�ltott Draco. – Ap�m �s… �s�s�s… Granger? – k�rdezte hitetlenkedve. – Kiz�rt! Ennyi id� alatt? Tudom, hogy ap�m mindig megszerzi, amit akar, de az�rt ez kicsit gyors.
– Mihez k�pest, Draco? – k�rdezte egy f�loldalas mosollyal Perselus. – Lucius j� ideje szemet vetett r�.
– Tudom, de… Nem hittem volna, hogy a kis eminens ilyen gyorsan beadja a derek�t.
– �hm… Moe – fordult a b�jitalmester a kezeit gy�rk�sz� man�hoz. – Ugye, Lucius nem b�ntotta a kisasszonyt?
– Nem, uram – nyikorogta a man�.
– Szerintem Lucius mindent megtesz, hogy Hermion�nak j� legyen – vigyorogta Ginny, majd megragadta f�rje kez�t. – Azt hiszem, ideje, hogy mi is visszavonuljunk – s�gta a sz�kes�g f�l�be. Drac�nak csak ennyi kellett, �s a lehet� legr�videbb �s legudvariasabb �ton kitess�kelte keresztapj�t, majd pedig �lbe kapta feles�g�t, �s visszavonult vele a h�l�szob�ba.

Hajnal volt, mire Lucius kimer�lten, �s teljesen el�gedetten d�lt el Hermione mellett. A boszorka el�jult az utols� el�tti orgazmusa ut�n, de mikor percek m�lt�n mag�hoz t�rt, egy �jabb m�morba hajszolta. A l�ny mellett heverve, gyeng�den cir�gatva az alv� sz�ps�get, soha nem �rzett el�gedetts�g t�lt�tte el. Mag�hoz �lelte, azt�n betakarta magukat, majd � is megadta mag�t az �lmoknak, b�r biztos volt benne, jelen esetben a val�s�g a legszebb.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.