Hermione meg volt lep�dve, hogy a Malfoy csal�d leg�jabb tagj�nak �dv�zl� szertart�sa szigor�an z�rtk�r� volt. Lucius ritk�n szalasztott el egy alkalmat, hogy fokozza a tekint�ly�t, �s egy keresztel� - vagy b�rmi is volt az, amit a var�zsl�k csin�ltak helyette - t�k�letes alkalom lett volna, hogy a vagyon�val �s hatalm�val dicsekedjen.

Ehelyett kis �nneps�g volt, csal�di k�rben, bele�rtve Narciss�t, b�r feltettek p�r k�rd�st, hogy mik�pp ker�lte el a Miniszt�rium tilalm�t, miszerint nem l�phet az orsz�gba, nem besz�lve a k�s�r�j�r�l, aki cseppet se hasonl�tott Perselus Pitonra, de nagyon �gy hangzott, mint �.

– Ez biztos furcsa �nnek – mondta a f�rfi. – L�tni Narciss�t, amint h�ziasszonyt j�tszik itt.
– Nem jobban, mint amilyen neh�z neki, hogy l�t engem itt �lni, azt hiszem – v�laszolta. – �ltal�ban Ginny j�tszik h�ziasszonyt, ha sz�ks�ges. – � sosem lett hivatalosan megh�vva, hogy maradjon, de egyre t�bb �s t�bb id�t t�lt�tt a k�ri�ban, m�g r�szben t�nylegesen be nem k�lt�z�tt, an�lk�l, hogy a H�ztart�s �rn�j�v� v�lt volna. Nem �rdekelte a dolog, �s nem akart Ginnyvel megk�zdeni, aki meglehet�s eleganci�val n�tt fel a feladathoz. Nem volt Narcissa, de m�lt�v� v�lt a Malfoy n�vre. M�g Lucius is elismerte, nyom�s alatt.
– Arra k�vetkeztetek, hogy m�g megtartotta a saj�t lak�s�t.
– Meg, legink�bb a kliensek miatt. A k�ria egy kicsit riaszt� n�h�nyuknak, �s �gy nem fogj�k azt mondani, hogy kihaszn�lom a Malfoy csal�d nev�t.
– �gy v�lem, hogy fel k�ne vennie a Malfoy nevet, hogy ez lehets�ges legyen. – Zavar� volt l�tni, ahogy a f�rfi felh�zza egy szem�ld�k�t r�n�zve, az ismeretlen arca egy sz�m�ra olyan arckifejez�st viselt, ami olyan sok �r�r�l volt ismer�s.
– Ha Narcissa tudni akar a kapcsolatunk �llapot�r�l, javaslom, k�rdezzen meg engem, vagy Luciust. – Hermione megpr�b�lta a hangj�t nyugodtan �s egyenletesen tartani. Semmi sem zavarhatja a mai napon Ginny boldogs�g�t. – Most pedig, ha megbocs�t…

Mened�ket keresett Luciusn�l, j�l tudva, hogy mened�ket keres n�la, �s ennek ellen�re enyh�n sz�rakozott ezen. Aligha � volt a legbiztons�gosabb ismert egy�n.

– Perselus ideges�tett t�ged, kedvesem? – k�rdezte a f�rfi, ahogy a kicsi Narciss�t ringatta a karjaiban. Ravasz l�p�s volt Ginny r�sz�r�l, hogy a gyereket Draco anyja ut�n nevezi el, ezzel irrit�lva Mollyt �s beh�zelegve mag�t az any�s�hoz, kompenz�l�sk�nt a Foltozott �stben rendezett esk�v��rt. N�mi Malfoy sunyis�g kezdett r�ragadni. – Ha igen, csak sz�lj �s bez�rom a v�rb�rt�nbe.
– Nincs semmilyen v�rb�rt�n�d.
– Egy t�ved�s, amit korrig�lni sz�nd�kozom. Sz�ks�ges lesz l�trehozni n�h�nyat, mikor ez a kis h�lgy elkezd hatalomra ker�lni, nem igaz? – A mosoly, amit a gyermeknek adott, b�rki m�son ostoba lett volna, de rajta elment volna t�lzottan rajong�nak, �s m�g ha csak az alapja is volt, b�rki megb�nta volna, ha ostob�nak nevezi. Egy jeti �tv�gya jelent�s volt. – Csak rem�lni lehet, hogy a hajsz�n �szt�nz�en fog hatni az amb�ci�j�ra.

A boszork�ny elvigyorodott. Lucius ezekkel a szavakkal mutatta be az els�sz�l�tt unok�j�t neki:
– Olyan, amilyennek gondoltam. A Malfoy h�z elesett. A gyerek gy�mb�r.
– Lucius, szerelmem – mondta, tudat�ban vele, hogy a f�rfi, gy�szos kifejez�se alatt, val�j�ban nagyon is el�gedett volt. – Biztos vagyok benne, hogy jobbnak fogod �rezni a dolgokat, ha elkezded ezt az �rnyalatot epersz�k�nek h�vni.
– B�r att�l m�g mindig gy�mb�r lesz – gy�szolt.
– Az lesz – v�laszolta –, de neked, minden ember k�z�l, sokkal jobban k�ne m�lt�nyolnod egy j� hazugs�g hatalm�t.

Alig k�t nap m�lva, a f�rfi a gyermek kisujja k�r� csavarodott.

– � egy nagyon sz�p baba, a hajsz�ne ellen�re, amit �ll�t�lag ut�lsz – mondta a boszorka. – Tudod, hogy bolondulsz �rte, b�r nem hiszem, hogy m�r most arra kellene b�tor�tanod, hogy � legyen a k�vetkez� S�t�t Nagy�r.

Lucius ajkai azon a m�don g�rb�lt egy mosolyra, ami azt jelentette, hogy elismerte az �rvet, de nem fogja elismerni, m�g be nem fejezte a panaszkod�st, �s biztosan nem nyilv�nosan.

– Te magad is nagyon szereted �t.
– � egy sz�p gyerek. Nem utols�sorban, mert visszaadhatod, mikor s�rni kezd.

Hermione, elt�r�tve egy puf�k �k�lt�l, ami el�tte integetett, nem vette �szre Lucius reakci�j�t a nyilatkozat�ra: a szomor�s�g halv�ny felvillan�s�t, ami gyorsan elt�nt, de nem olyan gyorsan, hogy Draco ne sz�rja ki.

– Ebb�l el�g – morogta Draco az orra alatt. – Ginny, gyere velem. Van egy elint�zend� csal�di �gy.

Ginny feln�zett a besz�lget�s�b�l Narciss�val a legjobb helyekr�l P�rizsban, ahol cip�t lehet venni, �s �sszevonta a szem�ld�k�t.

– Nem v�rhat?
– Nem, �tkozottul nem v�rhat. – Ginny fels�hajtott, de k�vette f�rj�t a szob�n �t, hogy neki adj�k a bab�t, hirtelen kiragadva Lucius karjaib�l. – Figyelmeztettelek, Granger, �s te nem hallgatt�l r�m. J�tszol ap�m �rz�seivel, �s �n nem �llhatom ezt.
– Pardon? – Hermione r�b�mult, azon t�n�dve, hogy netal�n a f�rfi t�l sokat ivott, tudat�ban annak, hogy Narcissa �s Perselus n�zi az eg�sz dolgot, �s sz�lesen mosolyognak.
– Te. �n. P�rbaj. Most. – Draco meglehet�sen d�h�t sug�rzott, �s b�r a boszork�ny biztos volt benne, hogy le tudja �t gy�zni egy p�rbajban, k�ptelen volt meg�rteni, mi v�ltotta ki ezt a kit�r�st. Lucius boldog volt, m�r amennyire � tudta, �s egyfajta csendes el�gedetts�gben �ltek, m�g ha nem is mindig volt teljesen b�k�s.

Tudta, hogy � maga nagyon boldog volt.

– De… – Hermione Luciusra n�zett, seg�ts�get v�rva. – Hogy j�tszok �ll�t�lag az �rz�seivel?
– �t �ve ez megy folyamatosan. �t �ve! �s fontol�ra vetted ak�r, hogy tisztess�ges var�zsl�v� tedd? – mennyd�r�gte Draco. – Nem, te �gy b�nsz vele, mint… mint valami, amit felvehetsz �s letehetsz, amikor meguntad. Nem engeded neki, hogy b�rmit is adjon neked, nem k�lt�z�l be a k�ri�ba, te csak term�szetesnek veszed �t. Nos, ennek most v�ge.

Hermione r�pislogott.

– Mi?
– Sz�val, most meg kell v�denem a Malfoy becs�letet. Kint tal�lkozunk, a gyepen, �t perc m�lva. Biztos vagyok benne, hogy Perselus �r�mmel b�r�skodik. – Sarkon fordult �s kivonult a szob�b�l.
– Mir�l besz�l? – k�rdezte a boszork�ny, k�ny�r�gve �ltal�nosan a szob�nak. – Lucius?
– Nem tal�lom magam k�pesnek, hogy megmagyar�zzam – v�laszolta lassan a f�rfi. Hermione nem l�tta �t ilyen t�volinak mi�ta el�sz�r tal�lkoztak. Megr�m�tette a gondolat, hogy an�lk�l, hogy tudna r�la, valami rosszat tett, valami komolyat. Amennyire � tudta, nem volt eff�le aranyv�r� trad�ci�, ami elv�rta t�le, hogy � k�rje meg Lucius kez�t. A dolgok ugyan�gy mentek, mint a muglikn�l: a f�rfinak kellene megk�rnie �t. Nem esett nehez�re b�rmi m�st k�rni t�le; mi�rt a hirtelen tart�zkod�s? Lucius biztosan nem k�telkedhetett a v�lasz�ban.
– J�jj�n, Miss Granger – mondta Perselus, a karj�ra t�ve egyik kez�t. – Nem akarja megv�ratni Drac�t.

Hagyta mag�t, hogy kitolj�k a szob�b�l a francia ajt�n �t a p�zsitra.

– Mi a fene folyik itt? – tiltakozott.
– H�t nem nyilv�nval�? P�rbajozni fog Drac�val. �s ha vesz�t, hozz� kell mennie Luciushoz. – Hermione megesk�d�tt volna, hogy a szem�t nevetett rajta.
– H�zass�g? Nem �rtem. – Megtorpant, megtagadva, hogy tov�bb mozduljon, m�g valaki nem ad neki n�h�ny v�laszt. – � �tkozottul nem k�rt meg: hogy lehet ez az �n hib�m?
– Draco szerint, Lucius elhintett finom c�lz�sokat az ut�bbi hat h�napban, �s te figyelmen k�v�l hagytad �ket. Mi m�st k�ne gondolnia, mint hogy nem veszed �t komolyan? Tsk, Miss Granger, maga kegyetlen �s sz�vtelen n�. – Perselus tov�bb hajtotta �t egy l�k�ssel.
– Az isten szerelm�re, honnan kellett volna tudnom? �n nem �rtem a c�lz�sokat, maga tudja, hogy nem �rtem a c�lz�sokat – panaszkodott, maga m�g� n�zve. Lucius n�zte, Narciss�val �s Ginnyvel, aki egy kiss� agg�d�nak t�nt, hogy az � f�nyes Drac�juk vesz�lybe ker�l. Lucius, a kedves, lehetetlen Lucius, �gy n�zett r�, mint mikor �gyban vannak, �s azt elemzi, test�nek melyik apr� rezd�l�se mit jelent. – Tudod, hogy nem �rtem a c�lz�sokat – ism�telte, pr�b�lva megmagyar�zni neki, hogy nem akart nemet mondani, de Perselus tov�bb siettette �t, m�g szembe nem �llt Drac�val a p�zsiton, mintegy harminc l�p�ssel kett�j�k k�zt.
– Akkor igaz�n sz�ks�ges elkezdenie odafigyelni. Tal�n gondolkozzon el a legilimenci�n; �n azt tartom az egyetlen m�dnak, hogy meg�rtsem, mi zajlik egy szeret� elm�j�ben. Vagy ez, vagy a Veritaserum. – A f�rfi hat�rozottan kinevette.

Hermione a p�lc�ja ut�n matatott, szorosan tartva forr�, izzad� kezeiben, pr�b�lva kital�lni, mit tegyen.

– Nem tudn�nk ezt csak megbesz�lni? – k�rdezte, Lucius �s Draco k�zt pillantgatva.
– Ehhez m�r t�l k�s�, Miss Granger. A kih�v�s megt�rt�nt �s elfogadta. H�romra a p�rbaj elkezd�dik. Az utols� f�rfi - vagy n� -, aki �llva marad, gy�z – mondta Perselus, elsietve az �tb�l, �s egy v�d� b�b�jt vetett ki, hogy megv�dje �t a k�bor �tkokt�l. – Nem akarok F�benj�r�kat – tette hozz�. Draco a boszork�nyra meredt, mintha ez mind az �, �s nem Lucius hib�ja lenne, hogy kibaszottul k�ptelen egy egyszer� k�rd�st feltenni.
– T�nyleg nem akarom b�ntani Drac�t – sz�lt utols� k�s�rletk�nt, hogy kih�zza mag�t a bajb�l.
– Egy. – Piton k�rlelhetetlen volt.
– Lucius? – k�rdezte fel� fordulva. – Tulajdonk�ppen �n felk�sz�ltem r�, hogy…

hozz�d menjek, te seggfej, de nem volt r� es�lye, hogy kimondja ezt, mert Perselus azt mondta:

– Kett�.
– Oh, basszus – mondta. Nem volt v�laszt�sa. Nem tehetett m�st, csak hogy felemeli a p�lc�j�t, �s rem�li a legjobbakat, becsukva a szem�t, ahogy ezt teszi.

Ez f�jni fog.

Draco, mivel tiszt�ban volt Hermione k�pess�geivel, mint boszork�ny, �s nem volt k�sz v�llalni annak az es�ly�t, hogy vesz�t, m�ris poz�ci�ba mozd�totta a p�lc�j�t, �s elengedte az �tk�t, amint Perselus kimondta az utols� sz�mot. T�l k�s� volt sz�m�ra, hogy meg�lljon, �s a Stupor egyenesen eltal�lta a l�nyt. �gy csap�dott a f�ldbe, mint egy k�.

Hermion�nak igaza volt. F�jt. Nagyon f�jt. �s mikor fel tud onnan majd kelni, b�rhol is legyen jelenleg, meg fogja tal�lni Drac�t, �s valami sz�rny�s�geset fog tenni vele, Azt�n megk�sz�ni neki, hogy er�ltette a k�rd�st. Azt�n val�sz�n�leg ism�t valami sz�rny�s�geset fog tenni vele, mert mondhatta volna.

– Au – mondta, �s kinyitotta a szem�t. A K�k Szalonban voltak, Lucius szorosan fogta a kanap�n �lve, m�g � maga keresztbe fek�dt rajta, fej�vel a v�ll�n. Nagyon k�nyelmes volt, kiv�ve a l�ktet� fej�t, �s a nagy v�r�mlenyt, amit, �gy t�nt, hogy a cs�p�j�re szerzett.
– Nos – mondta Narcissa. – A griffend�lesek szeretik a dr�mai gesztusaikat. �gy t�nik, hogy megvan a v�laszod, Lucius.
– Val�ban? – k�rdezte Lucius halkan, csak Hermion�n tartva a szem�t.

A l�ny b�lintott, �s �sszerezzent.

– A fiad azt mondta, becs�letes emberr� kell tennem t�ged, de �gy v�lem, ez fel�lm�lja a k�pess�geimet. Viszont tudok bel�led h�zas embert csin�lni. Ha szeretn�d.
– Nincs m�s v�laszt�sod – mondta a f�rfi.
– Ez egy aj�nlat volt? Ismerem az eff�le pasikat, mint te; csak az aritmetik�ra hajtasz.
– Te vesztett�l; �n nyertem. A h�zass�g elker�lhetetlen.
– Draco nyert, �s ez az�rt volt, mert csalt. Am�gy, hol van? – Megmozdult kicsit, k�zelebb h�z�dva Luciushoz, �s pr�b�lva visszatartani az idi�ta vigyort, ami ki akart t�rni.
– Bujk�l – mondta Ginny, �s visszavigyorgott r�. – Nem h�lye.
– � v�rhat – mondta Hermione s�t�ten.
– Ugyan, kedvesem, h�t sportszer� ez, k�rlek? – Lucius v�gigfuttatta ujj�t a boszork�ny arc�n, azt�n megr�ntott egy f�rt�t.
– Oh, rendben – s�hajtott Hermione. – �g�rem, nem vad�szok r� a vil�g v�g�ig �s b�ntetem meg, de csak mert �mely�t�en boldog vagyok. �s csak ha nem mondod el neki. Meg�rdemli, hogy megizzadjon egy kicsit.
– Ha lehet, fejezz�k be ezt az �rzelg�s szentimentalizmust – mondta Perselus, v�gtelen�l fanyarul, de m�g � is j�v�hagy�an n�zett. Val�sz�n�leg nagy r�szben az�rt, mert ez azt jelentette, hogy Narcissa v�gre szabad volt Luciust�l, de egy kicsit az�rt is, mert m�g mindig szerette r�gi bar�tj�t.
– Mi�rt nem isztok a boldogs�gunkra? Egy m�sik szob�ban. – Lucius legyintett a kez�vel nekik, terelve �ket, hogy menjenek, l�pjenek le, t�vozzanak. – A menyasszonyomnak �s nekem meg kell vitatnunk dolgokat.
– Biztos vagyok benne – mondta Narcissa sz�razon. – Gyere, Perselus. Tal�n bejuthatunk a Malfoy boros pinc�kbe, am�g van r� es�ly�nk.

Narcissa kiterelte Ginnyt - aki, �gy t�nt, k�sz elid�zni - �s Perselust az ajt�hoz, �s magukra hagyt�k �ket. Lucius legyintett a p�lc�j�val, hogy sz�mos komplex z�r� �s hangszigetel� var�zslatot sz�rjon ki, �s visszafordult Hermion�hoz, szem�ben csillog�ssal.

– Sz�lnom k�ne az �gyv�deknek, hogy k�sz�ts�k el� a h�zass�gi szerz�d�st a k�vetkez� h�tre. Nincs ok a v�rakoz�sra, nem igaz?

– Egy�ltal�n.
– �s egy n�sz�t P�rizsban,

A l�ny b�lintott.

– Az sz�p lenne.
– �s megengeded nekem, hogy feh�rnem�t vegyek neked. – Megsz�vta a boszorka f�lcimp�j�t, bal kez�vel a ruh�j�t gombolva.
– Igen – sziszegte Hermione, ahogy a f�rfi ujjai �sszez�rultak egyik mellbimb�j�n.
– �s nem lesz t�bb ebb�l a h�lyes�gb�l, hogy nem vagyok k�pes neked megvenni a dolgaid, mert te leszel a feles�gem.
– Oh, szerelmem, b�rmit megvehetsz nekem, amit csak szeretn�l. �n csak nem akartam, hogy azt gondold, b�rmi m�s miatt akarn�lak, mint te magad.

Lucius arckifejez�se, ami �d�zul birtokl� volt, egy pillanatra megenyh�lt.

– Bolond l�ny.
– Tudom. – Lassan �s alaposan megcs�kolta a f�rfit. – Tudod, t�nyleg fogalmam sem volt.

Azonnal igent mondtam volna, ha lett volna. Vagy magam k�rdezlek meg, ha �gy v�lem, �rdekelt vagy.

– Nos, van egy nagyon j� �tletem, hogyan k�rp�tolhatsz engem – v�laszolta, majd egy�rtelm� sz�nd�kkal cs�kolta vissza a l�nyt.
– De van egy sz�rny� fejf�j�som. – Egy kicsit m�g jobban lecs�szott a kanap�n, ahogy a f�rfi keze besiklott a ruh�j�nak dereka al� �s m�g �rdekesebb ir�nyokba kezdett mozogni.
– Nem haszn�lhatod ezt a kifog�st, m�g �ssze nem h�zasodunk – mondta a f�rfi a nyak�t harapd�lva. – K�l�nben is, tudok valamit, ami eltereli r�la a figyelmed.
– Lucius, eml�kszel, mennyire szeretsz nagylelk� lenni? – k�rdezte a n�, mindent megt�ve, hogy �rtatlannak hangozzon.

A var�zsl� felemelte a fej�t, sz�rakozottan, de �vatosan n�zve r�.

– Mit szeretn�l, mit adjak neked?
– Tal�n nem eml�kszel egy r�gi besz�lget�s�nkre a tizenegyedik fejezetr�l �s a szerepek felcser�l�s�r�l…

Valahol, a k�nyvt�rban, a Scrace �jra m�gi�val telt meg, felfedve a tizenkettedik fejezetet, amit �k csak p�r nappal k�s�bb vesznek majd �szre, �s ami sz�mos �rdekes �tlettel szolg�lt sz�mukra a m�zeshetekre.

– Oh, eml�kszem.

Semmi m�s nem volt az arc�n a d�delgetett eml�ken k�v�l, sz�val tov�bb �t�tte a vasat.

– Azt hiszem, szeretn�m kipr�b�lni. A n�sz�jszak�n.
– Term�szetesen, kedvesem, b�r egy apr� sz�vess�get k�rn�k cser�be. – Keze feljebb cs�szott, k�r�ket rajzolva a l�ny combj�ra.
– �s mi lenne az?
– Hermione Malfoy. Nem Hermione Granger. Nem Granger-Malfoy, vagy Malfoy-Granger. Malfoy. – Kez�vel m�g magasabbra lopakodott, addig kanyarogva �s izgatva, m�g a n� kisziszegett egy igent, ink�bb b�tor�tva �s ir�ny�tva, mint egyet�rt�sk�nt.
– Ez – mondta a boszork�ny hosszan �s alaposan megcs�kolva �t –, sunyi volt.
– Ez az, amit a Malfoyok tesznek.
– Val�ban; csak eml�kezz erre, mikor �n is egy Malfoy leszek, �s te a n�sz�gyhoz leszel k�tve. Csak gondolj arra, milyen �g�reteket tudok kicsalni bel�led – v�laszolta Hermione, kezeit a var�zsl� ruh�j�ra t�ve, kiszabad�tva a gombokat.
– Semmi olyat, amit nem kapn�l meg egy egyszer� k�r�ssel.
– Ugyan, mi abban az �lvezet?
– �gy besz�l egy igazi Malfoy.

�s azt�n Lucius gondoskodott r�la, hogy Hermione ne legyen k�pes besz�lni j� ideig, biztos�tva, hogy �v� legyen az utols� sz�, csak ez egyszer.

V�ge


Ford�t� v�gszava: �me, el�rt�nk a v�g�re. Rem�lem, �lvezt�tek! Hamarosan, ha minden j�l megy, jelentkezem egy sz�sszenyetnyi Lumion�val, de az saj�t lesz. Ford�t�ssal val�sz�n�leg nem pocs�kolom az id�met t�bb�. (Soha ne mondd, hogy soha...) Ez�ton k�sz�nn�m meg ism�t bf_mom �s stoobie munk�j�t. :) A viszonyt... olvas�sra!

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.