A visszat�r�s Londonba konfliktus, vagy jelent�s megbesz�l�s n�lk�l ment. Mindketten felt�telezt�k, hogy majd �jra tal�lkoznak. Hermione nagyon meglepett volt, �s kiss� zavarba j�tt, mert Lucius a tudom�sa n�lk�l valahogy rendezte a sz�llodai sz�ml�t, de tov�bbi gondolkod�s n�lk�l �gy d�nt�tt, hogy neki ez volt a megszokott, �s nem hozta sz�ba. Mikor kinyitotta a lak�st, igaz�n j� sz�vvel gondolt a var�zsl�ra, k�l�n�sen, mikor meg�rkezett Feathersby munkab�rtartoz�sa teljes �sszegben, s�t, m�g n�mi jutal�kkel is megfejelve.

N�h�ny nap eltelt an�lk�l, hogy sz�t v�ltott volna a szeret�j�vel, vagy a bar�taival. Tal�lkozott Weimarral, valamint sz�mos m�s �gyf�llel, �s a kezd� szaktan�csad�sa hat�rozottan vir�gzott. �pp egy k�l�n�sen tiszt�zatlan probl�m�n dolgozott Weimar �tlet�vel, hogy Oroszorsz�gb�l import�l vasat egy �j t�pus� �sth�z, ami meg lenne b�v�lve korr�zi� ellen, mikor egy nagy ragadoz� mad�r passz�rozta �t mag�t a nyitott ablak�n, amit a bagolypost�nak haszn�lt. Hermione nem tudta, hogy kuncogjon, vagy a szem�t forgassa. Luciusnak nincs szabv�nyos postabaglya. Nem, � egy sast haszn�l, �s abb�l is egy hatalmasat.

– Hell� – k�sz�nt�tte a sast, aki megbillentette a fej�t �s r�meredt. Hermion�nak az volt a benyom�sa, hogy fel lett m�rve. Mikor a sas megfordult �s lehet�v� tette, hogy hozz�f�rjen a h�t�n l�v� tasakhoz, �gy gondolta, ki�llta a pr�b�t. Azt�n ott tal�lta mag�t egy lekicsiny�tett vir�gcser�ppel �s egy viaszpecs�tes tekerccsel. Felnagy�tva a cser�p egy miniat�r kis bokrot tartalmazott, citrom illat�, s�t�tv�r�s r�zs�kkal. A tekercs utas�t�sokat �s egy besz�lget�s �g�ret�t tartalmazta, m�snap eb�d mellett.

– Biztosan nem hisz a mes�mben a k�tbalkezes kert�szked�semr�l, ha egy r�zs�t k�ld nekem – jegyezte meg a sasnak, aki, mint megtudta, egy r�tisas volt, Maude-nak nevezve. – �s �n nem eml�kszem erre a holnapi eb�dmegh�v�sra. Rem�lem, addig �letben tudom tartani ezt a sz�ps�ges dolgot. – Maude �sszecsattintotta a cs�r�t. – Ezek szerint v�laszra v�rsz. – A mad�r felborzolta tollait, �s megmutatta Hermion�nak leny�g�z� sz�rnysz�less�g�t. – H�t j� – mondta, �s egy pergament tett a tasakba. – Mondd meg a gazd�dnak, hogy boldogan megyek holnap eb�dre. – A r�tisas tet�t�l talpig v�gign�zett a boszork�n, miel�tt �tpr�selte mag�t a nyitott ablakon, �s elrep�lt Wiltshire fel�. – �gy v�lem, m�lt�nak �t�ltettem – kuncogott a l�ny.

Megvizsg�lta az aj�nd�k�t. K�r�lbel�l hatvan centi magas, �s hat�rozottan egy kisebb r�zsabokor volt. Az utas�t�sokat �tvizsg�lva megtudta, hogy �j szerzem�nye egy Fekete J�de(1), �s nem kell csin�lnia vele m�st, csak tal�lnia a cser�pnek egy napos pontot a lak�s�ban. Ha a talaj kicsit sz�raz volt, akkor egy korty vizet volt tan�csos neki adni a gy�kerei k�r�, de csak hogy megnedves�tse a talajt, ne el�rassza azt. �gy tett, ahogy az el� volt �rva. �gy l�tszott, a r�zsa felfriss�l a napon, �s a levelei megz�rrentek, mikor vizet kapott. Hermione le�lt, hogy n�zze, ahogy a vir�gok s�tk�reznek, �s azon t�prengett, vajon t�bb van-e benne, mint ami l�tszik bel�le.

Mereng�s�t megzavarta, hogy kopogtak az ajtaj�n.

– Sz�val akkor, hol volt�l? – k�rdezte Ron. Harry m�g�tte volt �s f�l�nknek l�tszott.
– Nem voltam vele tiszt�ban, hogy be kell sz�molnom neked, Ronald. Szervusz, Harry, nem tudtam, hogy a v�rosban vagy. Milyen Kalifornia? – F�lre�llt, ahogy Ron becsusszant a lak�sba. – K�rlek, gyere be, Ronald.

Tudod, milyen, t�togta Harry.

– Sz�val akkor, mi ez? – Ron a r�zs�ra n�zett, ami �gy t�nt, elh�z�dik a nyurga v�r�s haj�t�l.
– Hermione, nem becsm�rlem a tehets�ged, de egy Fekete J�de? – k�rdezte Harry.
– Honnan tudsz te, Harry Potter, a r�zs�kr�l? – k�rdezte a l�ny.
– Marcus termeszti �ket – v�laszolta a fi�. Mind Harry, mind Hermione felk�sz�lt az �ltal�nos Weasley tir�d�ra Harry szeret�je ellen. – Santa Barbara t�k�letes bizonyos fajta r�zs�knak. Val�j�ban, Flint �pp k�ld�tt egyet Malfoynak, az id�sebbnek, alig egy hete. Marc azt mondta, hogy egy h�lgynek akarja. – Most Hermione felk�sz�tette mag�t egy kombin�lt tir�d�ra. – Sz�val igaz?
– L�tod? – ki�ltotta Ron. – Mondtam neked.

Harry a bar�tj�ra n�zett, �s d�nt�tt.

– Ha tudtam volna, hogy neked lesz, mondtam volna Marcusnak, hogy egy filodendront k�ldj�n.
– Oh, ha, ha – mondta Hermione. – Nem vagyok olyan rossz.
– V�rj egy kicsit, Harry – sz�lt k�zbe Ron. – Nem fogod hagyni, hogy a g�r�ny apj�val kezdjen ki, ugye?
– Hermione, boldog vagy? – k�rdezte Harry.

A l�ny gondolkozott egy pillanatig. Kert�szeti inkompetenci�j�t f�lret�ve…

– Igen – mondta. – Igen, az vagyok.
– Akkor ez minden, ami sz�m�t. – A fi� figyelmen k�v�l hagyta Ron k�pk�d�s�t, �s le�lt a d�v�nyra. – Mit sz�ln�l n�mi te�hoz, �s ha elmondan�d, hogy milyen j�l halad az aritmetika vil�ga?

Hermione r�vigyorgott a bar�tj�ra, miel�tt kiment a konyh�ba, hogy te�t k�sz�tsen. M�g a v�zre v�rt, hogy felforrjon, indulatos suttog�st hallott, amit figyelmen k�v�l hagyott. Egy�ltal�n nem sz�m�tott, Ron mit gondol, de a t�ny, hogy Harryt nem zavarta, sokat jelentett neki. Term�szetesen felt�telezte, hogy Harrynek nem sok joga volt megsz�lalni, mivel � �sszej�tt Marcus Flinttel egy l�tv�nyos, nyilv�nos szak�t�s ut�n Ron h�g�val. � �s Flint most Kaliforni�ban �ltek, ahol Marcus csin�lt valamit az Abraxas Petroleumnak(2), Harry pedig kviddicsj�t�kos �s -edz� volt a LA Gringotts Gengszterekn�l.

– Sz�val, mit keresel itt Angli�ban? – k�rdezte Hermione, ahogy letette a te�sk�szletet, �s megt�lt�tte a cs�sz�ket.
– Marcus igazgat�i gy�l�sen van, �n pedig �gy gondoltam, beugrok �s megn�zem, hogy vannak a r�gi bar�tok – mondta.
– �n j�l megvagyok – mondta Hermione. – P�r napja �rtem vissza egy p�rizsi konferenci�r�l, �s �gy t�nik, �rdekl�d�m a r�zs�k ir�nt.

Ron egy sz�ken �lt �s duzzogott, de nem utas�tott vissza egy cs�sze te�t �s n�h�ny csokis s�tem�nyt.

– K�tbalkezes vagy – motyogta keksszel teli sz�jjal, �gy d�ntve, hogy Hermione tehets�gtelens�ge a n�v�nyekkel biztons�gos t�ma.
– Mint megtudtam, b�rmit meg lehet oldani a megfelel� utas�t�ssal �s ir�nymutat�ssal – v�laszolta Hermione. Mindk�t bar�tj�ra r�b�mult, mikor kuncogni kezdtek. Visszan�zett a kis bokorra. – Val�j�ban, fogalmam sincs, mit kezdjek vele. �letben k�ne tartanom holnap eb�dig.
– Holnap Malfoyjal eb�delsz? – k�rdezte Ron.
– Igen.
– Ahogy �n is – mondta. – Az ikrekkel megyek. Draco finansz�rozni akarja az ikrek terjeszked�s�t a kontinensen. – Ron nyilv�nval�an nem l�tott probl�m�t Malfoy �zleti tev�kenys�g�vel, noha a gondolat, hogy Hermione lefekszik az id�sebb Malfoyjal, d�h�s v�r�s�d�sre sarkallta.
– �s �n – harangozta be Harry. – Marcusszal megyek. Ez valami �zleti dolog.
– Semmi Lavender? – k�rdezte a l�ny.

Ron megr�zta a fej�t, �s a boszorka nem k�v�ncsiskodott. Az arckifejez�se mindent elmondott neki, amit tudnia kellett.

Hermione elgondolkodott. Abb�l, amit a bar�tai elmondtak, a m�snapi eb�d egy �zleti tal�lkoz� lesz, nem egy romantikus tal�lka. � �s Lucius visszat�rtek volna a fizet�si felt�telekhez? �s ha igen, mi�rt?

A d�lut�n h�tral�v� r�sze kellemes besz�lget�ssel telt, miel�tt Hermione udvariasan kitess�kelte bar�tait a lak�s�b�l �s le�lt, hogy kicsit dolgozzon. M�g mindig azokon a tekercseken dolgozta �t mag�t, amik m�g akkor �rkeztek, m�g � P�rizsban volt -- ki gondolta volna, hogy egy h�romnapos t�voll�t alatt �gy �sszegy�lik a levelez�se -- �s tal�lt egyet Sarum Parkinsont�l, amiben megh�vja a holnapi eb�dre, rem�lve a tan�cs�t a Kan�ri sz�l� �gyben. Hermione elmosolyodott, �s �rthetetlen�l megk�nnyebb�lt volt, mikor �sszehasonl�totta a levelet, ami a r�zs�val j�tt, �s Parkinson�t. Lucius�nak hangv�tele nyilv�nval�an felt�telezte, hogy Sarumt�l tud az eb�dr�l, �s nem t�rt vissza a kor�bbi magatart�shoz.

A k�vetkez� nap a Malfoy k�ri�hoz hoppan�lt Wiltshire-be, ahol Sarum Parkinson fogadta �s egy h�ziman�, aki elvette a cserepes r�zs�j�t �s k�nny� k�peny�t.

– Rem�lem, Miss Granger, hogy nem b�nja, ha �n k�s�rem kezdetben k�rbe? – k�rdezte. – Lucius az eln�z�s�t k�ri, de Weimarral �s az orosz partner�vel foglalkozik.
– Cseppet sem – v�laszolta Hermione, �s elfogadta a fel� ny�jtott kart. – Eml�tette a Kan�ri sz�l�t a megh�v�s�ban. �pp olvastam egy �rdekes cikket r�luk a Times-ban. Ismeri a mugli Times-t?
– Nem – v�laszolta Sarum. – Lucius mindig korhol engem, hogy olvassak m�st is, mint a Pr�f�t�t. Mit tud mondani nekem?

Hermione hagyta mag�t kivezetni a teraszra, ahol hozz� �s Sarum Parkinsonhoz hamarosan csatlakozott egy francia bor�sz C�tes Noire-b�l �s egy import�r Spanyolorsz�gb�l, akik mindketten k�v�ncsiak voltak az �tletre, hogy megpr�b�lj�k �jra termeszteni a Kan�ri sz�l�t. A francia sz�l�s�ket megtizedelte egy import�lt amerikai parazita, ami majdnem megsemmis�tette az ipar�gat. Ugyanazon sz�l�s�k megmenek�ltek amerikai immunis sz�l�oltv�nyok �ltal, de �vtizedek �ta a francia bor�szok k�ts�gbeestek a helyi v�ltoz�sok miatt. Mindig tudt�k, hogy a Kan�ri sz�l� l�tezett, de eg�szen mostan�ig a bor�szok, akik a behozatalt ellen�rizt�k, megtagadt�k a t�rgyal�st Eur�p�val, am�g a Voldemort-probl�m�k fenn�lltak. Most, egy nagyon hossz� �s elh�z�d� t�rgyal�s ut�n, a Kan�ri sz�l�k v�gre rendelkez�sre �lltak, hogy �jra bevezess�k az eredeti t�jukon.

– �gy hiszem, van n�h�ny t�rk�p Monsieur Malfoy irod�j�ban – mondta Villatade. Megpr�b�lt egy izz� t�rk�pet rajzolni a p�lc�j�val, de az nem maradt fenn, �s tov�bb lebegett, fel a t�lgyre, ami �ket �rny�kolta a kerti �ton. – Tal�n �tvonulhatn�nk abba a terembe?
– Sarum b�csi – sz�lt egy n�i hang. – Atia n�ni t�ged keres. �pp felszolg�lj�k az eb�det.

A csoport megfordult, �s megl�ttak egy fiatal n�t kifog�stalan, vil�gosz�ld ruh�ba �lt�zve, ami illett z�ld szem�hez �s feket�sbarna haj�nak t�k�ly�hez.

– Ah, az �n kedves unokah�gom, j�, hogy �rtem j�tt�l. Engedd meg, hogy bemutassalak a t�bbieknek. – Sarum v�gigment a bemutat�sokon, �s Hermione meg volt lepve, hogy a fiatal Beatrice Parkinson kiszemelte �t.
– Rem�lem, nem b�nja az arc�tlans�gom, Miss Granger – mondta, de Hermione legnagyobb �r�m�re nem mesterk�lten mosolygott. – Van egy �riember, akinek rem�lem, hogy bemutat.
– Igaz�n? – k�rdezte Hermione. – Nem lenne a b�csik�ja sokkal alkalmasabb, hogy ilyen �gyben int�zkedjen?
– Oh, nem, � nem kedveli a Weasley ikreket, sz�val sose egyezne bele, hogy bemutasson engem a testv�r�knek – v�laszolta Beatrice. – Pedig micsoda t�rt�neteket hallottam a b�tors�g�r�l, �s az �j Mrs. Malfoy magasztosan besz�lt r�la. Ha j�l �rtettem, �n�k bar�tok?
– Nem akarom felm�rges�teni a b�csik�j�t – mondta Hermione.
– A mi titkunk lesz – mondta Beatrice. – Nagyon h�l�s lenn�k �nnek. Pr�b�ltam meggy�zni a b�csik�m, hogy az elrendezett h�zass�gok �s ilyesmik annyira elavultak, de nem hallgat r�m. Igaz ez? Ronald igaz�n szemben�zett a S�t�t Nagy�rral? A Pr�f�ta olyan csod�latos t�rt�netet publik�lt r�la �s a b�tors�g�r�l.

Egyfel�l Hermione �lvezte az �zletet, amit elkezdett, h�la az � �j aranyv�r� kapcsolatainak, m�sfel�l viszont nem seg�thetett rajta, de oda akart v�gni bizonyos aranyv�r� eszm�knek, amik egyszer�en csak h�lyes�gek voltak.

– Rendben van – mondta Hermione. – J�jj�n velem, �s bemutatom �nnek Ronaldot. Biztos vagyok benne, hogy eg�sz boldog lesz, hogy megismerheti.

A k�t n� �tballagott a kerten, be a b�lterembe, miel�tt megtal�lt�k zs�km�nyukat a nyilv�nosan el�rhet� k�nyvt�rban.

– Ronald – sz�lt Hermione, �s megveregette bar�tja v�ll�t. �, az ikrek, Harry �s Marcus Flint elmer�lten besz�lgettek a kviddics szponzor�l�s�r�l. – Van itt valaki, akivel szeretn�m, ha tal�lkozn�l.
– Oh, h�t ki az? – Ron megfordult, hogy a n�knek szentelje teljes figyelm�t. Mell�zte testv�rei k�ny�kl�seit �s vigyorg�sait.
– Ronald Weasley, szeretn�m bemutatni Miss Beatrice Parkinsont – mondta Hermione. R�mosolygott az �jonnan bemutatott p�rosra. – Miss Parkinsont �rdekli, milyen b�tran n�zt�l szembe a S�t�t Nagy�rral.
– Tulajdonk�pp, Mister Weasley, egy kicsit f�llentettem Miss Grangernek. – Beatrice egy bocs�natk�r� mosolyt villantott Hermion�ra. – Sokkal ink�bb �rdekelnek a tervei a Weasley V�llalat b�v�t�s�vel. Ha j�l �rtettem, �n a vezet� strat�ga. Van egy aj�nlatom, amit nem akar kihagyni.

Hermione, l�tva, hogy nincs r� tov�bb sz�ks�g, kivonult a besz�lget�sb�l �s kis�t�lt a szob�b�l. A teremmel szemben, az �r dolgoz�szob�nak ajtaja �gy t�nt, nyitva volt. Merje? Annyira belemer�lt Sarum �zlet�be �s bar�taiba, �s azt�n Miss Parkinson bemutat�s�ba, hogy nem is gondolt a h�zigazd�ra. Elhat�rozva mag�t, �l�nken bekopogott az ajt�n �s bel�pett.

A szoba kiz�rta a vend�gek besz�lget�seit. K�rben�zve, Hermione kisz�rt egy nagyon ismer�s sz�ke fejet egy k�teg pergamen �s tekercsek f�l� hajolva.

– Rem�lem, Weimar nem besz�lt r� t�ged az orosz �st�kre – mondta a boszork�ny.

R�mosolygott a hom�lyos sz�rke szemekre, amik r� f�kusz�ltak.

– �s a Kan�ri sz�l�k? – k�rdezte a f�rfi, �s felkelt az �r�asztala mell�l. – Kezdtem azt hinni, hogy elfelejtett�l engem.
– Cseppet sem – mondta Hermione. – �n is ugyanezt mondhatn�m r�lad.

A var�zsl� kiny�lt, �s egy �lel�sbe vonta a l�nyt. Ajkaik egy �rz�ki �dv�zl�sben tal�lkoztak.

– Sarum egy�rtelm�v� tette, hogy ne saj�t�tsam ki a figyelmed, mint az t�lem megszokott minden gy�ny�r� �s intelligens n�vel – mondta Lucius. V�gign�zett a boszorka v�szonszokny�j�n �s kimon�-st�lus� tunik�j�n. – B�josan n�zel ki, dr�g�m. Hi�nyolom a nadr�got; b�rmilyen erk�lcstelen is.
– Ah. Nem akartam Sarumnak sz�vrohamot okozni. – �jra megcs�kolta a f�rfit, mert megtehette, �s megr�szeg�lt az illat�t�l. – Ummmm. – A nyak�hoz dugta az orr�t. – Isteni illatod van. – Hermione engedett a k�s�rt�snek, �s v�gignyalt az �llkapcs�n, �r�mmel nyugt�zva, hogy a f�rfi k�zelebb h�zza mag�hoz. A k�l�n t�lt�tt napok megn�velt�k az �tv�gy�t a var�zsl�ra. – Az eb�d k�telez�?
– Gyan�tom, hogy a hi�nyunk felt�nne – v�laszolta Lucius. A l�ny feln�zett r�, de az arca ellazult volt. Szeme nem rejtett m�st, csak enyhe sz�rakozotts�got �s a sz�ja cs�kjainak nyom�t �rizte. Hermione felny�lt, hogy ism�t megcs�kolja.
– Ap�suram – zavarta meg �ket Ginny hangja. – A vend�geid k�v�ncsiak, merre vagy.
– Ginny, mondtam, hogy hagyd – k�vette Draco hangja. – Tudod, hogy nem enged�lyezett, hogy itt legy�l. Ez apa dolgoz�szob�ja.
– Oh, Hermion�nak megengedett, hogy itt legyen – mondta Ginny inger�lten –, de a feles�gednek nem. Ez sz�p, b�r �gy hiszem, nem akarom megfizetni a bel�p�jegyet.
– Ginny, hagyd. – Draco kiny�lt, hogy kivezesse a feles�g�t a dolgoz�b�l.
– Nem! Nem hagyom! – Ginny kir�ntotta karj�t Draco mark�b�l. – Ahogy illetlen�l viselkednek. Az sz�gyenletes. Ron…
– Ronald �pp a Weasley Var�zsvicc V�llalat b�v�t�s�r�l t�rgyal egy bizonyos Beatrice Parkinsonnal – mondta Hermione. – Mi folyik itt, Ginny?
– T�nyleg? – k�rdezte Lucius. – Gyan�tom, akkor most �n tartozom Sarumnak.

Hermione horkantott.

– Igen – mondta. – Sz�pen m�k�dik, nem igaz?
– �gy t�nik, mindketten meg�rtitek egym�st – mondta Draco.

Ginny kinyitotta a sz�j�t, k�szen, hogy folytassa a vit�t m�g akkor is, ha vesz�teni fog. Ez lehet a griffend�les b�tors�g, gyan�totta Hermione, de az � szemsz�g�b�l ink�bb h�lyes�gnek l�tszott. Val�sz�n�leg minden griffend�les b�tors�g annak l�tszott.

– Nem, kedvesem, a vend�geink hi�nyolnak minket – mondta Draco ac�los hangon, sokkal ink�bb �gy hangozva, mint az apja. Ginny d�bbenten n�zett; val�sz�n�leg ez volt az els� alkalom, hogy a f�rfi �gy besz�lt hozz�. A fiatalabb Malfoy meg�ll�totta �t, �s az ajt� fel� h�zta. – Semmi k�z�d ehhez. – Visszapillantott �s bocs�natk�r�n vont v�llat apj�nak. – Eml�kezz, Hermione, semmi j�t�k az �rz�sekkel.
– �lmodni sem mern�k r�la – v�laszolta a l�ny.
– Nos – mondta Lucius. – Ez r�gen esed�kes volt. Tal�n most m�r lehet egy kis b�ke �s nyugalom errefel�.
– Nem hiszem, hogy Drac�nak sok b�k�je lesz k�s�bb, nem, ha Ginny hasonl�t az anyj�ra.
– Am�g nem kell hallanom – intett kez�vel Lucius elutas�t�an. – Draco van �nk�nt adakoz� term�szet�ben, �s csak mag�t hib�ztathatja. �n nem k�rtem ebb�l. Nekem b�ven el�g volt az �nk�nyuralomb�l a legut�bbi alkalommal.

Hermione nem k�rdezte, hogy Narciss�ra, vagy a S�t�t Nagy�rra �rtette-e.

– Oh, szeg�ny sokat szenvedett ember – mondta melegen, �s megpaskolta a f�rfi arc�t.
– Te megint ugratsz engem.

Hermione a f�rfi test�nek t�masztotta fej�t, semmi m�st sem akarva, mint ott maradni �s f�ty�lni az eb�dre.

– Nem b�nod, igaz? Csak �gy kett�nk k�zt.
– Nem, nem igaz�n – s�hajtotta, �s a l�legzete felborzolta a l�ny haj�t. – Tal�n fel k�ne adnom a h�zigazda szerep�t Ginevra jav�ra, �gy t�n �lvezhetn�m a t�rsas�god eb�d helyett. Rem�lem, megbocs�tod a szentiment�lis kedvem. Neked tartogattam ezt a megtiszteltet�st, de nem hiszem, hogy kib�rok a t�rsas�g�ban m�g t�z percet.

Hermione feln�zett; a var�zsl� val�ban egy kicsit megviseltnek l�tszott, fesz�ltnek, �s egy�ltal�n nem annak a f�rfinak, akit�l P�rizsban elv�llt. Bossz�s�g hull�m�t �rezte. Lucius nem egy k�nyes vir�g volt, �s minden bizonnyal eml�keztette saj�t mag�t, hogy durva dolog csal�dtagot meg�tkozni, azt�n megs�rt�dni b�rmin, amit Ginny mond. M�gis, k�pes volt elviselni a terroriz�l�st, �pp �gy, ahogy �t meg Molly terroriz�lta - mindketten t�l udvariasak, hogy b�rmit is mondjanak, amivel megt�rik a b�k�t, �s n�lk�l�k v�gezn�k.

– Sokkal sz�vesebben �ln�k melletted – mondta a l�ny. – Ez csak egy h�tk�znapi eb�d. Biztos vagyok benne, hogy mindenki azt hinn�, az enged�keny ap�t j�tszod, vonakodva, hogy sz�tv�laszd az ifj� p�rt.

– Egy kis mell�kes haszonh�z�ssal – ragyogott fel az arca.
– Term�szetesen – mosolygott a l�ny. – Aminek �gy is kell lennie. K�l�nben is, hi�nyozt�l.

A f�rfi szemh�ja egy kicsit lejjebb ereszkedett azon a ragadoz� m�don, amit Hermione m�r megismert.

– Eb�d – mondta Lucius egyszer�en, �s felaj�nlotta a karj�t.

Az utols�k k�zt voltak, akik az eb�dl�be �rkeztek, �s csak a legfigyelmesebb vend�g vette volna �szre a m�gia halv�ny vibr�l�s�t, ami megcser�lte a n�vk�rty�kat, vagy a pillant�sv�lt�st apa �s fia k�zt.

Ginny nem �pp el�gedetten n�zett a f�rj�re, ahogy az �j hely�re vezette az asztal v�g�n�l. �ltal�ban �lvezte volna a h�ziasszony szerep�t, de nem, mikor h�tt�rbe szor�tott�k - minden szem Hermion�n �s Luciuson volt, akik, annak ellen�re, hogy nagyon illedelmesen viselkedtek, nyilv�nval�an mindenek voltak a k�zelm�ltban, csak illedelmesek nem, �s a hat�r�n voltak annak, hogy a k�zelj�v�ben botr�nyosan viselkedjenek.

Hermione megpr�b�lta figyelmen k�v�l hagyni a jeges �s szemreh�ny� pillant�sokat, �s az �rdekes �s r�galmaz� inform�ci�kra koncentr�lt, amit Lucius osztott meg vele a Miniszt�rium �ltali keres�sr�l az �j Wizengamot tagra.

– Az eg�sz dolog nevets�ges – mondta Lucius. – Percy Weasley annyira szeretn�, hogy mag��nak tudja a t�mogat�som, hogy od�ig ment, hogy valami jelent�ktelen kapcsolatra hivatkozott Ginevra h�zass�ga kapcs�n. Megadom a n�nek, ami j�r neki, � majdnem olyan irrit�lt volt, mint �n. – Lucius megt�r�lte a szalv�t�val a sz�j�t, ahogy a fog�sok var�zslatosan lecser�l�dtek.
– Bizonyosan t�l fiatal. Azt gondoltam, hogy az embernek hossz� szak�llat kell n�vesztenie �s tiszteletrem�lt�an kell kin�znie, miel�tt csatlakozhatna abba a v�logatott csoportba – jegyezte meg Hermione.
– Vagy el�g zsarol�si anyagnak kell lenni a t�bbi tagr�l, �gy figyelmen k�v�l hagynak b�rmilyen hi�nyoss�got – mosolygott g�nyosan Lucius.
– Ah. – Hermione figyelmesen megszeml�lte a k�vetkez� fog�st, pr�b�lva kital�lni a legjobb m�dj�t, hogy �tverekedje mag�t a z�lds�gen an�lk�l, hogy az asztalra ter�ten� azt. – B�rmikor n�veszthetsz egy kis szak�llat; tal�n az a helyes ir�nyba seg�ten� a m�rlegel�s�ket.

Lucius nevetett.

– Nem hiszem, hogy…
– Draco elmondta, hogy �sszetal�lkoztatok Narciss�val P�rizsban – mondta Ginny, �tv�gva a t�bbi vend�g moraj�n.

Teljes csend volt, �s kezek r�ndultak meg, hogy reflexszer�en a p�lc�ik�rt ny�ljanak.

– �gy van – v�laszolta h�v�sen Lucius, �s Draco �sszerezzent. Feltartotta a kezeit; nem fog beleavatkozni egyik oldalon se. Hermione sajn�lta �t, k�t konkurens hatalom k�z� szorulva, akik elt�k�ltek, hogy elt�r�ljenek minden ellen�ll�st �s elfoglaljanak minden ter�letet, �s � k�ptelen az �ll�sfoglal�sra.
– �s mit gondolt r�lad, hogy egy olyan n�vel kezdesz, aki el�g fiatal ahhoz, hogy a l�nyod legyen? – Ginny nyeregben �rezte mag�t, mint aki gy�ztes �rvvel j�tt el�, mintha Lucius hirtelen eld�nten�, hogy � egy piszkos �regember, akinek a h�tral�v� �let�t csendesen �lve k�ne elt�ltenie valahol egy padl�son, ahol senkit nem zavarna.
– Narciss�nak aligha van olyan rossz modora, hogy megvitasson ilyen �gyet.

Ginny elv�r�s�d�tt d�h�ben, �s kinyitotta a sz�j�t, k�szen, hogy folytassa a harcot.

– Ginny, k�rlek, hagyd abba – mondta Hermione. – Nem halaszthatn�nk el ezt k�s�bbre?
– Mi�rt, tett�l valamit, amit sz�gyellsz?
– Egy�ltal�n nem. – Hermione az ajk�ba harapott, elfojtva a k�sztet�st, hogy hozz�tegyen egy megjegyz�st arr�l, hogy nincs r� sz�ks�g, hogy eldicsekedjen mindenkinek a h�d�t�sair�l.
– Sz�val, �gy gondolod, hogy j�l b�nt�l a b�ty�mmal? – k�rdezte Ginny, eg�szen ijeszt�en m�zesm�zosan �s tele m�reggel.
– H�, n�zd, engem hagyj ki ebb�l – tiltakozott Ron. – Nem tetszik, hogy Hermione kivel kezdett ki, ���, nem s�rt�s�k�nt, de ha azt gondolod, hogy eg�sz id� alatt epekedtem ut�na, akkor t�vedsz. �n dobtam �t, ha musz�j tudnod.

Lucius felhorkant. Hermione nem volt benne biztos, hogy hitetlens�gb�l vagy humorb�l, de legal�bb a dolgok visszavonultak a t�zvonalb�l. N�mik�pp Ronnak igaza volt - ha valaki dob�s�n azt lehet �rteni, hogy �gyba b�jt egy m�sik n�vel, akkor igen, dobta �t.

– K�sz�n�m, Ron – mondta Hermione. – Biztos vagyok benne, hogy mindketten boldogan l�p�nk tov�bb, igaz?

A fi� b�lintott.

– Ja, b�r… – V�llat vont. – Nincs mir�l besz�lni, mikor a sz�vedet teszed valamibe. B�r nem kell szeretnem.
– A bar�tok t�mogatj�k a bar�tokat – mondta a l�ny.
– M�g akkor is, ha vit�znak?
– K�l�n�sen, ha vit�znak – sz�rta k�zbe Harry.

Ron elvigyorodott, mindarra gondolva, miken mentek kereszt�l az iskol�ban, �s k�s�bb.
– Jah, ott a pont. K�l�n�sen akkor.
– Most, hogy meg�llap�tottuk, hogy a fiatal Mr. Weasley nem �polgat egy t�r�tt sz�vet, tal�n tov�bbl�phetn�nk a halfog�shoz? – k�rdezte Lucius, hozz�t�ve valami cseppet sem h�zelg�t az orra alatt a griffend�lesekr�l �s modorukr�l.
– Nem vagyok �hes – mondta hat�rozottan Ginny, �s fel�llt. Hezit�lt, f�lig rem�lve, hogy Draco megpr�b�lja meg�ll�tani, azt�n az ajt�hoz vonult, �s test�nek minden mozdulat�b�l felh�borod�s s�t�tt.

Ron Hermion�ra n�zett, agg�dva, �s v�rva, hogy � megoldja, ahogy mindig meg is oldotta.

– J�, de tartozol nekem – mondta, elfogadva a fi� k�ny�rg�s�t a j�indulat��rt. – Bocs�ss meg, kedvesem – mondta Luciusnak. – Most lesz egy t�zes vit�m Ginnyvel. Egy kis szerencs�vel, mindent rendez�nk a desszert el�tt. Ha nem, tedd f�lre az eny�met, k�l�n�sen, ha van benne csokol�d�. Draco, jobb, ha te is �gy teszel Ginny�vel; majdnem hogy nincs olyan bels� kr�zis, amit ne lehetne megoldani csokol�d� alkalmaz�s�val. Megd�bbent� m�d, tudom, de mit v�rhat az ember griffend�lesekt�l? Gyakorlatilag farkasok neveltek minket.

Lucius halv�nyan elmosolyodott, nem b�nva b�n�t.

– �n biztosan – mondta Harry. – Egy�bk�nt v�rfarkas, de az majdnem ugyanaz, nem?

Az asztal egy emberk�nt fordult Harry fel�, aki �rtatlanul mosolygott, majd felk�sz�lt, hogy megbotr�nkoztassa a vend�geket Remus Lupinnal val� bar�ts�g�r�l sz�l� t�rt�netekkel. Es�ly volt r�, hogy egyik�k se fog eml�kezni egy �tkozott kis r�sz�re sem Ginny kis kit�r�s�re, nem azut�n a megjegyz�se ut�n, hogy milyen neh�z is volt „megtanulni, hogyan igyon poh�rb�l, mikor a t�lb�l annyival sokkal k�nnyebb”.

Ginny az ajt�n k�v�l �llt, v�rva, hogy valaki j�jj�n �s lenyugtassa. Nem sz�m�tott Hermion�ra, �s leesett az �lla.

– Oh, te vagy az.
– �n vagyok, sz�val, hova menj�nk, hogy megejts�k ezt a vit�t?

Ginny �sszevonta a szem�ld�k�t.

– A konyh�ba?

Hermione szinte hallotta Lucius z�gol�d�s�t a f�l�ben, hogy milyen megfelel� is, hogy Ginny egy ilyen vulg�ris helyis�get v�laszt egy vulg�ris megnyilatkoz�shoz.

– J�l hangzik – mondta. – Ellophatunk egy pudingot, �s elmondhatod, mi is folyik itt igaz�b�l.

A konyha nagyobb volt, mint a barna haj� boszork�ny lak�sa, �s el�g r�zserpeny� volt benne, hogy konyhaboltot nyissanak. H�ziman�kkal is tele volt, akiknek siker�lt el�g egy�rtelm�en a tudom�sukra hozni, hogy a k�t n� nagyon is �tban volt. Hermione figyelmen k�v�l hagyta �ket, �s rendelt maguknak egy �veg bort �s egy nagy adagot a csokol�d�s s�tib�l.

– Nos? – k�rdezte, mikor elhelyezkedtek az asztaln�l.
– Gy�l�l�m �t – felelte Ginny. – Gy�l�l�m �t, �s ti csak ott �lt�k az asztal�n�l, �s besz�lgettek vele, mintha ember lenne, mintha nem k�ne az Azkabanban rohadnia. �s te? Te vagy mindk�z�l a legrosszabb.

Hermione erre nem sz�m�tott.

– Meg�rtem, hogy mi�rt gy�l�l�d �t – hozta fel.
– Milyen kedves t�led. Eml�kszel r�, hogy meg akart �lni mindannyi�tokat.
– Ginny, Draco hal�lfal�kat hozott Roxfortba, ami Dumbledore meg�l�s�hez vezetett, �s m�gis, nem volt vele probl�m�d, hogy hozz�menj feles�g�l.
– Az m�s.
– Igen – v�laszolta Hermione. – Te Draco m�ltj�t hagyod figyelmen k�v�l, �n Lucius�t. A k�l�nbs�g, hogy Lucius �s �n t�nylegesen �sszecsaptunk a m�ltban. Nem hiszem, hogy emiatt tied lenne az erk�lcsi magaslat.
– Mindig is t�l okosnak gondoltad magad – grimaszolt Ginny, de �gy t�nt, egy kicsit lenyugodott. – Azt hiszem, �gy csavartad a kisujjad k�r�.
– Nem vettem �szre.
– Draco gyerekeket akar – b�k�tt Ginny a pudingba komoran.
– �s te nem?
– Most nem, m�g nem - alig volt v�ge a n�sz�tnak, �s elkezdett besz�lni r�la, hogy Luciusnak unok�kat adjunk. Egy kicsit utazni akarok, dolgozni, kezdeni valamit az �letemmel, �s azt�n - tal�n - letelepedni p�r k�ly�kkel. Draco nem tudja elhat�rozni mag�t, hogy a k�ria �rn�j�nek akar engem, amit megtarthatsz, k�sz�n�m, vagy csak sz�ljek minden �vben egy bab�t az elk�vetkez� �vekben.

Hermione �tgondolta mindezt, �s valami nyilv�nval� k�vetkeztet�st vont le - Draco egy seggfej volt, amit m�r eddig is tudott, �s Ginny a semmi�rt hozta mag�t lehetetlen helyzetbe.
– Sz�val, kital�lod, hogy mit akarsz csin�lni, �s azt�n kital�lod, mi�rt is j� ez mind Drac�nak �s Luciusnak, azt�n elmondod nekik ezeket a r�szleteket �s nem az igazi okot, hogy bizonyos dolgokat akarsz csin�lni. Vagy legal�bbis elmondod el�bb az �ket illet� r�szleteket, miel�tt teljesen �sszezavarodnak. Nem akarsz m�g gyerekeket - vedd r�, hogy vigy�zzon valamelyik unoka�cs�dre, vagy unokah�godra, hozd el a b�ty�id, hogy mondjon neki r�mt�rt�neteket magukr�l, hogy nem szexeltek, mi�ta a legid�sebb megsz�letett, �s mondd el Luciusnak mindazt, amit tenni akarsz. Meg leszel lepve. Ha az nagy, mutat�s �s �gy n�z ki, mint ami t�bb preszt�zst �s hatalmat ad a Malfoyoknak, t�mogatni fog, �s t�mogatni fog mindennel, amije van - p�nz, hatalom, �s befoly�s -, mert most egy csal�d vagytok. Csak ragadd meg a saj�t �leted grabanc�t, �s kezdd el szor�tani; mind Lucius, mind Draco ann�l jobban fog tisztelni �rte. Ez az, amit elv�rnak.

– �s ez az, amit te teszel? – n�zett k�v�ncsian Ginny. – Elmondod Luciusnak, mit akarsz?
– L�nyeg�ben, de sokkal tekerv�nyesebb m�don, �s sokkal kevesebb es�llyel, hogy egyet�rt. Draco bolondul �rted; Lucius csak kedvel engem. Ha t�l �gyetlen vagyok, es�ly van r�, hogy �gy d�nt, valaki m�s kevesebb gonddal j�r.
– S�v�rog, mi�ta csak vissza�rt P�rizsb�l.

Hermione felhorkantott.

– Rendben, nem s�v�rog, de alig aljaskodott egy�ltal�n. Vagy ell�gyul, vagy s�v�rog egy kicsit. �vatos leszel, igaz? – k�rdezte Ginny. – Tudom, hogy egy kicsit �n… de agg�dom.

Hermione el�g id�s �s okos volt, hogy tudja, Ginny gondoskod� volt vele, de ez a gondoskod�s irigys�g seb�t hordta �s m�g m�s, kev�sb� kellemes dolgokat is. Gyakran a bar�ts�g olyan, mint a szerelem - nem egyszer�, nem mindig sz�p, �s ki kell hozni bel�le a legjobbat, �s mell�zni a t�bbit.

– �n rendben leszek, �s te is. Most pedig, �gy hiszem, vissza k�ne menn�nk, te pedig vissza�lsz az asztal v�g�be, mintha mi sem t�rt�nt volna, �s senki nem fog semmit se sz�lni. Mert te most m�r Malfoy vagy, �s mindannak a fel�hez k�pest, amire k�pesek…? Egy kis hisztit nem vesznek �szre, nem igaz? Csak eml�kezz r�, nincs s�t�t var�zslat a halfog�s el�tt, �s ne tedd a k�ny�k�d az asztalra vacsor�n�l.

Ahogy visszafel� mentek az eb�dl�be, Ginny kuncogott.

– Miel�tt elkezdtem Drac�val randizni, fogalmam se volt, hogy speci�lis k�s van a hal ev�s�hez. L�tnod kellett volna az arc�t, mikor arra haszn�ltam, hogy megkenjem a zseml�m.
– Na l�tod - ha m�g mindig veled van azok ut�n, egy�rtelm�en mutatja, hogy �sszeilletek.
– Soha senki nincs egym�snak rendelve, nem igaz? – Ginny �regebbnek l�tszott egy pillanatig, �s l�that� lett a n�, amiv� v�l�s�nak k�sz�b�n �llt. – Dolgoznod kell rajta. N�ha �tkozottul neh�z munka is. Anya ezt sosem eml�tette, mikor tan�csokat osztogatott.
– Alig merem megk�rdezni.
– K�teless�gtud� feles�gnek lenni, �s nem t�masztani ig�nyeket a f�rjem fel�, �s al�vetni magam b�rmilyen… v�gyaknak, amiket csak �rez; a szex nem valami sz�p, de az valami olyasmi, amibe bele kell nyugodni.
– Mert az any�d mindig a saj�t tan�cs�t k�veti, nem igaz? – Hermione megtorpant, kez�ben a kilinccsel. – �s belenyugodni a szexbe? Nem vagyok benne biztos, hogy kit sajn�ljak jobban, �t, vagy Arthurt.

Ginny ism�t kuncogott, �s m�g mindig kuncogott, mikor bes�t�ltak az ajt�n. A legt�bb vend�g kiss� csal�dottnak l�tszott, hogy j� viszonyban l�tj�k �ket, �s hogy megvolt minden v�gtagjuk, de Harry �s Ron sz�lesen mosolygott r�juk. Draco, Malfoy l�v�n, csak akkor vigyorog, ha priv�tban van, vagy ha az ellens�ge legy�z�s�t �nnepli, csak r�n�zett a feles�g�re, mintha � lenne a leg�rt�kesebb dolog a szob�ban.

– Akkor minden rendez�d�tt? – k�rdezte Ron, azzal a fajta tapintattal, ami miatt vagy elv�lt, vagy halott lesz, miel�tt negyven lenne.
– Mmm – mondta Ginny, elfoglalva hely�t. – �pp arr�l mes�ltem Hermion�nak, hogy a Holyheadi H�rpi�k felk�rtek. Professzion�lis kviddicset fogok j�tszani a k�vetkez� �vadban; h�t nem remek?

Draco gyorsan elrejtette az els� reakci�j�t - hogy elt�tsa a sz�j�t. Lucius m�g csak nem is pislogott.

– Akkor kij�r a gratul�ci�. Kellemes lesz egy r�gi csal�di trad�ci� folytat�s�t l�tni - azt hiszem, a nagy nagyn�nik�m, Tollye Malfoy volt, aki fog� volt ugyanabban a csapatban. �gy emlegett�k, mint a gonosz banya, akit semmi nem �ll�thatott meg, hogy gy�zelemre vigye a csapat�t.
– Ez �gy hangzik, mint Ginny – mondta Ron vigyorogva. – J� neked. Tal�n r� tudjuk venni Harry csapat�t egy j�t�kra, l�ssuk, hogy �llnak ki egym�s ellen.
– Oh, az j� m�ka lenne. – Ginny el�g sz�pen kezdett beletanulni a Malfoy f�le �nel�g�lt mosolyba.
– T�mogatom a feles�gem – mondta Draco. – Egy kis fogad�st is k�thetn�nk, hogy �rdekesebb� tegy�k.
– �gy gondolod, hogy sikeres lesz ott, ahol te elbukt�l? – k�rdezte Harry.
– Oh, igen – vigyorgott Draco. – Te egyre k�v�rebb �s lassabb leszel a nyugd�jas �veidben, Potter. �s nek�nk itt a titkos fegyver�nk - Hermione seg�teni fog nek�nk a sepr�tervez�sben, nem igaz?
– Ezt nem teheted! – tiltakozott Ron. – � a mi bar�tunk, nem a tied.
– � gyakorlatilag most csal�dtag, nem igaz, Hermione? �s a Malfoyok �sszetartanak.
– Azt hiszem. Nem akarom, hogy elvegy�k t�lem a k�nyvt�r-kiv�lts�gom – mondta a boszork�ny, alig �llva ellen a k�sztet�snek, hogy megfojtsa.
– �gy hiszem, kedvesem, hogy a Feathersbyra vonatkoz� tan�csok ebben a helyzetben is alkalmazhat�ak – l�pett be Lucius a csetepat�ba.

Hermione fel� fordult, �s r�j�tt, hogy a f�rfi arckifejez�se l�legzetel�ll�t� volt. Olyan volt, mintha most el�sz�r az igazi Luciust l�tta volna. A mosoly, b�r csak az ajkak apr� g�rb�l�se volt, nyitott volt �s meleg. A szeme ez�stt� v�lt, de �rezte a finom sim�t�sait a b�r�n minden�tt. Megborzongott.

– T�nyleg?

A f�rfi b�lintott. Felkelve, Lucius meghajtotta fej�t Drac�nak, aki b�lintott. Ezzel a kommunik�ci�val v�gezve, kitartotta a kez�t.

A nap igaz�n melegg� v�ltoztatta a d�lut�nt, �s Hermione kigombolta tunik�j�nak els� p�r gombj�t, ahogy bel�ptek a r�zsakert v�g�n�l l�v� pavilonba. Illatos szirmok tel�tett�k arom�jukkal a leveg�t, �s a l�ny megcsod�lta Lucius karjainak �s v�llainak mozg�s�t, ahogy � is levette a tal�rj�t �s kab�tj�t.

– Neked csak n�zned �s tanulnod kell ezt a leck�t. Az ingujjaid vesz�lyt jelentenek – figyelmeztette, mik�zben feltekerte a saj�tj�t. – A t�visek k�pesek megragadni a selymet.

�sszezavarodottan, Hermione felcsapta kimon�j�nak selyem ujjait.

– T�nyleg r�m fogod b�zni a r�zs�idat?
– A Fekete J�de biztons�gosan meg�rkezett. Hacsak nem volt�l k�pes helyette egy m�sikkal szolg�lni?
– Nem, nem. – Megvizsg�lta a metsz�oll�t, amit a f�rfi a kez�be adott egy kos�rb�l a pavilon padj�r�l. – Azonban b�lcs dolog volt t�led csup�n egy napra r�m b�zni a gondoz�s�t.
– Vannak keszty�im, de �gy tal�ltam, hogy �tban vannak. – Felk�n�lt a l�nynak egy p�rt.
– Nem, k�vetem a Mester technik�j�t. – Elmosolyodott Lucius megd�bbent pillant�s�ra.
– Szemtelen vagy. – A boszorka dereka k�r� cs�sztatta egyik karj�t, �s levezette a bokrok k�z�.
– Sajn�lom. – De nem sajn�lta.

Mivel ny�r k�zepe volt, a kert sz�nek �s illatok kavalk�dj�val volt tele. �t sor ny�lt ki egy csom� rozmaringt�l a pavilon alj�n�l, �s visszavezetett a teraszhoz, ahol j� n�h�ny h�ttel ezel�tt reggeliztek.

– Minden nap megmetszed az �sszes sort? – k�rdezte Hermione. Ha ez volt a helyzet, akkor bizonyosan sz�ks�ge lesz egy kalapra �s naptejre.
– Egy�ltal�n nem – v�laszolta a f�rfi. – Ma cs�t�rt�k van, sz�val a Damaskok(1) �s a Bourbonok vannak soron. – Les�t�lt az els� soron, �s meg�llt egy bokor el�tt, aminek r�zsasz�n vir�gai �pp csak elkezdtek hervadni. – Ez egy Ispahan(1). – V�gigs�p�rt a z�ld lombon. – A d�dnagyany�m �ltette ezt a fajt�t. �ltal�ban csak egyszer vir�gzik, de r�j�ttem, hogy gondos metsz�ssel – megmutatott a l�nynak t�bb �gat, ami a n�v�ny sz�ve fel� n�tt – r� tudom venni egy m�sodikra.

Hermione n�zte �t, ahogy megmetszette az �gakat, amit mutatott, �s egy kos�rba dobta �ket, amit egy h�ziman� tartott.

– Ez gy�ny�r� – mondta. – Meg tudom �rteni, hogy tud ez nyugtat� lenni. – Eg�szen pilledtnek �rezte mag�t a meleg naps�t�sben, bel�legezve az illatos leveg�t �s hallgatva a sz�l suhog�s�nak hangj�t a leveleken �t.
– Ginevra bejelent�se eg�szen dr�mai volt. – Tov�bbhaladt egy igazi v�r�ses vir�gz� bokorhoz. – Ez egy Gruss an Teplitz(1). Egyike a legr�gebbi igazi v�r�s p�ld�nyoknak. – �tadta a metsz�oll�t a man�nak, �s �tvett egy permetez� palackot. – M�g ez ism�tl�d�en vir�gzik, hajlamos a fekete foltokra. – Elkezdte permetezni a leveleket. – Draco agg�dott miatta.
– Val�ban? – Hermione r�csod�lkozott a besz�lget�s hirtelen m�sodik vonal�ra, amit kapott. – Ginny �gy v�li, a f�rje azt hiszi, hogy neked unok�kra van sz�ks�ged.

Lucius megd�bbent �s zavartan n�zett fel r�.

– Azt gondoln�m, hogy a k�rd�ses gyerekeket, legyenek ak�rh�nyan, a sz�leiknek k�ne akarni. – A l�ny oldalra d�nt�tte a fej�t. – Felteszem, a menyem nem v�gyik ut�dokra?
– Jelen pillanatban nem – felelte Hermione.
– Kit�n�. Agg�dtam, hogy az anyja nyomdokaiba l�p.
– Ez volt az � f�lelme is.

Hermione le�lt egy padra �s n�zte, ahogy Lucius elhervadt feh�r vir�gokat metsz le egy m�sik bokorr�l.

– Gyan�tom, most sokkal boldogabb lesz. N�ha bizonyos griffend�leseknek nehez�kre esik kezelni az elv�r�sokat.
– T�nyleg? – A f�rfi szem�gyre vette a l�ny ellazult testtart�s�t a padon, �s �tadta a v�g�oll�t a man�nak, elk�ldve azt kez�nek egy legyint�s�vel. Le�lt a m�sik v�g�re. – Van valami, ami miatt agg�dni k�ne?
– Szeretj�k az egy�rtelm�s�get – v�laszolta Hermione. – A sorok k�z�tt olvas�s gyakran f�raszt�.
– Elb�v�l�en festm�nyien mutatsz a kerthez k�pest. De a k�padokat meglehet�sen kem�nynek tal�lom, k�l�n�sen, mikor van ott a pavilonban egy sz�p pihen�sz�k.

Hermione pislogott.

– Ez t�l egy�rtelm� volt? – k�rdezte Lucius. Felh�zta a l�nyt a padr�l, �s visszafel� vezette a pavilonhoz, ahol le�ltette a k�rd�ses sz�kre.
– Csak h�rom r�zsa?
– Most. – Mag�hoz karolta a l�nyt egy �lel�sbe, �s elkapta a sz�j�t az �v�vel.
– Draco, mi t�rt�nt a pavilonnal? – k�rdezte Ginny. A francia ajt�ban �llt �s kifel� n�zett a r�zs�kra.
– Gyan�tom, hogy ap�m �s Hermione elfoglalta – mondta az asztalt�l, ahol �tn�zte a holyhead-es szerz�d�st.
– Nem zavar t�ged, hogy az ap�d hanc�rozik… – Draco kuncogni kezdett. – Mi van?
– Ginny, szerelmem, az ap�m nem hanc�rozik.
– Persze, hogy azt teszi. – A kert fel� intett, miel�tt lehuppant volna egy sz�kre az asztal el�tt.
– Hagyd �ket. V�gre tal�lt valakit, akit igaz�n kedvel �s csod�l. J� �t Hermion�val l�tni. – Megkopogtatta az el�tte l�v� pergament. – Vissza kell utas�tanunk a fizet�si aj�nlatot. Jobban is meg tudnak fizetni. Gyan�tom, Ap�m seg�teni akar majd a t�rgyal�sokkal. Szereti az ilyesmit.
– Nem b�nod, ha j�tszok?
– Mi�rt b�nn�m? Nem akarsz j�tszani? – A feles�ge egy rejt�lyes l�ny volt -- hirtelen bizonytalann� v�lt.
– Ez k�sleltetni fogja az �r�k�s�ket – mondta Ginny.

Draco r�n�zett az el�gedetlen arckifejez�s�re. Mi a Merlin z�ld f�ldje folyik itt? Elgondolkozott egy pillanatig.

– Any�d h�vott kandall�n? – A l�ny arca b�n�ss� v�lt. – �rtem. – Fel�llt az asztalt�l. – Sz�ks�g van r�, hogy besz�ljek vele?

Ginny csod�lkozva n�zett a f�rj�re.

– Viccelsz?! Te?! Megk�zden�l az any�mmal?
– Ha ap�m helyre tudta tenni Druella Blacket, bizonyosan meg tudom tenni ugyanazt Molly Weasleyvel.

Ginny ajkai megr�ndultak.

– Tudsz r�la, hogy Hermione az ujja k�r� csavarta Luciust, igaz?

Draco elvigyorodott.

– Tudom. A b�ty�d v�gre r�j�tt. �s �gy hiszem, Potter, ak�rmilyen ostoba is, szint�n egyet�rt.
– Gondolod, Lucius tudja?
– Nem – felelte Draco. – Vagy jelenleg figyelmen k�v�l hagyja ezt a szempontot. Ap�nak csod�latos k�pess�ge van a vaks�gra. – �tir�ny�totta feles�g�t a kialudt kandall� el�tti kanap�ra. – S�t, gyan�tom, sz�ks�g lesz egy p�rbajra. – Megcs�kolta Ginnyt. – Nincs mi�rt agg�dnod, szerelmem. Nem vagy se teny�szkanca, se tr�fea. Kviddicsezhetsz, m�g le nem esel a sepr�dr�l. Csak ne hallgass t�bb� any�dra. – Maga al� ford�totta �t. – Addig fogom ezeket a t�nyeket a neh�z felfog�s� kopony�dba verni, m�g bele nem mennek. – Nekil�tott a ruh�ja gombjainak.
– Lucius t�nyleg szerez nekem jobb fizet�st? – A l�legzete m�r liheg�ss� v�lt, h�la a f�rje figyelm�nek a meztelen mellei fel�.
– Szerelmem, val�sz�n�leg Lucius� lesz a H�rpi�k, mire v�gez. Most pedig el�g az ap�mb�l. Egy fura komplexust fogsz nekem okozni, vagy mi.
– Val�sz�n�leg hagynunk k�ne, hogy a kert visszakapja a pavilonj�t – mondta Hermione. B�r ut�lt volna elmozdulni a helyzet�b�l, ahogy Lucius oldal�hoz b�jt.
– Tekintettel arra, hogy ez az �n kertem �s az �n pavilonom, b�rmikor visszaadhatom – v�laszolta, �s lesim�totta egyik kez�t a l�ny karj�n. Igaz�n megh�kkent, mikor r�j�tt, hogy szereti �t meg�rinteni, szereti maga mellett �rezni a test�t, �s szereti a p�rnabesz�deik intimit�s�t. Narcissa sosem akart igaz�n besz�lgetni szex ut�n. Vagy csak nem adott neki r� lehet�s�get? Nem eml�kezett.
– �n csak azon t�n�dtem, hogy ki leszek t�ve a jeges �that� pillant�soknak �s egy elutas�t�snak. – Hermione megfordult a f�rfi �lel�s�ben, �gy vele szemben volt. Leut�nozta a k�nyeztet�st, felsim�totta a kez�t a Lucius karj�n, �s belet�rta a kez�t a haj�ba. – Im�dom a hajad. – �tf�s�lt a tincseken. – Mindig k�s�rt, hogy alkalmatlan pillanatokban �rintsem meg.
– Milyen megpr�b�ltat�s ez neked.
– Sz�rny�, hogy nem �rzel egy�tt velem a kellemetlen helyzetekben – z�gol�dott.
– Le k�ne v�gnom?
– Ne but�skodj, csak vedd �szre, hogy t�n egy ponton le leszek gy�zve – nevetett Hermione. Lehajolt, hogy megcs�kolja a f�rfi ajkait, �s hirtelen alatta tal�lta mag�t. – Tudod, haza k�ne mennem. Holnap reggel van egy tal�lkoz�m Weimarral.
– M�g nem. – A sz�khez szegezte a l�nyt a cs�p�j�vel �s h�l�s volt, mikor a l�bai k�r�l�lelt�k, megengedve neki, hogy k�nnyed�n visszacsusszanhasson a cs�sz�s, forr� h�s�ba.

Mindketten felny�gtek.

– Lucius. – A zih�l�sa panaszoss� v�lt a f�rfi cs�p�j�nek l�k�s�vel egy id�ben. – �n… – A var�zsl� lehajolt, hogy megcs�kolja, elhallgattatva a tov�bbi komment�rt.
– M�g – egy k�vetkez� l�k�st�l Hermione felny�g�tt – nem – sziszegte, ahogy a l�ny megremegett, �s � k�vette az orgazmusba.

A lev�l Holyheadb�l j�tt �s Maude sz�ll�totta, aki ledobta a pergament az �l�be, egyenesen a sz�m�t�saira, amelyekben a C�tes Noires id�j�r�s�val foglalkozott.

Hermione tudta, hogy Lucius elk�s�rte Drac�t �s Ginnyt, hogy megt�rgyalj�k ez ut�bbi szerz�d�s�nek v�gleges�t�s�t a H�rpi�kkal. Azt mondta, hogy visszat�r a h�tv�g�re, sz�val nem v�rt semmi tov�bbi kommunik�ci�t.

Kedvesem,

Draco �s Ginevra Holyheadben marad h�tv�g�re. A t�rgyal�sok nagyon j�l mentek.

�r�mmel fogod venni, hogy a H�rpi�k lesz az els� csapat, akik ki�llnak a bar�tod, Potter Gringottsi csapat�val. Csatoltam t�bb elk�pzel�st is egy lehets�ges �j kviddicslig�r�l, ami t�kr�zn� valami �gynevezett UEFA �s mugli futball strukt�r�j�t. D�ntsd el, mit gondolsz, �s tal�n ha a sz�mok a megel�ged�sedre vannak, meggy�zhetn�d Weimart �s Zolovskoyt, hogy a kviddics jobb befektet�s lenne, mint az orosz �st? Term�szetesen a bel�t�sodra b�zom a dolgot.

Mivel k�s�r� n�lk�l leszek, mikor visszat�rek, tal�n a szombat este k�nyelmes id�pontnak bizonyulna, hogy folytassuk az irodalmi t�rsul�sunkat.

Hermione a k�nyvre pillantott, ami asztal�nak t�ls� sark�n fek�dt. M�g nem olvasta el a tizenegyedik fejezetet r�szletesen, mivel a domin�ci� k�l�nb�z� eszk�zeit �s d�szleteit �br�zol� illusztr�ci� egyszerre zavarta �s izgatta. Ha �szinte volt mag�val, Lucius �s a dominanci�j�nak elk�pzel�se a test�n minden k�pzeletet fel�lm�l�an felizgatta. Ennek az izgalomnak a t�nye azonban m�rhetetlen�l zavarta �t.

Nem vagyok biztos a tapasztalatod szintj�ben ezekben az �gyekben. �gy javaslom a 110. �s 120. k�zti oldalak kombin�ci�j�t, semmi t�bb a 120. oldalon t�l nem sz�ks�ges a tev�kenys�g�nkh�z. Valamint, amennyiben b�rmikor k�nyelmetlen�l �rzed magad, a ’Bilius’ sz� meg�ll�t majd minden tev�kenys�get.

Ha elfogadod, nincs sz�ks�g v�laszra, �s vas�rnap este v�rlak nyolc �r�ra. �gy k�sz�lj, hogy a h�tv�ge h�tral�v� idej�ben maradsz, mivel Draco �s Ginevra nem t�r vissza, csak legkor�bban kedden.

Rem�lem, hogy ez a lev�l eg�szs�gesen tal�l. Nagyon v�rom, hogy l�thassalak szombaton. Mint mindig, maradok…

A ti�d,
Lucius

Az oldalak 110-120-ig? Hermione a Scrace-�rt ny�lt. Hmmmmm, azok magukba foglalj�k a fenekel�st �s an�lis behatol�st, de nem a korb�csol�st, l�ncokat vagy rudakat. Ok�, val�sz�n�leg kezelni tudja a k�rd�ses oldalakat. Ami m�g jobban meglepte, mint a szexu�lis r�sz, az a megh�v�s volt, hogy maradjon, m�g Ginny �s Draco vissza nem t�rnek, s�t, ha igaz�n k�tetlen akar lenni, ak�r tov�bb is.

�lmodoz�s�t egy kopog�s zavarta meg az ajtaj�n. Hermione �tn�zett a kukucsk�l�n, �s megl�tta a t�loldalon Ron Weasleyt. Ez annyira nem az volt, amivel ma foglalkozni akart. Nem, ink�bb �lne az asztal�n�l �s fel�lvizsg�ln� a m�rk�z�seken val� r�szv�teleket, sepr� besz�ll�t�kat �s lehets�ges helysz�neket egy nemzetk�zi stadionnak, m�g pr�b�lna nem arra gondolni, hogy elfenekelik. A kopog�s ism�t felhangzott.

– Hello, Ron – nyitotta ki az ajt�t, �s felk�sz�tette mag�t.
– H�, Hermione – l�pett be a fi�, �s megpuszilta az arc�t. – Rem�lem, nem b�nod, hogy elhoztam Beatrice-t.

A kicsi boszork�ny a magas bar�tja takar�s�ban volt. Hermione egy r�vid pillanatig elsz�rakozott a Weasleyk v�ltoz�kony term�szet�n.

– Miss Granger – l�pett el�re Beatrice kiny�jtott k�zzel. – Vissza�lek a csal�di kapcsolatokkal. Rem�lem, nem b�nja.
– Hogyan? – k�rdezte Hermione, de Beatrice Parkinson v�lasz�t elt�r�lte Fred �s George Weasley �rkez�se, akik egy rekesz tekercset cipeltek kett�j�k k�zt.
– Szia…
– Hermione…
– Sz�ps�ges Bea �s az �cs�nk itt…
– �gy gondolj�k, hogy sz�ks�g�nk van…
– …egy aritmetikusra…

Hermione feltartotta egyik kez�t, hogy meg�ll�tsa az iker besz�det. Beatrice-ra n�zett, aki a szem�t forgatta �s v�llat vont. �gy t�nt, Miss Parkinson j�ratos volt az ikrek boh�ckod�s�ban.

– Bej�het�nk? – k�rdezte Ron. – Frednek �s George-nak van n�h�ny �tlete a Weasley Var�zscuccok b�v�t�s�re, �s szeretn�nk, ha �tfutn�d �ket. Beatrice �s �n �gy gondoljuk, hogy m�k�dn�nek.
– �rtem – mondta Hermione. – Al� kell �rnotok az �ltal�nos szerz�d�sem, �s biztos�t�kra van sz�ks�gem, hogy Miss Parkinson forr�sai el vannak k�l�n�tve a nagyb�tyja p�nz�t�l.
– Meg�rtem – mondta Beatrice. – Hoztam is a sz�mlakivonatom a Gringottsb�l. – El�h�zott egy kis mapp�t a k�zit�sk�j�b�l, �s megkoppintotta a p�lc�j�val. Mikor az a megfelel� m�ret�v� v�ltozott, Hermione l�tta, hogy a portf�li� val�ban gringottsi gy�rt�s, �s csak az ikrek sz�rny� sz�ml�z�s�n kell �tverg�dnie. Tal�n most meg tudja �ket gy�zni, hogy ink�bb vegyenek fel valaki szak�rt�t, mint hogy maguk v�gezz�k a sz�ml�z�sukat.

A d�lut�n elt�r� okb�l, mint a kett�s sz�mvitel, vagy az ikrek eset�ben k�nyvel�s a Foltozott �st szalv�tamarad�kain, gy�trelmess� v�lt. Nem, �gy t�nt, Fred �s George felfedezte a mugli var�zsmutatv�nyokat, �s az �j term�keik vonal�nak alapjai Houdini szabadul� tr�kkjein �s m�s b�v�szked�sen �s k�zi �tver�seken alapultak.

A besz�d k�telekr�l �s selyems�lakr�l k�peket id�ztek Hermione elm�j�be, ami f�szkel�d�sre k�sztette a sz�k�ben.

– L�tod, a k�telek olyanok lenn�nek, mint egy �rd�ghurok…

A f�rfi minden bizonnyal lek�tn� �t, de hova? Nyilv�n nem az irod�j�ban? Igen, az egy rendk�v�l k�nyelmes szoba volt, olvas�sra. Sz�val tal�n Hermione h�l�szob�j�ban? Nem, nem, ha egyszer megh�vta �t a k�ri�ba. A f�rfi h�l�szob�j�ban? Az elm�je csikorogva �llt meg. Fogalma sem volt, hogy is n�z ki Lucius Malfoy h�l�szob�ja.

– Sz�val, ha k�zdesz, szorosabbak lesznek…

Oh, Merlin… nem fog k�telet haszn�lni, ugye? Hermione selyemzsin�rt k�pzelt el tekeregve �s k�szva a teste k�r�l, a feje f�l� h�zva a karjait �s sz�lesre sz�tt�rva a l�bait. �thelyezkedve a sz�k�ben elfojtotta a ny�sz�rg�st, ami azzal fenyegette, hogy kiszabadul a tork�b�l.

– Tudnod kell a megfelel� szavakat, hogy kioldhasd a csom�kat…
– �s azt�n ott vannak a tollak…
– Ne felejts�k neki megeml�teni a keszty�ket…

Basszus. A tollakat Scrace kimer�t�en r�szletezte, ahogy a jeget �s a keszty�ket is. L�tta Lucius keszty�it. Egy sz�p p�r galambsz�rk�t hordott az esk�v�n. Oh igen, neki v�ge volt, mikor elk�pzelte egy galambsz�rke b�rbe �lt�z�tt k�z k�nz�s�t g�zsba k�t�tt test�n egy j�gkock�val.

– �s azt�n ott vannak az �t�k…

�h, �des Isten. Nem tudn�k csak befogni?

– Sz�val mit gondolsz, Hermione?

Vagy gy�l�lni fogom, vagy soha nem akarom majd elhagyni.

– Hermione?
– Mi? – R�pislogott a v�rakoz� arcokra. – Remek �tletnek hangoznak. Hagyj�tok r�m a sz�m�t�sokat, majd v�gign�zem �ket �s lefuttatok p�r egyenletet.
– K�szi! – ugrott fel Ron �s megpuszilta az arc�t. – Te vagy a legjobb. Visszaj�jj�nk h�tf�n?

Nem, gondolta. Nem tudom, hogy addigra kiszabadulok-e a k�telekb�l.

– Mit sz�ln�tok a cs�t�rt�kh�z? K�ldt�k egy baglyot?
– H�t persze – mondt�k a f�rfiak k�rusban. Az ikrek elhoppan�ltak �s Ron s�gott valamit Beatrice f�l�be, majd elhagyta az irod�t.

Hermione bizonytalanul intett b�cs�z�ul.

– Gyan�tom, hogy Ronald nem lesz k�sz Scrace-re a k�vetkez� �vig.
– Mi?! – ny�gte Hermione.

Beatrice elvigyorodott.

– Sajn�lom. Nagyon szemtelen vagyok. – R�fektette a kez�t a k�tetre Hermione asztal�n. – Mam�nak �s pap�nak van egy p�ld�nya. Nem tudj�k, hogy elolvastam. T�l sok lenne Ronaldnak, nem gondolod? – Felvette �s �tp�rgette az lapokat. – Tal�n k�t �v m�lva. – Kiny�jtotta a kez�t. – Nagyon k�sz�n�m az idej�t, Miss Granger.
– H�vj Hermion�nak. V�gt�re is, most m�r �zletel�nk.
– Akkor Hermione.
– Beatrice, j�ssz? – h�vta Ron. – Azt hittem, besz�lni akarsz Sterne-el a Kviddics a Jav�b�l-n�l.
– Igen, dr�g�m – v�laszolta Beatrice. – K�sz�n�m, Hermione.
– Sz�vesen. – Fel�llt az asztal�t�l, hogy kik�s�rje a n�t a bar�tj�hoz.
– Nagyb�ty�m azt mondja, Lucius sosem volt boldogabb – mormolta Beatrice �s biccentett.

Hermion�nek fogalma sem volt, hogyan v�laszoljon. K�bultan n�zte, ahogy az egykori bar�tja figyelmesen k�s�r�t alak�t a fiatal Miss Parkinsonnak, aki egy m�sik arckifejez�ssel r�kacsintott, miel�tt mindketten elhoppan�ltak.


GY.K.:
(1)Fekete J�de; Damask; Ispahan; Gruss an Teplitz: ism�t r�zsafajt�kat sorakoztatunk…
(2)Abraxas Petroleum: L�tez� c�g. www.abraxaspetroleum.com

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.