Hermione el�gedetten t�rt vissza a Grimmauld t�rre. – Azt a kis f�jdalmat lesz�m�tva nem is volt olyan borzaszt� ez az edz�s – �llap�totta meg mag�ban. Nem sz�m�tott r�, hogy Lucius ilyen seg�t�k�sz lesz.
Az irod�b�l kil�pve a konyha fel� vette az ir�nyt �s rem�nykedett, hogy maradt neki valami a vacsor�b�l. Szerencs�re Mrs. Weasleyt m�g ott tal�lta, aki r�gt�n felaj�nlotta neki, hogy megmeleg�ti a vacsor�j�t. Mik�zben a t�zhelyn�l s�rg�l�d�tt, faggatni kezdte a l�nyt.
– Minden rendben, Hermione? Lucius nem b�ntott, ugye? – k�rdezte agg�dva.
Dumbledore az esk� megk�t�se ut�n t�j�koztatott n�h�ny rendtagot Hermione feladat�r�l, persze az alku l�nyra es� r�sz�t elhallgatta el�l�k. Ennek ellen�re is heves felh�borod�st v�ltott ki t�bbs�g�kb�l a h�r. Luciust egy ravasz, mindenre elsz�nt f�rfinak tartott�k, aki gondolkod�s n�lk�l �tg�zol m�sokon, ha az �rdekei �gy k�v�nj�k.
Az id�s var�zsl� biztos�totta �ket, hogy Hermion�nak nem eshet b�nt�d�sa, mindent megtesznek a v�delme �rdek�ben. Mrs. Weasleyt azonban m�g ez sem nyugtatta meg, ez�rt amikor csak tehette, k�rd�re vonta a l�nyt, eddig azonban nem sok mindent tudott kiszedni bel�le.
– Nem, Mrs. Weasley, ne agg�djon! – pr�b�lta megnyugtatni az asszonyt.
– Ugye, most egy darabig nem kell elmenned hozz�?
– De, sajnos musz�j – s�hajtott a l�ny. – P�rbajozni tan�t, ez�rt hetente t�bbsz�r is el kell mennem hozz�. – Azt m�r elhallgatta az asszony el�l, hogy � ezt nem is b�nja annyira.
– P�rbajozni tan�t? Mi�rt pont �? A Rendb�l b�rki sz�vesen gyakorol veled! Semmi sz�ks�g arra, hogy a sz�ks�gesn�l t�bb id�t t�lts ann�l a … – Elharapta a mondat v�g�t.
– Viszont a hal�lfal�k elleni k�zdelemre ki tudna jobban felk�sz�teni, mint egy hal�lfal�? – k�rdezett vissza Hermione.
– Nos, tal�n igazad van, de ez akkor is �r�lts�g! – h�borgott a n�.
– Nem lesz semmi baj! Az esk� miatt nem b�nthat – gy�zk�dte tov�bb a l�ny.
– Ha esetleg m�gis t�rt�nne valami, azonnal sz�lj, rendben? Most nem csak arra gondolok, hogy r�d t�madna valahogy, hanem, ha esetleg illetlen�l k�zeledne hozz�d… biztosan �rted mire gondolok – mondta Mrs. Weasley zavartan. – Tudom, hogy sz�modra ez a f�rfi-n� kapcsolat m�g �jdons�g, hiszen olyan fiatal vagy, de a f�rfiaknak vannak bizonyos ig�nyeik…
Hermione szemei elkerekedtek a csod�lkoz�st�l, azt�n majdnem kit�rt bel�le a nevet�s. �rtette, mire c�loz bar�tja anyja, de a helyzet annyira val�szer�tlennek t�nt. Ki gondolta volna, hogy egyszer pont Ron anyja tart felvil�gos�t�st neki, mert att�l f�l, hogy Lucius esetleg elcs�b�tja �t?


Igyekezett komoly arcot v�gni, �s felk�sz�lt egy zavarba ejt� besz�lget�sre, amikor Ginny rontott be a konyh�ba.
– V�gre megtal�ltalak! S�rg�sen besz�lnem kell veled – mondta, azt�n m�r h�zta is maga ut�n Hermion�t. Amikor fel�rtek a k�z�s szob�jukba, mindkettej�kb�l kit�rt a nevet�s.
– Ginny, pont a legjobbkor j�tt�l!
– Tudom. �pp akkor �rtem oda, mikor anya elkezdte a felvil�gos�t�snak sz�nt el�ad�sa bevezet�j�t.
– Ne �rts f�lre, nagyon szeretem anyuk�dat, de ez kiss� …
– … g�z volt. Szerintem is. �pp ez�rt mentettelek ki. �n m�r v�gighallgattam egyszer �s nem szeretn�m, hogy te is �t�ld azt az �lm�nyt – h�zta el a sz�j�t a l�ny.
– K�sz�n�m. Mi�rt is kerest�l? Gondolom ez nem csak kifog�s volt.
– Tudni akartam, mi volt Malfoyn�l. Azt hittem, hogy teljesen let�rten �s f�lholtan j�ssz vissza, erre vid�man csevegsz anyuval a konyh�ban. Mes�lj el r�szletesen mindent! Milyen volt?
– Nem volt olyan borzaszt�, mint gondoltam. S�t! Lucius eg�sz seg�t�k�sz volt.
– Lucius? Te a keresztnev�n sz�l�tod? Mi�ta vagytok ilyen j�ban?
Hermione mag�ban �tkozta a figyelmetlens�g�t, de m�r k�s� volt. Hazudni sem akart bar�tn�j�nek, de ha tudn� a teljes igazs�got, biztos csal�dna benne.
– � aj�nlotta fel, hogy sz�l�tsam a keresztnev�n. K�l�nben egy�ltal�n nem vagyunk j�ban. A szem�ben m�g mindig csak egy kis s�rv�r� vagyok, akit k�nytelen megt�rni a k�zel�ben.
– A heves reakci�db�l �t�lve itt t�bbr�l van sz�. Tetszik? – faggatta Ginny.
– Ne kezdj el k�pzel�dni! Semmi sincs k�zt�nk. Csup�n k�nytelenek vagyunk elviselni egym�st, ennyi az eg�sz – felelte Hermione, de Ginnyt nem tudta megt�veszteni.
– Te j� �g! Neked tetszik Lucius Malfoy! – ki�ltott fel.
– Te teljesen meg�r�lt�l? Ne kiab�lj m�r – csit�totta bar�tn�je.
– Ha azt akarod, hogy hallgassak, akkor rukkolj el� v�gre az igazs�ggal.
– Ez zsarol�s!
– Pontosan. Na, mi legyen? Elkezdesz mes�lni, vagy el�js�golom a fi�knak a nagy h�rt. Biztosan �rdekeln� �ket.
– Rendben, gy�zt�l, csak ne sz�lj err�l senkinek egy �rva sz�t se – k�rte Hermione.
– Ne agg�dj, hallgatok, de b�kd m�r ki v�gre!
– Lehet, hogy egy kicsit tetszik, de �gysem lehet k�zt�nk semmi.
– N�zd, ha t�nyleg tetszik neked, akkor ne foglalkozz m�sok v�lem�ny�vel. �n melletted �llok, b�rmi t�rt�njen is.
– K�sz�n�m, Ginny, de itt nem csak a t�bbiekr�l van sz�. M�g ha �szre is venne, akkor sem „alacsonyodna” le egy olyan n�h�z, aki nem aranyv�r�.
– Fejezd be ezt a h�lyes�get! �lland�an lebecs�l�d magad a fi�kkal kapcsolatban, pedig nagyon is csinos l�ny vagy. Van humorod �s eszed is, egy idi�ta az, aki elutas�tana a sz�rmaz�sod miatt.
Hermione erre halv�nyan elmosolyodott. – Lehet, hogy igazad van, de k�zt�nk akkor sem lesz semmi �s k�sz. K�r is err�l besz�lni. Ink�bb te mes�lj arr�l, hogy mi van Harryvel?
– �gyes terel�s, de nem j�tt be. Harryvel nincs semmi k�l�n�s. A k�teless�ge most fontosabb neki b�rmin�l – v�laszolta kiss� elkeseredetten a l�ny.
– Tudod, hogy nagyon szeret t�ged, de most vesz�lyes lenne, ha egy�tt lenn�tek. Ha v�ge lesz a h�bor�nak, akkor �jra egy�tt lesztek – vigasztalta Hermione Ginnyt.
– Rem�lem, hogy igazad lesz.


Egy �r�val k�s�bb, az �gy�ban, Hermione megpr�b�lt elaludni, de bar�tn�je szavai nem hagyt�k nyugodni. Lehet, hogy Lucius is �rdekl�dik ir�nta?
Hiszen, amikor az okklumenci�t gyakorolt�k, rajtakapta a f�rfit, hogy az � sz�j�t n�zi, mik�zben a szem�ben v�gy szikr�zik. Viszont az is lehet, s�t, ink�bb az a val�sz�n�, hogy csak �gyba akarja vinni, azt�n ha megkapta, amit akart, t�bb� nem lesz r� sz�ks�ge.
Az is lehet, hogy sz�tk�rt�ln� a t�rt�nteket, hogy m�g jobban megal�zza. Igen, Lucius nagyon is k�pes lenne r�.
A t�bbiek biztos csal�dn�nak benne, �s m�g a legjobb bar�tai is ellene forduln�nak. Nem, azt nem b�rn� ki!
Mostant�l igyekszik majd min�l nagyobb t�vols�got tartani a f�rfit�l �s csak az edz�sekre koncentr�lni. – Nem fogom hagyni, hogy Lucius sz�rakozzon velem – hat�rozta el mag�ban, majd nem sokkal k�s�bb �lomba mer�lt.


Lucius �pp haza�rt, amikor a fia meg�rkezett. K�sz�n�sk�nt kezet fogtak, azt�n a f�rfi megk�rte Drac�t, hogy menjen vele a dolgoz�szob�ba. Mindketten helyet foglaltak.
– Mir�l szerett�l volna besz�lni velem, ap�m? – k�rdezte Draco.
– Egy nagyon fontos dologr�l. Tudom, hogy m�r r�g�ta nem �rtesz egyet a Nagy�r tetteivel – kezdte, �s leintette a tiltakozni k�sz�l� fi�t, azt�n zavartalanul folytatta –, �s lassan kezdem bel�tni, hogy igazad van.
Drac�nak, b�rmennyire is mestere volt az �rzelmei leplez�s�nek, most m�gis l�tszott arc�n a megd�bben�s. Lucius bel�l rendk�v�l j�l sz�rakozott fia d�bbenet�n. K�r�lbel�l ilyen reakci�ra sz�m�tott t�le.
– M�gis minek k�sz�nhet� ez a v�ltoz�s? – faggatta a fia, miut�n rendezte von�sait.
– Nem mondhatn�m, hogy �j kelet� a dolog, m�r r�g�ta voltak k�ts�geim, de n�h�ny hete d�nt�sre jutottam. �t�lltam a Rend oldal�ra.
– Micsoda? Te �t�llt�l a Rendhez? Ez egyszer�en lehetetlen – hitetlenkedett Draco.
– Pedig igaz. K�t�ttem egy egyezs�get Dumbledore-ral. Inform�ci�kat szolg�ltatok a s�t�t oldal terveir�l, cser�be �k mentess�get biztos�tanak nek�nk minden kor�bbi tett�nk al�l �s v�delmet is, ha sz�ks�ges.
– Ap�m, ez nem lehet! Ha a Nagy�r megtudja…
– Nem fogja megtudni. El�sz�r neked sem akartam elmondani, de ha velem t�rt�nne valami, akkor �gy lesz hova menek�ln�d. Nem akarom, hogy bel�led is gyilkos legyen – mondta Lucius szenvtelen�l.
Draco ism�t meglep�d�tt. Eddig azt hitte, hogy apja minden v�gya, hogy v�gre � is megkapja a S�t�t Jegyet �s be�lljon a hal�lfal�k k�z�. Erre kider�l, hogy �t�llt Dumbledore oldal�ra – akivel titokban m�r � is h�napok �ta szimpatiz�lt –, ez egyszer�en hihetetlennek t�nt.
– �s hogyan adod �t a megszerzett inform�ci�kat?
– Van egy igaz�n b�jos �sszek�t�m – vigyorgott Lucius �nel�g�lten.
– Kicsoda?
– Kicsit kezdesz t�l sokat k�rdezni, nem gondolod?
– T�ged ismerve m�sk�pp nem tudhatn�m meg – vont v�llat a fi�.
– Rendben, ezt m�g el�rulom – v�laszolta, majd tartott egy kis sz�netet, hogy kell�k�pp pattan�sig fesz�tse Draco idegeit. – Hermione Granger.
– Granger? Ez csak egy rossz vicc, ugye?
– Nem, fiam. Miss Granger volt olyan kedves �s v�llalkozott a neh�z feladatra – felelte g�nyosan.
– Ez csak valami rossz �lom lehet. Ez egyszer�en nem lehet igaz – motyogta maga el� Draco. Az elm�lt �t perc alatt fordult vele egyet a vil�g, h�la az apj�nak, aki itt �l vele szemben �s el�gedetten vigyorog, mik�zben � teljesen �sszezavarodott. – Azt hiszem, most j�l j�nne egy poh�r whisky.


– Hermione, Dumbledore besz�lni szeretne veled – sz�lt Harry a nappaliban olvasgat� l�nynak.
– Rendben, megyek.
Felment az irod�hoz �s kopogott. Mivel nem �rkezett v�lasz, benyitott a szob�ba. – Biztosan mindj�rt visszaj�n – gondolta, amikor l�tta, hogy a szoba �res. Le�lt az egyik sz�kre �s v�rt. M�r t�z perc is eltelt, de az igazgat� nem volt sehol.
Hermione unalm�ban felkelt a sz�kb�l �s k�rbes�t�lt a szob�ban. Sok �rdekes �s sz�m�ra ismeretlen szerkezet �llt a polcokon, azonban �t jobban �rdekelt�k a k�nyvek.
Visszas�t�lt az asztalhoz, amin egy vastag, b�rk�t�s� k�nyv fek�dt. A fedel�n nem volt sem c�m, sem szerz�, csak egy pecs�t. A k�r h�rom r�szre volt osztva. Egy v�zszintes vonal v�gta f�lbe a k�rt, majd az als� r�szt egy f�gg�leges vonal osztotta tov�bbi k�t r�szre.
Mindegyik r�szben volt egy rajz. A fels� r�szben egy csillagos eget �br�zoltak, a bal als�ban a napot, m�g a jobb als�ban a holdat. Ahogy v�gigh�zta a pecs�ten az ujj�t, a rajzok felvillantak, �s a k�nyv mag�t�l kiny�lt.
Hermione tudta, hogy nem lenne szabad Dumbledore holmija k�zt turk�lnia, de v�g�l gy�z�tt benne a k�v�ncsis�g, ez�rt k�zelebb hajolt. Az els� oldalon cirkalmas bet�kkel a k�vetkez� szerepelt: Levitius �lete f� m�ve
Levitius? M�g soha sem hallotta ezt a nevet �s nem is olvasta sehol. �ppen lapozott volna, �m ekkor megsz�lalt az ajt�ban egy vid�m hang.
– L�tom, felfedezte Levitius k�nyv�t – mondta Dumbledore.
Hermione annyira megijedt, hogy r�gt�n becsapta a k�nyvet �s b�ntudatosan az igazgat�ra n�zett.
– Nagyon sajn�lom, nem lett volna szabad belen�znem.
– Ugyan, semmi baj – l�pett az asztalhoz, �s k�zbe vette a k�nyvet. – Ez egy igaz�n �rdekes olvasm�ny. Egyszer majd k�lcs�nadom, de m�g nem j�tt el az ideje, m�g sz�ks�gem van r�.
A l�ny gyorsan m�sra terelte a t�m�t, mert k�nos volt neki ez az eg�sz, m�g ha Dumbledore nem is haragudott �rte.
– Harry mondta, hogy besz�lni akar velem.
– �, igen. Majdnem kiment a fejemb�l. K�rem, �lj�n le – mondta a l�nynak, mik�zben � maga is elfoglalta a sz�k�t. – �gy �reztem, figyelmeztetnem kell valamire a megk�t�tt esk�j�vel kapcsolatban.
– Mire?
– Az esk�ben megszabott k�teless�geket egy h�napon bel�l el kell kezdeni teljes�teni, k�l�nben az illet� meghal. Ha j�l tudom, akkor �n m�g nem tett eleget Lucius k�vetel�s�nek.
– Nem, m�g nem – felelte Hermione agg�dva.
– Az egy h�napos hat�rid� �t nap m�lva lej�r, ez�rt az �n �rdek�ben min�l el�bb Luciusszal kell t�ltenie egy �jszak�t.
– De err�l nekem eddig senki sem sz�lt!
– Igen, az �n tisztem lett volna, de tudja, mostan�ban kiss� sz�tsz�rt vagyok, k�rem, bocs�sson meg.
– Meg�rtem, hogy sok dolga van. K�sz�n�m, hogy m�g id�ben sz�lt – mondta Hermione kiss� sz�rakozottan, mik�zben gondolatban m�r azt tervezte, mikor �s hogyan t�ltse Luciusszal azt az �jszak�t.


– Minden a legjobb �ton halad – gondolta Lucius el�gedetten. Az elm�lt n�h�ny nap sor�n Hermione sokat fejl�d�tt az okklumencia ter�n. M�r n�h�ny m�sodperc alatt t�k�letesen le tudta z�rni az elm�j�t �s m�g neki is csak t�bbsz�ri pr�b�lkoz�s ut�n siker�lt lyukat �tni a v�delm�n.
A p�rbajoz�sban ugyan akadtak kisebb neh�zs�gei, de egyre gyorsabban �s �gyesebben reag�lt a k�l�nb�z� ir�nyb�l �rkez� t�mad�sokra. Az �les helyzet kialak�t�s�ra Lucius egy �si, csal�djukban �r�kl�d� var�zslatot alkalmazott, aminek az volt a l�nyege, hogy a gyakorl� b�buk �letre keltek �s val�ban r�t�madtak Hermion�re. Persze arra vigy�zott, hogy �letvesz�lyes �tkokat ne haszn�ljanak �s a l�ny se s�r�lhessen meg.
Tan�tott neki n�h�ny hasznos var�zslatot is, mint p�ld�ul a Sepci�t*. Ez egy olyan v�d�var�zslat, amit, ha egy var�zsl�, vagy boszork�ny mag�ra sz�r, t�z k�zepes er�ss�g� �tkot hat�stalan�t, �gy hi�ba tal�lj�k el az illet�t, nem esik baja.
Persze nem csak a tan�t�s ter�n el�rt sikerek miatt volt el�gedett. Kihaszn�lt minden k�n�lkoz� alkalmat arra, hogy el�k�sz�tse a l�ny elcs�b�t�s�t. N�ha csak �gy, v�letlen�l �ssze�rt a kez�k, vagy tett n�h�ny c�lzatos megjegyz�st, mire Hermione rendszerint elpirult.
Az edz�sek ut�n n�h�nyszor siker�lt r�vennie arra, hogy vele vacsor�zzon. Ilyenkor t�k�letes �riemberk�nt viselkedett �s vicces t�rt�netekkel sz�rakoztatta a l�nyt. N�h�nyszor komoly besz�lget�sbe bocs�tkoztak, �szre sem vett�k, hogy eltelt az id�.
Lucius sz�m�ra �jdons�got jelentett, hogy egy n�vel ilyen sok t�m�r�l el lehet besz�lgetni, r�ad�sul �gy, hogy az illet� ilyen fiatal. Azt m�r kor�bban is �szrevette, hogy Hermione sokkal �rettebb a kor�n�l. A f�rfi nem is �rtette, hogyan k�pes a l�ny egy�ltal�n sz�ba �llni Weasleyvel, vagy Potterrel. Val�sz�n�leg a horcruxokon k�v�l nem lehet t�l sok k�z�s t�m�juk.


Hermione az egy h�napos hat�rid� utols� napj�n arra k�sz�lt, hogy Luciusszal t�ltse az �jszak�t, persze szigor�an pl�t�i �rtelemben. Ugyan az ut�bbi n�h�ny napban egyre jobban kij�ttek egym�ssal, de a l�ny sejtette, hogy ez a kedvess�g �s figyelmess�g csak a f�rfi cs�b�t�si terv�nek a r�sze.
Nem tagadhatta, hogy nagyon j� volt vele besz�lgetni �s egyre jobban vonz�dott hozz�, de ezt a vonzalmat igyekezett min�l jobban elfojtani.
Egy kis v�llt�sk�ba pakolta a sz�ks�gesnek v�lt holmikat, azt�n elindult Dumbledore irod�ja fel�.


Lucius meglep�d�tt, amikor megl�tta a t�sk�t a l�nyn�l, de nem k�rdezett r�.
Az edz�s nem zajlott zavartalanul, ugyanis Hermione t�bbsz�r is figyelmetlen volt, �gy Luciusnak n�h�nyszor k�zbe kellett avatkoznia, hogy megv�dje a fel�je tart� �tkokt�l. V�g�l �gy d�nt�tt, megk�m�li a l�nyt a tov�bbi szenved�sekt�l, ez�rt k�z�lte vele, hogy v�ge a gyakorl�snak. Miut�n megegyeztek abban, hogy Hermione holnap ism�t elj�n, h�tat ford�tott a l�nynak, hogy rendet rakjon.
– Lucius, gond lenne, ha ma itt t�lten�m az �jszak�t? – j�tt a b�tortalan k�rd�s a h�ta m�g�l.
A f�rfi megp�rd�lt, mert azt hitte, a l�ny csak viccel�dik vele, de Hermione teljesen komolynak t�nt.
– Nem, persze, hogy nem gond – v�laszolt tettetett nyugalommal. Visszafordult a b�buk fel�, hogy elrejtse �nel�g�lt mosoly�t. Ennyit a l�ny ellen�ll�s�r�l.
N�h�ny p�lcaint�st k�vet�en �jra rend uralkodott a szob�ban. Lucius sz�lt Gonkynak, hogy eggyel t�bb f�re ter�tsen. Mag�ban elhat�rozta, hogy eltereli egy kicsit az ideges l�ny gondolatait az �jszak�r�l, mivel nem akarta, hogy Hermion�nak id� el�tt in�ba sz�lljon a b�tors�ga.
– Mit sz�ln�l, ha vacsora el�tt mutatn�k valamit? – k�rdezte.
– Rendben – egyezett bele a l�ny.


Kil�ptek az edz�teremb�l, Lucius a szemben l�v� ajt�hoz s�t�lt �s kinyitotta.
– Ez itt a csal�di k�nyvt�runk – magyar�zta, de Hermione m�r nem figyelt r�. D�bbenten l�pett a hatalmas helys�gbe. T�bb sornyi szekr�ny h�z�dott a szob�ban �s a fal mellett telis-tele k�nyvekkel. M�g egy kisebb gal�ri�t is kialak�tottak, ahol a legt�bb helyet szint�n a polcok foglalt�k el. A hatalmas ablakoknak k�sz�nhet�en a helyis�g szinte mindig vil�gos volt.
A sorok k�z�tt s�t�lva Hermione egyik �mulatb�l a m�sikba esett. A legt�bb k�tet egyedi, eredeti p�ld�ny volt. A szoba k�zep�re �rve egy kisebb �llv�nyon egy vastag k�nyv fek�dt.
– Ez itt a f�k�nyv – magyar�zta Lucius. – �gy lett megb�v�lve, hogy ha keresel valamit, az adott k�tetek iderep�lnek �s kiny�lnak a keresett oldalon. Csak a csal�d tudja haszn�lni, vagy azok, akiknek a csal�df� enged�lyt ad. Ha illet�ktelen �r hozz�, beindul a riaszt� b�b�j.
– Ez egyszer�en csod�latos – �lm�lkodott Hermione.
– Tudtam, hogy tetszeni fog – mosolygott Lucius. A f�k�nyvh�z l�pett �s r�tette a kez�t. – �n, Lucius Malfoy, a Malfoy csal�d feje, enged�lyt adok Hermione Grangernek, hogy haszn�lja a k�nyvt�rat – mondta, majd intett a meglepett l�nynak, hogy l�pjen k�zelebb.
– H�zd v�gig a kezed a k�nyv�n – utas�totta. Hermione megtette. A k�nyv felrep�lt a leveg�be �s piros f�nyt bocs�tva ki mag�b�l, felragyogott.
Ezut�n visszat�rt a hely�re �s kiny�lt. Teljesen �res volt, de a l�ny sejtette, hogy a be�rt szavakat a k�nyv mag�ba sz�vja �s elrakt�rozza.
– Pr�b�ld ki – b�ztatta Lucius.
Hermione az �llv�nyhoz l�pett �s felvett a k�zeli asztalr�l egy penn�t. �pp azon gondolkodott, mit is �rjon a k�nyvbe, amikor Gonky jelent meg.
– Gazd�m, egy s�rg�s �zenete �rkezett.
– M�ris megyek – mondta a f�rfi, mire a man� meghajolt �s el is t�nt. Lucius Hermion�hoz fordult. – Ha nem baj, magadra hagylak egy kicsit. Addig nyugodtan n�zz k�r�l.
– J�, k�sz�n�m.
Amikor egyed�l maradt, �jra azon kezdett t�prengeni, mit is �rjon a k�nyvbe. Azt�n hirtelen esz�be jutott. – Ez az! Mi lenne, ha ut�na n�zn�k Levitiusnak? – gondolta mag�ban izgatottan. Az igazgat�val folytatott besz�lget�st k�vet�en keresg�lt egy kicsit a saj�t k�nyveiben, de nem tal�lt r�la semmit. Ha valahol, h�t itt biztosan kell lennie valaminek.
Gyorsan be�rta a nevet a f�k�nyvbe �s v�rt. M�r �pp belet�r�d�tt, hogy itt sem tal�l semmit, amikor a gal�ria fel�l fel� r�ppent egy k�nyv. Amikor el� �rt, kiny�lt �s egy apr� s�rga szikra mutatta a helyet, ahol �rtak Levitiusr�l.
Hermione izgatottan k�zbe vette a k�nyvet �s olvasni kezdte a kijel�lt r�szt.
Levitius az ezernyolcsz�zas �vek elej�n �lt �s alkotott. J�sk�nt pr�b�lt meg�lni, �m j�slatai sohasem teljes�ltek, ez�rt kort�rsai kig�nyolt�k �s megvetett�k �t. �lete v�g�n �rta meg egyetlen k�nyv�t, amiben j�slatait �s pr�f�ci�it �r�k�tette meg, �m hal�l�t k�vet�en a k�nyvnek nyoma veszett.
– Levitius egy j�s volt? Akkor ezek szerint az elt�nt k�nyv valahogy Dumbledore birtok�ba ker�lt. De ha sohasem teljes�ltek a j�slatai, akkor az igazgat� mi�rt foglalkozik vele egy�ltal�n? – sz�guldoztak a gondolatok a fej�ben.
�szre sem vette, hogy id�k�zben Lucius visszat�rt.
– Mit olvasol? – k�rdezte Hermion�t.
A l�ny �sszecsapta a k�nyvet �s a f�rfi fel� fordult.
– Ez a j�slatokr�l sz�l. Tudod, nagyon �rdekelnek, mi�ta hallottam Harry j�slat�r�l.
Lucius l�tta a l�nyon, hogy ideges, de en�lk�l is tudta, hogy nem mond igazat. – Majd holnap ut�na n�zek a dolognak – d�nt�tte el mag�ban.
– Az�rt j�ttem, hogy az asztalhoz k�s�rjelek. Elk�sz�lt a vacsora.
– Mehet�nk – mondta Hermione, miut�n visszak�ldte a k�nyvet a hely�re.



* A Sepcio saj�t tal�lm�nyom, legal�bbis eddig m�g nem olvastam sehol.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.