Draco így vívódott magában napokon keresztül, és nem tudta eldönteni, mit tegyen. Az egyik percben még követte volna szíve tanácsát, de a másikban megtorpant, mert megszólalt a józanész figyelmeztetve a tervre.
Csütörtökön aztán újabb probléma lépett fel a tervvel kapcsolatban. Bájitaltan órán ugyanis történt egy kis baleset az elkészítendő főzettel. Potterék mellett dolgozott, és valamilyen véletlen folytán felborult az üstjük, de úgy, hogy borította az övét is. Piton őrjöngött, és mivel Weasley épp a tárolószekrénynél volt, megúszta a büntetőfeladatot, míg ő és Potter kétestés, társadalmi munkában megnyilvánuló büntetést kaptak, amit aznap és pénteken végeztek el 6 és 9 óra között.
A feladat a szokásos, üstöt kell takarítani varázslat nélkül. Pitonnak ez volt a hobbija, hogy ezt a büntetést adta ki, bár még mindig jobb, mintha férgeket kellett volna válogatni, vagy valami más nyálkás, rohadós dolgok között kellett volna tölteniük az időt. Így hát kelletlenül, de tudomásul vették, hogy el kell viselniük egymás társaságát.

Nagyon hamar eljött az este hat óra mindkét fiú számára. A kellő távolságot megtartva egymás között várták, hogy Piton beengedje őket szenvedésük helyszínére. Hamarosan meg is jelent a professzor a folyosó végén, veszett tempóban közeledve hozzájuk lobogó talárjában.
- Befelé – adta ki az utasítást, majd belépett a gyerekek után a terembe. – Potter, maga azt a kupacot vizsgálja meg kicsit közelebbről – mutatott a terem egyik sarkába –, Malfoy, maga meg a másikat – irányította a fiút a másik sarokba. – Lássanak hozzá! Oh, a pálcákat, legyenek kedvesek! - tette még hozzá kárörvendő arccal.

Harry és Draco némán kezdtek munkához, miközben a professzor leült az asztalhoz, és egy halom pergament vett maga elé. Nyilván dolgozatokat javított, gondolták. A fiúknak meggyűlt a bajuk az üstökkel, nem volt egyszerű kisuvickolni őket. Egy óra elteltével Piton felkelt az asztaltól, és elhagyta a termet azzal az utasítással, hogy ha nem végeznek az aznapi kupacokkal 9-ig, akkor legnagyobb sajnálatára még maradni fognak. Egy-egy morgás volt a válasz, de a tanerő ezt már nem hallotta.
Csendben dolgoztak tovább. Sok olyan üst akadt, amibe beleragadt a főzet maradéka, vagy esetleg beleszáradt. Draco épp egy ilyen üstöt tartott a kezében, és magában átkozta azt a féleszűt, aki nem takarította ki rendesen. Más választása azonban nem volt, mint hogy elkezdje súrolni. Fogta a tisztítószert, és öntött belőle a szennyeződésre. Az események ekkor kezdtek felgyorsulni. Hatalmas pukkanás hallatszott, sötét füst, és egy meglepett kiáltás töltötte be a termet. Harry megijedt a hirtelen történt eseményektől, és elindult a füstön át arra, amerre a mardekárost sejtette.

- Malfoy! Jól vagy? – kérdezte, de nem jött válasz. Háttal, a földön ülve talált rá a fiúra – Jól vagy? – kérdezte megint.
- Aha – jött a válasz, amitől Harry kissé lenyugodott, hogy még él a fiú.
- Mi történt? – kérdezte, ahogy Malfoy felállva felé fordult, ekkor azonban elkerekedett a szeme, és nevetni kezdett.
- Mi olyan vicces? – kérdezte a mardekáros megütközve.
- Né… néz… nézd meg az arcod – nyehegte Harry.
- Mi van vele? – kérdezett ismét Draco, majd elindult az ablak felé, melyben a kinti sötétnek köszönhetően láthatta tükörképét.
Meglepték a látottak. Az arca leginkább egy bohóc maszkjára hasonlított: szeme körül fehér festés, élesen kihúzott fekete szemöldök, orcáján két piros pötty a szintén piros krumpliorr mellett, és a piros-fehér, mosolyra rajzolt száj. Az első döbbenet után belőle is kitört a nevetés, és az annyira elhatalmasodott rajta, hogy végül már a földön ült, Harryvel egyetemben.
Piton ezt a pillanatot választotta a visszatérésre. Megtorpant egy pillanatra, mikor felfogta, mit is lát: a büntetőmunkán lévő két diák, akik mellesleg gyűlölik egymást, most egymás mellett ülve, hasukat fogva hahotáznak. Az első döbbenet után dühösen bevágta az ajtót maga mögött, és a még mindig nevető diákok elé lépett.
- Maguk mit műve… – kezdte volna mondandóját, de ekkor meglátta Draco arcát. Még jobban elkerekedett a szeme, mint amikor belépett a szobába. – Mi a fene történt itt? – kérdezte őszinte értetlenséggel a hangjában.
- Elnézést, tanár úr – kezdte Draco még mindig vigyorogva –, az úgy történt, hogy az egyik üstbe bele volt száradva valamilyen bájitalnak a maradéka, és amikor ráöntöttem a tisztítószert, pukkant egy nagyot, aztán füst lett az egész teremben, és most így nézek ki.
- Értem. Ismerem ezt a reakciót, de a hatásának ilyen eredményével még nem találkoztam – szólt Piton, és Harry esküdni mert volna, hogy csak nagy erőfeszítések árán tudja visszatartani a nevetést. Bár az arca szigorú volt, a szemében látszott, hogy szíve szerint most ő is nevetne.
- El tudja tüntetni, tanár úr? – kérdezte Malfoy.
- Menjenek fel a gyengélkedőre – utasította őket –, és szóljanak Madam Pomfreynak, hogy a tisztítószer reakcióba lépett egy beszáradt főzet maradékával. Holnap este folytatják a munkát.

Így a két fiú még mindig vigyorogva elindult a gyengélkedő felé. Harry csodálkozott, hogy Malfoy nem hisztizik, hogy ő nem megy ilyen fejjel a folyosóra, sőt azért sem szólt, hogy Harry kinevette. A mardekáros azonban még mindig vigyorogva lépkedett mellette, nem nagyon zavarta, hogy a még kint lévő diákok döbbenten nézik a vigyorgó párost.
Elérték a gyengélkedőt, és megkeresték a javasasszonyt, aki szintén meghökkent arcot vágott, majd mosolyogni kezdett. A fiúk elmondták, hogy mi történt, majd türelmesen megvárták, míg a gyógyító elkészíti a szükséges főzetet. Szerencsére annak előállítása nem tartott túl sokáig, bár egy órát még így is várniuk kellett. Fáradtan rogytak le egy-egy ágyra.
- Milyen bájital lehetett? – kérdezte Draco pár perc után.
- Fogalmam sincs – vont vállat Harry. – Hermione biztos tudná.
- Kösz, hogy odajöttél… – nézett rá hirtelen Malfoy
- Nem tesz semmit. Azt hittem komolyabb bajod van – felelte Harry meglepetten, hogy Malfoy normálisan szól hozzá.
- Nem hittem volna, hogy Harry Potter egy nap aggódni fog értem – jegyezte meg a mardekáros pici gúnnyal a hangjában.
- Tudod, én vagyok az ügyeletes hős – világosított fel morogva Harry –, a megmentő, aki mindenkiért aggódik. Megmondták, hogy nálam ez kényszer. De ha akarod, legközelebb nem fog érdekelni, ha mellettem nyúlsz ki…
- Oké, nyugi, nem akarok most piszkálódni – mondta Draco, mert most tényleg nem volt kedve marakodni Harryvel.
- Neked tényleg komolyabb a bajod, mint amilyennek látszik! – nézett rá Harry úgy, mint aki a kezdődő elmebaj külső jelei után kutat. – Ezt felírom: Draco Malfoy, aki nem akar piszkálódni!
- Majd holnap rád támadok, ha ez a vágyad, de ma bírd ki e nélkül. Jó lesz, ha egy oszlop mögül megátkozlak? – morogta fáradtan.
- Aha, kösz, már hiányzott – felelte a griffendéles.
- Hát, ha ez a kívánságod, rajtam ne múljon… De azért tényleg röhejesen nézek ki! – vigyorgott megint Malfoy.
- Eléggé… Kár, hogy a többiek nem látták – kuncogta el magát Harry ismét.
- De gondolom, te majd elmeséled nekik, ugye? – gúnyolódott a másik.
- Persze! Sőt, jobb ötletem van! – vigyorgott most már leplezetlenül Harry. – Elkérem Dumbledore merengőjét, és ott mutatom meg nekik!
- Meg ne próbáld, Potter! – szisszent Draco.
- Na, az előbb még nem volt kifogásod, amikor jöttünk, még nem zavart, hogy látnak a többiek! – cukkolta tovább ellenfelét a griffendéles.
- Az más… – morogta Draco egyszerűen.
- Ha te mondod… amúgy sem csináltam volna meg – mondta Harry, mikor a javasasszony visszatért kezében a főzettel.

- Tessék, fiam, ezt idd meg – adta Draco kezébe a serleget, amiben valami háborgó tengert idéző habos folyadék volt.
- Biztos? – vágott az ápolt kétkedő arcot.
- Persze – bólintott a boszorkány –, de ha még egy hétig így szeretnél kinézni, akkor nem muszáj…
- Nem, nem, semmiképp! Akkor inkább megiszom… – és már emelte is a szájához.
- Még egy órát itt kell maradnod, azután mehetsz – adta ki az utasítást Madam Pomfrey, majd otthagyta a két fiút.
- Köszönöm – szólt Draco, majd Harryhez fordult. – Potter, nem kell itt maradnod, elleszek egyedül is.
- Hát én mennék szívesen, de nem tudom, Piton mit szólna – gondolkodott el Harry. – Nincs kedvem további büntetőmunkához, mivel a jövő héten kezdeni szeretném az edzéseket, úgyhogy inkább maradok.
- Te vagy a kapitány? – kérdezte Malfoy.
- Igen. Miért?
- Csak kérdeztem…
- Nálatok ki lett a kapitány? – érdeklődött Harry is.
- Urquhart maradt, ő volt már tavaly is – válaszolta unottan Malfoy.
- Megvan már a csapat? – kérdezett tovább Harry.
- Ne reménykedj, Potter, idén is én leszek a fogó – szólt Draco gonosz mosollyal.
- Nem azért kérdeztem, csak úgy.
- Nálatok megvan már? – kérdezte a mardekáros.
- Vasárnap lesz a válogatás – felelte Harry.
- Na, azt megnézem! – kapott az információn a mardekáros. – De miért árultad el, Potter?
- Nem mindegy, hogy tőlem tudod meg, vagy másoktól? – vont vállat a másik fiú.
- Végül is igazad van… Hogy nézek ki? Múlik már a sminkem?
- A szemed kezd alakulni – vizsgálta meg Harry –, de a többi még nem.
- Csodás – fintorgott Malfoy. – Hátha lemaradok az őrjáratról… – reménykedett.
- Na ja, aztán Hermione meg menjen egyedül! – háborodott fel a griffendéles. – És ha történik valami?
- Mi van, Potter? Csak nem megbízol bennem, hogy mellettem nem lesz baja a barátnődnek? – szólt csúfondárosan a fiú.
- Csak remélem, hogy nem néznéd tétlenül, hogy baja legyen…
- Hát nem hagynám – bólintott Malfoy. – A végén még rám fognák, hogy én tettem. Nem lepne meg…
- Hát, ha azt vesszük – mutatott rá Harry –, hogy hat éve csak szekálsz minket, olyan dolgokért, amikről nem nagyon tehetünk, akkor tényleg nem lenne meglepő.
Draco erre nem szólt semmit. Már megint nem az eszére hallgat. Nem lenne szabad, hogy eltérjen a tervtől, mert baj lesz. De a tanács… Mi lenne, ha…? Megint vívódott, és nem szerette ezt az állapotot.

Egy ideig csak hallgattak mindketten, majd Malfoy újra a griffendéleshez fordult.
- Hogy nézek ki? – kérdezte.
- Mi? Ja, értem. Teljesen rendben vagy – felelte Harry.
- Biztos, Potter? – Draco kételkedett egy kissé ellensége szavában.
- Persze, biztos. Mehetünk? – állt fel Harry az ágyról.
- Tőlem… – vont vállat Malfoy, és elhagyták a gyengélkedőt.
- Malfoy! Nem tűnt fel neked valami érdekes? – kérdezte Harry hirtelen, mikor már a folyosókat rótták.
- Nem. Micsoda? – kérdezett vissza a mardekáros.
- Mi beszélgettünk – világosította fel Harry. – Normálisan. Legalábbis ez annak nevezhető az eddigiekhez képest.
- Vannak még csodák, Potter… – mondta titokzatosan, azzal befordult a szobájához vezető folyosóra, és otthagyta a döbbent griffendélest.
- Itt valami nincs rendben – morfondírozott Harry a fiú után nézve, és elindult a saját szobája felé.

Malfoy nem volt olyan szerencsés, hogy lemaradjon az őrjáratról, még épp időben ért vissza a szobájába, hogy elkészüljön, és leérjen az előcsarnokba késés nélkül. A biztonság kedvéért még ellenőrizte magát a tükörben, hátha Potter mégis hazudott, de az arca teljesen rendben volt. Kínos lett volna a krumpliorr a többiek előtt…
Az őrjárat nyugodtan, események nélkül telt. Hermionénak nem volt épp beszédes kedve, amit most hálásan vett a fiú, így legalább az őt érintő problémán és annak megoldásán agyalhatott. Napok óta gondolkodott, hogy milyen döntést is hozzon, de nem tudott dűlőre jutni magával. Sokszor gondolt arra, hogy jó lenne megfogadni a tanácsot, de amikor idáig jutott, mindig jött a figyelmeztető hang, hogy ezzel bajt okozhat. Így aztán tovább őrlődött.
Az őrjárat alatt azonban meggyőzte magát, hogy mivel a jövő héttől edzések lesznek, nem lesz annyi alkalom arra, hogy elbizonytalanodjon a tervet illetően. Végre, gondolta, eljutottam egy döntésre, ami az eredeti elképzelésekhez alkalmazkodik. Valamivel nyugodtabb lelkiállapotban köszönt el Hermionétól, és feküdt le aludni. Pedig ha csak sejtette volna, mit tartogat a jövő…

A péntek esti büntetőmunka már jobb hangulatban telt, mint az előző napi. Draco és Harry ugyan megtartották a kellő távolságot, de legalább már nem volt annyi gyűlölet a tekintetükben, mint eddig. Piton, látva, hogy a két jómadár viszonylag békében dolgozik, ismét magukra hagyta őket. A munka során nem történt baleset, okulva az előző esti malőrből, már nem öntöttek tisztítószert a beszáradt főzetekre.
Nem beszélgettek sokat, mindketten azon voltak, hogy mielőbb szabadulhassanak a büntetésből. Mivel ilyen nyugodtan dolgoztak, Harry arra az elgondolásra jutott, hogy talán nem lesz olyan szörnyű ez az év, ha már Malfoyjal is képes volt egy normálisnak mondható beszélgetésre. Bár, figyelmeztette magát, nem bízzuk el magunkat, kutyából nem lesz szalonna…
Mivel az agya is dolgozott, nemcsak a keze, nem tűnt olyan hosszúnak az a három óra, amit az alagsori teremben kellett eltöltenie. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor végre eljött a kilenc óra, és Piton visszatért hozzájuk. Szó nélkül ellenőrizte le a két fiú munkáját, majd útjukra engedte őket, amit azok ki is használtak, és ki-ki a saját szobája felé vette az irányt.

A hétvége izgalmakat ígért a Griffendél ház tagjainak, hiszen szombat reggel Harry megkapta a jelentkezők listáját, majd reggelinél elindította az asztal körül az üzenetet, hogy másnap tartja a válogatás, délelőtt 10-től. Aki még bizonytalan volt a teljesítményét illetően, annak még volt alkalma gyakorolni.
Harry nagyon izgult a válogatás miatt, ugyanis rájött, hogy milyen felelősség került a vállára. Utoljára akkor izgult ennyire a kviddics miatt, amikor élete első mérkőzésére készült, pedig az már elég régen volt. De mint ahogy az lenni szokott, az idő nem állt meg, és eljött a válogatás napja.
Harry, Ron, Hermione és Ginny együtt indultak el a pálya felé, ahol már elég nagy tömeg verődött össze. Hermione helyet foglalt a lelátón, hogy onnan nézze végig, barátai hogyan birkóznak meg a feladattal. Nem is vette észre, hogy néhány paddal fölötte ott ül Draco. A fiú úgy gondolta, nem lehet baj belőle, ha odaül a lány mellé, és elképzelését hamarosan tett követte, Hermione nem kis meglepetésére.
- Hát te? Mit keresel itt? – kérdezte.
- Megígértem Potternek, hogy megnézem a válogatást – szólt egykedvűen.
- Elmondta, hogy most lesz? – hüledezett Hermione.
- Aha – bólintott Malfoy. – Így is, úgy is megtudtam volna. A büntetőmunka alatt mesélte.
- Te ilyen jóban vagy vele? – a lány meglepettsége percről percre nőtt.
- Nem, csak bizonyos körülmények miatt úgy alakult a dolog, hogy beszélgettünk – adta a finomított magyarázatot a mardekáros.
- Ezt nem tudom elhinni! – csóválta a fejét Hermione.
- Azért ne éld bele magad semmibe – mondta Draco, és a pálya felé fordult, ahol már javában zajlottak az események.

Mire közeledett az ebédidő, már csak az őrzők kiválasztása maradt, és Ron éppen az utolsó lövést hárította, amikor megakadt a szeme a lelátón, és nem volt ínyére, amit látott. Hermione és Malfoy egymás mellett ülve nézték a pályán zajló eseményeket. Nem tudta eldönteni, mi bosszantja jobban: az hogy Malfoy eljött a válogatásra, vagy az, hogy a mardekáros barátnője mellett ült, szemmel láthatóan a legteljesebb nyugalomban.
Szerencsére Harry lefújta a válogatást, és mindenkivel közölte a döntését. Megkért még néhány diákot, hogy járjanak el edzésre csere-lehetőséget biztosítva, ha szükség lenne rá a terelők és az őrzői poszton. Mindenkinek megköszönte a részvételt, és elindultak az öltözőbe az első taktikai megbeszélésre.

A következő hetek gyorsan teltek, mivel egyre több leckét kaptak, ott volt az őrjárat, és a fiúknak a kviddics. Ritkán találkoztak, és olyankor is inkább a tanulnivaló foglalta le őket. Hagridot is még csak egyszer látogatták meg, mióta elkezdődött az iskola, de a vadőr nagyon megértő volt barátaival szemben.

Hermione vasárnap egész délután a könyveit bújta, és este 6-ra már készen volt minden leckéjével. Úgy döntött, hogy eljött az ideje annak, hogy kipróbálja az úszómedencét a fürdőben. Visszasietett a szobájába lepakolta cuccait és könyvtárból elhozott könyveket, majd megkereste úszódresszét. Amint átöltözött, belebújt köntösébe és törölközővel a karján elindult a fürdő felé.
Sajnos azonban csalódnia kellett, mivel a kép lakói – a két javasasszony – nem voltak a helyükön. Biztos elcsavarogtak, gondolta a lány, és nekidőlt a falnak abban a reményben, hogy legalább az egyikük hamarosan visszatér.
Már legalább negyed órája rostokolt a falnál, amikor egy ezüstösen szőke alak bukkant fel a folyosó végén. Remek, gondolta magában Hermione, most itt állok egy szál köntösben, és Malfoy közeledik. Mivel a fiú már észrevette, nem volt értelme elszaladni, és úgy tenni, mintha ott sem lett volna. Néhány másodperc múlva a mardekáros már ott állt mellette szintén köntösben.
- Miért álldogálsz itt? – kérdezte Draco.
- Mert nem tudok bemenni, nincsenek itt a javasasszonyok – szólt Hermione egyre bosszúsabban.
- Mióta vársz itt? – érdeklődött tovább a fiú.
- Már lassan 20 perce – jött a felelt.
- Értem. Akkor várjunk még egy kicsit, hátha visszajönnek – mondta Draco, és leült a fal tövébe.
Hermione nem tudott mit tenni, ő is leült és várt tovább. Csak remélni merte, hogy a fiú fürödni érkezett, és nem úszni akar, mint ő. Szerencsére a folyosót figyelte, így nem láthatta, hogy a fiú őt nézi, illetve a félrecsúszott köntösből kivillanó karcsú lábait.

Milyen csinos – gondolta Draco elmélázva. – Biztosan finom, selymes a bőre. Milyen lenne megérinteni? Hé, Malfoy! Hagyd abba, nem szabad! De hát csak megnéztem, nincs abban semmi! – dorgálta meg magát, majd tovább morfondírozott. – Jöjjenek már azok a javasasszonyok! Akkor legalább megnézem köntös nélkül… Hé! Eszedbe ne jusson!
Gondolataiból a felpattanó lány szakította ki. Értetlenül nézett fel, de aztán látta, hogy Hermione kimondja a jelszót a portrénak. Draco elvigyorodott magában, amiért ilyen gyorsan teljesült a kívánsága, és ő is belépett a lány után.
- Úszni vagy fürödni? – kérdezte hirtelen Hermione.
- Fürödni. És te?
- Úszni. Akkor, viszlát – és már iramodott is hátra, a medence irányába.
Draco vállat von, komótosan lepakolta holmiját, levette köntösét és már majdnem az alsótól is megvált, amikor eszébe jutott, hogy mi lenne, ha utána menne a lánynak, hogy láthassa, hogyan fest fürdőruhában. A gondolatot tett követte, és egy szál alsónadrágban óvatosan elindult a medence felé.

Hermione megkönnyebbülten állt meg a medence szélénél. Még jó, hogy Malfoy nem úszni jött, gondolta. Letette a törölközőt az egyik közeli padra, majd levette köntösét is. Haját kis kontyba fogta, hogy ne zavarja úszás közben, majd határozott fejessel a vízbe vetette magát. Hosszú percekig rótta a hosszokat, nem gondolva arra, hogy valaki követi minden mozdulatát.

Draco leesett állal eresztett gyökeret, és csak nézte a helyet, ahol az előbb még Hermione állt. Tudta, hogy csinos a lány, de hogy ennyire, azt soha nem hitte volna. Már a folyosón is furcsa gondolatai támadtak, de amikor levette köntösét, már meg sem próbálta korlátok közé szorítani elszabadult fantáziáját.
Ott állt fürdőruhában, ami finoman simult a karcsú alakra, aztán összefogta haját, minek következtében a fiú láthatta finoman ívelő nyakát. Amikor megfordult, a padhoz hajolt valamit elrendezni, és Draco tekintete a lány formás fenekére tévedt, elfelejtett levegőt venni egy pillanatra. Szeretett volna odamenni a lányhoz, megsimogatni azokat finom vállakat, átfogni karcsú derekát, megölelni, belecsókolni kecses nyakába...
Aztán megrázta a fejét, mintha ezzel kizárná fejéből a látványt, és megfordult. Nem lehetek ennyire felelőtlen – gondolta. – A terv, a terv, a terv! Csak arra szabad koncentrálnia. De ha… Nem, nincs de, győzködte magát, miközben visszament a zuhanyzókhoz. Gondolatai nem akartak csillapodni, és nem volt más kiút ebből az ördögi fantáziálásból, mint a hideg zuhany.
Fejét a csempének támasztva próbált szabadulni az imént látottaktól, és ez csak lassan sikerült. Legalább fél órát állt a hideg víz alatt, mire kellően megnyugodott. Elzárta a vizet, kilépett a kabin elé, és törölközni kezdett. Nem is sejtette, hogy őt is figyeli valaki titokban.

Hermione lassan elfáradt az úszástól, és kellemesen kimerülve mászott ki a medencéből. Megtörölközött, felvette köntösét, és elindult, hogy visszatérjen szobájába. Amint a zuhanyzókhoz ért, megtorpant, mert olyat látott, amilyet még sosem. Draco akkor nyúlt a törölköző felé, és lépett ki a fülkéből. Háttal állt a lánynak, aki elnyíló szájjal nézte az izmos hátat, a keskeny csípőt, majd amikor tekintete a fiú nem kevésbé izmos fenekére tévedt, a szája elé kapta a kezét. Istenem! Lunának igaza van! – gondolta elsőre, majd ő is megrótta magát gondolatai miatt. – Hermione Granger! Azonnal fejezd ezt be!
Visszalépett a fal takarásába, hátát nekivetette, és megpróbálta légzését kissé szabályosabbá tenni. Amikor újra előmerészkedett, Draco már felvette passzos, fekete alsóját, és a holmiját rendezte. Hermione csak nézte, ahogy hátán legördülnek a vízcseppek, amiket a fiú nem törölt le. Milyen szexi… – futott át az agyán. Aztán erőt vett magán és határozottan elindult a fiú felé azzal a szándékkal, hogy úgy tesz, mintha nem látott volna semmit.

- Kész vagy? – kérdezte, amikor a fiúhoz ért.
- Teljesen – szólt kissé feszülten Draco. Hermionénak nem esett le a kétértelmű válasz, de furcsának találta, ahogyan a fiú ránéz.
- Jössz?
- Aha, menjünk – bólintott a mardekáros, összefogva minden cuccát.
Együtt indultak el az ajtó felé, amikor az váratlanul kinyílt, és belépett rajta Ron és Ernie. A vörös hajú prefektusnak először elkerekedett a szeme, aztán dühösen szólalt meg.

- Ti együtt fürödtetek? – kérdezte az indulattól remegő hangon.
- Nem. Én úszni voltam – válaszolta kissé elpirulva Hermione, mivel érezte, mennyire félreérthető a helyzet.
- Mi van, Weasley? Csak nem féltékeny vagy? – mosolygott Draco gúnyosan. Egy ilyen lehetőséget nem hagyhatott ki.
- Miért lennék féltékeny? – kérdezte Ron vörösödve.
- Nem tudom, de nagyon úgy nézel ki – vont vállat a mardekáros, majd folytatta. – Talán neked még nem volt szerencséd úgy ideérni, hogy Granger is itt van? Hát részvétem, nem tudod, mit hagysz ki… – vitte be a találatot Malfoy.
- Fogd be, te görény! – kiabált Ron. – Ha megtudom, hogy hozzáértél egy ujjal is, én kibelezlek!
- Nyugi, Ron! – próbálta csitítani Hermione, nem sok sikerrel. – Nem nyúlt hozzám, én úsztam, ő zuhanyozott. Egyszerre végeztünk, ennyi. Nem csináltunk együtt semmit!
- De…
- Nincs semmi de! Ne higgy el mindent, amit hallasz! – Hermione kezdett egyre dühösebb lenni.
Választ sem várva kiviharzott a fürdőből, és a szobája felé iramodott. Meghallotta, hogy valaki követi, de először nem érdekelte. Aztán hirtelen megtorpant, és szembefordult Malfoyjal.
- Miért kellett ez? – kérdezte dühösen.
- Mire gondolsz? – adta az ártatlant a fiú.
- Jaj, ne játszd meg az agyad! – csattant fel Hermione. – Miért mondtad Ronnak, hogy nem tudja, mit hagy ki?
- Miért? Tudja? – villant most a fiú szeme.
- Veled nem lehet beszélni! Már honnan tudná! Miért? Te se tudod! Vagy igen? Vagy most mi van? – lassan kezdte elveszíteni a fonalat. – Malfoy! Te utánam jöttél, és leskelődtél?
- Ki? Én? Dehogy mentem én utánad! – hazudott a fiú, és olyan dolog kimondására készült, amiről remélte, hogy nem kell megtennie – Miért gondolod, hogy meglesnék egy sá…
- Te szemétláda! – sziszegte a lány, és egy hatalmasat lekevert a fiúnak. – Ki nem merd mondani, hogy sárvérű!

Draco nem tudott mit mondani, annyira meglepődött a hirtelen jött pofontól. Nem igazán erre számított, de a lány reakciója érthető volt.
- Azt hittem, idén csalódást okozol nekem – sziszegte Hermione –, már majdnem elhittem, hogy… De látom, hogy semmi nem változott!
- Mit látsz, Granger? – emelte már Draco is a hangját, miközben elérték a lány szobáját. Annyira veszekedtek, hogy egyiküknek sem tűnt fel, hogy a fiú is bement Hermione szobájába.
- Azt látom, hogy ugyanolyan szemét vagy, mint régen! – kiabált tovább Hermione egyre inkább kipirulva a vitától.
- És ez téged meglep? – kérdezte a szemöldökét felvonva a fiú még mindig hangosabban, mint kellett volna.
- Tudod, igazából nem lepne meg – válaszolt a lány –, de azt hittem változtál valamit, mert ebben az évben mondhatni normálisan viselkedtél.
- Nem látsz te semmit! – kiabálta a mardekáros –, azt hiszed, mindent és mindenkit helyesen ítélsz meg?
- Nem – rázta a fejét Hermione –, de a te esetedben bizton állíthatom, hogy mindig is aljas és számító voltál, és olyan dolgok miatt töltötted ki rajtunk a mérgedet, vagy épp úri jókedvedet, amiről mi nem tehetünk!
Draco arca nem árulta el érzelmeit, szemei hidegen csillogtak a feszültségtől, ahogy a fújtató lányt figyelte. Fájtak neki a kemény szavak, de nem szólt egy szót sem, csak kicsörtetett a szobából. Amikor már a saját szobájában volt, dühösen vágta törölközőjét a sarokba. Mérges volt magára, amiért összeveszett a lánnyal, pedig tudta az eszével, hogy a terv szempontjából ez a helyes. Pedig már milyen jóba voltak, beszélgettek, nem csak gyűlölködtek. Most pedig fuccs az egésznek, mivel Potter is meg fogja tudni, mi történt. A fene belé, hogy minden olyan zavaros, és bonyolult!
Jobb ötlet híján lefeküdt aludni, hátha holnapra már megnyugszik, és tisztábban tudja rendezni gondolatait, de nem tudott elaludni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés