5. fejezet
Sana-chan 2007.11.10. 16:58
Egy ideig nézte az előtte „csókolózó párt”, majd megfordult és csendben visszazárta az ajtót. Idegesen lépkedett Kalos irodája felé, majd kopogás nélkül berontott. A főnök nyugodt volt, majd megszólalt.
- Ha azért jössz, hogy megkérj arra, hogy ne Sora legyen a főszereplő, teljesen feleslegesen fecsérled az időd. De ha másról szeretnél beszélni, hát halljam.
- Miért nem lehetne kiírni a főszerepről? May is van olyan ügyes, mint ő! Akkor miért nem lehetne ő?- vetette oda Leon.
- Valóban lenyűgöző May teljesítménye is, de te is tudod, és már nem egyszer be is vallottad, hogy Sora a jobb. - még mindig nyugodtan.
- Bevallottam? Mégis mikor?- nézett úgy rá Kalosra, mint aki megőrült.
- Például most. És akkor, amikor azt mondtad, hogy ő lesz a partnered. És most, ha nincs más mondani valód, kérlek, hagyd el az irodám. Jobb dolgom is van ennél. - kezdett ő is ideges lenni. Leon szó nélkül megfordult és dühösen becsapta az ajtót. Nem tudta miért ilyen dühös a lányra, mikor nem tett ellene semmit. Akkor mégis miért olyan mérges? Inkább felhagyott a dologgal és visszament edzeni. Sora felébred még mindig erős fejfájással. Csodálkozott, hogy nincs bent senki. De jobban körülnézett és látta, hogy még sincs egyedül. Chrisopher ült az egyik széken a sarokban. Mikor észrevette, hogy a lány felébredt egyből felpattant.
- Jól vagy? Nem fáj semmi?- kérdezte és arcán aggodalom tükröződött.
- Megvagyok, de a fejem még mindig nagyon fáj. - próbált mosolyogni Sora.
- Beszéltem Kalossal, hogy addig hadd pihenj, amíg jobban nem vagy.
- Köszönöm. - mondta Sora elpirulva.
- Ugyan ez semmiség. - nevetett a fiú. - Ja igen, és az a Sarah nevű nő fog rád vigyázni. Elég rendesnek néz ki, bár egy kicsit furcsa.
- Hát igen. Ő már csak ilyen. De nem tudod, mikor mehetek ki innen?- nézett kérdőn a fiúra.
- Dehogy nem! Akár most rögtön indulhatunk. Először öltözz fel, és azután mehetünk is. Addig én kint várlak. - mondta Chris és kiment. 5 perc múlva Sora készen állt és együtt indultak el a diákszálló felé, ahol Ken jött velük szemben. Egyből megrohanta a lányt.
- Jaj, Sora! Úgy aggódtam érted! Jobban vagy már?- kérdezte vékonyka hangján. Chris ezt nem nagyon nézte jó szemmel, persze megértette, hogy aggódik érte, de azért túlzásokba se kell esni.
- Igen, köszönöm Ken. De nem láttad Leont?- kérdezte kíváncsian. A fiút kicsit zavarta a kérdés, de azért válaszolt.
- De láttam. Elég dühösnek látszott, miután kijött tőled a kórházból.
- Tessék? Leon bent volt?- nézett zavartan a szőkéshajú fiúra.
- Igen, persze. Hiszen ő vitt be a kórházba. Meg azt hiszem még ma is volt bent. - mondta nyugodtan. Sora csak csodálkozott. Miért ment volna be hozzá a férfi.
- Akkor azt hiszem aludtam. - szólalt meg végül kábultan.
- Nem tudom, de nekem most mennem kell. Sziasztok!
- Szia Ken. – intett Sora még neki.
- Ő meg ki volt?- kérdezte kis féltékenységgel a hangjában.
- Ken? Ja ő a menedzserem és az egyik legjobb barátom. - mosolygott a lány.
- Nekem nem úgy tűnik…- jegyezte meg félhangosan.
- Huh? Ezt hogy érted?
- Mi? Ja! Semmi, semmi. Inkább gyorsan elkísérlek a szobádig, nehogy rosszul légy itt nekem. - terelte a szót Christopher. Amikor elértek Sora szállásáig, behívta a fiút egy teára.
- Hogyhogy egy fiút hoztál? Tudod, hogy én teljesen nőpárti vagyok. - mondta egyből Fantom, amint meglátta a Sorával érkezett fiút. A lány úgy tett, mintha meg sem hallotta volna. Egy kis idővel később kopogás hallatszott és kinyitotta az ajtót. Leonnal találta szemben magát.
- Ööö… hello Leon. Szeretnél valamit?
- Nem, csak meg szerettem volna kérdezni, hogy hogy érzed magad?!
- Köszönöm, már jobban vagyok. És azt is köszönöm, hogy bevittél. - mondta elpirulva. - Ki az Sora?- hallatszott bentről Chris hangja.
|