- De azt mondod, hogy nem csak ők? Kire gondoltál ezzel?- kíváncsiskodott Sora, és közben próbálta elterelni a szót. Sarah nem tudta, mit mondjon, nem akarta elárulni Kent, mert kb. 2 hete bevallott neki mindent.

- Hát… úgy igazából nem tudok konkrét példát, de te is tudod, hogy nagyon sok rajongód van és hát… De mindegy. Úgy látom, nagyon örülsz annak, amit most hallottál. - jelent meg egy kis sunyi mosoly Sarah arcán.

- Mi? Ugyan, dehogy!- tágult ki Sora szeme. A nő ügyet sem vetve rá folytatta.

- És megtudhatnám, melyiknek fiúnak örülsz jobban?

- Hogy? Te miről beszélsz? Engem nem érdekelnek. Csak nem tudtam, hogy mi ütött beléjük, ezért kíváncsi voltam. Ennyi az egész!- zárta le a témát.

- Rendben, ha nem akarod elmondani, nem kell. - adta fel. - De neked most pihenned kell, úgyhogy légy szíves végy egy jó meleg fürdőt és befelé az ágyba.  

Nekem most mennem kell. És vigyázz magadra.

- Köszönöm Sarah. - intett a nőnek. Megfogadta a tanácsát, és elment fürdeni, de előbb megtette a kellő óvintézkedéseket.

- Tudtam. Megcsalsz Sora. - sírt hangosan Fantom.

- Te meg miről beszélsz?- tudakolta dühösen a lány.

- Néha nem ártana rám is figyelned kislány. - mondta sértődötten, miközben próbálta magát kiszabadítani egy kötél fogságából.

- Igen? És ugyan minek? – fordított hátat, majd berobogott a fürdőbe. Miután vett egy kellemes fürdőt, kiszabadította a még mindig ficánkoló Fantomot és befeküdt aludni. Egy ideig még gondolkodott, majd elaludt.  Este 7 óra körül ébredt fel és már valamivel jobban érezte magát, így lement az edzőterembe.

Marion szaladt felé Jonathannal a fején.

- Sora! Hát te? Neked nem pihenned kellene még?- nézett boci szemekkel Sorára.

- Nem kell aggódnod már jobban érzem magam. És egyébként is csak azért jöttem le, hogy megnézzem, mi van a többiekkel. - mosolygott a kislányra.

- Te tudod. Képzeld! Mi is felléphetünk Jonathannal!- ugrált örömében Marion.

A kis fóka csak egy „Au, au”- val jelezte együttértését.

- De hisz ez remek!- ujjongott Sora is.

- Mi olyan remek?- lépett mögéjük Christopher. - Én is szeretném tudni.

- Ha annyira tudni szeretnéd, a következő előadásban már én is szerepelhetek. - jelentette ki a szőke lány.

- Ennek nagyon örülök kislány. - mosolygott kedvesen Chris.

- Én nem vagyok kislány!- válaszolt durcásan.

- Ohh, igen? Elnézést hölgyem.

- Most az egyszer megbocsátok, neked, mivel jó kedvemben találtál. - és ment ez volna tovább egy ideig, ha csak be nem toppan Mia kifulladva, mögötte Ken kapkodott levegő után.

- Veletek meg mi történt?- nézett rájuk furcsán Sora.

- A főnök hivat mindenkit. - nyögte ki végül Ken. Ekkor melléjük toppant May.

- És megtudhatnánk, hogy miért ilyen sürgős?- türelmetlenkedett.

- Megvan az új darab. Siessetek az irodájába. - fejezte be Mia Ken mondandóját.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés