- Mégis miről?- tette a hülyét Sora. A férfinak ez nem tetszett és ki is mutatta.

- Jól van. Akkor nem kell beszélnünk semmiről. - mondta sértődött hangon Leon. Majd távozni készült, de a lány egy nyüszítés féle hangot adott ki ezzel jelezve, hogy maradjon.

- Én azt hittem, nincs semmi, amiről beszélni akarnál velem. - fordult vissza. Közben May még mindig Kennel ordibált.

- Inkább gyere be. - mutatott Sora a nyitott ajtóra. Leon nem kérette magát és egyből bement.

- Bocs a rendetlenségért. - mondta kicsit elpirulva a lány. A férfi ügyet sem vetve rá vállat rántott és leült az egyik székre.

- Szeretnél valamit… inni?- szólalt meg végül Sora. Elég cikinek találta a helyzetet és az igazat megvallva az is volt. Nem tudta mit lehet ilyen helyzetben mondani. A szíve a torkában dobogott, és ahogy látta a fiú se nagyon akart megszólalni csak nézett rá.

- Nem kérek semmit, köszönöm. - szólalt meg végül. Majd a lány leült a vele szembe lévő székre és ő is csak ismét hallgatott.

- Öh…- nyögött egyet és a férfi ismét rá emelte ezüstösen csillogó szemét.

- Igen?- kezdte Leon is kínosan érezni magát. A levegő egyre feszültebb volt körülöttük.

- Mi, igen?- nézett rá értetlenül.

- Szólni akartál nem?

- Nem! Egyébként is! Te akartál velem beszélni. - mondta most már karba tett kézzel sértődötten a lány. - Hallgatlak.

- Inkább hagyjuk .- és felállt volna a férfi de, Sora ijedt tekintete miatt jobbnak találta ott maradni ahol van. - Úgy látom egy percig se bírod ki nélkülem. - nevetett a fiú.

- Mi? Hogy nélküled?- pirult el fülig a lány.

- Igen. - mosolygott Leon. - De ha nem szeretnéd folytatni ezt az értelmes beszélgetést, én megértelek.

- Azt hiszem jobb lenne. - nevetett  a lány is.

- És a tegnap estéről nem is akarsz beszélni?- kérdezte erőt véve magán a férfi. Sora megint elpirult és legjobban egy rákhoz hasonlított.

- Én… én nem tudom. - kezdte elhagyni minden ereje és lábai az asztal alatt remegni kezdtek még inkább akkor, amikor Leon közelebb hajolt hozzá át az asztal felett. A távolság egyre fogyott kettejük között, mikor valaki bekopogott. Sora gyorsan felpattant és az ajtó felé vette az irány magára hagyva a döbbent fiút. Kinyitotta az ajtót és Ken állt előtte.

- Sora beszélhetnék kérlek?  Nem akarlak feltartani, csak egy kis idő lenne. - kérdezte a fiú. Úgy tűnt végre sikerült leráznia magáról Mayt.

- Persze. - válaszolt a lány eléggé zavartan bár a másik nem tudta miért. - Gyere be. - nyitotta ki nagyobbra az ajtót és mikor a fiú bement ledöbbenve vette észre, hogy az asztalnál ott ül a másik fiú is.

- Jaj elnézést én nem akartam zavarni. - szabadkozott vékonyka hangon fiú. - Akkor azt hiszem én most megyek is. - már indult volna kifele, amikor Sora mondta h nyugodtan maradjon nem zavar. Inkább kerülni szerette volna, hogy megint kettesben maradjon Leonnal.

- Biztos, hogy nem zavarok?- kérdezte kételkedve, mikor megint ránézett a másik férfira, és az, szúrós tekintettel viszonozta.

- Már mondtam. - erőltetett magára egy mosolyt. - Foglalj helyet.

- Köszönöm. Majd leült az ágy szélére, hogy még véletlenül se kelljen Leon mellé üljön, mert az még képes lenni a puszta tekintetével megölni őt.

- És miről szerettél volna beszélni?- kérdezte kíváncsian a lány.

- Igazából Kalosról és Sarahról.

- Ezt hogy érted?- szólt közbe Leon is.

- Ti nem vettétek észre? Teljesen furcsán viselkednek.

- Mire célzol ezzel?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés