-          Unatkozom!!- nyafogott a lány.

-          Hát nekem van ötletem, mivel köthetnéd le magad. Mondjuk…- lebegett Sora felé Fantom, de a másik egy nagy csapással eltűntette a zavaró tényezőt. Gondolkozott még egy ideig és arra a következtetésre jutott, hogy csak elindul valamerre, hátha talál valamit, amivel lekötheti magát. Pár perc múlva már egy közeli játszótér egyik padján ült mikor elégurult egy labda. Halotta hogy valaki kiállt neki.

-          Dobd ide kérlek. - kérte egy kb. vele egyidős fiú.

-          Öhm…oké. - mormogta Sora és visszadobta neki a labdát.

-          Kösz!- kiabált vissza neki a fiú. - Ha jól látom egyedül vagy. Vagy vársz valakit?

-          Nem, senkit. - felelt zavartan a lány.

-          A pályára még kéne valaki. Nincs kedved beállni?

-          Mi?! Dehogy is!- tiltakozott a lány.

-          Félsz, hogy letörik a körmöd?- kérdezte gúnyosan és egyben nevetve a fiú.

-          Dehogy… csak nem tudok játszani. - jelentette ki a lány.

-          Ugyan már. Mindenki el tud rúgni egy labdát. A szabályokat meg hamar megtanulod.

-          Hát jó…- indult el Sora a pálya felé.

-          Akkor hogy szólíthatunk?- kérdezte egy másik fiú, aki vagy agy fejjel magasabb volt Soránál.

-          Én Sora vagyok. És ti?- nézett kíváncsian a megszólított.

-          Én Robert vagyok. Ő Frank, Clark, Shu és Josh. - mutatott végig a többieken a fiú, aki először megszólította a lányt.

-          Nagyon örülök. - mosolygott Sora.

-          Mi is. - mondta kedvesen Shu. Ahogy Robert is mondta, Sora hamar belejött a játékba és jól szórakozott. Sok ideig játszottak és a fiúk már eléggé ki voltak bukva.

-          Naaa! Ne lazsáljatok! Még csak most jön a java. - ugrált a lány.

-          Már nem azért, de te hánykor keltél?- kérdezte fújtatva Clark.

-          Én? Ötkor. Miért?- nézett értetlenül Sora.

-          Ötkor? És még mindig ilyen aktív vagy? A fél napot átjátszottuk. Mindjárt kilenc óra.

-          Ugyan. Már hozzászoktam. - nevetett az angyal.

-          Hát te tudod. - sóhajtott a fiú. Még játszottak egy ideig mikor Sora meglátta, hogy Leon halad el azzal az idegen lánnyal a játszótér mellett. Megállt a játékkal és nézte a férfit amint a barna hajú lánnyal beszélget.

-          Wow! Ma már másodjára. - állt le Josh is.

-          Tessék?- eszmélt fel Sora.

-          Ő Leon Oswald a világhírű artista. Félelmetes egy pasas. És ma már másodjára látjuk erre.

-          Nagyon jól ismerem .- mondta kicsit gúnyosan a lány.

-          Hát persze. Őt mindenki ismeri. A hírhedt Halálistent. - nevetett Clark.

-          Hé! Ne mondj ilyet. Ha tudnád miért ilyen nem mondanád ezt. - védte a partnerét.

-          Mert te talán tudod…

-          Igenis tudom. Eléggé ismerem már ahhoz. - makacskodott tovább.

-          Mi? Te személyesen ismered?- kérdezte egyszerre Roberto és Shu.

-          Hát persze. Hisz csak a partnerem. - mondta ezt teljes nyilvánossággal.

-           Te…te ugye nem?- dadogott Clark.

-          Mi nem?- értetlenkedett a lány.

-          Te Sora Naegino vagy?

-          Igen. Azt hittem tudtátok. - jelentette ki teljesen nyugodtan. – Vagy talán baj?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés