-         A fenébe!- kiáltott hirtelen Sora.

-         Mi történt?- nézett rá Leon ijedten.

-         Haza kell mennem. Sajnálom. Később találkozunk. - bújt ki az ölelésből a lány és már rohant is a szállások felé. A férfi döbbenten nézett utána, nem értette mi történt. Sora tényleg sajnálta, hogy ott kellett hagynia de eszébe jutott, hogy Fantomot elfelejtette kivenni a hűtőből. Egyenesen szaladt a szobája felé és idegesen nyitotta ki az ajtót. Mikor beért a hűtőszekrény felé vette az irányt és gyorsan kikapta belőle a szellemet. Szegény kis teremtésnek már eszébe se jutott megjegyzéseket tenni, amit már megszokhattunk tőle.

-         S… S… Sora… mi… miért csi… csi… csináltad… ezt?- dadogta Fantom.

-         Jaj nagyon, nagyon, nagyon sajnálom. De teljesen elfelejtettem. - kapott a lány egy törölköző és a hajszárító után. Mikor rendbe tette a kis szellemet leült az ágyra, hogy kifújja magát. Természetesen ismét Leonra gondolt. Mivel késő volt már, elment és pizsamában befeküdt nézni a TV-t. Pár perc múlva miután véglegesen elhelyezkedett és az igazak álmát akarta volna aludni, kopogtattak az ajtón.

-         Gyere be, akárki is vagy. - mondta a lány enyhe dühvel a hangjában. Kinyílt az ajtó és belépett rajta May.

-         Te meg mit csinálsz már ilyenkor az ágyban?- kötekedett a lánnyal.

-         Azt hiszem aludni készültem. Mivel holnap már menni kell. - mondta egyhangúan Sora.

-         Ez igaz. Csak azt akartam kérdezni, hogy mi történt? Nem gyanakodott?- lelkesedett fel May.

-         Nem. - hirtelen Sora arcszíne átváltott rák vörösre. - Veled és Elissel mi volt?

-         Á… semmi. Az a kis liba egész úton nyavalygott nekem, hogy ő vissza akar menni. Halál, idegesítő. - fejtette ki véleményét. De inkább mesélj te! Miről beszéltetek? Vagy történt valami?

-         Hát… igazából… - még gondolkozott hogy elmondja-e vagy ne de végül döntött. - Megcsókolt. - mondta már teljesen vörös arccal. May a megdöbbentségtől szólni nem tudott.

-         De hogy? És mikor?- nyögte ki végül nehezen.

-         Ma a parton. Elmentünk sétálni, és amikor arra mentünk észrevettük Laylat és Yurit a parton ölelkezni. És visszafordultunk és utána…- Sora zavarában a takaró szélét gyűrte.

-         Ez igen. Gratulálok. - mondta elismerően a lány.

-         Mi? De én azt hittem, hogy haragudni fogsz. Én azt hittem, hogy te is szereted. - kezdte zavartan az angyal.

-         Szerettem. De az már régen volt. És már azt is régóta tudom, hogy te szereted. - vallotta be May.

-         Mi? De hát én is csak most jöttem rá.

-         Mert lassú vagy. - zárta le a témát. - Akkor én most megyek, hagylak aludni. - intett May a megdöbbent lánynak és már el is hagyta a kis helységet.

-         Még hogy lassú. - dörmögte magának Sora, majd kikapcsolta a TV-t hátradőlt kényelmesen és nyakig húzta magára a takarót. Boldogan aludt el az éjjel azzal a tudattal, hogy minden rendben van, senki nem neheztel rá, és ami a legfontosabb, hogy a férfi szereti őt. Reggel ismét jókedvűen ébredt, gyorsan letusolt és indult az ebédlő felé. Lent a lányok már várták és intettek neki hogy üljön oda. Felkapott egy tálcát megpakolta étellel és elindult az asztaluk felé. Leon lépett be az ajtón azzal a hideg közönnyel az arcán, ami mindig is azt mutatta. Csak Sora ismerte a másik oldalát.

-         Jó reggelt!- intett vidáman Sora.

-         Neked is. - majd elfordult és elindult a tálcák felé.

-         Ennek meg mi baja?- értetlenkedett May.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés