Hermione egy mozdulattal feltépte a nehéz ajtót, és Pitont magával rángatta a terembe. A tölgyfa ajtók döngve becsapódtak mögöttük. Hermione szenvedélyesen hozzásimult Perselushoz, és a nyelvével a száját ostromolta, aki elégedetten Hermione szájába nyögött. Piton érezte, ahogy a fülében dübörög a vér. Mintha a bőre minden négyzetcentimétere lángolt és bizsergett volna valami addig ismeretlen érzéstől, és hirtelen erővel a lelkébe markolt a vágy, hogy mindent, mindenét nekiadja Hermionének.
- Hermione… Várj, beszélnünk kell…
- Ne most… - zihálta a szájába, és ujjait gyengéden végigfuttatta a volt bájitaltanár arcán.
- Igen… de várj… Hermione… Valami… Nagyon jó… Fontosat…
A lány visszahúzódott, és kérdőn nézett Perselusra.
- Fontos? – kérdezte.
- Nagyon fontos.
- Ennél is fontosabb? – ingerkedett, és ismét, leheletfinom érintéssel simogatva Piton férfiasságát a taláron keresztül. A lány szemeiben hihetetlen vágy égett, és Piton abban a pillanatban örökre el tudott volna veszni bennük. Perselus tudta, ha nem állítja le azonnal, akkor… akkor nem áll jót magát. Bár lehet, hogy Hermione pont erre vágyott.
- Mindennél fontosabb.
Hermione arca elkomorult egy pillanatra és Piton szemébe nézett. A bájitaltanár érezte, hogy izzadni kezd a tenyere, és nevetségesen érezte magát, mint valami amerikai filmben.
Letérdelt, és a griffendéles lány jobb kezét a kezébe fogta.
- Hermione. Tudom, hogy te is tudod, hogy mennyire szeretlek. De azt akarom, hogy tudd: nekem te vagy az egyetlen. Veled akarom leélni az életemet. Melletted akarok reggelente felébredni, tudni akarom, az ágy melyik felén alszol, és a végén kezded-e kinyomni a fogpasztát, vagy a tubus közepét szorongatod először. És veled akarok veszekedni, hogy milyen színű legyen a tapéta, és hogy arra a polcra melyikünk rakhatja a könyveit. Azt szeretném, hogy ott legyél mellettem, ha már mind a ketten csupa ráncok leszünk, és rám mosolyogj reggel, amikor morcos képpel megiszom az első kávémat. Azt akarom, hogy ötven év múlva is te fogd meg a kezem, ha kimegyünk az utcára sétálni, és büszke lehessek rá, hogy te vagy a feleségem. Biztos vagyok benne, hogy lesznek nehézségeink. Tudom, hogy minden kapcsolatban vannak súrlódások, de biztos vagyok benne, hogy veled meg fogjuk tudni oldani. Jönnek majd nehéz idők is, de azt akarom, hogy ott legyél mellettem, hogy legyen kire támaszkodnom, és ott legyek neked, ha ki akarod sírni magad egy vállon. Ha másom nem lesz, csak a te szerelmed, akkor is én leszek a leggazdagabb ember a világon. Hermione? Elkísérnél egy életen át? Lennél a társam jóban és rosszban, akármit hoz az élet? Megosztod velem a szívedet, az életedet? Hozzám jönnél feleségül?
Perselus előhúzta a zsebéből a dobozkát, és felpattintotta a tetejét.
Hermione dermedten állt a Szükség Szobájának derengő fényében, és a szemében könnyek csillogtak. Pitonnak összeszorult a torka, és úgy érezte, hogy a szíve ki akar szakadni mellkasából, olyan hevesen vert.
- Antonius… Te szeretnél… gyerekeket?
- Igen, Hermione. Többet is. Talán hármat, vagy négyet, de ez rajtad is múlik.
- Oh, Antonius! – lehelte a lány, és leroskadt Piton mellé a földre. Megragadta mindkét kezét, és a szemébe nézett.
- Igen, Antonius, igen! Azt akarom, hogy te legyél ott a kezemet fogni, amikor az első gyerekem születik, és évek múltán te kritizáld a babfőzeléket, ha odaégettem.
Ha eddig azt hitte Piton, hogy gyorsan vert a szíve, az semmi volt ahhoz képest, amit ezután érzett. Remegett keze-lába, de végül, ügyetlenül, felhúzta a gyűrűt a lány ujjára, aki elvarázsolt tekintettel meredt a saját kezére. És Piton biztos volt benne, hogy az álma valóra vált. Remegve átölelte Hermionét, és magához húzta, magához szorította, hogy érezze, ott van mellette, és nem csak álmodik.
Hermione a vállgödrébe fúrta a fejét, és hallgatta Piton ziháló légzését.
- De ugye – kérdezte végül a bájitaltanár –, ugye nem fogod szándékosan odaégetni a babfőzeléket?
Hermione felnevetett, és kissé hátrébb húzódott.
- Nem Antonius, szándékosan biztos nem! De jobb, ha már most tudomásul veszed, hogy egy könyvmolyt kértél feleségül, és nem egy konyhatündért.– Két tenyerébe fogta Piton arcát, és gyengéden megcsókolta. – Ígérd meg, hogy nem fogod a szememre vetni.
- Nem fogom. Te viszont ígérd meg, hogy nem fogd elvárni, hogy megegyem.
Hermione lányosan vihogott, és hátradöntötte Perselust a padlóra.
- Akkor mi lesz? Hol fogunk enni?
- Mondhatnám, hogy majd Molly Weasley főz ránk…
- Amíg mi valami sokkal érdekesebbel töltjük az időnket?
- Tudod mit? Nem is bánom, hogy nem tudsz főzni. - Piton Hermione hajával játszadozott.
- Ennyi erővel a konyha helyén lehetne egy kis könyvtár…
- Szerinted kettőnknek meddig tartana telerakni?
- Legalább egy hónapig nem lenne polc-gondunk.
Hermione halkan kuncogott, majd Piton hajába fúrta az arcát. Hamarosan ismét felnézett, és kinyújtotta a kezét előre.
- Nagyon szép… Antonius úgy örülök neki… Magadnak is vettél?
- Ühm… - morogta, miközben Hermione dekoltázsát nézte. – Majd felteszem én is.
Perselus még mindig nem akarta elhinni, ami történt, de lassan kezdett eszébe jutni, hol is tartottak, mielőtt félbeszakította volna az izgalmasnak ígérkező estét. Hirtelen felült, Hermionét is magával húzva, és megcsókolta.
Az ujjai vakon megkeresték a lány hátán a cipzárt, és lassan lehúzta. Hermione egy türelmetlen mozdulattal lerúgta magáról a cipőjét, és ismét Piton talárjának gombjaival kezdett játszani. Amikor azonban érezte, hogy a ruhája teljesen kioldott, lerázta magáról az ujját, szabaddá téve a felsőtestét. A volt bájitaltanár tudta, hogy sosem fog tudni betelni vele. Mivel érdemelt ki valami ilyen tisztát és gyönyörűt? Perselus közelebb hajolt hozzá, és megcsókolta a hasát, majd kis nyomással, hátrafektette Hermionét. Minden mozdulatukban volt valami szokatlan remegés, valami szeretettel teli, mintha szavakkal nem tudnák kifejezni, hogy mi is történt pár perce. Gyengéden, és félve, mintha attól tartana, hogy hamarosan felébred, lefele haladt a csókokkal. Érezte, ahogy Hermione keze a hajába fúródik. Az ajkai lassan elérték menyasszonya kebleit, aki halk nyögéssel megpróbálta közelebb húzni magához.
A hangot biztatásnak vette és tovább haladt, hogy ugyanolyan szeretettel kényeztesse a másik mellbimbót is. Hermione megragadta Perselus szabad kezét és határozottan a combjára tette. Piton azonnal megértette, mit szeretne. Igazi kincs volt számára a heves vágyakozás kölcsönössége, valami addig ismeretlen. A szoknyája alá nyúlva simogatni kezdte a lány lábát, egyre feljebb, míg el nem érte a bugyiját. Hamarosan eltűnt alatta a keze, és Hermione elégedetten felsikkantott, ahogy nedves szeméremajkakkal kezdett játszani, miközben az iskolaelső szemébe nézett.
Perselus pontosan tudta, mit csinál. Tudta, hogyan kell egy nőt megérinteni, de ez most más volt… sokkal több, mint amit eddig bárkinek adhatott. A megértés és a boldogság áradt belőlük. Hermione pedig ziháló mellkassal adta vőlegénye tudtára, hogy nagyon élvezi, miközben vasmarokkal szorította Perselus fejbőrét.
A bíztató félmondatok hamarosan összefüggéstelen nyögésekké változtak.
Amikor Hermione érezte, hogy egyre közelebb kerül vőlegénye ujjai alatt az áhított kielégüléshez, belehasított a felismerés, hogy nem akar egyedül a csúcsra jutni. Együtt. Most először, mint menyasszony és vőlegény, és majd egy életen át együtt. Ez több volt, mint egy együttlét, ez maga volt a kezdet. Elkeseredetten, türelmetlenül rángatni kezdte a volt bájitaltanár ingét és nadrágját. Piton megértette, és felemelkedett, hogy megszabaduljon a nemkívánatos ruhadaraboktól, míg Hermione egy mozdulattal félrehajította a dísztalárját.
Piton hamarosan visszatért megkezdett elfoglaltságához, de Hermionének láthatóan egészen más tervei voltak. Egyik kezével megragadta Piton merev péniszét, és ritmikusan simogatni kezdte, amitől Perselus is elvesztette a maradék önuralmát. Együtt.
Perselus ismét Hermione fölé hajolt, de az iskolaelső nem hagyott neki sok választási lehetőséget. Megragadta a fenekét, és magához húzta, amennyire tudta. Láthatóan nem tudott, és nem is akart uralkodni a szenvedélyén.
- Antonius, akarlak! Most!
Piton sosem hitte volna, hogy valaha ilyen izgató dolgot fog nőtől hallani – sőt mi több, a menyasszonyától! A gondolatra érezte, hogy még jobban lüktetni kezd, és egy elégedett sóhajjal Hermionébe hatolva eggyé váltak a szerelemben.
- Igen! – nyögte a lány, és vőlegénye dereka köré fonta a lábait. Perselus hamarosan mozogni kezdett, felvéve a másik ritmusát. A vér együtt lüktetett a fülükben, ahogy gyengéd mozdulatokkal cirógatták egymást.
Az enyém, az enyém, az enyém – visszhangzott minden lökésnél az agyában.
Hermione keze hamarosan a hajába fúródott, és rekedtesen a fülébe súgta:
- Az enyém… ez a kemény farok csak az enyém…
Piton ettől úgy érezte, hogy rászakad az ég. Nem csak benne támadt fel a primitív ősember, hanem Hermionében is megmozdultak az ösztönök, És őt akarta. Csak őt. Egyre gyorsabb tempóra váltott. A bőrük fényesen csillogott a pislákoló gyertyák fényében, ahogy testük egymásnak feszült, és a gyönyör mellett a tudatukban minden addiginál erősebben ott volt a másik. Együtt…
- Antonius! Ne hagyd abba! Igen!
Piton még próbálta tartani magát, hogy meghosszabbítsa az együttlétüket, de ez az eddig ismeretlen érzés sok volt neki, és egy utolsó döféssel robbanásszerűen elélvezett.
Ernyedten roskadt a lányra, aki még szorosabban magához húzta, nem engedvén, hogy legördüljön róla.
- Fantasztikus voltál - suttogta halkan, az ujjaival a fejbőrét masszírozva. Piton a karján támaszkodott, nem akarta összenyomni a súlyával. Apró csókokat hintett a lány szemére és homlokára. Hermione szeretetteljes gyöngédséggel, elégedetten simogatta a hátát.
Amikor a menyasszonya elengedte, Perselus lefeküdt mellé, a könyökére támaszkodva, és élvezettel nézte, ahogy a Hermione mellébújik. Szórakozottan cirógatni kezdte a kebleit.
- Antonius?
- Hm?
- Szerinted… szerinted kész leszel még egy menetre?
Piton csillogó szemekkel nézett a mellette fekvő lányra.
- Ha olyan motivációm van, mint te… akkor egész biztosan.
Hermione mocorogni kezdett egy kicsit, majd felült, hogy Piton szemébe nézhessen.
- Arra gondoltam, hogy… mm… tudod, régóta van egy… fantáziám…
Piton felvonta az egyik szemöldökét.
- Igen?
- Nos, hogy… nem lenne kedved eljátszani velem?
- Ez attól függ. Ugye nem akarsz kikötözni, vagy valami ilyesmi?
- Nem! Én csak…
- Ok, Hermione, akkor meséld el, és meglátjuk – felelte egy gonosz mosollyal, és felemelkedett, hogy megcsókolja a lányt. A szájával finoman végigsimított az ajkain, de hirtelen jobb ötlete támadt.
- Hallgatlak – jelentette be, és a lány mellbimbóját kezdte csókolgatni. Elvégre született mardekáros volt.
- Azt szeretném, ha… ahh… Antonius…
Piton a nyelvével apró köröket írt a nedves bőrön. Az egyik kezét a lány combjára tette, és kis köröket írva masszírozni kezdte. Elképesztőnek találta, mennyire könnyű volt a Hermionének örömet szerezni. Arról nem is beszélve, hogy az ő tenyere is bizseregni kezdett, valahányszor megérintette.
- Hallgatlak… - vetette közbe, amikor Hermione szemei kezdtek lecsukódni.
- Szóval… ha eljátszanánk… ah, ez nagyon jó volt! Még… hogy te vagy… a tanárom… mmmm… és én büntetésbe jövök… ahh…
- Szóval, mit tanítsak?
- Bájitaltant – felelte Hermione gondolkodás nélkül. – Messze abból vagy a ahhhh legjobb, leszámítva ohhh… ezt, de ezt meg órán nem… tanítják…
- Ám legyen. De akkor ne csodálkozz rajta, ha legközelebb egy pad tetején találod magad.
A Szükség Szobája ezzel egy világos osztályteremmé változott – szinte pontos mása volt annak, amiben Perselus évekig tanított. A fogason egy roxforti egyenruha lógott Hermionének, és egy fekete talár Perselusnak.
A volt bájitaltanár magára hagyta Hermionét, és leakasztotta a ruhákat a fogasról. Biztos volt benne, hogy ez a szoknya nem sokat fog takarni.
- Akkor, tessék, öltözz fel. Három perc múlva várom, hogy büntetőmunkára jelentkezz nálam – azzal közelebb hajolt, és puszit nyomott menyasszonya homlokára. Ha így kezdődik az eljegyzés, biztos volt benne, hogy a házasélet maga lesz a mennyország. Hogy is lehetne máshogy, Hermionével az oldalán?
Piton fogta, és magára öltötte a ruhákat, és helyet foglalt a tanári asztal mögött. Furcsa érzés volt ismét ott ülnie, de ami még furcsább volt, hogy tudta, mi fog következni. És, hogy senki nem fog egyetlen üstöt sem felrobbantani.
Hirtelen kopogás hangzott fel a műajtón.
- Szabad!
Hermione tettetett félénkséggel lépett a terembe.
- Jó estét, Allyway professzor. A büntetőmunkára jöttem.
- Két percet késett Granger. Ezért még külön büntetést fog kapni.
- Igen professzor.
- Először súrolja ki azt az üstöt, Granger, aztán meglátom, milyen büntetést találok ki magának.
Hermione odalépett az üsthöz, és a mélyen dekoltált blúza tökéletes belátást engedett Pitonnak. Ami pedig a rövid szoknyát illeti… Perselus percekig csak nézte a tüneményt. Fel tudta volna falni a szemével.
Perselus felállt az asztaltól, és járkálni kezdett a teremben, elégedetten nézegetve menyasszonya formás hátsóját, aki tessék-lássék simogatta az üst belsejét.
Váratlanul odalépett mögé, és egy jó nagyon ráhúzott a fenekére.
- Azt mondtam, Miss Granger, hogy súrolja azt az üstöt, nem azt, hogy simogassa!
- Ahh… igen, Professzor…
Piton közel hajolt hozzá, az egyik kezével megragadta az iskolaelső egyik mellét a blúzon keresztül. Érezte, ahogy a forrósága szinte égeti a tenyerét. Hermione pedig mintha elolvadt volna a keze alatt. Mivel érdemelte ki ezt a kincset? Közelebb hajolt, és mélyen beszívta mandulás-vaníliás illatát. Úgy érezte, mintha ő maga is megtisztulna tőle. Bársonyos, incselkedő hangon a lány fülébe súgta:
- Mitől van egy olyan érzésem, Miss Granger, hogy nekem kell megtanítanom rá, hogy tisztelje a tanárait?
- Nem tudom, Professzor…
Hermione hátravetette a fejét, hogy a kidomborodó mellkasát még jobban Perselus kezébe nyomja.
- Azt hiszem, én tudom, Miss Granger. Azért, mert egyetlen más tanárának sem fogad szót. Mert nem tudják, mi a gyöngéje…
A suttogó, kétértelmű szavak megtették a hatásukat. Perselus érezte a blúzon keresztül, hogy Hermione megborzong, a közelségétől pedig még jobban kipirosodott az arca. A szabad kezével simogatni kezdte Hermione fenekét, majd hitelen rávágott egyet.
- Miss Granger! Ha jól emlékszem, azt mondtam, hogy súrolja ki azt az üstöt, nem azt, hogy ácsorogjon felette! De ha nem akarja végrehajtani a büntetőfeladatát, ám legyen. Én majd kitalálok valami mást.
Hermione vágyakozó pillantásokat vetett Pitonra, aki hátrált két lépést.
- Álljon fel! – rendelkezett. Az iskolaelső kiegyenesedett, és a további utasításokra várt.
- Rendben… jöjjön ide hozzám, és forduljon meg.
Hermione úgy tett, ahogy a volt bájitaltanár dirigált.
Perselus közel lépett hozzá, és hátulról hozzásimult. Biztos volt benne, hogy menyasszonya érzi a szoknyáján keresztül is, mennyire felébredt az érdeklődése.
- Látja, Miss Granger? – kérdezte, miközben az ujjai lassan kezdték kigombolni Hermione egyenblúzát. – Ez is a maga hibája, úgyhogy majd kénytelenek leszünk… némi megoldást találni a problémára.
Ahogy haladt lefele a gombokon, ingerlően, gyengéden végigsimított az előtűnő bőrön. Azt kívánta, bár még tizenöt karja lenne, hogy egyszerre érezhesse mindenhol, hogy kényeztethesse, hogy szerethesse… Amikor elérte az utolsó gombot, az ujjai széthúzták a blúzt, és lehúzta a válláról. Gyengéden végigsimogatta a vállát, a karját, majd a tenyerét a derekára tette. Érezte az ujjai alatt a bőre simaságát, imádta minden négyzetcentiméterét, és ösztönösen elhatározta, hogy legalább egyszer végig fogja csókolni. Mindenhol: a tenyerén, a nyakán, a vállán… A jobb kezével lassan végigzongorázta a gerincét, majd minden átmenet nélkül a mellbimbóit kezdte masszírozni, míg az ajkaival a fülcimpáját támadta meg.
- Ah… igen, professzor!
A szájával lassan haladt lefele a lány nyakán, a kezei időközben elhagyták a melleket, és kigombolták a szoknyát, ami egy könnyed mozdulattal a padlóra hullott. Nem tudta volna nem észrevenni, hogy Hermione remeg a vágytól. Hamarosan már a szeméremtestét simogatta a tangáján keresztül. Menyasszonya önuralma egyre jobban fogyott, és a simogatásnak köszönhetően a térdei is lassan elgyengültek. Felemelte a kezét, és a háta mögött álló Perselus nyakába kapaszkodott.
- Professzor… kérem… - Perselus el sem tudott képzelni csodálatosabb dolgot. Hermione őt akarja. Könyörög érte. Valahol a lelke mélyén feltámadt benne az ősember, és elégedetten, üvöltve verte a mellkasát.
- Mit Miss Granger? Mit szeretne?
- Ott… lenn, oh!
Piton egy mozdulattal lehúzta róla a fehérneműjét, és az ujjai eltűntek a nedves redők között. Hermione hamarosan zihálni kezdett, és hátrahajtotta a fejét Piton vállára. A bájitaltanár úgy érezte, ezért a pillanatért érdemes volt megszületni. A menyasszonya. Csak az övé, senki másé, és csak őt akarja.
- Igen… nagyon jó… oh… - nyögte. – A farkát… professzor, azt a csodás farkát akarom!
Piton fülében is dübörgött már a vér, és nem kellett kétszer mondania. Egy pillanatra elengedte Hermionét, kigombolta a nadrágja elejét, és előhúzta merev férfiasságát. De meghosszabbítva mindkettejük édes kínlódását, csak tovább ingerelte Hermionét, közel nagyon közel az áhított célhoz, de csak izgatóan hozzádörzsölte magát.
A lány térdei egyre gyengébbek lettek, és Perselus biztos volt benne, hogy már nem fogja sokáig tartani magát. Megállt a mozgásban, és megragadta a lány csípőjét.
- Az asztalra, Miss Granger – zihálta rekedten. Hermione elengedte a nyakát, és botladozva megindult a legközelebbi asztal felé, de nem tudta, hogy Perselus pontosan mit vár tőle. A bájitaltanár felkapta, és felültette a pad szélére, majd megcsókolta, és hátradöntötte. Bár mardekáros volt, és híres önuralmáról, már a fülében dübörgött a vér, és csak egyet akart: Hermionét, Hermionét, Hermionét! A lány ösztönösen addig mocorgott, míg ki nem ért az aszal szélére, majd a lábait Piton dereka köré fonta, és megpróbálta maga felé húzni. Piton nem engedelmeskedett a húzásnak azonnal, előbb egyik kezével megragadta magát, és helyre igazította. Maga volt a mennyország.
- Oh… igen… igen!
Perselus is elégedetten felnyögött, és zihálva előre dőlt, hogy a felsőtestük összeérjen. Az apró mozdulatok, amitől a bőrük finoman súrlódott egymáson újabb és újabb szikrákat küldött a bájitaltanár lágyékába, és biztos volt benne, hogy már nem fogja sokáig húzni.
Gyorsan mozogni kezdett, és hamarosan hátravágta a fejét. Érezte, hogy Hermione is egyre szaggatottabban veszi a levegőt, és minden mozdulatára lelkesen löki felé a csípőjét. Piton szerette volna először a menyasszonyát a csúcsra repíteni, de nem tudta tovább tartani magát.
- Ah! Igen… igen… Hermione!
Nem tudta, hogy mi váltotta Hermione orgazmusát, az ajkáról felszakadó neve-e, vagy hogy érezte, amikor forrón lüktetni kezdett benne, de a lány is hamarosan követte a csúcsra.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
