Harry k�tyagosan �bredt fel a nap n�h�ny kis sugar�ra. El�sz�r azt sem tudta hol van, vagy merre vannak bar�tai, ez�rt k�rbe n�zett, �s megrohant�k az eml�kek. Az �tok, a m�lt, Sirius tr�f�ja…

Remus meztelen�l fek�dt feje alatt. M�r emberr� alakult, de teste sz�mtalan sebb�l v�rzett, amelyik meg nem, arra r�sz�radt a piros l�. N�h�ny s�t�t foltot is l�tott narancsos szem�n �t a fi� s�padt b�r�n. Nem tudta nem �szre venni, mennyire reszketett bar�tja. K�rbe n�zett, ruh�ik foszl�nyai ut�n, de az �gyra tekintve, megl�tta Siriust.

A fekete fi� lehorgasztott fejjel �lt a takar�n, �l�ben ruhaanyagokat tartott. Sirius fel� n�zett, amikor nagy nehezen felkelt a padl�r�l, kiny�jtva elg�mberedett pat�it, majd gyorsan �talakult. M�r szinte egy�ltal�n nem j�rt f�jdalommal sz�m�ra, sokkal jobban zavarta, hogy meztelen. Sirius fel� ny�jtott egy feh�rnem�t, meleg�t�nadr�got, �s egy cs�kos inget, amit mag�ra kapott, azut�n komoran kikapta a fekete fi� kez�b�l a t�bbi �lt�z�ket is, �s �jra Remus mell� telepedett.

Megsimogatta a fi�t, �s sz�longatni kezdte. Holds�p kisimult arca megtelt apr� vonalk�kkal, ahogy elfintorodott, majd megrebbentek s�t�t pill�i, �s �lmos tekintettel felpislogott r�. A k�vetkez� pillanatban a fi� arc�n retteg�, undorod�, �s legink�bb k�ts�gbe esett kifejez�s jelent meg, majd k�rbe n�zett a kiss� romos szob�ban, ahov� aludni vonultak. Remus mellkas�b�l szaggatott l�legzet t�rt fel, azut�n befordult a fal fel�, �s zokogni kezdett.

Harry nyugtatva mag�hoz �lelte, teljesen meg�rtette, mit �l �t a sr�c. � is rengeteg ember hal�l��rt v�dolta mag�t, tudta milyen ez. Felh�zta �lel�s�be a r�zk�d� fi�t, �s kedvesen simogatta.

- Majdnem meg�ltem – �v�lt�tte mellkas�ba f�jdalmasan Remus, �s belemarkolt barna, csapzott f�rtjeibe. Harry kih�mozta a reszket� ujjakat bel�le, �s szorosan fogta �ket.

- Megmentettem – suttogta v�laszul. – Semmi baja, megmentettem. Ne s�rj, nem �lted meg!

- Egy sz�rnyeteg vagyok – h�pp�gte remegve Holds�p, �s igyekezett min�l m�lyebbre mer�lni Harry karjaiban, tal�n, hogy ne �rje el saj�t �nv�dja… k�s� volt. Remuson egy j�kora hiszt�ri�s roham t�rt ki, veszett�l �v�lt�z�tt, karmolta mag�t, hogy f�jdalmat okozzon, �s m�g Harry is alig tudta le�ll�tani. V�g�l k�nytelen volt r�kiab�lni.

- Remus, el�g! Nem t�rt�nt meg, majdnem, de nem! Ne v�dold magad, az eg�sz Sirius hib�ja, nem a tied! � k�ldte ide Pitont.

Remus meggy�t�rten rogyott ism�t �l�be, �s tehetetlen�l s�rt. Harry kihaszn�lta a b�k�sebb pillanatokat, nonverb�lisan mag�hoz h�vta p�lc�j�t, begy�gy�totta Remus sebeit, �s fel�lt�ztette a kimer�lt fi�t. Holds�p sokkot kaphatott, �gy nem tiltakozott semmi ellen.

- Rem�lem, j�l sz�rakozol, Sirius – jegyezte meg halkan, de gy�l�lett�l izz�an. A fekete fi�ra n�zett, aki s�padtan viszonozta pillant�s�t. Majd elhom�lyosult a szeme, �s ink�bb lehajtotta fej�t.

- Nem, nem ezt akartam – motyogta Tapmancs a f�ldnek. – �n csak Pipogyit akartam…

- �r�lhet�nk, ha nem k�rt�li vil�gg�, hogy Remus v�rfarkas – v�gott a habog�sba k�m�letlen�l, de Remust figyelve. A s�padt arcon k�nnyed�n, �s szapor�n folytak a k�nnyek, de m�r csak halkan. Let�r�lte �ket, �s k�nyszer�tette a fi�t, hogy �lljon fel vele. Remus minduntalan �ssze akart rogyni, ez�rt a h�na al� ny�lt. Siriusra r� sem n�zve vezette ki a szob�b�l, let�mogatta a rozoga l�pcs�n, �s az alag�tba vitte. Remus k�zben kicsit fel�ledt, de ink�bb hagyta, hogy Harry vigye tov�bbra is.

A hossz� alag�tban legal�bb n�gyszer meg�lltak, mert Remus fejcs�v�lva, zokogva megmakacsolta mag�t, �s lekuporodott a f�ldre. Mivel Harrynek a p�lc�j�t is kellett tartani, nehezen akad�lyozta meg az akci�kat. Ilyenkor leguggolt az el�re-h�tra ring� bar�tj�hoz, �s nyugtat�lag k�r� fonta karjait, azut�n felh�zta. Remus szipogva t�r�lgette maszatos arc�t.

Lassan ki�rtek a reggeli parkba, �s szerencs�re senki nem l�tta meg �ket, ahogy felv�nszorogtak a gyeng�lked�re. Madam Pomfrey, aki j�l �rtes�lt volt Remus baj�r�l, persze r�gt�n tudta, mi t�rt�nt, legal�bb is nagyj�b�l. Megdics�rte Harryt, hogy milyen sz�pen beforrasztotta a sebeket, de az�rt j�l megn�zte a gy�t�rt fi�t, �s a z�z�d�sokat egy s�rga kr�mmel kezelte. Harryre hagyta a pizsam�ba b�jtat�s �lm�ny�t, m�g � egy nyugtat�f�zetet vett el�, �s egy kup�val adott bel�le Remusnak. Az megitta, �s r�gt�n szenderegni kezdett a paplan alatt.

- Mi t�rt�nt? – fordult r�gt�n Madam Pomfrey a Remus mell� fekv� Harryhez (a gesztust persze igen ferde szemmel n�zte, de nem tette sz�v�).

- Ezt az igazgat�nak mondan�m el – jelentette ki hat�rozottan. – Sz�lna neki, k�rem, hogy besz�lni �hajtok vele?

- Nem kell, m�r itt vagyok – csend�lt egy kellemes hang az ajt�ban. Harry h�t�n a hideg futkosott Dumbledore hirtelen megjelen�s�t�l. Legut�bb egy toronyb�l lezuhanva, �lettelen�l, �sszet�rten l�tta az id�s professzort. Semmi nem volt m�s rajta: hossz� szak�ll, �sz haj, szikr�z�an k�k szemek, �s a f�lhold alak� szem�veg. Minden…

�m a professzor m�g�tt ott l�pkedett egy fekete tal�ros, mardek�ros nyakkend�vel rendelkez� fi�. Zs�ros hajf�gg�ny�n �t undorod� tekintetet vetett a szundik�l� Remusra. Harry r�gt�n felpattant, �s a fi� el� �llt.

- Ne mondd el senkinek – k�ny�rg�tt Pitonnak, aki igencsak elk�pedt viselked�s�t�l. Nem igaz�n �rdekelte. – K�rlek, Perselus… abba belehalna. Nem akart rosszat, az eg�sz Sirius m�ve. � nem tehet semmir�l.

- Persze – k�pte g�nyosan Piton, miut�n mag�hoz t�rt a megr�k�ny�d�sb�l, s �jfent egy gyilkos pillant�ssal illette az alv� fi�t. – Ez egy szel�d v�rfarkas, mi?

- Piton! – figyelmeztette Harry, �s megragadta a fi� tal�rja nyak�t. – Megmentettelek t�le. Legal�bb nem l�tez� h�l�d jel��l… Hagyd, hogy befejezhesse az iskol�t, �gy is olyan neh�z lesz neki! K�rlek.

Piton elgondolkod� arcot v�gott, �s elfintorodott. Harry elengedte ruh�j�t, hogy ez se befoly�solja a v�laszban. V�g�l Piton kelletlen�l b�lintott.

- Rendben, nem sz�lok. De csak mert… tartozom neked.

- K�sz�n�m, Piton – Harry megk�nnyebb�lten f�jt egyet, majd gondterhelten n�zett Dumbledore-ra. Az igazgat� �t f�rk�szte azzal a kellemetlen, l�lekr�ntgenez�s pillant�s�val. Gyorsan elford�totta a fej�t, �s megpr�b�lt okklument�lni. M�r jobban ment neki, Hermione sok dolog megtanul�s�ra k�nyszer�tette �ket, miel�tt nekiv�gtak volna Voldemort horcruxainak a keres�s�nek. A p�lca n�lk�li var�zsl�st�l a sebgy�gy�t�sig mindenre.

Remus ny�sz�r�gni kezdett, �s Jameset h�vta. Harry vissza�lt az �gy sz�l�re, �s megnyugtat�an simogatta reszket� ujjait.

- Szeretn�m, ha a fi� – b�k�tt Dumbledore Remusra. – �s Mr Black k�s�ret�ben lej�nn�nek a szob�mba, tov�bb� v�rom Mr Pettigrew-t is.

Harry b�lintott, majd a tan�r �s Piton ut�n kiment a gyeng�lked�r�l. � a Griffend�l-Torony fel� indult, Peter-�rt, m�g a m�sik kett� egy m�sik ir�nyba. Madam Pomfrey kezdte �lesztgetni a sokkos �llapot� Remust.

�t k�zben a tegnapi �jszak�n t�prengett. Nem v�ltoztatta meg a m�ltat. Ha Piton nem menek�l meg, meg is halhatott volna, �s akkor a j�v�ben nem �li meg Dumbledore-t sem. �m nem tehette. Nem hib�ztatta Remust �rte, hiszen a fi� �gy is teljesen kiborult. Ilyen �ron pedig m�g Pitont�l sem �rte meg megszabadulni. Hi�ba, a sors akarta, hogy a denev�r �letben maradjon. De v�ltoztathat-e egy�ltal�n b�rmin?

Ha p�ld�ul �letben maradna, az azt jelenten�, hogy � az apja saj�t mag�nak. K�t Harry Potteres l�lek lenne a vil�gban, m�g James�… hov� lenne? Ha a fi� lelke most az � j�v�beni test�ben van, akkor mindennek ugyan�gy kell t�rt�nnie. �rv�nak kell lennie, �tmenni a sz�rny�s�geken, hogy Lucius el�zze a harrys lelket majd, �s James a hely�be l�phessen. M�sk�ppen elt�nne. Hiszen � �r�kre Harry marad… �s a fia is az lesz… �s ha nem �rvul el, akkor nem k�lt�zhet ki a test�b�l…

Kiv�ve, ha vissza tudja mag�t csin�lni… de ez egyre lehetetlenebbnek t�nt. Lehet, hogy az � �ltal ismert m�ltban is m�r � szerepelt, csak senki nem tudott r�la? James hetedikre megv�ltozott… megkomolyodott, �gy tudta. �s Lilyvel j�rt.

Ez volt a m�sik probl�ma. Hogyan fogja � megcs�kolni? A saj�t anyj�t? A teste ugyan James�, de a tudata nem. K�ptelen lesz megtenni.

Peter a fi�k h�l�term�ben aludt, ott, ahol egy�bk�nt Neville. Hamar megtal�lta a saj�t �gy�t, melyet Harryk�nt is birtokolt, az ablak mellett. �r�lt a kis egybees�snek, de gyorsan �bresztgetni kezdte Pettigrew-t, majd miut�n az vis�tva fel�bredt (azt hitte, James egy lid�rc, aki polk�t fog t�ncoltatni vele – Harry cs�ny�n n�zett r�), t�j�koztatta az este esem�nyeir�l p�r sz�ban. A fi� el�gg� els�padt a h�rek hallat�n, �s pillanatok alatt fel�lt�z�tt.

Harry vett egy nagy leveg�t, �s Sirius�rt indult. Peter csak b�lintott r�, meg sem kellett sz�lalnia, s elv�ltak a m�sodikon, a sz�ke fi� az igazgat�i iroda fel� battyogott tov�bb. Tudta, hogy Siriusnak egyetlen �pk�zl�b mondata nem lesz, hogy mi�rt tette, amit tett. Hiszen mindig csak annyit b�rt kiny�gni, hogy j� tr�f�nak gondolta, �s Piton meg�rdemelte. M�g �vek m�lt�n is csak ennyit. Nagyot s�hajtott, �s elkeseredetten gondolt r�, hogy Sirius bizony t�nyleg olyan felel�tlen, mint Piton mindig mondta neki. R�gebben m�g a f�rfi mellett tartott ki, csakaz�rtis, �m nem is gondolt bele, hogy keresztapja j�volt�b�l Remus mennyit szenvedett.

Sirius a t�parton �lt. Val�sz�n�leg nem mert a kast�lyba menni, ez�rt telepedett oda. Testtart�sa megrogyott volt, tekintet�b�l s�t�tt az �nv�d, �s n�ha undorodva hunyta le szemeit. Harry kiss� megenyh�lt, ahogy a fi� szenved�s�t l�tta. Tal�n m�gis b�ntotta Siriust, hogy a kis tr�f�ja rosszul s�lt el. Ett�l az�rt megk�nnyebb�lt, de m�g mindig rettent�en d�h�s volt a fekete fi�ra, ami�rt nem gondolkozott el�re. Igaz, � maga is sz�mtalan hib�t elk�vetett, de igyekezett a bar�tai megk�m�l�s�vel tenni… m�g, ha nem is siker�lt.

Sirius esetlen�l megt�r�lte arc�t, majd r�emelte kiv�r�s�d�tt szemeit. Harry a v�ll�ra tette a kez�t, �s b�ztat�an megszor�totta. Sirius v�r�s arccal meredt �jra a finoman hull�mz� v�zre.

- Deb �gy akartam – suttogta n�th�s hangon a fi�, s sz�ja sz�le megremegett. Harry mell� t�rdelt, �s s�hajtott.

- Tudom – felelt ugyanolyan halkan. – Nem Remusnak akart�l �rtani, igen, elhiszem. De ez nem v�ltoztat semmin. M�gis � j�rt rosszul… Figyelj, mondd meg, mi�rt tetted? Mert ez m�r t�led is gonosz tr�fa volt.

Sirius szorosan �sszez�rta sz�j�t, �s m�g v�letlen�l sem n�zett fel�. Harry k�zelebb h�z�dott hozz�, �s rem�nykedve folytatta.

- Dumbledore professzor besz�lni akar vel�nk. Neki nem kell elmondanod, ha nem akarod, s�t senkinek, ha �gy tetszik. De �n a bar�tod vagyok. M�g Peter-nek sem adom tov�bb, ha nem szeretn�d. Meg Remusnak se.

Sirius szaggatottan fels�hajtott, �s �jra megt�r�lte arc�t.

- M�g… m�g nem tudom… - motyogta tov�bbra is ker�lve tekintet�t. – M�g nem… elmondom, de… kell egy kis id�. �gy j�?

Tudta, hogy enn�l t�bbet nem fog megtudni ma, h�t b�lintott. � is v�gigsim�tott a nedves arcon, �s kedvesen mosolyogva megh�zta a fi�t. Sirius fel�llt, leporolta nadr�gj�t, �s elindult mellette, fel a kast�lyba.

- Ki fognak csapni – sz�lalt meg nemsok�ra Sirius, �s a kel� nap ir�ny�ba pislogott, arca a feh�r, reggeli f�nyben szokatlanul s�padtnak, �s ny�zottnak t�nt. Harry sejtette, hogy a m�sik eg�sz �jjel nem aludt, erre utaltak a szeme alatti s�t�t karik�k is.

- Nem fognak – jelentette ki magabiztosan, ism�t a v�ll�ra ny�lva (ami most kiss� nehezebben ment, mert Sirius majd’ egy fejjel magasabb volt n�la). – Ne agg�dj, megoldjuk.

- Remus lebukott miattam – kesergett fejcs�v�lva a fekete fi�, �s n�h�ny kor�n kel� di�k tekintet�t�l k�s�rve, fell�pkedett a m�rv�nyl�pcs�n. Harry tartotta az iramot hossz� l�b� bar�tj�val, �m m�r kiss� lihegve tudott csak v�laszolni.

- Besz�ltem Pitonnal. Nem fog sz�lni.

Sirius h�kkenten n�zett v�gre r�, felh�borodottan m�rve v�gig.

- �s gondolod, betartja? – sziszegett a fi�, mik�zben fel�rtek a m�sodikra. Harry figyelmeztet�en pillantott r�, de nem hatotta meg vele t�rs�t. – Az egy aljas, hazug, szem�t, k�teked�…

- �l�, �rz�, ember - mondta nyomat�kosan Harry, �s haragosan meredt Siriusra – Tapmancs, majdnem a hal�l�t okoztad. Legal�bb most hagyd ezt abba! Meg�g�rte, hogy nem sz�l, mert megmentettem. �s ezt el kell fogadnunk! �s neked is bocs�natot kell k�rned!

- Hah, arra v�rhat – csattant fel Sirius d�h�sen. – Te pedig, Agancsbajnok, �llhatn�l mell�m, helyette!

- Arra v�rhatsz – d�rrent vissza Harry, �s �gy tett, mint aki megs�rt�dik a megnevez�st�l. – T�l messzire ment�l. Hib�zt�l, �s majdnem gyilkoss� v�lt�l.

- Nem igaz, hiszen nem is �n �ltem volna… - Siriusnak leesett, mit is k�sz�lt mondani, �s �gy els�padt, mint aki k�s�rtetet l�tott (ami lehets�ges is).

- �pp ez az – mutatott r� halkan Harry, �s meg�llt a k�sz�rny el�tt. – Remus tette volna.

Nem foglalkozott t�bbet a fekete sr�ccal, ink�bb s�hajtva fordult a k�sz�rny fel�, majd tudatosult benne, hogy nem is ismerik a jelsz�t. �m – mintha csak sejtette volna – a sz�rny f�lre�llt, hogy kiengedje a s�padt McGalagonyt. A szigor� taner� sz�ja apr� vonall� pr�sel�d�tt, �gy �sszeszor�totta. Nem sz�lt semmit, csak intett nekik. Harry lehajtott fejjel ment el mellette, �s hamarosan m�r a griffes kopogtat�t vizslatta. McGalagony betess�kelte �ket az ajt�n, majd maga is bel�pett, s bez�rta. Harry a s�padt Remusra n�zett, �s mell� sietett. Peter aggodalmasan, �s kiss� f�lve toporgott a m�sik oldalon, m�g Piton a szoba t�volabbi r�sz�n a falat t�masztotta. Dumbledore professzor szok�sos hely�n �lt, aranyozott sz�k�ben, �s szigor�an pislogott a feszengve helyet foglal� Siriusra.

A falon f�gg� megannyi igazgat�i portr� is a jelenetet figyelte, meg sem pr�b�ltak alv�st sz�nlelni, mint egy�bk�nt. Faweks, Dumbledore csod�latos f�nixmadara rikoltott egy kicsit, tal�n, hogy megt�rje a be�ll� fagyos hangulatot. Harryben tulajdonk�ppen el is �radt valami megnyugv�sf�le �rz�s.

- James, elmes�ln�d, mi t�rt�nt tegnap este pontosan? – ford�totta el tekintet�t az igazgat� Siriusr�l. Harry meg�rezte, hogy Remus r�ndul egyet, megszor�totta h�t v�ll�t, �s halkan elmes�lte, hogy a k�nyvt�rb�l visszat�rve Peter sz�lt neki, hogy Sirius elt�nt. Elmondta, hogy nem sokkal k�s�bb bel�pett a klubhelyis�gbe, �s t�j�koztatta �ket, hogy Piton a Szellemsz�ll�sra k�sz�l. Ezut�n csak annyit eml�tett, hogy a fi� ut�n rohant, �s az utols� pillanatban elhozta a v�rfarkass� alakult Remus el�l.

Piton gondolkodva hallgatta, �s �szre vette a ferd�t�st – de nem sz�lt, hogy James… vagyis Harry… szarvass� alakult, sem azt, hogy a k�nyvt�rb�l j�val el�bb t�vozott, mint eml�tette. Harry ett�l igaz�n megk�nnyebb�lt, b�r tal�n jobb lett volna m�gis kit�lalni… persze tudta, hogy Dumbledore-nak csak tizenh�t �v m�lva szabad �rtes�lnie err�l…

Az igazgat� halv�nyan b�lintott, �s �jra Siriust m�regette. M�r nem t�nt olyan haragosnak, de a fekete fi� ink�bb csak az �l�ben j�tszadozott ujjaival, mint feln�zzen.

- Mi�rt tetted? – vette el� Dumbledore azt a hangj�t, amin�l a kiab�l�s is kellemesebb: a csal�dott, megt�rt �regember hangot. Harry sejtette, hogy a fiatal Sirius gyomra is a padl�ra s�llyedt t�le, mint r�gebben neki is mindig. �m a fi� v�r�s arccal harapta be sz�ja sz�l�t, �s k�nosan hallgatott. Nem n�zett el kezeir�l, de mostanra m�r egym�sba fonta ujjait – tal�n, hogy ne remegjenek.

- Sirius, v�laszolj, k�rlek! – k�rte ez�ttal szigor�bban az igazgat�, �s ves�be l�t� tekintettel figyelte. – Tegnap �jjel telihold volt, �s te sz�nd�kosan a f�riaf�zh�z k�ldted Perselust. �n elhiszem, hogy nem kedvelitek egym�st – Piton g�nyosan felhorkantott, de Dumbledore egy pillant�ssal eln�m�totta -, de ez m�g nem ok erre. Ezt h�vj�k gyilkoss�gi k�s�rletnek, amit a legjobb bar�todra akart�l s�zni, tudv�n, hogy a szigor� biztons�gi int�zked�seket is csak az�rt hoztuk, hogy ide j�rhasson, �s m�g v�letlen�l se marjon meg senkit. Sz�val rem�lem meg�rted, hogy magyar�zatot v�rok. Nem s�llyedhett�l ilyen m�lyre, fiam.

- Dehogynem – morgott a falr�l egy festm�ny hangja.

- Phineas, k�rem – villant meg Dumbledore szeme, majd ism�t a reszket� Sirius fel� fordult. – V�rok.

De Sirius hallgatott. Szipog�s�n k�v�l semmi nesz nem hallatszott. Illetve csak Remus szipog�sa. Harry �rezte, mennyire f�l a fi�, �t�lelte h�tulr�l, �s megsimogatta haj�t. Remus r�zk�dva mer�lt el az �lel�sben, Peter sajn�lkoz� tekintet�t�l k�s�rve. McGalagony el�var�zsolt egy b�gre forr� kaka�t, �s neki ny�jtotta. A tan�rn� mogorva arc�n egy�tt �rz�, szinte kedves kifejez�s suhant �t, s egy pillanatra tal�lkoztak szemeik. Remus remegve vette �t a meleg finoms�got, de majdnem elejtette a b�gr�t, �gy Harry tartotta meg neki, m�g ivott p�r kortyot.

Sirius csak meredt maga el�, egyre jobban reszketve, mire McGalagony professzor megk�sz�r�lte tork�t. Dumbledore azonban t�relmesen v�rt, ujjait egym�snak t�masztva. Sirius v�g�l megt�r�lte arc�t, �s szaggatottan s�hajtva, motyogva ny�gte ki:

- �d csak… bosszantott hoj… �n dem akartab… csak azt akartab, hoj hagyjon b�k�d minket…

- �s ezt m�sk�pp nem is lehetett volna megoldani? – Dumbledore k�rd�se ink�bb kijelent�snek hangzott. Sirius sz�ja megremegett.

- Tan�r �r – sz�lalt meg Harry halkan. Siriuson �s Remuson k�v�l mindenki r�n�zett. – K�rem, ne csapja ki Siriust! Se Remust. V�g�l is, siker�lt kik�sz�b�lni a bajt. Sirius bocs�natot k�r Pitont�l. Nem hiszem, hogy t�bbsz�r el�fordul.

Dumbledore sz�ja kis mosolyra g�rb�lt, �gy Harry m�r tudta hogy nincs baj. M�rhetetlen�l megk�nnyebb�lt.

- Term�szetesen nem tan�csolok el senkit – b�lintott az igazgat�, mire Piton felny�g�tt. – De Mr Black viselked�se – hi�ba gyermek m�g – kor�hoz k�pest is igen felel�tlen, �s meggondolatlan volt. Mr Lupint persze nem hib�ztatom, hiszen nem tehet a betegs�g�r�l. Mr Black, �n kap egyed�l b�ntet�st, de gondolom, ezzel egyet �rt.

Sirius b�lintott, �s v�gre feljebb emelte tekintet�t.

- El�sz�r is, k�rjen bocs�natot Mr Pitont�l! – mutatott Dumbledore professzor a g�nyosan somolyg� Perselusra. Sirius �sszeszor�totta sz�j�t, majd kelletlen�l a zs�ros haj� fi� el� l�pett. Elmotyogott egy bocs�natot, mire Piton sz�lesen elvigyorodott. Dumbledore kicsit megk�nnyebb�ltnek t�nt, majd kiszabott egy �v v�g�ig tart� b�ntet�st Siriusnak, aki sz�tlanul r�b�lintott. Piton egy figyelmeztet�sben r�szes�lt t�le, hogy ne eml�tse ezt a kis kalandot senkinek, s a fi� is r�b�lintott a k�r�sre neki. Ugyan McGalagony is levont d�h�ben �tven pontot a Griffend�lt�l, de ez nem �rintette �ket t�l m�lyen.

A professzorasszony ezek ut�n t�vozott Pitonnal. A n�gy fi� egyed�l maradt a kerek szob�ban az igazgat�val, s Harry meg�llap�totta, hogy t�l vannak �lete egyik legnehezebb besz�lget�s�n vele. Dumbledore professzor Remust n�zte, aki meggy�t�rten �cs�rg�tt m�g Harry kezei k�z�tt.

- Neked azt javaslom, fiam, hogy a h�tv�g�t t�ltsd a gyeng�lked�n. Adok felment�st az �r�kra, pihend ki magad! Mr Potter, sz�m�thatok r�, hogy kezel�sbe veszi ezt a megt�rt lelket?

Harry t�dej�ben egy m�sodpercre benn akadt a leveg� a kifejez�s hallat�n, de b�logatott. Dumbledore el�gedetten engedte �tjukra �ket. Harry t�mogat�s�val jutottak el Remusszal a mozg� k�l�pcs�ig, m�g�tt�k Peter l�pkedett, s lemaradva Sirius is. Az igazgat� ajtaja r�gt�n becsuk�dott ut�nuk, �s a k�sz�rny is lez�rta a bej�ratot, amikor kil�ptek a spir�lis l�pcs�r�l. Harry r�gt�n a gyeng�lked�t vette c�lba, mert Remus egyre jobban s�padt, �s verejt�kezett.

Madam Pomfrey azonnal egy l�zcsillap�t� b�jitalt adott a remeg� fi�nak, �s k�z�s er�vel �gyba dugt�k. Peter szorgalmasan �sszehajtogatta Remus elny�tt, levetett ruh�it, m�g Sirius t�volabb h�z�dott. A fekete fi�nak m�g Remusszal is el kellett sz�molnia, de nem most, mivel Madam Pomfrey kik�ldte �ket, hogy bar�tjuk pihenni tudjon.

Mik�zben a Griffend�l-Torony fel� igyekeztek, Harry f�radtan t�rt a haj�ba, �s r�j�tt, hogy val�j�ban most j�n csak a neheze.

***

James f�z�san sietett Ron �s Hermione ut�n. Egy erd�ben futottak, �s m�r hajnalodott. James alig �rezte a l�bait, meg kezeit, teljesen kimer�lt, de Ginny, aki ott l�pkedett v�gig mellette, azzal b�ztatta, hogy nemsok�ra meg�rkeznek. A l�ny kedvesen mosolygott r�, �s n�ha megfogta a kez�t, mindebb�l arra k�vetkeztetett, hogy a fia bar�tn�je lehetett. Furcsa volt ugyan belegondolnia, hogy van egy fia… m�g mindig alig hitte el… de legal�bb egy meg�rt� emberrel �sszeakadt. A t�bbiek ugyanis ink�bb f�ltek t�le…

A sz�rke f�lhom�lyban egy kis h�z k�rvonalai kezdtek kirajzol�dni. L�tsz�lag nem lakta senki, de ahogy k�zelebb �rtek, megl�tt�k a f�nyeket az emeleten. James meg�r�lt, �s legink�bb izgatott� v�lt, hogy tal�lkozhat Remusszal. Azonnal legy�rte l�bai sajg�s�t, �s Ront is megel�zve sietett az ajt�hoz.

A kis csapat becsengetett, �s dideregve v�rt�k a l�ptek felhangz�s�t. Hamarosan motoz�s neszei sz�r�dtek ki az ajt� m�g�l, majd egy m�ly f�rfihang kisz�lt rajta.

- Hermione?

- Mi vagyunk – A l�ny hat�rozottan felszegte a fej�t, de az ajt�t senki nem nyitotta ki. James a m�sodperc t�rtr�sz�ig �rtetlen�l meredt a f�ra, majd a f�rfi ism�t megsz�lalt.

- Mi a Tekerg�k T�rk�p�nek a nyit�b�b�ja?

James felkuncogott, majd elmotyogta, amit Hermione magabiztosan jelentett ki:

- Esk�sz�m, hogy rosszban s�ntik�lok! Mi a t�rk�p lez�r� ig�je?

- Cs�ny letudva. – V�gre kattant a z�r, �s egy magas ember jelent meg benne. Barna haj�ba nem kev�s �sz sz�l vegy�lt, ruh�i zs�kk�nt l�gtak sov�ny test�n, arca s�padt, megny�lt volt, s hi�ba volt fiatal, a gond r�ncai f�rk�ztek szemei sark�ba. James fel sem ismerte volna, ha nem n�z bele azokba a csillog� borosty�nszemekbe. D�bbenten ny�g�tt fel Remus kin�zet�t�l, nem hitte volna, hogy ennyire megviseltt� v�lik, mind�ssze harminch�t �vesen.

Csak azok a szemek, �s a boldognak t�n� kis mosoly mutatt�k, hogy val�j�ban fiatal. Egyenesen r� n�zett, �s gyorsan betess�kelte �ket a meleg el�szob�ba. A kis helyis�gben csup�n egy fogas �llt. A falakat z�ldes sz�n�re festett�k, �s csinos drap�ri�kkal eg�sz�tett�k ki, �m eg�sz�ben v�ve szeg�nyes lak�snak t�nt. James leh�mozta v�konyka kab�tj�t, �s sportcip�j�t, majd elkeseredve l�pett a nappaliba. A kev�s p�nz, amit Remus kaphatott, nyilv�n nem volt el�g a h�z k�nyelmess� t�tel�re, �s m�rhetetlen szomor�s�g �radt el benne. �gy v�gezn� h�t egyik legjobb bar�tja? Szeg�nyen, bujk�lva…

Ism�t a megviselt, k�z�pkor� f�rfire n�zett, aki kedvesen csevegett p�r sort Hermion��kkel, majd le�ltette �ket a kanap�ra, �s el�var�zsolt p�r �veg vajs�rt. James a kandall� t�z�be b�mult, �s ivott, de a hidegs�g a lelk�ben maradt. A csend szinte kiszak�totta dobh�rty�j�t, alig v�rta, hogy valaki megsz�laljon helyette, mert p�r k�ts�gbeesett sz�n k�v�l semmit nem tudott volna kiny�gni.

V�g�l Ginny volt a b�tor megint, �s beavatta Remust a sz�rny� titokba, hogy Harry nem eml�kszik szinte semmire az �let�b�l, �s csak az �, Remus nev�t ismerte fel. James keser�en elh�zta a sz�j�t. Nem b�rt egykori bar�tj�ra n�zni, mert elborzasztotta, hogy az milyen meggy�t�rt.

- Sz�val csak r�m eml�kszel? – k�rdezte csendesen a var�zsl�, de James nem reag�lt. A csend megint k�z�j�k �kel�d�tt kis id�re. – Nem baj az, keres�nk megold�st, Harry! Ne ess k�ts�gbe!

- Nem tudom, mi t�rt�nt velem! – ki�ltott elkeseredve James, �s elemelte fej�t. Remus melegen n�zett vissza r�, �s b�ztat�an mosolygott, de k�zben furcsa, ves�be l�t� pillant�ssal figyelte. – �n… egyszer csak itt voltam…

Gyer�nk, James! – unszolta mag�t. – Mondd, hogy szeretn�l n�gyszemk�zt besz�lni vele! Most tedd meg! Gyer�nk! �m James nem tudott megsz�lalni. Tork�ba egy m�retes gomb�c f�rk�z�tt, szeme sz�rni kezdett, �s ink�bb megint lehajtotta fej�t.

Remus meg�rtette �t, legal�bbis azt hitte, hogy meg�rti, �s term�szetesen hagyta, hogy maradjanak. Komoran kezdte mes�lni, hogy n�h�ny napja �rkezett haza a v�rfarkasokt�l, �s siker�lt kett�t a F�nix Rendj�nek a szolg�lat�ba �ll�tani.

James hamarosan szabadkozva eln�z�st k�rt, �s felment kijel�lt szob�j�ba. A f�rd�s j�t tett neki egy kicsit, de zaklatott maradt, �s nem ment le enni sem, ink�bb lefek�dt. Minden annyira m�s volt, mint ismerte. Sirius meghalt… Peter el�rulta �t, mint Jameset… Remusb�l egy �regember v�lt, hi�ba lenne fiatal… �s � egyed�l maradt. Ha igaz a j�slat, amit Hermione mondott, akkor neki kell t�nylegesen meg�lni Voldemortot. Ez volt, ami igaz�n kik�sz�tette. Kilenc�ves kora �ta volt jelen �let�kben a s�t�t m�gus, �s ismerte m�r nagyj�b�l a m�dszereit. Az meg, hogy j�szer�vel halhatatlan… nem igaz�n �rtette a horcruxok magyar�zat�t, de mindenesetre kital�lta, hogy nem �k �llnak nyer�sre. Mik�zben elnyomta az �lom, �s egy k�nnycsepp csordult ki szem�b�l, m�r csak arra gondolt, hogy jobb lenne itt v�get vetnie az �let�nek – hiszen m�r semmi �rtelme.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s