Amint �tl�pt�k a Roxfort k�sz�b�t, Harry �s Regulus elb�cs�ztak Lilyt�l, aki a bar�tn�j�hez sietett a nagyterembe, �k pedig felballagtak a Griffend�l klubhelyis�g�be. Harry �gy gondolta, hogy a sz�netben Reg nyugodtan aludhat vel�k egy szob�ban – Sirius minden jel szerint elk�lt�z�tt a Sz�ks�g Szob�j�ba, mivel hi�ba lest�k a fi�t a t�rk�pen, ak�r �jszaka is, az egyszer�en elt�nt. �gy teh�t csak Remust�l kellett �gy-ahogy tartaniuk.

Regulust teljesen leny�g�zte a klub, s � meg is �rtette mi�rt, hiszen j�rt m�r a Mardek�rban, �s egy�ltal�n nem volt olyan k�nyelmes, mint az � h�zuk. Gyorsan felcipelt�k a h�l�ba a l�d�ikat, majd visszabattyogtak a kerek terembe, �s a kandall� el� telepedtek. Regulus csendesen n�zel�d�tt, s l�tszott, hogy nagyon t�ri a fej�t valamin, �gy Harry boldogan belemer�lt az eml�keibe, �s a l�nyk�r�sen merengett.

M�g mindig nem hitte el, hogy Lily igent mondott. Nem csup�n megk�nnyebb�l�ssel t�lt�tte el, hanem hatalmas boldogs�ggal is. Lily nagyon sokat jelentett neki, ugyan m�g n�ha csod�lkozott ezen… Hogyan szerethetett bele? Mi�rt felejtette el Ginnyt? Mi�rt nem k�pes az anyj�t l�tni a v�r�s haj� l�nyban? Egyszer�. Mert nem volt az. James Potternek Juliett Potter volt az anyja, Lilyt Harryk�nt meg nem is ismerte. Tal�n, ha mellette n�tt volna fel, ha tudta volna, milyen volt a nevet�se, ha ismer�sk�nt tekinthetett volna r�, akkor tal�n nem lett volna k�pes beleszeretni.

- James…

Regulus t�tova hangj�ra feleszm�lt, �s a bizonytalanul a kez�t t�rdel� fi�ra pillantott.

- Tess�k?

- Mi�rt… mi�rt akarsz… engem? – suttogta szomor�an a sr�c, �s gyorsan k�rben�zett az �res klubhelyis�gben, mintha b�rki meghallhatta volna �ket. Harry elmosolyodott, hogy ezzel is megnyugtassa Regulust, de k�zben a v�laszon t�prengett.

- Mi�rt akarlak? Nem eg�szen �rtem, mire gondolsz.

- Sirius, szerintem, sosem valami selyemfi�nak mutatott be engem a bar�tai el�tt – h�zta el a sz�j�t Reg, �s m�lyet s�hajtott. – Sz�val, mi�rt kezdt�l el velem bar�tkozni, mi�rt nem menek�lt�l, amikor megtudtad, hogy Tudjukkinek dolgozom… mi�rt tartasz ki mellettem?

Harry k�nosan pislogott a t�zbe. Na tess�k! M�r sosem tehetek semmit magyar�zatok n�lk�l. Erre most mit mondjon?

- Nos… nem, Sirius val�ban nem �gy mutatott be, mint egy kedvenc kistestv�rt… De sajnos bebizonyosodott, hogy n�ha minden ok n�lk�l k�pes gy�l�lk�dni. Nem azt mondom, hogy sosincs igaza, de veled kapcsolatban m�s tapasztalataim vannak. Te nem vagy rossz ember, Reg. �s �ppen ez�rt nem r�m�ltem meg t�le hogy Voldemortot szolg�lod. Tudom, hogy nem gondolod helyesnek, �s nagyon b�nod. Ezt be sem kell bizony�tanod.

Regulus sz�gyell�sen elmosolyodott, majd megtette azt a hihetetlen dolgot, hogy Harry l�bai el� telepedett, s mellkas�val a t�rd�nek d�lt, hogy az �l�be hajthassa a fej�t. Mikor mag�hoz t�rt a meglepet�sb�l, �sszeborzolta a fi� fekete f�rtjeit.

- Mik azok a horcruxok?

Paff! Harry keze lecs�szott a fotel karf�j�r�l, melyben �ll�t tartotta, �gy kis h�j�n ki is esett �l�hely�b�l. Regulus bocs�natk�r�en n�zett r�, mire � �rezte, ahogy az arc�b�l lassacsk�n t�vozik a v�r.

- Honnan… - kezdte, de annyira zakatolt a sz�ve, hogy alig hallotta mag�t. – Honnan hallottad ezt a sz�t?

- H�t… �h… t�led – motyogta elpirulva a fi�, �s a sz�nyeget kezdte fix�rozni. – Ne haragudj, �n csak inni keltem fel a m�lt �jjel, �s v�letlen�l hallottam meg, hogy ezt a sz�t mondogatod… �s csak k�v�ncsi voltam, mit jelent. De nem musz�j elmondani, ha nem akarod!

Harry nem tudta, el merje-e hinni, amit a fi� mond, vagy, hogy merjen-e megk�nnyebb�lni, ami�rt nem egy hal�lfal�t hozott fel magyar�zat k�ppen, �s, hogy nem is tudja mik azok a horcruxok.

- Egyszer majd elmondom, rendben? – �g�rte a zavartan pirulgat� Regulusnak, majd kif�jva egy j� adag leveg�t, gyorsan elterelte a t�m�t… vagyis csak majdnem, ugyanis k�t alak l�pett a klubhelyis�gbe: Remus �s Sirius.

A leveg� hirtelen megfagyott a klubban. Reg megrezzent, �s k�zelebb h�z�dott hozz�. Sirius cs�ggedt tekintete el�bb csod�lkoz�ba fordult, majd r�pillantott testv�r�re, �s els�t�t�lt. Remus sz�rnyen zavarban lehetett, mivel lehajtotta a fej�t, �s t�volabb l�pett a fekete fi�t�l.

Harry csendben maradt, Sirius is, de a d�h csak �gy sug�rzott bel�le. V�g�l az id�sebb testv�r sz�lalt meg, hangja megremegett.

- Mit keres ez itt? Veled volt? Eg�sz sz�netben?

- �s ha igen? – emelte meg az �ll�t dacosan, �s eld�nt�tte, hogy nem hagyja mag�t. Fel�llt, hogy sz�ks�g eset�n meg tudja v�deni Regulust a b�tyj�t�l.

- �s felhoztad ide? – folytatta Sirius, fel�j�k t�ve egy fenyeget� l�p�st. Gy�l�lett�l izz� tekintete lehajtott fej� �ccs�re szegez�d�tt.

- Nem lehet kifog�sod ellene, mert kicsapatlak – tette karba kezeit, s rend�letlen�l takarta Reget. M�r n�la is felment a pumpa. – Mint iskolaels�, megtehetem.

Sirius v�gre r�n�zett.

- �s k�l�nben is – jelent meg egy g�nyos mosoly Harry sz�ja szeglet�ben, mik�zben � is elcsod�lkozott, hogy tud ilyen jegesen besz�lni. – Te sem a szokott, kijel�lt helyeden t�lt�tted az est�idet, sz�val egy sz�t se!

Remus belerogyott a m�g�tte hever� sz�kbe, �s holts�padt arccal meredt r�, s Sirius is vesz�tett mind sz�n�b�l, mind b�tors�g�b�l.

- Nem tenn�d… �n csak… mi…

- Na mi? – sziszegte Harry, b�r sejtette, hogy ezzel messzire megy. – Azt hiszed, nem tudom? Mondd csak, mit csin�lt�l �jnek idej�n Remusszal a Sz�ks�g Szob�j�ban?

Remus arca megfesz�lt, �s jelent�sen elv�r�s�d�tt. �k�lbe szor�totta kez�t. Sirius ellenben nyugodt maradt (vagy az lett), �s b�szk�n �llta pillant�s�t.

- Ahhoz semmi k�z�d!

- Akkor te se sz�lj bele az �n d�nt�seimbe! – �v�lt�tt r� v�ratlanul, mire a m�sik h�rom megrezzent. – Ha egy kicsit is magadba n�zn�l, tudn�d, hogy Regulus egy�ltal�n nem olyan, mint amilyennek hitted! �s, hogy sok tekintetben rengetegszer t�ltesz rajtad. Itt mondjuk r�gt�n a h�s�g�vel kezden�m.

- Ne papolj nekem a h�s�gr�l! – v�ltott a fi� is magas hangnemre. – Te, aki m�g a l�nyok mellett sem tudsz nyugton maradni! Lily ut�n s�p�tozol, mik�zben semmi es�lyed n�la…

- Mit tudsz te err�l?! – Ez�ttal Regulus csattant fel. El�r�bb l�pett egyet, �s keser�en meredt eln�mult b�tyj�ra. – Ha val�ban olyan j� bar�t lenn�l, ha olyan j� b�ty lenn�l, akkor m�r tudn�d, hogy James a sz�netben megk�rte Lily kez�t, �s � igent mondott neki! Ha val�ban olyan j� bar�t lenn�l, te is velem b�ztattad volna Jameset, miel�tt elment volna hozz�. Ezzel szemben csak �n voltam ott, csak nekem mondta el, �s csak �n �lltam mellette, amikor elbizonytalanodott. Mert �n nem mondtam olyasmiket neki, amivel elszomor�thatn�m! Nem gondolod, hogy tal�n ez�rt vagyok most itt?

Sirius d�bbenten f�rk�szte Harryt, aki pr�b�lt k�z�ny�s maradni, de egy kis szomor� mosoly a sz�ja szeglet�ben maradt. Remus is elh�lve n�zte.

- Igaz? – k�rdezte Sirius halkan, �s elhom�lyosult szemekkel kutatta arc�t.

- Igen – s�hajtott b�lintva. – Lily a menyasszonyom. �s Regulusnak is igaza van. Ha nem viselkedn�l ilyen ellens�gesen, neked is sz�ltam volna. De sajnos, �gy t�nik, te nem tudsz megv�ltozni. Gyere, Reg, menj�nk fel!

Karon ragadta a remeg� fi�t �s h�tra fel� h�zta. A m�sik kett� nem akad�lyozta meg �ket. Berobogott a h�l�terem ajtaj�n, becsapta, majd mag�hoz r�ntotta Regulust, �s szorosan k�r� fonta karjait. Fi� elmer�lt az �lel�sben, �s fej�t a nyak�ba f�rva szipogni kezdett. Harry tudta, l�tta, hogy mennyire b�ntott�k testv�rk�j�t Sirius szavai, �s mi tagad�s, �t is.

- Semmi baj – motyogta, mik�zben azon t�prengett k�ts�gbeesve, mi�rt ilyen igazs�gtalan a sors. – Semmi baj.

Sirius elgondolkodhatott �ccse szavain, mert a sz�net utols� napj�n odal�pett hozz�, hogy besz�ljenek egy kicsit. Harry rem�nyei v�g�l r�szben val�ra v�ltak: bar�tja bocs�natot k�rt, ami�rt el�t�lte �t, csup�n, mert m�sokkal is sz�ba �llt… �m kifejtette, hogy Regulusszal � nem k�v�n kib�k�lni. Valahonnan megtudhatta, hogy a fiatalabb fi� hal�lfal�, �s meg is mondta neki, de Harry csak legyintett. Sirius erre mondjuk, tudott volna v�laszolni, de csak f�radtan v�llat vont.

Arr�l azonban nem �hajtott besz�lni, mi t�rt�nt k�zte �s Remus k�z�tt. Harryt ez rosszul �rintette, mert valahogy nem �rezte azt, hogy Sirius �s Remus annyira oda lenn�nek egym�s�rt – legal�bb is Sirius szerint Remus nem szereti, mikor egy kor�bbi besz�lget�se Remusszal azt sugallta, hogy � is ezt hiszi Siriusr�l, �m val�j�ban mindketten f�lig beleestek a m�sikba.

Lilyvel val� kapcsolata r�gt�n az els� tan�t�si napon, sz�lt�ben-hossz�ban bej�rta a Roxfortot, �gy szinte �tpercenk�nt l�pett hozz� egy di�k, hogy a r�szletekr�l k�v�ncsiskodjon, gratul�ljon, vagy �pp kics�folja, hogy egy mugliivad�k v�leg�nye (ki hinn�, de a mardek�ros tanul�k k�r�rvendtek ezen).

A v�r�s haj� l�nnyal hamar megegyeztek, hogy �r�k ut�n egy�tt t�ltenek egy kis id�t, les�t�lnak Roxmortsba, be�lnek a k�nyvt�rba, �s hasonl� sz�p dolgokra vetemednek. Harry mindig igyekezett olyan programot kital�lni, ami nem egyezik sem a kviddicsedz�sekkel (ott, ugyanis musz�j volt kem�nyen dolgozniuk), sem Piton napirendj�vel, mivel el akarta ker�lni, hogy Lily jelenl�t�ben meg�tkozza a fekete, zs�ros haj� sr�cot. Azzal egy csap�sra elvesz�ten� �j poz�ci�j�t a l�nyn�l.

Emellett persze kihaszn�lt�k a szinte havonta tartand� roxmortsi h�tv�g�ket is, ami az id� el�g gyors m�l�s�val, �s meleged�s�vel kellemes kis s�t�kkal j�rt… viszont az idill m�rciusban tovasz�llt.

Ott kezd�d�tt a dolog, hogy volt egy igen f�raszt� m�rk�z�s�k a Holl�h�ttal. Ugyan �k nyertek, viszont m�g �nnepelni sem maradt idej�k. A RAVASZ vizsg�kra tekintettel a tan�rok megk�tszerezt�k mind a h�zi dolgozatok, mind az �raiak kiad�s�t, ez�rt idej�k nagy r�sz�t lassan az ism�tl�sre, �s a gyakorl�sra kellett �ldozniuk.

Regulus is gyakran jelent meg a klubban, amit a griffend�lesek eleinte nagyon ferde szemmel n�ztek, de tekintettel Harry poz�ci�j�ra, �s az �ltaluk elk�vetett, el nem mondott kis kih�g�sokra (ugyanis rengetegszer fizett�k le �t, �s Lilyt a hallgat�s�rt), ink�bb belet�r�dtek a dologba. A fekete fi� is h�l�s volt ez�rt, mert m�sk�pp � sem tudott volna tanulni – Harryt k�rte meg, hogy bizonyos tant�rgyakban seg�tsen neki felk�sz�lni az �v v�gi R.B.F-jeire, amit � f�radtan b�r, de elv�llalt. Ilyen alkalmakkor Sirius bocs�natot k�rt, �s t�vozott a klubb�l.

Rengeteg tanulnival�jukra tekintettel, nem t�rtek haza a tavaszi sz�netre, hanem a k�nyvt�rban kuksoltak. Regulus eloldalgott egy kicsit kikapcsol�dni, �s egy m�sik szekci� fel� osont, Harry �s Peter viszont ott maradtak az asztalukn�l, �s a b�b�jtan k�nyv�ket b�jt�k.

- �gas? – fordult hozz� suttogva Peter, s � kiszak�totta gondolatait a l�thatatlann� var�zsl�s fejezeteir�l.

- Tess�k, Farkacska – vigyorogta el mag�t lust�n, mire Peter elh�zta sz�j�t. �s akkor a sz�ke sr�c egy zaklatott pillant�ssal, szinte a menek�l� utat keresve, k�r�l n�zett, Harryben pedig kellemetlen �rz�sek t�madtak.

- Mit keres Regulus k�z�tt�nk? – nyalta meg sz�ja sz�l�t Peter, majd bocs�natk�r�en, s kicsit tal�n f�lve folytatta. – �gy �rtem… lehet, hogy van p�r titka.

- Nekem is van, nem is egy, de ett�l m�g mi�rt ne lehetne velem bar�tkozni? – vonta fel szem�ld�k�t, �s igyekezett a fej�ben rendben tartani a gondolatokat, s finoman fogalmazni. – Ha j�l sejtem, neked is vannak titkaid.

F�regfark puf�k arca megny�lt, �s kifeh�redett. Gyorsan tov�bb vitte a mondatait.

- Teh�t, akkor veled sem k�ne bar�tkoznom, csak az�rt, mert nem mondasz el valamit?

- H�t… igen… v�g�l is… James �n…

- James! – hangzott fel Regulus halk, remeg� hangja, amire mindketten megrezzentek. A fi� egy nyitott k�nyvel k�zeledett, de a legbalj�sabb kin�zet�vel, amit Harry valaha is l�tott. Rossz �rz�sei m�g t�bb v�szjelet adtak le neki. Regulus s�padtan, reszketve l�pett mell�, �s az ajt� fel� intett fej�vel. A k�nyvet valami�rt a tal�rja al� rejtette.

Harry gyorsan vetett egy pillant�st az �sszeh�z�dott Peterre, majd felkapkodta tank�nyveit, �s rohaml�ptekben t�voztak a k�nyvt�rb�l. Regulus nem sz�lalt meg, am�g a hetedik emeleti folyos�ra nem �rtek, ott is csak annyit mondott, hogy nagyon fontos, amit mondani akar. Harry torka elszorult a f�lelemt�l.

A Sz�ks�g Szob�ja egy kellemes kis nappaliszer� helyis�gg� alakult sz�mukra. Regulus belevetette mag�t a kandall� el�tti fotelbe, Harry pedig letette t�sk�j�t a f�ldre, �s el� �lt.

- Na, mondd, mi baj! – s�rgette rekedten testv�rk�j�t. Regulus f�lelemmel teli szemekkel hal�szta el� a tal�rj�b�l az ellopott k�nyvet, �s a kez�be nyomta. Harry nem merte kinyitni, csak b�multa a c�mtelen, fekete b�rbor�t�t, melyen vastag por �lt, �s valami s�t�t folt szennyezte.

- Ez a k�nyv a horcruxokr�l sz�l – mondta halkan a fi�. Harry �rezte, ahogy gyomra megtelik valamivel, majd a padl�ra s�llyed. Forgott vele a vil�g. Mi? A horcruxokr�l? De h�t Hermione azt mondta, nincsenek ilyen k�nyvek a Roxfortban!

- Sz�val, m�r tudom mik azok – nyelt feh�r arccal Regulus. – De mi k�z�m nekem hozz�juk?

- Neked? – ny�gte Harry. – Semmi! Az �g vil�gon… honnan veszed, hogy k�z�d lehet…

- �n – v�gott a szav�ba Regulus, �s sz�gyenkez� v�r�s�d�ssel az �l�be pillantott. – nem mondtam el a teljes igazs�got… amikor a horcruxokat emlegetted… az �n nevemet is mondtad. Valami olyasmit, hogy „ Regulus, ne… vigy�zz a horcruxszal”. Meg eml�tetted… Tudjukkit is, de csak egy f�l sz� erej�ig… hogy t�l er�s, vagy valahogy �gy. Nekem �gy t�nt, hogy az a val�s�gh�fajta r�m�lom volt… teljesen ki volt�l fordulva magadb�l. Hi�ba �bresztgettelek… Sz�val, mi k�z�m nekem �s Tudjukkinek a horcruxokhoz?

Harry szeme el�tt kis k�r�csk�k t�ncoltak, f�le is z�gott… Nem! Nem �gy t�rt�nt! Nem tudhatta meg pont miattam! Zih�l�sa miatt csak nehezen ny�lt sz�l�sra sz�ja, de nyelve is zsibbadt volt.

- �n… nem tudom… mit mondhatn�k – habogta r�m�lten, s leverte a v�z. – Nem akarok neked hazudni, de az igazs�g… az t�l… r�mes lenne neked.

- Mi�rt? – Regulus arc�n l�tszott, hogy nagyon t�preng, majd sz�ja megremegett, �s szemei hatalmasra kerekedtek a r�m�lett�l. – Csak nem? Ugye nem az�rt… ugye Tudjukkinek nincs…? Horcruxot csin�lt?

Harry f�jdalmasan lehunyta szem�t, �s nyelt p�rat, hogy visszatartsa hirtelen r�t�r� h�nyinger�t. Nem. Csak ez j�rt a fej�ben. Nemnemnemnemnemnem…

- James? K�rlek… mondd el!

R�n�zett a l�baiba kapaszkod�, hozz� b�j� Regulusra, s meg�llap�totta, hogy nagyon r�m�lt. Fen�be!

- Mi�rt kell neked ilyen okosnak lenned, k�ly�k? – k�rdezte elkeseredetten, �s nehezen l�legezve megsimogatta a fi� arc�t. Most m�r mindegy. – Igen, k�sz�tett horcruxot. Nem is egyet. De azt sajnos nem mondhatom meg, honnan j�ttem r�, mert nem v�ltoztathatok… �s… tulajdonk�ppen… neked sem kell, hogy k�z�d legyen hozz�.

- �n nem k�rem, hogy mindent mondj meg – cs�ggedt el Reg, �s elpirult. – De azt m�g szeretn�m megtudni… az�rt tudsz a horcruxokr�l, mert el akarod t�ntetni Tudjukkit? Mert akkor… szeretn�k seg�teni. Ha ezzel elpuszt�thatod.

Harry mosolyogva �t�lelte a fi�t, �s seg�lyk�r�en megszor�totta. Mi�rt kell ennek �gy t�rt�nnie? Kapart a torka, ez�rt gyorsan kiny�gte, hogy igen, seg�thet neki. Regulus ett�l egy kicsit felvidult – vagy legal�bbis magabiztosabban n�zett r� – � pedig g�piesen elmondta, hogy most �ppen Mardek�r med�lj�t keresi. Regulus itta minden szav�t, b�r el�gg� reszketett. Mikor a serlegre t�rt ki, �s �ppen ecsetelte volna, hogy hogyan akadtak r� Siriusszal, valami sz�get �t�tt a fej�ben.

M�g mindig sokat t�prengett rajta, hogy hogyan tudn� James�k tudom�s�ra hozni, hogy hol van a horcrux, de eddig nem tal�l megold�st. Most azonban halv�nyan felderengett el�tte egy eml�k, �s hirtelen beugrott neki a megold�s… legal�bb is valami hasonl�. Lehets�ges, hogy m�gis tud �zenni Jamesnek… �m ehhez t�bb inform�ci�ra van sz�ks�ge, �s – bosszankodva tapasztalta – nem eml�kszik krist�ly tiszt�n…


***


James dermedten meredt Ron v�r�s arc�ra.

- Mit m�veltetek?

Az �v�lt�sbe beleremegtek a falak. Jameset leverte a v�z, ahogy a feld�h�d�tt b�tyra n�zett. Erre nem sz�m�tott.

- Ron, figyelj…

- Nem, Harry, te figyelj! – fr�cs�gte a fi�, �s el�r�ntotta var�zsp�lc�j�t. Ginny, �s a l�nyok r�m�lten felsikkantottak, Remus viszont hat�rozottan el�r�bb l�pett.

- Nyugalom, Ronald, nem kell ide a p�lca! – emelte fel kezeit a var�zsl�. James torka �sszeszorult, mikor Ron a f�rfire szegezte a botot.

- Pofa be, v�rfarkas! – ord�tott eszel�sen. James �s a t�bbiek felh�borodott, r�m�lt, �s d�bbent tekinteteket v�ltottak. Hat�rozottan �rezt�k, hogy valami nincs rendben, Ron nem nevezte volna v�rfarkasnak Remust.

- Ron, mondd el, mi baj! – k�rte nyugalmat er�ltetve hangj�ra James, �s b�k�t�leg letette var�zsp�lc�j�t a f�ldre. – L�tod, fegyvertelen vagyok. Besz�lj�k meg!

- Nem fogunk semmit megbesz�lni! – vicsorgott a v�r�s haj�, enyh�n r�ngat�z� �llkapoccsal. James nyelt egyet, de a torka elszorult. Mi van Ronnal?

A fi� szeme veszedelmesen villant, majd felemelte p�lc�j�t, �s a k�vetkez� pillanatban egy nonverb�lis �tkot k�ld�tt fel�. Jamesnek nem volt ideje f�lreugrani, a b�b�j forr�n a has�ba v�g�dott, majd �rezte, ahogy a talpa felemelkedik a f�ldr�l, s h�ta egy f�jdalmas, hangos puffan�ssal �t�d�tt az ajt�nak, mely kiszakadt a hely�b�l.

Ny�gve, s kiss� fulladozva a f�jdalomt�l, pr�b�lt felt�p�szkodni, de karjai remegtek. Nem volt biztos benne, de �gy �rezte legal�bb egy csigoly�ja elt�r�tt, igyekezett l�bra �llni, hogy kider�tse, de a cs�p�j�be nyilall� f�jdalomt�l ord�tva rogyott a tengerpart homokj�ba. Z�gott a f�le, �s hom�lyosan l�tott (tal�n szem�veg�t is elvesztette), de azt hallotta, hogy emberek kiab�lnak a k�zel�ben.

Egy �jabb �tok, �s megint megperd�lt a leveg�ben. A sz�d�l�s fokoz�dott, arca verejt�kben �szott, �s val�sz�n�leg v�r�s volt, mert forr�nak �rezte, ahogy a v�r cik�zott b�re alatt. �jfent a h�t�ra esett, cs�p�je megsajdult, �s csak egy gondolat j�rt a fej�ben: lefegyverezni Ront.

� is tanulta m�r hatodikban a nonverb�lis var�zsl�st, de a p�lca n�lk�lit egy�ltal�n nem, �gy csak rem�lte, hogy siker�l mag�hoz h�vnia a var�zsp�lc�j�t. Sz�ks�ge volt r�, mi�rt is tette le a f�ldre…?

Koncentr�l�s�t egy �j b�b�j tasz�t�sa szak�totta meg, mondjuk t�rt�nt egy olyan v�ltoz�s, hogy most az oldal�ra puffant, nem a h�t�ra, de ett�l csak m�g jobban f�jt a t�r�s. Az �jul�ssal viaskodva hunyta le a szem�t…Kell a p�lca, kell a p�lca!

Egy v�kony fadarab csusszant mark�ba, s megk�nnyebb�lten fels�hajtott. Kinyitotta hom�lyosan l�t� szem�t, �s egy v�r�s foltot keresett a magasban. L�tott mellette egy barn�s-feket�t is, meg t�volabb kivehetetlen sz�nkavalk�dot, s mindezt zizeg� f�l�n �t hangok is k�s�rt�k, de nehezen �rtette.

El�sz�r is egy Invito szem�veg!-gel pr�b�lkozott, ami eredm�nyes lett: egy kerek, v�kony, hideg t�rgy csap�dott bal kez�nek. Top�n feler�lk�dte orr�ra, �s szapor�n pislogva, l�ktet� gerinccel n�zett fel a vitatkoz�kra. Ron �r� meredt, ez�rt igyekezett m�lt�s�gteljesen viselkedni, noha a f�ld�n elter�lve, f�jdalomt�l eltorzult arccal ez neh�z volt.

Ron �jra lend�tette a kez�ben tartott p�lc�t, Remus r�m�lten le akarta fogni, m�g a t�bbiek sikoltottak, de miel�tt a v�r�s fi� cselekedett volna, � is felfel� ir�ny�totta p�lc�j�t.

- Avada…

- Obstructo!

Ron a m�sik ir�nyba rep�lt, egyenesen a szikl�k fel�. M�r �pp elcsod�lkozott, hogy milyen er�s volt a tasz�t� ig�je, amikor �szre vette, hogy Ron teste egy h�tborzongat� reccsen�ssel a k�veknek csap�dik, majd a szikla t�v�be omlik. A r�m�let hev�ben talpra �llt, de azt�n fel�v�lt�tt, �s t�rdre esett, s karjain t�maszkodva pr�b�lt eszm�let�n�l maradni. A sz�d�l�ssel k�zdve emelte fel m�gis a fej�t, �s a v�r is kifutott az arc�b�l.

Remus �s a t�bbiek Ron test�hez futottak, de a var�zsl�n k�v�l egyik�k sem mert k�zelebb menni hozz�. James bar�tj�t figyelte, utols� csepp erej�vel, dacolva a test�t mar� f�jdalommal. Barna haj� bar�tja Ron f�l� hajolt, �s nyaki �t�er�re helyezte kez�t. A leveg� is megdermedt k�r�l�tte, a nap sugarai �lesen, hidegen sz�rtak feh�rr�, v�rtelenn� v�lt arc�ra… Remus lassan feln�zett, egyenesen �r�, �s s�padtan megcs�v�lta fej�t.

James sz�ve f�jdalmasan megcsavarodott, mik�zben igyekezett norm�lisan l�legezni. Sz�d�l�se hihetetlen er�vel h�zta �t az �jult s�t�ts�gbe, s m�r a f�jdalmat sem �rezte. Nem, nem, nem lehet! Nem lehetek gyilkos! Mi�rt… mi t�rt�nt? Hogyan lehet ez? Nem, nem, nem, nem!

Er�nek erej�vel felt�p�szkodott, �s botladozva h�tr�lt, szem�t Ron alakj�ra szegezve. A fi� feje alatt egyre n�v� v�rt�csa ter�lt el, ami csak m�g jobban megijesztette. Remus �s bar�tai �t figyelt�k, majd mikor r�j�ttek, mire k�sz�l, kiab�lva rohanni kezdtek fel�. James vett egy nagy, b�r szaggatott, �s f�jdalmas leveg�t, megp�rd�lt tengelye k�r�l, �s elhoppan�lt – b�rhov�, csak el innen.

Sajgott az oldala. M�g mindig. R�zta a hideg is, pedig egy meleg takar� fedte. �sszer�ncolta szem�ld�k�t. Meleg takar�? Mi is t�rt�nt? Azt�n lassan esz�be jutott. Ron �szre vette, hogy elt�ntek, furcs�n viselkedett… azt�n meg akarta �lni, ami v�g�l… jaj, Ron!

James felny�g�tt. Meg�lte a fi�t. Remus is �rezte, hogy nincs m�r benne �let. A k�nnyek mart�k a szem�t, ahogy megpr�b�lta visszafojtani �ket. torka is kapart, csak, hogy m�g kellemetlenebb legyen.

Egy meleg teny�r sim�tott v�gig homlok�n, majd egy m�sik k�z megemelte fej�t, �s hamarosan egy poh�r sz�j�t �rintett�k ajkaihoz. A k�t k�z m�s alak� volt, ez�rt �gy gondolta, hogy ketten lehettek, de egyiknek sem volt ismer�s fog�sa, amit�l megijedt, �s szemei felpattantak.

Egy hom�lyosan vil�g�tott szob�ban lehetett. A kandall� f�nye alig adott f�nyt, de azt j�l l�tta, hogy ketten hajolnak f�l�: egy magas, sz�ke haj�, s�padt �s sov�ny tizen�ves fi�, meg egy csukly�s m�sik – testalkat�t tekintve f�rfi -, s mindketten meredten figyelt�k �bred�s�t.

- Kik… kik maguk? – ny�gte rekedten. Az idegenek csod�lkozva egym�sra n�ztek, majd a csukly�s megsz�lalt.

- Seg�t�nk neked. – Hangja b�rsonyosan hideg, �s kicsit vontatott volt, de halks�ga miatt kedvess�get sug�rzott. Egy leheletnyi g�nyt is ki�rzett bel�le, de ezt nem tudta mire v�lni.

- Mi�rt? Ki maga? – ism�telte t�relmetlen�l.

- A F�lv�r Herceg mond neked valamit? – �rezni lehetett a g�nyos mosolyt a csuklya alatt, de James k�d�s agya nem eml�kezett, hallotta-e valaha is a F�lv�r Herceg nevet.

- Nem… amn�zia – motyogta, hogy megmagyar�zza az alaknak, mi�rt nem �rt semmit – lehet, hogy Harry tudn�, ki a Herceg, de �neki fogalma sem volt.

- Amn�zia? – hangoztatta kifejez�stelen�l a sz�t az idegen, majd tenyere ism�t a homlok�ra simult. – Mi�ta?

- Nem tudom… azt hiszem… �gy k�t h�napja… - mondta k�b�n, de val�j�ban m�r semmiben nem volt biztos, �s az �lom is nagyon megk�rny�kezte. – Sajn�lom…

James tomp�n l�ktet� fejjel �bredt. M�r nem f�jt a cs�p�je, amit j� jelnek v�lt, de az�ta sem tudta, hol van pontosan. Kezeit maga m�g� t�masztva �lt fel a v�kony �gyon.

Nappal lehetett, mert a s�t�t�t� f�gg�ny�ket elh�zt�k, �m �gy is barn�s f�ny vil�g�tott �t rajtuk. A szob�ban, ahol fek�dt, az �gy�n k�v�l �llt m�g k�t nagy �st, �s vagy egy tucat b�jitalos fiola, n�melyik teli, de akadtak �resek is. Fek�dtek ott tank�nyvek, meg egy�b, vaskos m�vek, s � mindebb�l arra tippelt, hogy egy val�di b�jitalmester h�z�ban sz�ll�solt�k el. A szoba egyetlen ajtaja r�snyire nyitva volt, ami nem kis megk�nnyebb�l�ssel t�lt�tte el. H�t m�gsem fogoly.

Felkapta az �gy melletti sz�kr�l var�zsp�lc�j�t, majd elsettenkedett az ajt�ig, �s kilesett rajta.

A kis, konyhaszer� helyis�gben, egy alacsony asztaln�l �lt a k�t f�rfi. A sz�k�t csak jobb h�j�n lehetett f�rfinek nevezni, mert nem n�zett ki sokkal id�sebbnek, mint � maga, �m a m�sik, neki h�ttal �l� m�r ink�bb Remusszal volt egykor�… b�r ezt a csuklya alatt nehezebben �llap�totta meg, ink�bb er�s, s�padt ujj� kez�r�l gondolta.

Kil�pett az ajt�n, �s megk�sz�r�lte a tork�t. A sz�ke sr�c, �s a csukly�s felkapt�k a fej�ket.

- Eln�z�st… csak lenne n�h�ny k�rd�sem – topogott zavartan, ahogy a m�sik kett� �rdekl�dve vizslatta. A Herceg kih�zta maga mellett a sz�ket, s � f�lszegen le�lt r�.

- Mondd, mit akarsz tudni? – s�hajtott a mellette �l�, de hangja megint kifejez�stelen maradt.

- Els� sorban, hol vagyok? – vonta fel szem�ld�k�t James, �s igyekezett nyugodt maradni. A Herceg mozdulatlanul f�rk�szte, majd r�viden v�laszolt.

- Az sajnos nem publikus. Legyen el�g annyi, hogy biztons�gban, vel�nk.

- �s maguk kik?

- M�r mondtam…

- Nem, �n a val�di nev�ket akarom! – jelentette ki hat�rozottan James, �s szigor� pillant�st vetett a k�t idegenre. – Sajnos nem eml�kszem magukra, de, ha seg�teni akarnak, akkor nincs mit�l f�lni�k, nem fogok kiakadni… rem�lem…

- Mennyire eml�kszel a m�ltadb�l? – tett fel most a csukly�s is egy k�rd�st, s most el�sz�r valamif�le �rzelem is t�kr�z�d�tt a hangj�ban… �s ett�l ismer�ss� v�lt sz�m�ra, de nem tudta megmondani, honnan.

- Remusra, aki j� bar�tom… Siriusra, Peterre… vagyis arra a nyomorult patk�nyra… de m�r tudom, mik t�rt�ntek velem, mert a bar�taim elmagyar�ztak mindent… de magukr�l nem hiszem, hogy besz�ltek, azt mondt�k, nincs nagyon senki, akiben megb�zhatok.

- Val�ban – ny�jtotta el a sz�t a f�rfi, �s elgondolkodva n�zett r�. – �s arra az �jszak�ra, amikor Albus Dumbledore meghalt… tudod, ki Dumbledore professzor, ugye?

- Igen – motyogta elcs�ggedve James, �s a kezeiben forgatott p�lc�t fix�rozta. – Sajnos csak a bar�taim elmond�s�b�l ismerem az esem�nyeket. Perselus Pitonr�l, meg Draco Malfoyr�l… b�r nem nagyon �rtettem, hogy milyen kapcsolat volt kettej�k k�z�tt… err�l az esetr�l senki nem besz�lt t�l r�szletesen, mert el�g neh�z…

- Mit tenn�l, ha tal�lkozn�l valamelyik�kkel? – sz�lalt meg most el�sz�r a sz�ke fi�, s szavaib�l �rezni lehetett, hogy �zig-v�rig aranyv�r�, a g�g�ss�ge olyan ismer�s volt neki…

- �szint�n, nem tudom – h�zta el a sz�j�t kelletlen�l, �s kiss� gyanakodva f�rk�szte a sr�cot. – Lehet, hogy eleinte megpr�b�ln�m meg�lni �ket… de v�g�l is, nem is ismerem egyik�ket sem. Illetve Pitont igen, de… ez hossz� t�rt�net.

Csend telepedett r�juk, majd a Herceg egy b�gre kaka�t tett el�, amibe h�l�san belekortyolt.

- �s… mi�rt nem seg�tenek nek�nk… mellett�nk? – r�ncolta homlok�t nemsok�ra. – �gy �rtem, mi�rt nem csatlakoztak hozz�nk egyszer sem?

- Ez is egy hossz� t�rt�net. – vigyorgott (val�sz�n�leg) a Herceg, �s h�tra d�lt a sz�k�ben. – De ink�bb mondd meg, te hogyan ker�lt�l el t�l�k!

James elt�prengett, hogy mennyit mondjon. M�g mag�nak is f�jt bevallani, hogy a legjobb bar�tja hal�l�t okozta. �s m�g mindig nem lehetett biztos a k�t idegen kil�t�ben. V�g�l m�gis megsz�lalt.

- Nem tudom, mi�ta vagyok itt… de amikor ide ker�ltem… sz�val, el�tte �sszeh�zasodtam a szerelmemmel. Titokban tartottuk az esk�v�t, mert gyorsan akartunk t�lesni rajta, m�g miel�tt Voldemort… - a k�t idegen megrezzent, s � bocs�natk�r�en pislogott r�juk. – Sz�val, miel�tt meg�lne. De a menyasszonyom b�tyja valahogy megtudta, �s… olyan furcsa volt, mintha az Imperius-�tokkal ir�ny�tott�k volna… teljesen bekattant. Megt�madt engem, �n meg v�dekeztem. Meg akart… meg akart �lni, ez�rt egy tasz�t� �tokkal a szikl�knak l�ktem a tengerparton…

Elhallgatott, mert a torka ism�t kaparni kezdett. Beharapta sz�ja sz�l�t, ahogy vett egy szaggatott leveg�t, s suttogva besz�lt tov�bb, tal�n, hogy maga el�tt is menteget�zz�n.

- De nem akartam… v�letlen volt… nem tudtam, hogy olyan er�vel csap�dik a k�veknek. Nem akartam, hogy meghaljon, csak a saj�t �letemet megmenteni valahogy. T�l er�s lett a tasz�t� �tkom, �s neki meg… azt hiszem, a kopony�ja t�rhetett el…

M�r vesz�lyesen remegett, ez�rt v�gleg abba hagyta a besz�det. Az asztalra k�ny�k�lt, �s megpr�b�lt nem s�rni, f�leg a k�t m�sik el�tt. Kudarcot vallott.

Hamarosan egy m�sik kupa jelent meg el�tte, benne valami b�jitallal. A Herceg keze a h�t�n nyugodott, �s valami�rt nagyon kellemesen �rintette ez a gesztus.

- Nyugtat� b�jital, jobb, ha megiszod – mondta halkan a Herceg, s � egy pisszen�s n�lk�l kiitta a poh�r tartalm�t. Kicsit keser� volt, de azonnal �rezte, hogy l�gz�s m�ly�l, s sz�ve is lecsillapodik.

- K�sz�n�m – motyogta megsz�gyen�lten.

- Ha akarsz, vel�nk maradhatsz egy ideig – folytatta a var�zsl�, �s vissza�lt hely�re. A sz�ke fi� szapor�n b�logatott. – De azt ne felejtsd el, hogy a megbocs�t�s a legfontosabb! Nem csak m�soknak, hanem magunknak is.

�rezte a szavakb�l �rad� keser�s�get, s sejtette, hogy a f�rfi saj�t tapasztalatb�l besz�l.

- Van, hogy az embernek olyasmit kell tennie, amit tal�n egy �letre sz�gyellni fog – folytatta a Herceg – imm�r �jra kifejez�stelen�l. – De, ha megbocs�tja mag�nak a tetteit, mert �szre veszi, hogy m�g maradt valami �rtelme az �let�nek… akkor sokkal k�nnyebb.

James b�lintott, hogy meg�rtette, �s h�l�san tekintett a var�zsl�ra. �gy gondolta, m�g Remus sem tudta volna ennyire megnyugtatni a sz�v�t, a lelk�t… a kiss� duruzsol�, b�rsonyos hang j� hat�ssal volt r�. Halv�nyan elmosolyodott, majd szomor�an a kaka�ja marad�k�ba n�zett.

- Akkor tal�n jobb lenne, min�l el�bb visszamennem – mondta s�hajtva. – Nagyon gy�v�n viselkedtem, de tal�n… Herceg, ha v�letlen�l kitagadnak… visszaj�hetek?

A k�t idegen �sszen�ztek, majd a Herceg b�lintott.

- �rtes�thetsz egy lev�lben, hogy hol vagy… persze csak rejtjeles form�ban, nehogy megtudjanak valamit az ellens�geid, ha elkapj�k a baglyod… �s �n �rted megyek.

- K�sz�n�m – �llt fel, �s r�mosolygott t�mogat�ira. – Nem csak ezt, hanem, hogy meggy�gy�tottak, �s vigy�ztak r�m. Rem�lem, m�g tal�lkozunk, egy�bk�nt is, nem csak akkor, ha a bar�taim… Most megyek! Tov�bbi sok sikert!

Kezet fogott a k�t f�rfivel, majd egy int�ssel otthagyta �ket a konyh�ban, kil�pett a kopott bej�rati ajt�n, �s k�r�l sem n�zve hoppan�lt Tonks lak�s�ra.

Egy lev�l, az �rtes�tette Remust, hogy merre van. A f�rfi �s bar�tai l�lekszakadva estek be a lak�sba, �s Ginny r�gt�n s�rva a nyak�ba omlott. Sz�gyen�ben is elcsod�lkozott ezen, nem sz�m�tott ilyen heves �dv�zl�sre. Hermione �s Luna is hasonl�an reag�lt, m�g Neville a v�ll�t veregette, Remus pedig megk�nnyebb�lt, b�r szomor� mosollyal n�zett r�.

- Jaj, Harry! – h�z�dott t�volabb feles�ge, �s megsimogatta arc�t. – Mi�rt ment�l el? �s hol volt�l, egy hete nem tal�ltunk, m�r azt hitt�k, feladtad magad…

- F�lt�nk, hogy nem l�tunk t�bbet – b�lintott k�nnyesen Hermione. James v�r�s arccal hajtotta le fej�t.

- Azt hittem, nem is akartok l�tni – motyogta a cip�je orr�t n�zve. – �n nem akartam…

- Tudjuk – v�gott szav�ba Remus, �s most � is meg�lelte. – Baleset volt, Harry. Ezt Mr Weasley is �gy gondolja… mindenki �gy gondolja. �s bebizonyosodott, hogy Imperiust bocs�tottak Ronra… hogy ki, azt nem tudjuk.

James nyelt egyet, �s elkeseredetten f�rk�szte szomor� bar�tait. M�gis megk�nnyebb�lt… h�t mellette �llnak.

- De van m�g valami… - mondta tomp�n Ginny, majd �jult er�vel h�pp�gni kezdett. – Anya k�m�ba esett.

A gyomra lassan a padl� fel� s�llyedt, ahogy felfogta a mondat �rtem�t.

- Volt egy sz�vinfarktusa – vette �t a sz�t a holts�padt Neville. – �s miut�n �jra �lesztett�k, nem kelt fel. A gy�gy�t�k szerint nem lenne �rdemes… �gy �rtem… azt mondt�k, szerint�k nem…

James seg�lyk�r�en n�zett egyik t�rs�r�l a m�sikra. Senki nem c�folta meg a szavakat, s � megint sz�d�lni kezdett. Le�lt a sz�kre, �s maga el� meredt. Furcsa �ress�g kongott a lelk�ben, de Ginny nem hagyta elmer�lni az �nv�dban. Beletelepedett �l�be, �s szorosan hozz� b�jt. L�baihoz borult Hermione is, majd Luna k�vette… a m�sik kett� meg a v�llait szor�totta. Egy�tt gy�szolt�k meg a k�t, �rtatlan �ldozatot. Nem �gy kellett volna lennie.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s